Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-10 / 85. szám, csütörtök
A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának jelentése programnyilatkozatának teljesítéséről f (folytatás az 1. oldalról / politikai összefüggéseit a Köz- ponti Bizottság legutóbbi ülése tisztázta. A szövetségi kormány, szükségesnek tartja, hogy folytassuk az egész fűtőanyag- és energiakomplexum kiegyensúlyozott fejlesztését, az energetikai források, a fémek és általában a nyersanyagok és alapanyagok kihasználásának racionalizálását. Ugyancsak fontos feladat a beruházások meg fontolt dinamikájának biztosítása és az olyan kapacitások korszerűsítésére és rekonstruálására való átirányítása, amelyek optimális eredményt hoznak majd. Jelentős törekvést kell kifejteni a hazai és a külföldi piacra termelt áru minőségének javításában. ÖSSZPONTOSÍTOTT FIGYELEM A FŰTŐANYAG ÉS VILLANYENERGIA ELLÁTÁSRA ÉS A NYERSANYAG FELHASZNÁLÁS RACIONALIZÁLÁSÁRA Ami a népgazdaság fűtőanyag és villanyenergia ellátását illeti, nézetünk szerint — mondotta Štrougal elvtárs, — á CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány tavalyi intézkedései jó eredményeket hoztak. A tavaly év eleji nehézségek leküzdése után felújí tottuk és tovább is folytatódik a folyamatos szén- és energia ellátás. Mivel a következő időszakban a földgáz és a kőolaj minimális növekedésével számolhatunk csak, saját forrásaink, vagyis a barnaszénfejtés és a nukleáris energetika fejlesztésére irányítjuk figyelmünket. Tavaly, az eddigi legnagyobb mennyiségű 'szenet — 124,7 millió tonnát termeltünk és hozzávetőlegesen azonos meny- nyiséggel számolunk ebben az évben is. A legnagyobb figyelmet a inosti szénmedence fejlesztésének szenteljük, ahol az év elejétől komoly lemaradás tapasztalható. Ezért a tüzelőanyag- és Energetikai Minisztérium feladatul kapta, hogy a fejtök és a szállító szervezetek kel, valamint az Észak-csehországi Barnaszénbányák Konszern vezetőségével együttműködve, oldja meg a helyzetet. Jelentős törekvést fejtünk ki az ostravai-karvinai szénmedencében az új kapacitások építésében, tavaly ebben a körzetben egyes bányák nem teljesítették a fejtési tervet. Meggyorsítva ki kell dolgozni az észak-morvaországi és észak-csehországi kerület komplex fejlesztésének programját a 7. ötéves tervidőszakra és távlatilag egészen 1990- ig. A programnak magába kell foglalnia a tüzelőanyag-energetikai alap, a feldolgozó ipar és nem utolsósorban a tereiá- lis szféra fejlesztésével kapcsolatos összes problémát. 197ö—79-ben 3180 megawatt összteljesítményű energetikai kapacitásokat helyeztünk üzembe. Megbízhatóan dolgozik Jaslovské Bohunicében az atomerőmű első blokkja, és már folyamatban van a másik blokk üzembehelyezése. Idén és jövőre további kapacitásokat helyezünk üzembe, ami megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a 7. ötéves terv első éveiben fedezni tudjuk a vil- ianyenergia szükségletet. Mivel 1982 után a villanyenergia szükséglet növekedésének jelentős részét az atomerőművek fedezik majd, figyelmünket a Jaslovské Bohunice-i és duko- vanyi erőművek építésére összpontosítjuk. A munkálatokban sajnos lemaradás tapasztalható, aminek döntő oka a nem kielégítő beruházói előkészítés. Ezenkívül, főleg a du- kovanyi építkezésen, nem összpontosítják megfelelően a kivitelezői, elsősorban az épí-. tőipari kapacitásokat, nem gondoskodnak megfelelően a dolgozókról és más problémák is megnehezítik az előrehaladást. Ugyancsak jelentős figyelmet igényel azoknak az atomerőműveknek az előkészítése, amelyeket 1985 után helyezünk üzembe. Az új tüzelőanyag és energetikai forrásoknak szentelt figyelem nem jelenti azonban, hogy háttérbe kerülnek a fogyasztás _ racionalizálásának kérdései. A tüzelőanyag-energetikai mérleg távlati megoldása közvetlenül összekapcsolódik a tüzelőanyag- és energiatakarékosságra vonatkozó tavaly jóváhagyott programnak. A központi szervek, a termelési gazdasági egységek és a vállalatok felelősek e program teljesítéséért. 1980-ban és a 7. ötéves tervidőszak éveiben sok kai jelentősebb megtakarításokat kell elérni. Figyelmünket elsősorban az ésszerűsítési beruházások helyes kihasználására kell összpontosítanunk. A számítások azt bizonyítják, hogy egy tonna kőszénegyen- érlék megtakarítására háromszor kevesebb beruházás szükséges, mint az új források megteremtéséhez. Sokkal határozottabban kell racionalizálnunk a többi nyersanyag, elsősorban u fémek felhasználását is. Ezt szükségessé teszik a tudományos-műszaki haladás követelményei, valamint a nyersanyag források korlátozottsága. A nyolcvanas években a különböző fajta fémek jelentik majd a világban a nyersanyagalap legnagyobb problémáját. A fejlett ipari államokhoz viszonyítva népgazdaságunk sokkal nagyobb igényeket támaszt a fémfogyasztással szemben. Csupán az egy lakosra eső acélfogyasztás 30 százalékkal nagyobb. Ezt a termelési program összetétele, valamint a gépek és berendezések nagyobb anyagigényessége okozza. Ezért tehát a kohászatban jobban kell értékesítenünk a fémeket, csökkenteniink kell felhasználásukat a termelésben, elsősorban a gépiparban és természetesen jobban kell kihasználni minden fémhulladékot. A szövetségi kormány a lehetőségek felmérése alapján az illetékes központi szervek és a vállalatok tevékenységét arra akarja irányítani, hogy csökkentsék a vastermelést, lényegesen csökkentsék a nem vasfémből készült termékek és nyersanyagok behozatalát a nem szocialista országokból, és jelentősen csökkentsék a fekete és színes fémek felhasználását, elsősorban a gépiparban. Az illetékes központi szerveknek, elsősorban gazdaságitermelési egységeknek és vállalatoknak felül kell bírálniuk és meg kell szilárdítaniuk a fém fogyasztás műszaki-gazda: sági normáit. Számolunk a nem vastémek árrelációjának módosításával és a fémhulladék árának emelésével. A helyzet olyan intézkedések elfogadására késztet bennünket, hogy évente a nem vasfémek legalább 4 százalékát takarítsuk meg. Jobban kell gazdálkodnunk az alumíniummal, a cínezett és cinkezett pléhekkel, valamint a nemesfémekkel. A BERUHÁZÁSOK Az egész újratermelési folyamat hatékonyságának elérésében döntő terület a beruházások. Számos okunk van arra, hogy megváltoztassuk a beruházások koncepciós értelmezését. A következő időszakban számolnunk kell a nemzeti jövedelem felhasználásának, így tehát a beruházások alacsonyabb ütemével is. További ok az, hogy meg kell állítanunk az állóalapok hatékonyságának és kihasználtságának csökkentését, valamint a betöltetlen munkahelyek számának növekedését. Az ütem már tavaly megváltozott és ez a 7. ötéves tervidőszakban is folytatódik. Míg a 6. ötéves tervidőszak első három évében a beruházási munkálatok átlagos évi növekedése 5 százalék volt, az idén csak 2,5 százalékot tervezünk és jövőre csak valamivel több mint 1 százalékot. Az új irányzat megnyilvánulása az újonnan megkezdett építkezések számának aránylag jelentős csökkentése is. Míg a 6. ötéves terv első négy évében évente több mint 68 milliárd korona beruházást eszközöltünk, idén csak 55,7 milliárd koronát. Az intézkedések célja a megkezdett építkezések aránytalanul nagy számának csökkentése és az átlagos építési határidők lerövidítése. A szövetségi kormány értékeli azt a tényt, hogy a kapacitásokat sikerült a döntő építkezésekre összpontosítani. A többi építkezéshez viszonyítva ezeken lényegesen jobban teljesítik a tervet. Ennek ellenére még mindig nem értük el azt, hogy a kapacitásokat a tervezett időpontokban helyezzék üzembe. Ezért, az illetékes központi szervek, termelési gazdasági egységek és vállalatok figyelmét elsősorban arra összpontosítjuk, hogy ezeken az építkezéseken teljesítsék a feladatokat, akár más, kevésbé fontos építkezések rovására is. Ennek az irányzatnak a szükségszerűségét emeli ki az a tény, hogy fokozatosan csökkentenünk kell és néhány éven belül gyakorlatilag be kell szüntetnünk az építőipari kapacitások behozatalát. A beruházások új megközelítésének az egész újratermelési folyamat hatékonyságának növeléséhez kell vezetnie. Ezen a téren fontos tényezővé kell válnia a már meglevő technológiai gépsorok, üzemrészlegek és vállalatok korszerűsítésének és rekonstrukciójának. Amikor a korszerűsítés és a rekonstrukció jelentőségének növeléséről beszélünk, nemcsak a termelésre gondolunk. Ezeket az elveket a nem termelési szférában is érvényesítenünk kell. A lakásépítésben kevesebb új lakással számolunk, de jelentősen nő a korszerűsített lakások részaránya. A terciális szféra beruházásairól beszélve meg kell említenünk a minőséget. Sok jó minőségű lakást és más létesítményt építettünk, de a szüntelenül megismétlődő jelenségeket nem hallgathatjuk el. Milyen minőségűek az új lakások, egész lakótömbök az átvétel után? Az ablakok rosz- szul szigeteltek, hibásan építették be az ún. lakásmagot stb. Sok mindent, amit néhány évvel ezelőtt megjavítottunk, újból javítanunk kell. Az, amit több évtizedre építettünk, csak néhány évig használható. Az ilyen rossz minőségű beruházások sok pénzbe kerülnek, jelentős kapacitásokat kötnek le. A rossz minőségű, hanyag munka fő oka a beruházók és a kivitelezők hanyagsága, valamint az ilyen eljárást lehetővé tevő gazdasági szabályok. Ezért, az egész rendszert fokozatosan meg kell változtatnunk és tökéletesítenünk kell. A beruházások növekedésének lelassításával kapcsolatban le kell mondanunk néhány tervünkről. Nem könnyű az új, gazdaságosabb megoldások ke- resére. Nem népszerű feladat megmagyarázni, hogy az adott helyen ezt vagy azt nem építik fel. A meg nem értést, esetenként az ellenkezést le kell azonban küzdenünk. Štrougal elvtárs a továbbiakban a műemlékvédelemmel foglalkozva felvetette, vajon a műemlékvédelmi szervek nem túlozzák-e el a védett objektumok számát, nem uralkodik-e ezen a területen túlzott szubjektivizmus. Leszögezte, hogy ezen a területen is figyelembe kell venni lehetőségeinket. ezen a területen dolgozók szá mának gyarapodását. így pel dául 1970—78-ban az iparban és építőiparban a munkások száma 3 százalékkal nőtt, míg a műszaki-gazdasági dolgozóké 13 százalékkal. A központi ál lamigazgatási szervekben ugyanebben az időszakban a dolgozók száma 15 százalék kai, a nemzeti bizottságok apparátusában pedig 18 százalék kai lett nagyobb. Néhány esetben indokolt a növekedés, de gyakran csak fölösleges hiva- talnokoskodásról van szó. A mai kedvezőtlen helyzet fő oka a szervező- és irányító munka alacsony színvonala, az átlagon aluli teljesítmények megtörése, valamint a munkaszükséglet tudományosan megindokolt normáinak hiánya. Az irányítás terén nem használjuk ki megfelelően a számítótechnikát. Már idén azzal szá mólunk, hogy differenciáltan csökkentjük a dolgozók és a nem munkás szakmák számát 2—10 százalékkal. A kormány egyúttal a miniszterek és a központi szervek vezetőinek feladatává adta, hogy állandóan növeljék a dolgozók tel* jesitményeít és szakképzettség gét, egyszerűsítsék az adminisztrációt. Más, nem produktív kiadaso* kát is csökkenteni akarunk* így például már az idén egy, harmaddal kevesebbet költünk megvendégelésre és ajándékokra, 10 százalékkal kevesebbet propagálásra. Az utazási költ* ségeket is csökkentjük. A la* kásgazdálkodásban 1979-hez viszonyítva 10 százalékkal csökkentjük a tervezett veszteséget, természetesen ez nem vezethet a lakáskarbantartás színvonal á na k csökkentésé hez. Az üzemanyag-fogyasztás csökkentésével kapcsolatban a kormány már 1978-ban intézkedéseket hozott a gépkocsik üzemeltetése gazdaságosságának növelésére. A szocialista szek-i torban a benzinfogyasztás ta* valy 1975-höz viszonyítva 8,4 százalékkal csökkent. Az idén további 20 százalékos csökken-; léssel számolunk. RUGALMASABBAN REAGÁLJUNK A VILÁGPIACI VÁLTOZÁSOKRA A külső gazdasági kapcsola tokkal összefüggésben rugal masabban kell reagálnunk a világpiacokon végbemenő vál tozásokra. Gazdaságunkat a feldolgozás jellemzi, az alap vető anyagok és alapanyagok behozatalára szorulunk és eze kért késztermékekkel fizetünk. A behozatalért lényegesen töb bet kell fizetnünk, ezért a kiil földi piacokon értékesített termékekért is nagyobb árakat kell kérnünk. A lehető leg gyorsabban és leghatékonyabban javítanunk kell exporttevékenységünk minőségi oldalát. Nemcsak többet kell ex portálnunk, hanem elsősorban olyan termékeket, amelyeket a világpiacon jól tudunk értékesíteni. Vagyis olyan termékeket, amelyeket magas műszaki színvonal, kiváló minőség, megbízhatóság jellemez, amelyeket a lehető leggyorsabban tudunk szállítani és a pótal katrész ellátást is biztosítani tudjuk. Külgazdasági kapcsolataink alapja továbbra is a KGST országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk fejlesztése. Az elmúlt időszakban jelentős előrehaladást értünk el a KGST tagországok kapacitásainak fejlesztésében való részvételünkben, elmélyült a szako sítás és a kooperáció a népgazdaság valamennyi ágazatá-s ban, elsősorban a gépiparban. Azzal számolunk, hogy a gép* iparban az eddig megkötött 91l szakosítási megállapodást to* vábbiak követik. Jelentős tar* talékot jelent, hogy a specia^ lizáció túlnyomórészt csak a termékekre vonatkozik és a legmagasabb színvonalú gépeknek és berendezéseknek csak kis hányadát foglalja magába* Tudatosítjuk, hogy termelésünk eredményességének meg kell nyilvánulnia a hazai piac- ellátásában. Tudjuk, hogy a mai helyzet nem kielégítő. Ennek az az oka, hogy az ipari termelés struktúrájában, elsősorban pedig a mezőgazdaságban nem sikerül teljesítenünk a 6. ötéves terv eredeti céljait. A vágómarha felvásárlásában tavaly csaknem 36 000 tonna volt a lemaradás, a tejfelvásárlásban pedig 2,5 százalék. Az élelmiszerellátásban a prob* léma lényege nemcsak a meny* nviségben, hanem a választékban és minőségben is rejlik. Tudjuk, hogy a kormány számos intézkedése ellenére továbbra is problémák merülnek fel a tartós fogyasztási cikkekkel, de számos kisebb árufajtával való ellátásban is. Ezért, további intézkedéseket készítünk elő a hiányosságok megoldására. AZ IRÁNYÍTÁSBAN NÖVELJÜK A MINŐSÉGI MUTATÓK SZEREPÉT EMELJÜK A SZERVEZŐ MUNKA SZÍNVONALÁT A nagyobb teljesítőképesség követelménye természetesen nemcsak a termelésre, hanem mindennemű társadalmi tevékenységre is vonatkozik. Az utóbbi időben jogosan bíráljuk a nem produktív tevékenységek elszaporodását és az Strougal elvtárs a továbbiakban az irányítási rendszer módosításáról elfogadott dokumentummal foglalkozott. Leszögezte, hogy az irányítás jelenlegi színvonala már nem felel meg a mai igényeknek és szükségleteknek. Az irányításban tervezett változtatásoknak az a célja, hogy növeljük a minőségi mutatók szerepét, a termékek műszaki és gazdasági színvonalát, a munkatermelékenységet, javítsuk az energia, a nyersanyagok és az állóalapok kihasználtságát. Elsősorban ezek szerint a mutatók szerint értékeljük majd az egyes szervezetek és az egyének tevékenységének eredményeit. Az eddiginél sokkal következetesebben akarjuk érvényesíteni az egyének és a kollektívák munkaeredményei szerinti gazdasági és erkölcsi értékelésének alapelveit. így természetes, hogy a mutatók között jelentős szerepük van azoknak, amelyek közvetlenül befolyásolják a bérezésre fordított eszközök kialakítását. Ezen a téren alapvető változást eszközölünk, a bruttó termelés eddigi mutatója helyett, bevezetjük a tulajdonképpeni teljesítmények mutatóját. Ez a mutató jobban kifejezi a konkrét munka hozzájárulását a végtermékek előállításához. Tovább javítjuk a tervezést, megerősítjük távlatiságát. Kötelezővé válnak az ötéves terv feladatai, limitjei és mutatói, ezek alpaján határozzák meg az évi feladatokat. Ez lehetővé teszi, hogy jobban tervez^ zük meg a műszaki feljesztést, a beruházásokat, a nemzetközi munkamegosztást. A tervezés minőségének javításával egyúttal azt is el akarjuk érni, hogy a gazdái* kodás szabályai a munka ma* ximális hatékonyságához ve* zessenek. Vagyis, jobb legyen a helyzete annak, aki jól hasznosítja a nyersanyagot és a technikát, aki növeli a munkatermelékenységet, . érvényesíti a műszaki haladást és jó munkát végez. A termelési gazdasági egységek és vállalatok gazdálkodásában jelentősen el* mélyítjük az önelszámolás el-' veit. Meg kell mondanunk, hogy az irányítási rendszerben hozott intézkedések csak a kezdetet jelentik. Az ágazatok, termelési gazdasági egységek és vállalatok irányítását az erre a célra kidolgozott komplex programok alapján fejlesztjük majd. Ezzel párhuzamosan el kell gondolkoznunk gazdaságunk struktúrájának kérdései fölött is. Mint ismeretes mai formájának alapja az ötvenes években gyökerezik. A külső és belső feltételek alakulása szükségessé teszi, hogy feltegyük a kérdést, hogyan tovább. Ez természetesen nem egy ötéves tervidőszak feladata, de a (kérdést minél előbb tisztáznunk kell. Az irányítási rendszer tökéletesítésére foganatosított intézkedések életbeléptetése nem lesz egyszer, könnyű feladat. (Folytatás a 4. oldalon)
