Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-28 / 124. szám, szerda

PEDAGÓGUS-LELKIISMERET A prágai Üt- és Vasútépítő Vállalat dolgozói építik a Prága—Tur- noü közti E-1.4 számú úton az Elbát átívelő új autósztrádát. Az úttest vasbeton lapjait 12—20 méter hosszúságban közvetlenül a folyó partján felépített panelgyárban készítik. Felvételünkön: a panelt elhelyezték az első pilléreken (Miroslav Vodéra felvétele) A portélét hírei A pedagógusok munkájának eredménye nem mérhető le má­ról holnapra. Az ő munkájuk gyümölcse c®ak évtizedek múl­va ériik be igazán. Hiszen az is­kola nemcsak írni, olvasni, számolni tanítja meg a gyere­keket, hanem sokkal többre: formálja, alakítja jellemüket, világnézetüket. A szocialista is­kola jellegét az határozza meg és emeli a kapitalista iskola- rendszer fölé, hogy különb és tanultabb embereket tud nevel­ni, mint a letűnt rezsim isko­lái. A mi társdalmunkban mind­inkább eljutunk oda, hogy az embernek igazi tekintélyt csak az alkotó munka s a szellemi képesség ad, vagyis az, ki mit. és mennyit tesz le a közösség asztalára. Miként tesz e korszerű köve­telményeknek eleget a Szenei (Senec) Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola, erről beszélget* tem néhány kommunista és pártonkívüli pedagógussal. Be­szélgető partnereim: Polák lm- réné, az iskola pártszervezeté«» nek elnöke, két igazgatóhelyet­tes, Lolán Ágota, Algayer JÓ* isef és Mészáros Jánosné, a ta­nulók pályaválasztásáért fele­lős pedagógus. A pártelnöknő mondja: — Mint minden iskolában, nálunk is meghatározó szerepe van az eszmei-politikai neve­lésnek. Eszmei céljaink eléré­sére főleg a polgári nevelés óráin törekszünk. De az is téri mészetes, hogy minden tan­tárgy órafelépítésében fontos helyet kap az eszmei-nevelési cél. Én azt szoktam mondani: minden a pedagóguson múlik. Rossz osztály nincs. Lehetnek gyengébb képességű tanulók, de a jó pedagógus őket is úgy irányítja, hogy ne uralkodjék el bennük az a tudat, hogy őtk úgysem versenyezhetnek a jó tanulókkal. — ön milyen tantárgyakat tanít? — Zenét és polgári nevelést. S a sokéves tapasztalat mon­datja ki velem: a gyerekek sze­retik a polgári nevelés óráit. Ez az óra kötetlenebb, mint. mondjuk a biológiaóra. — Hogyan zajlik le például önnél egy ilyen óra? — Előrebocsátom, hogy a ml iskolánkban hárman tanítjuk a polgári nevelést, s a tanítási módszerünk, vagy legalábbis az órafelépítésünk azonos. — Ez mit jelent? — Azt, hogy minden órát egy C'tperces általános politikai be­szélgetéssel kezdünk. Egy egy tanuló felkészül a legfontosabb bel- és külpolitikai események­ből, azt saját szavaival előad­ja. Ilyenkor a térképet is se­gítségül hívjuk. — Milyen események vagy kérdések foglalkoztatják most leginkább a fiatalokat? — Nagy lázban tartja őket a moszkvai olimpia. Mi lesz, hány ország sportolói vesznek majd részt az olimpiai játékokon? Tegnap például óránk sem volt, s reggel az osztályom mégis a folyosón várt, és örömtől csil­logó szemmel újságolták; „Ta­nító néni, tetszett már hallani, az olaszok is elmennek az olimpiára. Tegnap este mondta be a televízió.“ Ez az őszinte, lelkes megnyilatkozás azt is jelzi, hogy otthon, a családban gyakori beszédtéma az olimpia. — Ha szabad itt közbeszól-? nőm — kapcsolódik a beszélge­tésbe Algayer József — véle­ményem szerint ebben erősen meghatározó szerepe van an­nak is, hogy a mai tizenéves gyerekek szüleit is a szocialis­ta iskola nevelte. Az ő élet- színvonaluk sóikkal magasabb, mint régen a szüleiké volt, töb­bet nyújthatnak anyagiakban és szellemeikben is gyermekeik­nek. — Ez részben megkönnyíti az oktató-nevelő munkát is. — Szeretném hangsúlyozni, hogy csak részben, mert a ta­nulók neveléséért, világnézeti, szocialista “emberré formálá­sáért, a mély és tartós tudás elsajátításáért elsősorban az iskola felel. Nyugodt lelkíisme- rettel mondhatom, hogy mi mindent megteszünk tanulóink érdekében. Bízunk is a boldo­gulásukban. Ezt már Mészáros Jánosné mondta, iigazi pedagógusra jel­lemző hittel. Ez a nevelői, pe­dagógust hit teszi derűlátóvá Dolán Ágotát is. — Én szlovák szakos vagyok, s mindig azzal a tudattal lépek a tanulók elé, hogy a szlovák nyelv legmagasabb szintű elsa­játításáért az első számú fele­lős én vagyok. Hiszen ez lé­nyegesen befolyásolja a tovább- tanulási esélyeiket, lehetősé­geiket. — Mit jeleznek az eddigi ta­pasztalatok? — Azt, hogy tanulóink a szlovák tanítási nyelvű szakkö­zépiskolákban is megállják a helyűiket. — Hasonló Jelzéseket ka­pánk vissza a szlovák nyelvű szakmunkásképző intézetekből Is. Iskolánk tanulóinak eddig negyven százaléka folytatta si­keresen tovább a tanulást gim­náziumban vagy különböző szakközépiskolában. Emellett eleget teszünk egy fontos párt- és kormányhatározatnak is. P.éldául az idén is 42 tanulónk jelentkezett szakmunkásképző intézetekbe — magyarázza Mé­száros Jánosné. Megszakítom a gondolatát. — Németh László Sajkódi es­ték című könyvében olvastam egy nagyon humánus gondola­tot rejtő mondatot: ,,Az embe­reket nemcsak munkájukban kell egy nagy dolgozó családdá tennünk, hanem a műveltsé­gűkben is*4. Azt hiszem, az eddigi beszélgetésünkből ez a gondolat csengett ki, ha nem is ilyen szabatos megfogalmazás­ban. Mit tehetne és tervez még az iskola e valóban humánus gondolat teljesebb megvalósítá­sáért? — Rajtunk, pedagógusokon ez nem múlik, hiszen ez nem­csak pedagógiai, de fontos pártfeladat is — mondja a pártelnöknő. — Meggyőződé- siem, hogy iskolánk minden kommunista és pártonkívüli pe­dagógusa így gondolkodik, ezt erősítik az eddig elért szép eredmények Is. Természetesen hiba lenne, ha ezzel kapcsolat­ban nem beszélnénk gondjaink­ról is. De ezekről talán a he­lyettesek illetékesebbek szólni. — Valóban eddig csak csupa szépeket mondtunk. Ám a tel­jességhez tartozik az is, hogy elég mostoha körülmények kö­zött folyik az oktatás. Egymás­tól két, távol eső épületben és két váltásiban tanítunk, nincs szaktantermünk sem — világo­sít fel Algayer József. — De azért nem vártuk, hogy fi sült galamb a szánkba repül­jön — veszi át a szót újra a pártelnöknő. — Ez az épület, ahol most vagyunk, a régi is­kola. Ehhez épül Z-akcióban kilenc új tanterem. Az építke­zésben nagv segítséget nyújtot­tak a szülök Is. Ennek köszön­hetjük, hogy szeptember else­jén már azokat is birtokba ve­hetjük. — S ezzel megoldódik min­den gond? — Csak az, hogy megszűnik a kétváltásos tanítás, de ez is nagyon sokat jelent majd az oktatás színvonalának emelésé­ben. — A szaktantermek? — Valamilyen részmegoldást arra is keresünk. Legalább nyelvi, matematikai és fizikai szaktantermet szeretnénk be­rendezni, ha az idén nem is, de lövőre feltétlenül ... TÖRÖK ELEMÉR A CSKP Észak-csehországi Kerületi Bizottsága ellenőrizte, hogy az illetékes szervek és szervezetek miképpen teljesítik a Nemzeti Front választási programját. Megállapította, hogy a múlt évben a városok és a falvak fejlesztésére és a nemzeti bizottságok gaz­dálkodására vonatkozó felada­toknak már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójára eleget tettek. Az év folyamán a kerület lakossága által végzett társadalmi mun­ka értéke mintegy másfélmilli- árd korona. A hatodik ötéves terv négy éve alatt egyebek között, 144 bölcsődét, 217 üz­letet és szolgáltató létesít­ményt, 33 szertartási termet és sok más — a közösséget szol­gáló — létesítményt építettek. A CSKP Kelet-csehországi Kerületi Bizottsága legutóbbi ülésén a kerület iparának és mezőgazdaságának tudományos- műszaki fejlesztésével, vala­mint azzal foglalkozott, hogy a kerület üzemei és vállalatai miként érvényesítik a gyakor­latban a pártnak a munka ha­tékonyságának a növelésére és a munka minőségének a javítá­sára vonatkozó irányelvét. Meg­állapította, hogy a kommunis­ták következetesen teljesítik a párt határozatait. Széles körű felvilágosítást végeznek annak érdekében, hogy a tudományos- műszaki forradalom vívmányait egyre eredményesebben alkal­mazzák. Törekvésük sikeres. A kerület üzemeinek a termelése az utóbbi időszakban mennyi­ségileg is, minőségileg is so­kat javult. ☆ ☆ ☆ Az SZLKP Rozsnyói (Rožňa­va { Járási Bizottságának a leg­utóbbi ülésén elfogadott, több pontból álló határozata megje­löli: a járás illetékesei milyen konkrét politikai és szervezési intézkedéseket tesznek, hogy teljesíthessék a párt 1990-ig terjedő gazdaságpolitikai irány­elvét. A határozat az egyik leg­fontosabb feladatnak a terme­lés korszerűsítését, a zavarta­lan munkához szükséges félté-* telek megteremtését, a tudomá­nyos műszaki ismeretek gyakor­lati érvényesítését tekinti. ☆ ☆ ☆ Az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága rendszere­sen ellenőrzi, hogy milyen a kerületben az ifjúság ideológiai és politikai nevelése. A Szocia­lista Ifjúsági Szövetség alap­szervezetei tevékenységük so­rán felhasználják a lenini Kom- szomol tapasztalatait. Feladata­ik teljesítéséhez hatékony segít­séget kapnak az idősebb kom­munistáktól és a politikai ne­velés házaitól. Az utóbbiak kü­lönösen Poprádon, Spišská No­vá Vesben és Trebišovban vé­geznek jelentős munkát. (-la) Az ideológiai munka fontos­ságára felhívta a figyelmet a CSKP KB nemrégiben lezajlott 15. ülése. Az ideológiai dolgo­zók közül valamennyien tud­ják, milyen nagy jelentőségű az ideológiai munka, s ezek az emberek azok közé tartoznak, akik marxista—leninista ideoló­giával vannak felvértezve, s mély meggyőződésük, hogy a marxizmus—leninizmus nélkül nincs előrevezető út, nem ér­hetünk el tartós sikereket a gazdaság, a politika, a kultúra, a művészetek, az oktatás terü­letén. Az ideológiai munka to­vábbi fejlődését mérlegelve nem panaszkodhatunk arra, hogy kevés az erre szánt pénz, még jobban kell dolgoznunk, anélkül, hogy a ráfordítás nö­vekedne. Tudatában vagyunk, mi vár ránk holnap, hogy nem lesz könnyű dolgunk, mert felada­taink rendkívül igényesek. Az ideológiai frontnak nagy szere­pe van mindabban, amit a szo­cialista társadalom építésében elértünk, s amire jogosan va­gyunk büszkék. Az ideológiai szakaszon dolgozók viszont so­hasem elégedhetnek meg az­zal, amit elértek, a jelenleg adott helyzettel. Idejében kell jeleznünk és megvilágítanunk, mi vár ránk holnap, holnap­után. Ebben a törekvésünkben, sajnos, néhány ember meg nem értésébe ütközünk. Tudatosíta­nunk kell, hogy ember neve­lése nem fejeződik be egy-egy iskola, tanfolyam, szeminárium elvégzése után, sőt, korhoz sincs kötve. Ez tartós és egyre igényesebb folyamat. Ha jómódban élnénk, ha meglenne mindenünk, amit az Az ember nevelése állandó, igényes folyamat Vasi! Biľaknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának a KB titkárának Prágában, 1380. április 23-án, az ideológiai dolgozók országos aktívaértekezletén elhangzott záróbeszédéből ember szeme-szája megkíván, de elhanyagolnánk az ideoló­giai munkát, s nem törődnénk a szocialista ember nevelésé­vel, nem származna belőle sem­mi más, mint egy új, a szocia­lista kispolgár, aki még sok­kalta rosszabb lenne, mint előd­je. Épp ezért különleges figyel­met kell szentelnünk ennek a kérdésnek. Ne az legyen az el­sődleges, hány víkendházunk, autónk, hűtőszekrényünk van, hanem a néptömegek öntudata. Mert csak az öntudatos ember képes arra, hogy leküzdje a ne­hézségeket. Ellenkezőleg, ha nem lesznek öntudatosak az emberek, a legkisebb bizonyta­lanság is pánikot kelthet, visz- szavonulót kezdenek fújni, s ez a szocializmus számára csak szltkozódásokat szül. Ezt értük meg 1968-ban is. A nevelés, az Ideológia, mindaz, amit annak érdekében teszünk, hogy az embereket megnyerjük a párt politikájá­nak nem szakadhat el a fejlett szocialista társadalom építésé­nek konkrét feladataitól. Nem szabad Idealizálnunk, a belső és a nemzetközi helyzetről a valós képet kell az emberek elé tárnunk. Elsősorban az ideológiai dolgozóknak nem szabad elveszteniük biztonság- érzetüket, hogy helyes irány­ban haladnak, De ez vonatko­zik további területekre, a nép­gazdaságra, a kultúrára, a mű­vészetekre, életünk valamennyi területére is. Sok gondunk akad, néha fö­lösleges, inkább szubjektív, mint objektív okokból eredő elégtelenségek miatt. Joggal va­gyunk kritikusak az ilyen je­lenségekkel szemben, néha vi­szont saját munkánkat kell önkritikusan megítélnünk. Sok hiányosságot elkerülhetnénk, sok nehézség nem létezne eny- nyire kiélezve, ha a politikai­nevelő munka megfelelne a je­lenlegi szükségleteknek. Eddig még nem sikerült megmagya­ráznunk az embereknek, hogy nem teljesíthető minden óhaj. Az emberek igényei, követel­ményei oly gyors ütemben nö­vekednek, hogy azokat lehetet­len egyik napról a másikra ki­elégítenünk. Megengedhetjük-e azt, hogy az emberek ne szeressék a szo­cializmust és ne támogassák? Természetesen nem, és ez nem is lehet vitatéma. Vagy az olyan jelenségeket, hogy az emberek készakarva gyártják a selejtet, mert mindez közömbös nekik. Az ilyen nézet szintén nein en­gedhető meg. Hol keressük hát a hibák és hiányosságok okait? Hadd soroljak föl néhány pél­dát. A CSKP KB 15. ülése figyel­meztetett: le kell küzdenünk különleges képességeinkről, le­győzhetetlenségünkről, ügyes kezünkről alkotott elképzelése­inket — a sokszor már a be­képzeltség határát súroló elkép­zeléseket. A valóságban nem becsüljük-e le a többi nemzet képességeit, hogy ők is tudnak igazi nagy értékeket alkotni? 1977-ben — az elmúlt év vé­géig lényeges változás nem tör­tént — export termékeinknek csupán a 2 százaléka érte el a világszínvonalat. Csupán két százalék! Hol vannak hát az ügyes kezek? Milyen díjakkal jutalmazhatják hát a mi termé­keinket? Csodálkozhatunk hát, ha sok kiviteli cikkünkért csak félárat kapunk? Kevésbé len­nénk képesek és dolgosak? Vagy talán a vezető dolgozók­nál kell keresnünk a feleletet, akik képtelenek az igényes irá­nyításra, nem támasztanak kö­vetelményeket és nagyon is elé­gedettek saját magukkal? Ezzel összefüggésben ismét előtérbe kerül az ideológiai és politikai munka jelentősége. Si­került olyan légkört teremte­nünk, hogy az emberek tudato­sítsák, mindenki a sajátján gaz­dálkodik, hogy a rosszul vég­zett munkát senki sem nézi el nekik, hogy ezáltal saját* ma­gukat károsítják? A kutatás- és fejlesztési alap­hoz — amelyről a 15. ülésen szintén szó esett — mintegy 2000, az üzemekbe kihelyezett kutatási részleg tartozik. Ebből 309 részlegnek csupán 5—24 dolgozója van. Ha elgondolko­dunk, hogy mindenütt van egy vezető, annak a helyettese, tit­kárnő, egy rajzoló, gépkocsive­zető — mindjárt összeáll egy öt fős kutatórészleg. Ezzel együtt persze csökken az al­kotó munkások, a szakkáderek, a konstruktőrök, a szakképzett munkások száma ezeken a munkahelyeken. Ez bizony rossz jelenség. Pocsékoljuk a munkaerőt és az eszközöket, gyakran megoldott ügyekkel foglalkozván, s mire egy-egy új módszert bevezettünk a ter­melésbe is, addigra az már rég elavulttá vált. Hol vannak hát a már emlegetett ügyes kezek? Hogy lehetséges, hogy az ilyen jelenségeket megtűrjük? Elvég­re kommunisták is vannak eze­ken a helyeken, pártszervezet, felelősségteljes emberek dol­goznak ott, a gondokkal az üzem vezetősége, a termelési­gazdasági egység, a miniszté­rium is tisztában van fA beszéd második részét holnap közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents