Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-14 / 38. szám, csütörtök

•'iWIWWI Ml A legjobb bizonyítvány EGY JÖL MÜKÖDÖ ALAPISKOLA MINDENNAPJAI A ťárkánytól (Štúrovo) mint­egy 20 kilométerre fekvő Kö- bölkúton (Gbelce) két alapis­kola működik. Egy szlovák ta nításj nyelvű, mintegy 220 ta­nulóval és egy magyar tanítási nyelvű, 370 tanulóval. A Kö l»ölkúti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola a maga nemében egyike az érsekújvári (Nové Zámky I járás legnagyobb isko­láinak. Tantestülete 29 tagú. Varga Béla igazgató (egykori CSEMADOK-fötitkár) távolleté- ben helyettese. Dohai Latos tá­jékoztatott bennünket a körze- tesített iskola mindennapi éle téröl, az oktató-nevelő munka sikereiről és problémáiról. Mielőtt az iskoláról beszél­nénk. ismerkedjünk meg Dobai Lajos igazgatóhelyettessel. Vér­beli pedagógus, olyan tanító­egyéniség, aki megalapozott oktatáséi mél éti tudását nem­csak a szervezőmunkában tud­ja kiválóan kamatoztatni, ha­nem a pedagógus-kollégák ok­tatói-nevelői tevékenységének irányításában is. Ebijén a sok­éves pedagógusi gyakorlata so­rán szerzett alapos módszerta­ni ismeretei is a kezére játsza­nak. Noha húsz éve is elmúlt, hogy magyar-orosz szakos ta­nári oklevelet szerzett a Bra­tislavai Felső Pedagógiai Isko­lán, ma is fiatalos lendülettel végzi az iskolavezetői aprómun­kát. Kisebb-nagyobb megszakí­tásokkal 1958-tól tölti be isko- lájuko • az igazgatóhelyettesi tisztséget. Időközben először a hatvanas évek derekán, máso­dik alkalommal pedig 1970— 1977-ig az igazgatói teendőket is ellátta. Számottevő iskolán- kívüli munkát is végez, többek között 22 éve tagja (s elnöke is volt) a hnb iskola- és kul­turálisügyi bizottságának. Sok­ban az ő serénységének kö szönhető, hogy Köbölkúton ma 9000 kötetes népkönyvtár van. Áldozatos társadalmi és párt- munkájáért a CSKP megalaku­lásának 50. évfordulója alkal­mából emlékéremmel jutalmaz­ta a Központi Bizottság. Most nézzünk körül az isko­lában. Már az is jó benyomást kelt. hogy az udvart — üde- séget árasztó — örökzöld bok­rok és cserjék díszítik. A tisz­tára mosott folyosón csend. A falakon klasszikusok arcképe, tablók és feliratok A tanter­mekből az ajtók hangszűrőjén át különböző erősségű neszek szökkennek ki. Folyik a taní­tás. A szünetben persze végig­járjuk a tantermeket, szaktan- termeket és kabineteket. Meg­állapíthatjuk. hogy az iskola tanszerekkel és tanítási segéd­eszközökkel csaknem hiányta­lanul el van látva. — Hány osztályos az isko­la? — Tizenöt. Ami azt jelenti, hogy egy osztályra körülbelül 24—25 tanuló jut. Vagyis többségükben nem lét­számterheltek az osztályok. Ami oktatási szempontból elő­nyös. A világos és tágas tan­termek megtekintése és néhány osztályban tett rövid „hospitá­lás“ közben arról is tudomást szerzek, hogy a köböl kúti isko­lának — örömünkre — párhu­zamos osztályai is vannak. Van A és B osztály az első három évfolyamban, az ötödikben és a nyolc-kilencedikben. Azonkí­vül négy napközis osztálya is van az 1—4-es tagozaton, az 5., 0.. és 7. osztály iskolai klub­bal is dicsekedhet. — A körzetesítés óta mely falvak gyerekei látogatják is­kolájukat? — kérdezem Dobai helyettes igazgatót. — Köbölkúton kívül négy község tartozik hozzánk, még­pedig Kisújfalu, Sárkány, Libád és Béla. Az alapiskolák körzetesítésé­vel járó problémákat Köbölkú­ton és másutt is szóba hoztuk, azt vizsgálva, hogyan viselik a gyerekek, főként a legkisebbek az 5—10 (sokszor több) kilo­méteres autóbuszozást. A peda­gógusok, de különösen a szü­lők elég gyakran adnak han­gol nemtetszésüknek, ugyanis az alsótagozatosokat számos esetben nemcsak fizikailag, ha­nem lelkileg is túlságosan igénybe veszi a mindennapos koránkelés, a kapkodás, hogy le ne maradjanak a buszról, s persze az utazás „viszontagsá­gai“ is. Úgyhogy a körzetesí­tést az illetékes oktatásügyi szerveknek igencsak körülte­kintően, az erőszakos megoldá­sokat kerülve kell megvalósíta­niuk. A körzetesítés mellett, mely külső szervezési változás, a csehszlovákiai iskolarendszer a belső, strukturális átalakulás időszakát is éli. E belső vajú­dás, az új oktatási rendszer be­vezetése nagy erőfeszítéseket követel meg nemcsak az isko­laügyi szervektől, hanem — s talán mindenekelőtt — az egyes iskolák vezetőitől, peda­gógusaitól, de maguktól a ta­nulóktól is. — Hogyan halad Köbölkúton az új programra való átállás? — Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az átállás meghatározott ütemben történ­jen. Mi elég jól állunk e tekin­tetben. Az új oktatási rend­szerre való áttérés persze egy kicsit a mezőgazdaság kollek­tivizálásához hasonló folyamat. Megvalósítása sok-sok energiát követel. Két alapvető követel­mény feltétlen teljesítése nél­kül -elképzelhetetlen. Egyrészt új tantervekre és tankönyvek­re van szükség, másrészt az új koncepciónak megfelelően (minden tantárgyra külön-kü- lön) át kell képezni valameny- riyi pedagógust. — Milyen mértékben valósí­tották meg az átképzést és az új tanrendszer bevezetését? — Az 1—4. osztályban min­den tantárgy új felfogású okta­tására átképeztük pedagógusa­inkat. Ebben a tanévben az ötödik osztályban valósítjuk meg az átállást. — Futja-e tantestületük ere­jéből, hogy előadókat is ren­delkezésre bocsássanak az át­képző körzeteknek? — Igen, történelemből, mun­kára való nevelésből és ma­gyarból. Tantestületünk tagjai átképző-csoportvezetők, ma­gam pedig az orosz szakosok átképzését irányítom a párká­nyi körzetben. Ezenkívül egyes kollégáink előadóként is közre­működnek. — A magyar szakosok átkép­zésére például hány előadója van a körzetnek? — Négy. Kettő az irodalom­ra, kettő a nyelvtanra. Dolxii Lajossal az iskola pe­dagógusainak szakmai felké­szültségéről is szót ejtettünk. Kiderült: a Köbölkúti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pe­dagógusai — egy kivételével — megfelelő képesítéssel ren­delkeznek. Egy kicsit ebben is rejlik, hogy az egyes osztályok évről évre jó előmenetellel zár­ják a tanévet. Ennek bizonyíté­kául csupán egyetlen adatot közlünk: az 1978—79-es tanév­ben közel 90 kitüntetett tanu­lója volt az iskolának. Persze annál, hogy valaki kitüntetett-e, vagy sem, fontosabb, hogyan állja meg helyét a felsőbb fokú tanintézetekben és az életben. A köbölkúti tanulók nagy há­nyada továbbtanul s jól meg­állja helyét az életben. És ez — a legjobb bizonyítvány. KÖVESDI JÁNOS .Nevezzen egyszerűen lonilónnk...‘ — Bár losonci születésű va­gyok, 1950-ben a inátyusfüddi Zsigárdon kezdtem el tanítani. Fél esztendő múltán áthelyez­tek középfokra, mígnem 1952- ben hazakerültem, édesanyám kérésére. Azóta tanítok Itt, Füle­ken, a magyar tanítási nyelvű kilencéves alapiskolában. Bár magyar—zene szakosként dol­gozom, nem nevezhetem magam szakosnak, mert főiskolai ta­nulmányomat gyermekeim szü­letése miatt nem fejeztem be. Nevezzen egyszerűen tanítónak, arra képesítésem van — mond­Sóti György tollrajza fa Vassányi Aurélné, sokak kedves Zsuzsi nénije. Az ebéd­lőből., ahol beszélgetünk, tiszta időben a Karancs hegyig látni. De most majdnemhogy ködszí- tálás van, s mintha fagyna is, amit bizony e Marx utcai tömb­ház kétszoba-konyhás lakásá­ban is érezni. — A férjem szokott begyúj­tani. Mindjárt itthon lesz a gimnáziumból, ahol vegytant tanít — mondja, majd a gyere­kekre terelődik a szó, akik már nem is gyerekek, hiszen a na­gyobbik lány már öt éve férj­hez ment, a kisebbik harmad­éves az építészeti főiskolán, a fiú pedig most jár esti iskolába. Aztán az ő munkájára kerítünk szót. — A heti egy énekóra ala­pos begyakorlásra, szolmizáció tanítására kevés. Az alsó fokon a heti fét félóra alapos kihasz­nálásával enyhítek ezen. Örü­lök, hogy ennyi van. Persze, én inkább az éneklés, mintsem a zeneoktatás révén tanítom a szolmizálást, ami nem is lenne baj. A probléma ott mutatko­A sikerélmény hiánya AVAGY MATEMATIKAI OLIMPIA KÉRDŐJELEKKEL Az ötvenes évek elején iskoláinkban ma­tematikai verseny indult Eduard Čech ne­ves cseh matematikus kezdeményezésére. Az idei, a huszonkilencedik versenyt jö­vőre követi a jubileumi, a harmincadik évfolyam. Az idei verseny alkalmából hadd fűzzek néhány gondolatot e ren­dezvényhez, eredményeihez, problémiához. Főként a tavalyi verseny eredménye — vagy inkább eredménytelensége — késztet gondolkodásra. Hónapokon keresztül készültek a diákok tanáraik vezetésével a tanulmányi ver­senyre. A versenybe főleg az alapiskola 8. osztályos tanulói neveztek be, az indu­lók között akadt azonban néhány kilen­cedikes is. (Az utóbbi évek kilencedik osztályaiban már kisebb a létszám a nyol­cadik osztályhoz képest, mert a diákok egy része a nyolcadik osztályból került be a II. ciklusú iskolák valamelyikébe.) A versenyszámoknak és szabályoknak megfelelő módon lezajlott a verseny is­kolai fordulója, majd következett a járási forduló 1979. február 28-án. A verseny szervezésével megbízott matematika sza­kos tanárok — akik a matematikai olimpia járási bizottságát alkotják — közvetlenül a verseny megkezdése előtti percekben közösen felbontják a versenyfeladatokat tartalmazó borítékokat, lebonyolítják a versenyt, majd a megfelelő utasítások alapján kijavítják a versenyzők dolgoza­tait, rangsorolják az eredményes verseny­zőket. Ez történt, és így történt tavaly is. Járásunkban, a komáromiban, a követ­kező eredményt tudjuk felmutatni a ta­valyi versenyről. A versenyen megjelent 120 diák. Közü­lük az eredményességhez szükséges 10 pontot az elérhető 24-ből tizenegyen sze­rezték meg. Mind a 11 diák magyar taní­tási nyelvű iskolába Járt. Ilyen az utóbbi időben nem fordult elő. Tudniillik az sem, hogy a versenyzőknek csak 9,16 százaléka lett eredményes. Mi­ért van ez? Ennyire rosszul készítették volna fel diákjaikat a pedagógusok? Ko­máromi jelenségről van csak szó? Hogyan lehet az, hogy a fizikai olimpián a szinte ugyanilyen összetételű csapat eredménye sokkal jobb? Nehezek voltak a feladatok? Sorjáznak az emberben, a pedagógusok­ban a kérdések. Sok mindenre választ kapunk, ha a ki­tűzött feladatokat szemügyre vesszük. Az első feladatról elmondható, hogy megol­dása olyan matematikai tudást igényel, amellyel kevés nyolcadikos (sőt kilence­dikes) diák rendelkezik. Ezt a feladatot a mi járásunkban versenyző 120 diák kö­zül csak egyetlen oldotta meg elfogadha­tóan — a maximális 5 pontot elérve. Az említett diák Balog Sándor, a Gútai Má­jus 1. utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola diákja volt, matematikatanára Húsvéth István. A példák közül csak a második volt az, amelyet a diákok nagy része megoldott. A harmadik és a negyedik példa is elég nehéz volt. Most egy újabb kérdés fogalmazódik meg bennem. Kinek jó az, ha egy tanul­mányi versenyen csak ilyen kevesen le­hetnek eredményesek? A diákoknak biz­tosan nem. Kedvszegetten távoztak a ver­seny színhelyéről, hogy sikerélményben lett volna részük, alig hiszem. A siker­élmény hiánya nagyon nagy hiba, olyan, amilyet egy verseny sem tűzhet ki „cél­jául“. A versenyfeladatok a tantervhez — a tananyag terjedelméhez — nem iga­zodnak kellőképpen. így a pedagógus még csak nem is sejti milyen témakörből ke­rülnek ki a versenyfeladatok. Következ­tetni rájuk az előkészítő- és az I. forduló feladatai alapján szoktunk, de ez álta­lában nem válik be. S a diákok és a ta­nárok, akik hosszú órákat töltenek együtt a felkészülés idején, az ilyen eredmények után korántsem kapnak olyan elismerést, mint azon diáktársaik és kollégáik, akik sokkal kevesebb felkészülést és felkészí­tést igénylő versenyeken vesznek részt. A befektetett munka persze nem veszett kárba, kamatozott a középiskolákba való felvételiken. Az 1978—79-es tanévben 69 nyolcadikos és 51 kilencedikes diák versenyzett. Ered­ményes megoldó lett 3 nyolcadikos és 8 kilencedikes diák. Amint látható, a nyolcadikosok nem voltak egy szinten a feladatok megoldásában a kilencedike­sekkel. (Nem is lehetnek, hisz a maga­sabb évfolyam sokkal többet tud, a fel­adatok pedig azonosak voltak.) A matematika — és a többi természet- tudományi — versenyek sohasem voltak látványosak, a közvélemény sem tud sokat ezen versenyekről. Hányán mit sem tud­nak arról, hogy az 1978-as nemzetközi matematikai olimpián, Romániában bronz­érmes lett az érsekújvári magyar gimná­zium diákja, Filakovszky Péter, pedig az eredmény igazán szép. Végezetül említést teszek egy újabb versenyről. Az idén már másodízben ren­dezzük meg iskolánkban az úttörők Pita- gorasz versenyét, amelynek fő szervezője a bratislavai Klement Gottwald Ottörőház a járási úttörőházak segédletével. Idén már a hatodik és a hetedik évfo­lyam diákjai részére tartottuk meg az is­kolai fordulókat. A járási fordulókat feb­ruár végéig mindenütt megtartják. A ver­seny anyaga jobban kapcsolódik a tan­anyaghoz, fő célja pedig a tehetséges tanulók kiválasztása a diákok széles ré­tegéből. A fenti elmélkedéssel nem szeretném kedvét szegni senkinek a matematikai olimpián való szerepléstől, hanem sikeres, örömteli versenyzést kívánok minden diáknak, akik ezen a nem sok csillogást ígérő, de annál jelentősebb, és sokat adó versenyen részt vesznek. kalAcska jözsef zik, hogy az ötödik osztályban tulajdonképpen fel kell hagyni a szolmizálással. hogy az ötve­nes évekkel ellentétben ma na­gyon sok a rossz hallású gyer­mek, ami elsősorban a tévé ro­vására írható. És otthon már nem tanítják dalolni a gyerkő­cöket . .. Persze, ez nem csak itt, ha­nem mindenütt gondot jelent. Szokások feledésben, szokások kialakulóban. Ma a gyermek nem az édesanyjától tanulja a dalt, hanem, mondjuk, az ABBA együttestől. Lemezről, rádióból, tévéből, s ha a gyerek elhall valamit, a tévé bizony nem szól vissza, hogy ismétlést Az alap- iskola gyermekkórusában ének­lőknél is mutatkoznak ezek a jegyek? — Sajnos, igen. Két énekka­runk van. A nagy énekkart, vagyis a hat-kilenceseket Varga Attila kollégám vezeti nagyon odaadóan, míg a harmadiko- sokból-ötödikesekből álló kis énekkart jómagam. Tévedés ne essék, csak korban kicsiny ez az énekkar, egyébként hatvan­tagú. A kisebbek kánonokat, a nagyobbak már háromszólamú dalokat is énekelnek. Hogy el­jutunk-e az idén az érsekújvári országos fesztiválra? Nem na­gyon bízom ebben, hiszen elég gyenge a hanganyagunk de azért reménykedünk ... Igaz, azt sem tudjuk, hogy a losonci, a nagydaróci és a ragyolci gyermekkarok közül melyik vesz részt a járási versenyen. Vassányi Aurélné nem csu­pán a munkahelyén, de több tömegszervezetben is tevékeny­kedik. A Nószövetségben 30 ta­gú női kórust vezet, és ha min­den jól megy, néhány hónap múlva már vegyeskarnak vezé­nyel. A CSEMADOK-ban tagja a néprajzi albizottságnak, s mint ilyen a CSEMADOK JB megjelentette Néprajzi értesítő- ben legutóbb 10 gömöri népdal szöveg- és kottaanyagát közöl* te. Igaz, nem saját, hanem Kluka Magda gyűjtéséből, de a feldolgozást — a kottázástól a gépelésig — már ő végezte, egyedül. S ha valaki szombat, délután a városi nemzeti bízott* ságra téved, ott is megtalál« hatja öt, hiszen esküvőkön, névadó ünnepségeken ő játszik az orgonán. A MATESZ előaddy saira is eljár, bár mint mondja, ritkán jönnek mostanában. — Jó ha évente kétszer ellá­togatnak a városba, pedig mun­kásváros ez, ahol nagyon kell a színház tudatformáló ereje és tisztasága. Később, amikor ismét az is­koláról, az anyanyelv oktatásá­nak fontosságáról beszélünk, alig akarom elhinni, hogy bok­ros teendői mellett még gyer- mekbábcsoportot is vezet. — Tíz éve csinálom, vagyis azóta, amióta rájöttem, a báb­, színház komplex művészet, hogy a hallást, a beszédet, a látást egyként finomítja. Két bábköröm van. Tíz hatodik osz­tályos gyerekkel a Rest Miska népmese átdolgozását visszük színpadra, kilenc negyedikessel pedig egy erdei jelenetet tanu­lunk be. Kesztyűsbábokkal dol­gozunk, ami talán nem mutat olyan jól a nagyszínpadon, de mi szeretjük. Mint a járás egyetlen magyar bábcsoportja, minden évben részt veszünk Lónyabányán a járási verse­nyen, s úgy tapasztalom, bérelt harmadik helyünk van. A Du- namenti Tavaszt említi? Nem hiszem, hogy eljutunk Duna- szerdahelyre, de azért remény­kedünk ... Szerénység vagy óvatosság beszél e tanítónőből? Netán egyfajta bezártságnak tulajdo­nítható bizonytalanság? Nem tudni: Egy biztos: Vassányi Aurélnét rengetegen szeretik és tisztelik. Két keze kevés lenne, hogy megszámolja azo­kat a tanítványait, akikkel ma már együtt dolgozik a tantestü­letben. És hányán lehetnek szerte a hepe hupás palócföl­dön, akik az ő bátorításától in­dultak az ismeretek és a sze­retet birodalmába? Hányán azok, akiket ő tanított a betű­vetésre? Rengetegen. S ő még­is túlzottan szerény. Pedig, úgy érzem, ha valaki, hát ő igazán megérdemli, hogy akár sze­rénytelenül is, de jelen legyen sokak szívében, bátorító emlé kezeiében. SZIGETI LÄSZLÖ 1980.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents