Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-22 / 70. szám, szombat

KIS NYELVŐR a méhészéi megkedkltetesere törekednek ÉRTÉKES RENDEZVÉNYEKEN VESZNEK RÉSZT A FIATALOK Jó hangulatban tartottak meg a méhészek az évzáró taggyűlé­süket Király helmecen (Král Chlmec). Ünnepelték a tavalyi év kimagasló méztermését, s azt, hogy az országos verseny ben szervezetük első lett a méz- felvásárlásban. Ezenkívül meg­nyerték az első díjjal járó 1U00 korona jutalmat is. Ez a szak­szerű méhészkedés és a nek tárban gazdag nyár eredménye. A felvásárláskor történt ellen­őrzés szerint a méz kitűnő mi nőségű volt. Azt a sokoldalú támogatást, amelyben szocialista társadal­munk részesíti a méhészszerve- zetet, csakis a magasabb ho­zamra törekvés térítheti meg. Ennek teljes tudatában dolgo zik a szervezet vezetősége Sza- lay László elnökkel és Cunipoly Zoltán szervező titkárral az élén. Nagy gondot fordítanak a tagság szakmai fejlődésére. Vizsgázott oktatóik évenként többször tartanak előadást és szerveznek beszélgetést a méh­mondotta —, mert ilyenkor több idejük van a tagoknak. A szervezet tagsága az ered­ményes méhészkedés érdeké­ben ellátogatott a szomszédos szocialista országokba, ahol ta­nulmányozta a munkamódszere­iket. Tavaly egy 93 tagú csoport Magyarországon és Romániában vett részt tanulmányúton. Cél­juk az volt, hogy a mi méhé­szeink is alaposan megismerjék a méhek vándoroltatását. Érté­kes tapasztalatokat szereztek Sátoraljaújhelyen és Sárospata­kon, ahol ilyen módon az évi családonkénti átlagtermés eléri a 45—-55 kilogrammot. Azóta a (él folyamán már el is készítet­tek néhány kaptárokat fuvaro­zó szekeret. A Királyhelmeci Méhész Alap­szervezetet a bodrogközi és a „vízen túli“ méhészek egy része alkotja. 374 tagja van. Közülük csak kettő szövetkezeti, a töb­bi magánméhész, akik az ál­landó munkaviszony mellett kedvtelésből, szórakozásból mé- hészkednek. A jövő méhészei szüleik jelenlétében versenyeznek (Czető B. felvétele) családok gondozásának idősze­rű kérdéseiről. Előre felhívják a figyelmet az évszakoknak megfelelő, az időjárás változá­saiból adódó problémákra. Hor­dásidőben mindig valamelyik nagyobb méhtelepen rendezik ezeket az összejöveteleket, s így kiváló lehetőség nyílik a szemléltetésre, esetleg az elmé­let gyakorlatai bemutatására. Szalay László hozzászólásá­ban az előadások még nagyobb számú látogatására szólította fel a tagságot. Azért is rendez­zek ezeket vasárnap délelőtt — Tavaly a szervezet állomá­nyába tartozó 3960 méhcsalád­tól 74 ezer kilogramm mézet adtak el a Jednotának és 90 kilogramm virágport a gyógy­szeriparnak. Nagyon jó a szervezet kap­csolata az állatorvosi szolgálat­tal. Ók mindent megtesznek a varoatka, az egyik legveszé­lyesebb méhbetegség elterjedé­se ellen. A betegségek mege­lőzése érdekében sok hasznos tanáccsal látják el a méhésze­ket. Állandó megfigyelés alatt tartják a szervezethez tartozó méhcsaládokat. Ha fertőzést észlelnek, azonnal megkezdik az ingyenes kezelést. A méhek szaporítása nép- gazadsági érdek, mert minél több méh járja a mezők, a gyü­mölcsösök virágait, annál na­gyobb terméshozamra számít­hatnak mezőgazdasági üzeme­ink lóheremagból, repcéből, napraforgóból, gyümölcsfélék­ből. Azonban — ahogy az év­záró taggyűlés beszámolójából és a felszólalásokból is kitűnt — a mezőgazdasági üzemek ve­zetői nem értékelik mindig kel­lően a méhek hasznosságát. Compoly Zoltán, a szervezet egyik legrégibb vezetőségi tag­ja a tagság megfiatalítására irányuló törekvésekről s ennek eddigi eredménytelenségéről is beszélt. — Jóval ötvenen felüli az át­lagéletkor — mondta. Sajnála­tos, hogy a fiatalabb nemzedék idegenkedik a méhészkedéstől. A múlt nyáron a méhészet népszerűsítése érdekében a mé­hészcsaládok alapiskolás gyer­mekei számára bodrogközi ve­télkedőt rendeztek „Mit tudsz a méhészetről“ címmel. A jól sikerült vetélkedő szervezői megelégedéssel nyugtázták a 27 versenyző tájékozottságát, azon­ban azt sem titkolták, hogy leg­alább 40—50 versenyzőre szá­mítottak. A méhészet megkedveltetésé- re törekedett a vezetőség az­zal is, hogy méhészszakikörö- ket szervezett a környék ki­lencéves alapiskoláiban. A pró­bálkozás kevés sikerrel járt. Mindössze egy helyen, a szomo- tori iskolában létesült ilyen irányú érdekkör Szimko Géza méhészpedagógus hatékony köz­reműködésével. Pedig a körök munkájánaik vezetését, a fiata­lok szakmai tanítását a méhész­szervezet sokéves tapasztalattal rendelkező tagjai vállalták. A szervezet vezetősége az idén egy hasznos rendezvény­nyel próbálkozik. Ezúttal a méhészcsaládok lányait, asszo­nyait hívják meg, és megis­mertetik velük a mézestészták készítésének módját. Kiváló cukrászokat kérnek meg a ikonyha- és cukrásztitkok áta­dására. A szervezet vezetősége ezzel a rendezvénnyel az egészségre oly hasznos mézfogyasztás el­terjedését kívánja szolgálni, hogy a méz az ember minden­napi táplálékává s egyben gyógyszerévé váljon. CSURKU DEZSŐ Egymástól tanulni n»em szégyen Kelet-szlovákiai és észak-magyarországi földművesek sikeres együttműködése Ismert tény, hogy Kelet-Szlo­vákia a mezőgazdasági terme­lésben hazánk többi országré­sze mögött van. Hogy meddig lesz sereghajtó, az nagy rész­ben a természeti viszonyoktól és a termelőik rátermettségétől függ. Akadnak, akik lehetet­lennek tartják a felzárkózást, mondván, hogy a talaj össze­tételén nem sokat lehet változ­tatni és a dombokat sem lehet síksággá varázsolni, de szeren­csére egyre többen vannak, akik az előbbiekhez hasonló nézetekkel ellentétben a kiutat keresik. Ennek jelentős része a másoktól való tanulás, a ta­pasztalatszerzés, s erre a szak­emberek egyre nagyobb figyel­met fordítanak. Köztudott, hogy a kerület mezőgazdasági dolgo­zói már évek óta szorosan együttműködnek a termelésben jobb eredményeket elérő kár­pátukrajnai társaikkal, s e kap­csolat mindkét fél számára gyümölcsöző. A termelés fokozása érdeké­ben a múlt év nyarán újabb lé­pésre ikerült sor. Ezúttal a ke­let-szlovákiaiak a szintén gaz­dag tapasztalatokkal rendelke­ző észak-magyarországi föld­művesekkel kötöttek együttmű­ködési egyezményt. Igaz, né­hány mezőgazdasági üzem már korábban élt ezzel a lehetőség­gel, de a hivatalos szervek 1979 júniusában igazolták a kapcsolatokat, így jelenleg 28 mezőgazdasági üzempár élvezi az együttműködésben rejlő köl­csönös előnyöket. A 'két fél igyekszik kihasználni ezeknek a kapcsolatoknak a termelési és kulturális lehetőségeit. Az egyezményt aláíró me­gyei, illetve kerületi mezőgaz­dasági szervek képviselői a kö­zelmúltban Miskolcon találkoz­tak és megvitatták a közös munlka eddigi tapasztalatait. Ar­ra a megállapításra jutottak, hogy a kölcsönös gazdasági se­gítség nagy előnyt jelent mind­két fél számára, főleg az új termelési folyamatok elsajátítá­sában, valamint a gépi kapaci­tások kihasználásában. Ezáltal az államhatár mindkét oldalán gyorsabb és hatékonyabb a munka. Az üzempárok igyekeztek és igyekeznek kihasználni a ter­melési adottságok eltéréséből eredő lehetőségeket, főleg a ga- bonaneműek betakarításánál, az aratáshoz kapcsolódó művele­teknél, valamint az őszi beta­karítási és talajmunkáknál. Borsod- Abaúj- és Zemplén megyében tavaly is korábban kezdődött az aratás mint Kelet- Szloválriában, így ott a cséplés- be 68 csehszlovák kombájn is bekapcsolódott és összesen 4 ezer hektárról takarította be a termést, ami a megye kalászo­sainak 5 százalékát jelentette. Ezzel az észak-magyarországi megyében 13 napról 12 napra rövidült az aratás időtartama. A kombájnokon kívül 22 csehszlovák gépjármű segített a gabona szállításánál. Ősszel 10 kelet-szlovákiai kombájn és 10 tehergépkocsi vett részt Magyarországon a kukorica betakarításában; a szerves trágya rakodásában és szállításában 5 rakodó, 5 szó­ró és 15 szállító jármű, illetve gép segített. Gépeink és embe­reink ott voltak a silótakar­mány és a cukorrépa betaka­rításánál is. A kölcsönös segítség elveivel összhangban Kelet-Szlovákiában 44 magyarországi kombájn ara­tott, 14 tehergépkocsi szállítot­ta a terményt, a szalma beta­karításában 8 vendéggép, a ku­korica begyűjtésében 10 kom­bájn, a silókukorica vágásában pedig 6 kölcsöngép segített. Magyarországi földművesekkel a talajmunkáknál és az ősziek vetésénél is találkozhattunk, hi­szen 350 hektáron végezték el a tárcsázást és 800 hektáron a vetést. Az együtműködés más területekre is kiterjedt. A napokban megtartott érté­kelés előnyösnek minősítette az ilyen jellegű együttműködést. Kelet-Szlovákia, valamint Bor­sod- Abaúj- Zemplén megye szakemberei megegyeztek, hogy az alakuló kapcsolatokat a jö­vőben tovább tökéletesítik GAZDAG JÓZSEF Parafatölgy vagy paratölgy? , Az erdőkben parafatölgyek nőnek — olvastam egy hazai földrajzkönyvben. Nos, a szóban forgó fát, melynek tudó mányos neve Quercus suber, a növényhatározó, a lexiko­nok és szótárak tanúsága szerint magyarul helyesen paratölgy-nek hívják. A parafatölgy nyilván a szlovák korkový club tükörfordítása (korok —parafa, dub = tölgy). Most persze azt mondhatná valaki: a para szót önál­lóan — legalábbis a köznyelvben — nem használjuk, szó táraink sem Közük, nem is igen tudjuk, mit jelent. Azt azonban tudjuk, mi a parafa — a paratölgy ágain és tör zsén fejlődő vastag, lefejthető kéreg, amely könnyű, ru­galmas, kitűnő hang- és hőszigetelő anyag —, vagyis vol­taképp „ésszerűbb" azt a bizonyos tölgyfát paraj at ölgy-neV nevezni, mint paratölgy nek Ez az okoskodás helytelen, mert ilyen és hasonló kér­désekben sohasem lehet döntő holmi logikusnak látszó elképzelés, hanem csakis a nyelvszokás. Akit érdekel, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából megtud­hatja, mi a pora: a halászháló szélére erősített, az alá­merülést megakadályozó könnyű fadarab. Azt is, hogy a szó második jelentése: parafa, de ez már tapadással ke­letkezett a parafa összetételből. Ha most még megnézzük ugyanott a parafa címszót, megtudjuk, hogy nyelvújítási összetett szó, melynek előtagja a népnyelvi para — a hú zóháló úszója —, utótagja a fa főnév. Az is kiderül, hogy eredetileg magát a paratölgy-et nevezték parafá nak, ké­sőbb már csak a lehántott kérgét. Arra is kapunk magya­rázatot, miért nevezték meg a különleges tölgyfa kérgét a halászszerszám nevével. Azért, mert a háló úszóját, a párát is könnyű, rugalmas fából készítik. Ez tehát a paratölgy szó eredetének magyarázata. Csak az érdekesség kedvéért utaltam rá, hiszen magyarázat nélkül is tiszteletben kell tartanunk az elfogadott bota nikai megnevezéseket, s nem változtathatunk rajtuk önké­nyesen semmit. MAYER JUDIT Egyre csak fogalmazunk... Divatos szavak, divatszavak mindig voltak, mindig lesznek. A méltán népszerű, sokat forgatott Magyar Értei mező Kéziszótár szerint a divatszó: „Egy ideig gyakran használt, de hamar elavuló szó.“ Bárcsak így volnál Saj­nos, nem egy divatszón szinte évtizedek múltán sem ta pasztalunk avulást. Éppen ezért lehetőleg frissiben kell nyakon csípnünk őket, hogy ne legyen idejük meggyöke­rezni, mert rontják a stílust, apasztják a szókincset. Az efféle szavaknak nem is az a bajuk, hogy keletkeztek — hiszen a nyelvnek jórészt régi, hasznos elemei —, hanem az, hogy unalmassá, modorossá, sokszor nagy képűvé teszik a közlést, olykor szinte nevetségessé a használójukat. Ezúttal a fogalmazró 1 ejtünk szót. A sajtóban egyre olvassuk, a rádióban és a tévében una­lomig halljuk az ilyeneket, hogy ha szabad így fogalmaz­nom (=ha szabad így mondanom, ha mondhatom így, ha szabad magam így kifejeznem, ha szabad evvel a kifeje­zéssel élnem); a külügyminiszter így fogalmazott (= így nyilatkozott, ezl mondta); a törvény ide vonalkozó pa­ragrafusa így fogalmaz (=így szól, ...paragrafusa sze rint); az elnök nem véletlenül fogalmazott így (= nem véletlenül nyilatkozott így, nem véletlenül mondta a kö­vetkezőket, nem véletlenül tette ezt a kijelentést); ho­gyan tudná öt évre előre megfogalmazni a teendőket? f = megtervezni, meghatározni, megállapítani, megszabni). Nem róhatjuk meg tehát azt a nyugdíjas szövetkezetes nér:ikét, aki nemrégiben már szintén fogalmazott. Hiszen napról napra így hallja a tanult emberektől, akik bizo­nyára jobban tudják, mint ő, hogyan kell finoman beszélni. Dr. TISZAMARTI ANTAL Kit is vettek őrizetbe? Nemrégiben azl olvastam egy rendőrségi hírben, hogy valaki ellopta a7 egyik üzem tehergépkocsiját, s közben összetörte. Majd ez következett a hírben: „A tettes ellen a közbiztonsági szervek őrizetbe vétele mellett ... meg indították az eljárást.“ Vagyis az olvasó azt érthette meg a hírből, hogy X. Y. lopott, de a közbiztonsági szerveket vették őrizetbe helyette. Több módja is lett volna annak, hogy a félreértést el kerüljék. Ha a mondat szórendje így marad is, vesszővel vagy gondolatjellel külön lehetett volna választani ezt a szerkezetet: „őrizetbe vétele mellett“. S akkor így tagolva a mondatot: „A tettes ellen a közbiztonsági szervek — őrizetbe vétele melleit — megindították az eljárást" — a közbevetett részt egyes számánál, vagyis egy személyre utalásánál fogva a tettesre vonatkoztathattuk volna. Azon­ban nem ez a legjobb módja ez esetben a félreértés el­kerülésének, hanem vagy a szórend ily módon való meg­változtatása: „A tettes ellen őrizetbe vétele melleti a köz- biztonsági szervek megindították az eljárást“; vagy a szó­rendnek másfajta megváltoztatása az említett szerkezet gondolatjeles elkülönítésével együtt: „A közbiztonsági szer­vek a tettes ellen — őrizetbe vétele mellett — megindí­tották az eljárást.“ Látjuk tehát, több módja is leit volna a helyes mondat­szerkesztésnek, mégis félresikerült a hír, most nyilván csak az egyes részletek fogalmazására összpontosította figyelmét a hírszerkesztő, a teljes mondatot nem olvasta el, miután leírta. j ^ kulturális hírek # A gyermeküdülőiről híres tátraaljai kisvároskában, Rab­kában a Wladislaw Oskan Helytörténeti Múzeumban igen gazdag gyűjtemény található az amatőr népművészek által készített népi játékszerekből. Vannak köztük fából faragott, festett kis lovasfogatok, fa körhinták, agyagból készített állatfigurák, miniatűr zene­szerszámok, furulyák, sípok, stb. A lengyelországi színhá­zak között a TV-Színháznak van a legnépesebb „nézőkö­zönsége“. A TV-Színház 100 be­mutató előadást sugároz éven­te, amelyeket átlagosan 14 mil­lióan tekintenek meg szerte az országban. A repertoárban a lengyel és külföldi klassziku­sok mellett gyakran szerepel­nek a mai lengyel és külföldi szerzők művei is. A darabokat a legkiválóbb színészek közre működésével a lengyel színhá­zak neves rendezői viszik színre. 19R0. III. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents