Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-04 / 130. szám, szerda

Együttműködés - munka után — Mikor és hol kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot? —- hangzik a kérdés. A csapat­tagok összedugják fejüket, meg­fogalmazódik, papírra kerül a válasz. A Bratislavában dolgozó magyarországi építők és honfi­társaik, az itt tanuló diákok közös játékos szellemi vetélke­dőjén vagyunk. Hogyan került sor egy ilyen nem mindennapi rendezvényre, merülhet fel jog­gal a kérdés. Elbert József villanyszerelő Budapestről érkezett. A múlt év októbere óta ő a Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi alap­szervezetének titkára. Mint az itt dolgozók nagyrésze, más külföldi építkezéseken is részt vett már, két évvel ezelőtt Br- nóban találkozhattunk volna vele — Nem könnyű a KISZ-élet beindítása — mondja —, mert nem támaszkodhattunk semmi­féle hagyományokra, mindent az alapoknál kellett kezdenünk. A legnagyobb problémát az je­lenti, hogy nagy a tagok cse­rélődése. Ha valaki elvégzi a munkáját, a vállalata természe­tesen áthelyezi. Október óta mintegy 15 fiatalunk ment el, huszonhatan maradtunk. Legfontosabb feladatuk a munka kifogástalan minőségű elvégzése. A szocialista brigá­dok vállalták az előadódó hi­bák kijavítását, az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére kom­munista műszakot tartottak. Ezeket az akciókat a KlSZ-szer- vezet is támogatja. Emellett az építők lakóterületének tisztán tartására is ügyel. — A munkaidőnk — folytat Ja a KISZ-titkár — reggel hat­kor kezdődik. Délután négykor, május közepétől ötkor, végzünk. Marad tehát bőven szabad idő, melynek minél tartalmasabb ki­töltése a mi feladatunk. Brigá­dok közötti sportversenyeket, ulti-bajnokságot, városnézést szerveztünk. Ezek a programok sikeresek voltak, de mi is érez­tük, hogy mindez kevés. Felet­tes szervünktől, a Külügymi­nisztérium KISZ szervezetétől kevés támogatást kapunk, az it­teni szervezetekkel nyelvi prob­lémák miatt nem tudtuk felven­ni a kapcsolatot. Tanácstalanok voltunk. A véletlen segített. A konzu­látuson párttaggyűlésen talál­koztak az itt tanuló magyaror­szági diákok alapszervezetének pártösszekötőjével, innen már egyenes út vezetett az együtt­működéshez. — Mi is nagyon megörültünk az új kapcsolatnak — bólint László Tibor pártösszekötő, a Szlovák Műszaki Főiskola ne­gyedéves hallgatója —, hiszen csak tizenöten tanulunk Bratis­lavában, s ez új, nagyobb lehe­tőségeket jelentett számunkra. Minden kezdet nehéz, a mi kö­zös KISZ-munkánk is kissé dö­cögve indult, de most, az első eredmények után már nem le­het probléma. Az említett szellemi vetélke­dőn kívül, melynek sikerét még egy rögtönzött mini-disco is koronázta, közös autóbuszkirán­duláson vettek részt Piešťany ban. Készen állnak már a to­vábbi tervek: másfél napos já tékos sportrendezvény, a hónap végén újabb szellemi vetélkedő, s felmerült egy brnói kirándu­lás ötlete is. Az építők KIDZ-eseinek fon­tos célja, hogy különböző prog­ramjaikba bevonják a szerveze­ten kívil’ieket is. Az e téren elért sikereik beszédes példája a 25 éves villanyszerelő, Szat­mári János, aki — bár nem tag­ja a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségnek — vállalta az alap­szervezet klubjának vezetését. A legaktívabbak közé tarto­zik az építkezésen segédmun­kásként dolgozó Józsa Mihály. Evei felét, 21 esztendőt, a Bükkszék—Salgótarján autó- buszjárat volánja mögött töltőt' te. — Nem szükségből, s nem is a pénz miatt jöttem. Kicsit vi­lágot akartam látni — mondja. Valamikor röplabdázott, a sporttól máig sem vált meg. Az asztalitenisz-bajnokságon elért 2. helyezése önmagáért beszél. Ö volt egyébként a szellemi ve­télkedő (sztárja. Csapata győzel­méhez nagymértékben járult hozzá főleg azzal, hogy hiány­talanul felsorolta mind a tizen­három aradi vértanút. Kollár Zoltán vasbetonszere­lő, a vezetőség tagja, nagy fon­tosságot tulajdonít a fiatal munkások patronálásának, be­illeszkedésük segítésének. Még élénken él emlékezetében az el­ső nap: 10 órakor érkezett, át­vette a holmiját, s egy óra múl­va már a Družba diákszálló építkezésén volt. — Addig még a megye hatá­rán kívül sem nagyon jártam és hirtelen belecsöppentem egy idegen országban egy ismeret­len közösségbe. Hát, nem volt leányálom — rázza meg a fejét. Török László hidegburkolónak, az építkezés legfiatalabb, 18 éves dolgozójának már köny- nyebb dolga lesz. Itt lépett be a KISZ-szervezetbe, a vezetőség figyelemmel kíséri munkáját. A vásárosnaményi Pallai Ká­roly nemcsak az építők közös­ségébe illeszkedett be. 1975 áp­rilisában dolgozott először a bratislavai' Slovnaftban. Itt is­merte meg élete párját, egy év múlva megnősült, s azóta a szlovák fővárosban él. Ö az alapszervezel sportfelelőse. Mint az egyik legrégibb tag, egyér­telműen igazolni tudja a KISZ- élet javulását, felpezsdűlését. Ezt még feleségének a piešťa- nyi túra után mondott vélemé­nyével is alátámasztja: „Végre már egy jó kirándulást szervez­tetek!“ A főiskolások szintén elége­dettek. Gimes Rózsa, a diákok KISZ-alapszervezetének titkára, a Komenský Egyetem Bölcsész­karának harmadéves hallgatója: — Űj színt hozott a mi tevé­kenységünkbe is ez a kapcsolat. Egyrészt szélesíti az eddigi, fű­ként kis létszámunk miatti szűk lehetőségeinket, másrészt az új emberek megismerése személyes élményt is jelent. Nekem pél­dául eddig nagyon kevés mun­kás ismerősöm volt, s ezért kü­lön ürülök az együttműködés­nek. Az építkezésen a KISZ titkár és Takács Gyula generálműve­zető kalauzol végig. Ö már 1973 óta dolgozik külföldön. Részt vett Voronyezsben a Ho­tel Zakarpatija építésében, a következő állomás Brno volt, majd a bratislavai szállodák egész sora: Bratslava, Hornád, Nitra, Hron és a Družba diák­szálló. A tizedik emeletről lefelé ha­ladva fokozatosan kiegészülnek a két- és háromágyas szobák, A felső szinteken még a vil- danyszerelők dolgoznak, lejjebb az asztalosok, az első emele­tek falait már tapétázáshoz ké­szítik elő a festők. A felvonó­kat lengyel munkások szerelik. Kísérőim megmutatják a telje­sen berendezett mintaszobát is. Pattogató József építésvezető­től tudom meg, hogy szeptem­ber 30 án költözhetnek be a diákok a pazar 1300 személyes kollégiumba. A fővállalkozó Építésügyi Minisztérium Export Vállalata, valamint a kivitelező Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat 241 dolgozója munkájá­ban a terveknek megfelelően halad, 15 hónap alatt átadásra kerül a diákszálló második épü­lete. A dolgozók fele fiatal, harminc éven aluli, munkájuk­kal az építésvezető elégedett. Mint mondotta, nagyra értékeli, hogy az utóbbi időben a KISZ is összefogja őket, szabadidős programjuk nem szorul csupán a büfé négy fala közé. FŰZIK JÄNOS Szolgáltatások — gondokkal r A szolgáltatások még ma is sok bosszúságot okoznak a la­kosságnak. Ezt bizonyítják töb­bek között a nemzeti bizottsá­gokra beérkezett ezzel kapcso­latos panaszok is. Hosszú a ’vá­rakozási határidő, rossz az el­végzett munka minősége, udva­riatlan a szolgáltatási dolgozók egy része. Mindez elégedetlen­séget vált ki, s a legtöbben az­tán úgy döntenek, hogy amit lehet maguk végeznek el, vagy szólnak egy ismerős szerelőnek. A hatodik ötéves tervidő­szak négy éve alatt a szolgálta­tások általában 26 százalékkal, a lakosságtól eredő bevétel 435 millió koronával növekedett. Megvan az előfeltétele annak, hogf az év végéig a szolgálta­tások terén teljesítjük a XV. pártkongresszus által kitűzött feladatokat. Mi okozza akkor az elégedelenséget? Elsősorban az, hogy a szolgáltatások egyes ágazatai nem érik el az általá­nos színvonalai. Ezek közé tar­toznak a mosás, ruhafestés és tisztítás. A négy év eredmé­nyeiből arra lehet következtet­ni, hogy az említettek terén a növekedés nem éri majd el a 11 százalékot. S ez bizony ke­vés. Természetesen, az illetékesek objektív okokat hozhatnak fel mentségül, mint például azt, hogy a háztartások automata mosógépekkel vannak ellátva. Ez a növekvő életszínvonallal jár. Az azonban a rossz szer­vezés következménye, hogy a ruhabegyűjtők hálózata nincs úgy kiépítve, mint ahogy az kívánatos lenne. Ez főleg a vi­déki településekre vonatkozik. A közszolgáltató üzemek Szlo­vákiában egy lakosra számítva évente 2 kiló fehérneműt mos­nak ki, liolott 20—25 kiló vol­a az optimális. Míg például Szlovákia fővárosában egy la­kos évente 30 koronát költ mosásra, addig Trenčínben 20- at, Kassán (Košice) 15 koronát. A többi járásban, városban a helyzet még rosszabb. Lénye­gében hasonló a helyzet a (ru­hafestés és tisztítás terén is. A szolgáltatóüzemek és vál­lalatok egy két nagyobb város kivételével idegenkednek az odahaza kimosott fehérnemű vasalásától is. A takarító szol­gáltatásokat is lassan leépítik. Pedig igényt tartanak rá a la­kosok, főleg a nagytakarítások idején vagy lakásfestés után. A nemzeti bizottságok erre a je­lenségre jobban odafigyelhetné­nek, s főleg a nagyobb váro­sokban, kerületi székhelyeken az elkövetkező ötéves tervidő­szakban napirendre tűzhetnék ezen szolgáltatás fejlesztését. 1975-höz viszonyítva 28 szá­zalékkal több háztartási elekt­romos gépet, hűtőszekrényt ja­vítottak. örvendetes tény, 'hogy a javítások nagy részét a hely­színen, a lakásokban végzik el. Sajnos, a vidéki falvakban nem ilyen kedvező a helyzet, ami elsősorban is szervezés kérdé­se. Az utóbbi négy évben a leg­nagyobb fejlődést az autószer­vizek érték el. Míg 1975-ben teljesítményük 100,1 millió ko­rona volt, addig a múlt év vé­gén 133,7 millió s az év végé­ig elérik a 145 milliót, vagyis e téren a szolgáltatások mint­egy 45 százalékos növekedést érnek el. Bár új autószerviz épült Bratislavában, Prešovon, Tiszacsernyőri (Čierna nad Ti­sou), Királyhelmecen (Kráľov­ský Chlmecj, Žiar nad Hronom- ban, Ružomberokon, Giraltov- cén és Spišská Nová Vesen, a megnövekedett igényeket nem tudják kielégíteni, gyakran al­katrészhiány miatt. Szlovákiában 65 közszolgál­tató, 53 helyi ipari üzem, 66 házkezelőség, 130 egyéb válla­lat gondoskodik a szolgáltatá­sokról. Ezenkívül 908 hnb ren­delkezik kisebb szolgáltató lé­tesítménnyel. Az említettekben összesen több mint 950 000 em­ber, főleg nő dolgozik. Hatszáz üzemrészlegben mintegy 9 ezer ember versenyez a példás cím elnyeréséért. Csaknem három­ezer kollektíva viseli, vagy ver­senyez a szocialista munkabri­gád címért. Ezek a kollektívák nagyban hozzájárulhatnak a hiányosságok felszámolásához, a szolgáltatások színvonalának emeléséhez. Ehhez természete­sen az kell, hogy a szükséges pótalkatrész, a nyersanyag mindig a rendelkezésünkre áll­jon, s ne tűrjék meg maguk között a hanyagokat. Csakis így teljesíthetik a szolgáltatá­sok terén a tervidőszakban reá­juk háruló feladatokat, a CSKP XV. kongresszusának határoza­tait. NfiMETH JÁNOS A pályaválasztás igen fon­tos lépés c) fiatalok éje tében. Hiszen ilyenkor sok-sok körülmény figyelembevételével minden fiatalnak arról kell döntenie, melyik is az a fog­lalkozás. hivatás, amely iránt leginkább érdeklődik, amely te­hetségének kibontakoztatását a leginkább -lehetővé teszi, s amely egyéni érdekeit a társa­dalmi érdekekkel egybekapcsol­va végigkíséri majd az egész élel-en. Nem volt könnyű a pá­lyaválasztás Szabi Márta részé­JÓL VÁLASZTOTT re sem, aki a lévai (Levice) já­rásbeli Felsőszécsen (Horná Szeč) születeti, az alapiskolát Léván végezte el, majd az ipoiysági (Šahy) gimnáziumban folytatta tanulmányait. Negye dikesként sem tudott dönteni az egyik pálya mellett sem. Végül aztán az egyik rokona, aki egészségügyi nővér, a ma­ga szép hivatását ajánlotta, és Márta az ő példáját követte. A sikeres felvételi vizsga után felvették a bratislavai egészségügyi szakközépiskola szakosító tagozatára. Szülésznő lesz. Beszélgetésünk kezdetén csillogó szemmel szól arról, hogy már többször vett részt osztálytársaival klinikai gya­korlaton és nagyon büszke rá, hogy egy idős néni, akinek éle te első injekcióját adta be, igen megdicsérte amiért a mű­velet fájdalommentesen, nagy­szerűen sikerült. •— Megvallom őszintén — folytatja Márta —* álmomban sem mertem volna elképzelni, hogy én itt ennyire jól fogom érezni magamat. Magyar taní­tási nyelvű gimnáziumban vé­geztem, de nekem már ott is jól ment a szlovák nyelv. így tehát nemigen okoz gondot, hogy itt minden tantárgyat szlovákul tanulok. Sok-sok ér­dekes tantárgyunk van. Legked­vesebb a belgyógyászat, melyet dr. Simončič oktat, de kedve­lem a betegápolást is, melynek tanára az osztátufönökür^k, Gr zela Cundprtiková. Nagyon sze­retek gyakorlatra járni, ámikor alkalmam nyílik arra, hogy az elméleti ismereteket a gyakor­latban is felhasználjam. Márta lelkesedéssel ecseteli mindazokat a teendőket, me­lyek egy leendő egészségügyi nővérre várnak. Kiderül, hogy bizony kevés a szabad idejük A csütörtöki gyakorlati foglal­kozás után például még négy elméleti órán is részt kell venniük és természetesen a dél­utáni és esti órákat is tanulás­sal töltik a diákotthonban. Ke­vés szabad idejükben úszni jár­nak a fedett uszodába, olvas­nak vagy kézimunkáznak. Né­ha színházba vagy moziba is elmennek. — Nagyon kedvelem ezt a ruhát — .mondja Márta moso lyogva, amikor a fényképezés­hez „beöltözik“ a nővérkék ru­hájába. — Talán azért is, mert. amikor valamelyik kórházba így felöltözve bemegyek a se­gítségemre váró betegek közé, valami megfoghatatlanul jó érzés vesz rajtam erőt. Annak a tudata, hogy rám most vár nak, rám szükségük van olyan embertársaimnak, akik pillanat­nyilag segítségre szorulnak. S leírhatatlan örömet érzek, ami­kor látom, hogy egy fájdalom­tól eltorzuló arc kisimul és mo­solygóssá válik, miután bead­tam a fájdalomcsillapító injek­ciót, amikor egy egy beteg há­lásan megszorítja a kezemet. Es annak szándéka nélkül, hogy valami meghatót akarnék mon­dani, elárulok még valamit. Az első hónapban, amíg az új is­kola, a diákotthon légkorét meg nem szoktam, bizony nem­egyszer gondoltam, arra, hogy én itt hagyok csapot papol. Hát ezt most már semmi pénzért nem tudnám megtenni. Érzem, tudom, hogy egy életre válasz­tottam ezt a hivatást, többé nem tudnék megválni tőle. T alán nem lenne teljes Szobi Márta bemutatásit, ha végezetül el nem árulnánk: annak, hogy oly jól érzi magát ebben az iskolában, és — amint maga is bevallotta — fő­leg a kórházteremben, a segít­ségre váró betegek közt, egyik magyarázata Márta egyénisége is. Nyíltszívű, kedves, türelmes és emberbecsülő fiatal lány. Egész lényéből árad a derű, az optimizmus, az őszinteség és ami ezen a pályán nem lényeg­telen — az emberszeretet és a végtelen türelem, amely csak fokozódik, amikor beteg embe­rekről, a páciensekről van szó. Ezért minden remény megvan arra, hogy „Márta nővérke“ még nagyon nagyon sok szép élménnyel gyarapodik majd szép hivatásnak gyakorlása közben. SÄGI TÓTH TIBOR APRÓHIRDETÉS • ' • - ' ' ISMERKEDÉS VEGYES ■ 24/174, karcsú, csinos, érett­ségizett, elvált fiatalasszony va­gyok. Magas, sportot és táncot kedvelő fiatalember barátságát keresem. Jelige: Exotic. 0-675 ■ 55/160, Jó megjelenésű, nem sa­ját hibámból elvált asszony va­gyok. Ezúton szeretnék megismer­kedni korban hozzám Illő, józan életű férfival. Jelige: Megér­t é s. Ű-679 ■ 33/162, falun élő legényember vagyok. Szeretnék megismerkedni hozzám hasonló sorsú és korú lánnyal vagy özvegyasszonnyal — házasság céljából. Csak komolyan. Fényképes levelek előnyben. Jel­ige: A magány rossz barát. 0-695 B Kicserélem Senecen levő 3-szo- bás állami lakásomat dunaszer­dahelyi (Dun. Streda) 3- vagy 4- szobás állami lakásért. Telefon Senec: 923-424. MEGEMLÉKEZÉS ADÁSVÉTEL ■ Iíánatos szívvel, könnyes szem* mel emlékezünk a jó férjre, édes* apára és nagyapára, Szilinszky Ferencre, Malinovo, akit a halál egy évvel ezelőtt, rö­vid szenvedés után 72 éves korá­ban kiragadott szerettei köréből. Akik ismerték, gondoljanak rá ezen a szomorú évfordulón. Örök gyászban szenvedő felesége, fia, menye, vejel és unokái. 0-674 ■ Eladó kitűnő állapotban levő Super-Octavia 29 000 km-rel. Ér­deklődni a következő címen le­het: Kiss István, Oľdza 50, járás Dunajská Streda. 0-683 ■ Eladó új Wartburg De Lux — családi okok miatt. Farkas Lász­ló, Okoliőná 167, járás Komárno. Érdeklődni lehet mindennap. 0-686 KÖSZÖNTŐ ■ Morvái Gyulának, Tardos- keddre (TvrdoSovce), 75. és feleségének 70. születés­napja alkalmából jó erőt, egész­séget és sok boldogságot kíván­nak gyermekei, Pityu, Magdi, Fe­ri, menyük, vejelk és 7 unokájuk. 0672 köszönetnyilvánítás ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét a rokonok­nak, Ismerősöknek, a falu lako­sainak, a szomszédoknak, a légi (Lehnice) kórház orvosainak és nővéreinek, a széntelepi munka­társaknak, a helyi nemzeti bi­zottságnak búcsúszavaiért, s hogy a szeretett férj, édesapa, nagy­apa, fiú, testvér, após Varga János temetésén részt vettek, és I960, április 23-án elkísérték utolsó út­jára a kürti (Ohrady) temetőbe, s virágaikkal, koszorúikkal, együttérzésükkel enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, gyermeket, unokái, vejel, édesanyja, test­vérei és az egész rokonság. 0-693 1980 VI. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents