Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-01 / 103. szám, csütörtök
H azafelé hz autóbuszban LÖrincz Gyula neve is szóba került, araikor régen látott fiatal zenetanár barátom azt mesélte el, milyen volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának minap megrendezett jubileumi hangversenye! Egyebek között megjegyezte: — Lőrincz Gyuszi bácsi is ott volt. — Ekkor nemcsak az jutott eszembe, hogy vajon országhatáron innen és túl hányán szólítják így a neves művészt Steiner Gáboré, Fábry Zoltáné, Forbáth Imréé, Poór Bertalané és másoké mellett, az alatt a felhívás alatt, amely ilyen bekezdéssel szólította fel a magyar lakosságot a köztársaság védelmére: „Csehszlovákia magyarsága válaszút előtt áll. Választania kell a háború borzalmas szenvedése és a békés, a demokratikus nemzetiségi megegyezés között.“ Ma is tanulságos beleolvasni ezekbe az írásokba,^ és sokakat ismert azok közül, akiÉLEN JÁRNAK A MUNKÁBAN Eletek a műteremben és közéleti személyiséget, hanem az is, hogy hol mindenütt van ő jelen egészen rövid időközökben, mint a CSKP KB tagja, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnöke, mint a CSEMADOK KB elnöke vagy más minőségben, vagy csupán azért, mert ma sem tud kívül maradni — sem művészként, sem politikusként — a társadalmi és nemzetiségi történéseken, érezvén a jelenlét, a cselekvő jelenlét szükségességét. Talán éppen ezért: termetes alakját az én szememben nem öregbítette „bácsivá“ az idő, még az ősz haj sem. Pedig Lőrincz Gyula nemrégiben töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból számos köszöntő írás és nyilatkozat látott napvilágot, s belőlük is kiolvashattuk: mozgalmas volt Lörincz Gyula hetven esztendeje, szinte nincs is olyan, amely ne lenne köthető vagy a kommunista és munkásmozgalomhoz, ezen belül a nemzetiségi jogokért vívott harchoz, vagy Csehszlovákia és Euró pa sorsához, vagy művészeti törekvésekhez, vagy az újságíráshoz, nagy horderejű társadalmi, politikai és kulturális megmozdulásokhoz. Előttem van a Magyar Napban, a CSKP Ostravában szerkesztett napilapjában 1936 és 1938 között megjelent cikkek válogatása, amelyben Lőrincz Gyula Ilyen című írásokkal van jelen: A tornóci népmanifesztá- ciő elé, Dózsa—Derkovits, A statútum és az értelmiség, A francia értelmiség a baloldalon; és ott van a neve a Major Istváné, ugyanúgy egy évtizedekkel későbbibe, amelyben a művész és politikus egyaránt szólal meg: Rajzaim a Szlovák Nemzeti Felkelésről címmel. De lépjünk tovább a szavaknál, a festményekig, grafikákig, amelyek nem modanak ellent a szavaknak, ugyanazokat a tartalmakat hordozzák és közvetítik. Emberi és társadalmi helyzeteket, magatartásokat, lélekállapotokat. Lőrincz Gyulát sokan és sokfelé ismerik, sokakat ismer ő is, és (Igor Grossmann felvételej két történelmi zajlások sodortak ki az élők sorából vagy egyszerűen csak az idő. Látott, láthatott épp eleget művészként is — életeket, amelyek beleroppantak a nyomorba, kilátástalan küzdelmekbe, kenyérharcba és hívták volna megváltónak a halált, ha nem él bennük a remény, hogy másképpen lesz holnap; és látott, láthatott halálokat, amelyek nem voltak természetesek, nem voltak békések. Részben Innen a torz arcok és azok az alakok, amelyek mozdulatlanságukban vagy apró mozdulatukban is dinamikusak. Sok vásznán fölmagasodik az ember, szinte végtelenné nő az ég és föld előtt, még fekvő, pihenő, meditáló helyzetben is. Tartásában, sájátosan formált kezében, öklében erő van, küzdelemhez, építéshez, rossz hatalmak legyűréséhez. Az arcokon megannyi benső emberi táj — komorak, csöndesek, jégvertek, viharosak, remegők, robbanók, rémületesek. Egyéni és közösségi sorsok — a történelmi időben. Lőrincz Gyula „inkább a deformációk és a jelképi sejtetés révén a lényegig hatoló emberi és társadalmi valóságokat tár fel. Az alakok óriási vertikális megnyúlása és a táj, a horizont végtelenné nagyítása nem a feszültséget növelő »beállítás«, különösen akkor nem, ha magános alakokat vet vászonra, hanem a társadalmi és az emberi valóság lényegét feltáró ábrázolás, amely a polgári rend teremtette létbizonytalanság, a háborúkat előidéző anarchia elleni tiltakozását, az elnyomottak társadalmilag és történelmileg sorsuk fölé ágaskodását fejezi ki. Tehát forradalmi elszántságot és tiltakozást nem egy meg nem értett és meg nem fogalmazott végzetszerűség, de nagyon is ismert és pontosan megfogalmazott történelmi és társadalmi lét ellen. És épp ezért nem pesszimista ez a művészet, mert mozgalmas kompozíciói, rohanó, gondoktól gyötört alakjai a halál és a megoldhatatlannak látszó tragikus helyzetek fölé emelkednek. És épp ebben rejlik Lőrincz Gyula művészi lényeglátásának logikája és dialektikája“ — írja Bábi Tibor a művészről. Szerettem volna fölkeresni kitüntetése előtt, hogy önarcképéről kérdezzem, de nem találtunk olyan szabad órát, amely mindkettőnknek megfelelt volna, ö utazott, társadalmi és művészi feladatokat végzett, én meg, amikor lett volna két szabad órája, Fábry Zoltán nyomában jártam épp azon a földön, a Má- tyusföldön, amely Lőrincz Gyula szülőföldje, és amelyen a művész és politikus emberpróbáló és történelemformáló eseményeknek volt a részvevője. Hogy milyen érzésekkel, gondolatokkal, milyen célokat követvén, az művészetéből is kiolvasható. Abból is bizonyára, amelyet ma és holnap épít tovább műtermében. Mert az utazások, közéleti dologtevések közepette oda is mennie kell, életekkel tölteni meg az üres vásznakat. BODNÄR GYULA Tévéké n y élet Pedagógus, filozófus, esztéta, szociológus, közéleti dolgozó, a tudományos világnézet népszerűsítője, a szocializmus győzelméért és a haladásért folytatott küzdelem harcosa. így lehetne — természetesen leegyszerűsítve — jellemezni Andrej Sirácky akadémikust, kulturális és tudományos életünk egyik kiemelkedő egyéniségét. Találkozásunkkor arra kértem, tekintsen vissza életútjának legfontosabb mozzanataira. Sajnos, e rövid írásból a tömör összefoglaló ellenére Is sok adat kimaradt. Andrej Sirácky 1900. december 9-én született a délvidéki Petrovacon (Jugoszlávia), szegény napszámos gyermekeként. Fiatal éveiben önerejéből kellett átverekednie magát az élet göröngyein; nyomdában szedőként, korrektorként dolgozva Ikereste meg középiskolai tanulmányainak tandíját. Prága az első világháború utáni években mozgalmas időket élt át. Országunk minden részéből magába szippantotta a tanulná vágyó Ifjakat, akiknek egyik haladó csoportja elkeseredett küzdelmet vívott a reakciósokkal. A fiatalok 1922-ben szervezetbe tömörültek, a Szlovákiai Szocialista Diákok Szabad Egyesületébe, amelynek egyik legagilisabb tagja Andrej Sirácky volt, aki egy évvel korábban kezdte meg tanulmányait a Károly Egyetem Bölcsészkara filozófia-irodalom szakán. A fiatalembert ebben az időben kezdték foglalkoztatni a világ bonyolult problémái. A szárnyait bontogató Író versekkel, tárcacikkekkel, esszékkel próbálkozott, írásai egyre gyakrabban láttak napvilágot haladó folyóiratok és napilapok hasábjain. A fiatal szocialisták fő szószólójává a DAV folyóirat lett, amelynek első száma 1924 telén jelent meg, Daniel Okáli, Andrej Sirácky és Vlado dementis szerkesztésében. A szerkesztői gárdához tartozott még Edo Urx, fán Rob Poniöan és Jozef To- mášek-Dubín. A DAV hasábjain nemcsak a munkásosztály iránti viszonyukat juttatták kifejezésre, hanem internacio- nalizmsukat is, eredetiben jelentették meg többek között Kassák Júliusi földeken, Weiskopf A vörös pestis című írását, és Blok-f ordításoknak adtak helyet. Sirácky eszmei fejlődését leginkább két irodalmi filozófiai elmélkedésen mérhetjük le. A Pravda chudobyban jelent meg A proletár művészetről című írás, amelyben elveti a ľart-t, s a művészetet. a társadalmi élet megváltoztatása fontos eszközének tekinti. Másik írása az egyén és a társadalom ellenié lének gazdasági-társadalmi gyökereit elemzi, és ez a problémakör áll a mai napig Sirácky tudományos megfigyelésének középpontjában. 1925-ben a haladó gondolatokat viszi magával szülővárosába, hogy ott folytassa a megkezdett munkát. Középiskolai tanárként népművelő és -nevelő, pedagógiai, kulturális tevékenysége révén propagálta a Haladó gondolatokat. Az ifjúságot haladó, vallásellenes, materialista szellemben nevelte, amiért többször került konfliktusba a hatóságokkal. A Horthy- uralom idején letartóztatták, Újvidékre internálták, majd koncentrációs táborba hurcolták. Kiszabadulása után 1943-ig családjával együtt Budapesten élt, a SloA CSEHSZLOVÁK ÉLETTAN ÉLVONALÁBAN Kissé sápadt, s úgy tűnik, törődött is. — Nát- halázon estem át e múlt héten — oszlatja nem nagyon meggyőzően gyanúmat, hogy az egymásnak kilincset adó hírlapírók rajzása és szinte szünet népkül záporozó kérdészuhataga viselte meg. A felbolydulás okát természetesen már ismeri: a munka ünnepe előestéjén tüntetik ki a Szocialista Munka Hőse címmel. Le nem zárt gazdag életmű egyik legszebb állomásához érdekezett a kutatómunkás, a tudós és pedagógus, a csehszlovák élettan és biofizika egyik kimagasló képviselője és szervezője — Jozef Zachar akadémikus. Nyitra (Nitra) vidéki kisközségben, Lukáčoveén, ötvenöt esztendővel ezelőtt született, kisparaszti családban. Tizenkét éves, amikor rászakad az árvák sorsa. Nagyszülei nevelik, majd egy ismerős családban talál otthonra. Nem engedheti meg magának a tessék-lássék tanulás fényűzését. Megbecsüli az ösztöndíjat, a nyitrai gimnázium kitűnő tanárait és lelkiismeretesen bújja tankönyveit. Itt éppen úgy, mint Szlovákia fővárosa Komenský Egyetemének orvosi karán. Rövid ideig az Állami Kórház neurológiai osztályán asszisztens, majd Prágába kerül a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fleming-téri Biológiai Központjába. Ogy szívja itt magába a tudást, .mint száraz szivacs a vizet. — Nagyon szépek voltak azok az évek — hangjából kicsendül a nosztalgia. Tulajdonképpen ekkor jegyezte el magát az idegrendszerrel foglalkozó tudományokkal. S itt ismerte meg a feleségét is, aki azóta nemcsak életének társa, hanem munkatársa is. (Orvosnő, kandidátus, nagy segítségemre volt a kutatómunkában s azzal is, hogy türelmes, megértő partnerem. Az életben ez ritka szerencse" ). Amikor visszatértek ide, a Duna melléki városba, az általános élettan titkait kutató kis tudományos munkahelyet bízták gondjaira. Ma a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke s egyidejűleg elnöke az Akadémia Élettani Központja tudományos tanácsának. Ez a közont öt tudományos intézet egyesítésével jó egy évvel ezelőtt jött létre. — több mint négyszázan kerültünk így „egy tető“ alá, vagyis az Akadémia dolgozóinak telfes egytizede. Csaknem száz tudományos dolgozó tanulmányozza itt az élő szervezet három rendszerének, a szív- és érrendszernek, az idegrendszernek, és a belső elválasztási mirigyek rendszerének működését. A tudományos-technikai forradalom gyors léptű fejlődése korában ugyanis elkerülhetetlen az erők és eszközök, a tudományos potenciál egyesítése, hogy az eddiginél Jobban ' tehessünk eleget a ránk háruló elméleti és gyakorlati feladatoknak — egészen belemelegedve magyarázza. — Különben hozzánk tartozik Szlovákia egyik legnagyobb gyógyszertani kutatóbázisa is, vagyis igen szoros kapcsolatban állunk a gyakorlattal. Persze, itt és egyéb akadémiai tisztségeiben nemcsak szervezőmunkát fejt ki. Húsz-huszonöt esztendeje szerteágazó tudományos tevékenységet folytat. Testes kötetet tesz elém. Mintegy 170 tudományos munkája közül az egyike a legdédelgetettebbeknek. Két évtized tapasztalatait, ismereteit szűrte le a biológia elektrofizikális módszereit taglaló művében. Hat kiadásban jelent meg, angol, orosz és kínai nyelven. Nemzetközileg is elismert tudását (a többi között tagja az Angol Élettani Társaságnak és a Nemzetközi Sejtkutató Szervezetnek) nem őrzi féltve. Kötelességének tekinti továbbadását. Ezért vállalja a hatvanas évek óta a pedagógus nem könnyű, de nemes küldetését. Jelenleg a biofizika professzoraként tart előadásokat az orvostudományi kar első évfolyamában. Nem idegenkedik a politikai, a társadalmi tevékenységtől sem. Egy mondatba sűríthető: tagja Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a harminckét községű tlmaöei választókerületben képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. De mennyi munka, közérdekű fáradozás, gond és áldozatkészség, sőt lemondás is meghúzódik egy egyszerű mondat hátterében. Szavából kiérzem, nem is annyira szabad idejének szűkre méretezettségét fájlalja, mint inkább azt, hogy bokros tennivalói mellett az utóbbi időben bizony (CSTK fe venská jednota sí tőjeként dolgozod legális munkából részt vállalt, ka ban állt a szít bácskai, s a vo kommunistákkal, nemzeti-felszabadi zottságokat szerv felszabadulás utál tért Petrovácra, j zeti bizottságon zott, majd gim! igazgató lett. ! már érett marx érkezett Szlovákia idő óta a Koi Egyetem különbö rain marxista fit ad elő. 1952—5.c Filozófiai Kar d majd 58-ig az t rektora, 1955-től Szlovák Akadémia elnöl Csehszlovák Tudó Akadémia levelezi a Szovjet Tudó Akadémia külföldi a Köztársasági rend és más kitúr tulajdonosa. Andrej Sirácky könyv szerzője. 1 lentősebb műve dokió civilizáció ban jelent meg; talista kultúra l nek mélyreható, n elemzése, amely / rálátnak veti alá zsoá társadalm ideológiát. Nemzel jutalmazott műve túra és erkölcs a dalmi lét és tuda tematikájával fogL A kapitalizmustól cializmusig s az évek közepén írt embereink új, ps: és erkölcsi-politik; fiijának bonyolult seit feszegetik. A rámutat, hogy et folyamatban az ség valamennyi fi tárt és a kapitalis tál elnyomott ad< felszabadulnak s születnek új, szó emberek. Csupán i clalizmusbaif nyi hat meg az igazi ség, csak a szói termelés tök éle ti a technika és a mány fejlődése I anyagi alapot az képesség sokoldali Jesztéséhez, a szí ta ideológia, pszicl és erkölcs, az új, lista humanizmus ť téséhez. 1974-ben meg Az ember tá mi világa című 1 amelyről Földesi így nyilatkozott gyár Filozófiai I ben: „Sirácky mu csehszlovák filozó tékes, tanulmán méltó produktum mű leglényegeseb' dolata, hogy „az nem csupán b lény, nem csupán individuum, els szociális velem“, elsősorban egy h szociális csoport, etnikum tagja, eg', ra. nevelés és tárí terméke.“ E könyvéért Ar» rácky akadémik idén Állami Díjjal mázzák. Méltó el se ez nemcsak e j alkotásnak, han szerző hatvanéves tevékenyséjféJWík I URBÄN kevés idő marad saját tudományos munkásságára. Nem ő mondja ki, beszélgetés közben bennem felötlő gondolat, hogy ilyen emberek esetében, amikor lassan-lassan jelentkeznek már az évek és a betegségek is, a kevesebb feladat kiróvása talán társadalmilag többet hozna. Marad azért némi idő családra és kedvtelésre is. Kedvtelés? Jobban mondva, a szellem kikapcsolódás formája számára a hanglemezgyűjtés, a klasszikus zene hallgatása, de főleg a versolvasás. — Legkedveltebb költője? — Kellemesen lep meg válaszával éppen most, röviddel azután, amikor megemlékeztünk a nagy magyar költő 75. születésnapjáról — József Attila ... Mindent egybevetve úgy érzem — arra méltó embernek adományozták a megtisztelő címet. galy ivAn Jozef Zachar (J. Kolenčík — ČSTK felvétele) Pf
