Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-27 / 74. szám, csütörtök

A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxízmus-feniiiiimus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért

(Folytatás az 5. oldalról/

lista hazájára, de tisztel más nemzeteket és kultúrájukat, hazafi és internacionalista. Idegen tőle a rasszizmus, az emberek megkülönböztetésének minden megnyilvánulása, a vallási összeférhetetlenség és a sovinizmus. Műveltség és ismeretek megszerzésére törekszik, élete értelmét az alkotó tevékenységben, a társadalmat szolgáló javak megteremtésében találja meg. Mély és felelősségteljes érzelmi kapcsolat fűzi a családjához, ügyel arra, hogy az a szocialista társadalom szilárd láncszemeként fejlődjön. Tudatosán Lailleszkedik a társadalmi haladásért és a világbékéért harcolók soraiba. A szocialista életmódot jellemzi az egyéni, a csoport* és a társadalmi érdekek összhangja.

A szocialista életmód nem alakul ki ösztönösen, konfliktusoktól mentesen. Hosszú távú, bonyolult folyamat ez, amelyben céltudatosan harcolnunk kell az újért, egyidejűleg felszámolva a múlt kizsákmányoló rendszereinek értékrendszerét. Nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy itt még vannak régi, maradi szokások és hagyományok, kis- polgáriasság és önzés, van még élőskö- dés és bűnözés. Az ellenség éppen ezeket a jelenségeket igyekszik felélénkíteni és velünk szemben felhasználni. A szocialista életmód formálására és megszilárdítására pártunk, a szocialista állam tartós figyelmet fordít, s az intenzív nevelő munka tárgya. Ennek így is kell lennie.

A szocialista életmód kialakításának és megszilárdításának feladatát a reakciós tőkés befolyással szembeni éles ideológiai harc részeként fogjuk fel. Célunk az emberek olyan szükségleteinek és érdekeinek cselekvő formálása, amelyek tartalmukban és formájukban jelentősen eltérnek a kizsákmányoló osztályok szükségleteitől és érdekeitől, olyan erkölcs formálása, amelytől idegen a kispolgáriasság és az egyéni érdek fetisizálása. A kapitalizmustól eltérően, a szocialista társadalomban az embe;* nem a tárgyak rabszolgálja. A tárgyak kell hogy az embert szolgálják, elősegítsék sokoldalú fejlődését, gazdagítsák életét. Senki sem ítélhet] el azt, hogy az embernek van hétvégi házuk, személygépkocsijuk, háztartásu kát ellátják korszerű haszon tárgyakkal. Ellenkezőleg, ebben tükröződik hazánk magas életszínvonala. Viszont ellenezzük és ellenezni fogjuk azt, hogy a hétvégi ház, a személygépkocsi, a vagyon életük értelmévé váljon.

A kapitalizmus az iparilag legfejlettebb országokban kétségtelenül elérte az árucikkek kínálatának és fogyasztásának magas fokát, ugyanakkor azonban a konzum életmód zsákutcájába került. A mindenütt jelenlevő reklám nemcsak különféle gyártmányokat kínál az embereknek, hanem rájuk kényszeríti a sikerekkel és az eszményekkel kapcsolatos leegyszerűsített, gyakran nagyon kezdetleges és ferde elképzeléseket is. Propagandánknak igényesebbnek kell lennie a kapitalista élet lényegének, az eszményítését szolgáló törekvések leleplezésében. Ez a szocializmusra való jogos büszkeségre történő nevelés része.

A szocializmus előnyeit hangsúlyozzuk, de ez nem jelenti azt, hogy elken dőzhetjük és mentegethetjük saját fogyatékosságainkat. Van belőlük elég — termelés minőségében, a belpiac ellátottságában, a szolgáltatások színvonalában. S ezeknek p°mcsak objektív, hanem elsősorban szubjektív okaik vannak. Aligha mentegethető, hogy a piacon előfordulnak rossz minőségű gyártmányok, illetve hiányoznak olyan árucikkek, amelyek termeléséhez meg vannak a feltételek, saját nyersanyaggal, a szükséges kapacitással é-s szakképzett dolgozókkal is rendelkezünk.

Ha rossz a termés, az emberek megértik — lehetnek nehézségek és szerényebbeknek kell lenniük. Viszont jog gal v^ik fel a kérdést, a felelős szervezeteit miért nem biztosították azt, hogy a piacon —, ha megtermett —, legyen elegendő gyümölcs és zöldség. Nehéz megindokolni, hogy huzamos ideje miért nincs elég kerékpár, szánkó, sí, villanyégő, zseblámpaelem, porcelán gyártmány, harisnya, lencse, avagy bab. A bírálat nemcsak azért fokozódik, mert szüntelenül valami hiányzik, hanem azért is, mivel a helyzet nem javul, sőt, rosszabbodik.

Pedig ezek nem apróságok, főleg azok számára nem, akik szükségét látják ezeknek az árucikkeknek. Minden* meg kell tenni annak érdekében, hogy az ún. apróságok ne keserítsék meg életünket. Gyakran éppen ezek váltanak ki elégedetlenséget, és táptalaját képezik a demagógiának, a különféle pánikhangulatok és mendemondák terjesztésének, aminek célja elhinteni a pártpolitika iránti bizalmatlanság mag- vát, befeketíteni a szocializmust. Bizonyos árucikk hiánya megnyitja az a| tókav a megvesztegetés, a spekuláció, a társadalom kárára való harácsolás előtt. Ezeket a visszás jelenségeket nem kerülhetjük meg, már csak azért sem, mivel a kritika éle gyakran a párt és a szocialista rendszer ellen irányul, s anonimitásban maradnak azok, akik személyesen és közvetlenül felelnek a fogyatékosságokért. Egy pillanatra sem sza xad megfeledkeznünk arról, hogy ellenfelünk minden gyönge pontunkat, tényleges és kiötlött fogyatékosságunkat felhasználja politikánkkal szemben.

Senki sem akarja elutasítani az alulról felfelé irányuló bírálatot s ezt nem is szabad megtenni. Csakhogy az emberek mindennapos gondjaival összefüggő számos probléma megoldása nem hárítható csak a központi szervekre. Ilyen esetekben kell hogy éljenek jogkörükkel a helyi tisztségviselők és az államigazgatás helyi szervei. Társadalmi rendszerünk demokratizmusa megteremti ennek minden lehetőségét.

A demokrácia csak a szocializmusban lehetséges

A szocialista életmód kialakítása számos fontos feladatot állít az elméleti front, a kutatóintézetek elé, amelyeknek tevékenységét szilárdabban egybe kell fűzni az Irányító, tervező és gazdasági szervek törekvéseivel. Nagy felelőség hárul például műépítészeink és városrendezőinkre is a szocialista városok építése és átépítése kilátásainak megfogalmazásában, hogy városaink ne csak másolatai legyenek a tőkés lakástömörüléseknek. Komolyan el kell gondolkodni a jövő közlekedési koncepciója fölött s nem szabad gépiesen átvenni azt, ami az iparilag fejlettebb országokba már ma járatlan útnak bizonyul. Feladatunk megoldani a környezetvédelem nagyon bonyolult problémakörét is, amely már nemcsak egyes államok ügye. Minden értelmesen gondolkodó ember tudja, hogy manapság sok dologra nincs elég eszközünk, hogy két-három ötéves tervidőszak alatt nem lehet mindent megoldani. Viszont, amit ma hozunk létre, az kell, hogy megfeleljen hosszú távú céljainknak.

A szocialista életmód, a szocialista társadalmi viszonyok, az új ember formálása szervesen összefügg a szocialista demokrácia elmélyítésével. Pártunk nagy figyelmet szentel a szocialista állam, valamint az állampolgárok élete demokratikus formái fejlesztésének. Ezt az elsőrendű kötelességek egyikeként rögzíti a párt programja. Az emberek szocialista öntudatosságának fejlesztése a szocialista demokrácia fejlődésének integrált része, feltétele ennek a fejlődésnek és egyidejűleg eredménye is.

Nincs talán még egy kérdés, amelyben olyan ádáz ideológiai harc folyna korunk világában, mint a demokrácia értelmezéséért és szerepéért. A bur- zsoá propaganda — s nemcsak az, hanem a tőkés államok hivatalos kormánypolitikája is — konokul érvényesíti a tőke uralmát védő demokrácia koncepcióját és szerepét alárendeli az imperializmus világuralmi terveinek, a monopóliumok „szabad jogának“ arra, hogy kizsákmányolják és megnyomorítsák a nép tömegeit és egész nemzeteket. A politikai és az ideológiai felépítmény egyéb értékeihez hasonlóan a demokrácia is csak osztályszempontból ítélhető meg. Ma még inkább, mint bármikor a múltban, kidomborodik a burzsoá demokrácia alábbi lenini jellemzésének igaz és találó volta: „A burzsoá demokrácia a pompás frázisok, az ünnepélyes szavak, hangzatos ígéretek, a szabadság és egyenlőség nagyhangú jelszavainak demokráciája.“

A kapitalizmustól eltérően, amely szavakkal hirdeti a demokráciát, de a gyakorlatban könyörtelenül elfojtja a dolgozók tényleges emberi életre való törekvését, a mi társadalmi rendünk valós tartalmat ad a szabadság, az emberi jogok, a demokrácia és a szociális igazságosság fogalmainak. Számunkra demokratikus az, ami a nép, a szocializmus, s végül, természetesen, az ember érdekeit szolgálja. Az igazi demokrácia csak a szocializmusban lehetséges és teljes mértékben csak itt fejlődik.

Propagandánknak offenzív szellem ben, meggyőző módon fel kell tárnia a demokrácia osztályjellegét, megmagyarázva azt, hogy a szocializmus fej lődésének fő irányát a nép cselekvő és kezdeményező részvételi1 szabja meg az állam és a népgazdaság irá nyitásában, a szocialista társadalom további fejlődése célravezető útjainak keresésében és e fejlődés megvalósításában.

Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szocialista állam és az egész Nemzeti Front, amely életünkben kifejezője és tanúbizonysága a demokráciának, szüntelenül elmélyíti a szocialista demokráciát és sokoldalúan fejleszti a szocialista haza állampolgárának szemé lyiségét. Joggal kijelenthetjük, hogy ezt a nemes célt szolgálja a pártunk által jóváhagyott minden fontos in tézkedés.

A demokráciának csak egyik oldala az, hogy a szocialista állam polgárai széleskörűen élnek jogaikkal. Nem ke vésbé hangsúlyoznunk kell azonban az állampolgárok kötelességeit, a szocialista jogszabályok megtartását, a jogrend védelmét, a haza javára végzett lelkiismeretes munkát és a honvédelmet. A szocialista demokrácia fejlesz tésében helyettesíthetetlen szerepük van a nemzeti bizottságoknak. A nép elsősorban közvetítésükkel uralkodik, gyakorolja hatalmát. A nemzeti bizottságokban dolgozó kommunistáknak ügyelniük kell arra, hogy az állam- igazgatásnak és az államhatalomnak ezek az alapvető szervei felelősségteljesen teljesítsék a rájuk bízott feladatokat és érzékenyen reagáljanak az állampolgárok jogos követelményeire és bíráló észrevételeire.

Nagy sikereket értünk el a lenini nemzetiségi politika megvalósításában. A XV. kongresszus Irányvonala alapján elmélyült nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú fejlődésének és közeledésének folyamata. Egységük a

csehszlovák és a szocialista államiság tartóoszlopa.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek csehszlovák hazafiságának és interna« cionalista egységének jelentős tényező* je a csehszlovák szocialista föderáció, A szocialista demokrácia, az egyenlő-* ség, az egyenjogúság, az önkéntesség, a kölcsönös tisztelet és a bizalom elvei alapján egyesíti a cseh és a szlovák nemzetet és államunk minden nemzetiségét.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa feladatunkul meghagyta, hogy a szemünk fényeként őrizzük nemzeteink és nemzetiségeink egységét, őrizzük és fejlesszük a szó- cialista hazafiság, a proletár és a szocialista internacionalizmus nagy esz« inéit, s ne engedjünk meg semmit, ami kárukra lenne. A szocializmus ellenségei hazánkkal szemben is tevékenység gük legjelentősebb eszközének tekintik a nacionalizmus szítását. Igyekeznek visszaélni néhány olyan csökevénnyel. amelyet még nem tudtunk száműzni az emberek tudatából. Feladatunk az, hogy következetesen harcoljunk egyrészt az antikommunista erőiek a nacionalista megnyilvánulások előidézését célzó kísérletei, másrészt nemzetiségi területen a múlt csökevényei ellen is.

Az ideológiai munka hasson a cseh és a szlovák nemzet sokoldalú fejlődése és közeledése folyamata minőségi vetületeinek elmélyítésére, egységük megszilárdítására, az egész gazdasági, társadalompolitikai és kulturális élet további internacionalizálására. Cseh Szlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikájának további sikerei a rendszeres, offenzív és hatásos ideológiai politikai neveléssel összefüggésben elképzelhetetlenek az olyan értékek iránti viszony szüntelen elmélyítése híján, amelyeket a szocializmus alatt nemzeteink és nemzetiségeink hoztak létre, a legszorosabb internacionalista szövetségben a szocialista közösség országainak népével.

Elsősorban védjük meg a békét

Elvtársak,

a fejlett szocialista társadalom építésének és az ember nevelésének va lamennyi kérdését a korunk világában bekövetkező nagy változások feltételei között oldjuk meg. A nemzetközi té nyezők manapság jóval nagyobb mértékben hatnak a dolgozók gondolkodás- módjára és cselekvésére, mint bármi- kor a múltban. A párt ideológiai munkájának egyik legjelentősebb feladata rendszeresen elemezni a világ eseményeit, az embereknek világos válaszokat adni és a szükséges tájékoztatást nyújtani a nemzetközi történésben.

Korunk legfontosabb, elsőrendű feladata megvédeni az emberek életének békés feltételeit.

Ebben az évtizedben az enyhülés po litikai realitás lett. Megoldást nyert számos, a második világháború hagyatékaként ránk szakadt kulcsfontosságú probléma, s néhány olyan probléma, amely a „hidegháború“ több mint két évtizede alatt merült fel. Ma már Európában nem létezik határprobléma. A Német Demokratikus Köztársaság teljes jogú tagja lett a nemzetközi közösségnek, normalizálódott a Nyugat-Ber- lin körüli helyzet, földrészünkön ösz- szeomlottak az utolsó fasiszta rendszerek, a helsinki konferencia általánosan elismert nemzetközi normaként rögzítette a békés egymás mellett élés elveit.

Ez azoknak a jelentős változásoknak köszönhető, amelyek a világ osztályerői viszonyában a szocializmus és a béke javára bekövetkeztek. A Szovjetunió, valamint a szocialista közösség további országai gazdasági, politikai és katonai erejének növekedése, a tőkés országokban a kommunista, a munkás- és demokratikus mozgalom befolyásának növekedése, fiatal független államok létrejötte és aktivitásuk a nemzetközi életben — mindez döntő módon hozzájárult az államközi kapcsolatokban a békés egymás mellett élés lenini alapelveinek érvényesüléséhez. A reális szocializmus példájának ereje szüntelenül növekszik és világszerte mind vonzóbbakká válnak a marxizmus—leninizmus eszméi. Mind többen tudatosítják, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség más országai képezik a világbéke megőrzésének fő védőpajzsát és a társadalmi haladás mozgató erejét.

A másik oldalon az imperializmus reakciós erői igyekeznek meggátolni az enyhülést és lefékezni a forradalmi világfolyamatot. Minél nagyobbak a Szovjetunió, a világszocializmus, a

munkás- és a forradalmi mozgalom si-* kerei, annál bőszültebben és alattomosabb módon támadják a békét, a haladást, a reális szocializmust, a műn-' kásosztályt és a forradalmi erőket. Közben nem riadnak vissza semmilyen aljasságtól, bűncselekményektől és provokációtól, semmilyen hazugságtól és rágalomtól. Az imperializmus óriási propagandaközpöntokat létesített, amelyeknek tevékenységét az Amerikai Egyesült Államok egyezteti. A megtévesztésnek és a kémkedésnek ezek az intézményei szoros kapcsolatban állnak a Nyugat rádió- és televíziós társaságaival és a legbefolyásosabb burzsoá lapokkal. Feladatuk hatást gyakorolni a szocialista országokra, a fiatal független államokra — lényegében az. egész világra.

A burzsoá propaganda fő irányvonala az antikommunizmus, amelynek éle elsősorban a Szovjetunió ellen irányul. A nyugati ideológusok az embertelen, erőszakos, antidemokratikus rendszerként kompromittálódott imperializmust szüntelenül szabad, demokratikus rendszerként igyekeznek bemutatni, s mindazt, ami valóban haladó, demokratikus és békeszerető, nemcsak az imperializmust, de az egész emberiséget is fenyegető veszélyként tüntetik fel. A leggyalázatosabb hazugság, amelyet az utóbbi időben hisztérikusan felfokozva terjesztenek, a valamiféle „szovjet veszélyről“ szóló állítás.

A világ csendőrének szerepét vállaló Amerikai Egyesült Államok politikája áttekinthetetlen és saját szövetségeseivel szemben is erőszakos. Az Egyesült Államok hegemonista terveinek nem felel meg a béke, a biztonság és a jószomszédi együttműködés Európája. Ezen a földrészen nyugtalanságot, feszültséget szeretnének előidézni, s Európát a nukleáris háború színterévé tenni, amint arról tanúskodik a NATO Tanácsának az a döntése Is, hogy egyes nyugat-európai államokban új, középhatósugarú amerikai nukleáris rakétákat telepítenek. Az Egyesült Államok azzal, hogy Európát a feszültség területévé teszik, arra akarja kényszeríteni a szocialista államokat, hqgy nagyobb anyagi eszközöket fordítsanak védelmükre, s egyben szabaddá akarja tenni a kezét kalandor szándékai megvalósításához a világ más részeiben. Ez nagyon veszélyes és kockázatos politika, amelynek tétje a népek és a világbéke sorsa.

(A beszámoló második részét lapunk holnapi számában közöljük.)