Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-13 / 111. szám, kedd

AZ IPAROSÍTÁS A NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZOLGÁLATÁBAN Emil Keblúšek az UNIDO elnöke (ČSTK j — Az ENSZ ipari fej­lesztési szervezete (UNlDOi tegnap egyévi időtartamra el­nöknek Emil Keblúšeket, ha- fcánk bécsi nagykövetét válasz­tották meg. Az UNIDÜ tanácsának tegna­pi bécsi ülésén Emil Keblúšek ihiegválasztása után beszédet mondott, amelyben egyebek kö zott megemlékezett Csehszlová ki.i Felszabadulásának 35. év fordulójáról, a második világ háború befejezéséről. Hangsú­lyozta, hogy az UNIDO tevé­kenységében Csehszlovákia kez­eiéitől fogva részt vesz. „A cseh szlovák ipar gyors fejlődése csak azt erősíti meg, hogy az iparosítás valamennyi állam te vékenységének fontos területe, s hogy elsőrendű szerepet kell játszania a gazadsági elmara­dottság felszámalásában és a fejlődő országok gazdasági füg getlenségének elérésében. Ma uuíi nem vonhatjuk kétségbe, hogy az iparosítás széleskörű en megváltoztatja az adott or­szág gazdasági struktúráját“ — állapította meg Emil Keblúšek. majd így folytatta: „Ha elismer­jük az iparosítás oly nagy és fontos szerepét, az UNIDO jelen­tősége és felelőssége nyilvánva­ló. A szervezet tevékenységé­hez a fejlődő országok nagy re •nényeket fűznek. Bár az UNIDO a legfiatalabb szervezeteik közé tartozik, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években sok sikert ért el. Egyik fő feladata, hogy meg­találja és kihasználja az iparo­sítás útjait és eszközeit, mégpe­dig úgy, hogy az megfelelően az adott ország feltételeinek és le hetőségeinek, a nemzetközi együttműködés elmélyítésének a népek érdekeinek.“ Az UNIDO tanácsának 14. ülése a közelmúltban Delhiben megtartott 3. általános konfe­rencia ajánlásait, a konkrét ha­tározatokat és a szervezet ak­ciótervét tárgyalja meg. Békéménél (ČSTK) — A nukleáris fegy­verek teljes betiltásáért folyta­tott harc jegyében tegnap ja­pánban nemzetközi békemenet kezdődött. A különböző orszá gok képviselői három hónap atatt több mint ezer kilométert tesznek meg, és Hirosimába az amerikai atomtámadás 35. év­fordulójának előestéjén érkez­nek meg. A békemenet kezdetét megelőző nagygyűlésen Tokióba több száz japán munkás és a demokratikus szervezetek kép viselői vettek részt. A nagygyű­lés résztvevői felszólították a világ népeit, hogy fokozzák har­cukat a tömegpusztító fegyve­rek teljes betiltásáért. Japánban az infláció jelen­leg eléri a B.ti százalékút, ami kedvezőtlenül hat a japán gazdaságra. A helyzet termé­szetes követ­kezményei az egyre gyaku- ribb tiltakozá­sok, tüntetések, sztrájkok. Fel­vételünk egy nemrég lezaj­lott tukiói mun­kástüntetésen készült. A japán főváros utcáin éjszaka felvo­nuló munkások tiltakoztak az árak szüntelen növekedése. a lakosság élet- körülményeinek romlását kivál­tó kormánypoli­tika ellen (ČSTK felvétele) A NATO EURÓPAI CSOPORTJÁNAK ÜLÉSE SALVADOR NÖVEKSZIK A TILTAKOZÁS A FASISZTA SZERVEZETEK TERRORJA ELLEN (ČSTK j — San Salvador va lamennyi katolikus templomát szombat óta a Népi Forradalmi Tömb (BPR) tagjai tartják meg­szállva. A haladó ellenzéki szervezet így tiltakozik az or­szágban egyre eluralkodó tér ror ellen. Csak a fővárosiján az elmúlt 24 órában több mint 20 ember vesztette életét a fa­siszta félkatonai szervezetek terrorja következtében. A salvadori főváros 24 temp­lomának elfoglalása az egy év­vel korábbi eseményekre em­lékeztet, amikor Romero diktá­tor hadserege kegyetlenül lé­pett fel a San Salvador-l szé­kesegyházban gyülekező tünte­tők ellen, és 22-őt közülük le-- lőtt. Tavaly a tiltakozási hul­lám ősszel a diktatúra bukásá­hoz vezetett, és Romero tábor­nok Guatemalába menekült, ám a katonai polgári junta nem tett eleget a néptömegek vára­kozásának, és továbbra is a reakció érdekeit védelmezi. Az év elejétől több mint 1800 em­beráldozatot követeltek a fegy veres bandák, a rendőrség és a hadsereg támadásai. (ČSTK) — A NATO ún. euró­pai csoportja tegnap Brüsszel­ben —- a tagországok hadügy­miniszterei részvételével egynapos tanácskozást tartott. Az ülésen nem vett részt Fran­ciaország és Görögnrszág kép viselője, mivel az említett or­szágok nem tagjai a NATO egyesített főparacsnokságának. A tegnapi NATO-ülés beveze­tő volt a szervezet katonai ter­vezési bizottságának ma kéz tlődö tanácskozásához. Holnap a NATO tagállamainak külügy miniszterei is bekapcsolódnak a tanácskozásba. A Libre Belgique című brüsz- szeli lap szerint a tegnapi ta­nácskozás fő témája az az amerikai követelés volt, hogy az USA nyugat-európai partne­rei kötelezzék magukat: adott esetben részt vesznek Washing ton külföldi katonai akcóiban Brüsszeli megfigyelők úgy vé­lik, hogy az Egyesült Államok a háromnapos NATO tanácsko­zás során ismét „felelősségre vonja“ szövetségeseit. VÁCLAV HÜLA. a CSKP KB Elnökségének tagja, a szöyet- ségt kormány alelnöke, az Ál­lami Tervbizottság elnöke teg­nap Budapestre érkezett, ahol Huszár Istvánnal, a Miniszter- tanács alelnökével, az Állami Tervhivatal elnökével folytat megbeszéléseket a két ország gazdasági együttműködéséről. II. JÁNOS PÁL pápa tegnap befejezte afrikai körútját és visszautazott Rómába. Tizenegy, napos körútja során ellátoga­tott Zairebe és Kongóba, Ke­nyába, Ghánába, Felső Voltába és Elefántcsontpartra. NGUYEN CO THACH vielna- mi külügyminiszter háromnapos malaysiai látogatását befejezve a hét végén hazautazott. JAMES CALLAGHAN, az el« lenzéki brit Munkáspárt vezelő-i je szombat óta Kínában tartóz-« kodik, ahol a kínai vezetőkkel nemzetközi kérdésekről folytat megbeszéléseket. WON BOURGES francia had* Qgyminiszter szaúd arábiai Iá« togatásának befejeztével Rijad' ban megállapodást írt alá a két ország közötti katonai együttműködésről. SVÉDORSZÁG VÉGET ÉRT A TÍZNAPOS SZTRÁJK (ČSTK) — Körülbelül 1 millió svéd dolgozó tegnap munkába állt, és ezzel befeje­ződött az utóbbi negyven év legnagyobb svéd sztrájkja. A svéd munkaadók szövetsége (SAFJ vasárnap este ugyanis az eredeti elutasítás után vég­re úgy döntött, hogy a magán- szektor alkalmazottainak 6,8 százalékkal emeli a bérét. Nyilván még hosszú hetekig fog tartani, míg teljesen helyi reáll a rend Svédországban. A lü napig tartó konfliktus meg-i bénította az ipar 90 százalékát, szünetelt az export és az im­port, bezárták a bányák. A’ svéd munkaadók szövetsége bei ismerte, hogy az SB milliárd svéd korona deficittel terhelt költségvetést a sztrájk minden napja további 400—600 millió svéd koronával növelte. SPO GYŐZELEM ÉSZAK R AJNA VESZTFÁLIÁBAN A KÖZÖSPIACI TAGSÁG ELLEN (ČSTK) — Vasárnap választá­sokat rendeztek a Német Szö­vetségi Köztársaság legnépesebb tartományában, É szak-Raj na­Vesztíáliában. A várakozások­nak megfelelően a szociálde­mokrata párt (SPD) győzelmet aratott, és megszerezte a par1 lamenti mandátumoknak több mint a felét. Az ellenzéki CDU szavazatokat vesztett, a liberáli­sok (FDP), az SPD koalíciós partnerei — annyi szavazatot vesztetlek, hogy a tartományi parlamentben az elkövetkezen­dő időszakban nem lesznek kép­viseltetve. Az észak-rajna vesztfáliai tör­vényhozási választásokra nagy­mértékben hatott a bonni kor­mány bel- és külpolitikája. Ezért eredményei egyértelműen Schmidt kancellár győzelmeként künyvelhetők el Franz Josef Strauss, az ellenzék kancellár- jelöltje felett. (ČSTK) — Nyolcéves közös- piaci tagság tapasztalatai nyo­mán a brit közvélemény több­sége úgy véli, hogy Nagy-Bri- tanaiénak ki kellene lépnie az Európai Gazdasági Közösségből. Ez derül ki legalábbis a leg' frissebb közvélemény-kutatás eredményeiből, amelyeket a tegnapi Daily Mail tett közzé. Az eredmények azt tanúsít­ják, hogy három brit szavazó közül kettő egy esetleges új népszavazáson a közöspiaci tag­ság ellen szavazna. 64 százai lék a tagság ellen, míg 26 mel* lelte foglalt állást, 8 százalék' pedig nem kíván állást foglal« ni. Az 1975 júniusában megtart tott népszavazás során, minti ismeretes, 07,2 százalék szava* zott Nagy-Britannia közöspia* ci tagsága mellett. Habár a lap felmérései ter-i mészetesen nem tekinthetők mérvadónak, az azonban klde< rül belőlük, hogy a brit köz^ vélemény sokallja a hozzájáru* lásl az EGK kasszájába. A TASZSZ kommentárja C arter elnök múlt hét vé­gén Philadelphiában el hangzott beszédével foglalkozik alábbi kommentárjában a TASZSZ hírügynökség. A TASZSZ idézi több ameri­kai hírmagyarázó véleményét, akik szerint az elnök megnyi­latkozását válaszként szánta a nyugat-európai szövetségesek fokozódó elégedetlenségére. Vé­leményük abban is megegyezik, hogy Carter ezúton válaszolt az Egyesült Államokon belül meg­nyilvánuló elmarasztaló véle­ményekre, hiszen — mint Is­meretes — magas beosztású wa­shingtoni politikusok is elítélik a nemzetközi biztonságot ko­molyan veszélyeztető amerikai kalandorakciókat. Rámutatnak arra, hogy e véleménykülönb ségek legkézzelfoghatóbb meg­nyilvánulása Cyrus Vance kül­ügyminiszternek a közelmúlt­ban történt lemondása volt. Ennek ellenére azonban, az USA külpolitikai irányvonalát jellemezve Carter kijelentette, hogy a kormányzat öt fontos célt követ: először hozzá kíván járulni a fejlett ipari demokrá­ciák gazdasági és politikai szo­lidaritásának megszilárdításá­hoz; másodszor a harmadik vi­lág országaival olyan kapcso­latokat kíván kiépíteni, amelyek a tényleges együttműködésen alapulnának; harmadszor követ­kezetesen síkraszáll a közel- keleti térségben és a világ más feszültséggócaiban a béke fel­újításához; meg akarja védeni 1980. azokat az amerikai stratégiai érdekeket, amelyeket elsősor­ban Délkelet Ázsiában fenyeget 3 veszély; ötödször hozzá kíván járulni a fegyverkezés ellenőr­zésének megvalósításához, a stratégiai fegyverek korlátozá­sához a Szovjetunióval való egyeztetés alapján, és végeze­tül szilárd, kiegyensúlyozott erőviszonyok megőrzésére tö­rekszik a Szovjetunióval. A meglehetősen homályos megfogalmazásokat Carter sa­ját maga leplezte le azzal, hogy kijelentette: „Világunknak vé leményem szerint megbízható, öbölben és az Indiai óceán tér­ségében napról napra fokozó­dik. A Carter-beszédból világo­san kiderül, hogy ott, ahol a Szovjetunió és szövetségeseinek biztonságáról van szó, az Egye sült Államok a fennálló erő' egyensúlyt a lázas fegyverke­zés fokozásával saját javára kí­vánja megváltoztatni, s e célt szolgálja az újabb katonai tá* inaszpontok létrehozása és az hozzon, amelynek értelmében a tagországok a legközelebbi 15 évben évenként emeljék hadi­kiadásaikat“. Közismert tény, hogy ezekre a lépésekre már jóval az afga­nisztáni események előtt sor került, vagyis elfogadhatatlan az Egyesült Államok elnökének az az igyekezete, hogy a wa­shingtoni külpolitika megvál­tozását az Afganisztánnak nyúj­Demagógia párbeszéd helyett V. 13. határozott amerikai vezetésre van szüksége“. Ily módon szin­te leplezetlenül beismerte kor­mányzatának hegemonista szán­dékait, és aznkat „az Egyesült Államok létérdekeire“ hivatkoz­va igyekezett álcázni. Carter az amerikai határok­tól tíz ezer kilométerekre levő térségekben látja a washingto­ni „létérdekek“ fenyegetését, és — mint mondotta — ezeket az érdekeket mindenáron, beleért­ve a katonai erő alkalmazását Is, megvédi. A Nyugatnak min­denütt, meg kell védenie straté­giai érdekeit, ahol veszélyeztetve vannak, mondotta és arra szó­lította fel szövetségeseit, hogy aktívan támogassák globális ex panziós katonai .politikáját. Ki fenyegeti a valóságban az Egyesült Államok érdekeit? Mert hiszen a valóság az, hogy szinte nincs a világnak olyan tér­sége, amelyben nem állomásoz­nának amerikai csapatok. Több ország területén egész láncola­tot képeznek az amerikai kato­nai támaszpontok, sőt az ame­rikai katonai jelenlét elsősor­ban a Közel Keleten, a Perzsa­amerikai katonai jelenlét foko­zása. Hiszen korántsem szovjet hajókat irányítottak az ameri­kai partokhoz, hanem éppen ellenkezőleg amerikai repülő- gép-anyahajókat és fedélzetü­kön atomfegyverekkel ellátott repülőgépeket csoportosítottak át a Perzsa öböl és az Indiai­óceán térségébe a Szovjetunió déli határainak közelébe. Carter beszédében ugyan ar­ról próbálta meggyőzni hallga­tóságát, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban állítólag továbbra is az enyhülésre tö­rekszik. Ugyanakkor viszont azt Is hangsúlyozta, hogy a je­lenlegi washingtoni külpoliti­kai irányvétel az USA és a NATO katonai potenciáljának további fokozására a kormány­zat politikájának fontos össze­tevője marad a jövőben is. Az amerikai elnök a továb­biakban kijelentette: „Az USA tavaly szorgalmazta, hogy a NATO fogadja el a közép-ható­távolságú új típusú amerikai ra­kéták európai telepítését, míg tavalyelőtt azt szorgalmazta, hogy a NATO olyan döntést tott szovjet segítséggel indokol­ja. De nemcsak ez az indokolás, hanem a Carter-beszédnek a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi helyzetére vonatkozó fejtegetése is az afganisztáni események eltorzításán alapul. Mint ismeretes az Időben érke­zett szovjet segítség meghiúsí­totta azokat az imperialista tö­rekvéseket, hogy Afganisztánt az Egyesült Államok katonai hídfőállásává változtassa. Sőt Carter magyarázkodása során felteszi a demagóg kér­dést, hogy a Szovjetunió „.mi­kor változtat magatartásán“, hogy „megnyissa a kapcsolatok javításához vezető utat.“ Mi vi­szont jogosan kérdezhetnénk az elnöktől, hogy az USA és part­nerei mikor hagynak fel az af­gán nép és a törvényes afgán kormány ellen folyó hadüzenet nélküli háborúval, mikor szűn­tetik meg az arcátlan beavatko­zás politikáját a független or­szágok belügyeibe. A továbbiakban az elnök ar* ról beszélt, hogy állítólag „az Egyesült Államok tiszteletben tartja a fejlődő országok való­ban el nem kötelezett politiká* ját“. Ugyanakkor viszont a va­lóságban a latin-amerikai, ázsiai és afrikai országok irá* nyában olyan politikát folytat, mint annak idején John Fos* ter Dulles, akinek el nem kö* telezettségi politikáját, „er* kölesei lenesnek“ minősítette. Carter érdekes mód véleke* dett a közelmúltban lezajlott sikertelen túszmentő akcióról, ős azt „irgalmas missziónak“ minősítette. Carter „az amerikai erőfö­lény megőrzéséről“ beszélt, hi* szén szerinte az USA se<nki előtt sem hátrálhat meg. Ugyan­akkor a Szovjetuniónak azokat: a törvényes intézkedéseit, ame* lyeket biztonsága érdekében tett, „agresszív szándékok“ megnyilvánulásának próbálta minősíteni. összegezve az elnök phila* delphiai beszédét, megállapít­hatjuk, hogy az hemzseg a szovjetellenes kijelentésektől. Úgy tűnik, az elnökválasztás évében ez az irányvétel, ame­lyet a Szovjetunió és más szo­cialista országok ellen próbál az elnök érvényre juttatni egyik elnöki tanácsadójának sugal* mazására — akit Carter beszé­dében egyébként „agresszív, újító gondolkodású segítőnek“ minősített —, a hivatalos wa­shingtoni kormánypolitika szint* jére emelkedik. Ahhoz azonban, hogy az államok között normá­lis kapcsolatok bontakozzanak ki, nem demagóg módszerekre, hanem józan hozzállásra, nyílt és becsületes párbeszédre van szükség. (CSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents