Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-31 / 77. szám, hétfő

A CSKP KB 15. ÜLÉSÉNEK VITÁJA

(Folytatás a 4. oldalról) ban mindig is társadalmunk és a jelenlegi világ alapvető problémái művészi ábrázolásának keresése útját haladt és fog haladni a jövőben is. A fejlett szocializmus építésére, a tőkés világban a reakciós erők ellen folyó osztályküzdelemre, a társadalom fejlődésének a kommunizmus eszméi megvalósítása felé haladó útjára gondolok. Mennyi ihlető erőt tartalmaz a meggyőző hazaszeretet és internacionalizmus a mag belső egységében, átvetítve azokra a jelenkori harcokra is, amelyeket szovjet barátainkkal és más szövetségeseinkkel közösen folytatunk a háború veszélye ellen, a népek közötti béke megőrzéséért. Nem maradhatnak az alkotók figyelmén kívül ma az olyan általános emberi problémák sem, mint amilyen például a környezet megőrzéséért és pozitív fejlődéséért és a természetvédelemért folyó küzdelem.

A jelenre és a jelen hősére irányuló orientáció azonban nem merülhet ki epizódtörténetek riportszerű feldolgozásában, azok az alkotások hatásosak és örökök, amelyekben az új emberért vívott küzdelem eszmei mélységében és történelmi monumentalitásban domborodik ki, ha annak az erkölcsi kódexnek az elveiből indul ki, amelynek eszmei-etikai alapja a szocialista társadalom. Az ilyen szemlélet tükrözi a szocialista perspektívát is, mégpedig nem rózsás színekben, hanem az élet gazdag színeiben. A nagy témákat ábrázoló művészet egybekapcsolódhat más nemzetek haladó művészetével, elősegítheti a megértést és a visszhangot a haladó emberek körében szerte a világon.

Művészetünk és jelenlegi kulturális életünk dinamikája és minősége megnyilvánul fejlődő nemzetközi kulturális kapcsolatainkban is. A maguk mód« ján hozzájárulnak a világ haladó embereinek egyesítéséhez, támogatják küzdelmüket a reakciós erők ellen.

Megszilárdítják internacionalista kötelékeinket is, amint ennek nemrégen tanúi voltunk a Szovjetunióban megrendezett csehszlovák kultúra napjai alkalmával, amelyek rendkívüli visszhangra találtak szovjet barátaink körében.

Kultúránk demokratizálásának sikerei tagadhatatlanok. Mindnyájan tudjuk, hogy a színházak és zenekarok sűrű hálózatával rendelkezünk, a klub- létesítményeket évente a lakosok milliói látogatják. De azt már kevesebben tudják, hogy könyvtárainkban az UNESCO statisztikai adatai szerint világviszonylatban a legnagyobb az egy főre eső könyvkölcsönzések száma. A lakosok tízmilliói keresik fel évente a múzeumokat, emlékhelyeket, vagy a nagy országos kiállításokat.

Az elért eredmények azonban a legkisebb mértékben sem sugallhatják azt, hogy önelégültté váljunk. Naponta feltesszük magunknak a kérdést, hogyan segíti kulturális nevelő tevékenységünk az embert és az egész társadalom szocialista tulajdonságainak kialakítását. Milyen hatást gyakorol a családi kapcsolatokra, a munkakollektívában levő kapcsolatokra, hogyan segíti leküzdeni a kispolgári csökevényeket, hogyan erősíti a szocialista együttélést. Erre nem könnyű a válasz. Itt nem elegendő sem a statisztika, sem a széles körű általánosítás. A Központi Bizottság ezen ülésén újból hangsúlyozták, hogy az ideológiai, tehát a kulturális nevelő munka hatékonyságának is az emberek gondolkodás- és cselekvésmódja a mércéje.

Pártunk, valamennyi pártszerv és szervezet a kultúra és művészet fejlesztésének szentelt állandó figyelme biztosítja a kulturális politika eredményes megvalósítását, és biztosítja valamennyi alkotó erő, kommunisták és pártonkívüliek egységes eljárását a kultúrában és az egész ideológiai területen.

JIŔINA ŠVORCOVÄ elvtársnőnek, a CSKP KB tagjának, a Színművészek Szövetsége elnökének felszólalása

1ÝÍI50.

III. 31.

Ezerkilencszázhetvenhét januárjában jelentős eseményre került sor kulturális életünkben. Prágában, a Nemzeti Színházban a legkiemelkedőbb művészek gyűltek egybe az ország minden részéből. Kinyilvánították hűségüket a köztársasághoz, a szocializmushoz, a béke és haladás ügyéhez, kifejezték, hogy megbíznak népünk vezető erejében, támogatják Csehszlovákia Kommunista Pártját. Művészeink túlnyomó többsége aláírta az alkotószövetségek (nyilatkozatát. Ez pártunk megfontolt és bölcs politikájának volt az eredménye, továbbák az alkotószövetségek sokéves munkájának és azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek valamennyi művészet területén a kulturális front konszolidálására irányultak, minden becsületes és tehetséges művész megnyerésére és meggyőzésére, hogy tudatosan és örömmel használják ki alkotóerejüket a nép javára, hazánk boldog jövőjéért, a békéért.

A drámaművészet a párt ideológiai harcának egyik eszköze. Szüntelenül föl kell tennünk a kérdést, hogy haté* konyán tesz-e eleget a társadalmi elváj rásoknak, visszatükrözi-e híven a mát és hogy haladó Irányban fejlődik-e tovább. A kortárs színpadi művek színvonalából és tematikájából megállapítható, hogy némely szerző nem ismeri társadalmunk problémáit, nem mindig képesek kifejezni korunk forradalmi pátoszát, nagyságát és drámaiságát. Részletkérdésekben merülnek el, és ha metán mernek is komolyabb problémához nyúlni, gyakran kiderül, hogy még nem ismerik mélyebben a világban ma vívott osztályharcok lényegét és ezt nem tudják helyesen, a marxista—leninista világnézet alapján értékelni. Sok irányban szükséges segítő kezet nyújtanunk színpadi szerzőnknek. A Cseh Drámaművészek Szövetsége a dramaturgok és szerzők aktívájának közreműködésével már sokat tett ebben az irányban, szemináriumokon és az új alkotások elemzésével.

Nagyon gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy színházi alkotóink, és nem csupán a legfiatalabbak, a klasszikusokhoz fordulnak, ha éppen a drámához vonzódnak. A drámai konfliktus klasszikus modellje érthető és vonzó számukra, ugyanakkor nem képesek megérezni korunk drámaiságát. Főként a kisebb, úgynevezett kísérleti színpadokon találkozunk efféle jelenségekkel, amelyek hamis képzeteket alakítanak ki a nézőben, noha ilyesmi nem állt az alkotók szándékában. Ez mindenekelőtt az ifjúságnak arra a részére veszélyes, amelynél az osztályszempontok még nem eléggé tisztázottak a gyakorlati ismeretek és tapasztalatok hiánya miatt. Itt nem elég az intelem vagy a minősítés. Szakmai segítséget kell nyújtani a fiatal alkotónemzedéknek a marxizmus—leninizmus elméletének alkalmazásában, meg kell őket tanítani arra, hogy a művek alkotásának

folyamatában következetesen érvényesítsék az osztályálláspontot.

A színház élő, változó organizmus, és törvényszerűen különösen a stúdió- színházakat érik szüntelenül új, olykor divatos hatások. E téren elkerülhetetlenül szükséges az elméleti szakemberek és kritikusok folyamatos gondoskodása, ők segíthetnek az igazság keresésében, a nézetek formálásában, a zsákutcákból kivezető utak megtalálásában, mert olykor az alkotó tehetségek, művészi céljukat követvén, zsákutcába jutnak, ami egyébként jellemző a művészet valamennyi ágazatára.

A mi drámaművészeti szövetségünk már hosszabb ideje foglalkozik az elmélet és kritika területén föllelhető problémákkal, hiányosságokkal. A ma tapasztalható nyugtalanító állapotnak nézetünk szerint legkevesebb kétféle ■oka van. A cseh művészettudományban mindig inkább az irodalomkritika volt túlsúlyban, mint a színibírálat, a másik pedig az, hogy a válságos évek lényegesen deformálták a színházi gondolkodást. Ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy behozzuk a lemaradást ebben a szférában, és biztosítsuk fejlődését.

A további lényeges kérdés az, hogy a fiatal emberek, de a pedagógusok is, milyen forrásból gyarapítsák tudásukat, amikor nálunk évek óta nem jelenik meg színházi irodalom. Ugyancsak segítené a fiatal alkotókat, ha az új színműveket, mint olyan irodalmat jelentetnének meg, amelynek van mit mondania a mának.

Egyrészt mindnyájan érezzük a marxista elmélet és kritika szükségességét, másrészt viszont még mindig nem vagyunk képesek meghatározón és hatékonyan cselekedni, koordináltan segíteni ennek a területnek a fejlesztését. Lehetetlen részleteire bontani e kérdést, de érdeklődésünk, figyelmünk középpontjában áll, és mindent megteszünk azért, hogy az elmélet és kritika hatékonyan szolgálja a ma színházát.

A szövetségi szervek érdeklődése és gondoskodása területünk egészséges és folyamatos fejlődése iránt magától értetődően már az Iskolánál kezdődik. Segítettünk a tantestületek káderellátásában és segítünk egész sor egyéb iprobléma megoldásában. A Cseh Drámaművészek Szövetségének kezdeményezése nyomán megvalósult a színházak és más kulturális intézmények új végzősök iránti reális igényének a fölmérése. Ezeknek a kulturális minisztérium által előterjesztett tényeknek az alapján határozta meg az oktatási minisztérium a főiskolák egyes karai diákjainak a számát. A középiskolákban, konzervatóriumokban az ott vezető dolgozók határozzák meg az irány-' számokat. A drámaművészek szövetsége már évek óta jelzi, hogy úgyszólván veszélyben van a cseh balett. A baíett- művészek korának átlaga, beleszámítva a Nemzeti Színház művészeit is, csaknem a nyugdíjkorhatár körül van. Az elmúlt év augusztusában jelent meg a CSSZSZK Oktatási Minisztériumának irányelve a zenei és táncművészeti Iskolák szervezéséről és a tanulás lehetőségeiről. Ezeknek az iskoláknak Prágában és Brnóban történő megszervezésével oldódna meg a táncművészeti képzés problémája, a Szovjetunióban és valamennyi szocialista országban alkalmazott minta szerint. Feltételezhetjük, hogy a művészeti képzés tanácsadó testületének, amely az oktatási és kulturális minisztériumok, kerületi szervek és művészeti szövetségek képviselőiből áll, sikerül megtalálni a kulcsot valamennyi problematikus kérdés megoldásához, beleszámítva a művészeti irányzatú középiskolák kötődését a főiskolákhoz. Minden esetben szükséges tiszteletben tartani az egyes szakokkal kapcsolatos érvényesülés reális lehetőségét, és a fölvételi valamint az évenkénti vizsgákkal szemben támasztott igények növelésével kell elérni, hogy csak a legtehetségesebbek kerüljenek be a hivatásosak sorába a többiek pedig Idejében választhassanak más területet.

A szocialista állam jelentős eszközöket fordít a kultúrára, és nekünk megtisztelő és örömteljes feladatunk, hogy legjobb erőnkkel, tehetségünkkel, alkossunk olyan műveket, amelyek gazdagítják népünk életét. Tudatában vagyunk társadalmi felelősségünknek, tudjuk mit jelent a kultúra és a művészet az egészséges fülemelkedésben. Tudjuk, hogy a mi területünkre is vonatkoznak, elkerülhetetlenül, a takarékossági intézkedések. De így is szükségét érzem annak, hogy felhívjam a figyelmet: a kulturális élet területén, a minden munkahelyre mechanikusan

vonatkozó takarékossági intézkedések következtében, a logikának ellentmondó jelenségek Is fölbukkannak, noha nyilván nem szándékosan. A kulturális életben sem pazarolhatunk, ésszerűen kell gazdálkodnunk, ezzel párhuzamosan alkotó eljárásokat kell alkalmaznunk, és nem lélektelen mechanizmust.

Megállapíthatjuk, hogy az utóbbi esztendőkben szélesebb méretekben ^s teljesen spontán módon kötődnek egymáshoz a művészek és a dolgozók Ma nincs nálunk olyan színház, amelynek ne lenne baráti kapcsolata valamelyik termelő vállalattal. Sok színész patronál szocialista munkabrigádokat, amelyeknek egyúttal tiszteletbeli tagjai is. Meg vagyok győződve, hogy ezek a kapcsolatok minőségi változáson mennek át. Túlnyomó többségük segít fölgyorsítani és elmélyíteni művészeink öntudatosodásának folyamatát. A színházak művészeti tanácsaiban a patronált üzemek dolgozói is jelen vannak. A Csehszlovák Drámamüvészek Szövetsége által szervezett rendezvényeket — akár színházi szemléről, akár előadóművészeti fesztiválról, akár a dolgozók filmfesztiváljáról van szó — üzemek vagy társadalmi szervezetek patronálják és ezeken a rendezvényeken is sor kerül baráti találkozókra. A mi drámaművészeinknek számos lehetőségük nyílott arra, hogy megismerkedjenek a legkülönfélébb munkahelyekkel, munkásokkal, mérnökökkel, mezőgazdasági dolgozókkal — és ezeknek a dolgozóknak a törekvéseivel. A dolgozók és művészek közötti szoros kapcsolattal párhuzamosan nem lehet nem megemlíteni sok színész, rendező és más színházi művész egyes kerületekben kifejtett tevékenységét az amatőr művészeti mozgalomban.

LADISLAV ÄBRAHÄM elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa elnökének felszólalása

Okvetlenül szükségesnek tartom

hangsúlyozni felelősségünket azért,

hogy a dolgozókat szüntelenül megerősítsük szocialista 'tudatukban, amit szocialista társadalmunk fejlődése során csakis a párt politikájának és céljainak állandó, helyes és érthető magyarázásával érhetünk el.

Mi is, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták a szocialista öntudat

egyik legigényesebb és tartós értékének tartjuk az aktivitást, a kezdeményező készséget, a szocialista magatartást, a társadalom érdekeiért vállalt felelősséget. Ezek az értékek döntő módon befolyásolják minden munka hatékonyságát és minőségét, a technológiai fegyelem megtartását, a gazdaságosságot, a szakképzettség fokozását, a tudományos-műszaki haladás vívmányainak elsajátítását. Ezek a tények egyre inkább előtérbe helyezik azt a követelményt, hogy szüntelenül fokozzuk a nevelőmunka hatékonyságát a szakszervezeti szervek minden fokán, de főleg az alapszervezetekben;

A szakszervezeti tagoknak a munkakollektívák és az egész társadalom eredményeiben való hatékony részvéteiének szüntelen fokozásával kapcsolatban a nevelés bevált formája a politikai-gazdasági oktatás szakszervezeti szinten és a szocialista munkaiskolákban. A közvetlenül a kollektívákban történő szakszervezeti oktatás politikai jelentőségét abban látjuk, hogy itt tanul a dolgozók túlnyomó többsége. Tavaly a politikai-gazdasági oktatásokon több mint 3 millió 250 ezer szakszervezeti tag vett részt.

A tagság oktatásában elért pozitív eredmények ellenére is tudatában vagyunk a meglevő problémáknak és fogyatékosságoknak, egyben tudjuk, hogy vannak tartalékaink az oktatás színvonala és hatékonysága emelésében, a rendszer tökéletesítésében. Igyekszünk alkalmazni a tagok politikai és gazdasági művelődésének bevált formáit, megszabadulni a formalizmus néhány megnyilvánulásától és az oktatást szorosabban összekapcsolni a munkakollektívák és egyének konkrét feladataival.

A szakszervezeti aktíva jól kiépült és bevált oktatási rendszerével rendelkezünk kezdve az alapszervezetektől egészen a legfelsőbb szakszervezeti szervekig. Az elmúlt tanévben a különféle iskoláztatásokat több mint 520 ezer tisztségviselő végezte el. A tisztségviselők, dolgozók, aktivisták és előadók eredményeiben, előkészítésében és oktatásában jelentős szerepük van a pártszerveknek és szervezeteknek is.

Igényes feladatok várnak ránk az ifjú nemzedék nevelésében. Meggyőző tények alapján összehangoltan, a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel együtt érthetően megmagyarázzuk a fiataloknak pártunk politikai céljait, meg fogjuk őket nyerni a célok megvalósításának. A munkásosztály ifjú utánpótlása során továbbra is mélyrehatóan támogatni akarjuk a szakképzettség elmélyítését, mert ez az alapfeltétele a tudomány és a technika legújabb ismeretei eredményes elsajátításának. A dolgozók gazdasági nevelése jelentőségének tudatosítása mellett nem szabad megfeledkeznünk jogi tudatuk megerősítéséről. Még nem hangsúlyozzuk ki eléggé mindazok pozitív példáját, akik nem csupán igényeiket hangoztatják, hanem elsősorban becsületesen és lelkiismeretesen teljesítik kötelességeiket. Nemegyszer elnézőek vagyunk azokkal szemben, akik vétenek a szocialista törvényesség elvei ellen, sőt tiszteletlenek a törvényekkel, az állami és gazdasági szervek határozataival és döntéseivel szemben. Ha a termelés irányításában és szervezésében alkalmazott konkrét gyakorlat ellentétben áll azokkal az elvekkel, amelyeknek meg akarjuk nyerni a dolgozókat, csökken a nevelő hatás hatékonysága és meggyőző ereje. Mi, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták nem vonjuk ki magunkat ez alól. Ellenkezőleg. E tapasztalatokból okulva állandóan szem előtt tartjuk saját politikai, szervező és nevelő munkánkkal a szakszervezetek gazdasági szerepének további elmélyítésével szemben támasztott nagy igényeket. A nevelőmunkában továbbra is a munkások és a többi dolgozók megnyerésére törekszünk, hogy eredményesen teljesítsék a párt gazdaságpolitikáját, mert ez döntő feltétele az életszínvonal szüntelen emelésének, a szociális biztonság szilárdításának.

A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét 1980 után tökéletesítő komplex intézkedések című dokumentum a következő években, társadal-i műnk továbbfejlesztése során, megteremti a szakszervezetek gazdasági és nevelő szerepe eredményes teljesítésének, valamint az állami, gazdasági és szakszervezeti szervek egységes eljárásának feltételeit.

Már a jelenlegi szakaszban a jóváhagyott intézkedések jelentőségének, célszerűségének és szükségszerűségének magyarázatára összpontosítjuk figyelmünket, hogy a termelés hatékonyságát és a munka minőségét ezek az intézkedések tovább fokozzák. Célunk, hogy a szakszervezeti szervekben és szervezetekben a mindennapi politikai nevelő és szervező munkával konkrét tettekre váltsuk az elfogadott intézkedéseket, megnyerjük a dolgozókat ezek megvalósításának. Azonban még számos helytelen, beidegződött nézetet, elképzelést és gyakorlatot kell leküzdenünk. Elhatározásunk, hogy következetesen betültjük a szak- szervezetek lenini szerepét, amelyek az irányítás, a gazdálkodás és a szocializmus iskolái. Az intézkedéseket terveink eredményes teljesítésének eszközeiként értelmezzük. Meggyőződésünk, hogy az intézkedések pozitívan befolyásolják a dolgozók részvételét a termelés irányításában és fejlesztésében.