Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-14 / 88. szám, hétfő

Fűtés Nini saláta, karalábé ... uj­jongunk, ha korai zöldséget lá­tunk az üzletben. Nyomban bo- állunk a sorba, hogy vásárol­junk belőle, még ha kissé drá- gáljuk is, mert az évnek ebben az időszakában az ilyesmit na­gyon megbecsüli a család. Bár nagyobb lenne belőle a válasz­ték ..,! A zöldségféléket régebben nem sorolták az alapvető élel­miszerek közé. Az életszínvonal emelkedésével és a táplálkozá­si szokások ésszerű változásá­val egyidejűleg ez a szemlélet is megváltozott. Folyamatosan és a jövőben mindinkább átala­kul az emberi étrend, a főleg gabonából készített ételek szén­hidrátjának és a zsíroknak a túltengése megszűnőben van; egyre több zöldséget fogyasz­tunk. Az étkezés^ kultúra fejlő­dése tehát megköveteli, hogy a mezőzgazdasági üzemek egyre nagyobb figyelmet fordítsanak a zöldségtermesztésre. Gazdaságosan termelni A dercsikai (Jurová) Barát- ság Efsz-ben az idén mintegy ötven hektáron termesztenek zöldséget: salátát, paprikát, pa­radicsomot, hagymát, uborkát. A kertészeti termelés itt is, mint mindenütt az országban, mun­kaerő és költségigényes. — Munkaerőből szerencsére nálunk nincs hiány — magya­rázza Stollár András mérnök, a növénytermesztés ágazatvezető­je — ezért az egyébként is ne­héz feladatot jelentő gépesí­tés nálunk még nem szükség- szerűség. A költségcsökkentés lehető­ségeit azonban keresik. Ez ért­hető, hiszen náluk sem mind­egy, hogy a kertészet milyen ráfordításokkal állítja elő hoza­mait. S mivel a legtöbbe a ko­rai zöldség termesztése kerül, ezért mindenekelőtt ezt igye­keznek gazdaságossá tenni. — A gazdaságossági köve­telményeknek messzemenően megfelelnek a fóliás berende­zések. Elsősorban az olcsó eaner­hideg vízzel giával fűthető termálvizes és vízfíiggönyös sátrak. Önök me­lyiket alkalmazzák? — kérdez­zük Stollár mérnököt. — Termálvíz-forrás nincs a szövetkezet határában — mond­ja —, de vízfíiggönyös módszer­rel már három éve termelünk zöldséget. Elhatározás Hazánkban előttük szinte se­hol sem alkalmazták ezt a módszert, amely viszont a többi KGST-tagországban már elterjedt. A dercsikaiak egy magyarországi tanulmányút so­rán győződtek meg előnyeiről. Alaposan áttanulmányozták, és elhatározták, hogy ők is alkal­mazzák. Ezt egyébként az ér­vényben levő nemzetközi jog­szabályok sem tiltják. : Mi a vízfíiggönyös mód­szer lényege? Stollár mérnök nekünk is készségesen elmagyarázta. Mégpedig a szövetkezet irodá­ja mögötti kertészetben, ahol mintegy huszonöt fóliasátor so­rakozik egymás mellett. ’ — Hektárnyi területet borí­tottunk be fóliával oly módon, hogy az megfeleljen a vízfüg- gönyös termesztés céljainak — magyarázza kísérőnk. — Vagy­is kettős vasszerkezetre dupla sor fóliát húztunk. A két sor fólia között legalább harminc centiméteres köz van. Belépünk az egyik sátorba. Alatta húsos levelű saláta te­nyészik. Kinn derült az ég, benn azonban mintha esne az eső. A két sor fólia között áramló víz csobogó hangját halljuk. Hogyan kerül oda? A két sor fólia között húzódó vascsőből folyik alá, vízfüggönyt húzva közéjük. A vascsőbe pedig a sá­tortábor közepén fúrt kútból egy harminc kilowattos villany­motor nyomja a 15—16 fokos vizet. (A villanymotor minimá­lis mennyiségű áramot fo­gyaszt.), A vízfüggöny meg­akadályozza, hogy a benti hő­mérséklet 6 fok alá süllyedjen. Ennyi meleg pedig már elég a sikeres salátatermesztéshez. Á vízfíiggönyös sátrak alatt a ta­lajt már januárban előkészít­hették, s március első napjai­ban már szállíthatták a salátát az üzletekbe. A Vida Piroska vezette tizen­négy tagú munkacsoport láto­gatásunk napján is a saláta kö­rül foglalatoskodott. A nagy salátafejeket ládákba, majd a teherautóra rakták. A gyengéb­beket öntözték. Egyhónapos előny A vízfüggönyös sátrak alól rövidesen eladjuk az utolsó salátát is — tájékoztatott ben­nünket Csömör László főker­tész —, a közönséges fóliasát­rak alatt pedig még csak most készítjük a zöldségfélék mag­ágyát. Saláta után paprikát ül­tetünk ki. Ez azt jelenti, hogy a paprikával is legalább egy hónappal korábban ott leszünk a piacon. További haszna ennek a mód­szernek, hogy kora tavasszal nagy a kereslet a primőr áru iránt. Tehát nem kell attól tar­tani, hogy a nyakukon vész az áru. S ilyenkor több pénzt is kapnak érte, mint később. S az is fontos szempont, hogy ily módon télen is tudnak munka- lehetőséget nyújtani az asszo­nyoknak. Ez az eljárás pedig egyúttal az energiatakarékos termesztési módok közé tarto­zik. Ha fűtőolajjal melegítenék föl a fólia alatti levegőt, akkor a fűtés értéke többszörösen meghaladná annak a villany­áramnak az értékét, amivel a kúti vizet nyomják a csövekbe. S jelenleg, amikor erőforrá­sainkkal, mindenekelőtt az energiával való takarékoskodás előtérbe került, ez a kezdemé­nyezés figyelemreméltó. Minden jel arra vall: nem maradnak egyedül e módszer alkalmazásában. Nem múlik el nap, hogy ne jönnének a szom­szédos szövetkezetekből tanul­mányozni, miként is kell hideg vízzel fűteni... KOVÁCS ELVIRA Bíznak erejükben 1980 IV. 14. A TAGKÖNYVCSERE lefolyta­tásának eredményeit összegez­ve a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási pártbizottság sok egyéb között megállapítot­ta: a tornaijai (Šafárikovo) gépgyárban a kommunisták ál­tal vállalt konkrét feladatok megvalósítása nagyban elősegí­tette, hogy az üzemben pótol­ták a termelésben az év első felében keletkezett több millió koronát kitevő termeléskiesést és sikeresen teljesítették az 1979. évi tervet. A termelési siker egyúttal a fiatal üzem szintén fiatal párt- szervezetének eredményes pró­batétele volt a kommunisták helytállásából, példamutatásá­ból, a pártonkívüli dolgozók között kifejtett politikai nevelő és mozgósító munkából. Amikor 1974-ben a PiesokI Gépgyárak konszern vállalat megkezdte a Kovohron ipari szövetkezet tornaijai épületei­nek gépipari termelési célokra történő átépítését és a követ­kező évben megindította a gé­pek gyártását, pártunknak és kormányunknak ezen a vidéken az Ipart termelés fejlesztésére irányuló következetes igyeke­zete teljesítéséhez járult hozzá. Nem csekély feladat megoldá­sát jelentette és jelenti még ma is a gépipari termelés megkezdése és fejlesztése eb­ben a délvidéki kisvárosban, hiszen a széles környéken semmiféle hagyománya nem volt ennek az iparágnak. Az épületek felépítése és a gé­pek beszerzése a munka köny- nyebbik részét jelentette. A nehezebb feladat volt és ma is az, hogy felneveljék, kiképez­zék azokat a dolgozókat, akik sikeresen megbirkóznak az igé­nyes termelőmunka feladatai­val. Vagyis a munkásosztály új tagjainak neveléséről volt szó. Döbi József elvtárs, az üze­mi pártalapszervezet elnöke e feladat megvalósítását tömören így summázta: — Azok az emberek, akik nemrégen még a mezőgazda­ságban dolgoztak, ma a világ negyvenhét országába, köztük több fejlett kapitalista államba szállítják gépipari gyártmányai­kat. JURAJ ČEFO igazgató az in­dulás kezdetétől vezeti az üze­met. Az eltelt években elért fejlődést néhány számaddattal szemlélteti. Négy év alatt a növekedés indexe: a bruttó ter­melésben 480 százalék, a mun­katermelékenységben 228 szá­zalék, a gépipari termékek el­adása terén 569 százalék. A gyártmányok hatvanhét száza­léka kivitelre kerül. A közeljö­vő fejlődésének alapja: 189 millió korona befektetéssel 1980-ban megkezdik az üzem bővítését. Az építkezések befe­jezését 1983-ra tervezik; akkor 860 dolgozónak nyújt majd munkalehetőséget a gépgyár. A fejlődés a város életére is át- vetítődik, a mostani ötéves terv­időszakban az üzem dolgozói részére hatvan lakás építését tervezték, az elkövetkező idő­szakban százhatvan-száznyolc- van lakás felépítésével számol­nak, a nemzeti bizottsággal kö­zösen pedig bölcsődét építe­nek. Az üzem pártalapszervezeté- nek megalakulásakor tizenhét tagja volt, most a párttagok és -tagjelöltek száma hatvanegy; ez azt jelenti, hogy minden negyedik alkalmazott kommu­nista. — Pártszervezetünk erejében bízva bátran nézhetünk a jövő­be — jelentette ki Dóbi József elvtárs, amikor a pártszerve­zet helyiségében több kommu­nista részvételével a párt- és a termelő munka időszerű felada­tairól beszélgettünk. A gazda­sági célok elérése az idén sem mentes a nehézségektől. Fő­képpen az anyagokkal és a szerszámokkal való ^ellátásban van sok fogyatékosság, ami a gazdasági vezetéstől és a párt- szervezettől nagy rugalmassá­got igényel, hogy a munkát operatívan az adott helyzethez alkalmazzák és- a szerszámok élettartamának meghosszabbí­tásában, az anyagok gazdasá­gos felhasználásába.n a lehető legjobb eredményeket érjék el. Az Igazgató elmondta, hogy az irányítás és a munkaszer­vezés tökéletesítése érdekében már tavaly rátértek az úgyne­vezett programcélok kitűzésére. Ezeket hat programban dolgoz­ták fel: a termelés technoló­giájának fejlesztésében, a ter­melés szervezésében, a minő­ség komplex szabályozásában, a raktárgazdálkodásban és az anyagmozgatásban, a munkater­melékenység növelésében és a dolgozókról való komplex gon­doskodásban. Ezeknek a prog­ramoknak az a célja, hogy lét­rehozzák a termelési folyamat racionalizálásának feltételeit. — Meg kell azonban monda­nunk, hogy az üzemben eddig még nem lehetünk teljesen elé­gedettek az irányítás színvo­nalával — hangsúlyozta Juraj Čefo elvtárs. — A műszaki­gazdasági dolgozók egy része ugyanis még nem tanúsít olyan igyekezetet munkaköre ellátá­sában, amilyenre szükségünk lenne. Idei programcéljaink ép­pen az irányítás színvonalának emelésére irányulnak és elvár­juk, hogy a műszaki-gazdasági dolgozók maximális elkötele­zettséggel vesznek részt telje­sítésükben. VAGYIS feltétlenül szükséges, hogy az üzem mindegyik mér­nöke, technikusa, gazdasági ve­zetője tudása, képességei leg­javát adva áldozatosan, kezde- ményezően vegyen részt a munka irányításában, a terme­lés szervezésében, a felmerült nehézségek rugalmas leküzdé­sében. Trenka Béla fiatal párttag, üzemszervező és belüzemi el­lenőr, az első ipártcsoport ve­zetője ezzel összefüggésben mu­tatott rá beszélgetésünk alkal­mával: — Nagy gondot kell fordíta­nunk az elkövetkező időszak­ban a szervező munka színvo­nalának emelésére. Ezen a té­ren szerintem nagy tartalékok rejlenek az emberek képességé­ben, amelyeket ki kell aknáz­nunk. Másik nagy tartalékunk a munkaidő alapos kihasználá­sa. Ez a két tényező kedvezően befolyásolhatja munkánkat, s ha sikerül megoldanunk, ered­ményeink az idén sem nvirart nak el. GÁL LÁSZLÓ Kihasználatlan lehetőségek Hatékonyabb rét- és legelőgazdálkodásra van szükség A közép-szlovákiai kerület országos viszonylatban is a legnagyobb gyepes területekkel rendelkezik. Éppen ezért van különös jelentősége a rét- és legelőgazdálkodás intenzívvé tételének. A kerületi mezőgaz­dasági igazgatóság már 1974- ben kidolgozott egy távlati tervet, melynek megvalósítása napjainkban érett időszerű fel­adattá. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban — ahol kü­lönösen nagy az állatsűrűség — több mint 37 ezer hektárnyi rét és legelő van. A legnagyobb gazdaságok (Klenovec, Tisovec, Kraskovo J terméseredményei évek óta jóval a tervezett szint alatt maradnak, de a kisebbek gazdálkodásán is akad javítani való. A legutóbbi járási takar­mánytermesztői konferencia is leszögezte a változás szüksé­gességét, s az itt elfogadott szakmai-szervezési intézkedések megteremtették ennek feltéte­leit is. Az elmúlt esztendő eredmé­nyei mindezt alig tükrözik. A fokozottabb figyelem ellenére tavaly egy hektárról átlagosan csupán 18,9 mázsa szénát ta­karítottak be, ami alig több az 1961-ben elért szintnél. Az idei terű is csupán 23,6 mázsa hek­tárhozammal számol, ám az óv- tized végére a szénaegységre átszámított termésátlagnak meg kellene haladnia a negyven métermázsát. Vajon reálisak e az ilyen elvárások? Szakembe­rek véleménye szerint; teljes mértékben. Talán egyetlen ter­melési ágazatban sincsenek olyan lehetőségek, mint a rét- és legelőgazdálkodásban. Elsősorban is a rétek és le­gelők csupán elenyésző részét művelik intenzív módon a gaz­daságok, elégtelen a talajmüve- lés, a talajjavítás és vizlecsa- polás, az öntözés színvonala, a veszteségmentes begyűjtést pe­dig akadályozzák a terepviszo­nyok, akadályozza a kis kaszá­lógépek hiánya, hogy a munka- szervezési fogyatékosságokról ne is szóljunk. A Banská Bystrica-i Rét- és Legelőgazdálkodási Kutatóinté­zet öt kategóriába sorolta a fű- növényekkel borított területe­ket, melyek differenciált meg- művelése és tápanyagbiztosítá- sa magában hordozza a fejlő­dés lehetőségeit. Az első kategóriába e szerint jelenleg 14 956 hektár tartozik, melynek túlnyomó része való­ban nehezen művelhető, szinte hozzáférhetetlen terület, lejtése eléri vagy meghaladja a 25 fokot. Az említett terület egy­negyed részéről lehetne kézi vagy motoros kaszával a ter­mést begyűjteni. A területnek mintegy háromnegyed részéről a nehéz terepviszonyok miatt nem gyűjthető be termés, ezért ezeket a téli évszak kivételé­vel a juhok legeltetésére kell kihasználni. A második kategóriába is je­lentős területet, 11 362 hektárt soroltak a szakemberek, s bár a megművelés itt sem akadály­talan, az egy hektárra terve­zett 10i kilogramm tápanyag juttatása megoldható. A terület 65—70 százlékát fejőstehenek vagy borjak legeltetésére kell kihasználni, 30—35 százaléka egyszeri kaszálásra alkalmas. A harmadik kategóriába so­rolt terület nagysága mintegy 6300 hektárra tehető, intenzívvé tétele hektáronként 170 kilo- grammnyi tápanyagot, aktív ta­lajművelést, trágyázást, két­évenként trágyalével való ön­tözést igényel. A tavaszi kaszá­lás és a nyári-őszi legeltetés, vagy a kora tavaszi legeltetés és nyári kaszálás kétféle hasz­nosítási formát, vagy kombiná­ciót kínál. Erről a minősített területről szénaegységre szá­mítva hektáronként 3,43 és 3,94 tonna közötti termés elérését irányozza elő a távlati terv az évtized végére. Nem tűnik köny- nyű feladatnak! A negyedik kategóriába je­lenleg 2116 hektár tartozik, kel­lő megművelése különösebb’ nehézséget nem jelent. Táp- anyagigénye jelentős, egy hek­tárra eléri a 230 kilogrammot. Tervezett hozama 48,5 és 68,7, mázsa közötti. Az ötödik kategóriába a leg­kiválóbb minőségű rétek és le« gelők tartoznak, ebből mindösz- sze 1132 hektárt tartanak nyil­ván. Tápanyagigénye eléri á 280—300 kilogrammot! Két ka­szálás mellett legeltetésre is hasznosítható, vagy pedig há­romszor kaszálható. A rét- és legelőgazdálkodás 1990-ig szóló koncepciója leszö­gezi. hogy amennyiben az eZő-: írt tápanyagellátás ellenére há- rom év után sem történik jelen« tős változás a terméshozamok­ban, iijraszántással kell próbál­kozni. Évente az elképzelések' szerint az összterületnek mint­egy 20 százalékát kellene jly, módon felújítani. Sajnos, ezeknek a munkák­nak az idei esős tavasz nem kedvez, a jobb idő beálltával pedig — félő — ismét nem ma­rad idő erre a fontos munkára. Néhány gazdaság intő példája arra figyelmeztet, hogy a rét- és legelőgazdálkodás intenzív­vé tétele tartós feladat. Ezt ma már sehol nem lehet figyelmen kívül hagyni. HACSI ATTILA! Eredményes mezőgazdaság Az elmúlt 20 év során Mongó­lia nagy lépésekkel haladt az ország mezőgazdaságának fej­lesztésében. A felszántott terü­let 1958-ban 140 000 hektár volt, 1979-ben már 1 millió 240 ezer hektárra emelkedett. Korszerű gépek könnyítik a mezőgazda­ságban dolgozók munkáját. A mongol mezőgazdaság je­lentős eredményeket ért el a gabona-, a burgonya-, a zöld­ségfélék termesztésében és a takarmány előkészítésében. Kö-( zel 400 000 tonna gabonát, több mint 100 000 tonna takarmányt és ugyanannyi szénát raktároz­tak 1979-ben. E jó eredmények elérésében nagy szerepe volt a Szovjetunió segítségnyújtásá­nak. (BUDAPRESS — MONCAME) Kereskedelem 112 országgal Rekorderedményekkel zárták az elmúlt esztendőt a bolgár külkereskedők: tavaly a forga­lom meghaladta a 15 milliárd levát. Ez 11,4 százalékos növe­kedést jelent 1978-hoz képest. Jelenleg Bulgária a világ 112 országával tart fenn kereske­delmi kapcsolatokat. Az export­import forgalom növekedésének dinamikája egyike a legmaga­sabbaknak a világon. A kivitel jelentős hányadát a gépipari termékek alkotják. A külkereskedelmi forgalom négyötöde a szocialista orszá­gokkal bonyolódik le. Bulgária tevékeny részt vállal a hosszú távú KGST kooperációs és gyártmányszakosítási progra­mok megvalósításában. A gyárt­mányszakosítás révén Bulgária a villanymotorok- és targon­cák, villamos futómacskák és akkumulátorok terén a világ egyik legjelentősebb exportőré­vé vált. Dinamikusan fejlődnek Bul­gária kereskedelmi kapcsolatai a fejlett tőkés államokkal és a fejlődő országokkal is. Számos nyugati céggel kötöttek eddig kooperációs egyezményeket. A’ fejlődő országokkal az elmúlt öt év alatt a forgalom értéke több mint a háromszorosára nőtt. A tervek a mostani ötéves tervidőszakra (1976—1980) a külkereskedelmi forgalom 60— 65 százalékos növekedését irá­nyozzák elő az előző időszak­hoz képest. (BUDAPRESS - SOFIAPRESS J

Next

/
Thumbnails
Contents