Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-24 / 71. szám, hétfő

S

okszor maradt megválaszolatlanul — asztaltársaságok nem művészetellenes tagjaihoz intézett — kérdésem: mit tudnak a bábjátszásról? Igen eltérő nézeteknek lehettem a fültanúja. Úgy éreztem, az alig elfogadható vélemények nyilván a felületes vagy téves tájékozottság szülöttei. Tisztázzunk hát néhány, a bábszínházzal (bábművészettel] kapcsolatos alapkérdést.

A műfaji meghatározás során elég gyakran előfordul, hogy a bábjátékot az „élőszínházból“ eredeztetik. Ilyen értelemben sokan a színház egyik változaVéTéYményeK legfőbbje — a naturalista emberábrázolás mellőzésével — a bábszínpadi kompozíció sűrítettsége, továbbá a cselekmény felfokozása és a könnyen olvasható és kifejező (tehát érthetőj jelzések jelenléte. Mivel a bábjáték komplex művészet, azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a bábu stilizációja e művészeti ág többi összetevőjére is kihat. A kifejezési eszközök stilizált- ságának foka annál nagyobb, minél tökéletesebb a leegyszerűsítés, minél inkább eltávolodik az ábrázolás az utánzástól ~~ a jelzés felé! A jelenkori bábszínházakat éppen ezért jellemzik gyakran a látványos esz. közök — néha talán szélsőséges — stilizáltsága, vagy teljes absztrahálása.

A fenti megállapítás elsősorban a hivatásos bábszínházi előadásokra vonatkozik, de nem képezhetnek alóla kivételt a legjobb amatőr bábosok teljesítményei sem. Szemléltető példáért szerencsére nem kell olyan messzire mennünk. Hazánkban elég nagy az ilyen felfogásban dolgozó hivatásos bábszínházak száma. Ezekhez

Mit tudunk

a báh'iátszásról?

tának tartják, ahol az embereket (színészeket) bábuk helyettesítik. Ez a meghatározás azonban mesze van az igazságtól. A bábjáték nem „kicsinyített emberszínház“. Ezért nem is szabad utánozni annak színészi vagy szcenikai eszközeit. A bábszínpadon éppen ezért azt és úgy kell játszani, amire, illetve ahogy az élőszínház — lényegénél, jellegénél fogva — képtelen. A megoldás kulcsa elsősorban a bábszerűségben rejlik, amely e műfaj sajátos kifejezési formája. Ide tartozik az animáció (élettelen tárgyak mogelevenítése) és a perszoni- fikáció (tárgyak vagy állatok megszemélyesítése). A bábszínpadi művek mondanivalójának tolmácsolója, tevékeny szereplője, illetve eszköze a bábu. A bábu tulajdonképpen a bábszínpad specifikus életterében mozgó stilizált ember (soha nem az ember mása). Egyéniségét képzőművészeti és színészi megformálással nyeri, azaz a bábjátszó és a bábu harmonikus egységével. A bábszínházban az áttételesen ábrázoló bábunak önálló léte van, mert az életet a maga módján adja vlsz- sza, ezért öntörvényű is. A modern vagy a jó bábszínházi kösorolhatjuk még a budapesti Állami Bábszínház látványos, főleg felnőtteknek szánt produkcióit is.

A hazai amatőr mozgalomban is van több olyan együttes, melyet a korszerű bábjátszás képviselőjének tekinthetünk. Sajnos, ugyanezt nem mondhatjuk el (egyöntetűen) a szlovákiai magyar bábcsoportokról.

Ezek Zflme ugyanis a ma már elavultnak számító s touú ízoan kifogásolt reproduktív előadásmód képviselője, s csak ritka esetben bátorkodik a bábművészet fejlődésének megfelelő szellemű (s a fentebb is említett) kifejezési eszközöket alkalmazni. Ez a megállapításom elsősorban a kezdő (sokszor csupán a saját erejükre számítható) kollektívákra vonatkozik. Az ő esetükben ez a negatívum a tapasztalat hiányával magyarázható, s néha meg is bocsátható (persze, nem a központi seregszemlén). Szerencsére vannak már átlagon felüli — s reméljük, tartós gyökérze- tű — bábegyütteseink is. Ezek produkcióiban fel-felcsillannak a modern bábszínházi törekvések hordozói, s ami különösképpen megnyerő, nem idegen számukra a művészeti kísérletezés sem. örvendetes jelenlétükön túl azonban még mindig hiányoljuk a néhány éve (s talán csak néhány évre?) elnémult kassai (Košice) Glóbus igazi utódját.

Bábszínjátszóinktól tehát elsősorban még több kezdeményezést várunk (dramaturgiai, rendezői, képzőművészeti, zenei téren). Továbbá szorosabb együttműködést a szakemberekkel, hogy a színrevitel és a vele kapcsolatos valamennyi feladat, probléma ne csak egy ember vállát nyomja. Az alkotók ne restelljenek tanácsot kérni, használják ki a tapasztalatszerzés sokféle lehetőségét (például a járási, kerületi, központi seregszemléket, más eg iittesek, hivatásos bábszínházak fellépéseit, televíziós előadásokat stb.). Mert minden egyes, még a negatív tapasztalat is aranyat ér, s megfelelő módon lehet majd kamatoztatni.

SZŐKE ISTVÁN

Ezek a bájos bábuk a bácsi (Buč) óvodában készültek, és ékesen bizonyítják, hogy a pedagógiai bábjáték egyre nagyobb teret hódít óvodáinkban (Gyökeres György felvétele)

Jazz-antológia — a legnagyobbakkal

A hatvanas évek második felében a jazz-kedvelők körében általános lett az a vélemény, hogy a free stílus elterjedésével a jazz lassan, de biztosan csupán a sznobok és a szakemberek szűk rétegének lesz a zenéje. A széles hallgatóság kezdett elidegenedni ettől a zenétől, egyre kevesebben vásároltak jazz-lemezeket, a fesztiválok válságba kerültek. A zenészek szintén felismerték a jazzt fenyegető veszélyt, új kifejezési formákat kerestek, méghozzá a rock elemeinek felhasználásával. Ez a manapság eléggé közismert és népszerű jazz-rock. Ezt a stílust játssza többek között Chick Corea, John McLaughlin, Herbie Hancock, vagy nálunk a Jazz Q, Impuls, Energit. A rock közönségének egy része érdeklődéssel fordult a jazz-rock felé, melyben a rock közkedvelt elemei ötvöződtek a jazz fel- szabadultságával, igényes hang- szerelésével, magával ragadó improvizációval. Később sokan szerették volna megismerni a jazz fejlődését, születésének pillanatától, ez azonban nem kis nehézségekbe ütközött. A lemezkiadók felismerték az ilyen irányú igényt és különféle jazz történeti antológiákat adtak ki, melyek segítették az érdeklődők tájékozódását e kérdésekben. Ezek közé tartozik a Columbia lemezkiadó társaság négylemezes antológiája, melyet a Supraphon is kiadott. Antológie Jazzu címmel.

A lemezek körülbelül 55 évet ölelnek fel, 1920-tól számítva. Jól nyomon követhető velük a

jazz érdekes fejlődése és az, ahogyan egyre igényesebbé vált ez a zene. Az antológia melléklete korabeli fényképeket és Ľubomír Dorü&kának az egyes számokra vonatkozó írásait tartalmazza, ezek segítik a hallgatót a jazz megismerésében. Az első felvétel 1923-ból való, és rajta mindjárt két olyan kiváló egyéniség, mint Joe King Oliver és az akkor 23 éves Louis Armstrong közös zenélése hallható. Ugyanezen az oldalon szerepel a klasszikus blues legnagyobb énekesnője, Bessie Smith és a méltóságteljes Saint Louis Blues. A második oldal a jazz két, talán legnagyobb egyéniségének, Duke Ellingtonnak és Louis Armstrongnah egy-egy számával indul. Duke Ellington rendkívül plasztikus felvétele az első (Black and Tan Fantasy), majd utána hangzik fel Louis Armstrong forradalminak számító szerzeménye, a West End Blues, mely fordulópontot jelentett a jazz fejlődésében. Ez már nem több szólista egyidejű improvizációja, hanem egyetlen kiforrott egyéniség ötletgazdag, újszerű játéka. Akkor Armstrongot senki sem tudta megközelíteni. Az antológia anyaga annyira reprezentatív, hogy tulajdonképpen mindenkit fel lehetne sorolni. Csupán a felsorolásra és a számok rövid jellemzésére egy szóval nagyobb terjedelmű írásra lenne szükség. Szerencsére a Supra- phon az antológiát, a kísérőszövegen kívül, rendkívül gazdag dokumentumanyaggal is ellátta. Ezen a helyen csupán annyit, hogy a háromórás zenei

anyag elvezet a ragtime-tól a tradicionális jazzen, a swingen, a bebopon és más stílusokon keresztül egészen a free kezdetéig. Az előbb említetteken kívül a lemezek tartalmazzák többek között Earl Hines, Billie Holiday, Dizzy Gillespie, Count Bastie, Miles Davis, John Colt- rane és Ornette Coleman felvételeit. Kár, hogy néhány híres zenész kimaradt az antológiából (Charlie Parker, Oscar Peterson, Django Reinhardt), de ilyesmi általában jellemző minden válogatásra.

Lemezhallgatás közben felmerülhet a kérdés, hogy miért volt szükség eredeti felvételek kiadására. Az első húsz-harminc felvétel ugyanis egyáltalán nem mondható tökéletesnek, mai szemmel nézve primitív technikával készültek, sőt egy részüket már használt lemezről vették fel. Arra persze lett volna lehetőség, hogy ezeket a számokat a mai modern stúdiókban újra felvegyék és így adják ki. Azonban az eredeti felvétel utánozhatatlan. A másik nyomós ok az lehetett, hogy semmilyen tökéletes utánzat nem éri el az eredeti felvétel zenei és történelmi értékét.

Ritkán lehet egymás mellett találni a jazz annyi nagy alakját, mint ebben a válogatásban. Maradandó élményt szerezhet ez a lemez a jazz kedvelőinek és azoknak is, akik csupán most ismerkednek ezzel a nagyszerű zenével.

GYUROVSZKY LÄSZLÚ

Bodonyi András (balról az elsőj vezetésével próbál az Ipolysági (SahyJ Kincskeresők népi együttes (Gyökeres György felvételej

FÖLFIGYELT A VÁROS

Amatőr színházi bemutató a Bodrogközben

Ha egy kicsivel korábban érkeztem volna a városba, olyan színházi előadásnak lehetek a tanúja, amelyről másnap sokan mondták nekem, hogy ilyen még nem volt. Ilyen siker, ilyen nagyszerű és szórakoztató előadás, ilyen érdeklődés. Szinte verekedtek a jegyekért, nem is jutott mindenkinek, úgyhogy március végén — ahogy a plakátokon Is olvashattam — közkívánatra harmadszor is bemutatják a darabot, mármint ei;ti előadásban. Eddig hatszor léptek föl vele, háromszor diákok előtt, kétszer adták eiő a felnőtteknek, és elvitték egy távolabbi faluba is. Fölfigyelt tehát a város, Királyhehnec (Kráí. Chlmec), erre az előadásra, és mindazokra, akik létrehozták. Beszédtéma lett áz utcán, üzletekben, munkahelyeken, mindenütt Siposs Jenő Bumeráng című darabja, amelyet a királyhelmeci amatőr színjátszók mutattak be. Sajnálom, hogy nem láthattam, és így e tudósításban mások szavával, véleményével kell élnem, nem írhatom ide a magamét, legalábbis a színvonalról nem. Csak elhinni tudom, a csoport két évvel ezelőtti szereplésének alapján is, hogy az előadás valóban jó, hogy igényes színházi munka a siker forrása.

— Tavaly akartuk bemutatni ezt a darabot, de betegségek miatt félbe kellett hagynunk a munkát — mondja Kassai Béla, a darab rendezője. — Ebben az évadban újra nekifogtunk, részben más szereplőkkel. Nem hittem, hogy ekkora sikeť lesz. A diákelőadásokat szándékosan előretettük, hogy minél több családba menjen el a Bume>- ráng híre. Húsz-egynéhány darabot rendeztem már, de ennyit még egyikkel sem dolgoztam. Nézd ezt a szövegkönyvet egyik-másik oldalon több az én írásom, mint az eredeti. Meg aztán húznom is kellett, némelyik poént jobban előkészíteni. Mindenképpen hazai magyar szerző művét akartam színre vinni, öt darab közül választottam a Bumerángot, ezt találtam a legmegfelelőbbnek, erőnkhöz mérve is. Talán nem a legszerencsésebb, hogy Solovič vígjátéka után egy újabb vígjátékot tűztünk műsorunkra, de így alakult. Szeretném a csoportot megtartani, és szeretnék a jövőben drámákat is rendezni.

Aztán arról beszélgettünk, hogy milyen erőfeszítések árán született meg ez az előadás. De csak röviden, mert megjegyzi Kassai Béla, hogy ezzel minden csoport így van. Megmutatja a díszletterveket, melyeket Nagy Menyhért készített, és a helyi szolgáltatóüzem valósított meg. Közben az elém terített plakátra esik pillantásom, több olyan nevet fedezek föl rajta, amely a tavalyelőtti bemutató plakátján nem szerepelt. A rendező lelkesen és elismeréssel szól valamennyi szereplőről. Érdemes idézni, mert jellemez is némely szava, cselekvő közösségi magatartásokra utal.

— Szerdi Matild Leleszen tanít, Helmecen lakik, részt vesz a polgári ügyek testületének munkájában, két gyermeke van, akárcsak Köblös Katinak, aki a kismamák egészségéért felel a városban, családokat látogat, gyógyít. Kiss Gabriella tagja a Bodrogközi Magyar Tanítók Énekkarának, a kassal Csermely-énekkarnak, a Bodrogközi

Táncegyüttesnek, az irodalmi színpadnak, koreográfiái tanfolyamra jár, és a nővére gyermekével spartakiádra. Nagy Sanyi gépkocsivezető az építkezési vállalatnál, ő hozta a humort közénk, és a próbák után ő szállította haza, Zétény- be, Trosko Ferit, aki a helmeci gimnáziumba jár, soha azelőtt nem volt színpadon, de nagyszerű lett. Horváth Károly a kórházban röntgene«, a tegnapi előadásra azzal jött, hogy negyven fokos lázban hagyta otthon a lányát. Csomós Marika virágüzletben főnöknő, Csernőben. Menyasszonyjelölt. Papp Nándi tanító, nagygéresi, régi, tehetséges tagja együttesünknek, más kulturális területen is tevékeny. Igazán minden elismerést megérdemelnek, jólesett nekik is, hogy a város vezetői szintén megtekintették az előadást. Csak két dolog bosszant. Az egyik az, hogy Holubekék is ezzel a darabbal neveztek be; igaz ugyan, hogy ők musi- cal-t készítettek belőle, mégse tartom helyesnek, hogy egy fesztiválon két csoport ugyanazzal a darabbal szerepeljen, feltéve persze, hogy mindketten továbbjutunk. A másik: érdekes módon csak nemrégiben tudtuk meg, hogy a B-kategóriába soroltak bennünket, ami azt jelenti, hogy elestünk az alsóbb szintű versenyektől, pedig a verseny ugyancsak éltetője az amatőr színháznak, természetesen, ha közönség előtt zajlik. Hogy ne játsszunk csak a zsűrinek, mint tavalyelőtt Kassán, azért a harmadik előadást március végére tettük, ekkor jön le a válogató bizottság. Bízunk abban, hogy továbbjutunk, magam is úgy érzem, ez az előadás jobban sikerült, mint az előző.

ürömmel újságolta Kassai Béla, hogy a járási fesztiválra hat együttes jelentkezett, további három pedig rövidesen bemutatót tart. Ez a korábbi sovány esztendőkhöz képest valóban örvendetes jelenség, csak ne csökkenjen a leindület, maradjon tartós az alkotókedv, teremtsen korszerű amatőr színházi mozgalmat a keleti végeken. Szívügye ez a Bumeráng rendezőjének is, ezért is hívták meg valamennyi csoport rendezőjét és szereplőjét erre a sikeres előadásra, amely bizonyára nemcsak szórakoztatást nyújtott számukra, hanem tapasztalatokat, ötleteket is.

—bor

Anya gyírm^kível — Lőrincz Zsuzsa tusrajza