Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-14 / 88. szám, hétfő

A művészet tükre s krónikája a kor­nak, amelyben élünk SHAKESPEARE Az irodalom feladata: segíteni az em­bert önmaga megértésében GORKIJ Már megvásárolható A parasztság hagyományos rétgazdálkodása A magyar parasztság hagyo­mányos rétgazdálkodásáról szé­les körű európai kitekintéssel, összehasonlító módszerrel ké­szült néprajzi monográfia je­lent meg Paládi-Kovács Attila tollából A magyar parasztság rétgazdálkodása címmel. É téma kutatása a takar­mánygazdálkodás formáinak konkrét történeti alakulása szempontjából különös figyel­met érdemel olyan társadal­mak esetében, ahol a társadal­mi-gazdasági váltás eredmé­nyeképpen a „pásztortársada­lom“ az első évezred vége kö­rüli századok folyamán föld­műves társadalommá alakult és betagolódott a korabeli Euró­pa feudális társadalmai közé. Ezért méltán állapítja meg a szerző, hogy „a magyar állat­tartó és földművelő gazdaság helyes megítélésének egytk kulcskérdése a rétgazdaság és a takarmányozás történeti ala­kulásának felmérése“. Vizsgálódásának táji kerete a Kárpát-medence, azon belül a magyar nyelvterület. Bár a re­cens néprajzi anyag a XIX, század második feléről és n XX. század első feléről, azaz a magyarországi kapitalizmus korának rétgazdálkodásáról nyújt átfogó képet, a szerző egyéb források segítségével Időben kiszélesíti a téma vizs­gálatát. Száznál több kutató­ponton végzett kérdőív adatfel­tárást a Kárpát-medence kü­lönböző vidékein és népeinél. Módszeresen vizsgálja és kar- tigrafikus módszerrel doku­mentálja a paraszti rétgazdál­kodás táji típusait, ökológiai meghatározottságát és a terü­letileg is diferenciált történe­ti fejlődést. Bemutatja a rét­gazdálkodás rendjét, szerszám- készletét, különböző munkafo­lyamatait. Megismertet a rét­gazdálkodás szókincsével, a rét­birtoklás viszonyaival, vala­mint a különböző munkaszer­vezési formákkal. A monográfia legjelentősebb eredményei az alábbiakban fog­lalhatók össze. A rétbirtoklás tulajdonviszonyait vizsgálva azt találja, hogy a földközösségi réthasználat nemcsak Erdély­ben, de az Alföldön és a Du­nántúlon is megélte a XVIII. századot. Megállapítja, hogy ál­talában véve a földközösségi tulajdonforma a rétgazdálko­dásban szívósabban tartotta magát, mint a szántóföldeken. A rét tulajdonviszonyai alap­jaiban szabályozták a munka­organizáció típusait, a robot vagy a bérmunkaformák alkal­mazását és hatottak a parasz­ti üzemek munkaszervezési for­máira is (családi munka, kalá­ka, faluközösségi munka stb.). Az elosztás, a csere viszo­nyain belül kiemelten vizsgál­ja a széna mint áru szerepét, piaci forgalmát. Elsősorban a különböző ökológiai adottságú vidékek közötti forgalom irá­nyait, méreteit sikerült re­konstruálnia. A munkaeszközöket, eljáráso­kat, terminusokat, általában a szénagazdaság jelenségeit igye­kezett kronológiaiig is jelle­mezni. Megállapítja, hogy a vizsgált munkaeszközök, jelen­ségek egy csoportja a prehisz- torikus időkben gyökerezik és az ún. „Óeurópa“ kulturális ha­gyományainak maradványaként értékelendő. Az ezzel jövő je­lenségeket a „gyűjtögető széna­gazdaság“ fogalomkörébe so­rolja és rámutat, hogy a ma­gyar nép szénagazdasága a honfoglalást megelőzően ennek jegyeit viselte magán, de a Kárpát-medencében minőségi változáson ment át. A honfog­lalás utáni évszázadok folya­mán a feudális társadalom és a gazdaság kiépülésével egyi­dejűleg pedig a „termelő szé­nagazdaság“ jellegét öltötte magára. Ékkor a termelés fő színtere a jobbágytelek szer­ves tartozékát képező állandó vagy „örök“ rét volt. Korán megjelenik az allodiális keze­lésben levő rét is. Bizonyosra veszi a szerző, hogy a kaszáló, mint termőterület, már a XII — XIII. században a legnagyobb érték volt a szántóföld és a sző­lő mellett, hisz feudális ter­ményjáradék volt, a kaszálás és a szénagyűjtés pedig az ország legnagyobb részén a legsúlyo­sabb robotkötelezettségek közé tartozott. A szerző szerint nem lehet kétséges, hogy a XIV— XV. században a magyar takar­mánygazdaság sem mennyiségi, sem munkatechnikai vonatko­zásban sem maradt el a kora­beli közép-európai színvonal­tól. A XVI. századtól pedig a magyar rétgazdaság tájilag dif­ferenciált fejlődését bizonyítja be. Az eltéréseket térképre ve­títi, amelyen szembe tűnőek az Alföld és a többi nagytáj széna­gazdaságában kimutatható kü­lönbségek. Az Alföldön gyak­ran csatlakozik a Kisalföld és a Kelet-Dunántúl egy-egy része, sőt esetenként észak egy-egy tája Is. A magyar rétgazdaság szak­szókincsének rendkívüli gaz­dagságát elsősorban Paládi- Kovács Attila gyűjtése alapján állapíthatjuk meg. A szerző szerény becslése szerint 200— 300 szóra tehető az ide vonat­kozó szakszavak száma. A ma­gyar szénaterminológia történe­ti és eredet szerinti rétegeződé- sét vizsgálva is sok tanulsá­got von le a szerző. Többek közt a szénamunkára vonatkozó­zó finnugor, iráni és bolgár-tö­rök jövevényszavak (alom, bog­lya, fű, kóró, mező, nyű, sar­ló, törek stb.) segítségével bi­zonyítja azt a tézist, hogy a magyarság számára a honfog­lalás előtt sem volt ismeretlen a takarmánygazdaság kezdeti formája. Az etnikus jellegzetességek vizsgálatát megnehezítette a népi kultúra regionális tagolt­sága, hiszen az erdélyi és az alföldi szénagazdaság között számos eltérést mutat ki a szerző, de a dunántúli, kisal­földi és a felföldi rétgazdasá­got sem találta egységesnek. Mindezt figyelembe véve a szom­szédos népektől legtöbb eltérést az alföldi magyarok gazdálko­dásában látja. Paládi-Kovács Attila e mo­nográfiája a néprajzosok mel­lett a nyelvészek, agrártörténé­szek és mezőgazdasági szak­emberek számára is sok újat mond. A gazdag ismeretanyagon kívül a jegyzetek és a felhasz­nált szakirodalom a téma iránt érdeklődő önkéntes néprajzi gyűjtők munkájához is jó indí­tást ad. FEHÉRVÄRY MAGDA Ahol szeretnek olvasni — Ml tagadás, a könyvhó­napra viszonylag kevés köny­vet kaptam — mondja Gönczöl Erzsébet, a gútai (Kolárovo) könyvesbolt vezetője. — Igaz ugyan, hogy magyarországi árut negyedévi rendszeresség­gel kapok, amit egyáltalán nem lehet elfogadhatónak el­könyvelni, egyébként hetente van szállítás. Legutoljára köz­vetlenül a karácsonyi ünnepek előtt, annyira közvetlenül előt­te, hogy már majdnem későn kaptam ún. nagy szállítmányt. Persze, a jó könyv sohasem ér­kezik későn, hiszen a keresett szerzők, Jókai, Mikszáth, Móra, a hazaiak közül Ordódy, Duba, Mács, Egri regényei minden időben kapósak A könyvesboltot valójában egy pindurkó. teremnek egyál­talán, esetleg szobának nevez­hető helyiség, és egy még ki­sebb, szobácskának becézhető raktár képezi. A kirakat te­nyérnyi és ósdi, akár az üzlet, amiről egyáltalán nem állít­ható, hogy a városka szívében áll. hiszen a Gottwald utcának ez a része már eléggé félre­esik a bevásárló központtól. — Minden évben megígérik, hogy új helyiséget kapunk. Ta­valy voltam Is a vnb-elnöknél, aki azzal nyugtatott, hogy az új könyvesbolt fölépítésének terve benne van a mostani vá­lasztási programban, de az rö­vid időn belül letelik, könyves­bolt pedig sehol. A közelmúlt­ban pedig azt hallottam, hogy majd a következő választási Időszakban ... Pedig nagyon kellene már az új bolt, hiszen viszonylag nagy, 215 ezer ko­ronás évi forgalmat bonyolítok le, nem kevés vásárlóval. Az eladott könyvek hatvan, hat­vanöt százalékát magyar köny­vek képezik. Az ellátás azon­ban, főleg ami az Ifjúsági iro­dalmat illeti, a szlovák nyelvű irodalomból a jobb. Nem árta­na például, ha több mezőgaz­dasági könyvet adnának ki magyar nyelven, mert azokat nagyon keresik. Nincs Delfin Sorozat, nincsen Képes Törté­nelem, hogy csak a legkereset­tebbeket említsem. Az új köz­úti közlekedés szabályaiból, közismertebb nevén, a Százas hirdetményből sincs egyetlen magyar nyelvű példányom, pe­dig azt sokan megvásárolnák a gépjárművezetői vizsga teszt­kérdéseivel együtt, amit annak idején száz folytatásban közölt a Vasárnapi 0) Szó Közlekedj szabályosan címmel. Aztán arra terelődik a szó, hogy az üzletben eltöltött ti­zenkilenc esztendő alatt Gön­czöl Erzsébet rengeteg kiállí­tás, író—olvasó találkozó, tro- dalomnépszerűsítő rendezvény szervezésében vett részt. És így van ez most is. Márciusban Egri Viktorral és Helena Čep- Čekovával szervez a könyves­bolt a helyi könyvtárral kar­öltve találkozót, iskolákban, szövetkezetekben, a városi út­törőházban pedig könyvkiállí­tást. — Nem lehet ülni a babéro­kon. Ha nem jönnek a köny­vért, a könyvet kell oda vinni, ahol megvan a remény, hogy megvásárolják és elolvassák. Gútán egyébként szeretnek ol­vasni, de ez nem jelenti azt, hogy ne vásárolhatnának több könyvet. Ami örvendetes, hogy elég sok fiatal vásárlóm van, és a pedagógusok sem kerülik el a boltot. Mintegy példát mutatva jönnek válogatni, vá­sárolni. Ez így van rendjén, hiszen a fiatalokat, a gyerekeket ugyanúgy hozzá kell szoktatni a könyvhöz, mint a tisztálko­dáshoz. S tudni kell: a meg­szokás nagy úr. Végezetül annyit a Százas hirdetmény és a gépjárműve­zetői vizsga teszt kérdései iránt érdeklődőknek, hogy a Madách Könyvkiadó szerkesztősége már a nyomdába küldte az anyagot, s ha minden jól megy, a kö­zeljövőben egy kötetben jele­nik meg mindkét dolgozat ma­gyarul. —szeg— Václav Cibula —Cyril Bouda: Prágai regék, Madách Könyvki­adó, Bratislava, 1979. Ára: 39.— korona. Prága Európa legszebb és történelmi emlékekben leggaz­dagabb fővárosainak egyike. A prágai várhoz, templomok­hoz, kápolnákhoz, tornyokhoz, palotákhoz, terekhez, házakhoz, hidakhoz, szobrokhoz számos rege és monda fűződik, s az ősi fővárost meglátogató turisták városnézés során szívesen hall­gatják őket. Rég letűnt korok felidézőjeleként veheti kezébe a magyar olvasó ezt a gyűj­teményt, hogy megismerkedhes- sék a prágai nép múltjával, gondolat-, képzelet- és érzésvi­lágával. A gyűjtemény a prágai regék és mondák széles skálá­ját öleli fel a fejedelmi, törzsi mondákkal kezdve, a helyi, va­lamint címermondákkal folytat­va s befejezve az etiolőgiai és etimológiai mondákkal. A kö­tetet hangulatosan egészítik ki Cyril Bouda illusztrációi, ötle­tesen megjelenítve a népi kép­zeletvilágot. A könyvet Koncsol László kiváló fordításában ol­vashatjuk. VAHTANGOV műhelye, Gon- dolat Könyvkiadó, Budapest, 1979. Ara: 56.— korona. fevgenyij Vahtangov amatőr színészként és rendezőként kezdte pályáját a századfordu­lón. 1911-ben került a Művész Színházba, ahol hamarosan Sztanyiszlavszkij rendszerének lelkes propagátora és egyik legismertebb követője lett. Szí­nészként és rendezőként tevé­keny szerepet játszott a Művész Színház Első Stúdiójában, meg­alapította a Harmadik Stúdiót. Sztanyiszlavszkij rendszerének legéletképesebb elemeit meg­tartva, a színész pszichotech- nikájának kutatása és mesteri alkalmazása mellett a korszerű formáknak is egyik úttörője lett az 1917 után fellendülő szovjet színházban. Higgadt avantgardizmusa értette meg vele nagyon ponsan, hogy a korszerű színház csak a meg­tartás és a megújítás kettős kö­vetelményéből jöhet létre. A nem csupán a színházi szakem­berek, de a közönség, a néző figyelmét is megérdemlő kötet Vahtangov tanulmányait, fogja csokorba. A. A. Milne: Micimackó, Ma­dách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ara: 18.— korona. Réges-régen, valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt Micimackó az er­dőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálé­kos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődös Füles, Kanga, a kengurumama, kicsinyével, Zse- bibabával, no meg a vidám, ug- rálós Tigris, és persze mind- nyájúk szeretett gazdája, Mi­cimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdő­ben mindennap történik valami mulatságos vagy Izgalmas ese­mény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefánt­fogásra indul barátjával. Ma­lackával, s hősteteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lé­vén ő egy Csekélyértelmű Med- vebocs, cje Róbert Gida mindig mindent rendbe hoz. A hallat­lanul népszerű két mese — Mi­cimackó és a Micimackó kuc­kója — Karinthy Frigyes ra­gyogó fordításában jelent meg. Martin Andersen Nexö: Hódí­tó Pelle, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979. Ára: 110.— ko­rona. Az Oj Világ sorozatban jelent meg a dán Andersen Nexö ha­talmas regénye, mely a Szürke fény című alkotása mellett munkásságának legjelentősebb darabja. A szocialista realizmus egyik nemzetközileg is legis­mertebb és legnagyobb alkotó­ja önéletrajzi elemekből, saját tapasztalataiból építette fel a Pelle-tetralógiát, amelyben a dán szegényparasztság ipari proletariátussá alakulását áb­rázolja. A főszereplő anek- dotikus darabossággal elmesélt élete nem csupán a paraszti környezetből a nagyvárosba tartó, öntudatos felnőtté érő legényke megkapóan szép tör­ténete. A regény egyben a pro­letár, a városi munkásember szimbolikus értelmű nagykorú­vá érését is nyomon követi. A Hódító Pelle, amely csaknem negyedszázada jelent meg utol­jára magyarul, a realista szép­prózának. a realista írói stílu- nak is egyik igen szép példája. A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ŰJ KÖNYVEI Ág Tibor: Vétessék ki szóló szívem Móra Ferenc: A Daru utcától a Móra Ferenc utcáid Móra Ferenc: Aranykoporsó Móricz Zsigmond: A boldog ember Ladislav Ballek: Posta délen Remarque: A diadalív árnyékában Mészöly Miklós: Szárnyas lovak Xenophón: Kürosz neveltetése Tacitus összes művei I —II. 'Hemingway: Az öreg halász és a tenger 1980. IV. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents