Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-21 / 69. szám, péntek

CARTER ÚJABB LÉPÉSE AZ ENYHÜLÉS ELLEN Az amerikai közvélemény is kétkedve fogadja az elnök ellentmondásos nyilatkozatait Az afgán nép megvédi forradalmát /folytatás az l. oldalrólj (CSTK) — Amerikai kor* mánykörökben meglepetést kel­tett Carter elnök múlt lieti ki* jelentése, hogy az Egyesült Ál­lamok felmondhatná a SALT-II. szerződést, liu a kormány a szenátus vezetőségével folyta­tott konzultációk után arra a következtetésre jutna, hogy ,,a szerződés nem felel meg az USA érdekeinek“. Mint a New Y'ork Times napilap írta, Carter elnök mindeddig azt állította, szeretné, ha a szenátus jóvá­hagyná a szerződést, habár a ratifikációt egyelőre elhalasz­tották. Az elnök váratlan bejelentél se a szerződés esetleges fel­mondásáról a napilap szerint a Fehér Ház tanácsadóira és a kormány más tisztségviselőire olyan benyomást tett, mintha az elnök „tévesen értelmezné a kormánypolitikát“. }ody PoveU, a Fehér Ház saj- tótitkára a rendszeres hétfői sajtótájékoztatón sem adott egyértelmű magyarázatot Car­(CSTK| — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár tegnap a bonni parlamentben megerő­sítette, hogy az NSZK helyesli Carter amerikai elnök szovjet- ellenes politikáját. Schmidt az egyik oldalon azt állította, hogy az NSZK-nak hozzá kell járul­nia a béke megőrzéséhez és a jelenlegi válságos nemzetközi helyzet áthidalásához, de a má­sik oldalon támogatta az eny­hülés ellen irányuló amerikai politikát. Bejelentette az NSZK katonai kiadásainak növelését az Észak-atlanti Szövetség meg­szilárdítása érdekében. A kan­cellár a j^mzet helyzetéről ’szó ló jelentesében foglalkozott az NDK és az NSZK közötti kap­csolatokkal is. Felújítják a Camp David i tárgyalásokat a Közel-Keletről (ČSTK) — Carter elnök szó­vivője szerda este a Fehér Ház­ban bejelentette, hogy a jövő hónapban felújítják az ameri­kai—egyiptomi—izraeli három­oldalú tárgyalásokat a közel- keleti helyzetről. A tavaly ősszel végződött tár­gyalási forduló eredményeként ugyan rendeződött Egyiptom és Izrael kapcsolata, de még min­dig nem jött létre megegyezés az izraeli területen, illetve a megszállási övezetekben élő pa­lesztin lakosság úgynevezett korlátozott önrendelkezéséről. Carter egy ilyen megegyezés re­ményében hívta most meg Wa­shingtonba Anvar Svadat egyip­tomi elnököt és Menahem Be­gin izraeli miniszterelnököt. tér álláspontjáról a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerző­dést illetően. Egyrészt azt ál­lította, hogy a kormány nem változtatott álláspontján, ugyan­akkor nem zárta ki azt sem, hogy „előre nem látott körül­mények esetében“ mindkét szerződő fél elállhat a szerző­déstől. Habár ugyanazon a napon a külügyminisztérium szóvivője is azt bizonygatta, hogy az USA kormányának álláspontja a SALT II. szerződést illetően nem változott, az amerikai köz­vélemény kétkedve fogadja a kormány ellentmondó nyilatko­zatait. Több washingtoni meg­figyelő nem tartja kizártnak, hogy Carter elnök esetleg fel­áldozza a SALT II. szerződést a választási céloknak megfelelő­en, mivel ha újra akarja ma­gát választatni, nem nélkülöz­heti a hadiipari komplexum be folyásos köreinek támogatását. A bonni parlament ez évben már harmadszor tart külpoli­tikai vitát. A kormány tagjai­nak, a kormánykoalíció és a klerikális ellenzék képviselői­nek beszédei azt bizonyítják, hogy az NSZK mindinkább alá­rendeli magát Washington poli­tikájának. Lemondott az olasz kormány (ČSTK) — Francesco Cossiga olasz miniszterelnök kisebbsé­gi kormánya héthónapos tevé­kenység után szerda este be­nyújtotta lemondását. A máso­dik világháború vége óta ez volt a 3tt. olasz kormány, me­lyet a Kereszténydemokrata Párt (DP), az Olasz Szociálde­mokrata Párt (PSDI) és az Olasz Liberális Párt alkotott. A kormányválságot a szocialisták döntése okozta, mely szerint to­vább már nem fogják támogat­ni a kormányt a parlamentben. Választások Katalániában (CSTK) — Spanyolországban tegnap négy katalán tartomány­ban — Barcelonában, Tarrago- nában, Geronában és Leridában — választásokat tartottak a re­gionális katalán parlamentbe. A közel négy és fél millió vá­lasztó megválasztja a spanyol polgárháború utáni első parla­ment 135 képviselőjét. A katalániai választásoknak jelentős szerepük van Spanyol- ország politikai életében. Rö­viddel a baszkföldi választások és az andalúziai népszavazás után valósulnak meg. A választások eredményeit ma teszik közzé. gy elem be veszi ugyanis a nem­zeti sajátosságokat, az ország mezőgazdasági jeliegét, a lakos­ság mély vallási beállítottságát, a nemzetiségek és a törzsek eltérő hagyományait, és ezzel hozza járu 1 összeforrott ságuk­hoz. A forradalom legfontosabb nemzeti vonása az antiimperia- lisba jelleg. Az említett tényekre való te­kintettel az áprilisi forradalmat teljes joggal népi forradalom nak tartjuk. Az áprilisi forradalom fejlő­désének fő mérföldköveiről Babrak Karmai a következőket mondotta: összesen két ponto­san meghatározható szakasza van. A kezdeti szakaszban bi­zonyos ideig fokozatosan való­sultak meg a nép vágyai, és haladó átalakulásokra került sor. De már néhány héttel ké­sőbb hibák jelentkeztek, elté­rések mutatkoztak az eredeti irányvonaltól! AMIN ELSŐ FELFORGATÓ SZEREPE A reakció és az imperializ­mus az afganisztáni forradalmi mozgalom fejlődését nem néz­te ölbe tett kézzel. Kezdettől fogva arra töreked­tek, hogy ügynökeik behatol­hassanak a mozgalomba és pár­tunkba. Amikor Amin vissza tért az Egyesült Államokból, a pártban kezdtek elmélyülni az ellentétek. Ezek az ellentétek és a párt vezetőségében mutat­kozó szubjektivista nézetek okozták, hogy 1967-ben a párt kettévált. Ez a szakadás súlyo­san károsította a forradalmi fo­lyamat fejlődését Afganisztán­ban. Tíz évvel később, 1977-ben az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt — a felelős elvtársak és a párt tagjainak következe­tes és őszinte segítségével a külföldi barátok támogatásával — helyreállította a párt egysé­gét. Épp ez tette lehetővé, hogy Afganisztánban győzzön az áp­rilisi forradalom. Csaknem azonnal az egyesí­tés után határozat született Amin felforgató frakciós tevé­kenységének kivizsgálására. A kivizsgálás alapján pontosan egy hónappal az áprilisi forra­dalom előtt az egyesített Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága a párt alapszabályzatával össz­hangban úgy határozott, hogy megbünteti Amint, és kizárja őt a Központi Bizottságból, mon­dotta Babrak Karmai, majd hozzátette, hogy a határozatot nem teljesíthették, mert kitört a forradalom. A CIA-ÜGYNÖK ISMÉT AKCIÓBAN Kezdetben, amikor az ország­ban forradalmi lelkesedés ural­kodott, Aminnak nem volt bá­torsága folytatni provokációs tevékenységét. Csakhamar azonban hamis adatokkal pró­bálta Nur Mohammed Tarakit befolyásolni és céljaira felhasz­nálni. Ennek következtében a párt számos becsületes tagját visszahívták felelősségteljes párt-, állami és katonai tiszt­ségéből, sőt a forradalom el­árulásával vádolták őket. Amin, aki a CIA ügynöke volt, igyekezett éket verni a la­kosság és annak öntudatos, be­csületes képviselői közé. A for­radalmárok ezreit semmisítette meg, akik semmi bűnt nem kö­vettek el, bestiális módon meg­kínozta őket, bebörtönözte vagy elűzte őket az országból, nem­zetiségi és vallási ellentétet szí­tott az egyes törzsek között, s valójában a párt, a kormány és a hadsereg elszigetelésére töre­kedett. Aminnak és csatlósainak bű­nös tevékenysége hatalmas ká­rokat okozott a forradalomnak. A társadalmi és gazdasági át­alakulások megvalósítása során figyelmen kívül hagyták né­pünk hagyományait, vallási meggyőződését és életmódját. A szubjektivizmus és a balol­dali túlkapások olyan fontos intézkedéseket tettek hatásta­lanná, mint a mezőgazdasági reform és a felnőtt lakosság, de főleg a nők írástudatlansá­gának felszámolása. Nem csoda ezért, hogy a nép lázadozni kezdett a bárt jár módszenek el­ten, amelyekkel az Amin kor inány „megvalósította“ az emlí< tett reformokat. Az afgán la­kosságot ezért a legbrutálisabb megtorlások sújtották. A békés településeket lőtték és bombáz­ták. Ennek következtében több ezer ártatlan ember pusztult eL Ezek a bűnös akciók, a forra­dalmi törvényesség súlyos meg­sértései, a letartóztatások, a kínzások, a bírósági eljárás és kivizsgálás nélküli kivégzések dezorientáltáik a népet VESZÉLYBEN VOLT A FORRADALOM Ama a kérdésre, hogy Afga­nisztánnak miért kellett azon­nali segítséget kérnie a Szovjet­uniótól, Babrak Karmai elvtárs így válaszolt: „Az imperializ­mus és szövetségeseinek agj resszív akciói közvetlenül kezdték veszélyeztetni hazánk nemzeti függetlenségét, szuve renitását és területi sérthetet­lenségét. Afganisztán «llen a* imperializmus és szövetségesei zsoldosainak segítségével való jában hadüzenet nélküli agres­szív háborút indítottak. Ez az agresszió olyan formája, amely nek lényege az ENSZ definí­ciója szerint abban rejlik, hogy „államok vagy más államod ne vében fegyveres bandákat, cso­portokat, zsoldosakat küldenek, amelyek más állam ellen fegy­veresen lépnek föl“. Ebben a helyzetben az Afga­nisztán i Demokratikus Köztár­saság forradalmi tanácsa több­ször kért katonai segítséget a Szovjetuniótól. Afganisztán az ENSZ alapokmányának 51. cik­kelyében rögzített ismert alap­elvekből indult ki. valamint az 1978. december 3-én aláirt szovjet—afgán szerződésből. Az Afganisztáni demokratikus Köz­társaság vezetősége még Nur Mohammed Taraki életében többször kért segítséget a Szovjetuniótól. De a Szovjet­unió, mint ismeretes, feltételez­te, hogy az afgán hadseregnek még van lehetősége az agresz szió visszaverésére. Remélte, hogy az agresszorok észhez tér­nek, és igyekezett diplomáciai úton hatni az illetékes kormá­nyokra. A Szovjetunió azonban nyilvánosan kijelentette, hogy a bajban nem hagyja cserben Afganisztánt. Az agresszorok nem hagytak fel tevékenységükkel. Amilkor Amin hatalomra került, a kül­földről fenyegető veszély, amelyről már szóltam, még job­ban erősödött. Ebben a helyzet­ben, és ezt hangsúlyozom, a forradalmi tanács és az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának egészséges hazafias erői arra kényszerítették Amint, hogy is­mét (katonai segítséget kérjen a Szovjetuniótól. Ha ezt Amin visszautasította volna, leleple­ződött volna, és ezt akkor nem engedhette meg magának. A szovjet kormány tekintettel a megcáfolhatatlan tényekre, amelyek a Pakisztánnal és Kí­nával határos körzetekben a ki­éleződött helyzetről, valamint a külföldi agresszió fokozódó­sáról tanúskodtak, továbbá tu­datosítva, hogy Amin „tisztoga­tásai“ súlyosan aláásták aZ af^- gán hadsereg harci képességét, eleget tett az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság kérésé­nek, és a szovjet csapatok kor­látozott kontingensei megindul­tak hazánk felé. AMIN TERVEI „Amikor Amin segítséget kért a Szovjetuniótól, kétségkívül sa­ját céljait követte. Amin, aki abban az időben tisztogatási végzett a párt és a hadsereg soraiban,.és igyekezett felszá­molni a forradalomhoz hű min­den erőt, attól tartott, hogy nem tudja befejezni piszkos te­vékenységét, hogy a felháboro­dott nép felkelést robbant ki. Ezt természetesen kihasználták volna az idegen zsoldosok, és betörtek volna az országba, mert az Amin által félreveze­tett afgán hadsereg nem lett volna képes szembeszállni a zsoldosokkal. Amin ugyanak­kor arra számított, hogy a szov­jet csapatok jelenlétét felhasz­nálja nacionalista hangulat kel­tésére és szembeállítja népün­ket barátunkkal, a Szovjetunió­val. Ezután olyan fordulatot akart végrehajtani, mint Sza­daí Egyiptomban, segítséget kért volna az Egyesült Álla­moktól és Kínától, és megakad ta hívni Afganisztánba kor«! mányfőként Gulbuddin Hekmat* járt, az államcsíny egyiik részt« vevőjét. Erről konkrét bizonyít tékáink vannak. A forradalmi tanács, a párt és a hadsereg egészséges erői I néhányan közülük állandó kapcsolatban voltak Aminnal és tudtak szándékairól) azonban ngy döntöttek, hogy megelőzik Amint. Azzal, hogy Amint klikkjét eltávolították, csírájé*« ban fojtották el aljas terveit. Ami engem illet, már a műit «» októberének második felé« lien illegálisan visszatértem Af­ganisztánba és felvettem a kap­csolatot az Afganisztáni Népi demokratikus Párt Központi Bi­zottságának és a forradalmi ta- »ácsnak egészséges erőivel. Amikor ezek az erők úgy dön­töttek, hogy eltávolítják Amint, egyúttal megállapodtak abban, hogy engem választanak meg a párt Központi Bizottságának főtitkárává és a forradalmi ta­nács elnökévé. A HADÜZENET NÉLKÜLI HÁBORÚ FOLYTATÓDIK A jelenlegi helyzettel kap­csolatban Babraik Karmai meg­állapította: „Afganisztánban is­mét demokratikus viszonyok uralkodnak. Engedélyezték a vallási szertartásokat, eltávolí­tották azokat a súlyos politikai és szociális akadályokat, ame­lyek a múltban jöttek létre, és nehezítették a különböző afgán nemzetiségek és törzsek egy­ségéért kifejtett erőfeszítése­ket... Ismétlem, hogy forradalmunk ellen valóban hadüzenet nélkü­li háborút indítottak. Fő felvo­nulási területté Pakisztán lett, ahová az iráni sah bukása után áthelyezték a CIA regionális központját. Ezután Pakisztán­ban 30 különleges támaszpon­tot és 50 megerősített támasz­pontot hoztak létre azzal a cél­lal, hogy előkészítsék az Afga­nisztán elleni támadást. Napon­ta 2000—3000 tonna harci fel­szerelést szállítanak ide. Az el­múlt évben összesen 30 000 banditát képeztek itt ki. Eze­ket hazánkba (küldik, hiszen Pakisztán felé éppúgy, mint Irán felé határaink nyitva van­nak, s gyakorlatilag nem is lé­teznek. A banditák megtámad­ják a tartományi központokat, városnegyedeket és falvakat, rabolnak és gyilkolnak, köztük védtelen nőket és gyerekeket, erőszakkal Pakisztánba hurcol­nak embereket, lemészárolják a jószágot, felgyújtják a gabonát, megrongálják a villanyvezetéke­ket, a hidakat, bomlasztó tevé­kenységet folytatnak a járások­ban és a tartományokban, ne­hezítik a közlekedést és ezzel a nép ellátását iközszükségleti cikkekkel, s meghiúsítják a fontos gazdasági objektumok építését. Az afgán forradalom elleni harcba aktívan bekapcsolódott Peking is. A kínai különleges szolgálat néhány tábort épített ki Sin Tyiang térségében az in« tervenciósok kiképzésére. A1 karakorumi úton Patkisztánba' fegyvert, felszerelést és embe­reket szállítanak az Afganisz­tán elleni felforgató tevékeny­séghez. A kínai szakemberek a kiképző táborokban együtt­működnek az amerikai, a pa­kisztáni és az egyiptomi szak­emberekkel. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ezeket a tábo­rokat felkereste a Kínai Nép- köztársaság külügyminisztere és az amerikai elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója, akik a közelmúltban Pakisztánba lá­togattak. Az agresszorok kikép­zéséhez szükséges pénzt Szaúd- Arábia, Nagy-Britannia és Izra­el szolgáltatja. Ha tehát a helyzet normali­zálódásáról beszélünk, akkor a belpolitikai helyzet normalizá' lódására gondolunk. Ez nem je­lenti azt, hogy vége van a kül­földről fenyegető agressziónak, amely, ellenkezőleg erősödik. Épp ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy országunk te­rületén maradjon továbbra is a szovjet csapatok korlátozott kontingense. Ami minket illet, teljes forradalmi elszántsággal kijelentjük: minden rendelke­zésünkre álló eszközzel harcol­ni fogunk az ellenségeink ál« tál bérelt zsoldosok elle^ A világ haladó erői ma emlékeznek meg a sharpeville-i tüntetés áldozatairól. E dél-afrikai városkában I960, március 21-én a rendőrség a békésen tüntető afrikaiakra lőtt. A brutális beavat­kozásnak 69 halálos áldozata volt, 200-an pedig megsebesültek. Az ENSZ az 1966. október 26-i határozata értelmében ezt a napot a faji megkülönböztetés elleni harc nemzetközi napjává nyilvání­totta. A fajüldözés ellen tüntetőkkel szemben — mint ahogy azt képünk is tanúsítja — a rendőrség nemegyszer könnyfakasztó gázt és gumibotot is alkalmaz (CSTK—AP felvétel) Bonn támogatja Washington szovjetellenes politikáját Schmidt kancellár parlamenti beszéde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents