Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-30 / 126. szám, péntek

Magasabb színvonalon Jegyzetek az idei Bratislavou Líráról Szombaton este utoljára hangzott föl a bratislavai új téli stadionban a Bratislavai Líra kürtjele. A fesztivált eb­ben az évben ismét új színhe­lyen rendezték meg, amely lé­nyegében megfelelt az igényeik­nek. A színpad nem volt olyan túlzsúfolt, mint tavaly a Kul­túra és Pihenés Parkjában, jó­val több fiatal néző hallgathat­ta végig a négy napon át tartó fesztivált. Hiányosságod csupán a terem akusztikájában mutat­koztak, a hangmérnökök sem álltak mindig feladatuk magas­latán. És hogy a kitűnő hang- iminőség a stadionban nem csu­pán ábránd, arra jó példa volt az olasz , Matia Bazar együttes koncertje. Mint ismeretes, a csehszlo­vák szerzők versenyében Mar­cela KráFová által előadott szám szerezte meg az első he­lyet. Králpvá már tavaly is fel­hívta magára a figyelmet. Cso­dálatra méltó az a biztonság és természetesség, ahogy az énekesnő a hangjával tud bán­ni. Az idén már nyoma sem volt a tavalyi megilletődöttsé- gének, kiforrott és magabiztos előadásával méltán szerezte meg az első helyet. Példája jól bizonyítja, hogy a szürke át­lagból kitörni csupán az átla­gosnál eltérő előadásmóddal lehet, ami Marcela Kráíová esetében a soul. De föl lehetne példaként hozni Marika Gombi- továt, Petra }auút, vagy Jana Kratochvílovát is. A győzelem­ben nem kis szerepe van Ján Hála és Lucie Borovcová szer­zőkettősnek, akik az énekes­lése, a zene és a szöveg ritkán tapasztalt egysége találkozott ebben a számban. A végered­mény, az Elán eddigi legjobb és legeredetibb darabja. A 3. helyre került a Modus együt­tes, tipikus dalt mutattak be, szép fülbemászó dallammal és Marika Gombitová kristálytisz­ta énekével. A fesztivál során több fiatal előadó is feltűnt, akik még csupán most várnak az igazi nagy sikerre. Közéjük tartozik Ivana Máchová és Mi­chal David, akik fiatal koruk ellenére ígéretes teljesítményt nyújtottak. Érdekes színfoltot jelentett a Metronom együttes friss, fiatalos zenéje, a tempe­ramentumos női vokállal. Egé­szében véve a csehszlovák szerzők versenye ebben az év­ben magasabb színvonalú és izgalmasabb volt, mint tavaly. Jóval több átlagon felüli szá­mot hallhattunk, kiegyenlítet­tebb volt a mezőny. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy nem volt gyöngébb teljesítmény, szürke, jellegtelen szerzemény. Az ismertebbek közül ilyennel lépett fel például Ľubo Belák együttese, vagy a Za-ja-ce. akik az utóbbi években mintha meg­torpantak volna a fejlődésben, nem voltak képeseik újat hoz­ni zenéjükben. Sajnos a döntő­be is bekerült néhány ilyen szám, melyek színvonalukkal eléggé elmaradtak. Szombaton rendezték meg a külföldi előadók és szerzők ver­senyét. A szerzemények verse­nyében az első hely ismét Jan Hála és Lucie Burovcnvá bir­tokába került. Ennek értékéből A Metronom együttes nagy sikerrel szerepelt az idei Bratislavai Lírán (Gyökeres György felvétele) nő tudásához mért igényes dalt komponáltak. A győzelem azért meglepő, mert Jan Hálá­nak ez az első dala, amivel a közönség elé lépett (azelőtt csupán Jazz-rock számokat szerzett). Ifj. Václav Patejdl és Ľuboš Zeman szerzeménye az Elán együttes előadásában a második helyet szerezte meg. Az együttes számára ez a má­sodik hely tulajdonképpen tíz év kemény munkájának első komoly gyümölcse. Modern hangszerelés, a szám jó felépí­az a tény sem von le semmit, hogy a külföldi előadók több­sége ismét tipikus fesztiválda­lokkal jött el a versenyre, és a zsűri ebben az évben nem ta* núsított túlságosan nagy meg­értést az ilyen jellegű szerze­mények iránt. A zömében fia­talokból álló közönség sem lelkesedett a patetikus számo­kért. Ennek ellenére úgy lát­szik, még mindig él az a be­idegződés, hogy fesztiválokra ilyen dallal kell jönni. A cseh­szlovák szerzők versenyében már néhány éve nem lehet, ha­sonló szellemben írt és előa­dott dallal komoly sikert el­érni. Jó lenne, ha a külföldi előadók és szerzők versenyé­ben is haladóbb irányzatok len­nének túlsúlyban. A versenyen kívül fellépő előadók közül sajnos nem lát­hattuk Európa egyik legjobb és legprogresszívebb zenéjét játszó lengyel SBB-t és a pán­síp mesterét, George Zamp- hirt. Az első napon a lengyel Növi Singers kulturált, vokál- éneklésével hívta fel magára a figyelmet. Előadásuk legin­kább a C&K Vocal csoportosu­láséval mutat hasonlóságot. Nagy érdeklődés előzte meg a Jazz Fórum fa nemzetközi dzsessz-szervezet lapja) által tavaly az első helyen kiemelt európai dzsessz-énekes, Georgia Fame fellépését. Műsorában in­kább népszerű számokat éne­kelt. de magabiztos előadása így is nagyszerű benyomást kellett. Az est fénypontja két" ségkívül a Locomotiv GT volt. Bár fárasztó utazás és nehéz stúdiómunka után érkeztek, ki­tűnő teljesítményükkel való­sággal tűzbe hozták a közön­ség fiataljait. Csütörtökön lé­pett fel Vera Špinarová és az M. Efekt nem kis sikert arat­va programjukkal. A tavaly fel­lépett Baglioni után újabb olasz énekest ismerhetett meg a közönség Bino személyében, Bino nagy sikerrel énekelt több számot, valamint a Mama Leo­ne című világslágert, de lé­nyegében ugyanolyan tipikus képviselője az olasz énekestí­pusnak, mint Baglioni. Az est legnagyobb sikerét hatásos mű­sorával az olasz Matia Bazar együttes érte el. Műsorukat szinte lemezszínvonalú hang­minőséggel adták elő, ami elég élesen elütött az addig meg­szokott hangminőségtől. Érde­kes, nagystílű és — mint már említettem — nagyon hatásos műsoruk főleg attraktív énekes­nőjük kitűnő hangjára és elő­adására támaszkodott. A késő éjszakai órákba nyúló koncert­jükkel szinte telt ház előtt lép­tek fel, ami nem kis sikert je­lent, tekintve, hogy éjfél után nem egyszerű dolog például a város másik végére jutni. Ez a probléma különben minden évben felmerül. Az idén több külföldi előadót láthatott a kö­zönség, mint tavaly. Nem lé­pett föl ugyan olyan csillag, mint Jósé Feliciano, de több kitűnő koncertnek tapsoltunk, melyeken lemérhettük, miben különbözik a csehszlovák pop­zene a külfölditől. Nemrég még elég gyakori volt az a vélemény, hogy az is­mert előadók távolmaradása miatt a fesztivál színvonala csökkenni fog. Szerencsére nem ez történt, bebizonyosodott, hogy van elég tehetséges fia­tal a popzenei életben, akik csupán a lehetőségre várnak. GYURKOVSZKY LÄSZLÖ Emlékezetes hangverseny Magyarországi gyermekmuzsikusok sikere Bratisiavában Az elmúlt napokban a Cseh­szlovák Rádió bratislavai hang­versenytermében meglepően érdekes és magas színvonalú zenei eseménynek lehettünk ta­núi. A hangversenyt, melyen MNK-beli gyermekművészek léptek fel, a Bratislavai Állami Konzervatórium, a Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnázium és a CSEMADOK városi szervezete közösen rendezte. A koncerten zenei életünk legnagyobbjai közül is többen részt vettek, azonkívül jelen volt a Gödöllői és a Váci Állami Zeneiskola igazgatója, Pálfalvi Ferenc, és Cs. Nagy Tamás is. A koncerten a közönség a gödöllői, a váci és a dunakeszi zeneiskola 8—14 éves korú, nemzetközi versenyeken szá­mos díjat nyert kis szólistái és a zeneiskolai tanárokból ala­kult neves Musica Humana ka­maraegyüttes szerepelt, ez utóbbi főleg kísérő zenekar­ként, Erdélyi Sándor vezényle­tével. A nyolcéves Abrahám Márta (Erdélyi Sándor tanítványa), Tessarini G-dúr hegedűverse­nyét tolmácsolta kitűnően. A nyolcesztendős Rácz Csilla (Do- moszlai Erzsébet tanítványa) Szoikolay Sándor zongoraszo­natináját játszotta nagy siker­rel. Cs. Nagy Ildikó (12 éves, Szabó Katalin tanítványa), egy Kodály-meditációt és Bartók Népi táncaiból játszott, feltű­nően szép, színes muzikalitás­sal. Ferenczy Beáta (14 éves, Domoszlai Erzsébet tanítvá­nya), fölényes virtuozitással és muzikalitással adta elő Pro- kofjev Gavott és Ördögi sugal­lat című művét. Méltó párja volt a 13 éves Legindi Gábor­nak (Domoszlai Erzsébet ta­nítványának), aki felnőttesen érett muzsikálásával és a já­tékának lenyűgöző virtuozitá­sával szinte ámulatba ejtette a közönséget. Liszt Mefisto ke- ringőjét és Ján Cikker Tátrai patakok című hármas etűdjét játszotta, majd ráadásul még Chopin forradalmi etűdjével ör­vendeztette meg hallgatóságát. A kis Ábmhám Márta a hege­dűkoncerten kívül előadott még egyedül egy Bach prelu- diumot és egy gavottot Szabó Katalin zongorakíséretével. Nem tudom mit nevezzek a hangverseny fénypontjának. A kis szólisták korukhoz képest elkápráztató produkcióit-e a műsor első felében, vagy a má­sodikban a zenekar és a szó­listák közös fellépését? Miután a Musica Humana eljátszotta Vivaldi G-dúr vonós szimfóniá­ját, Ábrahám Márta a már előbb is említett Tessarini G- dúr háromtételes hegedűverse­nyét adta elő, zenekari kísé­rettel. Utána Bach f-moll zon­goraversenye következett, szin­tén zenekari kísérettel. A zon­goraszólót Legindi Gábor ját­szotta A hangverseny utolsó száma Bach két zongorára írt háromrészes koncertje volt. A zongoraszólókat Ferenczy Beá­ta és Legindi Gábor játszotta. A zenekar kitűnő teljesítménye mellett ki kell emelnünk a két gyermekszólistát, akinek bámu­latos zenei memóriája és ma­gas művészi szintű előadása emlékezetes zenei élményt nyújtott. Ján Cikker nemzeti művész, a külföldön is jól ismert szlo­vák zeneszerző, a koncert után megjegyezte: „Legindi Gábor kis fiú ugyan, de érett, nagy művész.“ (gil) Az idei Dunáménti Tavasz egyik vendége a televízióból már jót ismert, hazánkban is rendkívül népszerű Levente Péter lesz (Gyökeres György felvételei, Részt vesznek az V. Dunamenti Tavasz gyermekfesztiválon BODROGKÖZI CSUDAKARIKÁS A cím egy része mesejátékra utal, melyet Zétényben (Zatín) mutattak be gyermekszínját­szók, Amit viszont itt akarok elmondani, az nem mese. Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy ennek a bodrogközi kisközség­nek a neve bizony ritkán sze­repel sajtónkban. Ezért pedig nem is annyira az újságírók okolhatók. A falu éli a maga megszokott életét, nem igényli, hogy a figyelem feléje fordul­jon. Szerénység lenne ez, vagy netán valami más? Nos, a sze­rénység valóban jellemző a zé- tényiekre, de sokkal inkább a munkaszereteti Mit mond erről Szaxon Gyuláné. (Zétényben mar üt éve nincs alapiskola. A magyar • nemzeti­ségű gyerekek Bolyba (Bolj, a szlovákok Királyhelmecre (Kr. Chlmec) járnak. Mindezt azért említem, mert itt nincs olyan pedagógus, aki a falu kulturá­lis életének fellendítését szív­ügyének tartaná. Igaz, CSEMA­DOK és SZISZ szervezet van ebben a faluban is, csakhogy — jobb szó híján — tevékeny sőgük stagnál). — Már nem bírtam tovább elviselni ezt az állapotot. Vala­mi belső kényszer hajtott, ha senki sem képes rá, akkor én próbálok valamit csinálni. Tud­tam. hogy a felnőttekkel ne­héz lenne, ezért a gyermekek­hez fordultam. A testvérem, Margit elhozta Helmecről Be­nedek András: Csudakarikás cí­mű népmesefeldolgozását. Ki­olvastam és igen megtetszett. Ez jó lesz, ezt megrendezem — döntöttem el rögvest. Hát így kezdődött. Tudja, amikor mi voltunk fiatalok, sok színdara­bot játszottunk. A próbákat ná­lunk tartottuk a kisházban. Ma­muka főzött nekünk, mi meg írtuk a darabot. Senki sem ta­nított minket, magunktól csi­náltuk. Belső igény vezetett. Jaj, a Pünkösdi menyasszonyok igen emlékezetes darab marad számomra. Abban voltam elő­ször a jövendőbeli férjem menyasszonya! Őszintén mon­dom: nem bántam meg. hogy később igazibul is hozzámen- tom. Jó férjem van. Igen meg­értő és ő is szereti a művé­szetet. Ügyesen tud rajzolni, festeni. Máskülönben a szövet­kezet könyveiőségén dolgo­zik ... (Szaxpn Gyuláné mélyen ér­ző, csupaszív asszony. Ötvenkét éves. Életereje tiszta, mély for­rásból táplálkozik. Hol van ez a forrás?) — Szegény, proletár család­ból származom, de ennek el­lenére — emlékezetem óta — nálunk mindig szerették a könyvet. Apuka sokszor tanács­kozott kommunista képviselők­kel. Azt hiszem az olvasás, a tudás iránti vágyat ők keltet­ték fel bennem. Később maga apám is tartott előadásokat a a cselédeknek, így az sem volt véletlen, hogy nem egyszer házkutatást tartottak nálunk, kommunista leveleket kerestek. Apukát igen szerették Zétény­bem. Jól tudott verselni is. Az esküvőkre rendszerint őt hív- ' ták meg nagyvőfélynek. (Az alma nem esett messze a fájától — mondom halkan, s arra gondolok, milyen jó, hogy volt az a fa .../ — A Csudakarikás megmoz­gatta a falut. Huszonegy gye­rek szerepel benne, még a szlo­vák iskolások közül is játsza­nak. Hetente egyszer-kétszer próbáltunk — igaz, eléggé rendszertelenül. Ugye ha foci. vagy valamilyen más jó mű­sor volt a televízióban, akkor a gyerekek nem jöttek el a próbára. Ezt még meg is értet­tem, s elviselhetőnek tartottam, de ami két héttel a bemutató előtt történt, azt nem vártam. A főszereplő helyett az anyuka jött el a próbára és hidegvér­rel bejelentette: nem engedi többet a gyerekét, merthogy rá­ér még a csavargásra! Megdöb­bentem. Nagyon fájt ez a visel­kedés. Hiába is próbáltam megérteni, sehogy sem tudtam. Végül is magamat okoltam, mert egyszer nyolc óra tíz jier- cig elhúzódott a próba, s lehet, hogy ennek a szülőnek éppen ez nem tetszett. Szerencsére a bolyi iskola legjobb ötödikes tanulója, Ádám Erika segített rajtunk. Két hét alatt elsajátí­totta a szöveget és sikeres be­mutatót tarthattunk. (Ha a madarat tolláról, ak­kor Zétényt a művelődési há­záról ismerni meg — mond- fialnám a szólásmondás nyo­mán. I — Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy büszkék lehe­tünk a kultúrházunkra! Igen rossz állapotban van. Ha esik, beázik a teteje. Ezt a színda­rabot is igen mostoha körül­mények közölt tanultuk be. A gyerekek — a drágák — sok­szor már engem sajnáltak. Vet­ték le a kabátjukat, s ráírt akarták teríteni, mondván, hogy meg ne fázzak. Mikor a Dunamenti Tavasz válogató Ih- zottsága eljött megnézni a Csu­dakarikásunkat, akkor is igen hideg volt. A harmadik felvo­nást már nem is játszottuk le. (Szaxon Gyulánénak öt gyer­meke van. Legidősebb fia mész- sze került a Bodrogközből, Csi- csón (Cicou) tanít. Másik fia, Feri éppen akkor készült kato­nai gyakorlatra, amikor ott jár­tunk, Zoltán pedig most tölti tényleges katonai szolgálatát, ősszel fog leszerelni, ilona a Királyhelmeci Állami Gazdaság­bon dolgozik, Anna pedig pio­nír vezető a bélyi iskolában.) — Nem vagyok állandó mun­kaviszonyban, de a tennivalók­ból így is bőven kijut. Cukor­répát kapálok a férjem és a lányom után, meg hát ugye itt van a nagy kert is, a fólia sem hiányzik belőle. Szívesen var­rók is! Igaz, sokszor már kép­telen vagyok idejében eleget tenni a megrendeléseknek. 1968 óta a könyvtár vezetését is igyekszem becsületesen elvé­gezni. Minden szombat este nyitva van a könyvtár. Nem mondom, hogy nagyon szeret­nek olvasni az itteni emberek, de a fiatalok azért kölcsönöz­nek könyveket. A színdarab be­tanítása igen sok időmet lekö­tötte. A mai gyerekek igen vir­goncok, sokszor hangoskod­nom kellett velük. Egy-egy pró­ba végére úgy kiszáradt a tor­kom, hogy a kenyérhéj is alig ment le rajta. Persze, ezt nem panaszként mondom. (Nem akarom filozófálgatás- ra terelni a gondolatokat, de egyben bizonyos vagyok: Sza­xon Gyuláné tartalmas éle:et él, ha úgy tetszik, a kor paran­csát ismerte fel falujában. Szo­cialista emberként önmagát, tudása legjavát adja, hogy má­sokat is gazdagítson.) 1980. SZÁSZAK GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents