Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-09 / 84. szám, szerda

Megnyílt az IPU ülésszaka (CSTKJ — Norvégia főváro­sában tegnap megkezdődött az interparlamentáris Unió tava­szi ülésszaka, melyet V. Olav norvég király nyitott meg. Az ünnepélyes megnyitón felszólalt Rafael Caldera vene­zuelai szenátor, az Interparla­mentáris Unió tanácsának el­nöke. Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár üzenetben köszöntötte az ülésszak résztvevőit. Az ülésszakon 75 ország par­lamentjének és húsz nemzet­közi szervezetnek a képviselői vesznek részt. Oslóba küldte küldöttségét a Palesztin Nem­zeti Tanács és a Délnyugat- afrikai Népi Szervezet (SWA PO| is. csad Érvénybe lépett a tűzszünet (ČSTK) — Csádban tegnap helyi idő szerint délelőtt ér­vénybe lépett a tűzszünet a szembenálló feleik között. A megállapodást a togói el­nök közreműködésével megtar­tott kétnapos tárgyalásokat kö­vetően Hissen Habré hadügy­miniszter és Goukouni Oueddfii elnök írta alá. A vallási és fokozódó politikai ellentétek miatt kirobbant 16 napos fegy­veres konfliktusban a Reuter tegnapi jelentése szerint 80U ember életét vesztette, 2000 ért megsebesültek. A közép-afrikai, mintegy 3,8 millió lakosú Csád- ból meközelítőleg 70 000 ember menelkült a szomszédos Kame­runba. Annak ellenére, hogy létre­jött a tűzszünet, az országban továbbra is feszült a helyzet. Salvadorban folytatódnak a harcok (ČSTK) — Salvadorban a hét végén is folytatódtak a harcok. Az összecsapásoknak összesen 46 áldozata volt. A helyzet sú­lyosságát bizonyítja az a tény is, hogy a nemrég meggyilkolt Romero érsek utódja Ricardu Urioste fővikárius kérelemmel fordult a pápához, hogy mentse fel tisztsége alól. Közölte, hogy döntése összefügg az ország tarthatatlan társadalmi-gazda­sági helyzetével s mindenek­előtt a kormány jelenlegi poli­tikájával. Ezzel a kijelentéssel elítélte a katonai-polgári junta álláspontját Salvador létfontos ságú problémái megoldását il­letően, amire még tavaly októ­berben kötelezte magát hata­lomra jutásaikor. A kubai ifjúság is támogatja a moszkvai nyári olimpiai játékok megrendezését. Felvételünk Havannában az orvostanhallgatók nagygyűlésén készült, ahol a diákok kife/ezték határozott támo­gatásukat (ČSTK-felvétel j A kölcsönös megértés jegyében Vietnami—«indiai tárgyalások (CSl'K) — Fiiam Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztár­saság kormányfője, aki hétfő óta hivatalos baráti látogatá­son tartózkodik Indiában, teg­nap megkezdte tárgyalásait Delhiben Naraszimlia Ran in­diai külügyminiszterrel. A két államférfi a kétoldali kapcso­latok kérdéseivel és időszerű nemzetközi problémákkal fog­lalkozott. A vietnami kormányfő tisz­teletére tegnap díszebédet adott Nilam Szandzsiva Reddi indiai köztársasági elnök. A Pham Van Dong vezette vietnami küldöttség tegnap megkezdődött tárgyalásait a kölcsönös megértés és a néze­tek közelsége jellemzi az egész világot érintő és az Ázsia jelenlegi fejlődésének problémájával kapcsolatos kér­désekben. Vietnam hagyomá­nyosan pozitívan értékeli In­dia szerepét az el nain köte­lezett országok mozgalmában, és nagy jelentőséget tulajdonít a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés fejlődésének. Ugyanígy indiai kormánykörök is nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a két ország együttmű­ködésének. A provokációk hátterében az imperializmus áll A KUBAI KORMÁNY NYILATKOZATA (CSTKj — A Granma közöl­te a kubai kormánynak Peru havannai nagykövetségén le­játszódott eseményekkel kap­csolatos nyilatkozatát. A doku­mentum megállapítja, hogy a perui diplomáciai képviselet védelmére kiküldött fegyveres egységek visszarendelését kö­vetően 48 órával később több mint 3000 személy —• bűnözők, élősködők, csavargók és más társadalomellenes elemek be­hatollak a követség területére avégett, hogy kiutazásra szóló vízumot kapjanak. Köztük egyetlenegy politikai okok miatt üldözött kubai sem volt. A kubai kormány nyilatko­zatában hangsúlyozza, nincs kifogása az ellen, hogy akik úgy kívánják, törvényes úton az illetékes kormányszervek jóváhagyásával Peruba vagy más országba távozzanak. A kiutazást azonban nem teszi lehetővé azok számára, akik erőszakkal hatoltak be a nagy- követségre. Azokat, akik a ku­bai védőjárőr visszavonása után behatoltak a perui kül­képviseletre, Kuba nem minő­síti olyan személyeknek, akik erőszakot alkalmaztak. Ezért szabadon hazatérhetnek, visz szatérhetnek vagy elhagyhat­ják az épületet, ahogy nekik megfelel. A kubai hatóságok nem foganatosítanak velük szemben semmilyen intézkedé­seket. Kuba méltányolja Perunak arra vonatkozó jogát, hogy politikai menedékjogot adjon azoknak, akiket erre méltónak tart, és illetékes abban dön­teni, kinek ad menedéket és kinek nem — hangsúlyozza végezetül a nyilatkozat. A Perui Kommunista Párt nyilatkozatában rámutat, hogy ezeknek a provokációknak a hátterében az imperializmus áll, amely ily módon próbálja megbontani a latin-amerikai országok egységét az amerikai imperializmus elleni harcuk­éban. FEJLŐDŐ KAPCSOLATOK Bohuslav Chňoupek csehszlo­vák külügyminiszter a napok­ban Delhiben áttekinti az indiai vezető személyiségeikkel a két ország kapcsolatainak fejlődé­sét. Hazánk 1947. november 18 in vette fel a diplomáciai kapcso­latokat Indiával, de mégis az ölvenes évektől számítjuk a ükét ország kapcsolatainak dinami­kus fejlődését. Ez szorosan összefügg azzal, hogy India je­lentős szerepet vállalt az el nem kötelezett országok moz­galmában. A kezdeti lendület kissé alábbhagyott, majd a hetvenes éveket — az enyhülési folya­mattal párhuzamosan — ismét minden téren a csehszlovák—in­diai kapcsolatok és együttmű­ködés fellendülése jellemezte. Ma a két ország kölcsönös kap­csolatai sok tekintetben a kü lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének példáját szolgáltatják Nehéz lenne felsorolni a két ország vezetőinek kölcsönös látogatásait, így hát említsük meg a legutóbbit: 1979 júniusa-- ban Gustáv Husák és Ľubomír Strougai meghívására hazánkba látogatott Morardzsi Deszai kormányfő és Vadzspeji külügy miniszter. A kölcsönös csehszlovák—in­diai (kapcsolatokat átmenetileg ked vezőtlemil befolyásolta In dia belpolitikái válsága, amely­nek következtében rendkívüli parlamenti választásokat tartot­tak. A csehszlovák—indiai kap csolatrendszer legfontosabb összetevője a gazdasági együtt­működés, amelyet öt évre szóló kereskedelmi megállapodások szabályoznak. Nem érte el a várt eredményt az 1975. decem­ber 5-én aláírt harmadik gaz­dasági megállapodás. Csehszlo­vákia a megállapodás értelmé­ben kötelezte magát, hogy 800 millió rúpia hitelt nyújt az In­diai Köztársaságnak. A gazdasági együttműködés — főként a gépipar — terüle­tén új javaslatokat tárgyaltaik meg a csehszlovák—indiai gaz­dasági, kereskedelmi és tudo­mányos-műszaki együttműködé-< si bizottság 8. ülésszakán, amelyre 1979. júniusában Prá­gában került sor. Az üléssza­kon megtárgyalták Csehszlová­kia és India kereskedelmi és fizetési egyezményeinek hosszú távú programját is az 1980—> 84-es évekre vonatkozóan, ame­lyet a két ország külkereske­delmi miniszterei 1979. decern^ ber elején Delhiben írtak alá. A csehszlovák—indiai kulturá­lis kapcsolatok az 1978 novem-t herében aláírt kulturális és ok-: tatási kapcsolatok programjá­val összhangban fejlődik. A kél országban működő cseh­szlovák—indiai baráti társasá­gok küldetése szintén a kultu­rális kapcsolatok bővítése, fej­lesztése. A jelenlegi látogatás minden bizonnyal hozzájárul a már meglevő kapcsolatok elmélyülé­séhez, az együttműködés kibő­vítéséhez, és elősegíti a meg-? oldásra váró problémák rende­zését. (ií-k) Egyiptomi—amerikai csúcstalálkozó NINCS SOK REMÉNY A MEGEGYEZÉSRE (ČSTK) — Anvar Szadat egyiptomi elnök hétfő este Washingtonba érkezett, hogy tárgyaljon Carter amerikai el nőkkel. A tárgyalások során az amerikai elnök most Sza- dattal, majd később Begin iz­raeli kormányfővel megpróbál­ja közelebb hozni egymáshoz Egyiptom és Izrael álláspont ját az úgynevezett palesztin autonómia ügyében. Begin egy héttel az egyiptomi elnök után érkezik Washingtonba. Az egyiptomi és az izraeli vezetők a „palesztin autonó­mia“ tervében május 26-ig akarnak megállapodni. Nézet­különbségeik azonban a tár­gyalások hosszú hónapjai alatt sem csökkentek, és sem­milyen jel sem mulat arra, hogy az erniített időpontig megszületik a megállapodás Nyugati hírügynökségek sze­rint az amerikai hivatalos kö­rök sem fűznek sok reméfyt ahhoz, hogy eredmény szület- hetik. A legfőbb akadályt a megszállt területeken folytató­dó izraeli településpolitika okozza, valamint az, hogy Iz­rael szerint az „autonómia“ csak Ciszjordánia és Gáza la-1 kosságát érintené, Kelet-Jeru- zsálemet viszont nem. Az egyiptomi—amerikai csúcstalálkozó előestéjén Jasz- szer Arafat a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke a Time folyóiratnak adott nyilatkoza­tában elítélte az Egyesült Ál­lamok közel-keleti politikáját. Kijelentette, hogy a Carter- kormány politikája az izraeli érdekeket szolgálja és nem várható, hogy rövid időn be­lül megváltozik. ism 1980. IV. 9. Itisziiť Daduo, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke prá­gai látogatása során a követ­kező interjút adta a Rudé právo szerkesztőjének: • Elnök elvtárs, hogyan jel­lemezhetné Dél-Afrika legutób­bi fejlődését és jelenlegi hely­zetét? Úgy vélem, hogy az 1952-ben elfogadott Szabadság Alapok­mányával kell kezdeni. Ezt a dokumentumot a dél-afrikaiak tízezreinek tiltakozó tömeg­kampánya előzte meg. A dél­afrikaiak szándékosan sértették meg a törvényeket, vállalva a börtönbüntetést is. Ez nagyon igényes szervező munkát köve­telt, és természetesen kemény ellenintézkedéseiket váltott ki a kormány részéről. Csakhogy az egész nemzetet nem lehet bebörtönözni. A kampány Dél- Afrika minden részére, a váro­sokra és a vidékre is kiterjedt, s részt vettek benne munkások és parasztok. Az említett előjáték után ösz- szehívták azt a kongresszust, amelyen a Dél-afrikai Köztársa­ság lakosságának minden réte­ge képviseltette magát. Köve­teléseik alapján kidolgozták a Szabadság Alapokmányának ter­vezetét, amelyet az ország több ezer küldöttje tárgyalt meg. A Szabadság Alapokmányát jóváhagyták, s ez a dél-afrikai nép követeléseinek kifejezője. Meghatározza például, hogy Dél-Afrika a dél-afrikaiaké, a a fehéreké és színes bőrűeké, és mindenkinek teljes demok­ratikus jogokkal kell rendel­keznie. Kimondta továbbá, hogy Ä dél-afrikai nép harca A DÉL AFRIKAI KP ELNÖKÉNEK INTERJÚJA a föld azé, aki megműveli, hogy a rendőrséget és a hadse­reget úgy kell átszervezni, hogy kiküszöböljenek mindenfajta diszkriminációt, hogy mindenki­nek joga legyen a művelődés­hez. Az alapokmány jogokat követel a munkásoknak és a nőknek. Más szóval: a doku­mentum legfontosabb része a nemzeti és demokratikus for­radalom követelménye volt, de nem a szocialista forradalomé. Dél-afrika esetében alapvető kérdés volt ez, mert az alap­okmány értelmében el kellett, hogy tűnjön minden igazságta­lanság, a fehér és a feketebő­rű polgárok közötti különbség, a nagy nemzetközi társaságo­kat államosítani kellett, és vég­re kellett volna hajtani a föld­reformot. Az említett dokumentum olyan alapot jelentett, amely nélkül elképzelhetetlen lett volna a szabad, fajüldözés nél­küli Dél Afrika. A Szabadság Alapokmánya az Afrikai Nem­zeti Kongresszus programjává és a Dél-afrikai Kommunista Párt rövid lejáratú programjá­vá vált. Egy évvel később a kong­resszus vezetőit hazaáruló do­kumentum megszerkesztésével vádolták. Valamennyiüket ha­zaárulóknak minősítették. Az ellenük indított bírósági eljárás öl évig tartott. A végén fel kel­lett őket menteni, mert nem tudták bebizonyítani, hogy ha­zaárulást követtek eL , Időközben az Afrikai Nem­zeti Kongresszus nagyszabású kampányt indított az útlevelek ellen: Dél-Afrikában az útleve­lekkel kapcsolatos törvények ugyanis az ember egész életét ellenőrzik, megszületésétől ha­láláig, és a dél-afrikaiak ki­zsákmányolásának egyik leg­fontosabb eszköze. Ellenőrzik a lakosságot és lehetővé teszik, hogy az embereket kényszer­munkára osszák be. Néhányan elhatárolták magu­kat az alapokmánytól. Azzal érveltek, hogy az Afrikai Nem­zeti Kongresszus kommunisták­ból, fehérekből és indiánokból áll, ezért elszakadtak és létre­hozták a Pánafrikai Kongresz- szust. Ezután következett Shar- peville. Míg az Afrikai Nemzeti Kongresszus az útlevéltörvé­nyek ellen szervezett kam­pányt, a Pánafrikai Kongresz- szus ezt szabotálta. Mindenféle előkészület nélkül olyan ak­ciókra szólított fel, amelyek­nek következményeként pl. Sharpeville-ben belelőttek a tömegbe. Olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek a rendkí­vüli állapot kihirdetésében ér­ték el tetőpontjukat. Az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus vezetőit bebörtönözték. A rendkívüli állapotot 1961-ben feloldották. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus arra a következ­tetésre jutott, hogy a brutális elnyomás és az állam által gya­korolt erőszak következtében elérkezett az ideje annak, hogy, keményebb eszközökhöz folya­modjanak. Az ellenállás megszervezése illegálisan folyt, de később a fajüldöző rezsim leleplezte. A belső ellenállás gyengült, az ál­lam önkénye fokozódott. Mind az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus, mind pedig a párt számá­ra nem könnyű időszak volt ez. Az országban a munkát ne­hezítette az, hogy az Angolával és Mozambikkal határos terü­let még a portugáloké volt, a dél-afrikai—rhodesiai határvi­dék pedig a fehér fajüldözőké. A portugál gyarmatbirodalom összeomlása után Dél-Afrika számára a helyzet megjavult. © Mi a feladata és mik a céljai a Dél-afrikai Kommunis­ta Pártnak ebben a harcban? Pártunk egy, a marxizmus-— leninizmuson és a proletár in­ternacionalizmuson alapuló programmal rendelkezik — eh­hez nem fér kétség. Ez az alap. Korábban elhang­zott a kérdés, osztályharcról van-e szó? Mint ismeretes, Dél- Afrika fejlett kapitalista or­szág. Az a nézet alakult ki, hogy proletár és nem nemzeti és demokratikus forradalomról van szó. Ezt a kérdést tisztáz­tuk, s a programban megálla­pítottuk: olyan szinten va­gyunk, amikor a dél-afrikai nép döntő többségének, tehát a fe­kete afrikaiaknak felszabadítá­sa a nemzeti felszabadító de-* mokratiikus forradalom felada­ta. Olyan alap ez, amelyből ki­indulunk. Természetesen van hosszú távú szocialista progra­munk is, amelyért mint párt dolgozunk, s amelynek megva­lósítása szocialista átalakuláso­kat eredményez. Teljes mérték­ben támogatjuk a nemzeti és demokratikus forradalmat, de ugyanakkor megőrizzük füg­getlenségünket ahhoz, hogy a munkásokat megszervezzük a szocialista forradalomba. E program alapján, ami a politikát, a taktikát és a straté­giát illeti, az Afrikai Nemzeti Kongresszus szövetségesei vá­gunk. © Hogyan értékeli azt a nem­zetközi szolidaritást, amelyet a világ vállal a dél-afrikai nép­pel? Ma nemzeti felszabadító har­cunkat és apartheid elleni har­cunkat világszerte támogatják. Az ilyen szolidaritásnak nagy ereje van. Amikor például né-: pünk megtudta, hogy Prágában, Varsóban vagy Londonban szo­lidárisak harcával, megerősödik benne az a tudat, hogy nincs egyedül, hogy oldalán állnak olyan emberek, akiket ez a harc érdekel, és bekapcsolód­nak e harcba. A szolidaritás leghatékonyabb formája természetesen más ál­lamok közvetlen segítsége. Ez különösen a szocialista orszá­gokra vonatkozik. E segítség nélkül nagyon nehéz lenne folytatni a felszabadító harcot. (M. K.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents