Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-08 / 83. szám, kedd

AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA

/folytatás a 4. oldalról)

szakmunkásképző iskolák anyagi-műszaki feltételeinek egyenlőtlenségét, Nyugtalanít bennünket, hogy csak nagyon lassan és formálisan megy végbe a szakmunkásképző iskoláknak a termelési-gazdasági egységek főigazgatósága és a knb szakosztályai irányítása alá vonása.

Vannak üzemeink és vállalataink, mint például a Trenčíni Ruhagyár, a Martini Nehézgépgyár és a Breznói Hídgyár, melyek készségesen segítenek a helyi gimnáziumnak a munkára nevelés feltételeinek javításában. Köszönettel fogadjuk az üzemek és vállalatok segítő kezét, az alapiskolák munkára nevelésének javítására irányuló törekvéseiket. E tekintetben példás kapcsolat és együttműködés bontakozott ki a podbrezová) Jan Šverma Vasmű és a helyi alapiskola között. Megfelelő munka végzését teszi lehetővé az alapiskola tanulóinak a nyitrai Plastika és a bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyár.

Társadalmunk szociális és gazdasági fejlődésének programjából jelentős feladatok hárulnak a felsőoktatási intézményekre. A felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek felkészítését céltudatos kommunista nevelésként értelmezzük. Éppen a felsőokta tási intézmények végzőseinél, mint a jövő szakembereinél, tudományos alkotó és vezető dolgozóinál rendkívül fontos a szilárd marxista—leninista meggyőződés, a tudományos világnézet, a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus, valamint a kommunista párt politikájával való azonosulás, a közös munkához való szocialista viszony, a szocialista építés feladatainak teljesítéséhez való elkötelezett hozzáállás.

A párt XV. kongresszusa után a kommunista nevelés megvalósításában a világnézeti nevelésre helyezzük a súlyt. A felsőoktatási intézmények a tudományos világnézetre nevelés feladatának a szaktantárgyak oktatása során tesznek eleget. A világnézeti nevelést teljességében értelmezzük; a hallgató tudományos ismereteket sajátít el a természet és a társadalom

kialakulásáról és fejlődéséről s gon- dolkozásmódját úgy formáljuk, hogy dialektikus egységben alakuljon ki tudományos világnézete, társadalmi aktivitása és elkötelezettsége,

Az oktató-nevelő munka és a tudományos kutatótevékenység minősége és hatékonysága az oktatói testületek politikai, szakmai, pedagógiai és tudományos színvonalától függ. Felkészítésük során elsősorban arra törekedtünk, hugy növeljük elméleti ismeret- anyaguk mennyiségét marxizmus— leninizmusból, s figyelemmel kísérjék az Időszerű politikai kérdéseket. Művelődésük a pártoktatás egyes tormáihoz kapcsolódik.

A felsőoktatási intézmények hallgatói erkölcsi és politikai arculatának lormálásaban pótolhatatlan szerepe van a marxizmus—leninizmus oktatásának, melyet a marxizmus—leninizmus intézetei biztosítanak be. A marxizmus-—leninizmus oktatói nem elégedhetnek meg azzal, hogy a hallgatok az egyes tantárgyakban gazdag elméleti ismeretekre tegyenek szert az oktatás során, tudományosan kell megvilágítaniuk társadalmunk és az egész világ jelenlegi fejlődésének politikai és gazdasági kérdéseit és arra kell törekedniük, hogy a' hallgatók ismereteiket alkotó módon alkalmazni tudják a gyakorlatban. Ennek a feladatnak a sikeres megvalósítása a pedagógus felkészültségétől és műveltségétől függ. Ezért állandó feladatnak tekintjük a marxizmus—leninizmus intézetei munkájának további javítását, káderellátottságát, az oktatók szakmai, tudományos és pedagógiai kép zését.

A telsőoktatási intézmények kommunista nevelésének rendszerében jelentős szerepe van az iskolán kívüli nevelői ráhatásnak. Figyelemmel kísérjük elsősorban: a társadalmi-politikai gyakorlatot, a szakköri tevékenységet, a hallgatók tudományos kutatómunkáiét, műn ka kezdeményezését, a testnevelést és a sportol és a kollégiumokban lolyó nevelőmunkát. Az elért kedvező eredmények ellenére a diákkol- íégiumokat nem sikerült a fiatalok politikai, kulturális és társadalmi élete központjaivá alakítani.

VLADIMÍR ÍVSIMÄČ elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Matica slovenská elnökének felszólalása

1980.

ÍV. 8.

Egykor azt kép zeltük, hogy a dolgok és az emberek megváltó zása aránylag kevés időt igényel.

Ám tudomásul kel lett vennünk, hogy a teremtéshez és az építéshez vagy a neveléshez Idő re van szükség és főleg időre, annyi időre, hogy „a szocialista ember . nevelése időben meghatározatlan folyamat“ — így áll a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a Központi Bizottság 15. ülésén elhangzott beszámolójában. Ugyanott az is elhangzott, hogy „a szocialista építés három évtizede hazánkban elegendő tapasztalattal szolgált e fejlődés bonyolultságáról, mely módosttotta a nem egy, a forradalom kezdetén született elképzelésünket.

Akkor, a forradalom kezdetén például azt gondolták, hogy a nép által és a nép számára teremtett kultúra nemcsak szükségszerű a szocializmus számára, hogy gyorsan is bevezethető, egykettőre, akárcsak a villany, egyszerűen is, mondjuk — dekrétummal. Annyiszor kijelentettük — én magam is nemegyszer megtettem ezt —, hogy a kultúrán belül felszámoltuk az anta- gonizinusokat, melyek oly tipikusak az osztálytársadalom, a kapitalizmus számára, ahol a kultúra kezdettől fogva és sorsszerűén szkizofréniában szenved, kettős tudatban, vagy inkább kettős tudatlanságban. Sok alkalommal leküzdöttük az összes ellentéteket — a kijelentéseinkben, persze ez már sokkal kevésbé sikerült a társadalmitörténelmi gyakorlatban. Elvégre mi a legfontosabb ma, mi a legfontosabb számunkra, mit jelent a kultúra ma a nép számára? Talán a zeneművészet, a képzőművészet vagy az irodalom csúcsművei jelentenék csupán a kultúrát? Vagy valami más a kultúra, a művészet? Elegendő beszédes és pontos statisztikai bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy azt mondhassuk: valami más az, hogy a kultúra a nép számára tulajdonképpen konzumkultú- ra, hogy hasonlít a régi ismert tömeg- kultúrára, ahol a mennyiség törvényei érvényesek, nem pedig a minőség törvényei. A kultúra és a művészet kétszólamúságának nálunk nincsenek oszlályalapjai; a határ az egyes szociális rétegek között vezet,

sőt egyes egyének között is: létezik mindennapi kultúra, legalábbis mindennapi kulturális kulissza, és létezik — legalábbis némelyek számára — ünnepi kultúra. A mindennapi az tömeges, és sajnos, meghatározza az egész kulturális szintet; az ünnepi, tehát a valódi kultúra a kisebbségben levő csodabogaraknak a dolga és egyre inkább az,

„Nem lehetünk azonban közömbösek az iránt, ami rontja az ízlést, ami deformálja a művészet társadalmi feladatát és. lunkcióját. És sohasem fogjuk eltűrni, ami ellentétben áll ideológiánkkal, ami keresztezi a szocializmus céljait." — hangsúlyozta a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója. Éa nem véletlenül áll ez a két dolog t- a rossz ízlés és a szocialistaellenes ideológia — oly szorosan közel egymáshoz. Lehetséges, hogy már (csaknem] megtanultuk felismerni azt, ami ellentétben áll ideológiánkkal, noha néha nem látunk jól az ügyesen elrejtett dolgok mögé és néha viszont mesterséges ideológiai (kísérteteket teremtünk. De még nem tanultuk meg, nem rögződött eléggé tudatunkban, hogy a rossz ízlés nemcsak esztétikai tényező, hanem kifejezetten ideológiai, és a mi konkrét esetünkben fölöttébb nem szocialista tényező. Ha elképzeljük, hogy a rossz ízlés tömegesen hat, minthogy főként a tömegtájékoztatási eszközök terjesztik, ha elképzeljük, hogy nincs az országban olyan hely, ahol a mindenütt jelenlevő rossz ízléstől védve lennénk, hogy senki sem menekülhet el az elől, amit életünk kulisszájának nevezünk, és ami lassanként, és sai- nos a többség számára az élet értelmévé, vagy inkább értelmetlenségévé válik, hogy nem menekülhet el a giccs és az ízléstelenség elől, mert egyszerűen nem menekülhetünk el a műszaki civilizáció elől, így aztán a másodrangú kérdésből nemcsak súlyos probléma lesz, hanem alapvető probléma is. Például főként a szlovák pop-music dalszövegek nagyon rosszak (primitíven kifejezve: hozzá kell tenni, hogy általában a hagyományos táncdalszövegek sem sokkal különbek). Az ízlés, vagy inkább az ízléstelenség kérdése nem csupán a dalszövegeket érinti. A Matica slovenská széles körű és hosszan tartó kutatómunkát folytatott a könyvtárakban a városi típusú lakosság ízlésének kérdéséről. A kísérletből többek között kiderült, hogy a legolvasottabb tíz könyv között csupa giccs található. És egyáltalán nem

érinti csupán a kultúra vagy a művészet szűk körét, „A sajtónak, a rádiónak és a televíziónak fokoznia kell vonzóságát“ — állapította meg a CSKP Központi Bizottságának beszámolója. Fojtík elvtárs megejegyezte, hogy az ideológiai munka lebecsülését benyomás-improvizációkkal és hangos kampányokkal álcázzák; Válek elvtárs pedig azt mondta: „Előadásokat tartunk általános problémákról, amelyek mintha mindenkit érintenének, de senkit sem érintenek.“

A rossz ízlés, a formalizmus, a befogadó szüntelen lebecsülése, vagyis pontos nevén nevezve — a „locsogás“ következménye, hogy az ideológiai és a propagandamunka a tömegtájékoztatási eszközökben hossz- és más hasonló mértékekben méretik, hogy nem mérik — már régen! — a szó minőségével, azaz annak tömörségével, világosságával és fontosságával, hogy a kommentátorok és a propagandisták olyan képet vágnak, mint a próféták az egybegyíílt tudatlanok előtt, akiknek titkos okokból hallgatniuk kell őket (az egybegyűlteknek persze nem muszáj hallgatni őket és többségük nem is hallgatja). így hát a propaganda, akinek mindenkihez kellene szólnia, sokszor senkihez sem szól.

Még egyszer idézem a CSKP KB Elnökségének beszámolóját: „A szocializmusban a személyiség sokoldalú harmonikus fejlődése nemcsak a szocialista és a kommunista építés céljává lett, hanem ugyanakkor a termelőerők fejlődésének legdinamikusabb tényezőjévé is.“

Ha ez így van, ha csaknem az ösz- szes gazdasági tartalék a személyiség fejletlenségében vagy nem elégséges fejlettségében rejlik — meggyőződésem, hogy ez pedig így van, hogy Csehszlovákia gazdaságában nincs másutt tartalék, csak a termelő személyiségében -r- akkor egész gazdaságpolitikánknak, ideértve a tervpolitikát Is, éppen ennek, vagyis az emberi szemléyiségnek a fejlesztésére kell öszpontosítania figyelmét. Tehát

a személyiség felkészítésének területére, az iskolaügy hatalmas területére és a szóban forgó személyiség hatalmas belső ereje fejlesztésének kérdésére, vagyis a kultúra területére. Sajnos, éppen a tervezésben dolgozók mintha a legkevesebbet törődnének azzal, amiből élnek, vagyis a jövővel, éppen életünk perspektív területeivel szemben, főleg a kultúrával szemben egészen perspektívaellenesen viseltetnek.

Már sok dolgot megtanultunk. Tud juk —• és ez több a megismerésnél, ez már állandóan jelenlevő tudatosság, mert saját pótolhatatlan tapasztalatainkból ered, hogy a kultúra nem valamiféle tűzhányó egyszeri kitörése, hanem a bortermő láva jelenléte; hogy a kultúra — élő szervezet, és mint minden szervezet, mozgásban van, és az igazság róla, a kultúráról csak a mozgásai által és az összefüggései által derül ki. Mozgásritmusát különleges törvényszerűségek határozzák meg, hogy pl. a szegénysége időleges és a valódi győzelmei állandóak. És hogy nem szereti a mesterséges földcsuszamlásokat, inkább a nyugodt és állhatatos emberi munka felel meg neki.

Azt tudjuk, hogy valóságunkból nem lehet kitörölni a fogyasztói kultúrát, állítólag azért, mert a műszaki civilizáció mozgásaiból ered. Mint

más civilizációs átkok (pl. a légkör- szennyeződés), a konzumkultűra Is új probléma és nyilván egészen új eszközökkel kell majd ellenük harcolnunk. Már ma is tudjuk, hogy a kon- zumkultúra esetében is ragaszkodni kell a minőségi mértékekhez. Hogy a művészeti kritikának nevükön kell

neveznie a dolgokat. A kulturális giccset kulturális giccsnek kell neveznie, hogy azokat az intézményeket, amelyek tömegesen terjesztik az ízléstelenséget, pellengérre kell állítani.

Nincs miért meghátrálnunk az ízléstelenség és a kultúrálatlanság előtt, és nincs is hová hátrálnunk, ha a szocialista kultúra talaján akarunk

maradni.

IRENA GMITTEROVÄ eivtársnőnek, az SZLKP KB tagjának, a Bystré nad Topľou-i Alapiskola

helyettes igazgatójának felszólalása

A Vranov nad Toplou-i járás

pártszervezetei nagy gondot fordítanak arra, hogy intenzíven fejlesz- szék és tökéletesítsék az ideoló giai munkát és a mindennapi politi kai tömegmunkát, amely a pártszervek és -szervezetek tevékenységének oszthatatlan része.

Bár járásunk gazdaságilag dinamikusan fejlődik, a 6. ötéves tervidőszak elmúlt négy évének eredményei azt mutatják, hogy még jelentős tartalékaink vannak mind az Iparban, mind a mezőgazdaságban. Gazdasági propagandánk és politikai tömegmunkánk e problémák megoldására összpontosítja figyelmét. Fel kell vennünk a harcot a hosszabb ideje fennálló fogyatékosságokkal, amelyek az ideológiai munkában is fellelhetők. Még mindig nem tettünk meg mindent azért, hogy propagandistáink, előadóink, agitátoraink, s lényegében minden párttag tudatosítsa: hatékonyabbá kell tenni a gazdasági nevelést. Fontos feladatunk, hogy a gazdasági propaganda és agitáció mélyreható és átütő erejű legyen.

A szemléltető példa és a konkrét bírálat módszerével igyekszünk erősíteni dolgozóinknak a párt politikája iránti bizalmát, megszüntetni a számos helyen még mindig fellelhető hibákat és fogyatékosságokat.

Gazdasági propagandamunkánk és politikai tömegmunkánk célja a 6. ötéves tervidőszak utolsó éve tervének teljesítése és túlteljesítése. Nagy súlyt helyezünk a hatékonyság növelésére és a munka minőségének javítására, az exportmegrendelések teljesítésére, a termelőkapacitások és a munkaidő kihasználására, a gabonatermelési problémák megoldására, a növénytermelés gyorsabb fellendítésére, a burgonya, az ipari termények, a zöldség és a gyümölcs terméshozamának növelésére.

Jól tudjuk, mennyire fontos e téren a propagandisták, az előadók, az agitátorok és más pártmunkások felkészítése, hogy meg tudjanak felelni a növekvő követelményeknek. E munkának csak néhány formáját említeném:

a pártpropaganda tanfolyamai, az elmélet és a módszertani esti tanfolyamé, a járási politikai tanfolyam s különféle más tanfolyamok és szemmé- mai, a politikai agitáció esti iskolája, a marxizmus—leninizmus esti egvete- riumok.

A gazdasági propagandának ugyan csak jól bevált és hatékony formái a szocialista munka iskolái és a szövet kezeti munkatanfolyamok, amelyeket járási méretben már második éve a Sofi Efsz szervez. Az utóbbi tanfolyamot eddig 486-an végezték el.

A gazdasági propaganda és a politikai tömegmunka elválaszthatatlan része a pártoktatás, különösen ha tanfolyamain gazdasági kérdésekkel foglalkoznak. A jelenlegi iskolai évben 150 alapfokú tanfolyamot szerveztünk, ebből 68 tanfolyamon a gazdasági ismereteket és a gazdaságpolitika alapjait 1010 hallgatóval oktatják. A 12 középfokú tanfolyamon 271 hallgató, mindenekelőtt pártalapszervezetek és társadalmi szervezetek tisztségviselői, propagandisták és agitátorok vesznek részt. A gazdasági ismeretek alapjait az üzemi pártszervezeteknél számos párttag és tagjelölt sajátítja el.

A járás pártszervezetei nagy gondot fordítanak a fiatal nemzedék nevelésére és általában a közoktatásra. A pedagógusok a mi járásunkban is hatékonyabb munkamódszereket és formákat érvényesítenek, melyek segítségével nagyobb mértékben aktivizálják a tanulókat, formálják szocialista tudatukat, megismertetik velük a tudományos világnézetet. A pedagógusok vezette világnézeti szakkörök a járás minden iskolájában működnek. Tevékenységüket vonzóan fejtik ki. Kirándulásokat szerveznek, tagjaik ellátogatnak a járás emlékezetes helyeire, megtekintik a forradalmi hagyományok termeit, szovjet fiatalokkal leveleznek. A pedagógusok személyes példamutatásával a fiatal nemzedéknek meg akarjuk magyarázni, mennyire bonyolult, de helyes utat követünk a szocializmus építésében, megismertetjük a fiatalokat dolgozóink eredményeivel, s megtanítjuk őket arra, hogy tiszteljék és tovább folytassák elődjeik művét. Tartós célunk, hogy a fiatalokból sokoldalúan művelt, testileg és szellemileg rátermett, szocialista módon gondolkodó és cselekvő embe-' reket neveljünk.