Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-12 / 36. szám, kedd

A FOGYASZTÓK ELÉGEDETTSÉGE - KÖZÖS ÉRDEK Dezider Gogc, az SZSZK kereskedelmi minisztere a piaci ellátásról A kereskedelem, az áruéi látás problémái, kérdései min­den fogyasztót egyformán érintenek, s mint leveleikből lemérhetjük, olvasóinkat is élénken foglalkoztatják. Vie­ra Sládečková, a Pravda szerkesztője Dezider Gogával, az SZSZK kereskedelmi miniszterével interjút készített, me­lyet az alábbiakban mi is ismertetünk. • Bevezetőül szeretném, ha ismertetné, milyen lépéseket tettek a CSKP KB 14. és az SZLKP KB ülését kővetően, hogyan reagáltak konkrétan az ott elhangzott bírálatra? — Őszintén bevallom, nehéz volt a szívem, hiszen a bírá­lat senki számára nem kelle mes. Nekünk sem volt az. De mint kommunista elfogadom a bírálatot. Itt a minisztérium­ban aprólékosan elemeztük azt. Igen, tudjuk, hol vannak hiá­nyosságok, melyekért bennün­ket, kereskedelmi dolgozókat a fogyasztók is bírálnak. Ná­lunk a minisztériumban is van­nak még tartalékaink a munka minőségének javítását illetően. A CSKP KR 14. és az SZLKP KB illését követően a belföldi piac ellátásának színvonalával ösz- szefüggő döntő problémákat három csoportba osztottuk: az árualapok — azok biztosítása; az emberek — a munkaerőgond megoldása, az elárusítók neve­lése szakmai és a vásárlókhoz való viszony szempontjából; és — legyen hol árusítani Az utolsó csoport lényegében nem különösebb probléma, mert az üzlethálózatunk elég jól kiépí­tett, s a jóváhagyott beruházá­soknak megfelelően tovább bő­vül. Valamivel rosszabb azon­ban a helyzet a nagykereske­delmi raktárak felszereltsége terén, s az áruellátáshoz szűk- séges szállítóeszközöket ille­tően. A szállítás folyamatossá gában, habár csak helyi és át­meneti kilengések, de mégis gyakran előfordulnak. Ezeket a problémákat megvitattuk a minisztérium pártcsoportjaiban, a vezérigazgatóságok, a keres­kedelmi szervezeteink vállalatai és üzemei pártalapszervezetei- nek januári taggyűlésein. Ismé­telten szóba kerülnek a párt- alapszervezetek februári tag­gyűlésein a problémák megol­dását célzó konkrét intézkedé­sek elfogadásakor. • Az összhang a termelési szakágazatokkal elengedhetett len. Őket is érte bírálat a CSKP KB és az SZLKP KB de cemberi ülésein. Hogyan rea­gáltak — konkrétan — a fel­adatra: a fogyasztók igényei­nek jobb kielégítése érdekében javítani, elmélyíteni az együtt­működést, javítani a szállítói megrendelői kapcsolatokat? — Pontosan elemeztük az idei tervfeladatokkal összefüg­gően -- mik a feltételei, hogy a piaci ellátás az idén jobb Je­gyen a tavalyinál. Ezt a CSSZK Kereskedelmi Minisztériumával, a Cseh- és Szlovák Fogyasztá­si Szövetkezetek Szövetségével teljes összhangban közösen vé­geztük. Közvetlenül a KB ülé­sét megelőzően került sor az első fontos megbeszélésre Ba- hyl elvtárssal, az általános gépipari szövetségi miniszter­rel, melyen jelen voltak a nem­zeti kormányok kereskedelmi miniszterei, s az általános gép­ipar termelési gazdasági egy­ségeinek vezérigazgatói (tehát a fogyasztásra szánt áruk ter­melői). A KB 14. üléséi köve­tően közös tanácskozást foly­tattunk a szállításokról — az árualapok biztosításáról — a következő szinten: a CSSZK és az SZSZK kereskedelmi mi­niszterei a CSSZK, majd az SZSZK iparügyi miniszterével. Közös megbeszélést folytatott továbbá az SZSZK Kereskedelmi és az SZSZK Iparügyi Minisz­tériumának vezetősége a terme­lői és kereskedelmi szerveze­tek vezérigazgatóival, itt köz­ponti témaként szerepelt, ho­gyan kerüljön a belföldi piacra több luxus-, felújított, műszaki szempontból tökéletes termék és divatújdonság. Ugyancsak a KB 14. ülése után közösen ala­posan elemeztük a helyzetet: az SZSZK mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztere, az SZSZK kereskedelmi minisztere és a Szlovák Fogyasztási Szövetke­zetek Szövetségének elnöke, e központi szervek és az irányí­tás középső foka további fele­lős vezetőinek jelenlétében. • Milyen eredmény vonható le az áruellátás felelőseinek vitathatatlanul szükséges közös tanácskozássorozatából?? — Az SZSZK belkereskedel­mének az idei árualapterve ösz- szesen 80 milliárd 700 millió korona. Az említett tanácsko­zások után — azok jóvoltából — ebből 77 milliárd 600 millió korona biztosított, s e2 jobb arány a tavalyi év ugyanezen időszakához viszonyítva. A ma­radékot — ha sikerül — évköz­ben kell megoldanunk. Problé­mák azonban továbbra is ma­radnak az áruszállítmányok mennyisége, összetétele és faj­tája terén, főleg a keresett áru­cikkek esetében. • Érdekelt, mi volt az oka pl. az ecethiánynak, mely miatt annyi bírálat elhangzott fém­ről és lentről egyaránt. Az elemzés szerint a oatoság a következő volt: 1979-ben rend­kívüli mennyiségű, 117 500 hek­toliter ecetet adtak el, 29 800 hektoliterrel többet, mint 1978- ban. Azelőtt évente legtöbb 90—92 ezer hektoliter ecet fo­gyott. Az ecet iránti rendkívü­li keresletet eddig senki nem tudta megmagyarázni. Aztán a másik tavalyi gond — a fogkrémhiány okát bon­colgattuk. A termelők az igé­nyelt szállítmányok nem telje­sítését az alumíniumtubus és a fogkrémgyártás nem szocia­lista országokból importált alap­anyagainak a hiányával indo­kolták. Az év folyamán a két nemzeti kereskedelmi miniszté­rium úgy oldotta meg a prob­lémát, hogy a hlohoveci Slova- kofarma szállítmányait pótlan­dó 1,5 milliárd korona értékű devizát biztosítottak a Kozme­tika Bratislava, a termelő szá­mára külföldi nyersanyag vá­sárlására. Ezáltal a hazai piac­ra 3 millió tubussal — ebből egymilliót Szlovákiába — több fogkrémnek kellett volna ke­rülnie. A valóságban azonban a szállítmányok egyharmadáal alacsonyabbak voltak. Ojabb in­tézkedéseket is foganatosítot­tak, azonban a termeléskiesés, az átmeneti hiány következté ben a fogyasztók tartalékba is vásárolni kezdték a fogkrémet s ezáltal az aránytalanság még elmélyült. Szóvá kellett ten­nem, hogy a vásárlási láz el kerülhető lett volna, ha ilyen esetekben, mint pl. az átmeneti fogkrémhiány, a miniszter elv­társ kihasználná a tömegtájé­koztatás adta lehetőségeket és megmagyarázná a fogyasztók­nak, miről van szó, hogyan igyekeznek a problémát megol­dani, s a fogyasztókat megér­tésre szólítaná fel. Szükséges lett volna azonban az is, hogy a kereskedelem irányítói job ban tájékoztassák az elárusító­kat a problémákról és azok megoldásáról. Milyen lesz az idén a fo­gyasztási igények kielégítése? Olvasóinkat ez érdekli a leg­jobban. — Mint már az előzőkben említettem, az árualapok biz­tosítása alapján a helyzet ál­talában jobb lesz mint tavaly. Legtöbb probléma az áruszer­kezet és a választék terén vár­ható. Megértem, hogy a terme­lőknek is megvannak a maguk problémái, főleg a tavalyi ja­nuári energiahelyzet okozta termeléskiesésből eredően, hogy az új termelési kapacitások építése késik, így a termékek, amelyek gyártását azokban ter­vezték, s már a piacon kellene lenniük, hiányoznak, továbbá azt is, hogy nem könnyű a helyzetük a tőkés országokból származó behozatallal, a nyers- és alapanyagok behozatalát, árát illetően. De — a fogyasz­tókat ez nem érdekli, a pén­zükért azt akarnak venni, ami­re szükségük van. Az Ilyen hiányzó áruk közül sokat átme­netileg vagy huzamosan hiány­cikknek minősítünk. Devizale­hetőségeinkhez mérten, ame­lyek azonban nem korlátlanok, a hiánycikkek egy részét be­hozatallal pótoljuk. • Hallhatnánk valamit köze­lebbről is a behozatalról? — A nem szocialista orszá­gokból származó behozatalra előirányzott összeg 54 százalé­kát rizs, kávé és déligyümölcs vásárlására fordítjuk. További 14 százalékot a nélkülözhetet­len élelmiszerfajták — tea, fű­szerek, halak stb. — behozata­la foglal le; 15 százalékot az állami terv kiemelt tételeinek — textiláru, készruhák, cipők, bútorok — importálására for­dítjuk. További iparcikkek be­hozatalára az ímportlimitnek csak alig több mint 14 száza­léka marad. Más szóval, ha a kiemelt tételek (iparcikkekből) és a többi iparcikkek összes­ségét tekintjük, ez kiskereske­delmi árakban kb. 680 millió koronát tesz ki. Ez az összeg azonban az iparcikkek (a sze­mélygépkocsikat nem számítva) kiskereskedelmi forgalmának csak 1,9 százaléka. • Térjünk vissza a belföldi termelőkhöz és szállítókhoz. Személy szerint azokhoz, ame­lyek nem vállaltak bizonyos szállítmányokat, vagy rendkívül keveset vállaltak, s ismét gon­dot okoznak a belföldi piac igényeinek kielégítésében. Mely termelők nem vállalták a bel­földi piaci szállítmányok teljes mennyiségének gyártását? — Pl. a Zbrojovka Brno ter­melési-gazdasági egység válla­latai, az alumíniumedény gyár­tói, a kéri szállítmányoknak csak a 7,5 százalékát vállalták. A Karlove Vary-i Porcelán ter­melési-gazdasági egység az 1979-es árumennyiség gyártásá­ra vállalkozott, ami azonban csak az igényeit 33 százaléka. Az ágyneműk gyártói ez idáig igényléseink 26,5 százalékának teljesítésére mondtak igent; gyermek harisnyanadrágokból a píseki kötőipari termelési-gaz­dasági egység szintén nem kö­tötte le az ígért mennyiséget. A Füleki (Fiľakovo) Kovosmalt húsőrlőkből az igényelt meny nyiség 38 százalékának a szál­lítását vállalta és így sorolhat­nám tovább. Ez csupán néhány a köztünk és a szállítóágaza­tok között fennálló nyílt kér­dés közül. Ami a hiánycikkeket illeti, a termelőágazatok döntő többsége lényegében igyekszik a belfödi piaci szállítmányokat növelni, vagy a kivitel korláto­zásával, vagy gépek és nyers­anyagok behozatalával. A szál­lítói-megrendelői kapcsolatok terén létező problémák megol­dása az összes szerv, főleg az Állami Tervbizottság és a két nemzeti köztársaság tervbizott­ságainak komplex hozzáállását igényli. A hazai piac hiányos­ságainak megoldását azonban az úgynevezett vállalati terve­zésű árucsoportok is befolyá­solják. Lehet, hogy azért, mert ezeket a termelés a kereskede­lem irányítási szintjein „kevés­bé jelentős, azaz kevésbé fon­tos termék“ jelzővel illeti. Ez azonban nem felel meg a va­lóságnak, mert sokszor a lakos­ság számára nélkülözhetetlen, alapvető árucikkekről van szó, mint pl. a fogkrémek, mosó­porok stb. Az intézkedések közül meg kell még említeni, hogy «z SZSZK kereskedelmi szakágaza­ta a lakossági ellátás javítását tartva szem előtt fejleszti az együttműködést a helyi gaz­dálkodási üzemekkel, az ipari és más szövetkezetekkel. A ke­reskedelem eszközeiből vásárolt alap- és nyersanyagokkal látja el őket a készruhák gyártásá­hoz, nyersanyagokat és gépi berendezéseket importál szá­mukra. Az ellátás helyzetének javí­tása érdekében tovább bővül a KGST-országok belkereskede 1 mi ágazatai közötti árucsere is. • <Joga elvtárs a beszélge­tést a következőkkel fejezte be: •— A CSKP VB 14. és az SZLKP KB ülésenek határoza­taitól indíttatva készülünk — az összes termelő és más gaz­dasági ágazat bevonásával — a CSKP KB 7. ülésének, a lakos­ság anyagi szükségletei kielé­gítéséről szóló határozatai tel­jesítésének kiértékelésére. Ja­vaslatot készítünk továbbá elő, hogyan lehetne felszámolni a belföldi piacon a hiánycikke­ket. Ezeket az anyagokat a ké­sőbbiekben megvitatják a nemzeti kormányok, a szövet­ségi kormány és más szervek. (íSEsasa 1980 II. 12. T akarékoskodnék, de nem leliett a bőr már lejött a tenyeremről, a radiátort viszont nem tudom elzár­ni, a kis fekete kerék meg se moc­can. Ablakot nyitok tehát, hadd tá­vozzon a meleg, azaz a koronám, a koronánk. Alaposan befűtöttek, helye­sebben szólva éppen úgy — most plusz öt fok van kint —, mint amikor nul­la alá csökkent a hőmérő higanyszá- la. Paletikusnak tűnhet a kérdés: hány ilyen inkább törik, de nem enged ra­diátor van az országban? A rosszul szigetelt ajtók és ablakok emlegetése pedig már nem ritkán kézlegyintésre ingerlő közhelynek számít ugyan, de a legyintéstől nyílászáróink még nem lesznek jobbak. Lehet, hogy ellentmon­dásban a szakvéleményekkel, de ne­kem a csináld magad szigeteléssel szemben némi fenntartásaim vannak: megpróbáltam. Még azt is megkockáz­tatom, hogy nem a szigetelés az első­rendű probléma nyílászáróink műkö­dését illetően, hanem az, hogy hanya­gul, rosszul gyártották őket. Mikor beköitöztem szép és kényel­mes új lakásomba, az ablakkeret ke­resztben meghajlott dongái, s ebből adódóan a külvilággal szemezgető ujj­nyi rés láttán minden szakértelem nélkül könnyű volt megállapítani: olyan fából készüli, amelyiken tegnap még rigók fiityörésztek. Tudom: épí­tőipar, gyorsan kellett, meg tervtel­jesítés, de talán akadna helyesebb megoldás is./ S mindezt csupán azért írtam le, mert az idén is, jövőre is és azután is inég több tízezer lakást fogunk építeni. Számos, energiatakarékossággal kap­csolatos jelentést olvashattunk az utób­bi időben, vállalatok, üzemek, újító­kollektívák hatalmas, milliós eredmé­nyekkel járó erőfeszítéseiről. Marad­junk mégis inkább a házunk, illetve a lakásunk táján. A statisztika szerint Csehszlovákia fűtőanyag- és energia- szükségletének 33 százalékát éppen a lakásgazdálkodás nyeli el, s ezen a területen még rendkívül jelentős és kiaknázatlan tartalékaink vannak. A nyugat szlovákiai kerület egyes ház- kezelőségi vállalataiban végzett ellen­őrző felmérések nagymértékben eltérő energiagazdálkodási eredményekre de­tek. Ennek csak örülni lehet. Szomorú viszont az, hogy ami a trnavaiakat di­cséri, az a többit elmarasztalja. Ugyan­is amit Trnaván csinálnak, az teljes mértékben ésszerű, helyénvaló és ter­mészetes dolog. S ami természetes, annak általánosnak is kellene lennie, nemcsak kiragadott jó példának. Ugyanis miért ne érdemelne prémiu­mot, aki takarékosan, ésszerűen bánik a tüzelővel. A hangsúly az ésszerűsé­ZSEBEM, ZSEBED, SEBŐNK rítettek fényt. Egy kétszáz köbméter térfogatú helyiség gazdaságos kifűté- séhez az egész fűtési idényben 8,5 gcal hő szükséges. A valóságban ezt majd mindenütt túllépik, s a panelházakban a kétszerese (!) szükséges. A terve­zőknek és építőknek ezért kell a jö­vőben tudatosítaniuk felelősségüket, mert a takarékosságot illetően csak az övék lehet a döntő szó. A jelentés rámutat a műszaki fogya­tékosságokra s a szubjektív hibákra is. Több olyan vállalatot is említ, ame­lyek példaképül szolgálhatnak. Ezek közül az egyik mondat megragadta a figyelmemet. A Trnavai Házkezelőségi Vállalatban tavaly például 865 tonna kőszén-egyenértékű fűtőanyagot taka­rítottak meg ésszerűsítési intézkedé­sekkel, a kazánházakban különböző mérő- és szabályozó berendezéseket szereltek fel, a vezetékek hőszigetelé­sével négy százalékkal csökkentették a veszendőbe menő energiamennyisé­get. S most jön a java: a diagramok betartása, azaz az időjárásnak, a napi hőmérséklet-alakulásnak megfelelő fű­tésben a fűtők anyagilag is érdekel­jen van, nehogy „ha lúd, legyen kö­vér“ alapon átessünk a ló túlsó olda­lára. Senkinek sem érdeke, hogy egész háztömbök lakói dideregjenek, meg­fázzanak, a villanymelegítők pedig korlátlanul fogyasszák az áramot. Ugyanis nekünk nem mindegy, kinek a lúdja kövér, s az ésszerűtlen taka­rékosság révén csak egyes ludak híz­nak, nem pedig a miénk. S hogy ne csak vaktölténnyel lövöldözzünk, ér­demes megemlíteni a Rudé právo cik­két az olyan üzemvezetői megtakarí­tás bírálatáról, amikor a szükségesnél már eleve nagyobb energiafogyasztást terveztek, hogy azt, ami így megma­rad, önönvállveregetéssel takarékosság­nak könyvelhessék el. Bár tudjuk, hogy ez nem jellemző, nem ez az általános gyakorlat, szólni azért kell róla, mert az ilyen kirívó példák veszélye abban áll, hogy hitel rontóak. A rossz hír mindig gyorsab­ban terjedt és „népszerűbb“ volt, mint a jó, ezért egy becstelenség ezer be­csületes őszinte szándékra nézve je­lenthet fölös ártalmakat. A hitelrontásról jut eszembe a Szakszervezetek Központi Tanácsa 8. plenáris ülésének beszámolójában ol­vasott bíráló mondat, mely szerint „A kollektív szerződések és kötelezett­ségvállalások legutóbbi nyilvános el­lenőrzése során bebizonyosodott, hogy a vállalati kötelezettségvállalások egy- harmada formális, túl általános, telje­sítésük pedig nem ellenőrizhető.'' Pár­tunk Központi Bizottságának 14. ülése nemegyszer mutatott rá a dolgozók munkakezdeményezésének, a kötele­zettségvállalásoknak a jelentőségére eddigi gazdasági fejlődésünkben, tud­va, milyen hatalmas értéket köszönhe­tünk ennek. S a jövőben méginkább számol és számolhat is a párt a szo­cialista munkabrigádok, üzemek és vállalati kollektívák vállalásaira és azok teljesítésére. Mert ez a jellemző, ez a döntő többség. De hiba lenne az említett negatívumok elhallgatása, ugyanis azt 'jelentené, hogy amiről nem beszélünk, az nem fáj. A rosszat is csak a bátor ember ismeri be. aki­ben van elég erő ahhoz, hogy felszá­molja azt. H iszem, amit Győri Dezső is val­lott: Nem minden rossz jó árta­lomra! Meg kell tanulnunk vagy még csak tanulgatjuk (?) megbecsülni azt, amink van, amit elértünk, de nem ér­tékeljük úgy, ahogy kell. Visszatérve az eredeti problémához: tekerjük-e a radiátor beszorult csapját vagy sem, a válasz azt hiszem egyértelmű. Meg kell próbálni, még akkor is, ha eleinte ne­hezen megy, mert eddig nem volt rá szükség. Most viszont minden tőlünk telhetőt meg kell tenni: legyen kövér az a lúd de a mi közös ludunk a legkövérebb! „ , MALINAK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents