Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-08 / 83. szám, kedd

KILÁTÁSTALAN út A moszkvai Pravda cikke a kínai helyzetről (ČSTK) — A moszkvai Pravda Kilátástalan út címmel közölte Igor Alekszandrov cikkét a kínai helyzetről. Az alábbiakban ismertetjük a fontos írást. Dolgos ünnepnapok A legutóbbi fejlemények azt bizonyítják, hogy Kínában to­vább éleződik a maóizmus vál­sága és a Kínai Kommunista Pártban ezzel kapcsolatban vég­bemenő folyamatok. Erről ta­núskodott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának februári ülése is. A Mao köve­tői közt folyó éles versengés újabb menetében további erőát- csoportosítás ment végbe a pe­kingi vezetésben. Újabb négy személyt távolítottak el a poli­tikai bizottságból, akik még a kulturális forradalom idősza­kában tevékenykedtek. Liu Sao-csit rehabilitálták. Újból megalakították a Központi Bi­zottság titkárságát, amelynek élére Hu Jao-pangot állították. Megtárgyalták a Kínai Kommu­nista Párt módosított alapsza­bályzatának javaslatát, és hatá- rozatot hoztak a Kínai Kom­munista Párt XII. kongresszusá­nak összehívására, nyilván 1980 végén. Egyes megfigyelők szerint a jóváhagyott intézkedések, ame­lyeknek „véget kell vetniük a szervezetlenség és fegyelmezet­lenség megnyilvánulásainak és a még mindig előforduló ösztö- nösségnek“ megszilárdították Teng Hsziao-ping a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága alelnökének, az Ál­lamtanács alelnökének pozí­cióját. Ugyanakkor ezek az intézkedések azt tanúsítják, hogy gyengült Hua Kuo-feng, a Központi Bizottság elnökének, az Államtanács elnökének be­folyása, akit a kulturális forra­dalom juttatott „hatalomra“, és közvetlenül Mao utasítására lé­pett funkcióba. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a kí­nai vezetők közti küzdelem nem ért véget, és bogy bárme­lyikük helyzete megváltozhat. A plénum előtt változások és tisztogatás ment végbe a párt­ós államigazgatási apparátus alacsonyabb szerveiben és a hadseregben. A tartományi párt- bizottságok több titkárát és a katonai körzetek több parancs­nokát váltották le. A vezető káderek soraiban ez volt a leg­nagyobb változás 1976 óta, ami­kor megdöntötték „a négytagú bandát“. A Kínai Kommunista Párt ve­zetőségében folyó hatalmi har­cot mély válságjelek kísérik a gazdasági, ideológiai, politiikai és társadalmi életben. A 8(1 as évek küszöbén a kínai lakosság anyagi helyzete gyakorlatilag az ötvenes évekhez hasonló. A munkanélküliek száma mintegy 20 millió, de számuk a közel­jövőben tovább emelkedhet, mi­vel Kínában évente 10 millió ember éri el a produktív kort. Az iparban káosz uralkodik, az állami vállalatok egynegyede veszteséges, a mezőgazdasági termelés lassan növekszik, rend­kívüli nehézségek merülnek fel a fűtőanyag-energetikai komplexumban és a közlekedés­ben. Nyilvánvaló az ellentét az optimista hivatalos adatok és a valóság között. A népgazdaság fejlesztésének tízéves terve, amelyet 1978-ban hagytak jóvá, s amelyet kulcs- fontosságú időszaknak tartot­tak annak a feladatnak a tel­jesítésében, hogy Kína 2000 ig felsorakozzon a világ legfej­lettebb országai közé, megva- lósíthatatlannak bizonyult. Amint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi plénuma is megerősí­tette, a kínai vezetők kerülik a kudarc valódi okainak feltá­rását. A mai pekingi vezetés poli­tikája gyakorlatilag nem ad re­ményt a kínai dolgozóknak, hogy helyzetük javulni fog. To­vábbra is arra szólítják fel őket, „ne sajnálják az áldozato­kat“ és „ne legyenek túlzott igényeik“. Különböző intézkedé­seket tesznek, hogy elnyomják a kínai lakosság elégedetlenségét, támadják jogaikat és szabad­ságjogaikat. A közrend védel­mében újból a hadseregé a fő­szerep. Az ötödik plénum azt javasolta, hogy a kínai alkot­mányban vonják vissza azt a cikkelyt, amely biztosítja az ál­lampolgároknak azt a jogát, hogy „kinyilvánítsák nézeteiket, vitatkozzanak és plakátokat ra­gasszanak ki." A kínai vezetésnek nincs pon­tos távlati akcióprogramja, nem egységes a gazdasági és szoci­álpolitika, az iskolaügy, az ál­lamépítés és számos más kér­désben, ezt tanúsították az 5. plénumon tapasztalható ellen­tétek. A gazdasági fejlődésre vonatkozó határozataik csak ál­talános megállapításokat tartal­maznak. A pekingi vezetés ideológiai­lag és politikailag félrevezeti a pártot és a dolgozók széles ré­tegeit, készen áll, hogy Kína fejlesztését szorosan összekap­csolja a fejlett tőkés országok­kal fennálló kapcsolatok bőví­tésével, kedvező feltételeket te­remtsen a külföldi tőke tevé­kenységéhez a ikínai gazdaság­ban. A Népi Képviselők Orszá­gos Gyűlése már törvényt fo­gadott el vegyes vállalatok lét­rehozásáról a külföldi tőke részvételével. A plénumon elfogadott doku­mentumok között különleges helye van a Liu Sao-csi volt kí­nai elnök és á part alelnöké­nek rehabilitációjáról hozott határozatnak. A kulturális for­radalom előtti időszak „áruló­ját, provokátorát, sztrájktörő­jét“ halála után rehabilitálták abban a pártban, amelyből 19138 ban Mao utasítására „örök­re kizárták“ mint a párt- és államvezetés „burzsoá csoport­jának vezetőjét“. Liu Sao-csi rehabilitálásának indoklásából szándékosan ki­hagytak mindent, ami a Kínai Kommunista Párt Vili. kong­resszusának külpolitikai plat­formjára vonatkozott (Liu ter­jesztette elő a beszámolót), amely imperialistaellenes in­ternacionalista irányzatot kép­viselt, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal foly­tatott barátság és együttmű­ködés elmélyítését szorgalmaz­ta. A rehabilitálásra vonatkozó indoklás csupán annyit tartal­maz, hogy Liu Sao-csi, Lin Piao és a „négyek és társaik“ intri­káinak áldozata lett. A „nagy proletár kulturális forradalom“ tízéves ábrándja, az utóbbi húsz év alatt a po­litikai és gazdasági életben el­szenvedett kudarcok a maoiz- musnak mint a társadalom irá­nyítása elméletének és gyakor­latának teljes csődjét jelentet­ték. Ezt természetesen a mai kínai vezetőknek is el kell is­merniük, miközben azonban az egyik hazugságot a másik után hangoztatják, és mindent meg­tesznek azért, hogy megvédjék Maot és megőrizzék a maoiz- mus nacionalista és hegemonis­ta alapját. Mindezt „Mao Ce- tung eszméi valódi arculata felújításának“ nevezik. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának politi­kai Bizottságában háttérbe szo­rították azt a frakciót, amely elvetette a maoizmus módosí­tását, és így objektívan meg­akadályozta a mai rendszer megszilárdítását és stabilizálá­sát. A maoizmus, a nagyhatal­mi hegemonista és szovjetelle­nes politika elmélete és gya­korlata továbbra is a Kínai Népköztársaság bel- és külpoli­tikájának alapja marad. A „proletár vezérkar“ annak idején Mao felhívására harcot indított Liu Sao-csi „burzsoá vezérkara“ ellen. Most ugyan­ezek az emberek a pártvezetés megszilárdításának és tökélete­sítésének ürügyén visszavág­nak, hogy, amint mondják, „elősegítsék a fejlődést, meg­szilárdítsák a politikai stabili­tást és felzárkózottságot“. Az 5. plénum hangsúlyozta: széles körű kampányt kell indítani „a pártegység megszilárdítására“ — a pártnak 38 millió tagja van. A Kínai Kommunista Párt­ban most újabb nagy tisztoga­tás megy végbe azzal a cél­lal, hogy mindenáron meggyor­sítsák az ország átépítését, el­sősorban növekedjen gazdasági ereje a „kiéleződött nemzetközi helyzet“ ürügyén. Az Egyesült Államok által a világ különböző részeiben vég­rehajtott agresszív akciók kö­vetkeztében a nemzetközi hely­zet jelentősen kiéleződött, eh­hez nagyban hozzájárul a kí­nai vezetés külpolitikai irány­vonala Is. A Zsenmin Zsipao a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága ülésének ide­jén azt írta, hogy „nem léte­zik az enyhüléstől a hideghá­borúhoz való visszatérés prob­lémája, mivel ma nemcsak hi­deg, de forró háború is léte­zik“. Ezért „az Egyesült Álla­moknak készen kell állnia, hogy „több háborút folytasson a világ különböző részeiben.“ Peking kioktatja a nyugati kor­mányokat, hogyan lehet a leg­jobban felismerni az enyhülés­re tett szovjet javaslatok „ár- talmasságát“. Pekingben a kor- mánykerék mellett különböző arculatú maoisták váltakoznak, de Mao külpolitikájának lénye­ge változatlan maradt: az ag­resszív nagyhatalmi soviniz­mus, az egyeduralkodói törek­vések, a nemzetközi ellentétek­kel kapcsolatos spekulációk és a háborús uszítások. A hegemonizmus politikája elsősorban a szovjetellenegség- ben nyilvánul meg, mivel ép­pen a Szovjetunió és a világ­szocializmus jelenti a fő aka­dályt a hegemonista törekvé­sekben. A kínai vezetés szov- jetellenessége nemcsak a pro­pagandában nyilvánul meg, hanem a kínai vezetésnek az imperialista erőkkel megvaló­sított számos politikai akciójá­ban is. A kínai vezetők nyíltan arra törekednek — amint azt a Zsenmin Zsipao írja — hogy „fékezze, aláássa, meghiúsítsa mindazt, amit a Szovjetunió bárhol a világon tesz“. Peking gyalázatosan megtámadta Viet­namot, és azzal fenyegetőzik, hogy ezt a Ikalandot megis­métli. Peking szovjetellenes politi­kájának uszító és provokáló jellege van. Mindenki tudja: Peking stratégiai terveinek része, hogy egy termonukleá­ris háború keretében összetű­zést idézzen elő a Szovjetunió és az USA között. Ebben az esetben Peking nyilván a nuk­leáris katasztrófa keretén kí­vül aikar állni. Ezek azonban csaik szándékok. Az Egyesült Államok a valóságban egyre intenzívebben szünteti meg a 'kínai vezetés „megfigyelői“ pozícióját, és arra törekszik, hogy Pekinget bevonja hábo­rús kalandjaiba. Hua Kuo-feng, Teng Hsziao- ping és más kínai vezetők az afganisztáni eseményekkel kap­csolatban egyre gyakrabban közös, gyakorlati és hatékony akciókra hívják fel az impe­rializmust és a reakciót a Szovjetunió ellen. Pelking sza­vaival és tetteivel arra akarja ösztönözni az imperialista nagyhatalmakat, elsősorban az USA-t, hogy bővítse katonai együttműködését Kínával. Ez a politika szöges ellen­tétben áll a béke és a szocia­lizmus, elsősorban pedig a kí­nai nép érdekeivel. Nyilván­való, Kínának békére és jó­szomszédi kapcsolatokra van szüksége, ha valóban fejleszte­ni akarja népgazdaságát, A Szovjetunió mindig elle­nezte és ellenzi a nemzetközi feszültség fokozását, mindig a békéért, a jó kapcsolatokért és az államok együttműködéséért küzdött. Ezt a politikát érvé­nyesítette Kínával szemben is. Elvi jelentőségű nyilatkozatait konkrét, konstruktív javasla­tokkal támasztja alá. A Szovjetunió állásfoglalása Iközismert, a vitás kérdések bé­kés úton, tárgyalások útján való megoldásának híve. A pe­kingi vezetők azonban a pro­vokációk, az uszítás, a zsaro­lás és a fenyegetések politi­káját alkalmazza a Szovjet­unióval szemben. Közismert tény, hogy ez a politika sen­kinek sem hozott sikert. A szovjet és a kínai nép létér­dekeinek nem azok a kijelen­tések felelnek meg, hogy haj­landók normális kapcsolatokat fenntartani a Szovjetunióval, hanem a kínai vezetőknek az az igazi törekvése felelne meg, hogy a tárgya lásoikat békés úton, gyakorlati tettekkel alá­támasztott tárgyalásokkal old­ják meg. Annak az útnak, amelyet a pekingi vezetők jelöltek ki a kínai népnek, nincsen jövője. A kínai nép jövője a szocia­lizmusban és azokkal az orszá­gokkal való barátságban és együttműködésben rejlik, ame­lyek a bevált, a történelem ál­tal megerősített szocialista úton haladnak. ELLENTMONDÓ HÍREK HZ AMERíKA! TUSŽOKHÔL (ČSTK) — Az Iránban fogva tartott amerikai túszok sorsa továbbra is bizonytalan. A ve­lük kapcsolatos hírek és nyi­latkozatok ellentmondásosak. Baniszadr iráni elnök felszólí­totta az egyiptomi népet, hogy keljen fel „Szadat bábrendsze­re ellen“, amely menedéket adott a megdöntött iráni sah- nak. Az elnök hangsúlyozta, hogy az egyiptomi rendszer tá­mogatja az iszlám ellenségeit, és a volt iráni sahot ki kellene adni Iránnak. Az Iszlám Forradalmi Tanács, valamint a diákok képviselői találkoztak Khomeinivel és az amerikai túszokról tárgyaltak. A diákok a találkozó előtt ki­jelentették, amennyiben Kho­meini belegyezik, ők is egyet­értenek a tanács döntésével, hogy átadják a túszokat. Az Iráni Iszlám Forradalmi Párt, amely elsősorban Khomei­Fegyvernyugvás Csátiban (ČSTK) — A TASZSZ jelenté­se szerint Ndjemana, a Csád fő­város utcáin ikét hét után elő­ször hallgattak el a fegyverek. A Goukouni Oueddei elnök és Kissen Habre hadügyminiszter közti konfliktus okozta véres összetűzéseket Evadem togói el­nök megérkezése után szüntet­ték be, aki elvállalta a közve­títő szerepét ebben a vitában. A konfliktus megoldására lépé­seket tett az Afrikai Egység- szervezet is. Hírügynökségek je­lentése szerint a harcok során mintegy 1500 személy vesztette életét, több mint 30Ó0-en meg­sebesültek. AZ AFGANISZTÁNI Demokra­tikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának Elnöksége ratifi­kálta a korlátozott szovjet ka­tonai kontingens ideiglenes af­ganisztáni tartózkodásának lel­tételeire vonatkozó szovjet—af­gán megállapodást. A JUGOSZLÁV Kommunisták Szövetsége nem vesz részt az európai kommunista és mun­káspártok párizsi találkozóján, amely április 28-án és 29-én valósul meg. A párt elnökségé­nek erre vonatkozó döntését Alekszander Grlicskov, a Köz­ponti Bizottság Elnökségének tagja jelentette be. LEONYID BREZSNYEV és ALEKSZEJ KOSZIGIN üdvözlő táviratot küldött Kekkonen finn elnöknek a szovjet—finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés aláírásának 32. évfordu­lója alkalmából. KREISKY osztrák kancellár a belgrádi televíziónak adott interjújában reményét fejezte ki, hogy a helsinki konferen­cia Záróokmányát aláíró orszá­gok képviselői az akadályok ellenére idén ősszel találkoz­nak Madridban. Állást foglalt a semleges és el nem kötele­zett országok együttműködésé­nek elmélyítése mellett. BEFEJEZŐDÖTT a Dán Kom­munista Párt XXVI. kongresszu­sa, amely a Központi Bizottság beszámolójának megvitatása után módosította a párt prog­ramját és alapszabályzatát, majd megválasztotta a párt ve­zető szerveit. A párt elnöke továbbra is Jörgen Jensen. ni híveit tömöríti, viszont éle­sen elítélte azt a tervet, hogy az 50 amerikai túszt, akiket ta­valy novembertől tartanak fog­va az amerikai nagykövetség épületében, átadják az Iszlám Forradalmi Tanácsnak. A Reuter jelentése szerint további „válságbizottság“ ala­kult, amely megkísérli az ame­rikai túszokkal kapcsolatos probléma megoldását. A legu­tóbbi hírek szerint az Iszlám Forradalmi Tanács határozatot hozott a túszok sorsáról, de a határozatot a csak Khomeinivel való újabb találkozás után hoz­za nyilvánosságra. Teheránban közzétették a par-: lamenti választások első fordu­lójának eredményeit. A közle­mény szerint a legtöbb mandá­tumot az Iráni Iszlám Köztár­saság Pártja szerezte meg, amely az ortodox muzulmán papságot egyesíti. A belügymi­nisztérium nyilatkozata szerint a második fordulót csak a vá*< lasztási visszaélésekkel kapcso­latos panaszok kivizsgálása után tartják meg. Pham Van Bong Delhiben (ČSTK) — Pham Van Doiir, a Vietnami Szocialista Köztár­saság miniszterelnöke tegnap hatnapos hivatalos látogatásra Indiába érkezett. Az indiai—vi­etnami tárgyalások során meg­vitatják a nemzetközi helyzetet' — elsősorban az el nem köte­lezett országok szempontjából —, külön figyelmet szentelve Délkelet-Ázsiának. Megvitatják a két ország együttműködésé­nek kérdéseit is. AZ NSZK Békeszövetsege nyilatkozatot adott ki a hitle­ri fasizmus vereségének köze­ledő 35. évfordulójával kapcso­latban. A nyilatkozat hangsú­lyozza: ez az évforduló éber­ségre ösztönöz bennünket, újabb erőfeszítéseket kell tennünk annak megakadályozására, hogy már soha ne legyen háború, és a nemzetek ne ismerjék meg a háború borzalmait. 1S1DORO MALMIERCA kubai külügyminiszter Delhibe érke­zett, ahol India külügyminisz­terével és miniszterelnökével az el nem kötelezett országok* nak a délnyugat-ázsiai helyzet­tel kapcsolatos állásfoglalásá« ról folytat eszmecserét. SZOVJET vezetők üdvözlő táv­iratot küldtek Haile Mariam­nak, Etiópia Minisztertanácsa elnökének Etiópia nemzeti ünj nepe alkalmából. A távirat hangsúlyozza, hogy a szovjet nép szolidáris a békeszerető etióp néppel. IZRAEL újabb két militarizalt települést épít Jericho környé­kén. Mint ismeretes, a Jordán íolyó megszállt nyugati partján az izraeli kormány számos ilyen települést épít, hogy ily módon kisajátítsa az eredetileg arab területeket. LJUBLJANAI jelentés szerint Joszip Broz Tito jugoszláv el­nök egészségi állapota továbh- ra is nagyon súlyos. Az elnök egészségi állapotában az elmúlt napokban nem történt lényeges változás. AZ AMERIKAI képviselőház küldöttsége Belgrádba érkezett, ahol jugoszláv vezetőkkel a ju­goszláv—amerikai kapcsolatok­ról, valamint nemzetközi kér­désekről tárgyalnak. leik, összesen 107- vagont indí­tottak útnak az ország minden részébe. BÄIMYÄSZREKORD Vállalati rekordot állított fel a húsvéti ünnepek alatt a ho- doníni körzet Május 1 Bányá­jában František Jeŕábek mun­kakollektívája. Harmincegy munkanap alatt nagyon nehéz körülmények között 417,5 mé­ter folyosót hajtottak. Ezzel a teljesítményükkel a kollektíva tagjai teljesítették hazánk fel- szabadulásának 35. évforduló­ja tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalásukat. I ČSTK\ /Folytatás az 1. oldalról/ vállalásukat: 134 napon belül befejezik a nagyjavítást. TELJESÍTETTÉK TERVÜKET A novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Művekben szomba­ton és vasárnap kétezer dol­gozó állt munkába, összesen 9 millió korona értékű árut állítottak elő. Minden részle­gen teljesítették tervüket, így például 630 tonna szódalúgot, 540 tonna PVC-t, 400 tonna karbidot, 100 tonna triklóreti- lént és 60 000 négyzetméter padlóburkolatot állítottak elő. A szállítás dolgozói sem pihen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents