Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-28 / 50. szám, csütörtök

A szavak és a tettek egysége LEBONTJÁK A CSKP KB 14, ÜLÉSÉNEK A HATÁROZATÁT # ELŐTÉRBEN A GAZDASÁGI FELADATOK TELJESÍTÉSE # KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK A FELSZABADULÁS 35. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE A mierovói Béke Egységes Földművesszövetkezel pár talap­szervezetében alkotóan bontják le a CSKP KB 14. plénumának határozatait, s figyelmüket a gazdasági feladatok teljesítésé­re összpontosítják. A szövetke­zet az utóbbi években rendsze­resen teljesítette államunkkal szemben vállalt kötelezettségeit, s a kommunisták vezetésével felküzdötte magát a dunaszer dahelyi (Dun. Streda) járás \6 mezőgazdasági üzemei közé. A pártalapszervezetnek a ter­melésben végzett munkájáról és az előttünk álló feladatokról beszélgettünk Andrássy Sándor mérnökkel, az üzemi bizottság alelnökével, a szövetkezet elnö kővel. — Szövetkezetünk a duna­szerdahelyi járás leggyengébb talajviszonyai közepette gazdál­kodik. Ez a tény hosszú időn keresztül rányomta bélyegét a termelési eredményekre. A párt- szervezet és a szövetkezet ve­zetősége sokat töprengett azon, miként lehetne előbbre lépni annál is inkább, mivel tagsá­gunk dolgos, munkaszerető hoz­záállása kapcsán élveztük bi­zalmukat. Szoros kapcsolatot létesítettünk a mezőgazdasági kutatóintézetekkel és kísérleti állomásokkal Rátértünk a bel­terjes termelési módszerek al­kalmazására, előtérbe helyeztük a földalap racionális kihaszná­lását. Valamennyi területen el­mélyítettük a párt vezető szere­pét, s a kommunisták tudatosí­tották felelősségüket a párt gaz­daságpolitikájának következe­tes teljesítésében. A pártcsopor­tok kezdeményezésére kiter­jedt a szocialista brigádmozga­lom, elmélyült a dolgozók mun­kaaktivitása és kezdeményezé­se. A pártszervezet munkájában nemcsak az irányítás és munka- szervezés tökéletesítését tartot­ta szem előtt. Nagy súlyt helye­zett az ellenőrzés érvényesíté­sére is. A kommunista vezető dolgozóktól alapos szakmai és politikai képzettséget és elkö­telezett hozzáállást követeltek. Kevés közös gazdaságban dol­gozik annyi jól képzett mező- gazdasági szakember, mint Bé­kén. A káderek továbbképzésé­ről, szakmai és politikai isme­reteik elmélyítéséről rendszere­sen gondoskodnak. —> Abból az elvből indulunk ki, hogy a helyes irányítás el­sősorban az emberekkel való foglalkozást, közösségi és egyé­ni céljaik aprólékos ismeretét és nevelésüket jelenti annak érdekében, hogy aktívan támo­gassák pártunk politikáját — folytatta a beszélgetést And­rássy elvtárs. — Ennél fogva nagy gondot fordítunk a fiata­lok, a SZISZ-tagok eszmei-po­litikai és munkára nevelésére. A tehetséges fiatalokat felka­roljuk, felelős beosztásokba he­lyezzük. A szövetkezeti elnök maga is a fiatal nemzedékhez tartozik. Kedvező tapasztalatai vannak a szövetkezetben dolgozó fiata­lokkal, akik jó eredményeket érnek el a termelésben és az új munkamódszerek alkalmazásá­ban. Az irányítás területén dol­gozók többsége fiatal, hiszen a hat mezőgazdasági mérnök át­lagos életkora alig haladja meg a harminc évet. A kommunisták példamutatása és a rugalmas vezetés meghozta a várt terme­lési eredményeket. Az utóbbi öt-hat évben a szövetkezet gaz­dasági eredményei megduplá­zódtak. A termelés dinamikus növe­kedése megmutatkozik a telje­sítmények növekedésében is, amely 1969-ben 7,8 millió, 1979- ben 22 millió korona volt. Az állattenyésztésben a hasznosság növekedése ékesen bizonyítja, hogy a szövetkezetben az állat- tenyésztés szakaszán dolgozó kommunisták a pártonkívüliek- kel együtt derekas munkát vé­geznek. A fejési átlag tavaly 4446 liter volt, s 41 vagon húst adtak a közellátüsnak. Az egy dolgozóra eső munkatermeié kenység az 1969-es évben elért 61 ezer koronáról 1979-ben 159 ezerre emelkedett. — Az eredmények mellett lát­juk munkánk fogyatékosságait, s ezért belső tartalékaink kö­vetkezetes feltárásával tovább kívánjuk emelni a mennyiségi és minőségi mutatókat. Az idei tervfel adatok összeállításában tekintetbe vesszük a kommunis­ták és a többi dolgozó ésszerű javaslatait, észrevételeit. A tagkönyvcsere kapcsán a kom­munisták többsége vállalásokat tett és feladatokat kapott a ter­melés gazdaságosságának, mi­nőségének javítására, az új technikai és technológiai eljá­rások következetes bevezetésé­re. Ennek kapcsán a pártfela- datokkal történő megbízás szer­ves részévé válik pártszerveze­tünk szervező- és irányító mun­kájának. jelenleg pontosítjuk az idei évre szóló megbízatáso­kat és törődünk teljesítésük rendszeres ellenőrzésével, érté­kelésével. Konkrét intézkedése­ket dolgozunk ki a fogyatékos­ságok felszámolására, komplex intézkedéseket teszünk az előt­tünk álló igényes feladatok tel­jesítése érdekében. A pártszervezet, a szövetkezet vezetősége és a tagság közös elhatározása jut kifejezésre ab­ban a szocialista kötelezettség­vállalásban, melyet hazánk szovjet hadsereg általi felsza­badításának 35. évfordulója tiszteletére fogadtak el. A 650 ezer korona értékű felajánlás a tervfeladatok túlteljesítésére irányul, melynek alapján — csak a lényegesebbeket említjük — 140 mázsa sertéshúst, hat­van métermázsa marhahúst, öt vagon szemest és húsz vagon cukorrépát adnak terven felül a közellátásnak. Mindez bizo­nyítja, hogy erejükhöz mérten, következetes munkával teljesí­tik a CSKP KB 14. ülésének ha­tározatát. SVINGER ISTVÁN KÜZDELEM A VEZETÉSÉRT Történelmi események résztvevője 4P Emlékek februárról A ma már 80. életévét taposó, de még mindig élénk gondol­kodású és mozgású komáromi (Komárno) Beck Pál, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság volt vöröskatonája, pártunk érdemes tagja, aktív résztvevője volt 32 évvel ezelőtt a prágai februári eseményeknek, amelyek dolgo­zó népünk döntő győzelmét eredményezték a kizsákmányo- lók osztálya felett. A derék harcos eletutjáról rendszeresen tart élménybeszá­molót a fiatal kommunistáknak a párttagjelöltek tanfolyamain. A fiatalok újabb és újabb kér­déseket intéznek hozzá. Beszél getésünkkor ezeket mondta: — Amikor az utolsó fasiszta is elhagyta városunkat, s meg­érkeztek felszabadítóink, azt gondoltuk, most már új életet kezdünk. Később a dolgozók széles tömegei — főleg mi, kommunisták — borzalommal állapítottuk meg, hogy a reak­ciós burzsoázia, élén Beneš köztársasági elnökkel, hazánkat ismét a kapitalista rendszerbe kívánja visszairányítani. Mi nem óhajtottunk olyan köztár­saságot. Járásunk munkásosz­tálya is lázadozott a reakció ellen. A burzsoázia mesterkedé­sét nem nézték tétlenül a fel­sőbb párt- és más szervek kom­munistái sem. A Szakszerveze­tek Központi Tanácsa 1947. ok­tóber 30-án Bratislavába hívta össze a szlovákiai szakszerve­zeti üzemi tanácsok elnökeit. Én a komáromi villanytelep munkásainak képviseletében vettem részt, s figyelmesen vé­gighallgattam František Zupka és Gustáv Husák elvtársak be­számolóit, akik pontosan tájé­koztattak bennünket a reakció cselszövéseiről. Felszólítottak bennünket, hogy az üzemekben készítsük fel a munkásságot a döntő ütközetre. Beck Pál elvtárs mint tapasz­talt kommunista felszólalt a kongresszus vitájában. Biztosí­totta a kongresszust, hogy a komáromi járás munkássága támogatni fogja a párt és a munkásosztály igazságos har­cát. Hangsúlyozta, hogy ha kell, akkor akár a sztrájkoktól sem riadnak vissza. Követelte az üzemi tanácsok országos kong­resszusának összehívását. For- radalmlasságáről tanúskodnak ott elhangzott szavai: „Ha a reakció országos méretben tá­viad a párt és a munkásosztály Beck Pál (A szerző felvétele) ellen, nekünk, munkásoknak szintén egyöntetűen össze kell fognunk, védekeznünk kell, majd amikor elég erősnek érez­zük magunkat, egyszerre kell támadásba átmennünk az egész országban." Zupka elvtárs zárszavában ígéretet tett az üzemi tanácsok országos kongresszusának ösz- szehívására. Amint azt Beck Pál elvtárs már nagyon sok élmény- beszámolója során elmondta, Zupka elvtárs ígéretére nem kellett sokáig várniuk, mert 1948 februárjának közepe táján az ország valamennyi üzemi ta­nácsának elnöke kézhez kapta a meghívót az üzemi tanácsok országos kongresszusára — köz­tük ő maga is. Beck Pál elvtárs szombaton, február 21-én a kora reggeli órákban ült vonatra és délután 16 órakor már Prágában volt. Megérkezésekor meggyőződhe­tett a feszült, forradalmi han­gulatról, amely a fővárosban uralkodott. A munkásság több helyen is csoportosan tüntetett a burzsoázia ellen, éljenezve kiáltozták Gottwald elvtárs ne­vét és ugyancsak éljenezték Csehszlovákia Kommmunista Pártját. Ugyanakkor a burzsoá­zia sem tétlenkedett. Sajtója út­ján rágalmazta a CSKP-t és a Szovjetuniót. A széles néptöme- geket azonban ezekben a na­pokban már nem lehetett be­csapni. A kongresszusi tárgyalás va­sárnap, február 22-én — reggel kezdődött. A csaknem nyolc­ezer küldött mintegy 2 millió szervezett szakszervezeti tagot képviselt. A kongresszus után külön he­lyiségbe hívták meg az egyes járások kommunista munkás­küldötteit, köztük Beck elvtár­sat is. Itt kaptak megbízatást és utasításokat a fegyverek át­vételére. Másnap Pali bácsi 480 fegy­vert és 50 ezer töltényt osztott ki az üzemek munkásképvise­lőinek. Tulajdonképpen ekkor alakultak meg a komáromi já­rásban a népi milícia első egy­ségei. Február 25 én a komáromi já­rás dolgozói is nagy örömmel vették tudomásul Gottwald elv­társnak azt a bejelentését, hogy Csehszlovákiában a hatalom a munkásosztály kezébe került. KOLOZSI ERNŐ Új óvodát és bölcsődét ad tak át az idén januárban a Bánovce nad Bebravou-i Tatra autógyárban. Az óvo­da befogadóképessége í 10, a bölcsődéé 35 fő. Az anyák nyugodtan dolgozhatnak, gyermekeikről példásan gon­doskodnak. Felvételünk az új óvodában készült {M. Borodáčová felvétele — CSTK) Kommentáljuk j TEGNAP, MA, HOLNAP A Zscliíi (Želiezovce) Gép- és Traktorállomás pártalap szervezetének elnökétől, hallottam: „Holnap utánanézek, mit kellett tolna csinálni tegnap — mondogatták a szokott módon a brigádvezetók, a műhelyfonökök és a mesterek, míg egyszer gyűlést nem tartottunk, megvitattuk az ilyes-: fajta kijelentések lényegét. Azután döntöttünk: ilyet nem lehet, nem szabad mondani. Azóta nálunk megváltozott a szokás. Ezt kérdezzük egymástól: Mit csináltatok tegnap?*’ S ezzel a magyarázattal indokolta, mire alapozva merik vállalni: idei munkalervtik feladatait a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójának napjára, november 7-re teljesítik. Indoklása, magyarázata eszembe jutott, amikor az egyik járási ipari vállalat üzemi munkaértekezletén ezt hallottam: „A kereskedelem és üzemünk együttműködésének módosí­tására megérett a helyzet. A gyártmányaink iránti igény megérlelte az új kapcsolat értelmezését...“ Vártam, mi­kor mondja már ki az előadó a zseliciekhez hasonlóan megváltoztatjuk az eddigi szokást. Erre azonban nem ke­rült sor, csak szóvirágokat hallottam a „megérett“ hely­zetről. A ravasz szócska — megérett — eleve kizárta an nak a lehetőségét, hogy az üzem dolgozói helyesen értel­mezzék a tennivalókat:, a szállítmányok határidőre való összeállítása, legyártása gond, és ágy vált gonddá, hogy valaki elmulasztott valamit, tévedett, hanyag volt, nem fi­gyelt idejében a dolgára, s mindezen változtatni kell. Nem is szólt érdemben a tennivalókról senki sem a vi­ta során. Miért is szólt volna? A „megérett“ helyzetben majdcsak tesznek valamit a gondok enyhítésére, akik ten­ni kötelesek. Viszont a kommunisták, elsősorban ők, kötelesek cse-. lekedni! Mégpedig a korábbi, gondot teremtő, rossz szo­kások megváltoztatásával! A zselíziek esetében az önma­gukkal szembeni igényesség, a hatékonyabb munkára va­ló törekvés arra késztette a gép- és traktorállomás kom­munistáit, hogy az idővel, mint olyan tényezővel foglal­kozzanak, amely döntően hat a tervteljesítés alakulására. Olyan szemléletet, szokást alakítottak ki, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy a ma teendője a tegnap el nem végzett munka megállapítása lehessen. Ha a tegnapról van szó, jogos a számonkérés: Mit csináltál? Minden napnak megvan, és helyén van a jelentősége a tervteljesítés, az idő hasznosítása és célszerű felhasználása folyamatában. Vállalásuk pedig jelzi: okosan, jól gazdálkodnak a mun­kaidővel. Felismerték, hogy a korábbi helyzet megváltoztatása ér­dekében min, mit és hogyan kell változtatni, Erről van szó, erről a felismerésről. A tennivalók idő­rendi meghatározásáról. Ha csak azt halljuk, hogy „meg­érett’* a helyzet, ködbe vész, képlékeny semmivé, kitapint- hatatlan, scszínti tényezővé válik a jobbító szándék. Ha azonban megmondják, pontosan és munkahelyenként, hogy mai gondunkat milyen tegnapi mulasztás okozta, melyek a holnap követelményei, a jobbító szándék tettekre ösz­tönöz mindenkit. Ha arra gondolunk, hogy a CSKP KB legutóbbi, 14. ülé­sén a népgazdaság fejlesztésének fő feladataival foglal* kozva az előadó, Václav Hüla elvtárs is fontosnak tartot­ta az időt, mint tényezőt megemlíteni ezekkel a szavak­kal: „A fő irányvonal nem változik. Változik azonban a sürgősség foka, amellyel az életben, a mindennapos gya­korlatban érvényesítenünk kell ..akkor nyilvánvaló: va­lóba n megérett a helyzet a tennivalók időrendi meghatáro­zására. Persze, nomcsak ügy általában, szóvirágos értelme­zésben, hanem ahogyan a zseliziek cselekednek, megszab­va minden munkanapnak a feladatát, jelentőségét. És akkor bármely napon, tegnap, ma, vagy holnap meg­kérdezhetik tőlünk: Mit csináltál? HAJDÜ ANDRÄS PÁRTÉLET — PÁRTMUNKA ★ A Munkaérdemrend állami kitüntetést viselő Sládečkovcei Eísz három községre kiterje­dő határában 4900 hektár me­zőgazdasági területen gazdálko­dik. Jóllehet a múlt évi nyári viharok több mint 30 millió ko­rona kárt okoztak az ipari nö­vényekben és a gyümölcsösben, a közös gazdaság 78 millió ko­ronára növelte évi termelésé­nek értékét. Az eredmény an­nak köszönhető, hogy a szövet­kezet pártalapszervezetének kommunistái példamutatóan vé­gezték munkájukat, ami ösz­tönzőleg hatott a pártonkívüli dolgozókra is. Az alapszervezet februári taggyűlésén a jó mun­ka elismerésével párhuzamosan a hiányosságokat sem hallgat­ták el. Ezek a hiányosságok abban gyökereznek, hogy a pártmunkából nem minden kommunista veszi ki egyenlő mértékben a részét. Ezért a taggyűlés határozata egyértel­műen kimondta: a részlegeken működő pártcsoportokban egyé­nenként értékeljék, elemezzék a kommunisták tevékenységét, az erről szóló jelentést jóváha­gyásra terjesszék az áprilisi taggyűlés elé. ★ A komáromi (Komárno) járásban működő agitációs köz­pontok a területileg illetékes párta lapszervezetek segítségé­vel és irányításával végzik fe­lelős munkájukat. A legjobb eredményeket Marcellházán (Marcelová), Perbelén (Pri be­ta), a nemesócsai (Zemianska Ofča) ZDA cipőgyárban, az őgyallai (Hurbanovo) Sörgyár­ban és a bajcsi (Bajé) ÁG on mutathatják fel. ICta) 1980. II. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents