Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-29 / 76. szám, szombat

SALVADOR A helyzet rendkívül feszült Három miniszter lemondott 0 A BVT nyilatkozata (ČSTK) — A salvadori dol­gozók tömegesen vesznek részt az általános sztrájkban, ame­lyet Oscar Romero érsek meg­gyilkolása elleni tiltakozásul a Néptömegek Forradalmi Koor­dinációs Bizottsága (CRM) hir­detett meg. San Salvadorban és az ország több városában csak­nem teljesen leállt az ipari termelés, megbénult a közleke­dés. A főváros utcáin kormányka­tonák és rendőrök cirkálnak páncélautókon. San Miguelben, Ciudad Arteben és Santanában katonai és rendőri razziákat tartottak, melyek során legke­vesebb 18 személyt gyilkoltak meg. A CRM vezető képviselői a mexikói Excelsior című lapnak adott interjújukban elmondot­ták, hogy Salvadorban közeleg a katonai-polgári junta elleni döntő harc. Hozzáfűzték, hogy a salvadori oligarchia és a hadsereg reakciós erői az Egyesült Államok támogatásá­val minden erejükkel a megtor­ló intézkedések elleni tiltako­zások elnyomására törekszenek. A rendkívül feszült belpoliti­kai helyzetet súlyosbítja az Egyesült Államok folytatódó beavatkozása Salvador bel* ügyeibe. Robert White San Sal­vadort amerikai nagykövet be­jelentette, hogy a junta még ezen a héten újabb tízmillió dollár pénzügyi „támogatást“ kap Washingtontól. Oscar Menjivar gazdaságügyi, Eduardo Colindre oktatásügyi miniszter és lorge Villacorta mezőgazdasági miniszterhelyet­tes tegnap benyújtotta lemon­dását. Ezzel a lépésükkel a pol­gári-katonai junta megtorló ak­ciói ellen tiltakoztak. Menjivar, aki a Salvadori Ke­reszténydemokrata Párt tagja és Villacorta, aki viszont füg­getlen politikus, Costa Ricába repült. A szintén keresztényde­mokrata Colindre Mexikóba tá­vozott . A Béke világtanács Helsinki­ben nyilatkozatot tett közzé, amelyben határozottan elítéli a salvadori érsek meggyilkolását, és arra szólít fel, hogy erősít­sék a szolidaritást a salvadori hazafiak harcával. Roniero érsek meggyilkolását különböző országok társadalmi és politikai szervezetei ts el­ítélték. ISMÉT KÁDÁR JÁNOS AZ MSZMP KB ELSŐ TITKÁRA Leonyid Brezsnyev távirata (ČSTK) — Mint arról beszá­moltunk, csütörtökön befejezte mimikáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Csütörtök délután a kongresz- szus zárt ülésen választotta meg a párt új központi szer­veit. Az MSZMP új Központi Bizottsága ismét Kádár Jánost választotta meg első titkárrá. Az MSZMP KB Politikai Bi­Holland felszólalás Becsben A l>écsi Hofburgban csütörtö­kön plenáris ülést tartottak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalá­sok részvevői. Az ülésen J. W. de Vos, a holland küldöttség vezetője szólalt fel. De Vos felszólalása azt bizo­nyította, hogy a Nyugat igyek­szik kitérni az alapvető kérdé­sek megvitatása elől, és az úgy­nevezett „kísérő intézkedése­ket“ próbálja előtérbe állítani. Mint a lengyel küldöttség képviselője ezzel kapcsolatban kijelentette, a szocialista orszá­gok nem ellenzik a „kísérő in­tézkedések“ megvitatását. En­nek azonban a legszorosabb kapcsolatban kell lennie a bé­csi tárgyalások fő témájával. (TASZSZ) zottsága tagjának a Központi Bizottság első ülésén Aczél Györgyöt, Benke Valériát, Gás­pár Sándort. Havasi Ferencet, Kádár Jánost, Korom Mihályt, Lázár Györgyöt, Losonczi Pált, Maróthy Lászlót, Méhes Lajost, Németh Károlyt, Óvári Miklóst és Sarlós Istvánt választotta meg. Az MSZMP KB Gyenes And­rást, Havasi Ferencet, Korom Mihályt, Németh Károlyt és Óvári Miklóst választotta meg titkárává. A 25 tagú Központi Ellenőrző Bizottság elnöke Bru- tyó János lett. Csütörtök este az új Közpon­ti Bizottság tagjai találkoztak az MSZMP kongresszusán részt vett testvérpártok (küldöttsé­geivel. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára táviratban üdvözölte Kádár Já­nost, az MSZMP KB első tit­kárát, tisztségébe való újravá­lasztása alkalmából. A távirat: ban Leonyid Brezsnyev hang­súlyozza, hogy a Szovjetunió­ban Kádár Jánost a népi Ma­gyarország vezető képviselője­ként, harcedzett forradalmár­ként és internacionalistaként, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeként és a Szovjet­unió hű barátjaként ismerik és tisztelik. Leonyid Brezsnyev nagyra értétkelte Kádár János személyes hozzájárulását a szovjet—magyar barátság fejlő­déséhez és meggyőződését fe­jezi ki, hogy a szovjet—ma­gyar együttműködés a jövőben is fejlődik és elmélyül. A moszkvai Pravda a CSKP KB 15. üléséit» (ČSTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja politikailag, ideológiailag és szervezésileg egységes. A párt politikáját tá­mogatja a Nemzeti Front vala­mennyi szervezete és a cseh­szlovák nép óriási többsége, emeli ki Gustáv Husák beszé­déből a moszkvai Pravda teg­napi száma a Központi Bizott­ság 15. üléséről szóló tudósítá­sában. A lap a továbbiakban tájé­koztat a CSKP KB Elnökségé­nek a politikai nevelő és az ideológiai munka színvonala további emeléséről szóló jelen­téséről, amelyet Vasil BiTak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára terjesztett elő. A moszkvai Pravda megjegy­zi: a jelentés hangsúlyozza, hogy sokoldalúan fejlődnek a kapcsolatok a CSKP és az SZKP, Csehszlovákia és a Szovjetunió népei között. „Az internacionalizmus pél­dája tettekben mutatkozik a Szovjetunió lpnini kommunista pártja megalakulásának kezde­tétől. önzetlen segítségének, tstvériségének és szolidaritásá­nak köszönhetjük mi is, hogy fejleszthetjük Csehszlovákiában a szocializmust, örvendhetünk gyümölcseinek“ — idézi a moszkvai Pravda a CSKP KB Elnökségének jelentését. Sikertelen köröüiaci értekezlet (ČSTK) — Brüsszelben csü­törtökön kudarccal fejeződött be a közöspiaci országok mező- gazdasági minisztereinek kétna­pos ülése. Míg a mezőgazdasági terme­lők a a felvásárlási ár 7,9 szá­zalékos emelését követelték (ez megfelelne a termelési kiadá­sok (megnövekedéséneik), az EGK illetékes bizottsága csak 2,4 százalékos emelést javasolt. A mezőgazdasági miniszterek Brüsszelben csak abban álla­podtak meg, hogy ideiglenesen meghosszabbítják a tejtermékek és a marhahús eddigi árainak az érvényét. Katasztrófa az Északi-tenorén (ČSTK) — Az Északi-tenge­ren levő Alexander Keiland mű­szigetet, ahol a norvég kőolaj­társaság munkásszállója volt, a viharos szét és a hatalmas hullámok felborították. A ka­tasztrófa idején a szigeten 225 személy tartózkodott. Norvég és brit hajók és helikopterek eddig 108 embert mentettek meg. További 30 embert láttak egy mentőcsónakban, hét holt­testet dobott partra a tenger, 80 munkásról azonban még mindig nem tudnak semmit. Fé­lő, hogy többségük a szálló mo­zijában rekedt, amely a víz alá süllyedt. A TASZSZ az iráni külügyminiszter nyilatkozatáról A TASZSZ hírügynökség csü­törtökön kommentárban foglal­kozott Ghotbzadeh iráni kül­ügyminiszter nyilatkozatával, amelyben — mint a TASZSZ rá­mutat — a miniszter igencsak különös kijelentéseket tett. A külügyminiszter először ki­fejtette saját elképzeléseit az Afganisztánnal kapcsolatos „sokoldalú tárgyalásokra“ vo­natkozóan (Irán és a Szovjet­unió között, Irán és Afganisz­tán között, Irán és — mint mondotta — a „forradalmi“, de valójában ellenforradalmi af­gán szervezetek között, vala­mint esetleg Irán, Pakisztán és Kína között.) Az iráni miniszter ezt követően teljesen alaptala­nul kijelentette, hogy állítólag ezt a kezdeményezést össze­hangolták a Szovjetunióval. Sőt mi több, azt hangoztatta, hogy Irán és a Szovjetunió — úgy­mond — egyetértésre jutott az afganisztáni rendezés valami­féle elveire vonatkozóan, bele­értve a „semlegesség“, rákény- szerítését az országra. Ghotbzadeh — megpróbálva meggyőző erőt kölcsönözni a szovjet álláspont általa történő, enyhén szólva önkényes értel­mezésének — a Szovjetunió Irá­ni nagykövetével folytatott megbeszéléseire hivatkozott. E megbeszélésekre valóban sor került, de semmi közük mind­ahhoz, amiről mostani nyilat­kozatában az iráni fél nézeteit ismertette, egyáltalán nem em­lített olyan kérdéseket, ame­lyekkel kapcsolatosan korábban nyilvánosan állást foglalt. A szovjet fél — akárcsak más országok képviselőivel létesített kapcsolatfelvétel során — az iráni külügyminiszter előtt is kifejtette a Szovjetunió elvi álláspontját az Afganisztánnal kapcsolatos helyzet politikai rendezésére vonatkozóan. Hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió a tényleges rendezés mellett száll síkra, olyan rendezés mellett, amely a helyzetet előidéző okok felszámolására, azaz az Afga­nisztán elleni agresszív akciók, illetve az ország belügyeibe va­ló mindenfajta beavatkozás ha­tékony és szavatolt megszün­tetésére irányulna. A szovjet fél pozitívan értékelte a Ghotb­zadeh által a Szovjetunió nagy­követe előtt kifejtett arra vo­natkozó iráni készséget, hogy az afganisztáni kormánnyal megvitassák az Afganisztán bel­ügyeibe való külső be nem avatkozás kérdését. Egyidejűleg leszögezte: Afganisztánra vo­natkozóan semmilyen kérdés nem vitatható, illetve oldható meg az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság kormányának megkerülésével, a kormány részvétele nélkül. A szovjet fél csakis ilyen kö­rülmények között kész arra, hogy véleménycserét folytas­son az iráni féllel, s ezt vilá­gosan kifejtette Ghotbzadeh előtt. Felmerül a kérdés, miért volt szükség a Szovjetunió ál­láspontjának elferdítésére? Ki­nek és milyen ügynek használ ez? Ami a szovjet—iráni kapcso­latokat illeti, a Szovjetunió e kapcsolatok fejlesztéséért és el­mélyítéséért száll síkra. Támo­gatja az iráni nép mindazon lépéseit, amelyek az ország függetlenségének és szuvereni­tásának megszilárdulására irá­nyulnak, következetesen fellép az Irán belügyeibe való külső beavatkozási kísérletek ellen. 50 ÉVES SALVADOR KOMMUNISTA PÁRTJA AZ OSZTÁLYHARC ÉLÉN S alvador népe ezekben a hetekben igen súlyos, sőt talán döntő ütközetet vív hazai elnyomóival, azok wa­shingtoni tanácsadóival és se­gítőivel. Éppen Salvador Kom­munista Pártja az, amely a marxizmus—leninizmus eszméi­vel felvértezve és számos ke­mény összecsapástól megedzve az előrelátás, a tudatosság és a harci hatékonyság maximu­mát viszi bele ebbe a küzde­lembe. Salvador Kommunista Párt­jának ötven éve a nehéz és ál­dozatos munka hosszú idősza­kát jelenti, amely csak fokoza­tosan hozza' meg felbecsülhe­tetlen gyümölcseit. Indokolt, történelmileg megalapozott op­timizmus volt jellemző azonban már a marxista—leninista kö­röknek és a baloldali szakszer­vezeteknek azokra a képviselői­re, akik éppen ötven évvel ez­előtt alapították meg ennek a nem nagy, de jelentős közép- amerikai országnak a kommu­nista pártját. A párt rövid időn belül hatalmas politikai erővk vált, amely befolyással volt számos munkás- és parasztszer­vezet tevékenységére. A párt kezdeményezésére alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szerve­zet és a Nemzetközi Vörös Se­gély salvadori szekciója. Az M. Hernandez Martinez tábornok reakciós katonai dik­tatúrája ellen 1932 januárjában ösztönösen kitört népi felkelés­nek nem volt reális reménye a sikerre, mert előkészítése nem volt kielégítő, és még nem alakult ki az igazi forradalmi helyzet. így értékelte ezt a párt, ennek ellenére azonban elveihez híven csatlakozott a népfelkeléshez, és az élére állt. Hernandez Martinez tábornok­nak az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada se­gítségével sikerült elfojtania a felkelést. A Fehér Gárda egysé­gei a harcok során és főként azt követően barbár módon több mint 20 ezer munkást, parasztot és diákot gyilkoltak le. A terror áldozatává lett a kommunista pártnaik csaknem az egész vezetősége — a legen­dás hírű Augusto Farabundo Marti, Alfonso Luna, Mario Za­pata és mások. A salvadori felkelés, ha ve­reséggel végződött is, Latin- Amerika egyik legnagyobb for­radalmi megmozdulása volt a harmincas években. A nép nem adta fel a harcot. És a kommu­nisták, akik nagy erkölcsi te­kintélyre tettek szert a dol­gozók körében, ismét ott álltak a küzdelem élvonalában. 1944. április 2-án a néptömegek tá­mogatásával felkelt a salvadori fegyveres erőik egy része a Her- nandez-diktatúra ellen. A fel­kelést ugyan elfojtották, de a május 9-én meghirdetett álta­lános politikai sztrájk meg­döntötte a katonai diktatúrát. A kommunista párt és más haladó erők kiléptek az illega­litásból. A kommunisták kezde­ményezésére és közvetlen rész­vételével megalapították a Dol­gozók Nemzetközi Szövetségét, amely csakhamar az egyedüli egységes szakszervezeti köz­pont lett. Salvador hosszú éve­ken át sokat szenvedett a ke­gyetlen Amerika-barát katonai diktatúrák uralma alatt. Ezek számára azonban egyre nehe­zebb volt hangzatos frázisok­kal és ígéretekkel becsapni a népet. Még kevésbé sikerült ez a választási eredmények meg­hamisításával, ahogy az 1972 februárjában történt. Az elnök- választáson ugyanis az ellenzé­ki nemzeti szövetség jelöltje, Jósé Duarte győzött, de a kor­mány a választások eredmé­nyeit érvénytelennek minősítet­te, s a szavazatok újbóli ösz- szeszámlálása után a reakció jelöltjét, Armando Molinát hir­dette ki győztesnek. A salvadori nép egységes, az igazi függetlenség eléréséért és haladó változások megvalósítá­sáért vívott küzdelemben. És Salvador Kommunista Pártja, amely most ünnepli megalapí­tásának 50. évfordulóját, más baloldali szervezetekkel együtt a lelke ennek a harcnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága üd­vözlő táviratot küldött a Sal­vador Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának a párt megalakulásának 50. évforduló­ja alkalmából. A szovjet kommunisták szo­lidaritásukat fejezik ki a kom­munista párttal és valamennyi demokratikus, antiimperialista erővel, amelyek Salvadorban az ország szabadságáért és füg­getlenségéért küzdenek hangsúlyozza a távirat. Salva­dor Kommunista Pártja fél év­százados tevékenységével tar­tósan beírta magát az ország történelmébe — állapítja meg az SZKP KB üdvözlő távirata. OLDRICH POSPÍŠIL A KÖZEL-KELETI HELYZETRŐL ÉS A PALESZTIN MOZGALOM TÁMOGATÁSÁRÓL Jasszer Arafat Delhiben (ČSTK) — Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadító Szerve­zet Végrehajtó Bizottságának elnöke tegnap kétnapos látoga­tásra Delhibe érkezett. A pa­lesztin vezetőt első hivatalos indiai látogatására Indira Gand­hi miniszterelnök hívta meg. Jasszer Arafat látogatása so­rán Delhiben találkozik Nilam Szandzsiva Reddi államfővel, Indira Gandhi miniszterelnök­kel, Naraszimha Rao külügymi­niszterrel és más hivatalos sze­mélyiségekkel. Tárgyalásainak középpontjában a nemzetközi helyzet, mindenekelőtt a közel- keleti probléma áll. Ami a két­oldalú kapcsolatokat illeti, a megbeszélések mindenekelőtt a palesztin mozgalomnak nyúj-< tott indiai támogatás bővítésé­nek lehetőségeiről folynak. Jasszer Arafat indiai látoga­tására röviddel azután kerül sor, hogy az indiai kormány a hét elején teljes diplomáciai státust biztosított a PFSZ delhi képviseletének, amire korábban csak az arab és a szocialista országokban volt példa. Az in­diai kormánynak e politikai gesztusát és a palesztin vezető látogatását az indiai sajtó és több társadalmi szervezet ked­vezően fogadta. CYRUS VANCE AZ AMERIKAI KATONAI ERŐ NÖVELÉSÉT SZORGALMAZZA (ČSTK) — Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter az ame­rikai szenátus külügyi bizottsá­gában védelmezte a Carter-kor­mányzat külpolitikáját, amely­nek következetlenségét és főleg az enyhülésre és a világbékére gyakorolt negatív hatását nem­csak a világ haladó közvélemé­nye és egyre több amerikai bí­rálja, hanem az Egyesült Álla­mok több nyugat-európai szö­vetségese is. Vance ugyan azt állította, hogy a Carter-kormány nem mondott le az enyhülés támo­gatásáról, és nem kívánja a hi­degháború visszatérését, de ugyanakkor ismételten hangsú­lyozta, hogy az amerikai külpo­litika fő vonása az Egyesült Államok katonai erejének a fejlesztése kell, hogy legyen. „Gazdasági téren áldozatokat kell hoznunk, hogy növelhes­sük a fegyverkezési kiadáso­kat“ — mondotta Vance. Három és fél órás beszédében Vance megerősítette, hogy az ameri­kai külpolitika továbbra is az USA „létérdekeinek“ megvédé­sére fog összpontosítani. „A vi­lággazdaság bizonytalanságára való tekintettel nem nézhetjük tétlenül, hogy a létfontosságú nyersanyagforrások külső erők ellenőrzése alá kerülnek“ — mondotta Vance, s kijelentette: „Érdekeink azt kívánják, hogy készek legyünk ellenállni , a Szovjetunió egyre növekvő kül-* földi befolyásának“*

Next

/
Thumbnails
Contents