Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-13 / 37. szám, szerda

A szocialista Lengyelország további fejlődésének programja Európa háború utáni litr'.fi- nelme egyik legfontosabb ese­ményeként értékelte Edward Gierek, az európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amelynek eredményességéhez Lengyelország is igyekezett hozzájárulni. A politikai enyhülés elmélyí­tése szempontjából kulcsfontos­ságú annak a katonai enyhü léssel való megerősítése. Nyug­talanító, hogy az Egyesült Al lamokban felfüggesztették az oly jelentős SALT-II. szerződés ratifikációs vitáját, nyugtalan! tó, hogy a NATO tavaly új tí­pusú nukleáris fegyverek gyár­tása és Nyugat-Európában való elhelyezése mellett döntött. Az utóbbi időben rosszabbo­dott a nemzetközi kapcsolatok légköre, hidegháborús körök propagandakampányt folytat­nak a szocialista országok el­len. Mindez annak ellenére tör­ténik, hogy a Varsói Szerződés szervezete többször is konkrét javaslatokkal kinyilvánította azt az őszinte óhaját, hogy reá­lis, valódi leszerelést kíván. Meggyőződésünk, hogy az em­beriség nem engedheti meg a hidegháború visszatérését, nem hagyhatja az európai béke fon­tos szerkezeti elemeinek meg­semmisítését — mondotta Ed-i ward Gierek. Lengyelország eddig is hoz­zájárult a feszültség enyhíté­séhez, és a jövőben is így kí­ván tenni. „A nemzetközi hely­zet mélyreható elemzését adta a közelmúltban Leonyid Brezs­nyev, a moszkvai Pravdának adott nyilatkozatában. Osztjuk derűlátását és meggyőződé­sét ..." — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára. „Az elmúlt évben szövetsé­geseinkkel együtt javaslatot tettünk európai katonai enyhü­lési és leszerelési értekezlet összehívására. Lengyelország kész arra, hogy fővárosában e tanácskozás házigazdája le­gyen. Véleményünk szerint a jelenlegi kedvezőtlen politikai légkör nem állhat e fontos konferencia megrendezésének útjában. Számítunk az európai államok kormányainak politikai realizmusára — emelte ki Ed­ward Gierek. Lengyelország szolidaritásé* ról biztosította a nemzeti fel­szabadító mozgalmakat, azokat az országokat, amelyek a szo­cializmus útjára léptek. — Örömmel üdvözöltük Af­ganisztán visszatérését az ápri­lisi antifeudális és antiimperia- lista forradalom eszméihez. Ez teljesen megfelel az afgán nép létérdekeinek. Szolidárisak va­gyunk az afgán dolgozó nép, minden afganisztáni haladó erő azon törekvésével, hogy véget vessen a külső reakció beavatkozásának. A továbbiakban Edward Gierek határozottan elítélte a kínai vezetés kalandor politiká­ját, azt a támogatást, amelyet a legszélsőségesebb hideghábo­rús köröknek nyújt azzal ** céllal, hogy fékezze az enyhü­lés folyamatát és aláássa a bé­kés stabilizációt. Végezetül a Lengyel Egye­sült Munkáspárt erejét és te­kintélyét méltatta és felhívta a figyelmet arra, hogy az új év­tized megnövekedett feladatai­nak megfelelően a pártmunkát is még hatékonyabbá, jobbá kell tenni. zánkban ... Csökkent a bűn-, cselekmények száma, különö­sen az élet- és a testi épség elleni bűntettek körében. Ugyanakkor nyugtalanító a gazdasági, vám és valutabűn­tettek és a spekulációk nagy száma. A negatív morális jelenségek elleni harcban csakúgy, mint a család problémái terén a szocialista állam továbbra is kész az együttműködésre az egyházzal. A párt egyik legfontosabb feladata a szocialista hazafiság és a proletár internacionaliz­mus elmélyítése, amelyek alap­vető fontosságúak a fiatal nemzedék nevelésében — mon­dotta Edward Gierek, majd hangsúlyozta az «iktatás, a tu­domány és a kultúra fejlődésé­nek átfogó jelentőségét. — A szocialista nevelés szé­les frontján egyre nagyobbak a tömegtájékoztató eszközök feladatai — mutatott rá a szó­nok a sajtó, a rádió és a tele­vízió céljai között említve a negatív jelenségek bírálatát, a közvélemény tájékoztatását és formálását, a pozitív értékek propagálását. A CÉL A BÉKE MEGŐRZÉSE Beszédének befejező részét elsősorban a külpolitikai kér­déseknek szentelte Edward Gierek. Rámutatott arra, hogy a lengyel külpolitika alapvető célja a nemzet biztonságának garantálása, a békés alkotó munka feltételeinek megóvása. Emlékeztetett arra, hogy Len­gyelország 6 millió állampol­gárát vesztette el a második világháborúban és e történel­mi tapasztalat meghatározza állásfoglalását: „Mindig és minden eszközzel megvédel­mezzük a békében élés jogát." Visszaemlékezve a második világháborúban a Szovjetunió nyújtotta segítségre, a két nép fegyverbarátságára, megállapí­totta, hogy az újjáépítéshez nyújtott segítség évei után a baráti kapcsolatok tovább mé­lyültek és az elmúlt tíz év alatt minőségileg új, magasabb szintre emelkedtek. Rámutatott, hogy ma már testvéri országok találhatók Lengyelország hatá­rai mentén, de nem kevésbé fontosak a távolabb eső bará­tokkal való kapcsolatok sem. — Lengyelország a szocialis­ta országok közösségének szi­lárd tagja és e közösség ideo­lógiai egysége, politikai együtt­működése mind erősebb és szorosabb. Felidézte, hogy erre az évre esik a Varsói Szerződés szer­vezetének 25. évfordulója. E szervezet megalakulása óta garantálja a szocialista közös­ség országainak biztonságát, aktívan küzd a békéért, és ál­landó forrása a fegyverkezési verseny megfékezését célzó kezdeményezéseknek. Emlékeztetett arra, hogy a békéért, az enyhülésért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok aktív párbeszédéért és együttműködéséért folytatott politikában kulcsszerepet ját­szottak és játszanak a Szovjet­unió és személyesen Leonyid Brezsnyev kezdményezései. Az enyhülési politikának egyik kezdeményezője Lengyelország volt, és ezt az irányt változat­lanul folytatni, tartósítani és elmélyíteni kívánja. — A 80-as évek első felében 1,7 millió lakás átadását ter­vezzük. Edward Gierek rámutatott: ar 60-as évek első felében az élet­körülmények javításának fon­tos előfeltételévé kell válnia annak, hogy érezhető haladás történjék a lakossági jövedel­mek, illetve az áruellátás ki­egyensúlyozásában. A kormány­nak olyan árpolitikát kell foly­tatnia, amely biztosítja a dol­gozók reáljövedelmének terve­az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, s e nyugdíjakat minden dolgozóra kiterjesztet­ték városon és falun egyaránt. A falusi lakosságra is kiter­jesztették az ingyenes orvosi ellátást. Lényegesen meggyor­sult a lakásépítés: a 70-es évek alatt 9 millió lengyel állampolgár költözhetett új la­kásba. E programnak az volt a reá­lis alapja, hogy gyorsan és sokoldalúan gyarapodott a ter­melési potenciál az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Gierek emlékeztetett arra, hogy mintegy 450 nagy ipari beruházás valósult meg, s hogy lényegesen növekedett a közvetlenül lakossági igények kielégítését szolgáló termelés részaránya. — Mindennek eredményeként a 7U-es években csaknem 85 százalékkal növekedett a nem­zeti jövedelem, az ipar terme­lése 130 százalékkal emelke­dett. 30 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés, ezen belül a növénytermesztés valamivel több mint 12, az ál­lattenyésztés pedig csaknem 3(i százalékkal. A 70-es évek második felé­ben azonban a belső és külső gazdasági körülmények lénye­ges rosszabbodása volt jel­lemző. — Partunk e bonyolult prob­lémák megoldására törekedett — mondotta Edward Gierek — ennek érdekében került sor az erők és eszközök szükségessé vált átcsoportosítására. A nem­zeti jövedelmen belül csökkent a beruházások részaránya, az erőfeszítéseket pedig a társa­dalmi és gazdasági szempont­ból legfontosabb problémákra összpontosítottuk: a közszük­ségleti cikkek előállításának fejlesztésére, az élelmiszer- gazdaságra, a lakásépítésre va­lamint az exportra. Jóllehet ezeket a feladatokat nem tud­tuk kivétel nélkül teljesíteni, egészében véve mégis biztosí­tott azoknak a tő irányelvek­nek megvalósítása, amelyeket a VII. kongresszus dolgozott ki a társadalmi célok terén. Mint azt a Központi Bizott­ságnak a VIII. kongresszusra kidolgozott tézisei is hangsú­lyozzák, pártunk elhatározott szándéka, hogy folytatja a 70- es éveknek azt a stratégiáját, amelynek központjában a tár­sadalmi szükségletek minden oldalú kielégítése áll — mon­dotta az első titkár és hozzá­tette: az országnak meg van­nak a további fejlődéshez szükséges tartós alapjai. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a szocialista országokkal folyta­tott gazdasági együttműködés intenzívebbé tételében rejlő nagy lehetőségeket. Részletesen szólt azokról a korlátozó tényezőkről, amelye­ket a következő évek lengyel gazdaságpolitikájában figye­lembe kell venni. Ezek közé sorolta a munkaerőtartalékok csökkenését, a korábbinál ki­sebb beruházási lehetőségeket, a világgazdaságban mutatkozó, az export számára kedvezőtlen tendenciákat. „Gazdaságunkat ezenkívül a kapott hitelek tör­lesztése is terheli majd“ — mondotta. Az ország fejlődését kiegyen­súlyozottabbá kell tennünk — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára. Ennek megfelelően fo­kozni kell azokat a beruházá­sokat, amelyek az energia- és nyersanyagtermelés fejlesztését szolgálják, valamint a szállítás korszerűsítését segítik elő. — A fűtőanyagok világpiaci árának növekedésével össze­függésben fenn kell tartanunk, sőt fokozni kell a kőszénex­port jelenlegi szintjét. — Azt akarjuk, hogy az 1981—85-ös időszakban a reál­bér csaknem 9—10 százalékkal növekedjék, továbbra is növel­ni kívánjuk a szociális jutta­tásokat, mindenekelőtt a rok­kantsági és az öregségi nyug­dijakat. — Azt akarjuk, hogy tovább növekedjenek a parasztság be­vételei. — Tanácskozásunkra össz­pontosul a lengyel munkásosz­tály, valamennyi dolgozó fi­gyelme. Pártunk Vili. kong­resszusát a központi bizottság tézisei fölötti országos vita előzte meg. A kongresszusi fel­készülésben az egész párt részt vett és jelentősen hozzá­járult e munkához a szövetsé­ges Egyesült Parasztpárt tag sága és hozzájárultak a pár- tonkívüKek is. A kongresszus előtti vitához általános terme­lési és társadalmi aktivitás pá­rosult. A párt és a társadalom tel­jes támogatásáról biztosította a központi bizottság téziseiben foglalt értékeléseket és prog- ramtételeket, amelyeket jelen­tősen gazdagítottak a kong­resszus előtti munkálatok. — A múlt év júliusában ün­nepeltük hazánk újjászületésé­nek 35. évfordulóját, és május­ban fogjuk ünnepelni a Szov­jetunió, az egész nagy koalíció a hitleri fasizmus fölött ara­tott korszakalkotó győzelmének 35. évfordulóját. E győzelem hez népünk legnemesebb ha­gyományaihoz híven. járult hozzá. Ennek köszönheti, hogy megváltoztathatta sorsát, a szocializmus útjára lépett, és megteremtette függetlenségé­nek szilárd alapjait. Bár hosszú és kemény har­cot kellett vívni a népi hata­lom megszilárdításáért, a szo­cialista rendszerért, Lengyel- ország fejlődésének útja meg­határoztatok Ennek az alap­vető átalakulásnak a hajtóere­je a Lengyel Munkáspárt, a munkásosztály marxista—leni- nista élcsapata volt. A továbbiakban Edward Gie­rek méltatta a felszabadulást követő évek történelmi átala­kulásának jelentőségét, kiemel­ve a hazai munkásmozgalom egységessé válásának és a pa­rasztsággal való osztályszövel- ség megteremtésének fontossá­gát. Ezután forró szavakkal üdvözölte a Szovjetunió Kom­munista Pártját és a szovjet népet, köszönetét mondva a há­ború utáni nehéz években nyújtott segítségért, a lengyel nép hálájáról biztosítva min­den nemzetet és társadalmi erőt, amely szolidáris volt a háború és az újjáépítés idején a lengyelek ügyével. — Kongresszusunknak átfo­góan összegeznie kell orszá­gunk eredményeit, értékelni a belső és a nemzetközi helyze­tet, meghatározni a párt és á népi állam politikájának az el­következő évekre szóló céljait, valamint olyan munkaeszközö­ket és módszereket kell meg­jelölnie, amelyek további sike­reket biztosítanak a szocializ­mus építésében, garantálják hazánk biztonságát és boldo­gulását. AZ ELMÚLT ÉVTIZED GAZDASÁGI EREDMÉNYEI — Mintegy tíz évvel ezelőtt pártank nehéz helyzetben, a népi Lengyelország meglevő eredményeire támaszkodva ki­dolgozta azt a társadalmi, gaz­dasági stratégiát, amelynek központjában az ember és szükségletei állnak — mondot­ta Edward Gierek, majd rámu­tatott: a VI. és VII. kongresz- szuson a Lengyel Egyesült Munkáspárt által felvázolt stra­tégia — amely a társadalmi szükségleteknek a gazdaság dinamikus fejlődésén alapuló fokozott kielégítését tűzte ki célul — kiállta az élet próbá­ját. Ezt a stratégiát a jövőben is folytatjuk — mondotta. A továbbiakban az elmúlt tíz esztendőben elért eredmé­nyekről szólt. Mint hangsúlyoz­ta, 1971-hez képest a lakosság reálbére több mint 50 száza­lékkal, reáljövedelme pedig csaknem 75 százalékkal emel­kedett. Ez az előző évtizedhez képest két és félszeres emel­kedést jelent. A tízéves Idő­szakban az előző évtizedhez képest négyszer annyit fordí­tottak a társadalmi szükségle­tek kielégítésére, felemelték Euward Gierek előterjeszti a Központi Bizottság beszámoló­ját (CSTK-f elvétel j zett növekedését, mindenek­előtt a legalacsonyabb fizeté- sűeknél. A PÄRT AGRÁRPOLITIKÁJA — Agrárpolitikánkban — amelyet az Egyesült Paraszt­párttal együtt dolgoztunk ki és hajtunk végre — alapvető irányvonal volt és marad az a törekvés, hogy a termelés ál­landó növekedését összekap­csoljuk a paraszti gazdaságok fokozatos szocialista átalakítá­sával. Az irányvonal alapelvei helyesek, azokat fenn kell tar­tani. A mezőgazdaság részére biztosítjuk azokat a költségve­tési eszközöket, amelyek — ha helyesen használják fel őket — lehetővé teszik, hogy az 1981— 1985-ös időszakban a mezőgaz­dasági termelés legalább 12 százalékkal^ növekedjék — mondotta Edward Gierek, majd rámutatott: A 80-as (években mostani agrárpolitikai elvein­ket fenntartva, olyan feltéte­leket teremtünk, amelyek a mezőgazdaság valamennyi szek­torában kedvezőek lesznek a termelés fejlesztésére. A továbbiakban Edward Gie­rek kiemelte, hogy a lengyel né gazdaságnak fokozottabban kell bekapcsolódnia a nemzet­közi munkamegosztásba, erősít­ve együttműködését legfonto­sabb partnerével, a Szovjet­unióval, elmélyítve a KGST tagországaival való termelési szakosodást és együttműkö­dést, fokozva az exportot és csökkentve a népgazdaság im­portigényét. Ezek a célok csakúgy, mint a társadalmi­gazdasági feladatok, megköve­telik a gazdálkodás hatékony­ságának fokozását, a takaré­kosságot, az aránytalanságok felszámolását, a tervezés és a gazdaságirányítás tökéletesíté­sével párhuzamosan a tervfe­gyelem erősítését, a pénzügyi és bérfegyelem megszilárdítá­sát. Ezután a LEMP KB első tit­kára méltatta a nemzet egy­ségének jelentőségét, amelynek erősítése a párt egyik legfon­tosabb célja, állást foglalt a szocialista demokrácia intéz­ményeinek megerősítése mel­lett. Emlékeztetve arra, hogy a kongresszust követően kerül sor a parlamenti választások­ra, nagyra becsüléssel szólt a szejm munkájáról. Jelentős teret szentelt elő­adói beszédében Edward Gie­rek a munkafegyelem kérdé­sének. „Sosem értettünk egyet azzal a nézettel, hogy a fegye­lem és a jó munka feltétele a munkanélküliség“, — hang­súlyozta az első titkár a dol­gozók aktív öntudatos munká-. ját méltatva. — A VII. kongresszus óta tovább erősödött a szocialista törvényesség és a közrend ha­Baráti eszmecsere a LEMP Vili. kongresszusának megnyitása előtt. Képünkön balról jobbra: Vasil Bilak, a CSKP küldöttségének ve­zetője, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Mihail Szuszlov, a szovjet küldöttség vezetője, az SZKP KB Politikai Bu zottságának tagja, a KB titkára, valamint Paul Verner, az NSZEP küldöttségének a vezetője, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. fTclefoto: CSTK) Ú] szó 1980. 11. 13. 4 A Lengyel Egyesült Munkáspárt VIIL kongresszusán a Köz­ponti Bizottság jelentését Edward Gierek, a párt első titkára terjesztette elő. A beszámolót az alábbiakban kivonatosan közöljük: EDWARD GIEREK BESZÉDE A LEMP VIII. KONGRESSZUSÁN

Next

/
Thumbnails
Contents