Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-27 / 74. szám, csütörtök
A politikai nevelő és az ideológiai munka színvonalának emeléséért, hatékonyságának növeléséért, a fejlett szocialista társadalom építése gyakorlati feladataival való szilárd kapcsolatáért, a marxizmus—leninizmus eszméi alkotó fejlesztéséért és következetes megvalósításáért fFolytatás a 3, oldalról) érzetünk. Nyilván az sem a probléma oka, hogy nem határozták volna meg az intézmények és a vezető dolgozók hatáskörét és kötelességeiket, sem az, hogy kevés lenne a jó, világos és névre szóló határozat. Az a hiba, hogy nálunk sok még a formalizmus, az alibizmus, a túlzott kényelemszeretet,' s hogy azok, akik felelősségei tartoznak, minden esetben nem cselekednek kommunista elvszerűséggel, gyakran ügyeskednek, s munkájuk fogyatékosságait úgynevezett objektív okokkal mentegetik. Az ilyen visszás jelenségeket semmiképp sem szabad megbocsátani, elnézni, sőt mi több, meghátrálni előttük. Ezekből a jelenségekből le kell vonni a konkrét következtetéseket, mégpedig névreszólóan, mindenkivel szemben, aki kötelességeit nem teljesíti. A kötelességek, a szocialista társadalom, a munka iránti lelelősségteljes viszony kialakítása a politikai-nevelő munka rendkívül fontos feladata, amelyet szervesen össze kell hangolnunk a párt és a szocialista állam gyakorlati tevékenységével. A felelős dolgozókat, a szerveket és a szervezeteket nemcsak aszerint kell értékelni, hogyan bontják le a határozatokat, vagy az irányelveket, hány gyűlést, szimpo- ziont, előadást, avagy tanfolyamot szerveztek, illetve hányán vettek részt, hanem elsősorban munkájuk konkrét eredményei alapján. A szocialista ember nevelése bonyolult, hosszú távú, időben körül nem határolt folyamat. A szocialista ember a szocializmus és a kommunizmus építésének sokrétű folyamatában formálódik és érik. Hat rá a család, az iskola, a munkakollektíva, üzemének, községének élete és problémái. A nevelés folyamatában szem előtt kell tartani, hogy nem létezik abszolút tökéletes, hibátlan, különféle gyengeségektől mentes ember. A becsületesség, munkaszeretet, áldozatkészség, az igazságosság, a haladás, a hazafiság és az internacionalizmus iránti érzék nem születik az emberrel. Ezekre a tulajdonságokra a nevelés és a pozitív példa hatására tesz szert. Az elérhetetlen nem lehet példakép sem. Célunk nem az, hogy aszkétákat és szenteket neveljünk, hanem olyan sokoldalúan fejlett embereket, akik tudnak dolgozni és örülni az életnek. Eszményképünk nem valami természetfölötti hős, hanem a dolgos, a szocializmus ügyéhez hű ember, a meggyőződéses hazafi és internacionalista. Az ilyen emberek úttörői a szocializmusnak és napjaink forra- dalmiságát képviselik. „Korunk forradalmisága •— állapította meg Husák elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1974 novemberi ülésén — elsősorban a párt, a társadalmunk javára nap nap után végzett szívós, sőt apró-cseprő munkában rejlik, amelyből összetevődik a szocialista építés nagy műve. Ehhez hasonlóan a fogyatékosságokkal, mindazzal szembeni meg nem alkuvásban, ami gátolja előrehaladásunkat, valamint minden új és haladó iránti érzékben is. A szocialista haza- fiságban és a proletár internacionalizmusban, a pártunk politikája megvalósítása iránti harcos, alkotó és magas fokúan cselekvő hozzáállásban és annak tudatában rejlik, hogy munkánkkal erősítjük a szocialista közösséget, és hozzájárulunk a kommunizmus győzelméhez az egész világon“. Napjaink hősei a szocialista munkabrigádok tagjai, akik érvényesítik a haladó termelési módszereket, a bányászok, akik készek feláldozni szabad szombatjaikat és vasárnapjaikat is, a vasutasok, akik hősiesen harcolnak a kedvezőtlen időjárással, az építőipar, az egységes földművesszövetkezetek, a kórházak, az iskolák, a szolgáltatások dolgozóinak ezrei, azok, akik védik népünk békés munkáját és szocialista rendünket, mindazok, akik' társadalmunknak többet adnak, mint amennyit kötelességük adni. Az ilyen emberek nemcsak egyszerű szimbólumok, hanem tényleges, élő hősök, akiket pártunk és szocialista rendszerünk nevelt. A szocialista munkaverseny és a dolgozók kezdeményezése további formái fejlesztéséről való rendszeres gondoskodás a párt minden szervezetének, minden szakszervezeti szervezetnek, minden vezető dolgozónak egyik legfontosabb politikai és eszmei feladata. A gyakorlat igazolja, hogy ahol a munkaverseny nem formális, ahol a termelés növelésének hatékony eszköze, ott egyidejűleg a nevelőmunka fontos eszköze is. Kettős szerepet tölt be: magas minőségi szinten és gazdaságosan szavatolja a terv teljesítését, de egyben az ember nevelését is. Rendszerünkben nagyrabecsüljük azokat, akik nemcsak a saját javukra végzik munkájukat, hanem gondolnak a társadalom érdekeire és szükségleteire is. Annál következetesebben kell érvényesítenünk a munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti jutalmazás szocialista alapelveit, meg nem tűrve az egyenlősdit és még kevésbé az olyan szocialistaelle* nes jelenségeket, amilyen az élőskö- dés, avagy az olyan eseteket, amikor becsületes emberek munkájából hasznot húz a naplopó. Az egyenlősdi nem újkori jelenség, gyökerei visszanyúlnak a kizsákmányoltak társadalmi egyenlőséget és igazságot sóvárgó évszázados vágyáig. A szocialista rendszer megszünteti a társadalmi egyenlőtlenséget, mindenkinek biztosítja a munkához való jogot és jelentős eszközöket fordít arra, hogy minden állampolgárnak szavatolja alapvető létszükségleteit. Ez társadalmi rendünk egyik legnagyobb előnye. De mint minden dolognak, ennek is van másik oldala. Elég sokan akadnak, akik úgy vélik, a vívmányokkal élhetnek anélkül, hogy ők maguk hozzájárulnának a társadalmi gazdagság gyarapításához. Az egyenlősdi leküzdése nem könnyű és nem rövid időt igénylő feladat. Megkívánja elsősorban a bérpolitika tökéletesítését, a szigorú ügyelést gyakorlati megvalósítására. Másodszor pedig — s ezt nem szabad szem elől tévesztenünk — a szívós politikai-nevelő munka megvalósítását. Olyan légkör megteremtését, hogy az emberek mindenütt értsék: csak a munka mennyisége, minősége és társadalmi hozama szerinti jutalmazás a helyes és a szocializmusra jellemző, s ezzel ellentétben az egyenlősdi megalapozza a tényleges egyenlőtlenséget, igazságtalanságot és következményeivel fékezi a munkakezdeményezést, az áldozatkészséget, s a szocializmushoz nincs semmi köze. Teljesen helytelen az a vélemény, hogy minden ember szükségleteinek és kedvteléseinek azonosaknak kell lenniük, s mindenki egyetlen sablon szerint rendezheti el az életét. Marx és Engels már A komunista párt kiáltványában élesen elítélték a kezdetleges, utópista szocializmust, azt reakciósnak minősítették, mivel „általános aszké- zist és durva nivellizálást“ hirdetett. Lenin — Engelsre hivatkozva — kijelentette, hogy az egyenlőség merő közhely, ha alatta nem értjük az osztályok felszámolását. Hangsúlyozta, hogy az osztályokat akarjuk felszámolni, s ebben az értelemben az egyenlőség hívei vagyunk. Ebből azonban nem következik az, hogy minden embert egymással egyenlővé teszünk. Ez — mondotta — teljesen üres közhely és ostoba kigondolás. Mindenütt, ahol a szocialista erkölcscsel ellentétben megszegik a szocialista jutalmazás elveit, csökken a politikai-nevelő munka hatása, lankad a dolgozó ember felelősségérzete és a jó gazda tudata. Ezen a területen számos feladat hárul ránk az elméletben, a propagandában és az agitációban. Az ifjúság helyes értékeléséért A szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember, a sokoldalúan fejlődő személyiség formálása nem a társadalomtól, mindennapos problémáitól elszakítva zajlik le. E folyamat kollektív jellegű, azon alapul, hogy az ember aktívan részt vesz a társadalom életében és fejlődésében, a szocializmus építésével összefüggő gyakorlati feladatok megoldásáért vívott küzdelemben. Ezt a folyamatot számos szociális, gazdasági, politikai és ideológiai tényező, egyszersmind belső és nemzetközi tényezők befolyásolják. Egyiket sem szabad lebecsülni a politikai nevelőmunkában. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az embernek a szocializmushoz, ideológiánkhoz való viszonyát jelentős mértékben meghatározza a gazdasági és a társadalmi mechanizmus egyes láncszemei munkájának színvonala. Ebből adódik az a követelmény, hogy az ideológiai munka átfogó jellegű legyen; az fontos előfeltétel. Ez a követelmény, amely magába foglalja a világnézeti, az erkölcsi és a munkára való nevelés kapcsolatát, differenciált hozzáállást tesz szükségessé. Az emberekkel nyíltan, érthetően, meggyőzően és hozzáértően kell beszélni, tekintetbe kell venni a környezeti, a szociális, a nemzetiségi és a korösszetétel, valamint az életfeltételek sajátságait, illetve az eltérő tapasztalatokat. > Az átfogó és a differenciált hozzáállás fontossága rendkívül megnövekszik az ifjúsággal való munkában. Nagyfokú koncepciós munkára, mély differenciáltságra és felelősségre van szükség a családban, az oktatásban, a tömegtájékoztató eszközök munkájában, a művészeti munkában, különösen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet, valamint az egész Nemzeti Front tevékenységében. Az ifjúságról való gondoskodás pártunk figyelmének homlokterében áll, egyúttal szocialista államunk elvi fontosságú és tartós feladata. Ezt nem azért hangsúlyozom, mintha a fiatal nemzedékkel olyan problémáink lennének, amelyek aggodalmat keltenének. Leegyszerűsítettek és károsak azok az általánosító nézetek, amelyek a fiatalokat szükségszerűen rossznak ítélik meg, vagy idealizálják. Ugyanúgy, ahogy nem állja meg a helyét az a leegyszerűsített elképzelés, hogy a fiatalokat kézen fogva kell vezetnünk, az előző nemzedék hű utánzására kell őket nevelnünk, és rájuk kell kényszerítenünk az előző nemzedék életmódját; nem helyes az a nézet sem, hogy a fiatalokat magukra kell hagynunk fejlődésükben. Gyakran kerül szóba, hogy a fiatalok nem élték át és a saját tapasztalatukból nem ismerik a kapitalizmust, hogy nem kellett osztályharcokat vívniuk, így van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e tapasztalat hiánya megakadályozza, hogy a szocializmus értékeit magukévá tegyék. Profiljukat pozitívan határozza meg az a körülmény, hogy a szocializmusban nőnek fel, s ezért már kevésbé hatnak rájuk a múlt eszmei-politikai és erkölcsi befolyásai. A kizsákmányolás felszámolását, a társadalom szocialista átalakítását, amely óriási történelmi győzelmet jelent nemzeteink történetében, a fiatalok magától értetődő dologként fogadják. Pártunk és szocialista államunk megteremtett minden szükséges feltételt ahhoz, hogy az ifjúság egybekapcsolhassa a tanulást és a munkát, a társadalom életében és irányításában való aktív részvétellel, hogy a fiatalok széleskörűen részt vehessenek a társadalom kulturális és szellemi fejlesztésében. A fiatalok között sokan vannak, akik alkotó lendületüket és energiájukat a szocializmus eszméinek szolgálatába állítják. A fiatal nemzedék élete egybekötődik a szocializmus fejlődésének távlataival, e távlatok elérésében látja az ifjúság küldetésének értelmét és lényegét. Persze, ennek a körülménynek nem szabad megtévesztenie vagy gondatlanságra ösztönöznie. Semmi sem lenne károsabb annál az illúziónál, hogy az ifjúság a szocializmusban konfliktusoktól és problémáktól mentesen fejlődik. Természetesen nem terheli meg őt annyira a múlt, de nem teljesen immunis a különféle negatív hatásokkal szemben. Az ifjúság körében szüntelenül dolgoznunk kell, nem szabad gyengíteni a nevelő befolyásokat, meg kell mutatni a fiataloknak a forradalm i út bonyolultságát, azt, hogy eredményei több nemzedék nagy áldozatkész munkájának, küzdelmeinek gyümölcsei. A fiatalok érdeklődése mindig erősen a jövő felé irányul. De a fiatalok sem feledkezhetnek meg arról, hogy a jövő nehéz küzdelemben, a szocialista társadalom tartós fejlesztésére tett erőfeszítésekben alakul ki. A fiatalok nagyon szigorú kritériumok alapján ítélik meg, mi a jó és mi á rossz. Különösen érzékenyek arra, ha a szavak és a tettek ellentmondanak egymásnak, mélyen bántja őket a következetlenség, a formalizmus, az elvtelenség és a képmutatás. De mindebben nem ismerik ki könnyen magukat. A tapasztalatok hiánya gyakran megakadályozza, hogy megkülönböztessék az igazi értékeket a szép csórna- galású álértékektő), nem mindig tudják megkülönböztetni, ki az, aki valóban jót akar nekik és ki az, aki csak hamisan hízeleg. Mindig szívesen emlékezünk vissza azokra a pedagógusainkra, művezetőinkre, feletteseinkre, akik ugyan szigorúak voltak velünk szemben, de valamire meg is tanítottak bennünket. A fiatalok nem szeretik az erkölcsös- kodést, de ha valakit arra ösztönzünk, hogy tisztelje szüleit, munkáját, belá* tó legyen az idős emberekkel szemben, tartsa tiszteletben a szocialista együttélés alapvető normáit, elsajátítsa a szocialista erkölcsöt és illedelmesen viselkedjen a nyilvánosság előtt, ez nem erkölcsösködés, hanem a nevelés oszthatatlan és kötelező része. Meg lehet érteni a fiatalok legkülönfélébb szórakozásait, néha még azt is, hogy gondtalanul tekintenek az életre, de káros dolog csukott szemmel megkerülni az olyan jelenségeket, mint például a könnyelműség a családalapításban, sőt még károsabb szemet hunyni az erkölcstelenség, a durvaság, a vandalizmus és az erőszak itt-ott még mindig előforduló megnyilvánulásai felett. Pártunk, államunk, a család, a szocialista intézmények feladata, hogy a fiatalokból elvhű, erkölcsileg és eszmeileg fejlett embereket neveljenek. A történelemből számos példával támaszthatnánk alá, hogy az új nemzedékek megsokszorozták az előző ge-1 nerációk örökségét, de sajnos olyan esetek is voltak, hogy ezt az örökséget tönkretették. Ha megtanítjuk a fiatalokat megbecsülni elődjeik nagy művét, a haladó hagyományokat, anyagi és szellemi kultúránkat, ha meg-* tanítjuk őket egybekapcsolni a haza- szeretetet azzal a nagy perspektívával, amely hazánknak van a szocialista közösség családjában, egybekapcsolni a szocialista hazafiságot a proletár internacionalizmussal, akkor biztonság- érzettel tekinthetünk ifjúságunk jövője, egész országunk jövője elé. Az, hogy az ifjúságot erre ösztönözzük, elsajátítassuk vele ezeket az értékeket, olyan feladat, amelynek teljesítésére nem sajnálhatunk erőt, időt vagy eszközt. Az ifjúság eszmei nevelését kor- és társadalmi különbségeinek tiszteletben tartásával kell fejleszteni. Semmi sem lenne károsabb annál, mintha az ifú- ságot sablonszerűén, egységes séma szerint kezelnénk. Az iskolákban nevelt fiatalokat az üzemekben és a földművesszövetkezetekben felelős gazdasági és irányító munkába kell beosztani, be kell őket vonni a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek műn-* kájába. Ezzel nem nemzedékek váltakozására gondolunk, hanem arra a tartós folyamatra, melynek során a fiatalok bekapcsolódnak a felelős tisz- ségek ellátásába, az idősebbek tapasztalatait egybekapcsolják a fiatalok lendületével, amint ezt pártunk XV. kong» resszusa is célul tűzte ki. At; ifjúsággal való munkában fontos szerepe van a testnevelésnek. Ha valóban tömegessé tesszük, a testnevelés nagyon hatékonyan erősíti a fiatalok fizikai rátermettségét, egyszersmind növeli egészséges versengésüket, szívósságukat, a kollektív munka iránti érzéküket, fejleszti akarati és erkölcsi tulajdonságaikat. Büszkék vagyunk spartakiádjainkra, amelyek fiataljaink erejének seregszemléi, tanúsítják a testnevelés iránti széles körű érdeklődést és testnevelési mozgalmunk szervezőképességeit. Széleskörűen érvényesül nálunk a sport. Nagy figyelmet és nem kevés anyagi eszközt szentelünk az élsportnak. Az egyes kimagasló eredményeknek őszintén örülünk, s azokat magas fokú társadalmi elismeréssel nyugtázzuk. Nem szabad azonban elkendőznünk, hogy néhány sportágban szemmel látható a megtorpanás, sőt, esetenként a válság. Elveszítjük hagyományos pozícióinkat. Ezeket a tényeket felmérve, olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy az erdemények jobban megfeleljenek azoknak a lehetőségeknek, amelyeket társadalmunk a sportolóknak nyújt. Olyan terület ez, amely nagyon érzékenyen érinti állampolgáraink büszkeségét és erősen hat a szocialista hazafiságra való nevelésre. A nevelés része a társadalom fejlődésének Elvtársak, a fejlett szocialista társadalom építése, gazdagságának gyarapodása és népünk életszínvonalának emelkedése szempontjából — amint azt hangsúlyozta a XV. kongresszus —, döntő fontosságú a párt gazdaságpolitikája. Joggal mondjuk: ahogyan dolgozunk, úgy élünk majd. Ez a jelszó mély bölcsességet foglal magába. Minden társadalmi rendben az anyagi javak termelése a társadalmi lét alapja. Már Marx és Engels emlékeztetett arra, hogy az embereknek, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel stb. kezdtek foglalkozni, szükségük volt arlFolytatás a 5. oldalon)
