Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-15 / 39. szám, péntek

Nyugdíjasoknak nyugdijakról A szociális biztosítást szabá­lyozó törvény múlt évi kiegé­szítésével kapcsolatban a nyug­díjak módosítására is sor ke­rült. Eszerint a nyugdíjak túl­nyomó többsége 30 koronával emelkedett. Ugyanakkor emel­ték az egyetlen jövedelmi for­rást képző nyugdíjakat, a csa­ládi pótlék pedig 1979 augusz­tusa óta 50 koronával tesz kt többet. Hasonló módosításoknak az idén is tanúi lehetünk. így pél­dául — az 1980. január 1. óta érvényben levő törvényerejű rendelet szerint — a mezőgaz­dasági dolgozók szociális biz­tosítását a többi dolgozóéval azonos elvek alapján számítják ki és nyugdíjuk mintegy 50 ko­ronával emelkedett. A további intézkedések szerint növelték az első kategóriába sorolt fog lal'kozások számát, előnyösen megváltoztak az özvegyi jára­dékosok tartós alkalmazásának a feltételei, valamint a havi át­lagkereset meghatározásának a módja, feltéve, hogy a nyugdíj­ra jogosult személy tovább dol­gozik. 40 MILLiÄRD KORONA NYUGDÍJAT FOLYÓSÍTOTTUNK És így folytathatnánk. De ezúttal nem célunk valameny- nyi törvényes intézkedés ismer­tetése. Ehelyett igyekszünk rá­mutatni a szocialista társada­lomnak az öregekről való kö­rültekintő gondoskodására és ezzel kapcsolatban a prágai és a bratislavai Társadalombiztosí­tó Hivatal felelősségteljes tevé­kenységére, amelynek kereté­ben 1979-ben a nyugdíjak fejé­ben a CSSZK-ban összesen 29,1 milliárd, az SZSZK-ban 10,5 milliárd ko-ronát fizettek ki, tehát 4,7 illetve 7 százalékkai többet, mint 1978-ban. (Megje­gyezzük, hogy az átlagos öreg­ségi nyugdíj 4,5 illetve 5 szá­zalékos emelésével — ma havi 1153 koronát tesz ki). Ezeknek az óriási összegek­nek a módosítások figyelembe vételével történő pontos és gyors folyósítása Jaroslav Pe- terkánaJc —a prágai Társada­lombiztosító Hivatal igazgatójá­nak szavai szerint — elképzel­hetetlen lett volna a Leo és Siemens típusú számítógépek nélkül. De így is volt mit ten­niük a hivatal dolgozóinak, hi­szen köztudott, hogy a pénzzel kapcsolatos problémák minden­kit érzékenyen érintenek s ezért sokan fordulnak magya­rázatért, vagy igényeikkel, ja­vaslataikkal, esetleg panaszaik­kal a hivatalhoz. Hogyan csinálták? — Felada­tainkat két szakaszra osztottuk — hangzik a válasz. A megnő- vekedett nyugdíjak és családi pótlékok átutalására még a múlt év augusztusában sor ke­Üdülnek a szövetkezeti dolgozók A mezőgazdasági dolgozók tö'bsége általában télen tölti évi szabadságát. A Szövetkezeti Földművesek Szlovákiái Szövet­sége is januártól márciusig biz­tosít tagjainak üdülést hazánk legszebb vidékein. A rimaszom­bati (Rimavská Sobota) járás­ban az idén 156 beutalót osz­tottak szét, a legtöbben Piešťa- nyban, Prágában, Marianske Lôznéban és a Magas Tátrában pihenik ki magukat. A losonci (Lučenec) járásból szintén közel száz szövetkezeti dolgozó pihen napjainkban a szakszervezeti üdülőkben. Per­sze, a nyár folyamán is lesz al­kalom a pihenésre. A gazdasá­gokból 24-en utaznak majd a Szovjetunióba, 29-en pedig a bolgár, illetve a jugoszláv ten­gerparton tölthetik szabadságu kát. A két járásban az üdültetés­ben is teret hódit a nemzetkö­zi együttműködés. Ez nemcsak a tanulmányi cserelátogatások­ra, hanem a csereüdültetésekre is vonatkozik. A rimaszombati járás szövetkezete! a magyar- országi Heves megye, a loson­ciak pedig Szolnok megye gaz­daságaival tartanak fenn gyü­mölcsözd kapcsolatokat. »9-ha—« rült. Munkánk második szaka- szóban — 1979 augusztusát kö- vetően pedig — a vitás vagy tisztázásra váró ügyeket vettük nagyító alá. Az itt-ott előfor­duló nehézségek kiküszöbölésé­ben nagy segítségünkre voltak a posta dolgozói is. ÖNMAGUKRA VESSENEK AZ ELÉGEDETLENKEDŐK — Természetesen panaszok­ban sem volt hiány, amelyek azonban nem értek bennünket felkészületlenül folytatja az igazgató. Az ilyen széles körű, a lakosság nagy részét érintő akciók esetében ugyanis — kü­lönösen, ha a kérvényezők, vagy a nemzeti bizottságok megkívánják az ügy egyéni el­bírálását — elégedetlenkedők is akadnak. A múlt év végéig a Társadalombiztosító Hivatal a hozzá intézett mintegy 7900 különböző kérdés, kívánság, sürgetés és levél közül több mint 7700^at intézett el. Az in­dokolt panaszok száma azon­ban mindössze 0,1 százalékra volt tehető, ami kétségtelenül jó eredménynek számít és a hi­vatal dolgozóinak lelkiismere­tes munkáját dicséri. — De nem is lehet ez más­ként, az a célunk, hogy minél kevesebb legyen az elégedet­lenkedők száma — utal az igazgató a többnyire a panasz­tevő hibájából előforduló ne­hézkes ügyintézésre. Aki ugyan­is a posta helyett a Társada­lombiztosító Hivatalhoz Intézi — pl. lakáscímének megválto­zását tartalmazó — bejelenté­sét, az ne csodálkozzon azon, hogy nyugdíját nem kapja meg idejében. De megtörténik, hogy a nyug­díjasok a nyugdíj kifizetésének a napján, illetve a megadott órában nem tartózkodhatnak odahaza, mert dolgoznak, vagy szabadságon vannak, esetleg kórházban, vagy másutt gyógy­kezeltetik magukat s ezért nem vehetik át személyesen járadé­kukat. A posta természetesen ezekben az esetekben sem ta­nácstalan. A nyugdíjat az illető hftzastársának, vagy más jogo­sult személynek is kifizeti, eset­leg a kórházba is elküldi az összeget. KÉZBESÍTÉSI FELTÉTELEK Ilyen módon azonban csak három hónapon út kézbesíthető a nyugdíj. A negyedik hónap­ban kifizetésének a feltétele az, hogy a nyugdíjas személyesen átvegye a postán, vagy bemu­tassa a postahivatalban annak az egészségügyi intézetnek az igazolását, ahol gyógykezelik. Kivétek csak azok képeznek, akiknek nincsenek hozzátarto­zóik. Például az özvegy, vagy elvált nyugdíjasoknak kórházi tartózkodásuk idején (feltéve, hogy. nem a pszichiátriai kli­nikán vannak) még a negyedik nyugdíjat is kifizeti a posta. További havi járandóságuk ösz- szegének a megállapítása a Társadalombiztosító Hivatal fel­adata. A nős, vagy férjes nyug­díjasok azonban ebben az eset­ben változatlanul, tehát tovább­ra is megkapják nyugdíjukat. A pszichiátriai gyógykezelésen le­vőknek csak három hónapon át folyósítható a nyugdíjuk, to­vábbi igényükről ugyancsak a Társadalombiztosító Hivatalnak kell döntenie. Más a helyzet, ha a nyugdí­jas az év bizonyos részét pél­dául a gyermekeinél tölti, vagy­is ha ideiglenesen másutt tar­tózkodik. Ebben az asetben megkérheti a postát, őrizze meg nyugdíját visszatértéig. Legkésőbb három hónapon be­lül azonban át kell vennie az őt megillető összeget. De há­rom hónapon át ideiglenes lak­helyére is elküldetheti nyugdí­ját. Ha pedig a negyedik hó­napban sem veszi át személye­sen járandóságát a lakhelye szerint illetékes postahivatal­ban, a posta akkor is megőrzi további három havi járandósá­gát. De ha ezután sem jelent­kezik a nyugdíjas, akkor a pos­ta az összeget visszaszármaz­tatja a Társadalombiztosító Hi­vatalnak. Előfordul azonban az is, hogy a nyugdíjas ideiglenes lakhe­lyén megbetegszik s ezért nem veheti át idejében a pénzét. — Ezekre az esetekre is gondol­tunk — folytatja az igazgató. A gyermekeiknél vagy rokona­iknál ideiglenesen tartózkodó öreg, beteg embereknek kéré­sükre kivételesen egy éven át folyósítja a posta a nyugdíjat. Ennek feltétele csupán az, hogy a nyugdíjas illetékes postahiva­talának minden harmadik hó­nap elteltével bemutassa a nemzeti bizottság, vagy kezelő orvosa igazolását, amely szerint ideiglenes lakhelyén tartózko­dik és nyugdíját komoly beteg­sége miatt nem veheti át sze­mélyesen. A posta ebben az esetben tehát egy év elteltével, további három hónapon át meg­őrzi a nyugdíját és csak ez­után juttatja vissza a Társada­lombiztosító Hivatalnak. Az elmondottakból Is kitűnik, hogy a nyugdíjak folyósításá­val kapcsolatos panaszokat, reklamációkat kizárólag a lak­hely szerint illetékes postahi­vatal intézi, amelyet a nyugdí­jasoknak a tényekről, a helyze­tükben .bekövetkezett változá­sokról — a saját érdekükben — tájékoztatniuk kell. KARDOS MARTA Kommentáljuk AZ IDŐ ÉRTÉK A Központi Bizottság legutóbbi illése további gazdasági fejlődésünk terveivel, feltételeivel foglalkozva megállapí­totta, hogy az előttünk álló feladatok, a következő ötéves terv csakis a fejlődési tényezők: a műszaki fejlesztés, a munkaerő, a nyersanyag és energia eddiginél intenzívebb és hatékonyabb kihasználásával teljesíthető. Előrehaladá­sunk feltételei közül a műszaki fejlesztés, a nyersanyag és energia gazdaságosabb hasznosítása állandóan napiren­den van, de a munkaerőgazdálkodás kérdései mintha hát­térbe szorulnának. Tudjuk, hogy munkeröforrásaink korlátozottak, a foglal koztatotlak száma lényegesen már nem növelhető, így tehát az egyedüli járható út a meglevő erők jobb, gazdaságosabb kihasználása. Felmérések és tapasztalatok szerint ezen a téren gazdag, eddig jórészt figyelmen kívül hagyott tar­talékaink vannak. Csupán a munkaidőveszteségek csökken­tése tíz és százezrek munkábaállásával lenne egyenértékű. Nézzük meg például milyen a helyzet az SZSZK iparügyi tárcájában. A munkaidő kihasználtsága tavaly 1978-hoz vi­szonyítva 0,3 százalékkal csökkent, elsősorban a ledolgo­záson műszakok növekvő száma, a munkaidő alatt enge­déllyel végzett társadalmi munka, ügyintézés stb. miatt. Fél év alatt csupán a tárcához tartozó üzemekben 73 ezer munkanapot mulasztottak igazolatlanul és az állásidő 250 ezer nap voltl A többi ágazatban sem kedvezőbb sajnos a helyzet — reális becslések szerint a munkaidőt általá­ban 7(1—75 százalékra használjuk ki. Hogy milyen óriási veszteséget jelent ez a kiesés, arról képet alkothatunk akár csak egy adat alapján is: ha a nyugat-szlovákiai kerü­let ipari vállalatainak munkaidőalapjából 10 perccel keve­sebbet mulasztanának, ez további 3300 dolgozó munkába- állításával lenne egyenlő. Az utóbbi években több központi intézkedés született — legutóbb a kormány 1976 decemberében hozott ilyen jellegű határozatot — a munkaidő jobb kihasználására, de ezekből vállalati szinten eddig kevés valósult meg, a szükséges döntő, alapvető változás még mindig várat magára. A miinkaidnveszteségek megszüntetése elsősorban a munkaszervezés és irányítás javításával érhető el. Ezért mindenütt ponosan fel kell mérni a veszteségek okait, ál­landóan figyelemmel kísérni a munkaidő kihasználtságát és az így szerzett ismereteket hasznosítva ésszerűsíteni, tökéletesíteni az üzem- és munkaszervezési módszereket és nem utolsósorban figyelembe venni ezeket a jutalmazás han, a megfelelő ösztönzők meghatározásában is. Az emberek magatartása, munkához való viszonya, ágy, mint életünk minden területén, ebben a vonatkozásban is döntő. És nem csak a vezetőkről van szó. Az emberek döntő többsége tisztességesen, tudása javát nyújtva dolgo­zik, de nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik ügy dolgoznak, ahogyan a körülmények megengedik, megra­gadnak minden lehetőséget a lazításra, kötelességeik el­mulasztására. A munkaidőből elvesztett percek, órák utólag már nem pótolhatók. Nehéz lenne pontosan felbecsülni, országosan milyen termeléskiesést jelent ez, de kétségtelen, hogy « munkaidőalap teljesebb kihasználása sok millióval gyara­pítaná közős gazdaságunkat. Ez olyan érv, amely minden­kit meg kell hogy győzzön: valóban minden perc, minden óra drága, CSIZMAR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ Az iskolai balesetek Minden évszakban, és azt mondhatjuk, hogy minden kör­nyezetben előfordulnak gyer­mekbalesetek. Megsebesülhet­nek otthon, játszótereken, a természetben, az iskolában, ak­kor is amikor felügyelet nél­kül játszanak, de akkor is, ha felnőttek vigyáznak rájuk. Az utóbbi években a gyermekbal­esetek száma növekedett, gyak­ran járnak tartós következmé­nyekkel, sőt életet is követel­nék. Az iskolai balesetek álta­lában kevésbé súlyosak. Amint a gyermekek megérkeznek az iskolába, jogilag a pedagógu­sok vállalnak értük felelőssé­get. Az azonban, ho-gy a fel­nőttek nagyobb kollektívákra egyszerre felügyeljenek, nagy erőfeszítést igényel. A gyerme­kek ugyanis élénkségükkel, já­tékosságukkal önkéntelenül is megsértik a fegyelmet és gyak­Trenöianska Túrában új művelődési házat adtak át. Az 5 millió korona beruházással épített művelődési házat a lakosság a város­fejlesztési Z-akcló keretében építette. Nagy terem, színház, klub- helyiség, esketőterem, színészi ruhatár, öltözők, könyvtár és olvasóterem van benne. Felvételünkön a 7400 könyvet tartalmazó könyvtár látható (M. Borodácová felvétele —- ČSTK) ran keletkezik olyan helyzet, amely balesethez vezethet. A balesetek alatt a szervezet előre nem látható, váratlan megkárosítását értjük, külső té­nyezők hatása által. A valóság­ban arról vau szó,‘hogy az em­ber összeütközik a külső kör­nyezet különböző tárgyaival. Míg a felnőtt gyakran fel tudja mérni a veszélyt, s így véde­kezni is tud ellene, a gyerme­keknél ez a képesség még nincs kifejlődve, sőt ellenkező­leg, maguk is olyan helyzetet teremtenek, amely balesethez vezet. Ebben szerepet játszik a gyermek szellemi érettségének foka, az élettapasztalatok hiá­nya, a játékosság, a magamuto­gatás vágya stb. Az iskoláskorú gyerekeket (8—15 év) intenzív mozgás, harciasság és a felnőt­tek utánzása is jellemzi. Milyen balesetek színhelye lehet az iskola? A leggyako­ribbak a szakított és a vágott sebek. Ezek megcsúszáskor, eséskor keletkeznek, amikor a gyerekek kemény tárgyaknak, így például fűtőtesteknek, pad­nak, asztalnak, ablaknak üt­köznek. A legtöbb ilyen baleset közvetlen oka a gyerekek csin- talansága, lökdösődés, csúszká­lás, elgáncsolás. Gyakori az orrvérzés, amelyet kemény tárggyal való összeütközés, ve­rekedés során erős ütés, labdá- zás stb. okozhat. Megsérülhet­nek a gyermekek végtagjai is. A legtöbbször ficam, vagy rán­dulás fordul elő. Ha a gyere­kek a lépcsőkön rendetlenked­nek, például a lépcsőkorláton csúsznak le, súlyosabb sérülése­ket is elszenvedhetnek. Ilye­nek a törések. Az ügyetlenség és az elhízás miatt a tornaórán sokszor a tanulók nem tudják elvégezni az előírt tornagya­korlatokat, s így a felügyelet ellenére is megsérülhetnek. Ugyancsak balesetveszélyesek a politechnikai órák, amikor a gyerekek új munkaeszközöket, szerszámokat ismernek meg. Baleset esetében az iskola kö­telessége az elsősegélynyújtás, esetleg a gyermek elszállítása a szakorvosi rendelőbe. A gye­rekekkel foglalkozó felnőttek­nek, így elsősorban a pedagó­gusoknak ismerniük kell u se­gélynyújtás szabályait. Segítsé­get nyújthatnak az osztályok egészségügyi őrseinek tagjai is. Amennyiben a baleset idejében az iskolaorvos az iskolában tar­tózkodik, az elsősegélynyújtás az ő kötelessége és ő dönt a további eljárásról. Az iskolaor­vos rendszeresen ellenőrzi, ki* egészíti az iskola elsősegély szekrényét, amelyet úgy kell elhelyezni, hogy könnyen hoz­záférhető legyen, de ugyanak­kor a tanulók ne jussanak hoz­zá. Ezért a leggyakrabban az igazgatói szobában, vagy a ta­náriban helyezik el. Az iskolai balesetek megelő­zésében a legfontosabb feladat az egész iskolai élet szervezé­sének megjavítása. El kell tá­volítani minden olyan ténye­zőt, amely közvetve vagy köz­vetlenül balesetet okozhat. Ilyen sezmpontból is állandóan cserélni, javítani kell az osz­tályok, folyosók, tornatermek berendezését, s ügyelni kell az udvar rendbentarfására. Nem szabad megengedni, hogy az osztályokban a megengedettnél több tanuló legyen a szünetek­ben, a napközi otthonokban jól meg kell szervezni a felügyele­tet. A másik fontos követelmény a gyermekek nevelése, amely­nek célja elérni, hogy maguk is védjék egészségüket, testi ép­ségüket, ne bízzanak csupán abban, bogy a felnőttek meg­védik őket a balesetektől. Az Ilyen nevelőmunka nemcsak az iskola, hanem a család és az egész társadalom feladata. Min­den baleset fájdalommal, féle­lemmel jár, a tanuló miatta hosszabb időt mulaszt az isko­lából, sőt nem ritka, hogy ál­landó következményekkel jár. DR. B02ENA ČlČELOVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents