Új Szó, 1980. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-17 / 91. szám, csütörtök

A felfedezés öröme „A matematikát tudni és föl tanítani — vagyis átadni azok­nak, akik alacsonyabb fogalmi szinten állnak — két meglehe­tősen különböző dolog. Ügyhiszem, hogy pillanatnyilag az utób­biban van a legnagyobb hiány. Ennek eredménye az, hogy olyan sok emberben alakul ki az iskolában egy éleire szóló fé­lelem és utálat a matematikával szemben.“ (Richard R. Skemp) Az oktatás eredményességét mérni nem egyszerű. Ki az eredményes pedagógus? Akinek a tanítványai jó dolgozatokat, fölméréseket írnak és jól fel­vételiznek? Ez mind kevés. Még az sem minden, ha a gyerek az iskolában helytáll. A tanult is­mereteket a gyakorlatban kell tudni alkalmazni (sokszor egész más körülmények között, mint az iskolában). Előfordul, hogy a pedagógus látszat-eredményességre töre­kedve valósággal beleveri ta­nítványai fejébe a tananyagot, hogy alkalomadtán „produkál­hasson“. Örái mutatósak, a fe­leletek gondosan bemagoltak, a példák megoldása zökkenőmen­tes, mert csak a mintapéldák kaptafáit kell követni. A lát­szat-eredményesség egyik jele az ál-önállóság. A tanulók rá­szoknak a sablonos gondolko­dásra, miközben az egyre soka­sodó (bemagolandó vagy egy­szerűen csak megjegyzendő) algoritmusok, „trükkök“ meg- utáltatják velük — az így ér­telmetlenné vált — matemati­kát. Az egyenleteket az alapisko­lai tananyag legnehezebb feje­zetének tartják. Talán ezért is terjedt el tanításukra egy na­gyon helytelen, sokak által bí­rált, de még mindig alkalma­zott módszer. Richard R. Skemp a bevezetőben már idézett ma­tematikus-pszichológus így ír erről: „ ... a tanuló ... sok értel­metlen szabállyal találja magát szemben. Például meg kell ol­dania egy egyenletet úgy, hogy »vigyen át minden x-et az egyik oldalra és minden számot a másik oldalra“ és ezt oly mó­don kell elvégeznie, hogy »ami­kor átvisz valamit a másik ol­dalra, akkor változtassa meg az előjelet«. Az ilyenfajta uta­sításodat az értelem sorozatos megsértésének nevezhetjük, minthogy úgy tesznek, mintha az értelmen alapulnának, hol­ott (rendszerint) semmi közük hozzá. Ez a módszer nemcsak rossz, hanem határoz an veszélyes ts, mert aki alkalmazza, kez­detben gyorsabban halad, mint az, aki vállalja a helyes mód­szerrel járó többletmunkát: hagyja, hogy a tanulók maguk találják meg az egyenlet gyö­két, és hogy az egyenlet fogal­ma elmélyüljön. A lényeget meg nem értők problémák nél­kül oldhatnak meg (és viszony­lag gyorsan) egyszerű egyenle­teket, de ahogy egy más típusú egyenlethez nyúlnak (felső fo­kon), módszereik csődöt mon­danak.“ Nagyon sok zavaró sablonnal találkozunk a geometria tanítá­sában. Szerkesszünk a táblára vízszintes és függőleges befogó­jú derékszögű háromszöget! (Az átfogó így „ferde“ helyzetű lesz.) Kérjük meg valamelyik hetedikes tanulót, hogy szer­kesszen négyzeteket a három­szög mindhárom oldala fölé. Ne lepődjünk meg, ha az átfogó fölé nem tudnak négyzetet szerkeszteni azok a tanulók, akik eddig csak vízszintes-füg­gőleges helyzetű négyzetet lát­tak, szerkesztettek. Pedig a ferde helyzetű négyzet is négy­zet! Nemegyszer előfordul, hogy egy fogalmat a kelleténél sző­kébben értelmezünk, és ezzel okozunk sablonos gondolkodást. Erre is egy mértani példát em­lítek. A trapéz köztudottan olyan négyszög, amelynek van párhu­zamos oldalpára. Elég egy bő­beszédűbb (de mégis szűkebb) definíció, és a tanulók az emlí­tett fogalmon máris keveseubet képzelnek ei, mint kellene. Ugyanis sokan ügy tanítják, hogy a trapéznak csak egyet­len párhuzamos oldalpára le­het. (Ráadásul úgy fogalmazva, hogy a másik két olda! kötele­zően „összetartó“ vagy „szét­tartó“.) Ezen szűk fogalmazás szerint a paralelogramma nem trapéz. Pedig valójában az. A nyolcadikos tanulók a trapéz te­rületéből maguk is le tudják ve­zetni a paralelogramma, a tég lalap ,a négyzet, sőt még a há­romszög (!) területének kiszá­mítására szolgáló képleteket is. (A kötetlenebb gondolkodásúak azon sem csodálkoznak, hogy a háromszög is trapézszármazék. Igaz, elfajuló, mert az egyik alapja nulla hosszúságú.) A sablonosságnak azzal a ki­rívó esetével nem is foglalko­zom, amikor a tanulók a tra­pézt csakis vízszintes helyzetű alapokkal tudják elképzelni. Ne higgyük, hogy a sablonok után nyúló pedagógus szándé­kosan, vagy kényelmességből vétkezik. A matematikát tudó és használó ember (önkéntele­nül is) saját munkájának köny- nyítése és gyorsítása céljából kitalál különféle egyszerűsítése­ket. Ez szükséges is. De csak ezeket átadni veszélyes, mert a tanuló számára érthetetlenek. Érthetetlenek, mert nem tudják, miből származnak. Ne fosszuk meg a matematikával ismerke­dőket a felfedezés örömétől! HORVATH GÉZA Kasparek Kertész Ákos új kötete A kötet címadó novellája a hetvenes évek magyar irodal­mának egyik legjobb elbeszélé­se, a novella hőse pedig leg­emlékezetesebb figurája. Tech­nikája szándékosan már-már a szegényességig egyszerű: egyszerűvé azonban nem a va­lóság színeit tompává fakító le­egyszerűsítés teszi. Ez a ba­rokk kulisszarajzolgatás erős- bödő divatjától (némi nyelvi fondorlattal kutyát sem érdek­lő magánügyeidet eladhatod világrengetőnek) oly idegen írói módszer úgy világítja át az élet hétköznapi tényeit — az örök dolgokat tehát —, mint Georges de La Tour ké­pein a gyertyafény a kompozí­ció erővonalait adó formákat. ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET A Tavaszi szél ... közép-szlovákiaj döntőjéről A Tavaszi szél... országos népdalverseny közép-szlovákiai döntőjét Losoncon (Lučenec) rendezték meg. A döntőn a lo­sonci, a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) és a nagykür­tösi (Veľký Krtíš) járás csapa­tai szerepeltek. Bár a döntőre három csapat nevezett be, az első helyért,, voltaképpen csak két csapat versengett. Azért- kettő, mert a losonciak műso­rának összeállítói sajnos, a ki­írással ellentétben nem a szű­kebb hazájuk folklórját, népraj­zát mutatták be, hanem a járás legjobb éneklő csoportjait, szó­listáit. Pedig az egységes mű­sor összeállításának lehetősége itt is meg volt: a csákányházi (Čakanovce) Gyöngyvirág folk­lórcsoport fonója szolgálhatott volna a műsor keretéül. Ennek a lehetőségnek a kihasználása, valamint a járásban található néprajzi értékek alaposabb ki­aknázása bizonyára olyan mű­sort eredményezett volna, amely kárpótolná a rendezőket és a szereplőket fáradozásu­kért. Míg a losonci járás műsorá­ban csak a szépen előadott da­lokban, a különálló produkciók­ban gyönyörködhetett a szép­számú közönség, a rimaszomba­ti járás csapata minden elisme­résre méltó, alapos és értő vá­logatást tanúsító műsorral ör­vendeztette meg az egybegyűl­teket. A rimaszombatiak a ren­delkezésükre álló 45 percben a farsang keretében foglalva mu­tatták be járásuk folklórjának legjavát úgy, hogy az eddigi versenyek, vetélkedők során már többször megcsodált szólis­tákat, éneklő csoportokat is szervesen építették be műsoruk­ba. A nagykürtösiek bemutatója két részre tagolódott. Az első részben a járás éneklő csoport­jai mutatkoztak be, a második részben az Ipoly menti lako­dalom legszebb jeleneteit lát­hattuk. A második rész kissé nehézkesen indult, a rendezők itt sem tudtak megválni a már unalomig ismert (mellesleg or­szágosan szinte teljesen egysé­ges) vőfélyversektől. Ezt követ­te a kerületi döntő legfelejthe­tetlenebb élménye, a magyar folklórkincs egyik csodálatos kincsének, az ipolyvarbói (Vr- bovka) menyasszonybúcsúzta­tásnak a bemutatása. Amikor felhangzott a faj, pártám, a kis­sé már elfáradt nézők felo­csúdtak és döbbent csendben hallgatták az előadást. Ezt a művészi tökéllyel előadott drá­mát oldatta fel — talán túlsá­gosan is — a gyertyatánc, majd a közösen előadott csárdás. A bratislavai országos döntő­be — amelyet szombaton ren­deznek — a nagykürtösi járás csapata került. Reméljük, hogy versenyzői nagyszerű élmények­kel gazdagítják a folklórt sze­retők közösségét. SEBŐK GÉZA A fény és árnyék művészi ará­nya az egyszerűségnek köszön­hető: Kertész, bár az ábrázolt életanyag indokoltan csábíthat­ná, novellát ír érzelinekre-indu- latokra apelláló szociográfia dokumentum helyett; nem en ged a másik divat terrorjának sem, épp ezért kényszeríti őszinte azonosulásra az olva­sót. Hőstetteket, nagy gesztuso­kat könnyű utánjátszani — képzeletben legalábbis. De kit csábítana Kasparek szerepe? A szemetesé, aki mellékfoglalko­zásban kutyát sétáltat, nemcsak a tízesért — az is jól jön —, inkább, hogy társasága legyen. S mikor megesik a baj — a pedigrés pulit az öreg jóváha­gyásával elcsábítja egy vizsla —, Kasparek kipottyan hivata­lából, pedig a kurta nyugdíjból már Kócos hat kölykét is tar­tania kell. A népes kutyacsalá­dot sétáltató Kasparek azon­ban ismert figura, sőt szemé­lyiség lesz a társadalmi illem­tan elleni lázadása eredménye­ként, a házmesterek is vissza­fogadják kegyeikbe. Tanulságos happy andig: Kertész Ákos az olvasóra bízza értelmezését, mert elég érettnek tartja, hogy ha nem is oly könnyen, mint egy parabolával, realista elbe­széléssel is megbirkózzék. SÍK CSABA KULTURÁLIS HÍREK ★ Tizenegyezer könyvet, köz­tük kétezer ritka kéziratot őriz­nek az Odesszában 1922-ben alapított Ritka könyvek házá­ban. A könyvtár büszkesége az 1450—1500-as évekből származó első nyomtatott könyvek gyűj­teménye. Nagy értéket képvisel az Olaszországban 500 évvel ezelőtt kiadott közjegyzői jog kérdéseivel foglalkozó traktá- tum. Ez az egyetlen jalyan példány, amelyet a világ mú­zeumaiban nyilvántartanak. ★ Az orosz folklór gyűjtemé­nyes kiadását kezdték meg a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája Orosz Irodalmi Intéze­tében. A több kötetes kiad­ványban első ízben fognak sze­repelni a XIX. század elejétől ismert, szájról szájra terjedő népi történetek és a műfaj kü­lönböző más alkotásai. HUSZONÖT ÉV A KATEDRÁN Negyed évszázad az ember életében hosszú idő, mégis rm lyen gyorsan elszáll. A pedagó­guséletében a katedrán eltöltött huszonöt év mérföldkövet je­lent. Ezen a ponton megáll egy percre, számvetést készít. Le­méri az elért eredményeket, átgondolja a kudarcok okát. mert a pedagóguspálya nem mentes az akadályoktól. Ilyen önértékelést végez most Balogh Gyuláné, a Rozsnyói (Rožňava ) Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola pedagógusa is, akit a kó zelmúltban a Példás pedagógus megtisztelő címmel tüntettek ki. — Éppen a napokban beszél gettünk itthon az eltelt évek ről — mondja Balogh Gyuláné — s arra a következtetésre jti toltam, hogy sehol sem tudnám magam elképzelni, csak a gye rekek között, nem tudnék más lenni, csak tanító Életemnek csakis ez a munka adja és ad­hatja meg az értelmét. 1955 ben szereztem tanítói oklevelet Bratislavában a pedagógiai gimnáziumban. Bratislavai va­gyok, nehéz volt ilyen messzi­re kerülni, ma már azonban nem tudnék elmenni, ez az ott­honom, hozzám nőtt a vidék, s én is hozzánőttem ehhez a szép tájhoz. Tanítottam I.ucs- kán, Dernőn, Hosszúréten. Itt ismerkedtem meg a férjemmel. — Minden túlzás nélkül mon dóm, hogy igyekszem szívvel lélekkel dolgozni, hogy minél könnyebb legyen a gyerekek nek. Az új oktatási tervezet országos oktatója vagyok, így elsők között ismertem meg az új módszert s évekkel ezelőtt elsőként én kezdtem alkalmaz­ni iskolánkban, kísérleti jelleg­gel, Ma már az új tervezetet az alsó tagozaton országszerte bevezették, s alkalmazása, mondhatom, nagyon jó ered mény elérését teszi lehetővé az oktató-nevelő Munkában. Per­sze, sokkal többet kíván a pe­dagógustól, mint a hagyomá­nyos módszer. Az új tantervek tág teret nyújtanak a gyerek­nek, hogy önállóan dolgozzon és a pedagógusnak, hogy to­vább képezze magát s tanítvá­nyai képességéhez mérten vá­lassza meg azt a módszert, mellyel a gyerekek a legköny- nyebben sajátíthatják el <i tananyagot. — Az oktató nevelő munka közvetlen irányítói — folytat­ja — a módszertani csoportok vezetői, akik részben csökken­teti vagy teljes tanítási órakö­telezettséggel végzik munkáju­kat Erről a tevékenységről rit­kán esik szó, pedig nem cse­kély feladatokkal kell megbir­kózniuk. A pedagógiai központ minden évben kidolgozza a* évi tervet, s ebből kiindulva ké szitik el saját tervüket az egyes módszertani vezetők is. Min­den szakcsoport évente két egésznapos módszertani érte­kezletet tart, bemulató tanítás­sal egybekötve. Fontos felada­tunknak tartjuk a szlovák nyelv és a terminológia oktatását, a legsikeresebb módszerek alkal­mazását. E cél érdekében pél­dául iskolánkban minden évben megrendezzük a szlovák vers és prózamondók versenyét. A bíráló bizottságot a testvéri szlovák iskola pedagógusai al­kotják. Az ő segítségükkel év­ről évre le tudjuk mérni a fej­lődést s azokat a hiányosságo­kat. amelyeket fokozatosan pó­tolnunk kell. Ezért van polcain­kon annyi szakirodalom és fo­lyóirat. Állandóan böngészem őket, kiválasztom belőlük a jót s ezt igyekszem a gyakorlatban is felhasználni. Balogh Gyuláné személyében olyan pedagógust ismertem meg, aki érzi magában az el­hivatottságot, felelősséget érez és vállal munkájáért, a gond­jaira bízott gyerekekért. Az is­kolán kívüli munkából is bőven kiveszi a részét, A pártszerve­zet jegyzőkönyvvezetője, az alkalmazottak politikai oktatá­sának vezetője és előadója, a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom helyi szervezetének alel­nöke, s ezen kívül az új kiadá­sú tankönyvek bírálója is. Tudja és vallja: a pedagógus csak úgy végezhet teljes értékű munkát, ha tehetségéhez és erejéhez mérten részt vállalt a közéleti tevékenységből is. FECSÓ PÁl Színvonalas műsorok A Lehár-évforduló rendezvényeiről Száztíz évvel ezelőtt, 1870. április 30-án született Komá­rom (Komárno) egyik ódon ut­cájának, a Nádor utcának (most Steiner Gábor utca) egyik házában Lehár Ferenc. A város neves szülöttje a Víg özvegy, A Tanulmány a Lehár emlékmű­höz mosoly országa, a Cigányszere­lem, a Luxemburg grófja, a Pa­ganini, a Giuditia és sok más sikeres operettel szerzett hír­nevet. Lehárt születésén kívül kevés szál fűzi szülővárosához. Komárom mégis büszkén vallja őt magáénak is. Az évente ide látogató sok ezer turista élénk érdeklődést tanúsít az operettszerző életé­vel kapcsolatos emlékek iránt. Lehár emlékeinek ápolásában jelentős az idei év, amikor a zeneszerző születésének 110. év­fordulójára emlékezik szülővá­rosa. A Komáromban létesült Lehár-emlékbizottság már ta­valy óta azon fáradozik, hogy az ünnepségek méltók legyenek a világszerte nagyrabecsült ze­neszerző emlékéhez. Az ünnep­ségek április elején kezdődtek; a kassai (Košice) Állami Szín­ház társulata előadta a Víg özvegy című operettet. Majd a bratislavai Oj Színpad lépett fel A külvárosi Cyrano című musicallel és a Luxemburg gróf­jával. A Dunamenti Múzeum nagytermében Az operett szere­pe a szocialista kultúrában cím­mel érdekes előadás és vita zaj­lott le, számos neves szakem­ber, színművész és érdeklődő jelenlétében. Április 23 án a győri Kisfaludy Színház a Kép­zelt riport egy amerikai pop- fesztiválról című musicalt mu­tatja be. Az évforduló tiszteletére a járási és városi szervek parkot létesítenek és emlékművet avat­nak azon a helyen, ahol Lehár Ferenc egykori szülőháza állt. Emil Venkov szobrászművész így vall készülő művéről: „Ügy döntöttem, olyan módszerrel al­kotom meg a zeneszerző em­lékművét, amely a színház és a zene világát is ábrázolja, de közel áll a ma emberéhez. A 255 cm magas bronzszobrot, hogy minél jobban érvényesül­jön a térben, 30 cm bronzköz­zel beépítettem a 150 cm ma­gas 7 tonnás márványtalapzat­ba, amely a karmester vezérlői pultjára emlékezteti majd a nézőt. A zeneszerzőt az alkotás lázában alkottam meg karmes­teri pálcával a kezében. Az em­lékművet három hatszög alakú márványlappal burkolt díszítő­elem veszi majd körül.“ A márványba vésett kétnyelvű fel­iratból megtudhatjuk, hogy ezen a helyen állt a zeneszerző szülőháza, s a szobrot és a par­kot Komárom városa létesítet­te a zeneszerző születésének 110. évfordulójára. Az évforduló alkalmából a komáromi Duna menti Múzeum és a bratislavai Népművelési Intézet június elején megnyitja a Lehár emlékszobát. Korabeli fényképek, kották, plakátok, kosztümök és színpadi kellé­kek révén a látogató képet al­kothat majd a zeneszerző élet- útjáról és munkásságáról. A ju­bileumi ünnepségsorozat kima­gasló eseménye lesz a Szak- szervezetek Házában június 5-én megrendezésre kerülő ün nepi est, amelyen neves bratis­lavai és győri m"vés7Pk lennek majd fel. BENDE ISTVÁN I HM0 IV. 17. SABLONOK NÉLKÜL A MATEMATIKÁBAN IS

Next

/
Thumbnails
Contents