Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)
1980-06-23 / 146. szám, hétfő
M ilyen kép alakul ki a gyerekekben a felnőttek társadalmáról? Hogyan látják a felnőttek jogrendszerét, mi a véleményük az Igazságról és az igazságszolgáltatásról? A fenti kérdésekre keresett választ M. Sulkowska lengyel szociológus, aki nemrégen három varsói iskolában végzett kutatásokat. Százötven negyedik osztályos (10—11 éves) és nyolcadik osztályos (14—15 éves) fiút és lányt kérdezett meg. Több szociológus kételkedéssel figyelte Sulkowska kísérleteit, hiszen a közfelfogás szerint a felnőttek jogi ismerete is rendkívül csekély — mit tudhat akkor a jogról a gyerek. A gyerekek jó megfigyelők, és nézeteik, véleményük többnyire tükrözi a környezetükben levő felnőttek véleményét. Mit is jelent a gyerek számára a jog szó? Mi jut róla eszükbe, és hogyan határozzák meg? A kisebb és nagyobb gyerekek szerint a jogszabályok „olyan előírások, melyeket meg kell tartani“. Ehhez közülük sokan hozzátették, hogy ezek az előírások a rend fenntartását segítik. De a kisebb gyerekek számára az „előírások“ javarészt a közlekedési szabályokat jelentették, miként az a részletesebb magyarázatok során kiderült. „A jog olyan törvény, amelyet meg kell tartani, mert ha az emberek letaposnák a pázsitot, vagy piros lámpánál átmennének az úttesten, akkor sok baleset lenne a világon és nagy zűrzavar“ — írja egy tízéves kislány. A kisebb gyerekeknek a „jog“ szinte kizárólag a tiltást és a parancsokat jelenti; egyáltalán nem gondolnak az állampolgárok, az emberek jogaira. A nagyobb gyerekek már kezdenek ezzel tisztában lenni, látják a jog szélesebb társadalmi szerepét. Arra a kérdésre: Miért kell az embereknek a törvény? — a biztonságot emlegetik, melyet a törvény ad, az emberek közti egyetértést és még az igazságosságot is. ^örvényekre szükség van, mert to« nem jeiölik ki világosan, kinek mit szabad és mit nem, akkor rosszul fogunk cselekedni.. Akik ismerik a törvényeket, azok könnyebben élhetnek, mert tudják, mit szabad nekik, mit nem“. Egy másik gyerek is hasonlóan felel: ,,A törvény aaért van, hogy tudjunk viselkedni“. A szociológus azt a kérdést is feltette: „Mi lenne, ha nem lenne törvény?“ A gyerekek feleletei egyenesek: „Az egész világon zavar lenne“. „A törvény azért van, hogy az utcán ne legyen szemét és ne legyenek balesetek“ — felelik a kisebbek. És hogyan érvelnek a nagyobbak? „Törvények nélkül az emberek nem lennének biztonságban.“ A gyerekek válaszaiban feltűnően gyakran előfordul a „rend“ szó; szászabadságvesztéses büntetéseket választotta, néhányan pedig a halálbüntetést emlegették. így aztán nem meglepő, hogy a „Te miért tartod meg a törvényeket?“ kérdésre a többség azt felelte, hogy elkerülje a kellemetlen következményeket. A szociológust érdekelte az is, milyen a gyerekek viszonya a jogot, a törvényt reprezentáló két szakma képviselőihez: a rendőrökhöz és a bírákhoz. Ezért megkérdezte őket, szerintük milyennek kellene lennie az Ideális bírónak és rendőrnek, majd feltette a kérdést: ők szeretnének-e bírók vagy rendőrök lenni. Főleg nagyobb gyerekek válaszoltak találóan: a bíró legyen pártatlan, független, megvesztegethetetlen, igazAz Állásfoglalás Fábry Zoltán lapindítási kísérlete * A gyer ek és a jog rnukra a törvény, a jog, az előírás egyenlő a renddel. Érdekes válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy melyik törvényt tartják a legfontosabbnak. Természetesen a gyerekeknek fogalmuk sincs a jog különböző ágazatairól, felosztásáról. A kisebbek hatvanhat és a nagyobbak hatvannégy százaléka a legfontosabb „előírásnak“ azt tartja: „ne ölj“ és „ne lopj“. A harmadik helyre kerülnek a közlekedési előírások. Akadt viszont néhány olyan gyerek, aki a „ne igyunk alkoholt“, „ne verekedjünk“, „ne kémkedjünk“ szabályokat sorolta fel legfontosabbként, egyik-másik pedig azt, hogy „nem szabad hazudni“, „nem szabad sikkasztani“. A kicsik közt akadt olyan is, aki számára a legfontosabbnak az mutatkozott, hogy a villamoson mindig ki kell lyukasztani a jegyet. Figyelemreméltó, hogy a megkérdezettek jelentős része — huszonkét százaléka — semmiféle választ nem adott, nem tudott egyetlen törvényt sem felsorolni. A kutatásnak ezzel nem volt vége, mert Sulkowska azt a kérdést Is feltette a gyerekeknek: mit kellene tenni szerintük azokkal, akik nem tartják meg a törvényt; büntetni őket vagy megnevelni? A válaszok meglepetést okoztak. A kisebbek nyolcvanhét és a nagyobbak nyolcvannégy százaléka a büntetés mellett foglalt állást; a maradék tizenegynéhány százalék volt csak az átnevelés mellett. Amikor felsoroltak nekik többféle büntetésfajtát, hogy válasszanak azok közül, a gyerekeknek több mint a fele a ságos. A továbbiak során azonban kiderült, hogy mindkét csoportban a többség nem szeretne bíró lenni. Az iskolások: mert az nehéz szakma, sokat kell dolgozni, nem lennék képes rá stb. A bíró szakmája, hivatása eléggé ködösen él a gyerekek tudatában; sokkal élénkebb képük van a rendőrről, akit naponta láthatnak az utcán, de ez a szakma sem vonzza őket. Ha az okokról kérdezik őket, hasonlóan válaszolnak, mint a bírói hivatás esetében. „Felelősségteljes, veszélyes, nehéz szakma.“ Csak néhányan jelentették ki, hogy szeretnének rendőrök lenni, mert szeretnek „másoknak parancsolni“ vagy „forgalmat irányítani". A lefolytatott kutatás eredményeképpen elmondható — Lengyelországban ez volt az első ilyen jellegű felmérés —, hogy a gyerekek hisznek a törvény mindenhatóságában. Az a tény pedig, hogy annyira követelik a bűnözők megbüntetését, nyílván a felnőtt társadalom visszhangja. így nem csoda, ha ők is meg vannak győződve arról, hogy a hosszú ideig tartó szabadságvesztés „megjavítja“ a bűnözőket, és békét, biztonságot teremt a társadalomban. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a gyerekeknek legtöbbször fogalmuk sincs a jog, a törvény és az erkölcs kapcsolatáról. A „törvény“ számukra tiltások és utasítások száraz listája, melynek alá kell vetniük magukat, mert ha nem, akkor büntetésben lesz részük. NEMERE ISTVÁN r A Progress* Könyvkiadó új könyvei 1980-ban V. Nyeznanov a Progressz Kiadó főszerkesztője a Li- tyeraturnaja Gazetában nyilatkozott terveikről. Az alábbiakban közöljük a főszerkesztő nyilatkozatát. Kiadónk legfőbb feladata; Idegen nyelvű könyvek megjelentetése külföldi olvasók számára. Milyen e könyvek tematikája? Elsősorban Marxnak, Engelsnek, Leninnek, a tudományos kommunizmus megalapítóinak, valamint L. I. Brezs- nyevnek s az SZKP és a szovjet állam más vezetőinek műveit kell megemlíteni. Az orosz klasszikus szépirodalom alkotásainak, valamint a szovjet írók legjobb műveinek gyermek- és sportkönyveknek kiadását tervezzük ... Évente összesen több mint ezer könyvet adunk ki, a világ népeinek 35 nyelvén. A Mozsdunarodna- Ja Knyiga össz-szövetségi egyesülés útján ezeket több mint 100 országban terjesztik. 1980 — különleges év. Az idén ünnepeltük Lenin születésének 110. ^évfordulóját és a Győzelem 35. évfordulóját. Ezekre a nevezetes dátumokra egész sor kiadványt rendeztünk sajtó alá. Több európai nyelven megjelentetjük az SZKP vezetőinek munkáit, a marxizmus— leninizmus elméletéről és gyakorlatáról szóló müvek gyűjteményes köteteit, valamint szovjet írók jó néhöny alkotását (Pl. a Lenin a szovjet szépirodalomban elműt). Már régóta szoros, baráti együttműködés fűz bennünket a szocialista országok sok kiadójához. Állandó kapcsolatot tartunk fenn velük, kölcsönösen tájékoztatjuk egymást a megjelenő könyvekről és a lefordításra ajánlott művekről. A Progressz Kiadó a legutóbbi években tevékeny együttműködést folytat a Vietnami Szocialista Köztársaság kiadói szervezeteivel — például a Su That Kiadóval közösen jelentetjük meg Lenin összes müveit vietnami nyelven. Munkánk nem kevésbé fontos iránya: külföldi társadalmipolitikai és szépirodalmi művek fordításainak kiadása. E téren természetesen különös figyelmet kell fordítanunk a szocialista testvérországokból való szerzők munkáinak megjelentetésére. Napvilágot látnak orosz nyelven a Szocializmus: tapasztalatok, problémák, távlatok, A burzsoá ideológia és a reviziönizmus kritikája nemzetközi sorozatok új kötetei. Lefordítottuk és hamarosan kiadjuk Miroslav Ivanov cseh publicista Lenin Prágában című könyvét. A második világháborúról szóló művek szerzői között olvasóink különböző nemzedékekhez tartozó írók nevével találkozhatnak, akik népünknek a fasizmus ellen vívott felszabadító harcáról számolnak be. 1980-ban bolgár, magyar, NDK-beli, kubai, mongol, lengyel, román, jugoszláv és csehszlovák szerzők könyveit jelentetjük meg. Olvasóink találkozhatnak majd a szocialista országok íróinak új, szociális jelentőségű műveivel, amelyek kortársaink életének különböző oldalait tükrözik vissza. A Külföldi regények a munkás- osztályról sorozatban megjelenik V. Popov neves bolgár író Alföld című könyve, amelyet 1977-ben a bolgár próza legjobb alkotásának nyilvánítottak. Tervbe vettük M. W, Schulz, NDK-beli író A katona és az asszony című új kisregényének és több elbeszélésének kiadását. A Magyar Nép- köztársaság irodalmának könyvtára Szabó Magda Régimódi történet című új regényével gazdagodik. Az olvasók körében népszerű A modern próza mesterei sorozatban megjelenik M. Lalié jugoszláv író válogatott műveinek kötete. /. Ozga— Michalskí, az ismert lengyel költő és prózaíró, jeles közéleti személyiség és államférfi Akit a villám sújt című új könyvében a népi Lengyelország létrejöttének bonyolult történetét tárgyalja. A jövő évben megjelenik a vietnami irodalom nemzetközi könyvtárának második kötete — az imperialista agresszió elleni harc utolsó szakaszáról és a háború utáni korszakról szóló novellák kötete. Ez korántsem teljes felsorolása azoknak a feladatoknak, amelyek ebben az évben reánk várnak. GELLERT GYÜRGY fordítása Ezzel a címmel közli a Kritika című MNK-beli művelődés- politikai lap idei 5. száma Sándor László figyelemre méltó cikkét Fábry Zoltán lapindítási kísérletéről. A szerző már a bevezetőben megállapítja, hogy nagy írónk e tevékenységével sajtótörténészeink ez ideig nem foglalkoztak érdemben, pedig a népfrontpolitika megvalósításának kezdetén fontos kísérlete volt ez Fábrynak. Amikor az új lap megindítására való terv megszületett Fáb- ryban, még javában szerkesztette Az Otat, Csehszlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű művelődéspolitikai folyóiratát, melynek „harcos, bíráló hangjára meg nem alkuvó állásfoglalásaira“ mind bal-, mind jobboldalon állandóan figyeltek. Amint Sándor László írja, a legtöbb problémát a cenzúra és a terjesztés megnehezítése okozta. Noha Az Üt nem hivatalos pártkiadványként jelent meg, ez nem tévesztette meg a csehszlovák polgári hatóságokat, amelyek megindulásától fogva következetesen akadályokat gördítettek megjelenése elé. „Erre annál is inkább okot találtak — állapítja meg Sándor László —, mert a folyóirat következetesen támadta a csehszlovák burzsoázia kizsákmányoló és jogfosztó tevékenységét s fasizálódó művelődéspolitikáját". Miért vált szükségessé egy új lap megindítása? Amint közismert, Az Út mindenekelőtt a baloldali értelmiség igényeit igyekezett kielégíteni, emiatt a városi munkás- és falusi szegényparaszti rétegek mind sűrűbben támasztottak kifogásokat szerkesztésével szemben. E probléma a baloldali irodalmi köröket Is élénken foglalkoztatta. Valószínűleg ez a körülmény késztette Kovács Károlyt a 30-as évek közepén arra, hogy Holnap címmel lapindítási kísérletet tegyen. E tekintetben némileg meg is előzte Fábryt, akinek szintén voltak hasonló szándékai. Fábry elképzelése szerint Az Ot a jövőben a munkások, parasztok művelődéspolitikai folyóirata lenne, megfelelő szinten szerkesztve. A szellemi emberek, az értelmiség részére viszont magasabb színvonalú lap indítását tartotta szükségesnek. A párt javaslatára Kovács és Fábry megállapodott abban, hogy a tervezett Holnap helyett Állás- foglalás címmel indítanak művelődéspolitikai szemlét a baloldali értelmiség számára. A szerkesztéssel Fábryt bízták meg, aki ki is dolgozta a folyóirat tervét és megfogalmazta az előfizetési felhívást, mely Az Ütban jelent meg, Sándor László szóban forgó írásában közli a felhívás teljes szövegét. Fábry így indokolja az új lap megindításának szükségességét: „Az Ot ma tömeglap; ezren és ezren olvassák. Mégis: hibái és hiányai vannak. Panaszok hangoskodtak, hogy sok cikkét nem értik, átlapozzák, ugyanakkor az intellektuelek még többet követeltek. Problémafelvetéseket, vitákat, intellektuális síkon megfogott cikkeket. Két különböző szükségletet kellett kielégíteni, ami azt jelenti, hogy egyiket sem elégíthettük ki. Az eredmény: az intellektuális erők szétfor- gácsolása és lemaradása. A Sarló bomlása, az itteni magyar kultúrreakció erősödése (...) a szellemi élet elgyávulá- sa (...) mind olyan tünetek^ melyek veszélyt jeleznek... Az Állásfoglalás programját Fábry ekképpen fogalmazta meg: „Munkánk korparancs: marxista állásfoglalás a fasizmus, a kultúrreakció ellen. Mi a helyünkön vagyunk és várjuk a megbízatást: az érdekeltek az olvasók visszhangját. (...) Itt többé nem lehet, nem szabad késlekedni, kényelmesked- ni. Itt két kézzel és összeszámított fogakkal kell a falanksz- ba állni írónak és olvasónak egyaránt." Tanulságos, hogyan fogadta Gaál Gábor az új folyóirat megindításának tervét. Gaál Gábor — írja a cikk szerzője —, ügy fogta fel a dolgot, hogy Az Úttal párhuzamosan megjelenő Állásfoglalás erősen csökkent- heti majd a Korunk hatását és esélyeit Csehszlovákiában. Ez nem volt közömbös számára, hiszen Csehszlovákia Románia mellett a legbiztosabb terjesztési területe volt a Korunknak. Minthogy . Gaál Gábor összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy Fábry az Állásfoglalás szerkesztőjeként egyben a Korunk szerkesztője és terjesztője is legyen, ezért 1935 júliusában a Korunk csehszlovákiai képviseletére Sándor Lászlót kérte fel. Az új baloldali lap megindításának ügyében végül nem várt fordulat következett be. A kommunista párt — népfrontpolitikájának megfelelően — olyan határozatot hozott, hogy „a széles tömegekkel minden eddiginél szorosabb és elevenebb kapcsolatot tartó sajtókiadványt“ kell létrehozni, azért a Holnap tervének elejtése után az Állásfoglalás megindításának tervét is levette napirendről, sőt amint ismeretes — szerkesztési és kiadási nehézségek miatt 193G-ban maga Az Öt is megszűnt. A baloldali magyar nyelvű folyóiratok szerepét az 1936 márciusától Ostravában megjelenő Magyar Nap című lap vette át, mely 1938-ig a csehszlovákiai baloldali magyar néptömegek közkedvelt napilapja lelt. „Az Állásfoglalásra buzdító szenvedélyes hangú előfizetési felhívás — állapítja meg végezetül a cikk szerzője — ma már nem csupán dokumentuma egy küzdelmekkel tele, nehéz korszaknak, hanem hű tükre is azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a növekvő fasiszta veszély idején a csehszlovákiai magyarság eszmei nevelése és politikai tájékoztatása érdekében Fábry Zoltán és munkatársai kifejtettek (K-S) NI c o 1_ Si 'O CL ~5 +-» .3 Ll £T o z L. <D E 0 £ LL
