Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-11 / 86. szám, péntek

Hatból kettő A TAVASZI SZÉL ... KERÜLETI DÖNTŐJÉRŐL A nyugat-szlovákiai kerü­letből hat járás csapata nevezett be a Tavaszi szél... országos népdalverseny kerü­leti döntőjébe. Ezért a verseny szervezői két részben bonyolí­tották le a versenyt. A lévai (Levice) művelődési központ színháztermében a né-. zők három összeállítást láthat­tak. Sorrendben először á ko­máromi (Komárno) járás csa­pata lépett a színpadra. Ven­déglátás a fonóban című műso­rukban a fonóbeli szokások be­mutatására törekedtek. Talán a járási és kerületi döntők közt eltelt idő rövidsége okozta, hogy műsoruk nem minden esetben keltette az egységes­ség látszatát, színvonalas és kevésbé színvonalas részek vál­tották egymást. A jól választott nyitókép — fonó lányok, köztük egy-két idősebb asszony és a házigazda elevennek ható ének­lése, beszélgetése, majd a legé­nyek bejövetele és tréfálkozá­sa a lányokkal — után várat­lanul rfíegjelenik a fonóban egy meglehetősen nagyszámú éneklő csoport. Kitűnően ének­lik a nagyon jól választott da­lokat, sőt a háziasszony, amint ezt vendég érkuzésekor szokás, sorba kínálja őket; mégis ide­genül hatnak, sehogyan sem tudnak beilleszkedni a keret­játékba. Ráadásul a keretjáték is fokozatosan ellaposodik, hi­szen egyetlen tréfa az orsó le- ejtése és csókkal történt kivál­tása szolgáltatta a cselekményt. Amilyen idegenül hatottak a műsorban az éneklő csoportok és hangszerjátékosok, olyan jól illeszkedett a műsorba a tánc. Kár, hogy a mindig kivá­ló rnartosiak táncában ezúttal csak nagyon rövid ideig gyö­nyörködhettünk. Elmondhatjuk, hogy kisebb módosításokkal színvonalas, érdekes folklórmű­sort lehetne összeállítani a ko­máromi járás itt bemutatott programjából. Elsősorban ma­gát a fonót kéne tréfákkal, já­tékokkal gazdagítani; ezen túl pedig az egyébként kitűnően daloló éneklő csoportokat per­gőbb rendezéssel sokkal szer­vesebben lehetne beilleszteni a játék keretébe. A komáromi járást a nyugat­szlovákiai kerület első döntőjén egységes csapat képviselte. Hangsúlyoznom kell a csapatot, melynek összmunkája ugyan itt- ott még döcögött, mégis lát­szott előadásukon, hogy meg­értették, figyelembe vették a 7. Tavaszi szél... sokat vita­tott versenyfelhívását. Nem cé­lom á versenyfelhívás ismerte­tése, annyit mégis hadd mond­jak el, hogy az idei verseny célja olyan csapatok létreho­zása volt, amelyek járásuk folklórját mutatják be az ott található hagyományok, nép­szokások alapján. Ezt a tényí a elöntőn részt vett másik két járás képviselői sajnos telje­sen figyelmen kívül hagyták. A felhívás téves értelmezése (időhiány? figyelmetlenség? nemtörődömség?) az érsekúj- vári (Nové Zámky) járás mű­sorában volt a legszembeszö- kőbh Kétségtelen, hogy az itt szereplő éneklő csoportok, szó­listák némelyike szerepelhetne az országos döntőben, ha a verseny most is a régi formá­ban zajlana, mert szinte mind­egyikük nagyon pontosan, tisz­tán énekli a nagyon jól, gondo­san választott dalokat. A műsor egésze azonban széteső volt, nem éreztük az összefogó ren­dezést. A zselizi (Želiezovce) ONF idei folklórműsorában az érsekújvári járás csoportjai mu­tatkoznak be. Kár, hogy a csa­pat műsorának rendezői, össze­állítói nem használták ki ezt a szinte önként kínálkozó lehe­tőséget. A lévai (Levice) járás mű­sorának rendezői szintén nem a versenyfelhívás értelmében állították össze a vidéküket képviselő blokkot. Műsorukból ugyan sok mindent megtudtunk a járás történetéből és jelené­ből, folklórját viszont egyedül a műsorukat megnyitó tollfosz­tó jelenet képviselte. Az ének­lő csoportok és szólisták a vára­kozásnak megfelelően kiválóan daloltak. Várakozásunknak vi­szont már kevésbé felelt meg az előadott dalok kiválasztása. Nehezen hihető, hogy a szerep­lők csak az itt előadott, orszá­gosan elterjedt változatokat is­mernék. A Tavaszi szél... kerületi döntője véleményem szerint a folklór pirosbetűs ünnepe. Résztvevői önként, lelkesedés­ből jönnek el a versenyre. Gon­dolom, annyit talán megérde­melnének, hogy előadás közben ne zavarják őket a színpad mö­götti terület rendezésével, és azzal, hogy a verseny után a teremben azonnal kezdődik a filmvetítés; vagy hogy a szó szoros értelmében ne dobják ki őket az öltözőből olyan indok­kal, hogy ott pillanatokon be­lül kezdődik a diszkó. A kerületi döntő második ré­szében ismét három csapat mu­tatkozott be, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a nyitrai és a galántai járás képviselői. A Galántán lezajlott versenyt a CSEMADOK jb szervezte min­taszerű gondossággal-pontos- sággal. Itt már elegendő szá­mú öltöző állt a versenyzők rendelkezésére, mindegyik csa­pat kellő ideig próbálhatott és — nem utolsósorban — gyor­san, jól oldották meg a szerep­lők étkeztetését. E lsőként a dunaszerdahe­lyi járás képviselői mu­tatták be műsorukat. Köztudott, hogy Szlovákia magyarlakta vi­dékei közt a Csallóköz a leg- polgárosultabb terület, ezért a folklór archaikusabb rétegeinek felkutatása fokozott szorgalmat, kitartást, türelmet igényel. A Csallóközben nemigen akad hagyományőrző éneklő csoport, folklórcsoport vagy lánccso­port; hagyományőrző szólóéne­kest is csak hosszas utánjárás­sal találhatunk. Ilyen előzmé­nyek után a dunaszerdahelyi járás műsora kellemes megle­petést jelentett. A több falu énekeseiből összeállított nagy létszámú éneklő csoport pon­tosan, jól adta elő a csallóközi népdalok régies, ritkán hallott változatait (molnárdalok, duda­nóták). A csoportosan előadott énekszámok közt először egy nagyon jól előadott mesét hal­lottunk, majd egy — a Tava­szi szél... során még soha nem látott-hallott — betlehemes já­tékot. A műsor zárórészében el- népiesedett társastáncokat lát­hattunk — ez volt a blokk leg­gyengébb része, mivel sem a táncosok, sem a zenekar még nem eléggé kiforrott ahhoz, hogy megfeleljen a színpad tá­masztotta követelményeknek. Kétségtelenül igaz, hogy a dunaszerdahelyi járás csapata sem olyan műsorral mutatko­zott be, amely tökéletesen meg­felelt volna a Tavaszi szél... versenyfelhívásának. Ennek el­lenére nagyon hasznosnak, kö­vetésre méltónak ítéljük azt a kezdeményezést, hogy a szerep­lő éneklő csoportok minden tagja megtanulta elődeik da­lait, amelyeknek most már ők is terjesztőivé, ápolóivá válhat­nak, megvalósítván az össze­kötő szövegben elhangzottakat, miszerint a folklór szeretete „már nem divat diktált a hóbort, hanem igazi hazatalálás.“ A du­naszerdahelyi járás műsorát Ág Tibor válogatta és állította össze. Amilyen nehéz a Csallóköz­ben hagyományőrző csoportot találni, ugyanolyan nehéz a Zoboralja esetében hagyomány- ápoló csoportról beszélnünk. (A nyitrai járás műsorát legna­gyobbrészt ennek a tájegység­nek az anyagából állították össze.) A Zoboralja rendkívül gazdag folklórjából csaknem olyan nehéz kiválasztani egy 45 percnyi egységes műsorra- valót, mint a Csallóköz ma már szinte nem létező folklórjából kincseket előbányászni. A nyit­rai járás csapata a zoborvidé ki lakodalom legjellemzőbb mozzanatait mutatta be. A Ta­vaszi szél... versenyei során mindig kiválóan szerepelt egyé­nek és csoportok bevonásával a Párta, párta ... című műsort Jókai Mária állította össze. Meg­szoktuk már, hogy Jókai Mária a Zoboralja anyagából mindig kiválót alkot, mégis műsorának egysége, a drámai elemek he­lye* irányú alkalmazása olyan nagyszerű produkciót hozott létre, amely nagy mértékben gazdagította a hazai magyar néprajzot. A Tavaszi szél ... bratislavai döntőjének egyik résztvevője a nyitrai járás csapata. A nyu­gat-szlovákiai kerületet máso­dikként a galántai járás csapa­ta képviseli. A kerületi verse­nyen előadott műsoruk (Katona István rendezése) három rész­re tagoltan mutatta be a já­rás hagyományait. Az első rész­ben gyermekjátékokat láthat­tunk, valamint ennek kapcsán egy élvezetes módon előadott mesét hallhattunk. Ezt fouóje- lenet követte, amely — különö­sen a nem túl szerencsésen vá­lasztott dalok következtében — a blokk legkevésbé sikerült ré­szének mondható. A jelenet egy nagyon ritkán hallható műfaj­jal, egy bakternőtával zárul a farsangi mulatság ábrázolása. A gyorsan pergő harmadik rész, különösen a nagyszerűen tánco­ló jókai (Jelka) csoport feled­tette a második rész még ja­vítható gyengeségeit, így végül a galántai járás csapata meg­érdemelten került a jövő hét végén sorra kerülő bratislavai döntőbe. SEBÖK GÉZA A fény és az árnyék mestere Kieselbach Géza képei a Kelet-szlovákiai Galériában Kieselbach Géza — Halász Hradil Elemér, Jasszush Antal, Jakoby Gyula mellett — Kassa (Košice) egyik legjelentősebb festői egyénisége volt. Az 1965- ben. hatvanhárom éves korá­ban elhunyt művész olajfest­ményeiből gyűjteményes kiállí­tást rendezett a Kelet-szlová­kiai Galéria. Kieselbach Géza sajátos he­lyet foglal el a kassai kép zőművészetben, s ez elsősorban témaválasztásaiból adódik. Kie- selbach az állatvilág fáradha­tatlan tanulmányozója volt. Vá­rosi ember létére képein lova­kat. ökröket, birkát, teheneket, kecskéket örökít meg. Érdeklő­dését az állatvilág iránt még a bécsi Képzőművészeti Aka­démián egykori tanára, Hen­rich von Ziigel professzor kel­tette fel. Amint azt a mostani kiállítás is tanúsítja, Kiesel- bach Géza mélyen érző, preci­zitásra törekvő művész volt. Jól ismerte az állatok anató­miáját. Mestere volt a színek­nek, zseniálisan alkalmazta ké­pein a fényt és az árnyékot. Ez a képessége nagyszerűen kiemeli egyes alkotásainak drámaiságát; állatfigurái olya­nok, mintha élnének, mintha lelkűk volna. Kieselbach Géza minden bi­zonnyal jó tájképfestő is lett volna, ha az állatok nem kö­tötték volna le annyira érdek­lődését. Mindezt pedig azért gondolom, mert a tér, amely­be figuráit helyezi, erre vall. A legelőről hazatérő tehenek című képet látva szinte átélem azt a száraz, poros falusi nyá­ri alkonyt, amelyet gyermek­koromban annyiszor láttam. Kieselbach képeinek van egy másik sajátossága is. Azt is kifejezte, a lovak, a tehenek miként „vélekednek“ környeze­tükről, tehát benne rólunk, az emberről is. Az ötvenes évek­ben több olyan képet festett, mely a szövetkezetesítés tör­ténetéhez fűződik. Kieselbach Gézát magatartása, a dolgok és összefüggések megértésének kiapadhaťatlan igénye segítet­te abban, hogy munkásságára a sematizmus évei nem nyom­ták rá bélyegüket. Kieselbach Géza képei már az 1920-as években, a Kazin- czy-kör által rendezett kiállítá­sokon is nagy sikert arattak Kassán. A látogatottságból ítél­ve a mostani kiállítás is ilyen. (szaszák gy.) Ma is derűsen ZUZKA ZGURIŠKA NYOLCVAN ÉVES Április 13-áu tölti be nyolcvanadik évét a szlovák irodalom érdekes, színes egyénisége, Zuzka Zguriška. Tanítócsaládból származik, maga is tanított egy ideig. Obrázky z kopanie (Képek az irtványokról) című, falusi tárgyú elbeszélésköta- tével jelentkezett 1929-ben. Jóízű, humorban bővelkedő törté­netek ezek, s a többi kötetén is végigvonul ez a bölcs derű. Zuzka Zguriška hosszú évek óta Prágában lakik, de gyakran le ruccan Bratislavába, hiszen egyik fia itt él, a másik Prágá­ban. — Mm dolgozik Zuzka Zgu­riška jelenleg? — Semmin. Ugyanis körülije­iül egy hónapja fejeztem be egy ifjúsági regényt, a Király fog­lyát, ami tulajdonképpen A hu­szita menyasszony folytatása. Most pedig meséket szeretnék írni a legkisebbeknek. — Visszaemlékezéseiben meg­írta, hogy kis híján színésznő lett. A Szlovák Nemzeti Szín­házban vendégszerepeit, s olyan sikerrel, hogy szerződést aján­lottak fel Önnek. Nem sajnál­ja, hogy nem lett színésznő? — Akkor már menyasszony voltam. A vendégfellépés után annyira berekedtem, hogy há­rom hónapig csak susogtam. Az orvos nem ajánlotta a színé­szi pályát. Fontos, hogy egy színésznőnek erős hangja le­gyen, az én hangszálaim igen gyengék. De sokat járok szín­házba, a prágai színházak szá- montartanak, és minden bemu- tatóra meghívót küldenek. De mégis színészkedtem. Rengete­get szavaltam, Novomeský, Smrek, Lukáč új verseit — még mielőtt nyomtatásban megjelen­tek, én mondtam el irodalmi esteken. De még ma is szava­lok. Minden reggel verssel kezdem a napot. Hangosan fel­olvasok egy-egy verset. Mert a versnek zengenie kell! Más az, ha az ember magában olvassa, és egész más, ba hangosan mondja. — Több könyvét lefordították cseh nyelvre, egvet magyar­ra ... — Oroszra is, sőt valószínű­leg németül is megjelenik egyik könyvem. A Kettős lako­dalmat elolvastam, (Hubik Ist­ván fordítása, az eredeti címe Bičianka z doliny — a szerző megj.) hiszen tudok magyarul, hat évig magyar iskolába jár­tam. Gyönyörű, dallamos nyelv. Valamikor nagyon jól beszél­tem, de már felejtek. Ha jól emlékszem, ö4-ben Losoncon ol­vasókonferencián vettem részt, ott magyarul beszéltem. Rop­pant kedélyes, jól szervezett ta­lálkozó volt. Este még mulat­tunk is cigányzene mellett, tán­coltam is. Több kezdő fiatal magyar író is részt vett a ta­lálkozón, sajnos, nem jegyez­tem fel a nevüket, de néhány fénykép készült akkor. Ki tud­ja, közülük már azóta többen híresek. — Önt humoristának tartják. Zuzka Zguriška az egyetlen szlovák női humorista. Ön sze­rint megbecsülik ezt a műfajt? — Most már igen. Valahogy kezdik tisztelni a humort. Ko­rábban egy kalap alá vették a detektívregénnyel. De amikor <t humor olyan keresett! Ideje volna, hogy néhány író humo­ristává képezze magát. — Szigorú életmódot folytat? — Egyedül élek. Reggel ki­lenckor leülök az írógép mellé és ogyig dolgozom. Egykor el­megyek ebédelni, s ha nincs kedvem kimozdulni, hát otthon Gyökeres György felvétele készítek gyorsan valami ennn valót. Délután olvasok, folyó­iratokat, könyveket. Mindig úgy érzem, hogy elmaradok, hogy, még ehhez sem jutottam hozzá, meg még amazt is el kell olvas­nom. Este tévé, vagy színház, esetleg koncert. Nagyon szere< tem a zenét is. Most már egye* dűl nemigen megyek este színi házba, mióta a lábam faj... — Zuzka Zguriškát szeretik az olvasók, könyvei több iki- adást megértek, kedvelik a hu­morát; megkapta az Érdemes művész címet. Könyvei sosin­csenek raktáron. De Zuzka Zgu* riäka rossz kritikákat is kapott. — De még mennyit! És azo­kat mindig rnegsiratlain. Nem a kritika ellen van kifogásom. Más a szigorú (kritika ós más a rosszindulatú kritika, ötvenéves voltam, amikor egyik novellás- kötetemet így harangozta be a szignó mögé rejtőző női kriti­kus a Večerníkben: „Zuzka Zguriška csalódást okozott.“ A sors iróniája, hogy ugyanarról a könyvről a cseh kritika így nyilatkozott: „Zuzka Zguriška mesteri elbeszélései.“ Az ered­mény az lett, hogy a könyvet pillanatok alatt szétkapkodták. De h<frt a rossz kritikákat is jó egészségben túléltem, és írok tovább . . . KOPASZ CSILLA Lenin szótár készül a Szovjetunióban A Szovjet Tudományos Aka­démia Orosz Nyelvi Intézeté­ben egyedülálló kiadvány meg­jelentetésére készülnek. Címe ez lesz: V. 1. Lenin nyelvének szótára. Lenin műveiben többször írt az orosz nyelv szépségéről és nagyságáról. A zseniális gon­dolkodó, publicista és szónok nagy mértékben gazdagította e nyelv alakulásának folyamatát. Az elméleti munkákat, cik­keket, vázlatokat, beszédeket, leveleket — Lenin alkotásai­nak egész gazdag tárházát ta­nulmányozza az Intézetben Lenin szókincsének kutatására szervezett részleg. Vezetője P. Gyenylszov, a filológiai tudo­mányok doktora, a következő­ket mondta el erről: — A szótár sajtó alá rende­zése: sok év munkája. Lenin összes műveit elemeztük, óriá­si munkát végeztünk az általa használt egyes szavak jelen­tésének és sajátosságainak meghatározására. — Milyen alapon épül fel ez a szótár? Felöleli az összes köznevet, szókapcsolatot, szó­képet — valamennyi jelentésé­vel együtt amelyet Vlagyi­mir Iljics használt. — Kartotékrendszert létesí­tettünk, ez lett a jövendő ki­advány alapja. Majdnem fél­millió adatlapot gyűjtöttünk össze. Most a szócikkeket kell összeállítani; ezek magyaráza­tokat fűznek Lenin minden sza­vához, használatuk teljes köré­hez. Az Intézet munkatársai már befejezték a lenini nyelv ta­nulmányozására irányuló mun­ka egyik fontos szakaszát. Ta­valy megjelent A szó V. 1. Le­nin nyelvében című cikkgyűj­temény, amely elméleti érté­kelést vont le az e téren vég­zett kutatásokból. A közeljövőben az Intézet szakemberei nekilátnak az öt­kötetesre tervezett V. I. Lenin nyelvének szótára című mű el­ső kötetének összeállításához. Az ötkötetes szótárt a nagy- közönségnek szánják: hiszen a lenini örökség mindenkit érde­kel. Széles körben használják majd a szótárt Lenin műveinek idegen nyelvekre fordításánál. Közismert ugyanis, hogy a vi­lág proletariátusának vezére: a földkerekség legolvasottabb szerzője. GELLERT GYÖRGY fordítása 1980. IV, 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents