Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-05 / 131. szám, csütörtök
Könnyebb szidni a péket; mint a gépet A hetedik ötéves tervidőszakban korszerűsítik a komáromi (Komárno) ipari pékséget 1980. VI. 5. Piros-barnára sült, szivacsos, puha fehér kenyerek kellemes Izének a szép emlékét ébresztették bennem azok a fölséges Illatok, melyek a komáromi Ipari pékség bejáratánál lengtek körül, míg a bejutással kapcsolatos hivatalos formaságokat intéztem az üzem portáján, összefutott a számban a nyál és Rimbaud Kenyériesők című versének gyermekszereplőire gondoltam, akik: „Bámulják, hogy süti a pék benn a kenyerei ..." A harmadik strófában pedig: „Erős, fehér nagyizmú karja / A szőke tésztát megcsavarja .. .* Azóta sokat változott a technológia. Erős, fehér nagyizmú karok helyett a szőke tésztát gépek „csavarják“ és sajnos, az a tészta sem mindig szőke ... Ábrándozásomból ismerős hang térít vissza a realitás talajára: „Kritikus helyzetben vagyunk, gyakran meghibásodnak a gépeink ...“ Dózsa József, az üzem pártszervezetének elnöke panaszkodott így, míg elkísért Horváth Lajos elvtárshoz, a komáromi ipari pékség vendégszerető igazgatójának az irodájába. TIZENKÉT ÉVES AZ ÜZEM Az ember azt hinné: itt minden a legnagyobb rendben van, hiszen a hajógyárhoz vagy a dohánygyárhoz viszonyítva ez az üzem az életkorát tekintve „kisgyereknek“ számít. — Ha így nézzük, ez Igaz —’ mondja Horváth elvtárs —, csakhogy amikor épült, senki sem gondolt arra, hogy az egész járást ez az ipari pékség látja majd el kenyérrel, péksüteménnyel és sok más termékkel. És a lakosok száma is alaposan megszaporodott, hiszen 1968-ban mintegy 85 ezer ember élt járásunkban, ma pedig a lakossság száma 115 ezer. Az indulás éveiben mintegy tíz kisebb pékség üzemelt. Maradt belőlük kettő: egy Csallóköz- aranyoson, egy pedig Perbetén. A gépsorokat és a többi berendezést napi nyolc órás üzemelésre tervezték, s mi a helyzet ma? Három műszakban éjjelnappal dolgoznak a gépek. Mindössze szombat déltől vasárnapig pihennek. — Szavaiból azt veszem ki, hogy nem bírják ezt a termelési ütemet. — Annyira nem, hogy leállás leállást követ, s mivel az itteni berendezéseket már rég nem gyártják, nincs pótalkatrészünk. Mire a környező üzemekből összekéregetjük a csapágyakat, tengelyeket, vagy a mi ügyes karbantartóink legyártják őket, az előkészített tészta túllépi a megengedett állási időt, ami — főleg a kenyérnél — a minőség rosszabbodását vonja maga után. MÄSFÉL ÖRA KIESÉS Dózsa elvtárs régen dolgozik ebben a pékségben és emlékszik a beindulás napjaira: — Ez az üzem kísérleti céllal épült. Amikor elkészült, a kollaudáció után több javítást el kellett volna végezniük az építőknek. Ezek azonban sző- rén-szálán eltűntek. Három évvel később az itt üzembe helyezett gépek gyártását beszüntették és azóta a szó szoros értelmében vergődünk. Egy nyolcórás műszak alatt átlagban másfél órái állnak a termelés szempontjából döntő fontosságú gépek. — Ez a szám persze műszakonként változhat — veszi át a szót az igazgató. Emlékezetes marad számomra 1979 január másodika, amikor üzemzavar miatt harminckét órát álltunk. Ekkor kilencvenhét mázsa nyerstészta ment tönkre. Ezek a kényszerpihenők legjobban a kenyértermelést sújtják. Üzemünk háromszázöt dolgozója hétköznapokon és munkaszüneti napokon, éjjel-nappal maximális erőkifejtéssel dolgozik, hogy teljesíthessük az üzem évi hetvennyolc millió koronás tervét. Sajnos, azonban a kenyér, mely minden nap a fogyasztók asztalára, és így állandóan a figyelem fókuszába kerül, nem éri el a kívánt minőségi szintet. Aki ért hozzá tudja, ha eljött a sütés ideje, az addig álló és érlelődő nyerstésztának késedelem nélkül a kemencékbe kell kerülnie. De hogy történhet ez meg, ha valamelyik gépsoron üzemzavar keletkezik? Amikor sikerül elhárítani a hibát, a tésztában már nincs erő, mely szép magasra kihúzná. Szakmai zsargonnal az ilyen masszára a pékek azt mondják:,, megdöglött a tészta“. Szomorú dolog ez, mely elsősorban nekünk fáj, hiszen tudjuk: milyen lehetett volna a kenyér, ha fennakadás nélkül készülhetett volna. 17 MÁZSA KENYÉR, 7 MÄZSA SZÉN Sokan akár eskü alatt is állítanák: nincs jobb a házi kenyérnél. Vagyis annál, amit a háziasszony dagaszt, keleszt, és melyet a pékség kemencéjében sütnek ki. Kétségtelenül — mint más ipari termékek esetében — a kenyérsütésben is jótékony hatást gyakorolhat a minőségre az apró részletekre kiterjedő figyelmesség és a kézi munka. A komáromi járásban dicsérik a jóminőségű csallóközaranyosi (Zlatná na OstroveJ és perbe- teí (Pribeta) kenyeret. Mindkét faluban kis pékség üzemel; az aranyosiban például mindössze heten dolgoznak. Ha a jó kenyér előállításának az egyedüli módját a kispéksé- gek üzemeltetése jelentené, felmerül a kérdés: hány ilyen hét-nyolc tagú munkaközösség (és berendezés J létrehozására lenne szükség, ha megfelelő mennyiségű kenyérrel és péksüteménnyel akarnák ellátni a komáromi és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járást, melyek lakossága együttvéve túlhaladja a 200 ezer embert. (A komáromi pékséghez tartozik ugyanis a dunaszerdahelyi járás is.) — Ez technikailag kivihetetlen lenne — mondotta Horváth Lajos. De van más probléma is. Takarékoskodnunk kell az energiával és a csallóközaranyosi pékségben például 17 mázsa kenyér sütéséhez hét mázsa szenet használnak fel. Nem nehéz kiszámítani, ml lenne akkor, ha •nyolcvan vagy száz ilyen üzem működne a járásba ni — Véleménye szerint ipari szinten is lehet előállítani jó kenyeret? — Természetesen. Például a dunaszerdahelyi járásban sokkal jobb kenyér készül, mint Komáromban, de jó a párkányi kenyér is. Úgy kell megszerkeszteni az ipari pékségek gépsorait, hogy minimális legyen a meghibásodás és elegendő mennyiségű pótalkatrész álljon a karbantartók rendelkezésére. PILLANTÁS A JÖVŐBE A komáromi ipari pékséget a 7. ötéves tervidőszak folyamán korszerűsítik és bővítik.. Először eltávolítják a leggyakrabban meghibásodó gépeket. Nem lesz könnyű a tésztaelosztó és formázó gép a vetőasztal és a kemencepadok oly módon történő szerelése, hogy közben ne álljon le a termelés. A tervek szerint egy új munkacsarnok is épül. Ebben üzemel majd egy 80 négyzetméter sütőterületű új kemence és Itt kapnak helyet a Pardubicében készülő gépi berendezések. A pártszervekkel a vezér- és vállalati igazgatósággal szüntelenül keresik a termékek — főleg a kenyér — minősége további javításának a lehetőségeit. — Harcolunk azért, hogy üzemünkből, amennyire ez lehetséges, kifogástalan áru kerüljön a fogyasztókhoz — mondotta ezzel kapcsolatban Horváth elvtárs. 40 EZER KILOGRAMM KENYÉR NAPONTA Addig is azonban, míg a terveik valóra válnak, termelniük kell. Kenyérből naponta 38—40 ezer kilogramm készül. Minden reggel 15—16 ezer péksüteménynek j kifli, zsemle, töltött édes sütemények) kell elhagynia az üzemet. A kedvelt tepertős pogácsából — amennyiben az érsekújvári (Nové Zámky) húsüzem leszállítja a szükséges mennyiségű alapanyagot — naponta 8—9 ezer darabot készítenek. De gyártanak itt még nyújtott rétestésztát és naponta mintegy ezer-ezerkétszáz kilogramm zsemlyemorzsát. Ami pedig ezeknek a minőségét illeti, senki sem szeretné jobban mint ők, hogy az áru első osztályú legyen. A Horváth Imre, Forró Mihály és Gelle László műszakvezető mesterek vezette munkacsoportok tagjai mindent megtesznek azért, hogy a már korszerűtlen és fáradt gépsorokról a lehető legjobb termékek kerüljenek a fogyasztók asztalára. A kollektíva tagjaival erre törekszik Rozália Zá- koviéová, Gálft Erzsébet, Szto- larik Irén, Alföldi Mária és a többi kiváló nődolgozó is. • • • Mindig úgy volt és ezután is úgy lesz, hogy a fogyasztóknak nem magyarázatokra, indoklásokra, hanem jó minőségű termékekre van és lesz szükségük. A tények azonban tények maradnak. Bármilyen szorgalmas és munkaszerető is egy kollektíva, ha a munkájuktól elválaszthatatlan technikai berendezések lépten-nyomon felmondják a szolgálatot, a legjobb akaratuk ellenére sem tudnak a hagyományoknak és az elvárásoknak megfelelő kenyeret sütni. Sajnos, sokszor ennek ők isszák meg a levét. De hát az már úgy van: ha rossz a kenyér minősége, könnyebb szidni a péket, mint a gépet. — A dolgok elrendeződnek — mondotta Jozef Civáfí vállalati igazgató. Többek között most is arról tárgyalunk, mihez kezdjünk, míg a nagyszabású korszerűsítési munkák elkezdődhetnek. Igyekszünk maximális segítséget nyújtani a problémák megoldásához. A szigorú tervekre, számokra épülő ipari termelésbe nehéz belecsempészni a költészetet. Mivel azonban legfontosabb táplálékunkról, a kenyérről van sző, talán megengedhető a formabontás. Rimbaud-strófával kezdtem, kerüljön hát a végére is két sor e szép versből, abban a reményben, hogy a komáromi kenyér egyszer olyan jó minőségű lesz, hogy elmondhatjuk: asztalunkon Dalolni kezd a drága halvány / Kenyér-darab. KOMLÖSI LAJOS Jozef Vlha üzemgazdász és Alena Sendrejovd elégedetten szemléli a korszerű ecettöltö automatát (Stanislav Barčák felvétele) ElŰTÉRBEN: A TÁRSADALMI ÉRDEKEK Módosított termékszerkezet a Közép-szlovákiai Konzerv- és Szeszgyárakban A Közép-szlovákiai Konzerv- és Szeszgyárak üzemei már megközelítőleg ezerféle terméket állítanak elő. Az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen bővült az áru választéka. Amint Július JanCek vállalati igazgató a termelési problémákat elemezve tájékoztatott a kereskedelmi szervek megrendeléseit mégsem könnyű teljesíteni. Egyrészt azért, mert a felsőbb párt- és gazdasági szervek javaslatára a nagykereskedelem olyan élelmiszerféléket és italokat akar vásárolni tőlük, amelyek megfelelnek a helyes táplálkozás alapelveinek. Kénytelenek voltak tehát a termelésben szerkezeti változásokat eszközölni. Ugyanis pár évvel ezelőtt könnyen teljesítették a tervet, mert akkoriban még sok szeszes italt adhattak el. Ezek előállítása nyereséges volt, és raktározása sem okozott komolyabb gondokat. Nem csoda, hogy az üzemek vezetőségei szívesen foglalták a tervekbe a szeszes italok gyártását. Az utóbbi években azonban változás történt. Amikor átnézte a múlt évi tervteljesítésről készült kimutatásokat, megállapította, hogy főleg a tömény italok fogyasztásának görbéje ível meredeken lefelé. Ugyanakkor a nagykereskedelem harminc százalékkal több alkoholmentes italt rendelt mint az előző években. Ez a szerkezeti változás megfelel a lakosság igényeinek és a társadalmi érdekeknek, azonban komoly nehézségeket okoz a tervek, illetve a pénzbevételi tervek teljesítésének biztosításában. ÁTADASRA várva villáminterjú — körházügyben A galántal (Galanta) kórház építése beszédtéma, nemcsak a járási székhelyen, de a város határain túl is. Galánta lakosai némi aggodalommal vegyítve várják az átadás napját. Az aggodalomnak van alapja, viszont az is tény, hogy az utóbbi időben derekas munkát végeztek a Trnavai Magasépítő Vállalat 4-es számú galántai üzemének dolgozói. Záreczky László, az említett építőipari vállalat tervezési osztályának vezetője a helyszínen tájékoztatott a munkálatok befejező szakaszáról. — A B-pavilon mind a tíz emeletét május 30-án adtuk át a beruházónak, azzal, hogy adja át a további munkák végrehajtójának, a Chirana nemzeti vállalatnak. Az A-pavilont június végéig fejezzük be. A legnehezebbnek a C pavilon mutatkozik. Itt lesznek ugyanis a speciális helyiségek, műtők stb. Két részletben adjuk át, a felső három emeletet június végéig, a földszinttől a hetedik emeletig pedig minden valószínűség szerint augusztus 15-ig. O A kórház üzemeléséhez szükséges gazdasági épület befejezésére mikor kerül sor? — A konyha és a mosoda kap helyet a gazdasági épületben. Az utóbbi felszerelése hamarosan megkezdődhet, a konyha befejezése még egy bizonyos időt igénybe vesz, feltételezzük azonban, hogy az év végéig az egész gazdasági épületet elkészítjük. • Es a gyerekosztály? — Egy kicsit késve kezdtük meg az építését. Komoly akadályok voltak, a trnavai szerelő vállalatunk nem rendelkezett megfelelő mennyiségű anyaggal a mennyezetben elhelyezett fűtőberendezéshez. Csak a múlt év végén sikerült ezt a munkát befejezni, és ez késést okozott. Dolgozóink már hozzáláttak a legfelső mennyezet betonozásához, amelyet már be is fejeztek. Még néhány hét van hátra a fő építkezési munkák teljes elvégzéséig. © Az év első felének utolsó hónapját írjuk, milyennek ígérkezik a félévi mérleg? — Ami az átadási terminusokat illeti, úgy mutatkozik; a féléves ütemtervet betartjuk. Visszapillantva el kell mondani, hogy rendkívül nehéz volt az első három hónap. Problémáink voltak a fűtéssel, hiszen a téli hónapokban csak fűtött helyiségekben dolgozhattunk. Sikerült a problémát megoldani, és megfelelő mennyiségű tüzelőanyagot tudtunk biztosítani. Végső célunk az. hogy a kormány által meghatározott utolsó terminust — 1980. december 31- ét betartsuk. Az átadás érdekében mindent meg'es/ünk polAk lAszlú A vállalat vezetői alaposan elemezték a kialakult helyzetet és úgy szervezték át a tervezést, hogy kielégíthessék az igényeket, és az üzemek is nyereséggel zárják az évet. A vállalat Liptovský Mikuláš-i üzemében például már félautomata és automata gépekkel gyártják a különböző szörpöket. Nagy mennyiségben készítik a Szlovákia-szerte ismert dia-citrom szörpöt, amelyet sacharin- nal édesítenek. A jövőben a dia-sorozat újabb változatai kerülnek az üzletekbe. A gyártási folyamatokat annyira gépesítették, hogy rohamosan fokozódott a munka termelékenysége. A termelési költségek nem túl nagyok, tehát nyereséggel állítják elő az üdítő italokat és az ecetet. A korszerű üzemen Jozef Vlha üzemgazdász kalauzolt végig. Készségesen megmutatta a töltőgépeket, és a csomagoló berendezéseket. Hibátlanul működtek. A palackokat fóliába csomagolva juttatják a futószalagra. A palettákra rakott csomagocskákat emelőkkel szállították a raktárba. Emberi kéz úgyszólván alig érintette őket. Az ecettöltő gép is hibátlanul működött. Otto Reško karbantartó és üzemeltetési felelős szerint egy műszak alatt 14 000 palackot töltenek meg. Az ecetgyártó részlegen a hatalmas érlelő tartályok előtt hosszan elbeszélgettünk a termelési problémákról. Az üzemgazdásznak többször feltettük a kérdést, hogy a múlt év őszén a fogyasztók miért csak sok utánjárással szerezhették be a zöldségfélék konzerválásához szükséges ecetet. Azzal érvelt, hogy le kellett lassítaniuk a gyártás ütemét, mert az üzemben már nem tudták a palackozott ecetet tárolni. A nagykereskedelem viszont egész évben nem vásárolt tőlük folyamatosan. A vállalati igazgatóval is beszélgettünk erről a problémáról, aki szintén értékesítési nehézségekre panaszkodott. Nézete szerint kétféle módon lehetne megoldani a problémákat. Új raktárakat kellene építeni, hogy azokban nagy mennyiségben tárolhassák az ecetet. Valószínű, hogy a közeljövőben sor kerül a raktárak építésének megkezdésére. Úgyszintén ígéretet kaptak a nagykereskedelem felelős vezetőitől, hogy havonta rendszeresen vásárolják fel az ecetet. Elegendőt tárolnak belőle arra az időszakra, amikor a fogyasztóknak a legtöbbet kell vásárolniuk belőle. Megjegyezte azonban, hogy nem árt, ha a háziasszonyok előrelátóan már most vásárolnak egy két pa lackkal. Nehéz feladat megvalósítása előtt állnak a vállalat üzemei, azonban a termelés korszerű-, sítésével, a lehetőségek jobb kihasználásával, a szállítóimegrendelői kapcsolatok javításával igyekeznek biztosí’ani a terv teljesítését. Habár a vállalati nyereség kevesebb lesz mint a múlt évben, mégis elismerést érdemelnek, mert a társadalmi érdekek figyelembe vételével módosították a termelés szerkezeti összetételét BALLA JÓZSEF
