Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-13 / 111. szám, kedd

Az új prés alapzatának készítése közben készült a felvétel (Juraj Mikuš felvételei) HATÁRIDŐBEN A Vágmenti Gépgyár jelentős beruházási programot valósít meg Aligha akud hazánknak olyan zuga, ahol ne hallották volna a Povaíská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár nevét. Ez a vállalat Szlovákia egyik legrégibb gép­gyára, 51 évvel ezelőtt alapí­tották. Olvasóink között felte­hetően sokan akadnak olyanok, akik emlékeznek rá, hogy itt a felszabadulás előtt elsősorban haditechnikai felszereléseket, fegyvereket gyártottak. 1945. április 30-ával — ez a város felszabadulásának dátuma — új fejezet kezdődött a vállalat életében. Mindenekelőtt az a változás említendő, hogy meg­szűnt fegyvergyár lenni. Először hűtőszekrényeket gyártottak itt — mindaddig, amíg nem vette át tőlük a Zla­té Moravce-i Calex —, továbbá itt készültek a kedvelt Manet motorkerékpárok, különböző megmunkálógépek. A Vágmenti Gépgyár pedig ma a Babetta- robogóiról, golyóscsapágyairól, szerszámgépeiről és színesfém­kohászati félkész-termékeiről ismert. Szlovákia harmadik leg­nagyobb gépgyárának fejlődése azonban még korántsem lezárt, az üzem fejlődik és szűkül a termékszerkezete is. Az egyik legfigyelemremél­tóbb momentum a gyár életé­ben az, hogy a vállalat egész kollektívája sikeresen megbir­kózik a legnehezebb feladatok­kal is. A vállalat iegkezdemé- nyezőbb kollektívája a prés- mű dolgozóiból tevődik össze. Felszabadulásunk tiszteletére „Harmincöt konkrét tett“ cím­mel még az elmúlt év elején kötelezettségvállalást tettek. Akik úgy találnák, hogy a kö­telezettségvállalási mozgalmat az idei évfordulóra, a tavalyi év elején korai volt meghirdetni, azokat bizonyára meggyőzi az ellenkezőjéről Jozef Pauernek, a vállalati szakszervezeti bizott­ság elnökének magyarázata: — A kötelezettségvállalás szükségszerű volt, mert még a múlt év májusában egy rend­kívüli akciót kezdtünk megva­lósítani: elkezdődött a Schloe- man-Simac nyomóprés építése. Ez az egész beruházás 175 mil­lió koronába fog kerülni, s mi­vel a szakemberek műszaki ada­tai szerint az építés és szerelés eddig ismert módjai alapján a megvalósítás egy év alatt nem Marta Petruehová, a szerszám­készítő műhely vezetője lett volna lehetséges, a présmű vezetősége és a kohászati üzem vezető dolgozói a kollektívához fordultak... — mondta látha­tóan büszkén a vállalati szak- szervezeti bizottság elnöke. S nem alaptalanul. A Schloeman- prés építése közben megmutat­kozott a kollektíva igazi ereje. Pedig nem dolgozhattak ideális körülmények között, mert a csarnokban eléggé nagy a zsú­foltság és ráadásul a termelés­nek sem szabad leállnia. (A gépgyár présműje réizből, sárgarézből, és alumíniumból, s ezek különböző ötvözeteiből ko­hászati félkésztermékeket gyárt egész népgazdaságunk, főkép­pen az elektrotechnikai ipar részére. A présmű évi termelé­se meghaladja az 1,9 milliárd korona értéket.) Ahogy mondani szokás, me­net közben cserélték fel eddigi három prése közül az egyiket egy új, sokkal nagyobb teljesít­ményűvel. Ügy kellett ezt ten­niük, hogy a gyár megrendelői ne érezzék meg ... Építkezés ide, építkezés oda, a tervfel­adatokat nem lehetett csökken­teni. Ilyen körülmények között pedig a minden korábbinál erő­teljesebben kibontakozó munka­kezdeményezés nélkül semmi­lyen remény sem lett volna a sikerre. A présmű vezetősége a részleg legjobb dolgozóira, újítóira, brigádvezetőire tá­maszkodva elérte, hogy vala­mennyi dolgozó bekapcsolódott az említett kötelezettségválla­lási mozgalomba, amely végül az egész vállalatra kiterjedt. Az eredmény? A minden pre­cíz műszaki számítást sutba dobó beruházási harmonogra- mot mind ez ideig sikerült megtartaniuk. A fő munkákat az őriásprésen már befejezték. Most a szerelők dolgoznak a Schloeman-cég szakembereinek vezetésével, és a korábban megállapított július elsejei pró­baüzemelés — az eddig látot­tak alapján — minden valószí­nűség szerint elkezdődik. Az elmúlt hónapok azonban na­gyon megterhelő, igényes mun­kát követeltek, beruházás ki­vitelezése nem ment könnyen. Előbb a tervrajzok hiányoztak, később az építőknek akadt más teendőjük. A gépgyár műszaki dolgozói ekkor saját maguk ké­szítették el a szükséges terv­rajzokat, az építővállalat dol­gozóit pedig a vállalat saját építőipari részlegének dolgozói helyettesítették. Közben azon­ban további probléma merült fel a termelés folyamatosságá­nak megteremtését illetően, amit a lecserélendő tíz tonnás prés leállítása okozott. „Szom­baton és vasárnap is“ — vál­lalták a kohó szocialista bri- gáljának tagjai! Így is lett, sőt besegítettek azok is, akik korábban — ha csak rövid időre is —, de dol­goztak a présműben. Ugyan­csak gondot okozott a prés kö­rüli tér, ahol a munkafolyama­tokhoz szükséges szerszámokat tárolták. A szerszámok és se­gédeszközök ezreit kellett át­helyezniük. Egy másik szocia­lista brigád tagjai — Marta Pet- ruchová vezetésével — végez­ték ezt a munkát saját teen­dőik elvégzésén túl, hiszen a termelés sem állt le. Ma már az új préshez készítik a szük­séges szerszámokat. A vállalat építőmunkásai is serénykedtek, hiszen néhány hétig egymás mellett dolgoztak az öreg pré­sen dolgozó vasmunkásokkal. Az utóbbiak préseltek, az építő- munkásoik pedig a prés alatt és mellett dolgoztak, amíg le­hetett. Ez év január végén ké­szültek el. Ekkor az újítók ju­tottak szóhoz. A régi prés alatt például nagyon sok kábel, cső­vezeték volt, s ezt is át kellett helyezni. Az „energiakanális“ áthelyezése az eredeti tervek szerint mintegy négy-hat hetet vett volna igénybe, iközel két­millió korona ráfordítással. Elég volt egy újítási javaslat, meg a villanyszerelők kezdemé­nyező kedve, és az energiaka­nális áthelyezése csak három napig — egy hét végén péntek­től hétfőig — tartottl A gépgyár dolgozóinak kö­telezettségvállalási mozgalmát tehát nem érheti a formalizmus vádja, hiszen vállalt kötelezett­ségeiket határidőre teljesítik, s ez nem akármilyen jövedelmet jelent a népgazdaság számára. A Schloeman-prés paraméterei ugyanis rendkívül kedvezőek. Teljesítménye háromszorosa a leszerelt présnek, munkaerői takarít meg, és nemcsak csövet présel, hanem huzalt is. Az űj technológiával a prés 615 em­ber munkáját helyettesíti, és ezenkívül 2000 tonna színes­fémet takarít meg. Mindez egy átgondolt beruházás, és a dol­gozók kezdeményezésének az eredménye a Vágmenti Gép­gyárban. A vállalat dolgozói városuk — Považská Bystrica — április 30-án ünnepelt fel- szabadulási évfordulóját kö­szöntötték ily módon. Követésre méltó módon 1 BOHUŠ OLACH Energiatakarékossági vállalások az építőiparban A fűtőanyag- és energia fel- használásának csökkentésére irányuló törekvések a termelő vállalatok dolgozói által tett szocialista felajánlásokban is erőteljesen megnyilvánulnak. Az ilyen jellegű, tartalmú fel­ajánlások nem hiányoznak az építőipari dolgozók szocialista vállalásai iközül sem, amelye­ket egyébként ebben az évben hazánk felszabadításának 35. évfordulója tiszteletére tettek. Jelentős energiatakarékossági vállalások születtek például a bratislavai Hydrostav és Priem- stav vállalatokban, s jelentős vállalások jöttek létre a helyi építőipari vállalatokban is. Ez utóbbiak közül például a Tren- číni Járási Építőipari Vállalat­ban — hasonlóan mint a hato­dik ötéves tervidőszak eddigi négy évében — az idén is szá­mos értékes energiamegtakarí­tást célzó vállalást rögzítet­tek. E vállalásokban foglaltak­nak mindenekelőtt az ésszerű­sítő intézkedések megvalósítá­sával, az üzemanyag- és ener­giafogyasztás rendszeres ellen­őrzésével akarnak eleget ten­ni. Mindezek segítségével a ter­vezett fogyasztáshoz viszonyít­va többek iközött 21600 liter fűtőolajat, 1500 liter benzint, és 12 ezer köbméter gázt akar­nak megtakarítani. A Nové Mesto nad Váhom-i Prefa vállalatban is nagyon ér­tékes felajánlásod láttak napvi­lágot mind a 19 vállalati kol­lektíva részéről. Felajánlásaik­ban feladatul tűzték, hogy csökkentik a villamos energia és a gőz felhasználását. A Prefa 06-os számú mítha- lovcei üzemében a tervezetthez viszonyítva 130 ezer köbméter gáz megtakarítására tettek szo­cialista vállalást, aminek érté­ke több mint 100 ezer koronát tesz ki. Az üzem dolgozóinak energiatakarékossági vállalása ezenkívül még több mint 32 ezer kilowattóra villamos ener­gia, s 1440 liter üzemanyag megtakarítását tartalmazza. Valamennyi vállalásnak egy a célja — hozzájárulni ahhoz, hogy kedvezőbbre forduljon népgazdaságunk tüzelőanyag és energetikai mérlege, enyhülje­nek népgazdaságunk ilyen irá­nyú gondjai. Ugyanakkor ezek­nek a vállalásodnak a teljesíté­sével csökkenthetők egy-egy vállalatban az önköltségek is — és ez som az utolsó szempont a termelés gazdasógossága vi­szony la tálján. —mťš— ...ha megtartják úgy jó — állítja a közmondás az ígé rétről. Utána kívánkozik azon­ban, hogy csupán akkor igaz ez, amikor az ígéret nem vala­mi kellemetlen történetnek a hírnöke. Magyarázat ide, ma­gyarázat oda, lényeg, hogy vannak elhangzó szavak, ame-, lyeik megtartását szívből kíván­juk. Elmondható ez a Kassa-vidé­ki (KoŠice-vidiekJ járás föld­műveseinek a 34 millió korona értékű idei vállalásával kapcso­latban is, hiszen a teljesítésből származó eredményt — ha kis mértékben is — valamennyien élvezhetjük. Nem mindegy ugyanis, hogy 4 millió 672 ezer literrel több, vagy keve­sebb tej jut az ország asztalá­ra. A többletet a járás mező- gazdasági üzemei közös erővel akarják megtermelni. A Bodol- lóí (Budulov) Efsz például 3400, a Buzitai (Buzica) Efsz 3100, a Čaňai Efsz 3660, a Ha­tárfalvi (Hraničná pri Hornáde) Efsz 3350, a Perényi (Perín) Efsz 3100, az Ojbodvai (Nová Bodva) Efsz 33300 literes évi átlagos tejhozamot akar elérni egy tehéntől. A járási átlag — a felajánlás szerint — 3200 liter lesz. A járás mezőgazdasági üze­meinek többsége — köztük a bodollói, perényi, buzitai, ha­tárfalvi, Čaňai, ruskovi, rozha- novcei, magyarbődi (Bidovce) efsz elfogadta a prostéjoviak felhívását. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a járásban az 1178 hektárt kitevő cukorrá-' pa-termesztési területről hektá­ronként legalább 420 mázsa termést fognak betakarítani, s annak cukortartalma nem lesz 15,8 százalékon aluli. A szemes kukorica termesz­tői sem akarnak megelégedni a múltban elért eredmények meg­ismétlésével. Igazolja ezt a Csé­csi (Čečejovce) Efsz felajánlá­sa is, mely számokban kifejez­ve a következő: 200 hektárról 9 tonnás átlagos hektárhozam. Az újbódvaiak egy kicsit sze­rényebbek. Ök hektáronként 6,2 tonna kukoricatermést ígérnek, illetve várnak. Nem csekélység, s azt hi­szem, ha sikerül, akkor elsősor­ban Kassa (Košice) zöldségfo­gyasztóit fogja megörvendeztet­ni a Nižná Myšía-i Efsz válla­lása, illetve annak a megvaló­sítása. A Kassához közeli szö­vetkezet ugyanis szavát adta, hogy a 185 hektáros zöldség­kertészetből az idén 3750 tonna termést ad a piacra. A járás 2-es számú mezőgaz­dasági kooperációs körzete — melybe a buzitai, a csécsi, * nováčany-i, a iklatovi, a peré­nyi efsz és a Nagyidai (Veíká Ida) (Magtermesztő Állami Gazdaság tartozik — közös vál­lalás teljesítésével akarja elér­ni az állami eladási terv több mint 4 millió korona értékű túlszárnyalását, s ugyanakkor az építőanyag, a fűtő- és üzem­anyag gazdaságosabb felhasz­nálásával 485 ezer koronát ta­karít meg. A Kassa-vidéki járás mező- gazdasági dolgozói az idei évre több az említettekhez hasonló kötelezettséget vállaltak. Igye­kezetükről, tenniakarásukról ta* nústkodó ígéretük jóleső érzést vált ki mindenkiből. Reméljük, hogy a szavakat követő tettek- netk és eredményeknek is majd szívből örülhetünk, GAZDAG JÓZSEF MINDEN LITER TEJ - AZ ELSŐ OSZTÁLYBAN Kiváló eredményekét érnek el az Orföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság alsóhatári (Dolný Chotár) részlegének fejői. A járási átlagot messze túlhaladó tejtermelési eredmé­nyekről Czanik Aladár, a telep vezetője tájékoztatott. A 150 fejőstehenet tíz fejő, illetve két kisegítő gondozza. A fejők nagyobb része nő. A feijés nem éppen könnyű fogá­sait — csaknem mindannyian — még a háztáji gazdálkodás­ban sajátították el. Ma már na­gyon kevés háznál van tehén Alsóhatáron. Az állatszeretetet, a hozzáértő magatartást, a tu­dást azonban nem lehet egy­könnyen elfelejteni. Bizonyítják ezt az eredményeik is. Az asszonyok cseppet sem maradnak el a férfiak mögött. Sőt, ők az élenjárók. • Pedig a fejőgulyás élete — tudjuk — nem leányálom. Ahány napos a hónap, annyi napot dolgozik, hétköznap, ünnepnap — eigyre- megy. Az állatoknak enniük kell, mert ha nincsenek oda­adó, rendszeres munkával és természetesen jó minőségű ta­karmánnyal ellátva, bizony el­marad a nagy tejhozam. S az etető napirendje nem lehet irigylésre méltó. Háromkor kel — van aki messzebbről jár be a telepre, és este végez. Igaz, napközben van egy kis szabad­ja. De ha jobban szemügyre vesszük a hajnali 3—4 órás munkát, már nem tűnik olyan csábítónak a szabad Idő. Az asszonyoknak pedig napközben is akad tennivalójuk. Főzni kell, az udvar apróállataít ellátni, gondozni, a férfi télen tűzifáról gondoskodik, tavasszal a kertet műveli, és sok egyéb munka vár rá a ház körül. Időhöz kö­tött munka mindez. És ebéd után, ha elnyomná az álom, az órát kell lesnie, mert a délutáni etetésről sem lehet késni. A fe- jés, etetés, trágyakihordás, mo­sás, — ez a négy fő összetevő­je munkájuknak. S az állatok tisztasága sem lehet közömbös számukra; a tehenek jó gondo­zásáért minden liter tejre két fillér a jutalom. Ez havonta 130—150 korona többletet je­lent. Az alsóhatárí etetők gon­dozta tehenek bizony szépek is. És — amennyire a fejőket is­merem — ezt nem csupán a 150 Kčs többletért teszik. Megszok­ták, szeretik ezt a munkát. A gazdaság irányítói minden te­kintetben méltányolják munká­jukat, segítik őket. Persze, az sem titok, hogy viszonylag jó fizetést kapnak. Jelenlegi egyetlen nagyobb problémájuk, hogy a szalmakaz­lak elfogytak, kevés az alom­szalma. Ennek hiányát fűrész­porral igyekeznek pótolni. Mé­zes Margit, Dora Gyula és Há­lák Árpád az élenjáró fejők, de a többiek is nagyon jó ered­ményeket mutatnak fel — mondja Czanik Aladár telepve­zető. Az Orföldi ÁG alsóhatári fe­jői ügyelnek a fejés higiéniájá­ra is. Eddig minden liter tejet első osztályban értékesíthettek. FODOR RUDOLF A Cigeľ Hánya dolgozói négy hónap alatt terven felül csaknem 19 000 tonna barnaszenet bányásztak. A hazánk felszabadítása 35. évfordulójának tiszteletére tett vállalásuk háromnegyed részét már teljesítették. A Cigeľ Bánya legeredményesebb kollektívája a Jozef Belokostolský vezette, a Felső-nyitrai Partizándandár Szo­cialista Munkabrigád. Felvételünkön a brigád tagjai láthatók dúco­lási munka közben (T. Babjak felvétele — ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents