Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-25 / 98. szám, péntek

NYÍLTAK az orgonák 35 ÉVE SZABADULT FEL AZ ORSZÁG ACÉLSZÍVE Frontot Járt emberekkel jár­juk Ostrava környékét, ahol 35 évvel ezelőtt elkeseredett har­cok dúltak. A sudlcel emlék­műnél megálltunk. Pár száz méterre van az államhatár, né­hány kilométerre Zsory lengyel város, valamivel messzebb Tworkow, Wodziszlaw, a Szov­jetunióban megalakult cseh­szlovák hadtest önálló harcko- csidandárja hősies harcainak — amelyeket a 38. szovjet had­sereg kötelékében vívtak — színhelye. — Tworkowban vesztettük el Stefan Vajda alhadnagyot — mondja Ján Helisek tartalé­kos alezredes — a tambovi harckocsizó tanfolyamon barát­koztunk össze. Mindvégig ki­válóan harcolt. Golyó oltotta ki fiatal életét, de alegységének katonái megtartot­ták az elfoglalt hídfőt. Bátorságá­ért, hősiességéért halála után száza­dossá léptették elő és megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Vasil Kobilja tartalékos alezre­des, aki Buzuluk- tól Prágáig részt vett a harcokban, mélyen hallgat. Te­kintete végig sik­lik a tájon, melyet nemcsak a harcok­ból Ismer, gyakran jár itt a fiatalok­kal, az ostravai hadművelet krava- íei múzeumának látogatóival, végig kalauzolja őket az egy­kori harcok színhelyén. — Nehéz harcok voltak itt — szólal meg elgondolkodva. — A csatatéren sok bajtársam esett el. Az én emlékezetemben mégis a duklal harcok élnek a leginkább, ugyanis annak a tanknak a legénységéből, amelynek fasiok alhadnagy volt a parancsnoka az 537-es magaslaton, csak én maradtam életben. Fütött a bosszúvágy, ezért minden vállalkozásban önként vettem részt. Sudicétől tovább visz utunk. Egy 1938-ban épült közepes nagyságú erődítmény előtt ál­lunk meg, amely közelében öt harckocsi áll, jelképként, emlé­keztetve a nehéz, elkeseredett harcokra. A sors iróniája, hogy az erődítményt, amelyet a mün­cheni áruláskor lövés nélkül elhagytak a katonák, nagy veszteségek árán kellett beven­niük, Grusikov hadnagy pa­rancsnoksága alatt a Vörös Hadsereg katonái 20 órán ke­resztül harcoltak érte. — Emlékszel, fan, amikor a a wodziszlawi állomás közelé­ben ártalmatlanná tettél egy fasiszta páncélvonatot? — tö­ri meg a csendet Kobilja elv- társ. — Már hogyne emlékeznék. Szinte okádta a tüzet a szov­jet gyalogságra — válaszolja fan ivanco, —• Néhány jól irány­zott lövéssel ártalmatlanná tet­tük. Ezt követően, még négy el­lenséges tankot lőttünk ki és a szovjet gyalogsággal együtt el­foglaltuk az állomást. Soronkí- vül alhadnaggyá léptettek elő. Még egyszer körüljárjuk az erődítményt, amelyben a légi­bombák és a tüzérségi lövedé­kek ugyan nyomot hagytak, de megsemmisíteni nem tudták. Tovább indulunk. Hrabyné köz­ség határában újra megállunk. Itt épül az ostravai hadműve­let — amely március 10-től má­jus 5-ig tartott — emlékmű. Kívül-belül szorgos munka fo­lyik. Ostrava és környéke ipa­ri vállalatainak dolgozói és a népi milícia egységei több mint 70 000 órát dolgoztak itt tár­sadalmi munkában. — Ostrava közelsége fokoz­ta harci kedvünket — fonja to­vább az emlékezés fonalát Jan Ivanco. — Amikor itt járt ná­lunk Gottwald elvtárs, A. I. Je- remenko, a 4. ukrán front pa­rancsnoka azt mondta, hogy elsőként a csehszlovák harcko- csizók lépjenek Ostravába. Nagy megtiszteltetés, elismerés volt ez számunkra, noha abból a 64 harckocsiból, amellyel a had­művelet kezdetén rendelkez­tünk, alig egy tucat volt már csak harcképes. Április 30-án reggel eldör­dültek az ágyúk, dübörögtek a sorozatvetők, ropogtak a gép­puskák, géppisztolyok. Táma­dásba lendült a gyalogság, az önálló csehszlovák harckocsi­dandár betört a városba. A 051- es tank az Ostrava hídjánál megállt. Vajon alá van-e ak­názva, tanakodtak a katonák. Ekkor érkezett hozzájuk társá­val Miloš Sykora, fiatal esz­tergályos, aki ajánlkozott, hogy elvágja a vezetéket. Ezt meg Is tette, a fasiszták a hidat nem tudták felrobbantani, de fiatal életét visszatérőben egy gép­puskasorozat oltotta ki. A híd azóta az ő nevét viseli. — Április 30-án estére sza­bad lett a város — mondja Jan Az ostravai hadművelet emlékműve (Ivan Bogdan felvételei) Jan Ivanco és Vasil Kobiljak Helisek. — Nem érdektelen megemlíteni, hogy a lakosok is fegyvert fogtak. A gyári munkások meghiúsították a gyár megsemmisítését. Másnap mi és a szovjet katonák a la­kossággal együtt ünnepeltük meg az első szabad május el­sejét. Nyíltak az orgonák, na­gyon szép volt. — Hogyan lett ostravai la­kos? — érdeklődöm.-— Itt ismerkedtem meg a fe­leségemmel. Nem maradhattam mindjárt a városban, mert a harcok tovább folytatódtak. Má­jus 10 én részt vettem hazánk fővárosában a díszszemlén is, de a leszerelés után itt tele-, pedtem le, segítettem Ostravát újjáépíteni. Huszonöt éven ke­resztül építésvezető voltam. Ml építettük fel a porubai lakóte­lepet, ahol ma mintegy 120 ezer ember él. Most sem tétlen­kedtem. Az Antifasiszta Harco­sok Szövetsége városi bizottsá­gának vagyok a titkára. Az egykori harcosok életsor- sa különböző volt. Ivanco elv­társ hivatásos katona maradt, segített az új néphadsereg ki­építésében, a harci hagyomá­nyok szellemében nevelte a ka­tonákat, az utánpótlást. — Az elmúlt 35 év alatt igen sokat fejlődött az észak-morva- országi kerület metropolisa. Ha nem itt a közelében teleped­tem volna le, ma már eltéved­nék benne — mondja tréfál­kozva. — Érdemes volt harcol­ni, de még szebb feladat volt a várost újjáépíteni, figyelem­mel kísérni fejlődését. — Az ostravai hadművelet­ben részt vett csehszlovák harc- kocslzók és repülősök a békés építőmunkában is megállják a helyüket — Veszi át a szót Ko­bilja elvtárs. — Itt van például Rudolf Peška, a harckocsidan­dár felderítő századának egy­kori parancsnoka. Ma tartalé­kos ezredes és a vítkovicei acélmű vezérigazgatója. Ostrava fölött füstfelhő göm- bölyög. Az üzemek zajával ösz- szejvegyül a villamosok csilin­gelőse. Dolgoznak az olvasztó kemencék, termelnek a bá­nyák. A dolgozók, a lakosok kiváló munkasikerekkel kö­szöntik városuk — amelyért 140 000 szovjet katona és 908 csehszlovák harckocsizó áldoz­ta életét — felszabadulásának 35. évfordulóját. NÉMETH JÄNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Megelőzhetők-e az iskolákban a járványok? A múltban a fertőző beteg­ségek, melyek járványként ter­jedtek, sok emberéletet köve­teltek. A tudomány nagy elő­rehaladásának köszönhetjük, hogy napjainkban már véde­kezni tudunk ezekkel szemben. A védekezés alapja a védőol­tás, vagyis az aktív immunizá- ció, amikor a beadott oltó­anyag alapján a szervezet ma­ga termel védőanyagot a fertő­ző betegség ellen. Habár az ol­tások eredményeképpen sok fertőző betegség, mint pl. a torokgyík, a szamárköhügés, a gyermekbénulás, a bárányhim­lő stb. gyakorisága jóval csök­kent, vagy teljesen kiküszöböl­hető lett, némely fertőző beteg­ség még mindig komoly egész­ségügyi probléma. Az ilyen be­tegségek közé sorolható a fer­tőző májgyulladás, vagyis a sár­gaság, ami még ma is elég gya­kori, főleg a gyermeikkollektí- vákban. A sárgaság veszélyes beteg­ség, nem csupán azért, mert a felépülés ideje hosszadalmas, hanem tartós károsodást, sőt elhalálozást is okozhat. Ezért a szülőknek és a nevelőknek is tisztában kell lenniük a vé­dekezés módjaival. A fertőző sárgaság vírusos májgyulladás. A fertőzéstől a betegség kitöréséig terjedő időt Inkubációs vagy lappangási idő­nek nevezzük. Különböző tar­tamú lehet, 3—7 hétig tarthat. A fertőzés forrása a beteg em­ber, aki vírusokat ürít a vize­lettel, széklettel már az inku­bációs időszak második felé­ben, és a betegség alatt 7—10 napig. A váladék által szennye­ződik a kéz, étel és tárgyak, ahonnét a vírusok az emésztő­csatornán keresztül az egész­séges ember szervezetébe jut­nak. A csoportos fertőzés víz­zel, tejjel és egyéb nyers élel­miszerekkel történik. Mit tehet a szülő, a nevelő a betegség megakadályozásáért? Elsősorban a gyermeket kis­korától a higiénia alapkövetel­ményeinek megtartására kell nevelni, az evés előtti és a WC-használat utáni alapos kéz­mosásra tanítani. Az alapos kézmosás jelenti a fertőző be­tegségek elleni lehatásosabb védekezést. A szülő köteles gyermeke egészségi állapotát figyelemmel kísérni, ha rend­ellenességet észlel, ne küldje a kollektívába, vigye orvoshoz. A sárgaság első tünetei általában határozatlanok. Ilyen a hányás, hasmenés, székrekedés, ill. nát­ha, kötőhártya-gyulladás, to­rokgyulladás, vagy egyebek. Tudni kell, hogy a beteg már ebben az időben környezetére nézve fertőző, ezért veszélyez­teti társai egészségét, ezenkí­vül bármilyen fizikai vagy szel­lemi megterhelés, vagy az elo­dázott kezelés nehezíti a gyó­gyulási folyamatot. Ezért nagy Kommentáljuk Az idő kijétszhcstcstEan tényező Az idő olyan szigorú kategória, amelynek szorításait kü­lönböző területeken olykor magunk is érezzük. A CSKP KB 15. üléséről és a népgazdaságunk irányítási rendsze­rének tökéletesítéséről közzétett sajtóanyagok olvastán is elgondolkodhatunk afelett, hogy vajon mindenütt és min­denkor respektáljuk-e ezt a kemény kategóriát, jól gazdál­kodunk-e vele. A központi pártdoknmentumokban, kor­mányhatározatokban, a tömegtájékoztatásban s egyéb fó­rumokon lépten-nyomon olvasható és hallható, hogy ta­karékoskodnunk kell az anyagokkal, az energiával, a pénzeszközökkel, a termelési költségekkel — de az Idővel is. A munkaidővel! A munkaidővel sem kevésbé gazda­ságosan kell élnünk! Mégpedig mindennemű munkánk és tevékenységünk egész területén! Az SZLKP KB április 1-1 és 2-i ülésének elnökségi be számolójában Ľudovít Pezlár elvtárs az ideológiai és a poli­tikai nevelésre vonatkoztatva hangoztatta: „Az öncélú ren­dezvények, a fölösleges gyűlések vagy szemináriumok nem {árnak nevelési eredménnyel, megfosztják az embe­reket az időtől, elkedvetlenítik őket, az ideológiai munka lebecsüléséhez vezetnek, és mélyreható nyomokat hagy­nak tudatukban“. Ha már az ideológiai munkával és a politikai neveléssel összefüggő idézetre hivatkozunk, hadd vegyük az illusztra­tív példákat is onnan, vagy legalábbis rokon területről. Egy esztendeje, hogy a pedagógusok Prágában tartott or­szágos konferenciája behatóan foglalkozott a tökéletesí­tett oktatási-nevelési tervezett gyakorlati megvalósátásának kérdéseivel s méltatta a pedagógusok tízezreinek e téren kifejtett áldozatos munkáját. Ott hangzott el az a rend­kívül fontos megállapítás is, hogy nem szabad a pedagó­gusokat elvonni különféle ürügyekkel értékes oktató-ne­velő tevékenységüktől, nem szabad őket terhelni felesle- ges gyűlésekkel, előadásokkal s hasonló rendezvényekkel. S mit tapasztalunk napjainkban? Tisztelet a kivételnek, sok iskola pedagógusai újra agyonértekeznek, gyüléseznek, különféle, s nem is mindig nélkülözhetetlen előadásokon, tanfolyamokon vesznek részt Persze az természetes, hogy pedagógiai munkaértekezleteket, osztályozó konferenciákat, párttagoknak pártgyüléseket. kinek-kinek tömegszervezeti taggyűléseket tartaniuk kell. De mit szóljunk ahhoz, hogy csak egy példát említsünk: a fővárosi iskolák alsó tago­zatos pedagógusait olyan módszertani vagy didaktikai elő­adásokra is meghívták, amelyeket egyszer már abszolvál­tak? Iskolapéldája a túlszervezésnek, amiért az illetékes felsőbb irányítási szerv, történetesen az egyik városkertt- leti pedagógiai továbbképző intézet a felelős. A maga nemében nem egyedüli példa ez — fővárosi és vidéki pedagógusok egyaránt tanúsíthatják. S még va­lamit. Hogy a szükséges értekezleteket és gyűléseket is gyakorta maguk a résztvevők nyújtják el formális és ter­jengős hozzászólásaikkal. S nemcsak a pedagógusi berkek­ben, hanem sok más munkaterületen is. Némelyek még ma is azt hiszik talán, hogy felszólalásaikkal „jó pontokat“ szerezhetnek, s így előnyösebb megítélés alá esnek. Vajon mit szólnának azok a munkahelyi vezetők, vagy más tiszt­ségviselők, akik nem vetnek gátat ilyesminek, s akik még mindig a különféle akciók, értekezletek, gyűlések és az azokon résztvevők számszerű kimutatásának bűvöletében élnek, ha a fizetésüket ezek adminisztrálásától elvonatkoz­tatva, kifejezetten a gondjaikra bízott munkahely konkrét munkaeredményei után kapnák? Ideje elgondolkodniuk a formális megnyilvánulások ha- szontalanságán, s végre tudomásul kell venniük — s ven­nünk mindnyájunknak —, hogy az idő kijátszhatatlan tényező. MIKUS SÁNDOR felelőtlenség, ha a szülő a más beteggel érintkező gyermekét pionírtáborba, vagy egyéb gyer­mekkollektívába küldi. Az óvo­dákban, iskolákban és más .gyermekintézményekben is meg kell tartani az óvintézkedése­ket. Ide tartozik az iskola te­rületének rendszeres tisztítása, a mosdók és WC-k tisztántar­tása, a kézmosáshoz szükséges meleg víz biztosítása, papírtö­rülközők alkalmazása, vagy villany kézszárítók beszerzése. Egy törülközőt több gyermek­nek használni tilosl A WC-ket elegendő egészségügyi papírral kell ellátni! Az elővigyázatosságnak ki kell terjednie a közös étkezés­re Is, mind az ételkészí.tés, mind a konyha és egyéb helyi­ségek tisztasága terén Is. Fi­gyelni kell az élelmiszerek szavatossági idejére, megfelelő zsírtalanító és fertőtlenítő ké­szítményeket kell használni a mosogatásnál. Az Ivóvízhaszná- latot a higiénikusnak kell en­gedélyeznie. Az étrendből ki kell iktatni a gyorsan romló élelmiszereket mint pl. a tejfe­les saláták, majonézek, juh­túró. Külön problémát okoz azok­nak a gyermekeknek az étke­zése, akik sárgaság után dié­tás étrendre szorulnak. Mivel számuk hova-tovább emelkedik, diétás ételeket az Iskolákban is főzni kell. Természetes, hogy a közétkeztetési intézmények­ben egészségügyi igazolvány nélkül dolgozni tilos. A tanítók az év folyamán, de főleg szünidő után figyeljék a tanulók egészségi állapotát, és a legkisebb gyanú esetén érte­sítsék a szülőket és az Iskola orvosát. Pár szót kell még szólni a tetvességről és a rühről. Az utóbbi évek folyamán a tetves­ség több európai államban buk­kant fel. Napjainkban gyakort nálunk is, főleg az iskolás gyermekek között. E kedvezőt­len jelenség elleni küzdelmet az egészségügyi felügyelet és a közegészségügyi szolgálat végzi. Természetes, hogy a szü­lőkre és a tanítókra is nagy feladat hárul. Ök felügyelnek a higiénia alapkövetelményeinek megtartására, tanítják a gyer­mekeket, hogy sapkáikat, ken' dóikét egymás között ne cse­rélgessék. A gyermekek fejét illetve haját rendszeresen el­lenőrzik, és a fertőzés esetén azonnal intézkednek. Patikáink» ban kapható á Nerakain készít­mény, amely ugyan hatásos, de alkalmazási módja elavult. Legmegfelelőbbnek bizonyult az Orthosan BF 45-ös samponos készítmény, amely szintén pa­tikában kapható. Az említettek hiánya esetén alkalmazható még a Biolit L spray is, amit drogériákból szerezhetünk be. A rüh a higiénia követelmé­nyeinek megszegése esetében fordul elő. A beteg helyen, az ujjak között, a kézháton, a hónalj alatt és a combon a bőr belövelt, erősen viszketős. Va­karás által másodlagos fertőzés is keletkezhet. Kezelésére al­kalmas a folyékony Scabitol, vagy kenőcs formájában a Sca- bilan. Előfordulása esetén az egész családot, illetve kollek­tívát ellenőrizni kell. Végezo- töl még egyszer hangsúlyozni szeretnénk, hogy a higiéniai szabályok megtartásával és a szülők és nevelők felelősségtel­jes magatartásával az epidémi­ák megelőzhetők. Gyermekeink egészséges fejlődését csak ilv módon b’7»osíthatiuk. Dr. ZORA BAKIČUVA, CSc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents