Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-29 / 76. szám, szombat
A CSKP KB 15. ÜLÉSÉNEK VITÁI/5 (Folytatás a 4. oldalról) fölött sem, nem vágni- olyan arcot, mintha nem léteznének. A legcélravezetőbb út azonban a visszás jelenségek merész bírálata, a cselekvő, tettrekész magatartás példáinak és az illetékes láncszemek képességének meggyőző feltárása, hogy a társadalom javára megoldanak bizonyos problémát. Ezzel talán azt akarom mondani, hogy ahol a propaganda bármilyen ok miatt nem lát ilyen példát és nem bukkan rá, ott törvényszerűen elveszi- ti hatásgyakorlásának, a politikai nevelő munkának szilárd hátországát, ott elkerülhetetlenül ideológiai védelembe szorulunk? Természetesen nem ezi akarom mondani. A mi helyzetünkben, minden prob Jéma ellenére, amelyekkel az élet jár, amelyeket saját hibáinkkal okozunk vagy objektív alapjuk van, de az emberek ennek ellenére rendszerint szubjektív hibáink következményeinek tekintik őket, elegendő érv szól a szocializmus mellett. Bármennyire is nyugtalanít bennünket számos fogyatékosság, az anyagi erőforrások megteremtésében, a piacon, a szolgáltatásokban — att jelentkeznek a legérzékenyebben —, semmi okát nem látjuk a kilátások szem elől tévesztésének, az arról való megfeled- kezésnek, amivel a szocializmus minőségileg gazdagította a dolgozó ember helyzetét és-méltó életét, s amit a jövőben tovább szilárdítunk és fejlesztünk. Annál is inkább nem látjuk ennek okát, mivel a szocialista életmódnak ezekről a pozitívumairól (nagyon tüzetesen és propagandánkra ösztönzően foglalkozott vele az Elnökség beszámolója) egyidejűleg annak jogos tudatában beszélhetünk, hogy a gazdasági fejlődésnek és az anyagi fogyasztásnak elért foka megfelel a fejlett országok igényes mércéinek, s ha kap csolatba hozzuk általában szociálpolitikánkkal, a dolgozók szellemi élete kibontakozásának lehetőségeivel, akkor sok vonatkozásban előbbre tart jóval gazdagabb országoknál. Propagandánk nincs olyan helyzetben, hogy hatásterülete jelenleg leszűkülne. Semmiképp sem szabad, hogy érvényesüljön benne valamiféle nagati- vizmus, amely viharfelhőkkel vonja be az eget, s amelynek következtében pánikszerűen keresnék a búvóhelyet. Az offenzív eljárás annál fontosabb, mivel a párt Központi Bizottsága és az illetékes szervek a nem bagatellizálható, s nem könnyen kiküszöbölhető fogyatékosságok leküzdésére mozgósítják az egész pártot, minden dolgozót, aktív lépéseket tesznek a problémák megoldására, a széles rétegek és a ieleiős Irányító dolgozók tudatának mozgósításával. Ezek közül a legfontosabbak a népgazdaság tervezése és irányítása ‘tökéletesítésének komplex intézkedései. Bifak elvtárs bővebben beszéli a gazdasági propagandáról. Minden lényegeset és szükségeset elmondott azzal kapcsolatban is, hogyan fogjunk hozzá, mégpedig haladéktalanul, az új intézkedések elveinek széles körű népszerűsítéséhez, mérhetetlen politikai jelentőségük megvilágításához, s olyan — ha ezt így mondhatjuk — ideológiai támogatásukhoz, amely hozzájárul következetes megvalósításukhoz. A propagandának, az agitációnak, a tömegkommunikációs eszközöknek ebben az orientációjában látjuk most munkánk egyik fő irányát. Meggyőződésünk, hogy nem szorítkozunk csupán a gazdasági mechanizmus működésével összefüggő gyakorlati intézkedésekre. Ez kétségtelenül jó alkalom lesz arra, hogy mélyebben tisztázzunk számos elvi fontosságú kérdést, mert eljött az ideje a velük való tüzetesebb foglalkozásnak. Nálunk mindenkinek meg kell értenie, hogy a szocializmus gazdasági törvényei kérlelhetetlenek, hogy a gazdaságosság, az anyagi érdekeltség és minden, ami ezzel összefügg, a szocializmust jellemző kategória éppúgy, mint a tömegeknek, a munkakollektíváknak kezdeményezése és aktivitása. Ezeknek szerepét és felelősségét tovább kell növelnünk. Elvtársak! Felszólalásom zárórészében csak nagyon röviden szeretnék foglalkozni propagandánk, agitációnk és a tömegekben kifejtett politikai nevelő munkánk jellegével. Milyen legyen, mit kívánunk tőle? Segítségemre Lenin van, aki úgy jellemezte a marxizmust, hogy az leküzdhetetlen, vonzó erő, amely hat minden ország szocialistáira, s ereje éppen abban van, hogy a legmagasabb szintű szigorú tudományosságot, mint a társadalomtudományok utolsó szavát, egybekapcsolja a forradalmi- sággal. Más esetben pedig megállapította, hogy a marxizmus nagyszerű módon egybekapcsolja a kifejezetten tudományos józanságot a forradalmi energia, a forradalmi alkotóerő, a tömegek forradalmi kezdeményezése jelentőségének határozott elismerésével. Propagandánktól nyilvánvalóan el kell várnunk azt, hogy érvelése, befolyása merítsen a realitás mély megismeréséből, az anyagok gondos tanulmányozásából, korunk marxista—leninista tudománya általánosításaiból. Vagyis elvárjak tőle, hogy ne folyamodjon közhelyekhez, olcsó megállapításokhoz, amelyek alaptalanok, mi több, ellentétben állnak a realitással. Minden propagandista, előadó és publicista számára feltétlen követelmény az azzal kapcsolatos tájékozódottság, amiről ír, amiről beszél. Ez végső soron a hivatásbeli etika ügye is, amire szigorúan kell ügyelnünk, főleg a tömegkommunikációs eszközödben. A pártnak, a szocializmusnak a legrosszabb szolgálatot az teszi, aki félrevezet s a propagandát a félrevezetés vádjánál nem érheti súlyosabb vád, jóllehet ez a félrevezetés természetesen nem kell hogy minden esetben tudatos legyen, s többnyire nem is az; alapja lehet a merő felületesség, gondatlanság is. E tekintetben főleg a publicisztikára nagy felelősség hárul, s mi elsősorban az olyan közírást becsüljük, amely az igazságnak megfelelően tájékoztat, gazdagítja ismereteinket, el tud igazodni a bonyolult problémák között, mélyen igaz, az osztályszemléletből, a marxizmus—leninizmus hadállásaiból kiindulva képes megvilágítani a hazai eseményeket és a világ eseményeit. Ezzel összefügg propagandánknak, pártos szocialista publicisztikánknak második alapvető vonása is: orientációját meghatározza a munkásosztály, a nép tudatos szolgálata, az, hogy a dolgozók tömegeiben segítse életre- hívni az alkotó erőt, meghatványozni energiájukat a p'árt programja, a szocia lizmus és a kommunizmus eszmél megvalósításáért vívott küzdelemben. Ez a vonás főleg abban jut kifejezésre, hogyan teljesedik ki a szocialista sajtónak, a tömegkommunikációs eszközöknek demokratikus szerepe, ezek az eszközök miként szolgálják a tapasztalatok, a nézetek cseréjét, hogyan hatnak a szocializmus megszilárdulására és fejlődésére. Ebből a szemszögből is növelni fogjuk a propagandánkkal, a publicisztikánkkal szemben támasztott igényeket. Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy éppen a nép iránti ilyen viszonyból a szocializmus iránti hűségből következik az a követelmény is, hogy a propaganda harcos legyen. Az ideológiai küzdelemben, a kommunizmus igazáért vívott harcban nincs helye diplomáciának, megalkuvásnak, liberalizmusnak, valamiféle vargabetűknek. Itt ma és a jövőben is az a célunk, hogy a nép tömegei értsék a pártot és bizalommal tekintsenek rá. S ez csak akkor lehetséges, ha világosain beszélünk. Elvtársak, szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a Központi Bizottságnak az ideológiai kérdésekkel foglalkozó tegnapi és mai ülése, főleg az Elnökség bíráló és egyben értékelő beszámolója — bírálva azt, amit bírálni kell és értékelve a felelősségtudatot, az áldozatkészséget — számunkra, a propaganda, az affl- táció, a tömegkommunikációs eszközök dolgozói számára új, jelentős ösztönzés a további munkára, arra, hogy határozottan törekedjünk további lényeges javítására és a leg- nagyob felelősségérzettel teljesítsük azokat a feladatokat és kötelességeket, amelyekkel a párt bízott meg bennünket. Harmincöt esztendő tükrében 1945. MÁRCIUS 30. Határkő ez a dátum Komárno (Komárom) és környéke történelmében. Ezen a márciusi tavaszi napon köszöntött be a szabadság a városba, melyet a vörös csillagos, szovjet katonák hoztak el hozzánk, szétverve a foggal-körömmel, tűzzel-vassal védekező fasiszta hordákat. Komárom és környéke a fel- szabadulás előtt szegény, mezőgazdasági jellegű vicflék volt. Mezőgazdaságát néhány uradalmi és egyházi nagybirtok, felaprózott kis- és középparaszti gazdaság jellemezte. A járási székhely lényegében mezőváros volt. Ipara a városnak, úgy mint Szlovákia más városainak is, alig volt. Az „öreg“ hajógyár, a kikötő, a villanytelep, a gázgyár és a mostani dohánygyár jelentette az ipart a városban és környékén. Erről az tanúskodik a legjobban, hogy az iparban dolgozók száma még az ezer főt sem érte el. Az ipar fejlődésének alapjait a hajógyár építése fektette le. Azóta az ipar nagy fejlődésen ment át. A hajógyár — új nevén Nehézgépipari Művek — ma több mint négyezer embert foglalkoztat. Termékei, a hajók, műszaki úszóművek messze földön ismertek. A hajógyár felépítése lényegében meghatározója lett az ipar fejlődésének. Megalakult az Agrostroj, mely mezőgazdasági gépeket gyárt. A gépipari jellegű üzemek közé sorakozott fel az utóbbi évek folyamán a gép- és traktorállomás is és a Považská Bystri- ca-i Gépgyárak gútai (Kolárovo) részlege. Az ipar ilyen arányú fejlődése a hatvanas évek vége felé a munkaerőgazdálkodásban bizonyos nehézségeket is okozott. A dohánygyáron és a szolgáltatási üzemeken kívül alig volt lehetőség a nők foglalkoztatására. Ez hovatovább mind nagyobb gondot okozott. A nők foglalkoztatottsága megoldásának egyik alapköve az volt, hogy Nemesócsán (Zemianska Olča), az efsz által né'külőzhető gazdasági épületben megalakult a partizánskej Augusztus 29-i Cipőgyár részlege, közel 400 dolgozóval. Később felépült a cipőgyár Komáromban is. Ez a gyár ma közel 1300 főt, főleg nőket foglalkoztat. Az új üzemegységek építése, a régiekben a lehetőségek bővítése lényegében megoldotta a nők foglalkoztatottságának problémáját is. a jArAs hírnevét óreg BITI Úgyallán (Hurbanovo) felépült sör- és malátaüzem. Ez az üzem a helyi forrásokra, a járásban és a környező járásokban termett árpa gazdaságos és előnyös feldolgozására épült. Termelési kapacitása 1979-ben elérte a 604 ezer hektoliter sört és 35 ezer tonna malátát. Az Aranyfácán sörmárka nemcsak idehaza, de külföldön is a keresett termékek közé tartozik. Az itt előállított malátát a szocialista országokon kívül még Japánban is ismerik. A járás iparának fejlődését legjobban az jellemzi, hogy az ipar évi termelési értéke meghaladja az 1 milliárd 828 millió koronát. Az iparban foglalkoztatottak száma több mint 12 ezer fő. A járás mezőgazdasága is forradalmi változásokon ment át. A kommunisták következetes felvilágosító-nevelő munkájának eredményeként, a CSKP IX. kongresszusa után megindult a mezőgazdaság szövetkezetesítése. Nemcsak a talaj volt itt termékeny, hanem az emberek életkedve, tenniakarása is. Az ipar vívmányainak, a tudományos agrotechnika és állattenyésztés adta lehetőségeknek kihasználása megmutatkozik a szövetkezeti és állami gazdaságok nagy termelési eredményeiben. Igaz ugyan, hogy mezőgazdasági üzemeink tavaly a rossz időjárás miatt nem teljesítették a növénytermesztés tervfeladatait és gabonafélékből (beleértve a kukoricát is) „csak“ 47,6 mázsás hektárhozamot értek el az 1978. évi 52,5 métermázsához képest, de a negyvenes és az ötvenes években a hozam 16—17 mázsa volt. A járás mezőgazdasági üzemei következetesen teljesítik a 6. ötéves tervet és a járási pártkonferencia határozatait. Ezt bizonyítja az is, hogy a növénytermesztésben az ötéves tervidőszakra előírt hozamokat már több szövetkezet teljesítette. A járás mezőgazdasági termelésének az értéke 1979- ben elérte az egy és fél milliárd koronát. Az elmaradott mezőgazdasági járásból mező- gazdasági—ipari jellegű járás lett a harmincöt szabad esztendő alatt. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK arról tanúskodnak, hogy a város és a járás lakossága élni tud a szabadság és építő munka adta lehetőségekkel. Helyesnek tartja a CSKP gazdaság- és szociális politikáját és alkotó módon, kezdeményezően járul hozzá megvalósításához. Ezt az is bizonyítja, hogy a lakosság 1979-ben, a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére, 99 millió korona értékű szocialista kötelezettségvállalást tett. Teljesítésének értéke meghaladta a 134 millió koronát. A dolgozók és a lakosság ilyen hozzáállása a CSKP határozatainak megvalósításához arról tanúskodik, hogy a járásban alkotó egység uralkodik. A dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül, szorosan felzárkóznak a járási pártszervezet mellé, amely a marxizmus—leninizmus szellemében a gyakorlatban érvényesíti a párt vezető szerepét. A termelési feladatok teljesítése megmutatkozik a lakosság életszínvonalának emelkedésében is. Ma már a járás falvaiban hiába keresnénk a valamikor erre a környékre annyira jellemző agyagpadlójú, agyag*- falú, nádfödeles szobakonyhás házikókat. Ezek már eltűntek. Helyükre új, a korszerű szocialista életmódot tükröző, 3—4 szobás, összkomfortos családi házak, szövetkezeti vagy állami lakótömbök épültek. A járás lakásainak 75 százaléka a felszabadulás után épült. Lényegesen megváltozott a járási székhelv arculata is. Aki évekkel ezelőtt iárt itt, ma már nehezen jutna el kérdezés nélA naszvadi (Nesvady) modern 22 tantermes iskola átadásának ünnepélyes percei kül oda, ahová el akar jutni. A városban a felszabadulás óta több mint 9600 új lakás épült fel. A lakosság száma az 1949. évi 16 869 főröl 1979-ig 30 886 főre emelkedett. A járás területén 1979 végén 15 bölcsőde működött 528 férőhellyel. Az óvodák száma 65, amelyeket 3362 gyermek látogat. Nagy fejlődés ez, de még mindig nem elégíti ki a növekvő igényeket. Komoly problémát okoz, hogy a lakótelepeken késik a járulékos beruházások tervének teljesítése. E problémák megoldásához nagymértékben hozzájárul a lakosság és az üzemek, vállalatok alkotó kezdeményezése. Az önsegélyes akció keretében a 6.ötéves terv négy éve alatt felépült 34 óvodai osztály, amely több mint ezer gyermek befogadására alkalmas. Ebben az évben még további 12 osztály kerül átadásra, 355 férőhellyel, tgy a 6. ötéves tervidőszak végére az óvodáskorú gyermekek 70 százaléka látogathatja az óvodát. A járásban nemcsak az óvodák és bölcsődék építésével érünk el jelentős eredményeket. A járás lakossága sikeresen járul hozzá a választási program teliesítéséhez. A 6. ötéves tervidőszak eltelt r *av évére a Z akció terve 148 millió 950 ezer korona értékű beruházást írt elő. A jó szervezésnek és a lakosság odaadó munkájána-k köszönhető, hogy ez a terv nemcsak megvalósult, hanem túl is teljesítették, mégpedig több mint 170 millió 600 ezer koronára. A többi között felépítettek 15 sportlétesítményt, 12 ravatalozót, elkészült 9000 folyóméter gázvezeték. 22 kilométer porlalanított út, 2400 négyzetméternyi üzletterület. NAGY GONDOT FORDÍTUNK a nemzeti bizottságok által irányított üzemek fejlesztésére. Ezek biztosítják jórészt a lakossági szolgáltatásokat. A szolgáltatóüzemek állóeszközeinek értéke az 1975. évi 644 371 000 koronáról 1979-ben 879 300 000 koronára emelkedett. A lakossági szolgáltatások értéke pedig 1961-hez viszonyítva 43 millió koronával növekedett 1979 végéig. A járás lakossága a CSKP iránti odaadását, a politikájához való hűségét, szeretetét és ragaszkodását a Szovjetunióhoz azzal bizonyítja kézzelfoghatóan, hogy felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére több mint 184 millió korona értékű szocialista kötelezettségválla* lást tett. Dr. VARGA ERNŐ
