Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-18 / 66. szám, kedd
Madridban a miilt hét végén a baloldali politikai pártok és anti fasiszta szervezetek hatalmas tüntetést rendeztek. A több mint 10 ezer résztvevő a demokratikus jogok tiszteletben tartását köve- jtelte, és a fasiszta bandák garázdálkodása nlleii tiltakozott. Fel vételünk a tüntetésen készült (Telefoto — ČSTK) Sikertelen tárgyalások a kolumbiai túszügyben Az uruguayi nagykövet kiszabadult (ČSTK) — Fernando Gomez piuguayi nagykövetnek tegnap 4cora reggel sikerült elhagynia a Dominikai Köztársaság bogu |ai nagykövetségét, amelyet már huszadik napja tartanak megszállva az Április 19. geril- lamozgalom tagjai. A nagykövet kiugrott az épület első emeletének ablakából, pedig az épületet több mint húsz fegyveres gerilla, valamint a kolumbiai hadsereg és rendőrség egysé gei veszik körül. Azok közé a nagykövetek kö- fé tartozott, akiket február 27-én a fegyveres gerillák túszul ejtettek. Az M—19 tagjai akkor támadták meg a nagykövetséget, amikor a dominikai nemzeti ünnep alkalmából fogadást rendeztek ott. Az elmúlt napokban három diplomatát szabadon bocsátottak. Az uruguayi nagykövet a menekülés során ikönnyebb sérülést szenvedett és annak ellenére, hogy a gerillák rálőttek, sikerült elérnie azokat a katonákat, akik körülkerítették a képviseleti hivatal épületét.. Azonnal kórházba szállították, és az orvosi jelentés szerint sérülése nem súlyos. Március 13-án sikertelenül értek véget az M—19 és a kolumbiai kormány tárgyalásai a fogva tartott diplomaták kiszabadításáról. A túsztartók 50 millió dollárt és azt követelik, hogy engedjék szabadon 300 társukat. Púja Frigyes Moszkvában (ČSTK) — A szovjet kormány meghívására tegnap Moszkvába érkezeit Púja Frigyes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter. A moszkvai repülőtéren a magyar vendéget Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. Bővülő együttműködés (ČSTK) — Algírban vasárnap a csehszlovák—algériai kormányközi gazdasági, műszaki és tudományos-együttműködési bizottság tanácskozásának utolsó napján Andrej Barfcák csehszlovák külkereskedelmi miniszter és Abdái Gbani Okbi algériai kereskedelmi miniszter záródokumentumokai írlak alá. Ugyanakkor kézjegyükkel látták el az 1976. augusztus 30-án megkötött kereskedelmi szerződés kiegészítő jegyzőkönyvét. Újságírók előtt Andrej Barkák megállapította, hogy a dokumentumok nemcsak a kölcsönös árucsere-forgalmat érintik, hanem az ipari, mezőgazadsági, építésügyi és tudományos-műszaki együttműködést is. Új békekezdeményezés szükséges a Közel-Keleten Husszein jordániaí király interjúja (ČSTK) — Újabb erőfeszítést kell kifejteni a tartós és igazságos közel-keleti béke elérésére, mivel sem a Camp David-i megállapodások, sem valami más, ami ezekre a megállapodásokra épül, nem íiozhatnak megoldást, jelentette ki Hnsz- ein jordániai király a Monday Morning bejrúti hetilapnak adott interjújában. Hangsúlyozta, hogy feltétlenül szükséges egy új békekezdeményezés a Közel-Keleten. A közel-keleti helyzet rendezésének azon kell alapulnia, hogy Izrael kivonul az 1967-ben megszállt arab területekről, Je ruzsálemből is, továbbá érvényesíteni kell a palesztinok tör-< vényes jogait, önrendelkezési jogukat is beleértve, mondotta a jordániai király, és meggyőződését fejezte ki, hogy az ilyen rendezést az ENSZ égisze alatt kelleue megvalósítani a Szovjetunió, az Egyesült Álla mok és valamennyi közvetlenül érdekelt fél részvételével. Az interjú további részében Husszein király elmondta, hogy véleménye szerint az arab országok eddig nem használták ki teljes mértékben gazdasági és politikai erejüket arra, hogy hatékonyan befolyásolják az amerikai politikát a Közel-Keleten. NARASZIMHA RAO indiai külügyminiszter tegnap kétnapos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett, ahol kollégájával, Hans-Dietrich Genscherrel folytat tárgyalásokat. HANS MATTHÖFER nyugat német pénzügyminiszter, aki Tokióban tárgyal a japán kormány képviselőivel, a Szovjetunióval való kereskedelmi és gazdasági együttműköéds folytatása mellett foglalt állást. NARCISO ÍSA CONDÉT, a Dominikai Kommunista Párt főtitkárát és több más kommunista vezetőt „propagandakiadványok terjesztése“ miatt letartóztatták, és a közeljövőben bíróság elé állítják őket. OTTO LAMBSDORFF nyugatnémet gazdaságügyi miniszter Varsóban tárgyal a két ország gazdasági kapcsolatairól. Lengyelországi látogatása során fogadta őt Edward Babiuch miniszterelnök is. — A KAMBODZSAI NEMZETI BANK bejelentette, hogy külkereskedelmi bankot hoznak létre Kambodzsában, melynek feladata a más országokkal való kapcsolatok: fejlesztése lesz. ZifabM»$ffel nap A HAZAFIAK GYŐZELMES HARCA Á világ haladó erői minden évben március 17-én tartják a zimbabwei szolidaritási napot, s megemlékeznek arról, hogy az ország népe véres harcot folytatott a rhodesiai fajüldö zők ellen, alapvető jogaiért, függetlenségéért, a faji és társadalmi egyenlőségért küzdött. Ezt a napot nem véletlenül választották ki. 1896. március 17-én kezdődött meg az akkor még szabad Zimbabwe népé nek fegyveres harca az első gyarmatosítók ellen. Kilencvennégy évvel ezelőtt a Ndbele törzs tagjai kezdetleges fegvve reikkel támadtak az angolokra, ezt a felkelést azonban vérbe fojtották. A Lobengula törzsfőnök által vezetett hadsereg megsemmisült, az életben ma radtakat kegyetlenül megbüntették. A salisburyi gyarmati hatóságoknak több mint fél évszáza dig nem volt sok gondjuk a nemzeti felszabadító harccal Az elégedetlenség vagy az ellenállás bármiféle megnyilvánulását a brit gyarmati rendőr ség és a hadsereg csírájában fojtotta el. A hatvanas évek elején, ami kor az egész afrikai kontinen sen magasra csapott az anti kolonialista, nemzeti felszaba dító harc hulláma, a rhodesiai hazafiak is — a megtorlások ellenére — haladó szervezetteket hoztak létre. Harcukat, amely fokozatosai! össznépi fegyveres felkelési vált a fehér fajüldöző uralom ellen, kezdettől fogva támogat*: ták a világ haladó és demote*, ratikus erői. Mindenekelőtt a szocialista országok támogatták sokoldalúan a zimbabwei nép valódi képviselőjét, a Hazafias Frontot. A fehér bőrű fajüldözők a/.on* ban. mindent megtettek azérfc> hogy megőrizzék politikai és gazdasági uralmukat Rhodesia őslakosai felett. A haladó erők ennek ellenére több nemzetköz zi fórumon jelentős sikereket értek el az apartheid ellent harcukban. Rhodesia fokozatom san mind politikailag, mind gazdaságilag elszigetelődött, az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak többsége meg»-; szakította kereskedelmi kap» csolatait a volt brit gyarmattá*, A nemzeti felszabadító hara« ban sok hazafi vesztette életét,, áldozathozataluik azonban nem volt hiábavaló A Zimbabwei Hazafias Front végül is győzel* met aratott a közelmúltban megrendezett választásokon, és ezzel lezárult a fajüldözés el* leni harc egyik fejezete. Zimbabwe népe saját országának az ura lett. Ezért most a világ utolsó ízben emlékezik meg a zimbabwei nép áldozatos harcáról, amely épp a nagymérvű nemzetközi támogatásnak és szolidaritásnak köszönhetően lehetett sikeres. IRpI Az FKP megerősítéséért Georges Marchais beszéde (ČSTK) — George« Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Párizs Nanterre kiilvá rosában a mérnöki-műszaki káderek képviselőinek találkozó ján mondott beszédében kije lentette, hogy a kapitalista társadalom mély válságot él át, amely a tőke uralmán alapuló egész rendszert érinti. Mar- chais kijelentette, hogy a francia hatóságok és a nagyvállalkozók a dolgozók fokozott kizsákmányolásával és a munkából való elbocsátásukkal próbálnak kivezető utat találni a válságból. A munkanélküliség már kétmillió franciát érint. Az FKP főtitkára rámutatott a munkásosztály vezető szere-* pére a franciaországi mélyreható demokratikus változásokért folytatott harcban. E harc elkerülhetetlen feltétele a kommunista párt megerősítése, mert ez az egyedüli politikai erő, amely következetesen védi a i dolgozó tömegek" érdekeit* Csak sorainak megszilárdítása teszi lehetővé a győzelmet a jobboldali erők felett, és biztosítja az utat a demokráciához és szocializmushoz, mondotta Georges Marchais. Carter győzelme Puerto Ricában (ČSTK j — James Carter ame< nkai elnök vasárnap megnyer« te a Puerto Ricó-i demokrata párti előválasztást, és így már negyedik győzelmét aratta ellenfele, Edward Kennedy szenátor felett. Carter összesen 212 000 szavazatot kapott, ami 54 százalékot jelent, Kennedy 183 000 szavazattal 46 százaié« kos sikert ért el. Puerto Rico, a Nagy-Antillák legkisebb szigete, az Egyesült Államok ún, szabadon társult állama. Schmidt — Giscard találkozó (ČSTK) — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és Valé- ry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök vasárnap Hamburgban mintegy ötőrás magánmegbeszélést folytatott. Ezen mindenekelőtt a Közös Piac tagállamai közötti ellentétekről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyaltak. A francia elnök beszámolt Helmut Schmidtnek a közelmúltban tett közel-keleti körútjáról, a kancellár pedig egyesült államokbeli látogatásáról. A két politikus foglalkozott továbbá az európai helyzettel és a kelet-nyugati kapcsolatokkal. Asszad megbeszélései Alvaro Mallal (ČSTK) — Hafez Asszad szíriai elnök vasárnap Damasz- kuszban fogadta Alvara Cun- halt, a Portugál Kommunista Párt főtitkárát, és a közel-keleti helyzetről, valamint az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (Baath) és a PKP közötti kapcsolatok további elmélyítéséről folytatott vele megbeszélést. Asszad a találkozón hangsúlyozta, hogy az imperializmusnak, a cionizmusnak és más reakciós erőknek az arab népekre gyakorolt nyomása közvetlenül összefügg a Camp David-i megállapodás aláíróinak ellenséges terveivel, ugyanis arra törekszenek, hogy a Közel-Kelet népeire ráerőszakolják az amerikai és izraeli uralmat. Kommentárunk A francia elnök tíznapos közel-keleti körútja, melynek során ellátogatott a Perzsa-öböl négy olajemírségébe, valamint Jordániába és Sza- úd-Arábiába, méltán került a nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjába. Ami elkerülhetetlen volt, s szinte természetes: az elnöknek a körút során elhangzott nyilatkozatai az egyik oldalon lelkes helyeslést, a másikon heves tiltakozást váltottak ki. A közel-keleti válság már (sajnos) évtizedek óta változatlanul a világpolitika egyik (központi kérdése több ismert okból is. Az amerikai diplomaták látogatásai itt szinte mindennaposak s a közelmúltban ellátogatott ide Lord Carrington brit külügyminiszter és nyugatnémet kollégája, Hans- Dietrich Genscher is. így tehát a francia elnök látogatása egyáltalán nem meglepő. Országa innen szerzi be olajszükségletének 70 százalékát. Az olajért cserébe — nyugat-európai hagyományokhoz híven — főleg fegyvert szállít. De Giscard nemcsak üzleteket kötött (az út során 12 különböző megállapodás született), nemcsak arra törekedett, hogy biztosítsa Franciaország számára a mindennapi olajat és a nagy felvevőképességű fegyverpiacot. A francia elnöik nagy horderejű politikai nyilatkozatokat tett, mégpedig a kényes (nyugati szemmel), de döntő jelentőségű (helyi szemmel) palesztin kérdésről. A francia fél már a kuvaiti tárgyalásokról kiadott közös közleményben elismerte a pa- lesztinai. arab nép önrendelkezési jogát és leszögezte, hogy a PFSZ-nek részt kell vennie a közel-keleti rendezésről folytatott tárgyalásokon. Az első óvamaga Thatcher asszony is úgy nyilatkozott, hogy biztosítani kell a palesztin nép önrendelkezési jogát. Washington ezúttal sokat- mondóan hallgatott, nem foglalt állást sem „pro“ sem „kontra“, hiszen ekkor már javában folyt a második számú ENSZ-diplomatabotrány. Bátor lépés tos megfogalmazást követően körútja újabb és újabb állomásain Giscard elnök mind egyértelműbben, nyíltabban és bátrabban fejtette ki álláspontját. Épp Jordániában — melynek olaja nincs, de a lakosság nagyobb része palesztin — domborodott ki leginkább a francia államfő útjának politikai arculata. „Bátor lépés volt, s remélem, hogy a következő a PFSZ elismerése lesz“, nyilatkozta Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke a körutat értékelve a francia televíziónak. S annak alátámasztására, hogy ez nemcsak bátor, hanem nagyhatású lépés is volt, feltétlenül megemlítendő, hogy állásfoglalásra, mégpedig pozitív állásfoglalásra késztette Franciaország közös piaci partnereit. Az NSZK, majd Belgium, Luxemburg, Olaszország, sőt Nagy-Britannia külügyminisztériumának szóvivője, s később Izrael ezzel szemben annál hangosabban tiltakozott. Külügyminisztériumába kérette Franciaország, majd az NSZK nagykövetét és a brit ügyvivőt, hogy határozottan tiltakozzon a palesztin nép önrendelkezési jogának elismerése miatt. Izrael úgy véli, hogy a francia kezdeményezést Washingtonból sugallták, hogy ez újabb manőver Izrael ellen. Tel Aviv szerint az USA végérvényesen elhatározta, hogy a Camp David-i egyezmény éles elítélése és az úgynevezett autonómiatárgyalások nyilvánvaló sikertelensége miatt — emlékezve a Young-ügyre és szem előtt tartva a McHenry ENSZ-nagykövet körül a napokban kirobbant botrányt — valamilyen formában mindenképpen közeledni fog a palesztinokhoz. A közvetítő szerepére nyugat-európai partnereit, elsősorban Francia- országot kérte fel. Hiszen Giscard elnökről köztudott, hogy az Egyesült Államoktól független külpolitika híve, így tehát még veszélytelenebb ez az akció. Nem lehet tudni, hogy íz« rael állításából mennyi az igaz« ság. Az izraeli vádalkat ugyan« is még senki sem cáfolta, de nem is erősítette meg sem Nyu« gat-Európában, sem az Atlanti« óceán túlsó partján. A francia elnök kőrútjának va« lódi súlyát majd csak az első „bátor lépést“ követő további lépések után lehet felmérni. Ugyanez vonatkozik a többi közöspiaci ország nyilatkozatainak horderejére is. Mert a palesztinok és a palesztin kér* dés igazságos rendezésében érdekelt minden arab ország jiagy megelégedéssel fogadta a francia kezdeményezést, de természetesen szeretnék, ha az önrendelkezési jogon kívül a pa« lesztinok valamennyi nemzeti jogát elismernék, mindenekelőtt az önálló 'Ham alapítását ra való joguké Az is kívánatos lenne, ha végre minden NATO-ország a PFSZ-t tekintené a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének ahelyett, hogy „mérsékeltebb“ pa* lesztin vezetők után kutatnak, S ha Nyugat-Európa országaiban komolyan is gondolják azt, amit nyilatkoztak, s a folytatás sem marad el, ez talán Washingtont is jobb belátásra bírja, s Izrael is kénytelen lesz lemondani hajthatatlansá- gáról. GÖRFÖL ZSUZSA
