Új Szó, 1980. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1980-05-04 / 104. szám, vasarnap

Túlságosan foghíjas mezőny­ről tehát eleve nem beszélhe­tünk, s ez az Európa-bajnok­ság színvonalasabb, érdekesebb volt sok korábbi olimpiai évek­ben rendezetteknél. Mert két­ségtelen, hogy az olimpia azért mégis csak rányomta bélyegét a rendezvényre, hiszen EB min­den évben van, olimpia meg csak négyévenként. Itt még meg lehetett engedni, hogy egy-egy csapat versenyzői ne legyenek csúcsformában — egyébként aligha képzelhető el, hogy a románok ilyen könnyen adták volna a „bőrüket“. Az igazi formaidőzítésre júliusban Moszávában lesz szükség. Egyébként 119 volt az indu­lók száma a görög-római birkó- zásban, míg kettővel keveseb­ben — 117-en — indultak sza­badfogásban. A legtöbben — tizenhatan — négy súlycsoport­ban rajtoltak; mégpedig a klasszikus fogásnem 52-, illet­ve 74 kilós súlycsoportjában, a szabadfogásban pedig a 74 és 82 kiló adta fenti csúszlétszá- mú mezőnyt. Ennyit az EB sta­tisztikából, amelyből a verseny idején bőven közöltek; adatokat a hírügynökségek, újságok, rá­diók, tévétársaságok. Látványos különverseny Az EB előtti latolgatásaink­ban feltételeztük a szovjet csa­pat kiváló szereplését; a kötött­fogásban szovjet—román, a szabadfogásban szovjet—bolgár párharcot vártunk, néhány más ország kisebb méretű sikeré­vel. Erre következett az, ami­re talán senki sem számított. A kötöttfogásban a román vi­lágnagyságok babérjait alapo­san megtépázták; egyedül a 68 kilós Rusu tudott győzni, de az Is gyengécske szerepléssel — korábbi önmagához képest is, hiszen egyszer győzött ponto­zással, mégpedig úgy, hogy a lengyel Supronnal azonos pont­száma volt, csak ő érte el az első akciópontot; volt erőnye­rő is; s három léptetéses győ­zelme közül mindössze egyszer nem kapott hibapontot, kétszer pedig kettőt is ... Tussal mind­össze svéd ellenfelét verte. gásnemben összesen elindult 20 szovjet versenyző közül tízen szereztek aranyérmet, 5—5 a két fogásnemben egyaránt. To­vábbi kilenc versenyzőjük állt még dobogón, s nyert így két ezüst és két bronzérmet. Egye­dül a kötöttfogású százkilós Szaladze nem szerzett még pontot sem. Ő az első mérkő­zésem a magyar ffarkas József­fel birkózva „szerzett44 akció nélküli leléptetése® győzelmé­vel két hibapontot, majd a len­gyel Biepla elleni mérkőzésén őt léptették le és kiesettt... Ilyen is ritkán fordul elő szov­jet birkózóval. . A bolgárok összesen 15 ér­met szereztek, ebből 7 arany, 4—4 pedig az ezüst és a bronz. A bolgár birkózók szereplése szabadfogásban azért keltette a nagyobb feltűnést, mert két esetben olyan súlycsoportban állottak a dobogó tetején, ahol eleve szovjet birkózót vár­tak az első helyre. A 48 kilóban Jordánov az Európa-bajnok Sza- nojant verte meg a döntőben, míg a szupernehézsúly döntő­jében akció nélküli mérkőzésen léptették le a tavalyi világ- és Európa-bajnok szovjet Haszimi- kovot, Ivanov ellenében. Tehát a szovjet csapat legjobbjainak a fiatalok bizonyultak. Ez per­sze az utóbbi súlycsoportban ér­vényes, hiszen a kötöttfogás 82 kilójának aranyérmese, Korban, már elmúlt harminc éves. Várokozáson alul Hazai pályán két teljes csa­pat indult a hazai színekben, igaz, hogy tartalékos volt a kötöttfogású együttes, és a szerencse sem szegődött túlsá­gosan a csehszlovák csapatok oldalára. A két éremesélyes, Krysta és Mácha sérülése miatt nem indult, míg Miroslav Ja- nota a bolgár Petrov elleni mérkőzésre nem állt ki sérülés miatt. Mindez a második for­dulóban történt, de ekkor már Janota számláját terhelte a Korban elleni felléptetéses ve­reség. így ebben a formában két negyedik helyen — Jelinek és M Vejsada szerepeltek — A bolgár Cservenkov (balról) és Magomedov csatája 1980 V. 4. így aztán a várt szovjet— román párharc helyett szovjet —bolgár különverseny alakult ki mindkét fogásnemben. Ebbe csak itt-ott szóltak bele más országbeliek, mint a már emlí­tett Rusu, a lengyel Kierpacz — a görög-római 48 kilóban —, vagy az NSZK-beli Knosp a szabadfogás 74 kilós súlycso­portjában. Már ami az arany­érmeket illeti, mert a többi ér­mes helyezéséért folyó küzde­lemben már nagyon sok ország hallotta szavát. Ha már a do­bogós helyeket is figyelembe vesszük, elsönrő szovjet fölény­nek lehettünk tanúi. A két fo­és egy megosztott hatodik hely Dvorak révén — a legjobb cseh­szlovák eredmény. Titokban talán a 74 kiló négy évvel ezelőtti Európa-baj- noktól, Dán Karabintól, még aranyérmet is remélt a szakve­zetés, azonban itt sem vált be az előzetes várakozás. Karabin előbb két hibapont nélküli mér­kőzés után bolgár ellenfelét pontozással verte, majd a szov­jet Makasszarasvili csípődobása után megsérült, s így elbúcsú­zott a további küzdelemtől. Ne- gyedik helyét így annak kö­szönheti, hogy többi vetélytársa szintén kiesett a negyedik for-# dulóban, így már ök — több hibapontjuk révén — nem előz­hették meg. Rajta kívül még két verseny­zőnk jutott a harmadik fordu­lóba: a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) DAC 17 éves birkózója, Schwendtner József, aki előbb ugyan kikapott a lengyel Stecyktől, de a második fordulóban jugoszláv ellenfelet győzött le pontozással, majd pedig az NSZK-beli Niebler bú­csúztatta —tussal. Ennek elle­nére sokat ígérőén küzdött. Két bronzérem A magyar csapat is zárt már kedvezőbb mérleget az Európa- bajnokságok történetében. A magyar szakvezetés azonban úgy döntött, hogy nem hozza el az EB-re — legalábbis verseny­zőként — az elmúlt év legjobb­Neupert (NDK, balról) és Oganesszjan nem is mérkőzött az előtte vég­zett két versenyzővel. A magyar szabadfogású csa­pat csak két helyen volt tarta­lékos. Hiányzott Szalontai Imre és a 82 kiló San Diego-i vi­lágbajnoka, Kovács István. így a legjobban Szalontai Zoltán szerepelt, bronzérmes lett ö is megbízhatóságáról híres, hiszen volt már korábban is bronzér­mes. Edzője szerint képes az első perctől az utolsóig szinte egyformán küzdeni, s valóság­gal felőrli ellenfelét. Ez csak a szovjet Abusev és a bolgár Sterev ellen nem sikerült neki. Jelenleg... Az 52 kilós Szabó, és az 57 kilóban versenyző Né­met Sándor negyedik helye Frank Andersson útja a szőnyeg jelé ... Kanyigin —■ Andersson ... 0—4, tus (A szerző felvételei) jait, a kötöttfogás három világ­bajnokát: Rácz Lajost, Tóth Istvánt és Kocsis Ferencet, va­lamint a 90 kilós „trónkövete­lő“ Növényit, akiknek olimpiai kiküldetése biztos. Még így is — a többi súlycsoportban is — csak a második-harmadik em­berek jöttek, akik közül néhány sikeresen mutatkozott be. A 48 kilós Seres Ferenc például a megbízhatóság mintaképe. Jóval túl a harmincon még mindig fiatalos hévvel küzd. Az 57 ki­lóban Sipos Arpád például a balszerencsének köszönheti csak, hogy nem lett dobogós. Volt például egy egészen kima­gasló mérkőzése a tavalyi vi­lágbajnoki ezüstérmes, Pasqua- le Passarellivel, amikor a nyu­gatnémet versenyző 17 pontot szerzett Sipos ellen, aki ennek ellenére mégis hibapont nélkül maradt. Ugyanis Sipos 29 pontja éppen 12-vel volt több, mint ellenfeléé ... Két veresé­gével csak ötödik lett, pedig legyőzte a harmadik helyen végzett belga Mewist, s a már említett — negyedik — Passa- rellit is. A kötöttfogás magyar bronz­érme — és a legtöbb bonyo­dalmat kiváltó esemény — a 100 kilós Farkas József nevéhez fűződik. Öt előbb leléptették Saladze ellen, majd megverte a román Andreit verő nyugat­német Kleint, sőt korábban Dvo- ŕákot is. Ezután a lengel Bier- lával kiharcolt egy kettős le­léptetést. Mindenki azt hitte, ő lesz a döntős, tehát legrosz- szabb esetben bronzérmes. Csakhogý egyik versenyző sem mérlegelt a verseny után, így az éjszakai órákba nyúló tanácskozáson végül úgy dön­tött a sportág európai vezérka­ra, hogy döntő nem lesz, az addig elért eredmények alapján állapítják meg a sorrendet, és ‘mindkét leléptetett versenyző bronzérmet kap. Farkas például kellemes meglepetés, a szuper- nehézsúlyú Baliáé inkább eny­he csalódás. Bíró lett még ötö­dik. Magyarország ötödik he­lye a csapatversenyben — Ro­mánia előtt — nem a legrosz- szabb eredmény szabadfogás-' ban. OgGnesszjan, AbHov és Büttner ... Mindhárman nagy verseny­zők, sőt a legnagyobbak közül valók. Ezt az állítást Oganessz­jan és Abilov kiváló, Büttner pedig csapnivalóan rossz bir­kózással bizonyította a szabad­fogású versenyek során... Oganesszjan és Abilov hibapont nélkül nyerték súlycsoportju­kat, a 90, illetve 82 kilót, Bütt­ner nyolc hibapontot kapútt. Az első kettő tehát győztesen került ki a csatákból, Büttner csak a harmadik helyen vég­zett. A szovjet és bolgár ver­senyzőt szinte senki sem tudta komolyan megszorítani, az NDK világbajnokát az első forduló­ban tussal verte a súlycsoport győztese, a szovjet Magomedov. Izmail Abilov és Magomed Ma­gomedov játszadozott ellenfe­leivel, Haralt Büttner vért iz­zadott. A második fordulóban az NDK-fiút „kiejthette“ volna a lengyel Busse, az utolsó má­sodpercekben azonban a német szerzett pontot. Ezután Strnis- kóval birkózott. Aki kikap, ki­esik. Strnisko esett ki. A bol­gár-török Kadiroglu sokáig ve­zetett ellene, egy fogásnál a török megsérül, de folytatja. Büttner 100 kilójával párduc­ként veti magát rá, és másod­percekkel a lefújás előtt szer­zi meg a vezetést. így kerül a három közé, ahol a bolgár Cservenkov már-már bajnoknak tekinthető, hiszen legyőzte Ma- gomedovot. Vezet is a világ­bajnok ellen. Űjabb* bolgár győztest várnak a fotósok. Még tíz másodperc, s első akciójá­val Cservenkov látszik győz­tesnek. Középen folytatják. Egy villanás, s Büttner a bolgár mögött. Egy pont neki Mire felállnak megszólal a duda. A bolgár tábor magába roskad, az NDK-beli a „mennybe megy“. Első a szovjet, második a bol­gár, s — győzelme ellenére is — csak 5 harmadik a világbaj­nok. De presztízsmérkőzést „csinált“, pedig, ha ki sem áll, akkor Is harmadik... Abilov és Oganesszjan a prievidzai csar­nok csillogó világklasszikusai. Büttner „csak“ egy fáradt, for­mán kívüli világklasszis. De világklasszis. Leckét adott küzdenitudásból az öreg konti­nens minden birkózójának. Ar­ról, hogy lehet rosszul birkózni, de szív nélkül soha...! Üjoncok-tonárként Megérkezett a szovjet neve­zés, s a két „öreg“ — Szanojan és Haszimikov — mellett, akik ráadásul eddig a legeredmé­nyesebbek voltak közülük, az egész csapat, „csikócsapat“. Azt azért lehet sejteni, hogy nem akárkik. Nézzük csak a listát: Sugajev 1979 junior vi­lágbajnoka, akárcsak Abusev és Oganesszjan, aki ráadásul 78- ban junior Európa-bajnok is volt. Magomedov szintén, Ma­kasszarasvili is —, csak két év­vel korábban. Abszajdov meg 1976—78 között volt junior vi­lágbajnok, s csak úgy „mellé­kesen“ kétszer nyert Ifjúsági Barátság Versenyt... Azzal nagyon sokan számol­tak, hogy szovjet fölény lesz szabadfogásban, annak ellenére, hogy nem hozták legjobbjaikat. Arra is számítottak, hogy sok aranyérmet nyernek, s hogy Szanojan meg Haszinikov alig­ha veszt. Mindketten vesztettek. Mégis öt szovjet aranyérem született. Nyerték: Bagdasszar- jan, Abrusev, Abszajdov, Oga­nesszjan, Magomedov... A leg­jobbjaikat állítólag otthon hagy­ták! Mi lett volna, ha nem .. .?l Trónfosztás Frankie boy! oj, oj, oj — kia­bálta a svéd kórus, amikor a hangosbeszélőn — az ABBA és Borg mellett — Svédország leg­népszerűbb bálványát szólítot­ták szőnyegre. Ellenfele egy fiúsképű, nagy, csodálkozó sze­mű szőke szovjet fiú, Kanyigin volt. — Szegény Kanyigin! Igazán nem érdemelt ilyen rossz sor­solást ...! — mondogatták a saj­tó képviselői között többen is. Csak éppen Kanyigin nem akar­ta tudomásul venni, hogy azt akivel éppen birkózik, illene tisztelnie, hiszen az az Európa- és világbajnok. Ahogy telt-múlt az idő annál jobban • csodálko­zott mindenki, hogy itt valami szokatlan történik. A svéd eről­ködött, a szovjet fiú meg vala­hogy olyan elfogódottság nél­kül birkózott, mint a vásott kölykök a faluvégen egy-egy naphosszat tartó focimeccs szü­netében ... Aztán ' egyszeresek egy villanás, s a nagy Frank — ahogy a svéd újságírók ne­vezték egyszerűen, csak a ke­resztnevén — akár a plafont is szemlélhette volna, ha nem akadt volna ennél fontosabb teendője: kimenekülni Kanyigin szorításából. Erre akkor bizony Frank Andersson képtelen volt. Amikor a mérkőzésvezető le­ütötte a tust, fölöttébb csodál- zott... Ledőlt egy bálvány. Erre se sokan számítottak! Jó kis Európa-bajnokság volt.. .1 mészáros jAnos Igaz, utólag könnyű okosnak lenni, azonban jóleső érzéssel állapítható meg, hogy fölösleges volt a túlzott pesszimizmus sokak részéről, akik a moszkvai olimpiára való tekintettel neves résztvevőkben szegény versenynek várták az idei Európa-bajnokságot. Ez a pesszimizmus csak részben igazolódott be, hiszen itt volt a bolgá­rok, svédek, lengyelek, az NDK első csapata —- hogy csak a nevesebbeket említsük — kötöttfo­gásban, s a szabadfogású versenyek során bol­gár, román, lengyel, magyar, az NDK-beli, nyu­gatnémet vagy finn csapatban sem lesz túlsá­gosan nagy változás a júliusi olimpián. Igaz, nem volt itt a négy tavalyi magyar világbajnok, hiányzott sérülés imiatt a legjobb csehszlovák birkózó, Mácha, s a szovjetek is — néhány ta­pasztalt versenyzőjüktől eltekintve — fiataljai­kat, zömével a második-harmadik embereket szerepeltették a prievidzai sportcsarnokban. Erre aztán a szovjet csapatok megnyerték mindkét fogásnem pontversenyét egyaránt 5—5 arany­érmet szereztek kötöttfogásban és szabadfogás­ban is, s mindezt egyúttal a kötöttfogásban im­már két éve elvesztett elsőségük visszaszerzésé­vel! BirkOzűfesztíval sok meglepetéssel PRIEVIDŽAN 8 NAPON Ä T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents