Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-05 / 105. szám, hétfő
Összehívtok a Kubai KP II. kongresszusint Fidel Castro beszéde Kuba és az Egyesült Államok viszonyáról SALVADOR TOVÁBB FOKOZÓDIK A FESZÜLTSÉG A Kubai Kommunista Párt a május 1. alkalmából Havannában megtartott központi tömeggyűlésen nyilvánosságra hozta a II. kongresszusának összehívására vonatkozó felhívását. A központi bizottság felhívása bejelenti, hogy a kubai kommunisták legmagasabb fórumát Rz év decemberére hívja össze, felszólítja az ország összes dolgozóját, hogy az addig hátralevő időszakban kettőzött erővel álljon helyt a munkában, a termelésben, a haza védelmében. A kongresszus előkészítésére a kubai párt központi bizottsága Fidel Castrónak, a KB első titkárának elnökletével bizottságot jelölt ki. Fidel Castro beszédében a kubai nép és a nemz.«»közi szolidaritás nagy eredményének «evezte azt, hogy Washington felfüggesztette a karibi térségben és a kubai területen levő, Guantanamo támaszponton május 8-ra tervezett és előre bejelentett hadgyakorlatokat. Rámutatott azonban arra, hogy csak halasztásról van szó. Ebben a helyzetben azonban kubai részről sem tartják meg a „Giron 19“ névvel meghirdeteti orientei hadgyakorlatot —< jelentette be, hozzátéve azonban, hogy az Egyestilt Államok blokádja, a guantanamói támaszpont megszállása, a Kuba területe felett végrehajtott kémrepülések miatt hatalmas, országos tiltakozást tartanak május 17 én. Fidel Castro kijelentette: Egy esetleges imperialista invázióval Kuba csak össznépi háborút tud szembeszegezni. Ezért a párt a hadsereget megbízta, hogy az egész fegyverforgatásra érett lakosságot szervezze területvédelmi inilíciákba. Tiltakozások az amerikai erődemonstráció ellen (ČSTK) — Az amerikai hadi- tengerészet guantanamói hadgyakorlatának lemondása távolról sem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok feladata a feszültség fokozására irányuló politikáját, Kuba-ellenes provokációit —> állapítja meg kommentárjában a Sol de Mexico című lap, majd így folytatja: ezt erősíti meg az a tény, hogy az Egyesült Államokban egyre gyakrabban beszélnek Kuba blokádjának megerősítéséről, mégpedig a szigetet körülvevő tenger elaknásításával. Ezért teljesen érthető a kubai kormány döntése, hogy szilárd védelmi rendszert alakít ki a szigeten. A Pentagon stratégáinak tudatára kellene ébredniük, hogy provokációikkal nemcsak a Karib-tenger és Közép-Amerika térségét, hanem az egész emberiséget veszélyeztetik — fejezi be kommentárját a mexikói lap. Az Egyesült Államok tervezett erődemonstrációja ellen az elmúlt napokban számos nemzetközi szerveset, szakszervezet, ifjúsági szervezet és más társadalmi szervezetek tiltakoztak szerte a világon. A Venezuelai Dolgozók Egységes Központja (CUTV) levelet küldött a Kubai Dolgozók Központjának (CTC), amelyben egyebek között megállapítja, hogy az észak-amerikai imperailizmus fenyegetni szeretné a hős kubai népet és meg akarja gátolni a latin-amerikai népek felszabadító harcának kibontakozását. Latin-Ámerika népe azonban kész szembeszállni a provokációkkal. A venezuelai dolgozók ezt bebizonyították május 1-i akcióik során, amikor megerősítették szolidaritásukat és barátságukat a kubai néppel — hangsúlyozza a venezuelai szakszervezet levele. ADOLFO SUAREZ spanyol miniszterelnök tegnap megkezdte háromnapos hivatalos látogatását Szíriában. Kassem szíriai kormányfővel a közel- keleti helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról folytatott tárgyalásokat. AZ INDIAI BIZTONSÁGI ERŰK elfogtak két pakisztáni kémnőt, amint a határt igyekeztek illegálisan átlépni. A két nőnél lőfegyvereket és kémtevékenységre utaló dokumentumokat találtak. A PTI indiai hírügynökség szerint pakisztáni hatóságok az elmúlt időben nagymértékben fokozták India-ellenes felforgató tevékenységüket. KÍNÁBAN kiképzett banditák India egyik keleti tartományában terrorizálják a lakosságot, s akcióik célja egyebek között az élelmiszer-ellátás rendszerének a megzavarása. A kormány ezért légi hidat létesített, amelyen élelmiszert ős más árucikkeket szállít a térségbe. LORD CARRINGTON brit külügyminiszter tegnap háromnapos látogatásra Washingtonba utazott, ahol Carter elnökkel, Edmund Muskie-vel, az új külügyminiszterrel és más kormányképviselőkkel folytat tárgyalásokat. A brit miniszter a megbeszélések során a figyelmet az iráni kérdésre összpontosítja. VISSZA KELL TÉRNI A TÁRGYALÓASZTALHOZ Gus Hall beszéde a New York-i tömeggyülésen (ČSTK) — A New York i dolgozók szombaton délután a manhattani Union Squaren nagyszabású tömeggyűlésen emlékeztek május elsejére, és ugyanakkor tiltakoztak a Carter-kormányzat kül- és gazdaságpolitikája ellen. Gus Hall, a kommunista párt A NATO-raketák ellen (ČSTK) — Az elmúlt hét végén Overpelt belga városka (Limburg tartomány) lakói nagygyűléssel és tüntetéssel fejezték ki tiltakozásukat az új típusú közép-hatótávolságú eu- rorakéták nyugat-európai országokba történő telepítésével kapcsolatosan. Több politikai párt képviselői, köztük Louis van Geyt, a Belga Kommunista Párt elnöke követelték, hogy a megalakítandó új belga kormány vegye fel programjába a NATO-rakéták telepítésére vonatkozó döntés két évre történő elhalasztását. főtitkára beszédében hangsúlyozta, hogy az amerikai nép jelenleg két veszélyes válságot él át. Ez egyrészt külpolitikai vonatkozású, nevezetesen a világbékére komoly veszélyt jelentő ún. Carter-doktrína és következményei, másrészt az Egyesült Államok egyre súlyosabbá váló tőkés gazdasági válsága. A szónok a továbbiakban elítélte azokat a sorozatos washingtoni akciókat, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fennálló katonai egyensúly megbontását célozzák. Elítélte az eurorakéták telepítését, valamint azt a tervet, hogy Afganisztánt Irán pótlása végett szovjetellenes katonai támaszponttá változtassák. Gus Hall az amerikai nép kívánságát fejezte ki azzal a követeléssel, hogy az agresszió politikájától vissza kell térni a tárgyalóasztalhoz, a doktrínák politikája helyett a realitások és a józan ész diktálta politikára kell támaszkodni. Kommentárunk A nemzetközi helyzet alakulása napjainkban a világbéke megőrzése szempontjából jogos aggodalmakra adhat okot. A helsinki értekezlet után még úgy tűnt, hogy a nyugati államok vezetőinek új reálpolitikája tartósan kedvező feltételeket teremt a Szovjetunió és a többi szocialista ország által szorgalmazott békés egymás mellett élés elvének érvényesítéséhez, az emberiség egyetemes érdekeit szolgáló tudományos-műszaki, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok kiszélesítéséhez, a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, valamint a fegyverkezési hajsza befagyasztásához. Ám a legutóbbi hónapok és hetek világpolitikai fejleményeiben enyhén szólva nem tükröződött Helsinki szelleme. Az amerikai külpolitika röviddel a SALT-II. ügyét szolgáló bécsi kézfogások után kimondottan hidegháborús vonalra csúszott, s az emberek világszerte nagy megdöbbenéssel és csodálkozva vették tudomásul Carter elnök dicstelen metamorfózisát, aki a fegyverkezési hajsza újabb menetének beindításával, sem más hasonló békeellenes tetteivel, sem a moszkvai olimpia bojkottjának elvakult követelésével nem sok dicsőséget szerez napjainkban hazájának és népének. Habár a közeledő amerikai elnökválasztástól kezdve, a tőkés világ kontinentális és nemzeti érdekellentéteinek egyre élesebb megnyilvánulásain át egészen a túszszedésekhez vezető politikai kudarcokig számos körülmény játszik szerepet az amerikai kormány és az elnök jelenlegi viselkedésében, a jelenségek mögött azonban sokkal mélyebb összefüggések vannak, amelyek egyértelműen a kapitalizmus általános válságának gyors kiéleződését és elmélyülését bizonyítják. vül bonyolult kérdés. Egyes ázsiai és afrikai országokban erős gyökerei vannak még a feudalizmusnak, a kasztrendszernek, a különböző törzsi hagyományoknak és előjogoknak. A gyarmati örökség, az írástudatlanság, a vallásosság, különösen a mohamedán társadalmakban olyan televényt képez, amelyben továbbra is nehezen A világpolitikai helyzetkép dinamikus változásaiban számos körülmény játszik meghatározó szerepet. Napjainkban különösen előtérbe került a fejlődő államok permanens törekvése a teljes politikai és gazdasági függetlenség elnyerésére, a nemzeti kibontakozásra, a belső szociális problémák megoldására, s ezzel kapcsolatban a nemzetközi gazdasági viszonyokig igazságosabb átrendezésére. Ez az általános törekvés természetéből adódóan imperialistaellenes, hiszen alap vetően a nemzetközi inonopó liumok és a nagyburzsoázfa ér dekei ellen irányul, habár az egyes fejlődő államok eltérő hagyományai, osztálytagozódása belpolitikai felépítése következ tében nagyon különbözők az említett általános folyamatban érvényesülő helyi érdekek, szempontok, vélemények A fejlődő államok jelenlegi politikai, gazdasági, nemzeti és szociális kihor»1'»korcsa ren'lkí irtható gyomként élősködik a neokolonializmus. E visszahúzó erőkre támaszkodva az imperializmus minden lehetséges eszközzel arra törekszik, hogy megakadályozza a haladás folyamatát ezekben az országokban, s lehetővé tegye természeti kincseik, valamint a lakosság olcsó munkaerejének kihasználását a nemzetközi monopóliumok által. Ugyanakkor a nemzeti, faji és állami érdekek fokozódó hatása, a tudományos szocializmussal szimpatizáló fiatal értelmiség, valamint a munkásosztály növekvő befolyása olyan társadalmi ellentmondásokat szül ezekben az országokban, amelyek sürgetően napirendre tűzik az útválasztás nagy dilemmáját. A további fejlődésnek csak két iránya lehet ezekben az országokban. Az egyik a neokolonializmus feltételeihez való alkalmazkodás, vagyis a kapitalista út, amely kedvező anyagi körülményeket biztosít (ČSTK) — Salvadorban tovább fokozódott a belpolitikai feszültség azt követően, hogy a megdöntött Romero diktátor hívei közé tartozó tisztek egy csoportja eredménytelen szélsőjobboldali államcsínyt kísérelt meg. A katonai-polgári junta tagjai Adolfo Majano ezredes és a kereszténydemokrata Napoleon Duarte sajtóértekezleten azt bizonygatták, hogy „tulajdonképpen semmi sem történt, és a junta teljes mértékben ura a helyzetnek“. Ezt azonban politikai megfigyelők csak kísérletnek minősítik a fegyveres erőkön belül tapasztalható mély ellentétek elkendőzésére. Mint ismeretes, a fegyveres erőkön belül túlsúlyban vannak a jobboldali Amerika-barát elemek, amelyek a hatalmon levő jun ta enyhe reformjait ós a népi mozgalom durva elfojtásának váltakozó politikáját elégtelennek tartják. Hírügynökségek ugyanakkor több salvadori városból katonai felkelés „jeleiről“ tudósítottak, amelynek kezdeményezőt követelik legalább a junta két tagjának, a már említett Majano ezredesnek és Morales Erlich- nek a lemondását. Az ország különböző részeiben egyébként az elmúlt naJcllegzetes Sun Salvador t utcakép: a főváros egyik pontján a junta két katonája lö' vénre készen figyeli a partizánok egyre sikeresebb akcióit (ČSTK-felvétel) pokban is heves összetűzésekre került sor a hazafias erők fegyveres alakulatai, valamint a hadsereg és a rendőrség között. Az elmúlt héten a harcokban mintegy 120 salvadori vesztette életét. A San Salvador-i kormányban is válságjelek mutatkoznak azt követően, hogy a múlt héten két miniszter lemondott. Meg-« figyelők arra számítanak, hogy, a napokban újabb két miniszter nyújtja be lemondását tiltakozásul a katonai-polgári junta politikája ellen. Mindezek az események a nyílt fasiszta rend bevezetését óhajtó puccsista erők malmára hajtják a vizet, Ziaul Hak Pekingbert KÍNAI-PAKISZTÁNI ESZMECSERE (ČSTK) — Ziaul Hak pakisztáni'elnök, aki péntek óta hivatalos látogatáson van Kínában, tegnap Pekingben folytat ta tárgyalásait Teng Hsziao- ping kínai miniszterelnök-he lyettessel. Annak ellenére, hogy a találkozóról részleteket nem közöltek, megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a dél ázsiai helyzeten és az ún. „afgán kérdésen“ kívül a két államférfi a Pakisztánnak nyúj tandó kínai katonai segítségről is tárgyal. Pekingi diplormícíat körökből származó értesülések szerint nemcsak az afgán reakciósoknak szállítandó felszerelésről volt szó, de Ziaul Hak kínai vadászgépek és harckocsik iránt is érdeklődést tanű-< sít. Ziaul Hak már a kínai miniszterelnökkel folytatott szombati megbeszélései során megismételte előző szovjetellenes élű kijelentéseit. Az Oj Kína hírügynökség tegnap közölte azt az interjút, amelyet a pakisztáni elnök a múlt héten a Zsenmin Zsipaónak adott, megismételve, hogy „Pakisztán veszélyeztetve érzi magát“. A Patriot című indiai napilap tegnapi számában megállapítod ta, hogy a kínai vezetés Ziaul Hak látogatásától a Pekingi Islamabad tengely megerősítését várja. ugyan a kiváltságosak, az új nemzeti burzsoázia szűk rétege számára, s a nemzetközi nagytőke szolgálatában bizonyos mértékig az iparosítást is elősegíti, de ezzel párhuzamosan elmélyíti a társadalmi rétege- ződést, az osztályharcot, s kilátásba helyezi a szocialista forradalom távlati elkerülhetetlenségét. A másik a szocialista fejlődés útja, amely a jelenlegi nemzetközi helyzetben, az imperializmus elkeseredett gazdasági, politikai és egyéb nyomásával szemben, a katonai fenyegetést és beavatkozást is beleértve, sokkal nehezebben járható, de a kapitalizmus fejlődési szakaszának bátor és taktikus áthidalásával az egész nép legsajátabb érdekeit szolgálja. Érthető, hogy a szocialista fejlődés útját választó országok természetes szövetségesükre találnak a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. A szocialista közösség országai emellett teljes mértékben támogatják a fejlődő országoknak az új világgazdasági rend megteremtésére irányuló általános törekvéseit is. Közös dokumentumot terjesztettek elő például az UNCTAD, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának elmúlt évi manilai ülésén, amelyben többek között leszögezték, hogy „a szocialista országok és a fejlődő országok egyaránt érdekeltek egy olyan strukturális átalakításban, amely megfelel korunk körülményeinek és szükségleteinek“. Megállapították továbbá, hogy „a nemzetközi kereskedelemből ki kell zárni a diszkriminációt és az összes mesterséges akadályt, fel kell számolni az egyenjogút- lanság, a kényszer és a kizsákmányolás minden megnyilvánu-i lási formáját..., meg kell szilárdítani a nemzetközi önrendelkezést a természeti és a gazdasági források fölött..meg kell változtatni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jelenlegi, az alárendeltségen alapuló mechanizmusát, és demokratizálni kell az ezeket kiszolgáló intézményeket“. Az idézett mondatok meggyőzően bizonyítják a szocialista és a fejlődő államok érdekazonosságát a világgazdaság fejlődésének aktuális kérdéseiben. Éppen ezért történelmi anakronizmusként hat bármiféle gazdasági és egyéb bojkott, amelyekkel az amerikai imperializmus reménytelen kísérleteket tesz a túlhaladott viszonyok fenntartására, s amelyek megrögzött követelése nem csekély gondot okoz az aránylag reálisabban gondolkozó, más szempontokat is mérlegelő japán és nyugat-európai partnereknek. Mindez legfeljebb csak sietteti a politikai és gazdasági függetlenségért vívott harcot a fejlődő országokban, de maga a tőkés világ ellentmondásainak még fokozottabb kiéleződését, s ezzel párhuzamosan a világméretekben ható osztályharc folyamatát is. MAKRAI MIKLÓS
