Új Szó, 1980. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1980-07-02 / 154. szám, szerda

Az enyhülés és a béke érdekében

díszvacsora a Kremlben ® leonyid brezsnyev és helmut schmidt poharköszöntöje

A moszkvai Kremlben hétfőn este díszvacsorát rendeztek a nyugatnémet vendégek tiszteletére. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a vacsorán pohárköszöntnt mondott.

19H0

VII. 2.

Mostani találkozónk, kancellár úr, igtiii időszerű — mon 'dotla bevezetőül Leonyid! Brezsnyev. Számos olyan kérdés gyü- lemlett Tel, amelyről közösen kell tárgyalnunk. Ma ezt a tnurikát megkezdtük.

Bizonyára senkit sem lep meg, liogy figyelmünket mindenekelőtt a nemzetközi kérdésekre összpontosítjuk. A nemzetközi helyzet bonyolult. Egyszer a világ egyik, máskor a másik részéről érkeznek vészjelzések. Igaz, hogy a kiterjedt konfliktusok veszélyét egyelőre sikerült elhárítani, a robbanékony helyzet azonban itt-ott még tovább is éleződik.

Nem mondhatom el tiszta lel kiismerettel, hogy nézeteink mindenben megegyeznek. A fő kérdésben .azonban, miszerint nem engedhetjük meg, hogy ártsanak az enyhülési politikának, egységesek vagyunk.

Az elmúlt tíz év alatt fonlos tapasztalatokat szereztünk a konfliktusok megoldásában, a viták és a súrlódások rendezésében. Jelentős mértékben sikerült túljutnunk a „hidegháborús“ időszakon. Ezen az úton fontos szakasz volt a helsinki konferencia. Az emberek a világon, főként Európában szabadabban kezdtek lélegezni. Tudatára ébredtek annak, hogy a háború már nem veszélyezteti otthonukat.

Ennek ellenére azonban lé teznek olyan befolyásos erők, amelyeknek nem tetszik a fejlődésnek ez az iránya, amelyeknek nem szájíze szerint való az enyhülés. Érdekük a vál Ságok kirobbantása és a lázas fegyverkezés. Velük szemben azonban hatalmas erő áll — a népek békevágya. Ez tartós és mindenkinek számolnia kell vele.

Tekintettel a lázas fegyverkezés további fokozására irányuló újabb és újabb kísérletekre, nyomatékosan fel- szólítjuk a Nyugatot, hogy álljon meg, tegye félre a legkülönbözőbb „kiegészítő fegyverkezési programokat“, hogy mondjon le az új fegyverfajták és -rendszerek létrehozásáról, legyen szó rakéta-, neutron-, vegyi vagy bármiféle más fegyverekről.

A megoldásra váró kérdések között szerepel a közép hatótávolságú fegyverek problémája. Holnap erről is szó lesz. Azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy párbeszédünk termékeny lesz. A realista politika nem kerülhet zsákutcába, csak akkor, ha erre mesterségesen törekszenek.

Szövetségi kancellár úr,

a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok a nemzetközi életben inár régóta jelentős helyet foglalnak el. Az a feszültség, amely a múltban közöttünk fennállt, érezhetően megmutatkozott az európai helyzeten is. És. ellenkezőleg, amikor tíz évvel ezelőtt aláírtuk a moszkvai megállapodást, ezt az eseményt joggal értékelték egy új történelmi korszak — az európai kontinensen megvalósuló széles, konstruktív együttműködés korszaka bevezetőjeként. Ügy vélem, joggal állapíthatjuk meg, bogy az elmúlt évtizedben nem fecséreltük az időt.

A korábbi nehéz évek eredménye, hogy egymásról új elképzeléseket alakítottunk ki. Ezek mindkét fél jogos érdekeinek, s annak a világos ténynek a megértésén alapulnak, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti jó viszony hasznára válik mind a két országnak, mind pedig egész Európának.

A tárgyalások során aláírjuk az országaink közötti gazdasági és ipari együttműködés fő irányainak hosszú távú programját. A világban tapasztalható szüntelen konjunktúra időszakában ez egyaránt megbízható hozzájárulás a kölcsönös gazdasági kapcsolatok megszilárdításához és a nemzetközi gazdaság stabilizálásához.

Nem áll szándékunkban.

iiogy mindazt, ami a szovjet—• nyugatnémet kapcsolatokat érinti, valamiféle ideális megvilágításba állítsuk. Az elmúlt időben, s el kell mondanom, hogy nem a mi hibánkból, bizonyos fennakadás keletkezett ezen a téren. Itt szeretném megismételni azt, amit már önnek ma egyszer elmondtam. Annak ellenére, bogy országink társadalmi rendszere különböző és más-más tömbökhöz tartozunk, természetes partnerek lehetünk a világközösség nagy és bonyolult feladatainak teljesítésében.

telezettségeket, amelyeket többoldalú alapon vállaltunk magunkra. Gondolok itt elsősorban a helsinki Záróokmányra. Megvalósítása érdekében még közösen sokat kell tennünk. Szövetségeseinkkel összehangoltuk lépéseinket, és a konferencia valamennyi résztvevőjével intenzív konzultációkat folytattunk, s ezen az alapon készülünk. a madridi találkozóra, amelyen fontos helyet kapnak a politikai és gazdasági kérdések, a biztonság bizonyos szempontjai és az emberi jogok kérdése.

A madridi találkozó a fegyverkezés ellenőrzése területén is fontos döntések jóváhagyását eredményezheti. ReméihetLeonyid Brezsnyev üdvözít Maszkodban Helmut Schmidtet

(Telefoto: ČSTK)

A hetvenes évek azzal a hittel gazdagítottak minket, hogy az enyhülésnek nagy jövőja van, hogy a népek békés holnapját szilárd alapokra lehet építeni. A szovjet .nép terveit és tetteit egyaránt épp ezekre a célokra összpontosítja. Ké- ► szék vagyunk bővíteni a már bevált utakat és újakat építeni, amelyek a Német Szövetségi Köztársasággal és az ezt óhajtó más állumokkal való megértéshez és együttműködéshez vezetnek.

Leonyid Brezsnyev végezetül a szövetségi kancellár, az NSZK külügyminisztere egészségére, az európai békére és enyhülésre, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti együttműködésre emelte poharát.

Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja a hétfői díszvacsorán a következőket mondotta:

Engedje meg, főtitkár úr, hogy megköszönjem szavait. Köszönöm a magam, Genscher külügyminiszter és az egész küldöttség nevében önnek és az egész szovjet vezetésnek a moszkvai meghívást és a vendégszeretetet.

Már ötödször látogattam el Moszkvába. A jelenlegi komoly nemzetközi helyzetre való tekintettel ennek a látogatásnak nagy jelentőséget tulajdonítok. Főtitkár úr, olyan hagyományokra építhetünk, amelyeket az ön 1978-as bonni látogatása és a későbbi különböző magas szintű tárgyalások során alapoztunk meg.

Az országaink közötti kapcsolatoknak, amelyek alapjait az 1970. augusztus 12 én aláírt megállapodással raktuk le, nehéz időkben is stabilitásról, szilárdságról és a további fejlődés lehetőségéről kell tanú- bizonyságot tenniük. Másképp nem teljesít’hetnénk az említett megállapodásban, az 1973-as és az 1978 as közös nyilatkozatunkban magunkra vállalt kötelezettségeket. Ezzel összefüggésben szeretnék kitérni az 1971-es négyoldalú megállapodásra, amely nagymértékben normalizálta a helyzetet Berlinben és vele kapcsolatban

A Német Szövetségi Köztársaság pontosan megtartja a megállapodásokat. Szigorúan tiszteletben tartja azokat a kőjük, hogy az európai biztonság megszilárdul, ha sikerül kidolgozni a bizalom elmélyítésére irányuló intézkedéseket, ams katonai szempontból fontos lenne egész Európa számára, és kötelező érvényű lenne mindenki számára. Az európai biztonság katonai szempontjairól szóló konferencia megfelelő fórum lenne az erre vonatkozó tárgyalások megkezdésére. Reméljük, hogy Madridban lehetőség nyílik konkrét megállapodásra a tárgyalások megkezdéséről.

A helsinki Záróokmány bevezetőjében az „enyhülés egyetemességéről“, az „európai és az egyetemes béke és biztonság szoros kapcsolatáról“ van szó. 1978. május 6-án Bonnban közösen a „világ valamennyi térsége békéjének és biztonságának elválaszthatatlansága“ mellett foglaltunk állást.

A nemzetközi kapcsolatok nyugtalanító alakulása az elmúlt hónapokban bebizonyítot, ta e szavak jelentőségét — mondotta Schmidt.

A nyugatnémet kancellár ezután az afganisztáni eseményekről beszéít, és hangsúlyozta a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonásának szükségességét. Arról azonban nem tett említést, hogy be kell szüntetni az Afganisztán elleni agresszió valamennyi formáját, mert ez — mint ismeretes — arra kényszerítette az afgán kormányt, hogy a Szovjetuniótól katonai segítséget kérjen.

Nyugtalanít, hogy az izraeli —arab konfliktus békés rendezésére irányuló erőfeszítések stagnálnak — folytatta a kancellár. Az erőszakos akciók fokozzák azt a veszélyt, amely ebből a válsággócból az egész térséget fenyegeti. A szövetségi kormány európai partnereivel közösen kitartóan arra törekszik, hogy haladás történjen a helyzet igazságos, tartós és átfogó rendezésére irányuló erőfeszítésekben.

Szó van itt az ENSZ alapelveinek elismeréséről és megvalósításáról is: a térség valamennyi államának — beleértve Izraelt — a biztonságra való jogáról. Valamennyi nép számára az igazságosságról, tehát a palesztin nép törvényes jogairól is szó van, beleértve az önrendelkezési jogot.

Ezeket az elveket érvényesíteni kell Afrika déli részén is, amennyiben e térség és az egész világ népei el akarják kerülni a véres faji háborút. A zimbabwei események fejlődése bizonyítja, liogy a konfliktusokat békés úton lehet rendezni. A szövetségi kormány mindent megtesz azért, hogy Namíbia a Biztonsági Tanács 435. számú határozata alapján nyerje el függetlenségét. Fenn tartás nélkül azok oldalán áll, akik az önrendelkezésért és az emberi méltóságért harcolnak. Afrika déli részén a faji megkülönböztetést minden em bér egyenlősége politikájának kell felváltania.

A teheráni túszok problémá ja valamennyi nemzetet érinti, nemcsak az amerikaiakat, akik bízhatnak bennünk a túszok kiszabadításáért lelt türelmes erőfeszítéseik során. A világ népei azt várják, hogy minden állam hozzájárul ahhoz, hogv az iráni felelős vezetők minél hamarabb humánus módon old jak meg ezt a problémát.

A volt Indokínában a vietnami háború szörnyűségei után mindmáig nincs béke. A belső és külső konfliktusoknak több millió ember esett áldozatul. Európai szövetségeseinkkel együtt támogatjuk az ASEAN-országoknak a regionális biztonságra és együttműködésre ' tett felelősségteljes erőfeszítéseit.

Főtitkár úr, a közelmúltban az ön beszédeinek is interjúinak német nyelvű (kiadásához írt előszavában megállapította, hogy a válsághelyzetek a világ bármelyik részében ma megrázkódtatják az egész nemzetközi helyzetet. Egyetértek ezzel a nézettel. A regionális konfliktusokhoz, amelyek békés rendezésére kell törekednünk, egyetemes feladatok kapcsolódnak, amelyeket csak közös erővel teljesíthetünk.

Tekintettel a „harmadik világ“ lakosai számának hallatlan növekedésére és az olajárak szüntelen emelkedésére, az Észak és a Dél, az iparilag fejlett és a fejlődő országolk érdekeinek elengedhetetlen kiegyenlítése egyre bonyolultabb és nem tűr halasztást.

Rendkívül nagy jelentőséget kell tulajdonítani a nemzetkö zi méretben elegendő energia- ellátás biztosításáért kifejtett erőfeszítéseknek, kiHönben megsemmisítő harc fenyegetne az energiaforrások felosztásáért. Az országaink közötti együttműködéssel sokat érhe- tünik el. Főtitkár úr, kezdettől fogva támogattam az ön elgondolását egy energetikai európai értekezlet összehívásáról, s ezt továbbra is támogatni fogom.

Azt, amit tőlünk várnak, csakis akkor érjük el, ha biztonságban érezzük magunkat, s ha valóban biztonságban le- 'szünk. A katonai erőegyensúly mind regionális európai, mind globáis világméretben a békés jövő elengedhetetlen feltétele.

Ezért az egyensúly megőrzésének ott, ahol az már létezik, és az erőegyensúly megteremtésének ott, ahol még nincs meg, együttműködésünk elsőrendű feladatává kell válnia. Meg kell találnunk az utat az értelmetlen és felelőtlen fegyverkezési verseny megállításához. Ezért fokozni kell a Kelet és a Nyugat erőfeszítéseit a fegyverkezés ellenőrzését és a fegyverzet korlátozását célzó megállapodások elérésére.

A múlt év júniusában aláírt második amerikai—szovjet megállapodás a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról számunkra rendkívül fontos lépés. Hiszünk abban, hogy ezt a szerződést mielőbb ratifikáljak. Mindkét nagyhatalom fokozottan felelős a békéért. Ezért reméljük, hogy mind az Egyesült Államok, amely ezt egyértelműen kinyilvánította, mind pedig a Szovjetunió tiszteletben fogja tartani a szerződésben rögzítetteket annak formális ratifikálása nélkül is.

Helmut Schmidt beszédében a közép-hatótávolságú nukleáris rakétákról folytatandó megbeszéljek megkezdésére szólított fel, és megismételte a nyugati országok e kérdéssel kapcsolatos ismert álláspontját. A’ kancellár ugyan sürgette az említett megbeszéléseiket, da azt nem mondta, hogy a nyugati országok, köztük az NSZK gyakorlatilag előzetes feltételeket szab: azt javasolja, hogy, a megbeszélésekre olyan helyzetben kerüljön sor, amikor, megvalósítják a NATO rakétatelepítési tervét. A nyugati országok javaslata szerint tehát a megbeszélések tárgyát csupán a szovjet fegyverrendszereknek kellene képezniük, s ez megsértené az egyenlő biztonság elvét.

Beszélnem kellett a válsá-: gokról, a feszültséggócokról és a konfliktusokról, mondotta a kancellár. Az emberek hazánkban — és nemcsak az én országomban — aggódnak a békéért. Épp ezért nagyon fon-« tos a következő két pont.

Először: törekednünk kell a kapcsolatok megőrzésére és megszilárdítására a felelős po-? lilikusok között, főleg nehéz időkben. Az eddiginél még aktívabban keresnünk kell a le-: hetőséget, hogy elkerüljük a konfliktusokat, vagy legalább enyhítsük azokat.

Másodszor: a politiikai akciókat nagy fokú óvatosságnak és a béke érdekében kifejtett következetes törekvéseknek kell jellemezniük.

A szövetségi kormány béketörekvései megmutatkoznak a bonni kormány egyértelmű politikájában. Ez a politika a helyzet realista értékelésén és világos előfeltételeiken alapszik. Megemlítem politikánk három fő jellemzőjét:

— a Német Szövetségi Köztársaság szilárd integrációja a NATO-ban és az európai közösségben. Ez az integráció a közös alapvető értékeken, valamint az Egyesült Államokkal és a többi szövetségessel való közös érdekeken alapszik;

— az enyhülési politika és együttműködés keleti szomszédainkkal;

— az egyenjogú partnerség politikája a „harmadik világ“ országaival.

Mi, németek Közép-Európá- ban élünk, s egy új háborúban mindent elveszíthetünk, de nyerni nem nyerhetünk semmit. Országainkban az emberek ezt tudják. Ezért egyértelműen elfogadják politikánk fő irány-* vonalát, és épp ez adja politic kánknak a következetességet és világosságot: politikánk bé-: kepolitüka.

De nemcsak az aggodalomra, hanem a reménykedésre is okunk van. Megjavult az együttműködés és megjavultak a kapcsolatok az Elba két partján élő németek között.

Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy épp az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatait nagyon intenzív véleménycsere és konzultációk jellemzik. Ma pontosabban értékelhetjük érdekeinket és problémáinkat. A hosz- szú távú gazdasági- együttmű-: ködés, amelyben megállapodtunk, szintén hozzájárul a béke biztosításához.

A kancellár ezután a német nemzetiségű családok egyesítéséről beszélt, majd végül a következőket mondotta:

Ogy vélem, hogy kétoldalú kapcsolataink jó példái annak, hogy tárgyalási szándékkal és érdekeink összeegyeztetését célzó óhajjal megoldhatók a problémák, a konfliktusok, és csökkenthető a feszültség.

Országaink kormánya épp ezzel érte el az egyensúlyt és a stabilitást. Most nem engedhetjük meg az egyensúly újabb veszélyes megbontását, ami kétségbe vonhatná a kapcsolatainkban elért eredményeket.

Helmut Schmidt ezután poharát emelte Leonyid Brezsnyev egészségére, a szovjet vezetés egészségére, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság jó kapcsolataira, a konfliktusok békés rendezésére, az európai és a világbékére.