Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-20 / 144. szám, péntek

Telt ház a Napfényes-tavaknál Az ember elválaszthatatlan a víztől. Testsúlya háromne­gyed részét víz alkotja, víz nélkül elpusztulna. Ezt az ősz- szeforrottságot többek közt az is igazolja, hogy a felüdülési is legtöbben vízközeiben ke­resik: nyáron száz- és száz­ezrek töltik szabadságukat a tengerek, tavak, víztárolók, fo­lyók partján. Ki gondolta volna? Az utóbbi években hazánkban a „vízbarátok“ kedvelt üdülő­helye Nyugat-Szlovákia egyik kisvárosa Szene (Senec) lett. Helyesebben mondva a szenei Napfényes-tavak. Amikor 1H45- ben, az akkori községben a vasút­építéskor az első köbméter kavicsot kitermelték, keve sen hitték volna, hogy tízezrek üdü­lésének alapját rakják le. A ka­vicsbánya kiter­jesztése során 4 különálló tó kelet­kezett, ezeket ké­sőbb egy tóvá egyesítették. Az összefüggő vízterü- let ma 140 hektár, s ez idén még to­vább növekszik, mert az ötödik tó­ból is befejezik a kavicsbányászást. Szencet 10 ezer ember lakja, a nyári idényben azonban lakosai­nak száma meghá­romszorozódik. Na­ponta több mint 30 ezer ember él­vezi itt a napfényt, a hűsítő hullámo­kat, az egész idény alatt a nyaralók száma eléri a 400 ezret is. Mindezt Marcel Zápražný- tól, a járási üdültetési igazga tóság igazgatójától tudtuk meg — Az idén az időjárás ne­künk sem kedvezett, a hideg késleltette az előkészületi munkálatokat. Vendégben vi­szont nem lesz hiány, mert már februárban minden szálláshe­lyünk foglalt volt. A Napfényes-tavaknak üdülé­si célokra való felhasználása 1950 után kezdődött. Ma a ta­vak déli oldalán kiépített kem­pingben több mint 400 üdülő­vendéget tudnak elszállásolni 3 és 4 személyes bungalókban, a tavaly átadott szálloda pedig 96 férőhelyes. Az északi par­ton levő sátortáborban és autó- kempingben szintén ezreik vált­ják egymást a nyár folyamán. — A vendégeink nagyobbik hányada a cseh országrészek­ből érkezik. Vannak vállalatok, amelyek évek óta egész nyár­ra sátorhelyet bérelnek dolgo­zóik üdültetésére. A szlovákiai nyaralók — a környékbelieket kivéve — csak mintegy két éve fedezték fel Szencet, az érdek­lődés azonban állandóan nő — mondja az igazgató. Magánterület A kellemes, tiszta, üdítő víz nemcsak a fürdőzők figyelmét hívta fel magára, hanem a nya­ralóépítőkét is. Főleg az északi parton szaporodtak egymás után a villának is beillő magán nyaralók. Ez ellen nem is emel­het senki kifogást, az ellen azonban már igen, hogy a nya­ralók — a vállalatiak közül több is — közvetlenül a víz­parton emelkednek, s így a sá­tortábor lakói számára igen szűk napozásra, pihenésre al­kalmas terület marad. — Ezen a gondon addig már nem tudunk enyhíteni, amíg az ötödik tó mellett fel nem épül a 25 ezer személy befogadására tervezett autókemping — ma­gyarázza Marcel Zápražný. — Ez azonban a következő válasz­tási program pontja. Nemcsak az említett az egyet­len gondja az üdültetési igaz­gatóságnak a magán- és válla­lati nyaralókkal. Tisztelet a ki­vételnek, tulajdonosaikat a tisz­taság, a rend is csak a saját portájukon érdekli, a közterü­let már a látókörükön kívül esik Pedig az üdültetési igaz­gatóság dolgozóinak egyébként ts elég a dolguk, hogy az üdü­lőközpont területét a higiéniai előírásoknak megfelelően rend­ben, tisztán tartsák. — Negyven állandó dolgo­zónk van, a főszezonban min­den szolgáltatást az elszálláso­lás kivételével idénymunkások­kal végeztetünk. — Nem kevés a 40 ember ek­kora létesítmény karbantartá­sához? — Nemcsak a Napfényes-ta­vuk karbantartása a feladatunk, hanem a járás más idegenfor­galmi létesítményeié is. Ha azt számítom, hogy szervezetünk Az idénykezdés előtt a bungalókat is újjá­varázsolják (Gyökeres György felvétele) megalakításakor 27 emberrel kezdtünk, akkor ma nem lehet okunk panaszra. Szükségünk lenne azonban egy jól felsze­relt, nagyobb létszámú karban­tartó brigádra, mert a mostani körülmények között nehezen győzzük a munkát. Az idén az előkészületek során főleg a meglévő felszereléseinket javít­gattuk, tökéletesítettük. Első­sorban a szociális létesítménye­ket. Ezek tökéletesen felszerel­ve, tisztán várják az üdülőket. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a tisztaságra, a rendre ök is nagyobb gondot fordíthat­nának. Az is előfordul, hogy a főzésnél felgyülemlett hulladé­kot a szemeteskukánál két-há- rom lépéssel közelebb levő le­folyóba szórják. Nem említe­ném, ha az ilyesmi elvétve es­ne meg. De ennél cifrább dol­gokat is mesélhetnék. Példás üdülőközpont A szenciek mindent megtesz­nek, hogy az üdülők jó benyo­mást szerezzenek városukról, kellemesen pihenjenek. Ezt ta­núsítja, hogy 1979-ben Szene az SZSZK Belügyminisztériuma által az üdülőközpontok számá­ra rendezett versenyben 32 résztvevő közül az első lett, s megkapta a Példás üdülőköz­pont kitüntetést. — A Napfényes-tavak fejlesz­tése természetesen a választási programunknak is része — mondja Alójz Mráz, a városi nemzeti bizottság titkára. — Igaz, az üdülőközpont gondo­zása három éve a járási üdül­tetési igazgatóság feladata, de mi is hozzájárulunk anyagiak­kal és munkával. A tavaly át­adott szálloda például Z-akció- ban épült, — hasonlót terve­zünk a másik parton is, — az északi parton végig bevezettük a gázt, a közvilágítást. Az idény előkészítését mindig az ellátás szervezésével kezdjük. Nyáron ugyanis a szokásosnál nagyobb mennyiségről kell gondoskodnunk minden áruból. Tavaly nem volt különösebb problémánk, s az intézkedése­ink, az ellátásért felelős válla­latok képviselőivel folytatott megbeszélések alapján az idén sem kellene, hogy legyen. A város vezetői a járási üdültetési igazgatósággal együtt azt is szeretnék elérni, hogy a szenei üdülőközpont ne csak „nyári paradicsom“ legyem, mi­vel a feltételek az elő- és utó­idényben is kedvezőek a pihe­nésre, halászásra, csónakázás- ra. Néhány év múla pedig má­jusban és októberben sem kell majd a fürdésről lemondani a korai vagy a késői üdülöven- dégeknek. A tavak mellett ugyanis termálvízre bukkantak, nemsokára megkezdik a próba­fúrásokat, s a közeljövő tervei között már a termálfürdő épí­tése sem hiányzik. FLÓRIÁN MÄRTA ORVOSI TANÁCSADÓ ; . A dadogás Gyakran gyönyörködünk a vidáman játszadozó gyermekek­ben. Boldog nevetésük messze elhallatszik. Ugrándoznak, fut- károznak és játszadozásukat állandó csevegés ikíséri. Izga­tott vitákat folytatnak, sokszor valamennyien egyszerre beszél­nek. A gondos megfigyelő azon­ban észreveszi, hogy a csopor­tokban mindig akadnak olyan Csaknem 24Ü0-an fejezik be ta­nulmányaikat az idén Szlová­kia 23 egészségügyi szakközép- iskolájában. Közéjük tartoznak a bratislavai Kertész utcán levő Egészségügyi Szakközépiskola végzősei. A képen: Helena Ko- línková egy protézis modelljét rajzolja Dr. J/ín Ingeli felügye­letével (St. Puškáš felvétele — ČSTK) gyerekek, akik csak ritkán szó­lalnak meg, gondosan felké­szülnek arra, hogy néhány szót szóljanak, de mondanivalójukat kevesen kísérik figyelemmel, sőt gyakran ki is nevetik őket. A kívülálló nem tulajdonít kü­lönösebb jelentőséget az ilyen jelenségnek, a valóságban azon­ban bonyolult problémáról van szó. A gyermek-kollektívákban a kiközösítés, a lenézés gyako­ri oka a beszédhiba. Az egyéb­ként egészséges, szellemileg fejlett gyermek egyre jobban háttérbe húzódik, egyre több kudarcot szenved a kollektí­vában. A gyermekek körében a leg­gyakoribb beszédhiba a rossz kiejtés, az egyik legsúlyosabb pedig a dadogás. Általában be­szédhibának tartunk minden olyan zavart, amely akadályoz­za a gyermeket (vagy a felnőt­tet) hogy normálisan érintkez­zen társaival. Amennyiben a gyermek da­dog, ez természetesen akadá­lyozza abban, hogy már embe­rekkel érintkezzen. A hallga­tók többnyire türelmetlenek, noszogatják a dadogót, hogy „nyögje ki mondanivalóját“ és hibás beszédéért ki is nevetik. Dadogás esetében a gyermek­kollektíva nagyon kegyetlen tud lenni, nem nézi el tagjai­nak hibáját és nemegyszer szí­vesen mulat mások rovására. Ezért a dadogás okaitól el­tekintve két, egymással össze­függő szempontból kell foglal­koznunk ezzel a kérdéssel. Egyrészt a beszédhibával, sú­lyosságával, kigyógyíthatóságá­val stb. Másrészt figyelembe kell vennünk következményeit, vagyis azt, hogy a beszédhiba Kommentdijuk A közrend védelme közügy A városi torony házakban a lakók jóformán nem is isme­rik egymást, mégis gyakran előfordul, hogy összevesznek, zavarják egymás éjszakai nyugalmát, vagyis megsértik a szocialista együttélés alapelveit. A vidéki települések sem mentesek ez alól. Elég, ha a szomszéd baromfija kárt tesz a veteményesben, s máris veszekednek, egymást válogatlan szavakkal sértik. Ezt igazolja az a tény is, hogy tavaly a nemzeti bizottságok Szlovákiában 21 761 esetben foglalkoz­tak a szocialista együttélés alapelveinek megsértésével. Ha az előző évek statisztikáját vesszük elő — 1975-ben 28 323, 1377-ben 25 468 eset fordult elő — akkor a múlt évi összegezéssel elégedettek lehetnénk. Ha azonban fi­gyelembe vesszük, hogy 1979-ben a kihágások 55 százalé­ka a szocialista együttélés megsértése volt, akkor el kell gondolkoznunk a helyzeten. A személyes ellentétek nem egyszer testi sértéshez vezettek, 902 esetben munkaképte­lenséget is okoztak. Egymás tulajdonában 397 alkalommal 100 koronáig terjedő kárt és 263 esetben 100 koronán fe­lüli kárt idéztek elő a civakodók, arról nem is beszélve, hogy viselkedésükkel közbotrányt okoztak. A közrendvédelmi szakbizottságoknak tehát bőven akad munkájuk. A legtöbb bizottság megalkuvás nélkül lép fel a törvénysértőkkel szemben, de előfordul, hogy ismerősök­ről lévén szó, nehezen foglalnak állást. Pedig a további civakodást csakis úgy lehet megelőzni, ha az okokat fel­számolják. A látványos kézfogással lezárt ügy, nem mindig hozza meg a várt eredményt. Ott, ahol a közrendvédelmi szakbizottság kellően ismeri a polgárjogi törvényt és tud is vele élni, olyan határozatokat tud hozni, amelyekkel másoknak is példát szolgálva elősegíti a zavartalan szo­cialista együttélést. A nemzeti bizottságoknak és a szakbizottságoknak meg­van a lehetőségük arra, hogy ott ahol a szép szó már nem segít, bírságot rójanak ki. Ezzel a törvényadta lehetőségük­kel azonban nem mindig élnek. Tavaly ugyanis a nemzeti bizottságok által megvitatott 39 694 kihágás tetteseire csak 17 600 esetben róttak ki bírságot, 15126 alkalommal meg­elégedtek a figyelmeztetéssel és csak 1324 esetben éltek a nyilvános megrovás lehetőségével, jóllehet ennek van a legnagyobb hatása. Szlovákia fővárosában is, ami érthetet­len, csak hat esetben választották a nyilvános megrovást. A dolog másik oldala, hogy a tavaly kiszabott 3,1 millió korona bírságból, az év végéig csak 2,5 millió koronát fi­zettek meg, holott a bírságok behajtására a nemzeti bizott­ságoknak megvan' a lehetőségük. Tavaly a bratislavai II. városkerületben a kiszabott bírságok 44 százalékát, a ga­lántai, a michalovcei és a Žiar nad Hronom-i járásokban a kétharmadát nem fizették meg. A szocialista együttélés alapelvei ellen főleg a nagyobb ipari városokban és azon járásokban vétenek a leggyak­rabban, amelyekben sok cigány lakos él. A nemzeti bizott­ságok már sok helyen felismerték, hogy a megelőzés a leg­fontosabb teendő. A közrendvédelemmel kapcsolatban Szlo­vákiában tavaly több mint 3000 előadást tartottak és több mint 2000-et az alkohol káros hatásáról. A rimaszombati (Rimavská Sobota), a Banská Bystrica-i és a Cadcai járá­sokban felkeresték a szocialista együttélés ellen vétő sze­mélyeket és mindazokat, akik megsértik a közrendet. Boj- nicén és Detván ankétot rendeztek arról, hogy mit tehet­nek a közrend, a szocialista együttélés megsértői számának csökkentéséért. A megelőzés terén sokat tehetnek a polgári bizottságok és a tömegszervezetek is, és nem utolsósorban maguk az állampolgárok. Próbáljunk meg valamennyien a szó szoros értelmében szocialista módon élni: odahaza, munkahelyün­kön és a szórakozóhelyeken egyaránt. NÉMETH JÁNOS milyen hatással van a gyermek személyiségének formálására, társadalmi kapcsolatainak kia­lakítására. A dadogással tehát elsősor­ban a logopédusnak — a be­szédhibákat gyógyító szakem­bernek — kell foglalkoznia, aki meghatározza a beszédhiba ki­küszöbölésének legalkalmasabb módját. Ugyanakkor foglalkoz­nia kell a gyermekkel a pszi­chológusnak is, akinek fel kell tárnia a beszédzavar okát és a legközelebbi hozzátartozók se­gítségével pszichológiai mód­szerekkel kell megkísérelnie az okok kiküszöbölését. A pszicho­lógus beavatkozása nélkül a legtöbb esetben nem vezet ered­ményhez a beszédhiba meg­szüntetésére tett kísérlet. Ha bizonyos idő után részben eny­hül is a rendellenesség, miután a gyermek visszatér eredeti környezetébe — amely negatív hatást gyakorol rá — újból da­dogni kezd és a beszédhiba egyre súlyosabbá válik. Mi lehet az oka ennek a be­szédhibának? A szakirodalom szerint bizonyos örökletes haj­lam létezik a dadogásra, de csak ennek alapján nem alakul ki. Több káros hatás következ­ményéről van szó, ezeket ösz- szességükben pszichogén okok­nak nevezzük. Ezek között fon­tos szerepe van a családi kör­nyezetnek, továbbá a gyermek­korban átélt lelki megrázkód­tatásoknak és a sokkoknak. Néhány esetben az aránylag enyhe dadogás, amely a gyer­mekeket hároméves kor körül jellemezheti, a későbbiekben kóros dadogássá fejlődhet. Ezt elsősorban nevelési hibák vált­hatják ki — a kiejtés helytelen kijavítása, a rosszul kiejtett szavakért adott büntetések, szi­dások. A kutatók megállapítot­ták, aránylag gyakori, hogy a dadogó gyermek szüleinek tár­sadalmi alkalmazkodó képessé­ge is rossz. A szülők sokszor öntudatla­nul saját kudarcaikat a gyer­mekeikre hárítják. Máskor aránytalanul igényesek gyer­mekeikkel szemben, túlzott fe­gyelmet követelnek meg. A gyermek fél megszólalni és olyan feszültségben él, ami to­vább rontja a beszédet. Gyakran mondják, hogy a gyermek neurotikus bűvkörbe került. A dadogás miatt kineve­tik társai (a gyermek nehezen viseli el a kudarcot, inkább nem szólal meg) és a szigorú figyelmeztetés a szülő, vagy egyes esetekben a tanítók ré­széről, fokozatosan logofóbiát (fél megszólalni) vált ki. A gyermek annyira izgul a meg­szólalás előtt, hogy a legna­gyobb erőfeszítéssel sem tud folyamatosan beszélni. Vissza­húzódik, nem szívesen Ismerke­dik és fokozatosan szókészlete is szegényessé válik. Kerüli a nehezebben kiejthető szavakat. A legfontosabb, hogy a szü­lök idejében szakemberhez for­duljanak. Lelkiismeretesen meg kell tartaniuk a logopédus ta­nácsait, még akkor is, ha azo­kat az első pillanatban indo­kolatlanoknak tartják. A dado­gás okai, a gyógyítás módja ugyanis olyan sokféle, hogy „a hozzáértő“ ismerősök tanácsa nagyon sokat árthat. A szülőknek, tanítóknak, ne­velőknek arra kell törekedni­ük, hogy a gyermeknek sok sikerélménye legyen (pl. ének­lés közben ritkán dadog, az is­kolában lehetővé kell tenni, hogy Írásban feleljen stb.), tü­relemmel kell reagálniuk a si­kertelen kísérletekre, és na­gyon gyakran segít, ha tapinta­tosan figyelmeztetik a gyer­mek-kollektívát, legyenek el­nézőbbek társukkal szembnn Dr. MIROSLAV ANDREÁNSY

Next

/
Thumbnails
Contents