Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1980-05-23 / 120. szám, péntek
Lenin tÉfiftása a pártról örök érvényű A losonci (Lučenec) járásban a buzitai (Buzitka) Győzelmes Február Efsz dolgozói 16 hektáron teraszos szőlőültetvényt létesíted tek. A 220 hektárnyi gyengébb minőségű talajon a jövőben szőlőskertek létesítését tervezik. Felvételünkön a szövetkezet dolgozót Zlata Lukáčová mérnök, agronómus jelügyeletével szőlővesszőt ültetnek (T. Babiak felvétele — CSTK) A SZABADSÁG ÚTJA A PRÁGAI KLEMENT GOTTWALD MÜZEUM LEGÚJABB RENDEZVÉNYE Alkotó elmélet Ebben az evucu ünnepeltük Lenin születésének 110. évfordulóját. Lenin a legújabb kori történelem nagy vezető egyénisége, a forradalmár, az új típusú forradalmi párt megalapítója, űz első szocialista állam szervezője és vezére. Az évforduló arra is kitűnő alkalom, bogy újraértékeljük Lenin életművét, hagyatékát, • melyből rendszeresen merítenünk kell. A CSKP számára mindig nagy segítséget jelentett, hogy merített az első szocialista állam megalapítójának. hagyatékából, a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból. A munkásosztály sikeréért vívott harc és a szocialista forradalom megvalósítása döntő feltételének Lenin a munkásosztály pártjának létrehozását tekintette. Hangsúlyozta, hogy új, más pártokra vám szükség. Olyanokra, amelyek igazi kapcsolatban állnak a tömegekkel, amelyek képesek a tömegek vezetésére. Éppen ezért az Oroszországi Munkások Szociáldemokrata Pártja 11. kongresszusának az volt a feladata, hogy létrehozza a tudományos alapra épülő forradalmi marxista pártot. El kellett nyomni az opportunizmust, megvédeni a marxista tanítás tisztaságát, világos programot kellett kitűzni, a munkásosztály harcának stratégiáját és taktikáját. E feladatra a bolsevikok vállalkoztak Vlagyimir Iljics Lenin vezetésével. Koruk feladatainak magaslatán csak ók álltak Az orosz munkásmozgalom körülményei közt harcolni kellett a megoszlás, az eszmei széthúzás és főleg az ökonomisták ellen, akik túlértékelték a gazdasági harcot és fő feladatul tűzték Iki; lebecsülték a politikai, valamint az ideológiai küzdelmet. Történelmi küldetés Lenin azt tanította, hogy párt nélkül a munkásosztálynak sohasem sikerül teljesítenie történelmi feladatát, felszabadítania saját magát és Oroszország minden dolgozóját a politikai és a gazdasági rabszolgaság alól. Az új típusú párt létrehozásáért vívott hatalmas küzdelemben óriási szerepet játszik Lenin Mi a teendő? című műve. Ebben fejleszti tovább Marx és Engels gondolatait, a munkásosztály forradalmi pártjának ideológiájárólt szervezett kérdéseiről'. Kiemeli benne a haladó elmélet jelentőségét a forradalmi mozgalom számára. Rámutat, hogy az élcsapat szerepét csak olyan párt vállalhatja, amely haladó elmélettel rendelkezik. Ez a forradalmi és egyedül helyes elmélet a marxizmus. Csak a marxista pártok vihetnek szocialista ideológiát a munkás- mozgalomba, vívhatnak harcot a burzsoá ideológiákkal. A CSKP KB 15. ülése is hangsúlyozta, hogy a pártszerveknek és -szervezeteknek törődniök kell azzal, hogy a kommunisták sajátítsák el a marxizmus—leninizmust mint alkotó tanítást, a gondolkodás alapjának és módszerének elméletét, mely kiállta a forradalmi mozgalom próbáját. Főleg azzal ken törődni, hogy a felelős tisztségekben levő elvtársak tanulmányozzák rendszeresen a marxizmus—leninizmus klasszikusainak munkáit, hogy tanulják meg a gyakorlatban alkalmazni az elméletet. Lenin nagy küzdelmet vívott a párt szervezeti jellegéért is. A bolsevikok Leninnel az élen tisztában voltak azzal, hogy a párt csak akkor teljesítheti a munkásosztály élcsapatának szerepét, csak úgy lehet minden dolgozó vezetője, ha nem csupán eszmeileg egységes. Az eszmei egységet szervezeti egységgel kell megszilárdítani. Lenin a pártot magasan szervezett egésznek tekintette. Ezért nem véletlenül folyt óriási harc az Oroszországi Munkások Szociáldemokrata Pártjának 1. kongresszusán a párt alapsz(\j3ályzatánmk megformálása körül, valamint a párttagság elvi kérdésének tisztázásáért Martov és Lenin hívei között• Az alapszabályzat első pontjának kérdésében kialakult vita lényege az volt, hogy milyen is legyen az igazi marxista párt. A leninisták mindig egyértelműen harci, szervezett és fegyelmezett egységet akartak, internacionalista proletár pártot, míg Martovék opportunista, nem egységes, kispolgári pártot. Lenin minidig olyan belső rendet szorgalmazott a pártban, amely szavatolja amnaik vforradalmiságát és harcképességét. A mozgalom szükségleteiből kiindulva Lenin az ökonomis- iákkal vívott harcban és a jobboldali reviziomstókkal, valamint opportunistákkal szembeni küzdelemben kidolgozta az új típusú marxisba forradalmi párt tudományos szervezési alapjait. Megindokolta elméleti téziseit. A párt^osztály jel legének a társadalomban betöltött szerepét mindenekelőtt tudományosam indokolta. Kiemelte, hogy a kommunista párt a proletariátus osztályának élcsapata. Ez a párt a legaktívabb, legömtuda- tosabb dolgozókból áll, olyan dolgozókból, akik magukévá teszik a párt világnézetét, és készek harcolni a szocialista és kommunista célok megvalósításáért. Az ilyen hozzáállás mindig kizárta az ingatag és opportunista elemek behatolását a pártba. Példát mutálni A CSKP KB 15. ülése is kiemelte, hogy a párt tekintélye nemcsak azáltal növekszik, hogy helyes a programja, irányvonala, de főleg azáltal, hogy a kommunisták programjukat meg is tudják valósítani és példát mutatnak a célok elérésében. Magasan szervezett, szilárd csak olyan párt lehet, amely a demokratikus centralizmus elvére épül. Ez abból a szükségből keletkezett, hogy a munkásmozgalomnak egyesítenie kellett erőit a kapitalizmussal vívott harcban és ki kellett alakítania a magas fokú szervezettséget és a proletariátus élcsapatának fegyelmezettségét, A demokratikus centralizmus elvének szigorú megtartása a párt számára nemcsak az egység kialakítását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy harcias, aktív, fegyelmezett szervezetté váljék, amely képes tagjai és az egész társadalom vezetésére. A párt egysége és ereje abban is megnyilvánul, hogy képes sorait szüntelenül megtisztítani passzív tagjaitól, a jobboldali opportunistáktól és a reviziionistáktól. A CSKP KB 15. ülése rámutatott, hogy kommunistának lenni nagy megtiszteltetés, de egyben nagy felelősség is. Elvárják tőle a példamutatást a feladatok teljesítésében, az áldozatkészséget és a határozott magatartást a párt politikájának magyarázásában. A legutóbbi központi bizottsági ülés egyben az is aláhúzta, hogy a leghatékonyabb szavatosság a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus megnyilvánulásai ellen — forduljanak azok elő bármilyen területen és bármilyen változatban — a marxista—leninista elmélet alkotó fejlesztése, következetes érvényesítése a gyakorlatban, a párt cselekvő és eszmei egységének szilárdítása. Eszmei téren nem tűrhetjük meg az elvtelenséget, a liberalizmust, a közömbösséget politikánk alapelveivel szemben. Lenin azt tanította, hogy a kommunisa párt a proletariátus politikai osztályszervezetének legmagasabb formája. Vagyis a proletariátus osztályegyesülésének magasabb formája. A munkásosztálynak a kommunista párton kívül társadalmi szervezetei, szakszervezete, ifjúsági szervezetei is vannak. Mindezekre szüksége van. Társadalmi szervezetek nélkül, valamint állami szervek nélkül a munkásosztály, élén a kommunista párttal, nem harcolhat eredményesen a szocializmus és a kommunizmus győzelméért. A kommunista párt az élő kapcsolat megtestesítője a munkásosztály és a tömegek között — tanította Lenin. Azt Is aláhúzta, hogy a párt döntő ereje a párt és a nép kapcsolatának erejében rejlik. A párt történelmi szerepét a tömegekkel együtt teljesíti, a tömegek nevében, a tömegek érdekében, A párt hisz a nép alkotó erejében, a dolgozók pedig a pártban, s ez a döntő a párt és a tömegek kapcsolatában. A proletár internacionalizmus Lenin bebizonyította, hogy a kommunista párt a proletár i n te r n a oio na 1 i zm us eszméjén ek megtestesítője. A pártért vívott harcban Lenin arra törekedett, hogy a párt soraiban egyesítse az összes kommunistát, nyelvre és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Azt is fontosnak tartotta, hogy a párt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom része legyen. Figyelmeztetett arra, hogy a töke, nemzetközi erő, ezért legyőzéséhez a munkások nemzetközi összefogására, nemzetközi barátságára van szükség. Persze, a párt marxista—leninista jellegéért vívott harc nem volt könnyű. A marxista— leninista pártok jelenlegi tapasztalatai is azt igazolják, hogy a kommunista pártoik forradalmi elmélete bővülésével egyidejűleg létrejönnek különböző revizionista jobb- és baloldali antikommunista elméletek és nézetek is. Éppen ezért bárminemű lebecsülése a forradalmi elméletnek, a ideológiai és tömegpolitikai munkának, de a lenini szervezési alapelveknek is a pártépítés normáinak mindig káros következményekkel járt. Az 19f38/69-es évben szerzett tapasztalatainlk is megmutatták, hogy ahol nem hat a mi szocialista ideológiánk, ott hat az ellenséges, a burzsoá ideológia. Vagyis Lenin megállapítása helyes, miszerint a szocialista ideológia mindennemű meggyengítése egyben a burzsoá ideológia erősítését jelenti. Ezért a szocialista öntudatosságra való nevelés a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában is a marxista-—leninista pánt egyik fő feladata marad. A jobboldali opportunisták szüntelenül támadták a proletár nemzetköziség lenini elvét is. A proletár nemzetköziség azonban a marxista—leninista tanítás elválaszthatatlan része, a CSKP mindig eszerint igazodott és igazodik. Kommunistának lenni egyben azt is jelenti, hogy következetes internacionalistának kell lenni. A CSKP KB legutóbbi ülése is aláhúzta ezt, hangsúlyozva, hogy a CSKP más kommunista pártokkal egyetemben továbbra is határozott harcot folytat a revizionizmus, az opportunizmus ellen, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus győzelméért, mozgalmunk egységének szilárdításáért. Kommunista pártunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására formálódott, Lenin és tanítása segítségével. A CSKP történelmi tapasztalatai igazolják, hogy mindig akkor értünk el kimagasló eredményeket és győzelmeket, amikor tevékenységünkben következetesen a lenini tanításhoz igazodtunk. Ugyanakkor arra is tanítanak bennüket, hogy valahányszor megfeledkeztünk Lenin tanításáról, munkánkban komoly fogyatékosságok mutatkoztak, melyek olyan körülmények között, mint amilyenek 1968-ban létrejöttek, ellenforradalomhoz vezettek. Tapasztalataink arra intenek bennünket, hogy sose engedjük meg a párt elleni támadásokat, az új típusú párt lenini eszmei és szervezési alapjainak megsértését. A lenini tanítás az SZKP jelenlegi tapasztalataival együtt olyan kimeríthetetlen forrás, amelyből kommunista pártunk mindig meríthet. Dr. JÄN MACHYNIAK A májusi ünnepségek méltó lezajlásához a prágai Klement Gottwald Múzeum dolgozói a Felszabadulás című kiállítás megrendezésével is hozzájárultak. És hogy nem panaszkodhatnak az alkotásuk iránti érdeklődés hiányára, azt a látogatók sűrű sorai is bizonyítják. Nemzeteink forradalmi múltja, a 35 év előtti és az azt megelőző események nemcsak az egyéneket vonzzák. Az iskolák tanulói, a diákok, a szövetkezetek tagjai, a katonaság, csakúgy mint a vidéki és a külföldi látogatók — mindenekelőtt a baráti országokból érjtező vendégek — fegyelmezetten várják bebocsátásukat a Múzeum épületébe. A hatvan panelből, a kétszázhúsz fényképből, az eredeti dokumentumokból és a fotókópiákból összeállított, történelmi zászlókkal és egyéb emléktárgyakkal kiegészített kiállítást a CSKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetével és a prágai Hadtörténeti Intézettel együtt készítettük elő — mondja Jaroslav Tocháček, a Múzeum lektora a nyolc részre osztott tárlatról. Noha az évek során történelmi múltunkkal a legapróbb részletekig volt alkalmunk megismerkedni, az eddig be nem mutatott, irattárakban őrzött dokumentumok közt több újakat is felfedeztünk. Az áttekinthetően felsorakoztatott, megrázó hatású anyag a fasizmus kegyetlenségeit ugyanolyan hűségesen szemlélteti, mint népeink megaláztatását és harcát, az akkori világeseményeket a Vörös Hadsereg általi felszabadításunkig. A kiállítás rendezőinek szándéka, az, hogy kizárólag a lényeket szólaltassák meg, már az első panel láttán mondanivalójuk hitelességéről győzni meg a látogatót. Felelevenítik az 1933-as év eseményeit, Hitler hatalomra jutását a fasiszta Németországban, amire a CSKP válasza az antifasiszta front megszervezése volt. Visszaemlékeztetnek a Komintern 1935- b'en lezajlott Vll. kongresszusára, az antifasiszták 1936-os május elsejei tüntetésére, a spanyol interbrigadisták hősiességére. Ám a kommunisták minden igyekezete ellenére sem sikerült letörni a fasiszták támadásait. A további panelekről a rossz emlékű Runciman, K. H. Frank, Hlinka, Chamberlain, Da- ladier, Mussolini, Hácha, Hitler és a többiek ránk meredő fotói tragikus eseményeket — a Müncheni árulást, majd a csehszlovák burzsoázia kapitulációját és hazánk önállóságának el vesztését — idéznek fel emlékezetünkben. A CSKP Központi Bizottsága azonban nem hátrált meg és nem csüggedt el. A fasizmus leverésébe vetett törhetetlen hitéről tanúskodó, 1938-ban kelt leveléből új erőt merítenek a párt tagjai és az antifasiszták. Az idősebbek még emlékeznek az akkori harcokra, a nép szenvedésére, súlyos áldozataira, amelyekről a kiállításon neun egy bizonyíték beszél. Például a német rendőrség hivatalos jelentéséről készült fotokópia az 1939. október 28-i prágai tüntetés lefolyásáról számol be, amelyen életét vesztette Václav Sedláček munkás és Jan Opletal főiskolai hallgató. Valamivel távolabb, ezúttal először, mutatják be Július Fučík halálos ítéletének hiteles másolatát. Az illegalitásban is tevékenykedett, halálra kínzott párttagok fényképei önkéntelenül is a nevtelen hősök százezreinek áldozatait juttatják eszünkbe A nagy fordulat, amelyre annyian vártunk — Sztálingrádnál következett be. A kiállítás többek között az illegális Rudé právo 1943 februárjában megjelent egyik számának fotókópiájával tért vissza erre a világrengető eseményre. A nyugatra tartó szovjet hadsereget és az egyre izmosodó ellenállási harcunkat megörökítő fényképek közt az 1943. december 12- én kötött csehszlovák—szovjet szövetségi és barátsági szerződés másolatára is rábukkanunk. Figyelmünket a Szlovák Nemzeti Felkelés Nemzeti Tanácsának mozgósítási hirdetménye sem kerüli el, amellyel a cseh és a szlovák nép fasizmus elleni harcának utolsó szakasza vette kezdetét. Az eredményt ismerjük, mégis meghatottan tekintjük meg azt a Duklán át készült, megrázó fényképet is, amely 1944. október 6-án, a déli órákban hazatértő .szülőföldjükön leboruló első csehszlovák egységek katonáit ábrázolja. A tárlat végére érve is van mit megtekintenünk Felszabadulásunk utolsó mozzanatai, a hazánkhoz közeledő Vörös Hadsereg támadásainak iránya, Csehszlovákia hatalmas színes térképén kísérhető figyelemmel. A számos fényképfelvétel közül természetesen Goncsarenko tankja sem hiányzik, az a tank, amely 1945. május 9-én a felszabadító hadsereg élén elsőként érkezett meg Prágába. Továbbmegyünk, hogy az utolsó panelt is megtekintsük, amelynek vörös N felületéről ez az aranybetűs felirat szól hozzánk: „Ha valaki megkérdezné tőlem, aki az első naptól az utolsóig részt vettem a háborúban, milyen tanulságot vontam le a harcokból, annak így válaszolnék: Soha többé háborúi". A felirat szerzője Leonyid Brezsnyev elvtárs. Ezt igyekszik kifejezni ez a tanulságos kiállítás s ezért indokolt az Iránta tanúsított rendkívüli érdeklődés. KARDOS MARTA
