Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-25 / 72. szám, kedd

Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, a párt feladatairól A beszámolót Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára terjesztette elő Hazánk kiemelkedő jelentő­ségű politikai eseményéhez ér­keztünk el, megnyílt és meg­kezdte munkáját a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kong­resszusa. Feladatom, hogy is­mertessem a Központi Bizott­ság beszámolóját, amely a kongresszusi küldötteknek át­adott előzetes írásos jelentés és a benyújtott határozati ja­vaslat figyelembe vételével ké­szült. A Központi Bizottság az 1978. áprilisában elvégzett közbülső számvetésében éppen úgy, mint most, a felkészülés időszaká­ban, kritikusan és önkritikusan elemezte a pártnak és vezető testületeinek munkáját, ellen­őrizte a XI. kongresszus határo­zatainak végrehajtását. A Köz­ponti Bizottság teljes felelős­séggel jelentheti, hogy társa­dalmunk az öt évvel ezelőtt elfogadott propramnyilatkozat- ban megjelölt távlati célok irá­nyában fejlődik. A párt a XI. kongresszus által kijelölt úton haladt. Az előreláthatónál na­gyobb nehézségeket leküzdve a szocialista építőmumkában je­lentős eredményeket értünk el minden területen. Népünk előbbre jutott a szocialista tár­sadalom építésében, hazánk, a Magyar Népköztársaság erősö dött, fejlődésünk a felemelő távlati céljainkhoz vezető irányt követi. Eredményeinkről szóvá a Központi Bizottság köszönetét mond a párt tagságának és párton kívüli szövetségeseink­nek, a magyar munkásosztály­nak, a szövetkezeti parasztság­nak, az értelmiségnek, egész népünknek azért a helytállá­sáért, céltudatos és odaadó munkáért, amellyel a párt po­litikájának, a XI. kongresszus határozatainak megvalósítását elősegítette. Pártunk és né­pünk nevében köszönetét mon­dunk a szocialista országok­nak, a kommunista és munkás­pártoknak, a világ velünk együtt iküzdő haladó erőinek, a Magyar Népköztársaság min­den barátjának és jóakarójának azért a szolidaritásért, együtt­működésért, amellyel népünk munkáját támogatták. A Központi Bizottság java­solja a kongresszusának, erő­sítse meg pártunk politikai irányvonalát, és a jelenlegi hely­zet követelményeinek megfele­lően jelölje ki azokat a felada­tokat, amelyek megoldása biz­tosítja hazánkban a szocialista társadalom további töretlen fej­lődését. A nemzetközi helyzet és hazánk külpolitikája Pártunk és kormányunk a be­számolási időszakban a XI. kongresszus állásfoglalásainak megfelelően végezte nemzetkö­zi tevékenységét. Hazánk, né­pünk érdekeit képviselve, a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés el­vét követve arra törekedtünk, hogy hozzájáruljunk az enyhü­lés térhódításához, a béke meg­szilárdításához és a nemzeti függetlenség, a szocializmus, a társadalmi haladás erőinek gya­rapításához. Megkülönböztetett jelentősé­get tulajdonítunk a szocialista országokkal fennálló kapcsola­tainknak. A szocialista közös­ség országai jelentős eredmé­nyeket értek el az új társada­lom építésében, internacionalis^ ta összefogásuk, közös fellé­pésük döntő tényezője a béké­ért, a társadalmi haladásért ví­vott világméretű harcnak. A Központi Bizottság nagy megelégedéssel jelenti a kong­resszusnak, hogy az elmúlt öt évben tovább szilárdult inter­nacionalista egységünk a világ első szocialista államával, az emberi haladás ügyének fő tá­maszával, felszabadítónkkal, a Szovjetunióval. Sokoldalú kap­csolataink lendületesen fejlőd­tek, népeink megbonthatatlan barátsága még erősebb lett. Ez nagyszerűen kifejezésre jutott a szovjet párt- és kormánykül­döttség hazánkban tett múlt évi látogatásának minden moz­zanatában. ürülünk, hogy ebből az alkalomból ismét Magyaror­szágon üdvözölhettük igazi ba­rátunkat, a béke és a haladás ügyének kiemelkedő harcosát, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtár­sat. A magyar—szovjet barát­ságnak szilárd alapja elveink, szocialista céljaink, alapvető érdekeink közössége. Sokoldalú kapcsolataink, együttműködé­sünk további fejlesztése nem­zeti érdekünk. A beszámolási időszak törté­nelmi jelentőségű eseménye volt a szabadságáért küzdő testvéri vietnami nép győzelme, az egységes Vietnami Szocialis­ta Köztársaság létrejötte. Az indokínai népek sikeres küz­delme új helyzetet teremtett Délkelet-Ázsiában. Kambodzsa és Laosz népe előtt megnyílt az önálló fejlődés, a nemzeti fel- emelkedés útja. Kádár János ezek után mél­tatta a nemzeti felszabadító és demokratikus forradalmi moz­galmak sikereit és kifejezte a magyar kommunisták szolidari­tását Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek az újgyarma­tosítók és minden fajta agresz- szor ellen folytatott harcával. Rámutatott, hogy a Magyar Népköztársaság a nemzetközi élet jelentős tényezőjének te­kinti az el nem kötelezett or­szágok mozgalmát, támogatja a fejlődő országok erőfeszítéseit a nemzeti függetlenségük meg­szilárdításáért, társadalmi elő­rehaladásukért. A nemzetközi helyzetet befo­lyásoló tényezők között szól­ni kell arról is, — folytatta az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — hogy az elmúlt években tovább mélyült a ka­pitalizmus általános válsága, éleződtek a tőkés országok bel­ső ellentmondásai, erősödött az energia- és nyersanyagforráso­kért, a piacokért egymással folytatott harcuk. A kapitalis­ta világrendszert tartósan gyötrő pénzügyi válság, a leg­fejlettebb tőkés országokban is mutatkozó gazdasági megtor­panások, az infláció, a tartó­san nagyarányú munkanélküli­ség következtében súlyosbod­nak a dolgozókra háruló ter­hek, fokozódnak a politikai fe­szültségek. Az utóbbi időben a nemzet­közi helyzet éleződött, újra a hidegháború idejéből ismert hangokat hallunk. A reakciós körök most — az afganisztáni események kapcsán — általá­nos szovjetellenes, antikommu- nista, a szocialista társadalmi rend ellen irányuló propagan­da-kampányt folytatnak, és az enyhülés ellen lépnek fel. A moszkvai olimpia elleni fellépé­sük is ezt a célt szolgálja. Ami Afganisztánt illeti, mindenki tudja, hogy a törvényes afgán kormány a külső fenyegetéssel szemben a két ország közötti érvényes szerződés alapján ka­tonai segítséget kért, és ezt a Szovjetunió — a nemzetközi joggal összhangban — meg is adta. A Szovjetunió már vilá­gosan kifejezésre juttatta, hogy ha a segítségkérés és segítség- nyújtás okai megszűnnek, kész csapatainak Afganisztánból va­ló kivonására. A jelenlegi nemzetközi fe­szültségek előidézői valójában azok a különböző, a fegyverke­zésben érdekelt, békeellenes, a társadalmi haladással szemben álló imperialista erők, amelyek nyomban Helsinki után fokoz­ták támadásukat az enyhülés irányzatával szemben. A nemzetközi feszültséget nö­velik a kínai vezetők külpoliti­kai lépései is. Nacionalista, he- gemonista törekvéseiktől ve­zetve, a kínai nép valódi érde­keit figyelmen kívül hagyva, nyíltan együttműködnek a nem­zetközi imperializmus szélsősé­ges, agresszív köreivel. Népünk határozottan elítélte a szocialis­ta Vietnam elleni kínai agresz- sziót, amely nemcsak a viet­nami és a ikínai népnek, hanem a szocializmus általános érde­keinek is súlyos károkat oko­zott. A nemzetközi helyzet kiélezé­sére, egy újabb fegyverkezési hullám elindítására törekvő im­perialista körök tévednek szá­mításaikban, amikor katonai fö­lényük kivívását, elvesztett po­zícióik visszaszerzését tervez­getik. A Szovjetunió, a szocia­lista országok békét akarnak, és éppen ezért minden szüksé­ges lépést megtesznek szabad­ságukért, függetlenségük, szo­cialista vívmányaik védelméért, békés építő terveik valóra vál­tásáért. Pártunk és kormányunk úgy ítéli meg a nemzetközi hely­zetet, hogy a haladó és béke- szerető erők összefogásával és aktív fellépésével megvan a reális lehetőség az enyhülés megvédésére, egy új fegyverke­zési hullám elindításának, egy új világháború kirobbantásának megakadályozására. A haladó, demokratikus békeszerető erők hatalmasak és növekszenek, a reakció próbálkozásai megtör­nek rajtuk. Most minden or­szág, minden nép érdekének az telel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást, és hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszilárdításához, a béke megőrzéséhez. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel, a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt a vitás nemzetközi kérdések politikai megoldásának híve, támogatja a fegyverkezési verseny megál­lítását célzó javaslatokat, azt, hogy az egyenlő biztonság va­lósuljon meg a fegyverzet ala­csonyabb szintjén. A Varsói Szerződés Szervezete nem tö­rekszik katonai fölényre, nem kívánja rákényszeríteni akara­tát a másik félre, és — jogo­san — ilyen magatartást vár el a szemben álló erőktől is. A Magyar Népköztársaság a helsinki ajánlások megvalósí­tásáért dolgozik. Azt tartjuk, hogy a tervezett madridi ta­lálkozóra konstruktív szellem­ben kell készülni, síkraszállni egy olyan európai értekezlet mielőbbi megtartásáért, amely bizalomerősítő intézkedéseket tárgyalna meg, s eltorlaszolná az utat a hidegháború vissza­térése előtt. Szükségesnek lát­juk a SALT-II., a hadászati tá­madó fegyvereket korlátozó szovjet—amerikai megállapodás mielőbbi törvénybeiktatását, az újabb közép-hatósugarú rakéták telepítésére hozott NATO-döntés végrehajtásának felfüggeszté­sét, hogy ily módon létrejöhes­senek a fegyverkezést csökken­tő további tárgyalások reális feltételei. Mi — mint ez közismert — a szocializmust építő népekkel, a világ haladó erőivel vagyunk szolidárisak. Ez érvényesül pártunk nemzetközi munkájá­ban, kormányzatunk mindenna­pi külpolitikai tevékenységében is. A szocialista országokkal szoros együttműködésre, a fej­lődő, az el nem kötelezett or­szágokkal baráti kapcsolatokra törekszünk. A fejlett kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avat­kozás elve alapján a kölcsönös érdekeknek megfelelő politikai, gazdasági, kulturális kapcsola­tok épültek ki. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nemzetközi tevékenysé­gét, a Magyar Népköztársaság külpolitikáját a jövőben is az internacionalizmus, a szolidari­tás, a nemzetközi barátság ma­gasztos eszméje és békés egy­más mellett élés elve határoz­za meg. A társadalmi viszonyok fejlődése A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyen­súlyozott, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd, társadalmunk életében a párt vezető szerepe érvényesül, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom határozza meg. A párt politikáját népünk cselekvően támogatja, erősö­dik a szocialista nemzeti ösz- szefogás. Társadalmunk politi­kai egysége nagy történelmi vívmányunk. Ez az első számú legfontosabb tényezője az ered­ményes belső építő munkának éppen úgy, mint hazánk ked­vező nemzetközi megítélésének. Népünk a beszámolási idő­szak öt esztendejében is ma­gas fokú politikai érettséget, nagy felelősségérzetet és fe­gyelmezettséget tanúsított poli­tikai állásfoglalásaiban, a min­dennapi szocialista építőmun­kában, a bonyolult helyzetek­ben, a nehéz feladatok megol­dásában. A part, a Központi Bizottság, kormányzatunk, a bizalom alap. ján a valóságos helyzetet tárja közvéleményünk elé, nyíltan szól a problémákról, a nehéz­ségekről, és figyelembe veszt a megalapozott, jogos bírálatot. Ettől az sem tart bennünket vissza, hogy társadalmunkban törpe kisebbségben akadnak olyanok is, akik szocialista rendszerünkkel, politikánkkal ilyen vagy olyan oknál fogva nem értenek egyet, sőt egye­sek kritikátlanul átveszik az imperialista propaganda szóla­mait, lebecsülik népünk ered­ményeit, kételyeket igyekeznek támasztani. A kongresszusi felkészülés hónapjai, az irányelvek orszá­gos vitája megmutatták, hogy a párt és a nép egységes, eltö­kélt és bizakodó. Közös törek­vésünk, hogy a helyes határo­zatokat következetesen hajtsuk végre, határozottabban lépjünk fel a szocailista építőmunkát hátráltató, a közösség érdekeit sértő jelenségekkel szemben. A párttagság, népünk kész politi­kánk következetes megvalósítá­sáért azoknak a terveknek, in­tézkedéseknek támogatására, amelyektől várható vívmányai­nak megszilárdítása, az ország gondjainak megoldása, a to­vábbi fejlődést és fölemelke­dést akadályozó kedvezőtlen jelenségek leküzdése. Kádár János ezek után rá­mutatott, hogy a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben sem változott. A társadalom osztályai és ré­tegei, a párttagok és a párton- kívüliek, a materialisták és a hívők ma nemzeti egységbe tö­mörülve, egyetértésben dolgoz­nak a közös szocialista célo­kért. Fejlődésünket a munkás- osztály, a parasztság, az értel­miség alapvető érdekeinek azo­nossága, a szocializmus építé­sének fő kérdéseiben megnyil­vánuló eysége alkotó együttmű­ködése, egymáshoz való köze­ledése jellemzi. A jelenlegi ked­vező helyzet kialakulásában meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes szövetségi politi­kájának, amelynek megerősíté­se és határozott folytatódása pártunknak, népünknek egy­aránt érdeke. A szocializmus építésének el­engedhetetlen feltétele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősöd­jék. Gondoskodni kell arról, hogy a párt-, a társadalmi és az állami szervek vezető tiszt­ségeiben, a választott testüle­tekben a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges munkások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi te­vékenységben is aktívak, a ter­melésben is élen járnak. A szövetkezeti parasztság szo­cialista fejlődése meggyorsult, a munkásosztálynak szilárd szövetségese, becsülettel helyt­áll az építőmunkában. Népi ál­lamunk legfőbb politikai alap­ja a munkás-paraszt szövetség, amelynek további megőrzése és még szorosabbra fűzése egész népünk alapvető érdeke. Az értelmiség tevékeny része a szocializmus építésének, szo­rosan kötődik a munkásosztály­hoz, a szövetkezeti parasztság­hoz. Pártunk, egész népünk nagyra értékeli az értelmiség munkáját. Az előttünk álló fel­adatok megoldása szükségessé teszi, hogy szellemi erőforrá­sainkat, a szaktudást, a felké­szültséget minden területen jobban, gazdaságosabban és szervezettebben hasznosítsuk, s fokozottan igényeljük és bizto-. sítsuk az értelmiség részvéte* lét a szocializmus építésében és a közéletben. Politikánk változatlan célja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymás­hoz, sajátos érdekeik a társa­dalmi érdek elsődlegessége alapján érvényesüljenek, tovább csökkenjen a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka köízötti különbség. Pártunk a beszámolási idő­szakban is megfelelően foglal­kozott a nők helyzetével. Az idei népszámlálási adatokból kitűnik, hogy a nők aránya ha­zánkban 51,5 százalék, közülük a munkavállalási korban levők 79 százaléka dolgozik, az ak­tív keresőknek pedig 45 szá­zaléka nő. A nők a munkában, a családban, a közéletben nö­vekvő hozzáértéssel, tiszteletre méltó szorgalommal és becsü­lettel teljesítik a rájuk háruló kötelezettségeket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik. Mégsem lehetünk elégedettek, változatlanul nagy figyelmet kell fordítani a nők helyzetére. Pártunk megítélése szerint a magyar ifjúság döntő többsége híve a szocializmusnak, benne biztosítva látja jövőjét. Helyze­tében, magatartásában a társa­dalom általános állapota Is tük­röződik. Felkészültségével és tetteivel bizonyítja, hogy lehet rá számítani, helytáll a tanu­lásban, a munkában, becsület­tel teljesíti honvédelmi köte­lességét, tevékeny a közélet­ben. Úgy neveljük a fiatalo­kat, hogy a szocializmus ren­díthetetlen hívei és lelkes épí­tői legyenek. A szocialista alapokon nyug­vó társadalmi összefogásnak fontos része, hogy az itt élő nemzetiségiek hazánk egyenjo­gú állampolgáraiként vesznek részt az építőmunkában, a po­litikai életben. Szocialista hazánk demokrat tikus politikai rendszerében je­lentős szerepük van a társa­dalom sok millió tagját átfogó és tömörítő tömegszervezetek­nek és -mozgalmaknak. Pártunk nagyra értékeli, hogy a Haza­fias Front, a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a nőmozgalom és más tár­sadalmi és tömegszervezetek tevékenységükkel segítik a fej­lett szocialista társadalom épí­tését. Növekedett aktivitásuk és társadalmi felelősségük, erő­södtek munkájuk szocialista vonásai. Alkotó módon hozzá­járulnak társadalmunk szocia­lista fejlődéséhez, a népi ha­talom politikai, gazdasági és kulturális alapjainak erősítésé­hez, a szocialista demokrácia kibontakoztatásához. A beszámolási időszakban a XI. kongresszus határozatainak szellemében tovább erősödik az állam irányító szerepe a gaz­dasági és kulturális feladatok megoldásában, a honvédelem szervezésében. Államszerveze­tünk intézményei rendelteté­süknek megfelelően működnek, népi államunk betölti hivatását. A Magyar Népköztársaságban tovább szilárdult a jogrend, érvényesül a szocialista törvé­nyesség. Kádár János a továbbiakban az Országgyűlés, a Miniszter- tanács, valamint a tanácsok munkájával foglalkozott és méltatta a fegyveres erők és testületeinek helytállását. Az állami munkában is kulcs­kérdés a szocialista vonások erősítése, az egész nép érde­keinek becsületes szolgálata. Minden állami intézményben emelni kell a munka színvona­lát, köveikezetesebben kell ér­vényesíteni a társadalmi érde­ket. Állami életünk fejlesztésé­nek nélkülözhetetlen feltétele a törvényes rend szilárdítása, a törvények megtartása és megtartatása, az állampolgári fegyelem növelése. Közös ér­dekünk, hogy őrködjünk a köz­élet tisztaságán, és leplezzünk le, szorítsunk vissza minden társadalomellenes magatartást. Társadalmi rendszerünknek lényegi vonása a kapitalista el­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents