Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-06 / 56. szám, csütörtök
Giscard Abu Dhabiban Az ENSZ minden támogatást megad Zimbabwenak Kinek az érdeke a iavarke!iés? (ČSTK) — Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár reményét fejezte ki, hogy .a rhodesiai választások eredményei biztosítják az új, független Zimbabwe stabil fejlődését. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kész megadni Zimbabwenak minden támogatást békés és harmonikus fejlődéséhez. Waldheim a hét elején találkozott helyettesével, Perez de Cuellarral, aki az ENSZ-megfi- gyelők csoportjának a vezetőjeként tartózkodott Rhodesiában. A uiegfigyelők mindvégig kapcsolatban álltak a brit gyár mati hatóságokkal és a rhodesiai politikai pártokkal, xxx Robert Gabriel Mugabe, aki megbízatást kapott az új zim babwei kormány megalakítására, 1924. február 21 én Kutan ban született. A zezuru törzsből származik. Filozófiát és közgazdaságtant tanult a pretoriai egyetemen, majd jogi tanulmányokat folytatott London ban. 1960 ban, aktívan bekapcsolódott a nemzeti felszabadító mozgalomba. 1961. december 17- én ott volt a Zimbabwei Afrikai Népi Unió {ZAPU1 megalapításánál, s 1962 ig ö volt a főtitkára. 1963. augusztus 9-én részt vett a ZAPU-ból kiváló Zimbabwe Afrikai Nemzeti Szövetség (ZANU) megalapításánál és különböző tisztségeket, egyebek között a főtitkári tisztséget is betöltötte. Politikai tevékenysége miatt 1964—1974 között börtönben sínylődött, üzabadon bocsátása után gyaJelentés Tito elnök egészségi állapotáról (ČSTK) — Az orvosi konzílium tegnap Belgrádban kia dott jelentése szerint Tito jugoszláv elnök egészségi állapota nem változott, továbbra is súlyos. Az orvosok folytatják az intenzív kezelést. Schmidt — Carter találkozó (ČSTK) — .Tegnapra virradó éjszaka Washingtonba érkezett Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. A tegnapi nap folyamán találkozott Carter elnökkel, és elsősorban a nemzetközi helyzetről folytatott vele megbeszéléseket. A nyugatnémet kormányfő szombaton befejező látogatása során találkozik Cyrus Vance külügy-, William Miller pénzügy-, Harold Brown hadügyminiszterrel és az amerikai elnök gazdasági tanácsadóival. K étségkívül nehéz dolga van Schmidt nyugatnémet kancellárnak Washingtonban. Nagy felelősség hárul rá egyrészt a nyugat-európai országok, másrészt pedig általában a kelet-nyugati kapcsolatok jövője szempontjából. Állást kell foglalnia Carter amerikai elnök jelenlegi szélsőséges és veszélyes, kapkodó, perspektíva nélküli és szövetségesei számára kiszámíthatatlan külpolitikájával kapcsolatban. Nyugat-Európa vezető államának vezető politikusa Washingtonban tolmácsolja egész Nyugat-Európa véleményét is. Ez bizonyos, hisz a látogatást megelőző két hétben nyugatnémet, brit, francia, olasz, belga, holland kormányfők, illetve külügyminiszterek folytattak egymással telefonbeszélgetéseket, konzultációkat, tárgyalásokat, s ezek legtöbbjének a színhelye épp Bonn volt. (Persze, Schmidt a Fehér Házban nem egy egységes Nyugat-Európát képvisel, ami az egyéb nézeteltérésektől eltekintve a külpolitikát illeti: a Bonn és Párizs képviselte, Nyugat-Európa nagyobb önállóságát hangoztató tendenciával szemben ott van Nagy-Britannia túlzott „szolgáltakészsége“ — legyen szó az amerikai nukleáris rakétákról, vagy mondjuk a moszkvai olimpiai játékok bojkottjáról.) Az NSZK kezdettől fogva nem volt elragadtatva az Egyesült Államok magasra csapó szovkorlatilag 1979 decemberéig emigrációban élt. 1976. október 8-án Joshua Nkomóval megalakította a Zimbabwei Hazafias Frontot, amelyben — a szervezeti önállóság megőrzése mellett — a ZANU és a ZAPU egyesült, s e szervezet társelnöke lett. 1979. szeptember l(J-e és. december 21-e között részt vett a londoni ún. alkotmányozó konferencián, amelyen Rhodesia sorsáról döntöttek. 1979 végén tért vissza hazájába. A ZANU Robert Mugabe vezetése alatt az elmúlt héten megrendezett választások során nagy sikert ért el, az ország új 100-tagú parlamentjében 57 képviselője lesz. (ČSTK) — Kétnapos tárgyalássorozat után a Német Demokratikus Köztársaság delegációja elutazott Lengyelországból. A küldöttséget Ericli Ho- uecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke vezette. A tárgyaláson az NDK részéről részt vett Willi Stoph, az NSZEP KB PB tagja, a minisztertanács elnöke, valamint Günter Mittag és Hermann Axen, az NSZEP KB PB tagjai, a KB titkárai. Az Edward Gierek a LEMP KB első titkára vezette lengyel tárgyalóküldöttség tagjai voltak Edward Babiuch, a LEMP KB PB tagja, a lengyel minisztertanács elnöke, Jozef Pin- kowski és Jerzy Waszczuk, a LEMP KB titkárai. A megbeszélésekről közös közleményt adtak ki, amely egyebek közt leszögezi: Lengyelország és az NDK változatlanul törekszik a szocialista or(ČSTK) — Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök katari látogatását befejezve az Egyesült Arab Emírségek fővárosába, Abu Dhabiba érkezett. A katari látogatásról kiadott közleményben a két fél hangsúlyozza, hogy a közel-keleti válság gyökere a palesztin kérdés, amelyet nem lehet a menekültek problémájára korlátozni, de amelynek lényege a palesztin nép törvényes joga, hogy önálló államot alapíthasson. A francia és a katari fél az európai—arab párbeszéd elmélyítése, mindenekelőtt a Közös Piac és a Perzsa-öböl térségében fekvő országok közötti együttműködés fokozása mellett foglalt állást. szagok közössége egységének erősítésére, és ennek szellemében aktívan részt kíván venni a Varsói Szerződés és a KGST erejének fokozásában — szögezte le Edward Gierek és Erich Honecker. Mindkét vezető hangsúlyozta a Szovjetunió következetes békepolitikájának kulcsfontosságát a nemzetközi életben, rámutatva, hogy e politikának, amelyet a szocialista testvérországok képviselnek, célja az enyhülési folyamat elmélyítése. Határozottan elítélik a NATO decemberi határozatát új nukleáris rakétafegyverek Nyugat- Európában történő gyártásáról és bevezetéséről, rámutatva, hogy ez az erőegyensúly felborítására irányuló durva kísérlet, amely Európa és az egész világ békéjét fenyegeti. Különösen negatívnak minősítették azt a szerepet, amelyet ez ügyben az NSZK játszott. Az Oslobodenje (Felszabadítás] című szarejevói lap megharagudott a Rudé právora. Az elmúlt napokban állítólag a CSKP KB lapja terjedelmes cik két közölt az el neun kötelezettek mozgalmáról és a fejlődő országokról, amelyben állítólag durván elferdítette <i mozg« lom alapelveit. Sőt mi több, a Rudé práv« állítólag azt írta, hogy „az el nem kötelezett országok előtt csak egy út áll — a szocialista táborba való átmenet útja“. Zdravko Kokoto- vics, akinek a neve az Oslobo- denjeben megjelent cikk alatt szerepel, ebből szinte szörnyű következtetéseket von le. Szerinte az el nem kötelezettek mozgalma a „Varsói Szerződés elnevezésű katonai-politikai formáció karjaiban találja magát ..Az ilyen és hasonló szellemes megjegyzésekre azaz állítás teszi fel a koronát, hogy „az el nem kötelezettek mozgalma, amilyen ma, Prága útjában áll...“ Valóban „szenzá dós felfedezésre“ jutott a szarajevói lap. Egyetlen gyenge pontja van, mégpedig az, hogy a cikk szerzője az egészet az ujjúból szopta. A Rudé právo- ban ugyanis az elmúlt napokban, de azelőtt sem jelent meg olyan cikk, amely tartalmazta volna az Oslobodenje által említett szavakat. Nincs mivel vitába szállni, van azonban rnin elgondolkodni. Csehszlo váki a Kom m u n is ta Pártjának álláspontját az el nem kötelezett országok mozgalmának a céljaival és külde lésével kapcsolatban nemegyszer kifejezésre juttattuk. Az Oslobodenje és a cikk szerzője számára — akit nem nagyon izgat az újságírói etika — bizonyára neun titok, hogy nagy ra értékeljük az el nem köte lezettek mozgalmát. Ez fontos politikai ereje a jelenlegi vi lúgnak, amely kialakította a feltételeket ahhoz, hogy a mozga lom tagjai aktív elkötelezettShafic Jurgé Handal, a Salvador! Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára hétfőn adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok fegyveres beavatkozásra készül Salvador ellen. A tervezett intervenció célja, állapítja meg a főtitkár, a tömeges népi megmozdulások leverése és a kormány megsegítése. A kommunista párt vezetője felhívással fordult Latin-Ameri- ka haladó erőihez, sürgetve, hogy egységes fellépésükkel akadályozzák meg az amerikai gében eszerint is cselekszik. A „kiskapuk“ keresése a lényegi kérdésekben lehetetlen. Fegyverkezni és a leszerelésről tárgyalni (mint azt Bonn decemberben javasolta), szankciókkal egyetérteni és bővíteni a gazdasági együttműködést, politikai kapcsolatokat megtorpedózó rágalmakat hangoztatni és folytatni a párbeszédet egyidőben nem lehet. Bonnt persze az is bántja, hogy Washington szövetségesei háta mögött, előzetes megbeszélések nélkül tett lépéseket. Amerikának, a tengerentúli „ki- bicnek“ semmi sem drága, Carter megteheti, hogy ilyen politikával álljon választói elé — gondolhatják az NSZK-ban. Ám hogyha a nyugat-európai országok nem tanúsítanak előrelátást, politikai böcsességet az enyhülés megóvása érdekében, annak súlyos következményei lehetnek. Többek között — ezt már a decemberi rakétadöntés idején Nyugat-Európában is hangoztatták — megnövekedett egy esetleges konfliktus veszélye, vagy legalább is hosszú évek fáradságos munkája veszhet kárba. Schmidt mindenesetre igyekszik elébe menni Carternak, nem várja meg az amerikai elnök kívánságlistáját“. „Hajlandó“ évi három százalékkal, tehát egymilliárd márkával növelni katonai kiadásait. (pap) ségű poliikát folytassanak a világközösség egyenlő jogú tagjaiként. Nagyra értékeljük azt is, hogy Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában olyan változások mennek végbe, amelyek nagymértékben hatnak a haladó irányú fejlődésre, s amelyek a mozgalom antiimperialista jellegének az eredményei. Az Oslobodenje és a cikk szerzője ezt bizonyára jól tudja. Annál is inkább fenn kell akad-' nunk azon, hogy egy ilyen jel-1 legű cikk épp most jelent meg. Az (»ántja talán a szerzőt, hogy határozottan fellépünk azon tendenciák ellen, amelyek a mozgalom antiimperialista alapját szeretnék gyengíteni, vagy talán szálka valakinek a szemében, hogy több országgal egyetemben következetesen fel' léptünk az ellen, hogy a havannai konferencián Kambodzsát a véres Pol Pot-rendszer embere képviselte? Vagy talán az a ba), hogy támogatjuk a hősi afgán népet a Pekingből és Washingtonból táplálkozó ellenforradalmi törekvések elleni harcában? Minden bizonnyal így van. Csodá!kozva kell azonban megállapítanunk, hogy az Oslobodenje ezt a hazug vádat épp most közölte, amikor az Egye- sült Államok imperialista körei az erőpolítikához szeretnének visszatérni, amikor nagymérték-- ben rosszabbodott a nemzetközi helyset és amikor sokkal sürgetőbb a béke és a haladás erőinek az egysége, mint bár* mikor ezelőtt. Miért épp most tesznek kísér- letet az el nem kötelezettek' mozgalma és a szocializmus vi- szonya feletti vita életre hívá- sára, miért tettek kísérletet arra. hogy kétségbe von-< ják a JKSZ és a JSZSZK külpolitikai irányvonalának egyik alapelvét? Kinek felel meg és kinek az érdekeit szolgálja az ilyen zavarkeltés? DUŠAN ROVENSKÝ katonai beavatkozást Salvador" ban és Közép-Amerika többi országában. A TASZSZ hírügynökség jelentése megállapítja, hogy jobboldali bandák tovább fokozzák a feszültséget az országban. A fasiszta csoportok hétfőn 14 embert gyilkoltak meg. A baloldali szervezetek az elnyomásra és a terrorra fegyveres harccal válaszolnak. (TASZSZ) (ČSTK) — Salvadori katonai egységek ellenőrző pontokat állítottak fel a fővárosba vezető bekötőutakon, valószínűleg attól tartva, hogy a nemzeti gárda főparancsnoksága elleni támadást végrehajtó partizánok újabb akcióba kezdenek. San Salvadorban bejelentették, hogy a junta két polgári tagjának egyike — Hector Dada Hirezi — tegnapra virradó éjszaka minden indoklás nélkül lemondott. Megfigyelők szerint azért mondott le, mert nem értett egyet a junta lépéseivel. Nyugati politikusok az enyhülésről (ČSTK) — Kedd este Luxemburgban befejeződött a Közös Piac tagországaiban működő szocialista és szociáldemokrata pártok tanácskozása. Az értekezlet zárónapján Nyugat-Eu- rópának a béke megőrzésében játszott szerepéről folyt az eszmecsere. Willy Brandt, az SPD elnöke erélyesen követelte az enyhülési folyamathoz való visszatérést a nemzetközi politikában. Sajnálkozását fejezte ki, hogy — mint mondta — a virágzó politikai enyhülés éveiben nem sikerült hatásos intézkedésekben megállapodni a fegyverkezés ellenőrzésére és a leszerelésre. Hasonló szellemben szólalt fel a tanácskozáson Felipe Gonzales, a Spanyol Szocialista Munkáspárt elnöke is, de számos megfigyelő úgy értékelte nyilatkozatát, hogy az nem annyira a tanácskozás témáját, mint inkább Spanyolország közöspiaci csatlakozási szándékát tükrözte. jetellenes kampányától. Nem csoda, hisz van mit féltenie. Bár a nemzetközi politikai légkör, az enyhülés mikéntje mindenekelőtt a szovjet—amerikai kapcsolatoktól függ, az elmúlt évtizedben uralkodó enyhülési politika gyümölcseit mégis leginkább Európa, s nyugati részén elsősorban az NSZK élvezszédet a Szovjetunióval, s hogy meg kell tartani a szocialista országokkal kötött gazdasági megállapodásokat és szerződéseket. Ám nem sokkal washingtoni útja előtt a Bundestagban tett kormánynyilatkozatában a korábbiaktól eltérő hangot ütött meg. A fő helyet a NATO-orszá- gok katonai erejével kapcsolaBonn „hajlandó“.•• te. Rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, s az NDK- val, Nyugat-Berlin kérdése is viszonylag megoldódott, s nem utolsósorban olyan széles körű gazdasági együttműködés kezdődött meg az NSZK és az európai szocialista országok között (az NSZK a szocialista országok legnagyobb tőkés gazdasági partnere), amelynek korlátozása vagy befagyasztása a nyugatnémet vállalatokat sújtaná a legjobban. Schmidtnek már csak az őszi választások miatt is óvatosnak kell lennie Washingtonban, ugyanis fennállhat az a veszély, hogy ha megváltoztatja eddigi keleti politikáját, saját pártjának, az SPD nek a tagjai (akik — ez tény — ott álltak az enyhülés bölcsőjénél) is hátat fordíthatnak neki. < Ezért a kancellár nagy hangsúlyt fektetett beszédeiben arra, hogy folytatni kell a párbetos, ún. kollektív nyugati koncepcióknak és az aľganisztáni eseményekre vonatkozó hamis amerikai változat fejtegetésének szentelte. Míg korábban Bonn nem titkolta, hogy nem tetszik neki Washington elhamarkodott, kapkodó szovjetellenessége, a kancellár legutóbbi kijelentései viszont azt bizonyítják, hogy engedett az Egyesült Államok nyomásának. Pedig világos, e nyomásnak nem más a célja, mint az, hogy megmérgezze a Szovjetunió és Nyugat-Európa közötti viszonyt. Ha ez a nyomás tovább fokozódik, nem kétséges, hogy Bonn melyik utat választja. A döntő kérdésekben ugyanis mindig az Egyesült Államok mellett állt ki. így volt ez az amerikai kö- zépható-távolságú nukleáris rakétákkal kapcsolatos decemberi NATO-döntés esetében is. A nyugatnémet kormány szüntelenül hangsúlyozza szövetségi hűségét Washingtonhoz, s lényeA parlamenti választások eredményeit Rhodesia afrikai lakossága nagy lelkesedéssel fogadta. A ČSTK telefotója Salishuryben készült A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG EGYSÉGÉÉRT Közlemény Gierek és Honecker megbeszéléseiről A Salvadori KP felhívása a térség haladó erőihez
