Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-28 / 50. szám, csütörtök
I A mikor 1973 februárjában az Üj Színpad bemutatta Teodor Sebő Martinský zenés darabját, a Revizort, melynek librettóját Gogol nyomán Bedrich Kramosil és Ján Turan írta, új fejezet kezdődött a szlovák színházi életben: több kísérlet után megszületett végre az első szlovák musical. A siker meglepte a szerzőt, de szerencsére nem kápráztatta el, sőt, újabb munkára ösztönözte, jack Londonhoz nyúlt, izgatták a nagy amerikai író által megírt sorok. Lelkes munkatársakat, szövegkönyvírókat talált családján belül, fia, Miroslav és annak felesége, Gita Kope- lioviéová személyében. Közös munkájuk erdeménye A lángha- jú, amelynek tavaly tartották meg az ősbemutatóját, Eperjesen (Prešov). Mindjárt itt meg kell jegyeznünk, hogy a nemrégiben lezajlott fővárosi bemutató jobban kiemelte ennek az új — időközben átdolgozott, tovább csiszolt — szlovák mu- sicalnak az értékeit. A szerzők hálás és vonzó anyagra leltek Jack London mozgalmas életében, és életművében. Az író kalandos élete, kora Amerikájának sok ellentmondása, a társadalmi ellentétek, osztályharcok, az aranyláz — jól kihasználható lehetőségeket kínáltak egy musical megalkotásához. A szövegkönyv- íróknak, a zenés színházhoz, mint sajátos műfajhoz igazodva, sikerült tizenhét képben be- mutatni a főhős életútját, azt, hogy a nyers tengerészből, az aranyásóból, a fölényes gazdiból hogyan válik sikeres író, rki végül is fölismeri: nem az arany, nem a vagyon gyarapítása, a szegények kizsákmányolása jelenti az igazi boldogságot, hanem a másokért végzett munka. Ebben van a librettó Időszerűsége, értékes eszmei és erkölcsi hozadéka; továbbá: sikerült benne szilárd egységbe foglalni a szórakoztató és látványos elemeket, valamint a gondolatot. A zene szerzője, Sebo-Martin- ský, aki az egyik legkitűnőbb művelője a régebbi szlovák könnyűzenének, ismét erőteljes, hatásos zenét komponált A lánghajú librettójához. Nagy sikerrel érvényesítette valameny- nyi eddigi tapasztalatát, mint színpadi és tánczene-szerző egyaránt. Sebő zenéje, amely oly bájosan idézi és testesíti meg a korabeli Amerika köny- nyűzenéjének stílusát, illetve világát, és amelyben ugyanakA lánghajú ÚJ SZLOVÁK MUSICAL kor a szerző sajátos stílusa is benne van, remekül kötődik a szöveghez, líraiságával áthatja annak tartalmát (kitűnő A születés dala), de áthatja friss, dinamikus ritmusával, hullámzásával is. Šebo, aki különös tehetséggel komponál tánczenét, sanzonokat (e darabban is szerepel néhány), zenéjével pontosan jellemez figurákat, helyzeteket, környezetet, idéz korhangulatot; drámai mozzanatokkal, közjátékokkal teljesíti ki a tartalmat. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a partitúra is változatos, a zenekari feldolgozás szempontjából, (a hangszerelés Miroslav Broi munkája). A legnagyobb elismerése e zenének, hogy a nézőnek kellemes pillanatokat szerez, kellemes élményt vált ki benne. Az Üj Színpad zenei társulata rendkívüli figyelmet szentelt a bemutatónak. Az előadáson meglátszott, hogy valamennyi résztvevő igyekezett a legjobbat nyújtani. Elsősorban kell kiemelnünk Zdenék Machá- öek karmester munkáját. Megújította a partitúrát, a negyvenöt betétből némelyet érzékeny kézzel, a történetnek és a formának megfelelően átcsoportosított, rövidített vagy elhagyott, változtatván így a dramaturgiai felépítésen is. Teljes mértékben átérezte a zene szépségét, beleélte magát a zene lelkületébe, és a lelkesen játszó zenekarral együtt járult hozzá az előadás egyértelmű sikeréhez. Másodikként kell értékelnünk a rendező, Peter J. Oravec munkáját. A szerzőkkel együttműködve ő is húzott, rövidített, vagy hozzátett a szöveghez, amely így alkotott szilárd egységet, a zenével. Minden egyes képet átgondoltan és gondosan épített föl, mint olyan rendező, aki kitűnően ért, a zenés színházhoz. Jó tempójú előadást rendezett, a cselekmény- szálat sem veszítette el sehol. Nagyon ügyelt a jellemformálásra. Oravecnek különösen a fiatalabb művészeket sikerült vérbő színészi-énekesi teljesítményre ösztökélni. Harmadikként emeljük ki Jo- z ej Benedik alakítását Jack Gardner (azaz Jack London) szerepében. Széles skálán játszott, sokféle kifejező eszközzel. Ritkán látható lendülettel személyesítette meg a főhőst (bár alakítása helyenként túlfűtött- nek, teátrálisnak tűnt), bravúrosan fejezte ki Gardner jellemének alakulását, fejlődését. De a többi szerepben is megfelelő alakításokat láttunk. Vonzó figurát teremtett Karol Cálik (Ezechiel), Bilit, Jack barátját pontosan, kultivált beszéddel alakította František Vaneőek. Testhezálló szerep volt Nina Zemanova számára Jennny, a bártáncosnő és énekesnő, az aranyásók hű társa. Az Üj Színpadon talán ez volt az eddigi legjobb alakítása a színésznőnek. Szép teljesítménnyel lepett meg Zuza Maďarová ugyanebben a szerepben. Gréta Sverce- lová és Rožena Polónyiová mértéktartón és színvonalas énekléssel játszott Carolina nem éppen hálás szerepében. A többi szereplő közül írjuk ide Jaroslav Rózsival, OTga Gállóvá, Martin Danko, František Hudek, Zola Lensky, Stanislav Hodoš nevét. És sorolhatnánk tovább a neveket. A részeg, öreg csavargót megszemélyesítő Zdenék Sychra szólója ugyancsak emlékezetes teljesítmény. A díszleteket, jelzésekből és csak a legszükségesebb rekvizi- tumokból A. Balejová-Kobylková tervezte. Az Üj Színpad amúgy is eléggé kis játékterét leszűkítette, éppen ezért érdemel külön elismerést a rendező, aki ilyen térben is tudott jót, plasztikus jeleneteket alkotni. A jelmezeket Judita Kováőová tervezte. Jozef Sabovčik koreográfiája hatásos volt, de nem érte el a korábbi munkák színvonalát. Az Üj Színpadon tehát ismét öröm teljes színházi eseménynek voltunk tanúi. Ismét meggyőződhettünk Teodor Sebő Martinský érzékenységéről, a zenés színház iránt. A lánghajú jelentősen gazdagította a musical területén nálunk eddig elért szerény eredményeket. A Revizor után e műve is sikert arathat nem csupán itthon, hanem külföldi színpadokon is. ALFRÉD GABAUER Ki mit tanulhat — ki mi legyen A tanulók a szülőktől és a nevelőktől várják a segítséget, a tanácsot abban a kérdésben, hogy milyen pályák, foglalkozások közül választhatnak. A nyolcadik és kilencedik osztályos tanulók sajnos nagyon keveset tudnak a különböző lehetőségekről. Ráadásul >a fiatalok többsége (főleg a városiak) lebecsüli a fizikai munkát és túlbecsüli a szellemi tevékenységet. A véleménykutatások során kiderült, hogy a tanulókat jobban meg kell ismertetni a különböző testi munkával kapcsolatos foglalkozások lehetőségeivel és a kereseti lehetőségekkel. Több figyelmet kell szentelni a tanulók helyes pályaválasztási érdeklődésének; főleg a kisebb városokban és községekben elégtelen a fiatalok felvilágosítása, pályaorientációja. A lányok kevésbé értékelik a magas kereseti lehetőségeket, a fiúk annál inkább. A hazánkban végzett felmérések kimutatták azt is, kevés figyelmet fordítunk azokra a tanulókra, akik nem jutottak be éppen abba az „egyetlen“ megálmodott szakiskolába és hirtelen pályaválasztási gondok előtt állnak. Magyarországon ilyen tekintetben a szülők és a tanulók jobb helyzetben vannak. Például nagyon hasznos és értékes kiadvány került napjainkban a kezükbe „Mi lehet? Mt legyen?“ címmel (Pályaválasztási tájékoztató a középfokú szakképzésről), kiadta az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, Budapest 1979. A szülő és a pedagógus elsősorban ezekre a kérdésekre keres választ: Mit kell csinálni ebben a foglalkozásban? Milyen eszközökkel, milyen feltételek között kell dolgozni? Milyen követelményeket támaszt az adott szakma, foglalkozás a tanulók testi fejlettségével és képességeivel szemben? Milyen ismereteket kell a szakképzés során elsajátítani? Ilyen és hasonló kérdésekre az újságok, napilapok hasábjain megjelenő hirdetések az új szakmunkásképzőkről nem adnak választ. Nem is adhatnak. A tudomány, a technika és az oktatási rendszer fejlődése azt eredményezte, hogy kiszélesedet a szakmai végzettséget adó középfokú képzés, a szakközépiskolai oktatás. Ilyen körülmények között már a pedagógus sem adhat a saját ta- paszatalai alapján helyes tanácsot a sikeres pályaválasztáshoz. A szerzők munkáját ebben az 572 oldalas kiadványban ötletes és realista karikatúrák és rajzok egészítik ki olyan szerzőktől, akiket mi is ismerünk a Ludas Matyi oldalairól: Ba- lázs-Piri Balázs, Báráth József, Endrődi István, Sajdik Ferenc. A könyvben közölt szakmaleírások a szakmai tevékenység tartalmát, a munkavégzés módját, a leggyakrabban előforduló munkaműveleteket és a legjellemzőbb termékeket ismertetik. Tájékoztatást adnak a szakmában használt anyagokról, szerszámokról, gépekről és berendezésekről. Felvilágosítást kap az olvasó arról, hogy a szakma elsajátításához milyen elméleti ismeretek, mely tantárgyak eredményes tanulása szükségesek. Tájékozódást szerezhet a szülő és a pedagógus az egyes szakmák legfontosabb személyi követelményeiről és az egészségügyi kizáró okokról. így például a tímár a különböző állatokról lenyúzott nyersbőröket tartósítja, cserzi és készíti ki a konfekcióipar számára alkalmas kész bőrré. Főbb termékei a cipőfelsőrészbőr, a talpbőr, a bélésbőr, táskabőr, díszműbőr, a ruházati bőr, a kesztyűbőr stb. A szakma személyi követelményei között megtudhatjuk, hogy a tímár gépek és vegyianyagok között dolgozik, ezért fontos a szédülésmentesség és az álló- képesség. Az egészségügyi kizáró okokból átlag 20—25 olyan van, amelyek nem teszik lehetővé bizonyos szakma tanulását. Ez fontos, mert megelőzheti 'S különböző baleseteket és a tanulót még idejében megóvhatja a helytelen álmodozásoktól vagy az esetleges csalódásoktól. Annak ellenére, hogy a kön^ felnőttek, elsősorban pedagógusok és szülők számára készült, a tanuló is megértheti. Kétségtelen, hogy a „Mi lehet? Mi legyen?“ lapozgatása közben nagyon konkrét elképzelésekhez juthat a tanuló is. őszintén ajánlom a könyvet kiadóvállalataink figyelmébe. Ilyen pályaválasztási tájékoztatót könyvesboltjainkban hiába keresünk. IVAN KI.ACANSKÝ Alkalmazkodnunk kell a méretekhez (A szerző felvétele) Örömmel — de szerény körülmények között készülnek a spartakiádra Amikor a közelmúltban arra voltam kíváncsi, hogyan készülődnek a nyári spartakiádra a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói, szinte természetesnek vettem, hogy a Kuzmány utca ismert piros téglás épületébe kell mennem, ahol majd elbeszélgethetek a pedagógusokkal és megnézhetem a gyakorlatozó gyerekeket. Itt mégsem értem célt, mivel az elmúlt években bővülő iskola néhány osztálya a Moyzes utcára költözött, s ott kapott helyet a tornatermet helyettesítő gyakorlóhelyiség is, mely elsősorban a spartakiádra készülő fiatalok székhelye. Kecsey Károlyné helyettes igazgató elégedetten újságolta, hogy a tornaterem hiánya ellenére az iskola pedagógusai és tanulói nagy lelkesedéssel készülnek az országos sport- eseményre. — Zsóriné, Tóthné, Simonné és Reiterné tanítónők vezetésével a 340 tanulót számláló iskolánkból mintegy százan kapcsolódtak be a gyakorlatozásba. A legügyesebbekből kiválasztott négy csoport rendszeresen gyakorol; kettő hétfőn, kettő pedig csütörtökön. Az említett körvezetők a terv szerint igyekeznek felkészíteni a kis tornászokat, s a szakfelügyelet is igazolta: eddig minden rendben van, szépen alakulnak a gyakorlatok és nincs baj a gyermekek akaratával, kedvével sem. Ellenkezőleg. Ritmikai gyakorlás, torna nálunk a spartakiádra való felkészülésen kívül is folyik, így a fiatalok örömmel végzik a gyakorlatokat. — Az egyes mutatványokhoz szükséges segédeszközök már elkészültek és nincs gond az egyenruhával sem. Nagy erkölcsi segítségnek számít, hogy a pedagógusok törekvéseit támogatják a szülők. A korábbi évek tapasztalatai alapján remélem, hogy a szülők és az iskola együttműködése a továbbiakban is jó lesz. Azt tervezzük, hogy a gyakorlatokat a fiatalok ne csupán a spartakiádon mutassák be, hanem különböző iskolai és városi rendezvényeken is, amelyeken jelen lennének a szülők, más iskola növendékei és a város lakossága. A Moyzes utcai iskolarészben nem volt nehéz megtalálni a gyakorlótermet. Látszott rajta, hogy kényszermegoldás, de ha más nincs és nem lehet, az iskolának ennyivel is be kell érnie. Méretei elárulják, hogy annak idején osztálynak készült, szerény berendezése viszont arra vall, hogy itt folyik a testnevelés. Ottjártam- kor Simon Márta tanítónő cso- portja csiszolgatta a már ismert figurákat. — Sajnos, szűkös a hely, de mit tehetünk. A gyakorlást úgy oldottuk meg, hogy a lányok nem két méter távolságra állnak egymástól, mint a terv előírja, hanem közelebb. A méretekhez alkalmazkodnunk kell. Ennek ellenére odaadással végezzük a gyakorlatokat, mert a mozgásra, a testedzésre szükségük van a gyermekeknek — tájékoztatott a tanítónő. A tizenhat lány — köztük harmadikosok és negyedikesek — mit sem törődve a szűkös hellyel, ugrált, tornázott, táncolt, játszott. A póttagok nem álltak a sorba, csupán oldalt tornáztak, hogy ne zavarják a többieket. A gyakorlaton, melyet már zenére végeznek, nem sokat kell javítani. Előfordul, hogy a forgásban valamelyik pár, vagy négyes lemarad egy fél ütemmel, vagy a vidám, összebújó arcokat „berámázó“ piros keret nincs mindig vízszintes helyzetben, de a látottakból kiderül: nem kell hozzá sok gyakorlás, hogy a lábak és kezek megszokják a helyes ritmust és tartást. Sándor Ildikóék gyakorlata hétről hétre formálódik és rövidesen bizonyára semmivel sem lesz gyengébb, mint azoké, akik nagy, világos tornatermekben készülnek a fellépésre. GAZDAG JÓZSEF CSEH MŰVÉSZEK TÁRLATA MOSZKVÁBAN Moszkvában, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének kiállítótermében tegnap nyitották meg Jan Hána szobrász és Jaroslav Chudomel festő és grafikus tárlatát, amely tulajdonképpen a két művész negyedik közös szereplése. A csehszlovák kulturális napok keretében rendezett tárlatra mindkét művész gondosan válogatott anyagából, tudatosítván, hogy Moszkvában nem csupán önmagukat képviselik, hanem a kortárs cseh képző- művészetet úgyszintén. Jan Hána érdemes művész huszonkét alkotást állított ki, egy kivételével valamennyi bronzból készült, nagyobbrészt az utóbbi esztendőkben. A Moszkvában kiállított szobrok közül említsük meg a Felszabadulási emlékmű modelljét, Lidice rózsáját, Konyev marsall szobrát, Zdenék Nejedlijről készült fejtanulmányát. Több monumentális alkotásnak csupán a tanulmánya, modellje juthatott el a szovjet fővárosba, lehetetlen ugyanis az előbb említetteket kiemelni környezetükből, amelyhez eleve készültek, amellyel eggyé nőttek, fan Hána kiállított anyagában szerepelnek egyébként a női testről mintázott különféle lírai alkotások is. Jaroslav Chudomel érdemes művész hetvennégy művel szerepel a tárlaton, az utóbbi négy esztendő terméséből válogatott. A válogatás nagyobb része festményekből és pásztellekből áll. Ahogy maga mondta, olyan műveket állít közönség elé Moszkvában, amelyek a cseh tájak szépségét, varázsát fejezik ki. Nem csupán nngyobb tájegységeket mutat föl, hanem az egészből kiragadott természeti motívumokat is. A romantikus szemléletű Jaroslav Chudomel gyakran fedez föl vászonra érdemes mozzanatokat Prága elővárosaiban. Nem csupán a lassan eltűnő városrészekre figyel, hanem az új épületekre is, a kettő viszonylatában igyekszik megragadni képeket. A romantikus látásmód nem jelenti azt, hogy nem veszi észre a jelent. És így születnek azok a ciklusok, amelyekről szobrász barátja mosolyogva mondja — a régi és az új találkozásai. A két művész közös tárlata méltón gazdagítja a csehszlo- n. 28. vák kulturális napokat, nem kevésbé Moszkva művészeti életét. ELISKA SCHRÄNILOVÁ 19110.
