Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-12 / 110. szám, hétfő

Alig négy hónap leforgása alatt két ízben is találkoztam egyebek között Arany János Toldijával a Bodrogközben, a véletlennek is, de elsősorban az amatőr képzőművészeket felkaroló s műveiket népszerűsítő kulturális dolgozók, valamint az egy évvel ezelőtt alakult Bodrogközi és Ung-vidéki Amatőr Képzőművészek Klubja céltudatos munkájának köszönhetőn. Az ágcsernői (Čierna nad Tisou) vasúti székház üléstermében, majd később a királyhel- meci (Kráľ. Chlmec) művelődési házban megrendezett tárlatoknak nagyon megörültem. Amatőr képzőművészek munkája nyomán tárult elém Bodrogköz népének élete, múltja és jelene.

A bikát szarvánál fogva földre kényszerítő hőst a fafarag- ványairól ismert leleszi (Leles) Bínó István jelenítette meg. Ferenc György fiatal, jó ismerője a Latorca menti tájnak és embereknek. Az „Anyaság“ című faragványa, valamint a görcsös „Életfa“ és a többi műve tehetségről tanúskodik. Hogy van olyan mezőgazdasági szakember is, aki a munkahelyi feladatokon kívül a hagyományőrzésre, a múlt iránti tiszteletet tápláló ismeretek gyarapítására is szakít időt, azt Galgóczi Ti- bornak, a Nagykaposi (Veiké Kapušany) Efsz elnökének példája igazolja, ö az Ung, Latorca, Labore és Bodrog vizeiben halászattal, a partok mentén pedig elsősorban földműveléssel és pásztorkodással foglalkozó elődök Jellegzetes műveleteit, munkaeszközeit, faragásokkal díszített használati tárgyait idézi meg fa és csont felhasználásával.

Megkapóak, művésziek Csótó László grafikái, Sárogh István portréi, Nagy Menyhért és Varga Mária festményei, Erdélyi Béla tájfantázia-sorozata és Kiss Károly Lermontov Démonjához készített színes illusztrációi.

Ferenc György: Anuaság

(G. J. felvétele)

Az eddig három helyen bemutatott kiállítást rendkívül jónak és hasznosnak tartom, csakúgy, mint a CSEMADOK járási bizottságának, valamint a járási művelődési központnak az amatőr képzőművészeti mozgalom fejlesztéséért egy évvel ezelőtt tett bátor és magabiztos lépéseit. Persze az elismerést kiváltó kezdeményezés csak akkor lesz igazi értékű, ha méltó folytatása lesz. Megtorpanni csak azért sem szabad, mert ki tudja mennyi remekmű elkészítésére, mennyi veszőfélben levő ősi hagyomány megmentésére, bemutatására képesek még a Bodrog és Ung menti fafaragók, festők és grafikusok.

GAZDAG JÓZSEF

A CSEMADOK Kassai (Košice) Városi Bizottsága tizenkét évvel ezelőtt alakult meg. A városban korábban csak egy helyi szervezete volt a CSEMADOK-nak, melyet a Kas- sa-vidéki járási bizottság irányított. A kétszázezer lakosú Kassának — négy helyi szervezetbe tömörülve — jelenleg 2120 CSEMADOK-tagja van. Hngy az elmúlt három esztendő alatt milyen munkát fejtettek ki, arról a legutóbbi, VI. konferencia adott átfogó képet. Ennek alapján is megállapíthatjuk, hogy aktívan dolgoztak, jó eredmények születtek. Ha figyelembe vesszük akár a Csermely Kórus, a Szép Szó Ifjúsági Színpad vagy a Pinceszínpad immár több éves céltudatos munkáját, akkor a beszámolóval tulajdonképpen egyet is érthetünk.

Az 1973-ban megalakított Csermely Kórus évről évre fejlődött, s 1978-ban a IV. Ko- dály-napokon már első díjat nyert, aranykoszorúval tüntették ki. A kórus természetesen nemcsak a hazai magyar énekkarok mezőnyében, hanem a szlovák fesztiválokon is jól szerepelt. 1978 márciusában Spišská Nová Vesen — a kerületi versenyen — bejutott a B-kate- góriába. Hetvennyolc novemberében — a verseny második fordulójában — rádiófelvételt készítettek koncertjükről, melyet a versenyben maradt 27 B- kategóriás kórus műsorával együtt 1979 februárjában a bíráló bizottság a Szlovák Filharmónia vezető karnagyának elnökletével hallgatott meg. A Csermely Kórus számára az eredmény ezúttal is örvendetes volt. Ahhoz a négy B-kategóriás kórushoz tartoztak, amelyek nyolc A-kategóriás kórussal mérhették össze tudásukat 1979 novemberében a Csehszlovák Rádió bratislavai koncerttermében. A Csermely Kórust itt is a legjobb B-kategóriás kórusként értékelték és a Szlovák Zenei Alap díjával jutalmazták.

A Szép Szó Ifjúsági Színpad ugyancsak 1973-ban alakult, s

1974 óta minden évben részt vesz a komáromi (Komárno) Jókai-napokon. Úgy érezzük, a Szép Szó tekinthető a legkifor- rottabb kisszínpadunknak. 1977 óta a magyarországi irodalmi színpadok országos versenyén is részt vesznek. Balassagyarmatról az utóbbi három év alatt első, második és harmadik díjjal tértek haza. A Szép Szó eddigi legnagyobb sikerét 1979- ben Fábry Zoltán: Ady igaza, a Kalevala és a Gilgames című műsoraival aratta a budapesti Egyetemi Színpadon. A színpad tagjai így vallanak magukról: „Na önmagunktól kérdezzük,

mi a Szép Szó Ifjúsági Színpad, általában azzal válaszolunk„ hogy szándék. Mint minden szándék, a lehetőségek rabja. Önmagunkat olykor önképzőkörnek tekintjük. Egymást oktatva, nevelve érjük el egy adott témakörben azt a színvonalat, amellyel színpadra léphetünk. Sikereinkből úgy érezzük, hogy egyben visszautasításai is a rossz műkedvelő (de nem csak műkedvelőif színjátszás vadhajtásainak. Céljaink nem magasztosak — gyakorlatiak. Évről évre szeretnénk felülmúlni önmagunkat. Szeretnénk létünkkel a kulturális és közéleti tunyaság ellen szólni".

A Pinceszínpad négyéves múltra tekint vissza. Műsoraikat a CSEMADOK székházának pincéjében tartják. Tudatosan alkalmazkodnak a szűkebb terekhez, a kisebb nézőközönséghez. Színjátékaikban nem a látványosság, hanem a bensősé- gesség vált uralkodóvá. Hogy elképzelésük járható útnak tekinthető, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly második, azelőtt pedig harmadik díjat nyertek a Jókai-napokon. A Pinceszínpad műsoner- vében jelentős helyet foglal el az előadói estek szervezése. Az utóbbi időben Bor áros Imre A homokóra nyakában című ösz- szeállítása, Tompa László Anyám könnyű álmot ígér című szerkesztett műsora, valamint Havas fudit Ady-estje, illetve a Világon minden eltörött című összeállítás váltotta ki a legnagyobb visszhangot.

Ha Kassa magyar kulturális életéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a legfiatalab- bakról és a legidősebbekről sem. A Kassai Magyar Tanítási

Nyelvű Alapiskolában már tíz éve nagyon szépen dolgozik a

Csengettyű Gyermekkórus. A

magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok országos seregszemléjén három alkalommal arattak kimagasló sikert. Legutóbb

1977-ben a zsűri az ő teljesít- nyüket értékelte a legmagasabb pontszámmal. Bíznak benne, hogy ez év júniusában is így lesz.

A CSEMADOK viszonylatában unikumnak számít a Kassai

Asszonyok Klubja, amely He- merka Olga nyugalmazott tanárnő vezetésével a városban élő idős, sokszor magányos magyar nőknek igyekszik szórakozást és egyben művelődési lehetőséget biztosítani.

Röviden összefoglalva: ezek

azok az együttesek, illetve műhelyek, amelyekben a CSEMADOK tagjai hasznosan tölthetik szabadidejüket. Aki egy kicsit is ismeri az együttesek tagjait, vezetőit, az tudja: lelkesen,

tiszta emberi hittel dolgoznak. Létszámukat tekintve ugyan nincsenek sokan, de ha belegondolunk, hogy a fentiekben

elmondott eredményeiket állandó próbaterem nélkül, csekély anyagi támogatással érték el, nyilvánvaló, hogy tiszteletet és elismerést érdemelnek.

A kassai magyar amatőrcsoportok nemzetiségi kultúránk összképének alakításában igen jelentős szerepet játszanak. Mindezek ellenére ebben a városban egy elszomorító >3len- ség is megfigyelhető: az együttesek fellépésein, de a Fábry- napokon, a Kazinczy-napokon és az egyéb kulturális rendezvényeken is — kevesen vannak.

„Miért van ez így? Miért nem jelentkeznek, akik hozzánk tartoznak? Miért nem érzik ennek erkölcsi szükségszerűségét?" — kérdezte a konferencia vitájában Rácz Olivér, a CSEMADOK KB alelnöke is. Egyértelmű választ a konferencia ezekre a kérdésekre nem adott, de azt elmondották, hogy Rimaszombattól (Rimavská Sobota) kezdve Ágcsernőig (Čiena nad Tisou) az utóbbi években nagyon sok magyar család költözött Kassára, és közülük vajmi kevesen találták meg az utat a CSEMADOK-ba, noha régi lakhelyükön tagjai voltak a szövetségnek. Figyelmeztető mulasztások ezek. A CSEMADOK- nak meg kell találnia annak a módját, hogy tagjai a lakáscserék alkalmával elvégezzék az átjelentkezést is. Ez már csak azért is fontos, mert a rendezvényekre máskülönben nem tudnak nekik meghívót küldeni.

B

efejezésképpen még megemlíteném, hogy Kassán a Kovács utca 38 szám alatt az idén tartalmas munkához kezdett a Fábry Zoltán Közművelődési Klub, ugyancsak itt nyitottak meg egy 1200 kötetes könyvtárat is, továbbá az Of Nemzedék népi táncegyüttest is újra akarják szervezni.

SZÁSZAK GYÖRGY

A XVII. Jókai-napok

műsora

A CSEMADOK Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet és a társrendezők jóváhagyták az idei Jókai-na- pok műsorát. Eszerint: május 17: Ünnepi megnyitó Siposs Jenő: Bumeráng

— a CSEMADOK ikirály- helmeci (Kráľ. Chlmec) városi szervezete és a Városi Művelődési Otthon színjátszó csoportjának előadásában; május 18: Lovicsek Béla: Kék szilvafák — a CSEMTA- DOK lévai (Levice) városi szervezete színjátszó csoportjának előadásában; május IS: Federico García Lorca: A csodálatos var- gáné — a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Népművelési Központ színjátszó csoportjának előadásában; május 20: Indig Ottó: Ember a híd alatt — a CSEMADOK pozsonyeperjesi (Ja- hodná) helyi szervezete színjátszó csoportjának előadásába;*; május 21: fV jvGny István:

Kulcsk-resők — a CSEMADOK dunaszerdahelyi városi szervezete és a Városi Művelődési Otthon színjátszó csoportjának előadásában; május 22: A hetényi (Chotín), a komáromi (Komárno) és az ipolyságí (Šahy) gimnázium, valamint a marcelházi (Mar- celová) kisszínpad műsora;

május 23: A búcsi, a pár

kánynánaí (Štúrovo-Ná- na) és a kassai (Košice) kisszínpad, valamint a szlovák vendégegyüttes műsora; május 24: A vers- és próza mondók versenyének elődöntője és döntője, valamint a magyarországi vendégegyüttes műsora;

május 25: Ünnepélyes eredményhirdetés, koszorúzás.

Ezenkívül szerepel még a műsorban egyebek között hangverseny, könyvvásár, előadóest, társastánc-bemu tató és klub-beszélgetés.

ZENE VAGY HANGZAVAR ?

Látogatás egy kísérleti stúdióban

A második világháború után hatalmasat fejlődött az elektronika, a hangrögzítés és harigvisz- szaadás technikája. Ennek következtében új távlatok nyíltak a zeneszerzők előtt, akik már szűkösnek érezték az addigi formákat, ósdinak az eszközöket. A hagyományos hangszeres és vokális zene alapeleme a periódusos hang, mely a hangszerek jellegéből következik és csupán kis mértékben változtatható. Az elektroakusztikus zene ezzel szemben változó periódusú hangok és konkrét zajok (dübörgés, csattogás, motorzaj, emberi hang stb.) alkalmazására is lehetőséget ad. Ezeket az elemeket különféle elektronikus berendezések segítségével, szintézissel vagy analízissel, átalakíthatja a stúdió technikusa. Szintézisnél több egyszerű hangot összegeznek, míg az analízisnél egy gazdag hangskálából használnak föl egy bizonyos frekvenciatartományba tartozó hangokat. Elmarad a zenész szerepe is, mivel a kompozíciókat magnetofonszalagra rögzítik, s így változatlan formában akárhányszor előadható.

Tehát teljesen újfajta zene alakult ki, amely radikálisan különbözött az addig ismert legszokatlanabb zenétől is. Párizsban született az első ilye« jellegű stúdió 1949-ben, konkrét zajokkal dolgozott (musique concrete). Alapítói Pierre Schaffer, Pierre Henry és a technikus Jacques Poullin. 1953-ban Kölnben Karlheinz Stockhausen, Robert Beyer, Herbert Eimert és mások ösztönzésére elektronikus elemeket tartalmazó zenét készítő stúdió alakult (Die elektronische Musik). Napjainkban a két stílus már nem különül el annyira egymástól, közös elnevezésük elektroakusztikus zene.

Mint már említette, az ilyen kompozíciók csupán megfelelő (és egyre bonyolultabb) berendezéssel ellátott stúdiókban készülhetnek. Valószínűleg kevesek előtt ismeretes, hogy nálunk két stúdió is működik: Plzeňben és Bratislavában. A Csehszlovák Rádió Lenin téri épületében kapott helyet a bratislavai, mely az Experimentálne štúdio (Kísérleti stúdió) elnevezést viseli.

— A bratislavai rádióban 1964-ben alakult meg a trükkstúdió, mely különféle hangtrükkö- ket állított elő hangjátékokhoz — mondja Ján Backstuber, a stúdió egyik technikusa. — 1965- ben már mai nevén működött, technikai személyzettel és művészeti vezetővel. Stúdiónk a plzeňitôl eltérően nem csupán elektroakusztikus zeneszerzés céljait szolgálja, hanem a rádió számára hangjátékokat, különféle zenei produkciókat készít elő és valósít meg. Ez ugyan megnehezíti az elektroakusztikus zene komponálását, ennek ellenére 1968-tól 45 kompozíciót készítettünk. Laikus számára talán kevésnek tűnik ez a szám, azonban egy tízperces darab elkészítése 4—5 hétig tart, az igényességtől függően. Az első darabot Jozef Malovec szerezte (ma a stúdió dramaturgiai vezetője), és ezt egy Egyesült Államok beli bemutatón mindjárt a negyedik helyre sorolták, mintegy 80 szerzemény közül.

— A kezdet tehát sikeres volt. Milyen a helyzet ma?

— Stúdiónk sokat fejlődött az utóbbi évtizedben. A műszaki berendezés nagy részét megújítottuk, lényegében meg tudjuk valósítani a zeneszerzők elképzeléseit. Az elektronikus részeket 1973 óta ARP 200 szintetizátorra készítjük, nagy segítségünkre van két darab többsávos magnetofon (Studer A 80/8 és A 80/U), valamint más berendezések. Különféle fesztiválokon és bemutatókon vettünk részt (Bourges, Köln, Budapest, Varsó), melyeken már több első helyet és értékes helyezéseket értünk el. A Philips lemezkiadó cég ki akarta adni a stúdiónkban felvett szerzeményeket, sajnos, különböző okok miatt ez egyelőre még nem valósult meg. A külföldi zeneszerzők is szívesen dolgoznak nálunk, a magyarországiak közül például a diószegi születésű PongTácz Zoltán, továbbá Patachich Iván, vagy az NDK-beli Lothar Voigtländer. Darabjaik külföldi fogadtatása igen kedvezőnek mondható, Pongrácz Zoltán például első díjat nyert a bourges-i fesztiválon. Itthon sajnos, korántsem ilyen rózsás a helyzet. A rádió műsorában aránylag kevés helyet kap az elektroakusztikus zene mint önálló produkció, a lemezkiadó vállalatok sem mutatnak túl nagy érdeklődést munkánk iránt. Többek között ezek is okai annak, hogy a csehszlovák közönség szinte alig ismeri ezt a zenét. Az utóbbi időben azonban voltak biztató jelek és reméljük, hogy itthon is nagyobb rangja lesz az elektronikus zenének.

A zenének ez a fajtája nem nagyon hat zeneként a hagyományos zenéhez szokott fül számára. Több mint három évtizedes létezése és széles körű elterjedése azonban maga a bizonyíték arra, hogy valóban zenéről van szó. Annak készül és úgy is hallgatják, mint zenét. Fölvetődhet a kérdés, hol az a határ, ahol az elektroakusztikus zene még zene és nem csupán semmitmondó hangzavar. Nehéz erre a kérdésre egyértelmű választ adni. A felső határ ma még megjelölhetetlen és egyre feljebb tolódik. Érzésem szerint, amíg határozott elképzelés nyomán, céltudatos munkával készül el egy gondolatot közvetítő kompozíció, addig zenéről van szó.

Gyakran hallani olyan hangokat is, melyek ugyan elismerik e műfajt mint zenét, de elgépíe- sedéssel vádolják, mely lassan kizárja az emberi tényezőt a komponálásból. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem egy, az elektroakusztikus zenével foglalkozó szakember, Vladimír Lébl szavait: „ ... ahogy a zeneszerző mindig újabb és újabb feladatokat ró az előadóra, ahogy szükségszerű az újabb lejátszhatatlannak tűnő szerzemények megjelenése, úgy a szerző az elektornikus zenében is megőrzi ezt a dialektikus elsőbbséget. Itt, a gépek és műszerek világában is a zeneszerző lép fel a fejlődés és haladós mozgatóere- lekéntGYUROVSZKY LÄSZLÖ

Kissz ínpadok, kórusok, klubok

NÉGY CSEMADOK-SZERVEZET — EGY VÁROSBAN

Bodrogközi amatör képzőművészek tárlatai