Új Szó, 1980. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-03 / 53. szám, hétfő
Arany Salima díjat kapott a Chotebori Gépgyárak vajkészítő be- rendezése (R. Stursa felvételei] Kapuzárás után JELENTŐS KERESKEDELMI SIKEREK A csehszlovák néphadsereg a béke és a szocializmus védelmezője írta: MARTIN OZÚR hadseregtábomok, a CSKP K8 tagja, nemzetvédelmi miniszter-Az utóbbi időben a nemzetközi kapcsolatukat a szocializmus, a béke, a társadalmi baladás erői ás a kapitalizmus, a hal»» rú, a reakció erői közti küzdelem kiéleződése jellemzi. Ebben a történelmi küzdelemben a szocializmus és a demokrácia javára egyre újabb változások érvényesülnek, s növek szik a szocialista országok közösségének szerepe a világpo litikai kérdések megoldásában. A világ mai fejlődése igazolja a marxista—leninista elmélet indokoltságát a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyainak kiegyenlítődéséről, c a világ nak a szocializmusba, mint új, társadalmi, politikai és gazda sági szempontból progresszívabb társadalmi rendszerbe való tőkozatos átmenetéről. Brnóban bezárta kapuit a (»agy érdeklődésnek örvendő Salima 'HO élelmiszeripari kiállítás. Február végén egy hét alatt 80 ezren — ebből 3000 volt a külföldi látogató, többnyire neves szakember — tekintette meg 30 ország 631 kiállítójának élelmiszeripari termekéit és élelmiszeripari gépeit. Dr. Pontéin Matúška, a csehszlovák kiállítók igazgatója az értékelő gyűlésen elégedetten állapította meg, hogy külkereskedelmi szervezeteink 3 milliárd 373 millió korona értékű áru behozatalára kötöttek szerződéseket. A kölcsönös árucsere értéke 27 százalékkal nagyobb, mint az 1979-es kiállításon volt. Az élelmiszeripari termékek és feldolgozó gépek 66 százalékát a Magyar Népköztársaságból, 15 százalékát Bulgáriából és 14 százalékát a Szovjetunióból hozzuk be. A legtöbb árut szintén a Magyar Népköztársaságba exportáljuk, s utána következik a Numet Demokratikus Köztársaság. A kapitalista államok közül a Német Szövetségi Köztársasággal, Angliával, Ausztriával, az Amerikát Egyesült Államokkal, Spanyolországgal és Brazíliával kötöttünk jelentős behozatali szerződéseket. A sok látványosság megtekintése, valamint a szakemberekkel folytatott beszélgetések után feltehetjük a kérdést, hogy a Salima ’80 élelmiszer- ipari kiállítás milyen mérték- ben töltötte be küldetését? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat? Hozzájárul az élelmiszeripari termékek bővítéséhez, korszerűbb élelmiszeripari gépek és berendezések gyártásához? Elősegíti a megoldásra váró problémákat a nyersanyag- és csomagolóanyag-ellátásban? ■ A válasz nem lehet egyértelmű, mert amint a kiállítás , bizonyította, egyes szakaszokon előrehaladás történt, más szakaszokon viszont továbbra is jelentős a lemaradás. A számadatok is bizonyítják, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok és általában az árucsere fejlődését a bemutató elősegítette. Kereskedelmi szerveinknek sikerült olyan élelmiszerfélék behozatalára kötni egyezményeket, amelyekre a lakosságnak nagy szüksége van. Többek között Magyarországról mintegy 4000 tonna zöldséget és gyümölcsöt, továbbá húsipari termékeket, konzer- veket és kiváló minőségű kenyérgabonát hozunk be. Megjelenik a piacon a spanyol narancs és más országokból behozott banán. A csehszlovák kiállítók termékeinek minősége javult, de még mindig nem kielégítő. A baromfiipar mutatta be legtöbb változatban termékeit. A Keletszlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat fóliába csotnagolt paprikás és tejfölös csirkével hívta fel a figyelmet. A jövőben a kereslet következtében több változatban készítik. A Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) Raromfifeldolgozó Üzemben készült szendvicshús és sonka megőrizte minőségét és szive- son vásárolják. A bratislavai Húsipari Üzem kiállítása elég szegényes volt. Alig volt néhány újdonság. A szlovákiai tejipari vállalatok főleg paroli sajtféléket ós ömlesztett sajtokat mutattak be. Pavilonjuk kirakatában látható volt a Bača, Polovnik és Salaš sajt, valamint új csomagolásban a Lunex ömlesztett sajt. A vezérigazgatóság szakemberei szerint a háromszög alakú Lunex sajtot szívesen vásárolják majd. A bratislavai II. számú tejfeldolgozó üzem végre beváltotta ígéretét és jég- krémtortákat is kezdett gyártani. Köztük az Angelika, a Fragolen és a Copa Caffe ízesített jégkrémet. Azonban a kiállításon az volt az általános vélemény, hogy a tejtermékek választéka még mindig nem elég bő. Úgy tűnt, mintha a cseh országrészekben a tejipar jobban kielégítené a fogyasztók igényeit. Elég sok változatban mutatták be a savanyított tejféléket. Kiváló minőségű kenővajukkal pedig elnyerték a kiállítás aranyérmét. A Szlovákiai Sör- és Malátagyárak legjobb üdítő italai közé tartozott a Baník barnasör és a piros Vinea. A Cseh Sör- és Malátagyárak a Svetovar 12-es sörrel elnyerték az Arany Salima díjat. A Liko termelési-gazdasági egység tormás szósszal és szárított élesztővel nevezett be az Arany Salima versenybe. Mindkettőt aranyéremmel díjazták. Azonban ez a termelési gazdasági egység kevés félkész és készételt mutatott be. A pavilon szemlélgetése közben gyakran hallottuk, hogy kevés az olyan készétel, amelyet rövid melegítés után fogyasztani lehetne. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy az a néhány készétel, amit bemutattak, vagy már vásárolható, túl drága. A látogatók tehát több változatban készített és olcsóbb készételeket vártak. Igaz, hogy 1970-ben még csak 126 000 tonna készételt gyártottak a feldolgozó üzemek, idén a terv már 310 000 tonna, de ez még mindig kevés. Intézkedéseket kellene tenni, hogy bővüljön a választék és olcsóbb legyen a félkész vagy készétel. A kiállításon nagy sikere volt az élelmiszeripari gépeknek. A bratislavai Technoexport 40 százalékkal nagyobb eladási szerződést kötött a tervezettnél. A Csehországban gyártott élelmiszeripari gépek után is nagy volt a kereslet. Közülük a Chotebori Gépgyárak helyi üzeme a KM 2000 típusú vajkészítő gép minőségét aranyéremmel díjazták. A 7. élelmiszeripari kiállítás általában teljesítette feladatát. Harminc kiállító terméke és gépe kapta meg az Arany Salima díjat. Nagy lehetőség volt a tapasztalatcserére is, azonban csak később mutatkozik meg, hogy az egyes vállalatok üzemeiben milyen mértékben hasznosítják majd az új ismereteket. BALLA JÓZSEF A szocialista közösség orszá gai sikeresen haladnak előre, eredményesen teljesítik a fejlett szocialista társadalom épí lésének feladatait, leküzdiík az eközben felmerülő nehézségeket és gondokat; gazdasági ere jtük és a világban politikai be folyásuk egyre növekszik. Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnök« az NDK mega lakú Iá sa 30. évfordulója alkalmából Berlinben mondott beszédében kijelentette: „A mai forrongó világban a szocialista közösség szilárd talajún áll. Ezt mi magunk teremtettük meg, elérve gazdaságunk szakadatlan fejlődését, tökéletesítve a szocialista demokráciát, biztosítva népeink életszínvonalának állandó emelkedését, közös erővel szilárdítva honvédelmünket. Kapcsolataink mélyen gyökereznek és sokfelé ágaznak és mind jobban működünk együtt.“ Az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa békeprogramja következetes megvalósításának, az enyhülés politikája alkotó érvényesítésének — melyet teljes mértékben támogatnak a szocialista közösség országát — köszönhetően az elmúlt években számos sikert értek el az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése terén, s a nemzetközi feszültség enyhülése a világpolitika fő és meghatározó tényezőjévé vált. AZ IMPERIALISTÁK KALANDOR IRÁNYVÉTELE Ebben az irányban a további előrehaladást gátolják az imperialisták, elsősorban az USA és a NATO más tagállamai, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülését agresszív szándékaik akadályának tekintik. A múlt óv és az idei esztendő fordulóján veszélyes lépésre szánták el magukat, amely komolyan rontja a helyzetet és veszélyezteti a világbékét. A kapitalista világ antagonista ellentmondásait oly módon akarják megoldani, hogy diktálják a hasonló társadalmi rendszerű más államok politikáját, s az erő politikájával akarnak fellépni a szocialista államokkal, a fejlődő országokkal, a világ forradalmi és demokratikus mozgalmával szemben. Főképpen az utóbbi időben terjesztenek háborús pszichózist, támogatják a militarizmust és más nemzetek belügyeibe avatkoznak. Az USA imperialista erői a világban az enyhülés elleni támadásukat hosszasan készítették elő. Megnyilvánult ez az Észak-atlanti Szövetség tanácsának 1978. évi washingtoni ülésén, amikor elhatározták az atlanti koalíció állami katonai költségvetésének állandó növelését. A nyolcvanas évek közepére az USA katonai költség- vetése eléri a 200 milliárd dollárt, miközben a fő figyelmet a nukleáris rakéta fegyverzet erősítésére, korszerű katonai támaszpontok létesítésére összpontosítják. Ezek a támaszpontok igen messze vannak az Egyesült Államoktól, de közel fekszenek a szocialista közösség országaihoz. Szándékait az USA egyebek között a Közel- Keleten és az Indiai-oceán térségében valósítja meg. Expanzív célokkal katonai erőket és eszközöket építenek ki, hogy gyorsan beavatkozhassanak azokban a körzetekben, amelyeket az USA kormánykörei számukra állítólag „létfonlos ságú területnek* jelentenek ki. Mindez összhangban van azzal a leplezetlenül kijelentett igényükkel, hogy vezető szerepet akarnak betölteni a világban, s rendszerüket diktálni akarják a világ bármely részében, bármelyik államnak, s ehhez akármilyen eszközt felhasználnak. Nemcsak a katonai szakértők, hanem mindenki elölt világos, hogy az efajta kijelentések konkrét katonai terveken alap szanak, amelyek a Szovjetunió és a szocialista közösség töblu országa ellen irányulnak. Tavaly júniusban Bécsben aláírták a SALT 2 szovjet— amerikai egyezményt a támadó stratégiai fegyvereik korlátozásáról. Az egész világon indokoltan bizakodtak, hogy az egyezmény a fegyverzet csökkentésének és a nemzetközi feszültség enyhítésének hathatós eszköze lesz. Carternak az erőegyensúlyról — amelyet a szer ződés leszögez — szóló minden kijelentése ellenére a SALT 2- nek a hadiipari komplexumot képviselő ellenzői az Egyesült Államok kongresszusában a szerződés megvitatását széles körű militarista kampány kibontakoztatására használták ki, mivel úgymond az USA lemaradt a Szovjetunió katonai erői mögött. Carter elnök előző ál lásfoglaiásaival ellentétben ezt a kedvezőtlen folyamatot még inkább megerősítette és 1980 elején úgy döntött, hogy a SALT 2 ratifikálását bizonytalan időre elhalasztják. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy az USA adminisztrációja nem akart és nem akar foglalkozni napjaink legfontosabb kérdése, a háború veszélye elhárításának érdekében a kölcsönösen elfogadható intézkedések keresésével. Ez a tény nem hagyhatja aggodalom nélkül a világ közvéleményét. AZ ANTIKOMMUNIZMUS ZÁSZLAJA ALATT 1979 decemberében az Északatlanti Szövetség legfelsőbb szerveinek ülésén az USA szövetségeseit a közép-hatótávolságú új amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európa számos országa területén történő elhelyezésének elfogadására kényszerítette. Ezzel komoly lépést tettek a világban a stratégiai erő általános egyensúlyának megbontására. A Szovjetuniónak Európában a feszültség katonai területen történő enyhítésére irányuló konkrét javaslatára válaszul az USA kormánykörei fokozták nyomásukat és a szó szoros értelmében elhallgattatták azokat a nyugateurópai szövetségeseiket, akik hajlandóságot tanúsítottak a javaslatokról tárgyalni a Szovjetunióval. Minden ideológiai eszköz felhasználásával igyekeznek bizonyítani „a Szovjetunió és a Varsói Szerződés védelmi közösség részéről a katonai fenyegetés“ állítólagos növekedését, ugyanakkor tagadni azt a tényt, hogy sem a Szovjetunió, sem a Varsói Szerződés nem készít elő fegyveres támadást más országok ellen, és soha Ilyen támadást nem hajtana végre. Igazolja ezt a Szovjetunió több mint hat évtizedes békés külpolitikája és a Varsói Szerződésnek Európában és a világ más területein a háború veszélyének elhárítására irányuló csaknem negyedszázados igyekezete. A szovjet képviselők sokszor kijelentették, hogy a Szovjetunió soha nem törekedett és nem törekszik semmilyen területen és semmilyen fegyverzetben katonai túlsúly elérésére. Az antikommunizmus széllé méhen folytatott szovjetellene* kampányba az USA igyekszik bekapcsolni a világ minden részét, rá akarja kényszeríteni ezt a kampányt több fejlődő országra, főképpen Ázsiában és Afrikában. Ezeken a földrészeken haladó változások történnek a nemzeteknek a szabadságra. függetlenségre, gazdasági és szociális fejlődésre irá< nyúló törekvéseinek eredményeképpen. Az imperialista or-« szágok reakciós körei mindezeket a változásokat a béke veszélyeztetésének, a kapitalista államok dolgozói helyzete romlása okának tüntetik fel. és a szocialista államok úgynevezett „felforgató tevékeny-* »égének" a számlájára írják. AZ IMPERIALIZMUS FÖ CSENDŐRE Az utóbbi év folyamán az Amerikai Egyesült Államok; képviselői kiélezték Iránnal való viszonyukat. Washingtonból az iráni népet katonai és gazdasági szankciókkal, nélkülözéssel és nyomorral fenyegetik, ha nem fogadja el az amerikai ultimátumot, mivel az iráni népnek a függetlenségre, a gazdasági és a szociális haladásra irányuló vágya következtében a sah rendszerének bukása miatt nemcsak szövetségesüket, hanem a Szovjetunió ha« tárainál levő fontos katonai támaszpontjaikat is elveszítették. Ezeknek a veszteségeknek a kedvezőtlen következményeit egyáltalán nem titkolják, s miután nem sikerült az a tervük, hogy hasonló támaszpontokat építsenek ki a szovjet—afgán határon, most az USA kémszolgálata kormányának védnöksége alatt felforgató tevékenységet folytat az afgán nép ellen, amely az 1978 áprilisi forradalom ulán a szabadság és a függetlenség útjára lépett. Az ország haladó erőinek az Afgán Népi Demokratikus Párt vezetésével demokratikus változások végrehajtására irányuló törekvéseit Ázsiában a béke ve-! saélyeztetésének tüntetik fel. A maoistákkal közösen katonai segítséget nyújtanak Pakisztán-? nak, melynek területén amerikai és kínai szakértők részvételével reakciós afgán lázadókat képeznek ki. Soha nem látott hisztériával támadják az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséget, melyet a törvényes afgán kormány az Afganisztán és a Szovjetunió képviselői ál* tál 1978 decemberében aláírt, az Egyesült Nemzetek alapokmánya 51. cikkelyében a kollektív és az egyéni védelemről leszögezett elvekkel összhang* ban levő barátsági, jószomszédi és együttműködési szerződés alapján kért. A Szovjetunió segítsége, melyet az imperialista és a reakciós köröknek az ország belügyeibe avatkozása tett szükségessé, csakis Afganisztánnak a külső fenyegetés elleni védelmét célozza. Leonyid Brezsnyev elvtárs a moszkvai Kremlben választói előtt mondott beszédében hangsúlyozta: „Teljes határozottsággal kívánom kijelenteni: készek vagyunk arra, hogy megkezdjük csapataink kivonását, ahogy, teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt — s akkor megszűnik a szovjet katonai segítség szükségessége.* (A cikk befejező részét hol* nap ktizöljük.) , .......^ ^
