Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-26 / 48. szám, kedd

Február hagyatékához hűen 7Folytatás az 1. oldalról) gának tagjai, Miloslav Bodá, az SZLKP Központi Ellenőrző es Revíziós Bizottságának elnöke, az SZLKP KB osztályvezetői, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának alelnökei és mi­niszterei, a politikai pártok es az SZSZK Nemzeti Frontja tö- megszervezeteinek képviselői. A résztvevők közt voltak a párt veterán tagjai, a cseh­szlovák néphadsereg, a népi milícia, az SZSZK Belügyminisz- ÍÖPiumának képviselői, valamint társadalmi, gazdasági és kultu­rális életünk élen járó dolgo» •/ói. Megjelentek a bratislavai konzuláris hivatalok \ezetői és a szovjet hadsereg képviselői. Az ünnepi nagygyűlést, me­lyet az SZLKP Központi, Bra­tislavai Városi és Nyugat-szlo­vákiai Kerületi Bizottságai, az SZSZK Nemzeti Frontja Köz­ponti Bizottsága, a Szlovák Nemzeti Tanács, az SZSZK kor­mánya, az SZSZK Nemzeti Frontja városi és nyugat-szlová­kiai bizottsága rendezett a csehszlovák himnusz hangjaival nyitották meg. A 32 évvel ezelőtti forradaU mi eseményekről, melyek ha­zánkban a szocializmus építé­sének kezdetét jelentették, ün­nepi Beszédében Ignác Janák, az SZÍ,KP KB Elnökségének tag­ja, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára emlékezett meg. Utána az Internacionálé hangjai csendültek fel, majd a Sluk es a Technik együttesek énekkarai forradalmi dalokat adtak elő. |D. T.) JOSEF KORČÁK BESZÉDE '/Folytatás az 1. oldalról) éves terv őta a gazdasági prob­lémák jellege gyökeresen meg­változott, de ma is érvényes az az elv,' hogy a népgazdaság eredményeitől függ társadal­munk fejlődése, dolgozóink szo­ciális biztonsága. Csehszlová­kiának a Februári Győzelem után bekövetkezett gyors és sokoldalú fejlődése meggyő­zően bizonyítja a szocializmus előnyeit. Sikereinkből erőt és derűlátást merítünk. Komoly akadályokat küzdöttünk le, igé­nyes feladatokat oldottunk meg. Az utóbbi években alapvető változások következtek be a nemzetközi gazdasági életben. Feldolgozó ipari ország va­gyunk, a nyersanyagokat és az energiahordozókat egyre drá­gábban tudjuk csak beszerezni. Az ellenséges propaganda azt állítja, hogy megoldhatatlan helyzetbe kerültünk. Ez nem Így van, de szüntelenül javíta­ni kell munkánkat ahhoz, hogy szembenézzünk az új körülmé­nyekkel. Jelentős gazdasági tartalékaink vannak. Hasznosí­tásuk megköveteli a termelés nyersanyag-, energia- és anyag­igényességének csökkentését. A munkatermelékenység szintje még mindig nem felel meg a népgazdasági hatékonyság kö­vetelményei megszabta feltéte­leknek. A tartalékok kiaknázá­sának útját Ismerjük: minde­nekelőtt növelni kell a terme lés hatékonyságát és javítani a munka minőségét. Komoly po­litikai feladat ez, amelyre a XV. kongresszus óta rendkívül nagy gondot fordítunk. Több válla­lat munkaerőhiánnyal küszkö­dik. Szerintünk nem a munka­erő kevés, hanem sok termelési szakasznak túl sok a munka helye. További tartalékok van­nak a munkaidő jobb kihaszná­lásában is. Az 1Q81—85-ös ötéves terv és az 1990-ig terjedő távlati terv kidolgozása során egyre job­ban bebizonyosodik, hogy szá­mos fontos kérdést céltudato­san kell megoldani. Legfonto­sabb célunk, hogy megtartsuk és a gazdasági lehetőségektől függően tovább emeljük az életszínvonalat, erősítsük né­pünk szociális biztonságát. E problémák fokozott igénye­ket támasztanak az irányító munkával szemben. Erre a kér­désre a párt- és az állami szer­vek is nagy gondot fordítanak, amit az is bizonyít, hogy in­tézkedéseket foganatosítanak a népgazdasági irányítási rend­szer tökéletesítése érdekében. Ezek célja a népgazdaság tel­jesítőképességének növelése, a minőségi termelésre való ösz­tönzés, a tartalékok gazdasá­gosabb hasznosítása, a tudo­mányos-műszaki haladás fel- gyorsítása és népgazdaságunk exportképességének növelése. A Februári Győzelem egyik legfontosabb feltétele a párt és a nép egysége volt. A kom­munista párt differenciáltan tu­dott viszonyulni a lakosság kü­lönböző rétegeihez, az emberek érdeklődését és vágyait helyes irányba tudta befolyásolni. Feb­ruár örökségéért tovább folyik a küzdelem. Megpróbálják a reak­ciós hagyományokat feléleszte­ni olyanok, akiknek a nevét említeni sem érdemes. A fejlő­dés alátámasztotta, hogy azok, akik 1948-ban ellenforradalmi puccsot akartak, valamint az 1968—69-es válság antiszocia- lista erői és követői egy cso­portba tartoznak. Nemrég ezt még leplezni próbálták, ma már dicsekednek vele. Ennek a po­litikai küzdelemnek számos nemzetközi jelentőségű tanulsá­ga is van. Már megszoktuk a szocializmus ellenségeinek ha­ragját és rágalmait, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy je­lenlegi politikánk ellen anti­kon» műn isi a rágalomsorozatot indítanak. A februári események bebi­zonyították, hogy a forradalom fő kérdése mindig a hatalom kérdése. A munkásosztály tör­vényes, alkotmányos és parla­menti eszközökkel szerezte meg a hatalmat, és a reakció volt až, amely letért a törvé­nyesség útjáról, nyíltan meg­szegte a népi demokratikus ál­lam alapelveit, és kilépett a Nemzeti Frontból. Ezzel önma­gát száműzte országunk politi­kai életéből. A CSKP számított arra, hogy a reakció külföldi parancsot is követhet, és fegy­veres ellenforradalmat kezde­ményezhet. A párt vezetősége azzal is a helyzet magaslatán állott, hogy az erőpróba percé­ben sem veszítette szem elöl a forradalmi vívmányok védel­mét. £ forradalmi hagyományok szellemében munkásosztályunk ma is kiizd a fejlett szocializ­mus céljainak eléréséért. Ez kommunista pártunk és a szo­cialista állam minden szerve tevékenységének is az egyik legfontosabb célja. A Februári Győzelemből kommunista pár­tunk azt a tanulságot vonta le, hogy a legnagyobb érték a. bi­zalom, az adott szó megtartá­sa. A hatvanas évek végén be­következett válság egyik oka az volt, hogy a kitűzött prog­ramok nem voltak reálisak, és könnyelmű ígéreteket tettek. Ügyelünk arra, hogy ez ne is­métlődhessen meg. Nincs na­gyobb elismerés a kommunis­ták számára, mint az emberek meggyőződése: amit a párt megígér, azt meg is valósítja. Erre kötelez bennünket az új tagsági igazolvány. A haladás és a reakció, a szocializmus és a kapitalizmus harcának végeredményét a tör­ténelem előre meghatározta. De a Februári Győzelem óta meg­tett úton nemcsak győzelme­ket és sikereket értünk el. A szocialista fejlődés során is voltak nehéz és bonyolult idő­szakok. Nem mindenki értette meg, hogy előrehaladást csak szorgalmas munka, eszmei és erkölcsi egység árán érhetünk el. Nem véletlen, hogy azok hagyták cserben leggyakrabban a forradalmi mozgalmat, akik a világot rózsaszín szemüve­gen át nézték. A mi derűlátá­sunk szilárd alapokon nyug­szik. Minden akadály ellenére gyarapodik országunk gazdag­sága, fejlődnek a termelőerők, tökéletesednek a társadalmi kapcsolatok, emelkedik a kul­túra színvonala. A fejlett szocialista társada­lom építése megköveteli, hogy az életszínvonal emelkedése az elvtársi kapcsolatok megszilár­dulásához és a kultúráltabb élethez vezessen. Ez a folya­mat nem légüres térben zajlik, .ikadályozzák a nyárspolgári életmód maradványai, a közöm­bösség az eszmei és az erkölcsi értékek iránt. Ezért a Februári Győzelem hagyatékának szelle­mében arra törekszünk, hogy lekiizdjiik a múlt csökevényeit, továbbá a gazdaságosság hiá­nyát, a bürokráciát, a munka- fegyelem megsértését. Méltó módost (Tudósítónktól) **>• Banská Bystricán tegnap délelőtt Vla­dimír Pirosík, az SZLKP Közép­szlovákiai Kerületi Bizottságá­nak vezető titkára a kerületi szervek képviselői jelenlétében fogadta a 13 közép-szlovákiai járás párt- és állami küldöttsé­gét. A Februári Győzelem 32. évfordulója alkalmáMI a járá­sok vezetői átadták az ipari és mezőgazdasági vállalatok dol­gozóinak, valamint a tömeg­szervezetek tagjainak legújabb munkafelajánlásait. Hazánk fel­szabadulásának közelgő 35. év­fordulója köszöntésére Közép- Szlovákiában összesen csaknem 350 ezer egyéni és több mint 18 ezer csoportos kötelezett­ségvállalás született. Ezek együttes értéke meghaladja az ötmilliárd koronát, j —ly,— a vhíg képes megvédeni az enyhülési POLITIKA EREDMÉNYEIT ­beonyid Brezsnyev vólosztási beszédének visszhangéi |CSTK) — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, p Szovjetunió Legfelsőbb TanActa Elnöksége elnöke pinlpkjji választási beszédének továbbra is nagy figyelmet szentel a v<£» lágsajtó. A februári események nem­csak a csehszlovákiai hatalmi harc, hanem a nemzetközi osz­tály ha re fontos eseményei is voltak. Az Imperializmus mind­máig nem törődött beie veresé­gébe. Szinte nincs olyan béke­ellenes akció, melynek során ne hivatkoznának országunkra. A jelenlegi időszakban annak lehetünk tanúi, hogy az anti- kommunista erők igyekeznek megbontani a szocialista orszá­gok egységét és gyengíteni be­folyásukat a nemzetközi ese­mények alakulására. Ebben a helyzetben a CSKP osztály-, nemzeti és internacionalista kötelességének tartja, hogy szilárdítsa a szocialista közös­ség egységét a közös célokért vívott harcban. Néhány hete kezdődött el a XX. század utol­só ötödé. Míg századunk első , felében két világháború is pusztított, Európa már negye­dik évtizede békében él. Az im­perializmus ugyan nem vált békeszeretőbbé, de lehetőségei csökkentek. Ezzel szemben lé­nyegesen megnövekedett a szo­cialista közösség, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom s a fejlődő országok ereje. Éleződik a ka­pitalizmus általános válsága, összeomlik neokolonialista rendszere. Erre az imperializ­mus hadiipari komplexuma az erő pozíciójából folytatott ve­szélyes politikával, megfélemlí­téssel, bojkottokkal és szank­ciókkal akar válaszolni. Az utóbbi hetekben az afganisz­táni helyzetre hivatkoznak, pe­dig a tények azt mutatják, hogy nem a Szovjetunió, ha­nem éppen az amerikai impe­rializmus használta fel az af­ganisztáni helyzetet arra, hogy bomlassza az enyhülést. A békés élet iránti vágy mé-! lyen rögződött az emberek tu­datában. Erről a nehezen ki" harcolt perspektíváról a népek sohasem mondanak le. Az im­perializmus a nemzetközi lég­kör mérgezésére törekszik, két­ségbe vonja a békepolitika eredményeit, józan ész és tár­gyalások helyett kardot csörtet, feszültséget és bizonytalansá­got kelt. Ebben a légkörben hangzott el három napja Leonyid Brezs­nyev elvtárs beszéde, amelyben elvhííen és határozottan állást foglalt a szocialista nagyhata­lom, a hatalmas erővel és le­hetőségekkel rendelkező ország nevében. Olyan ország nevé­ben, amely szilárd és felelős külpolitikát folytat, amelyet nem lehet megfélemlíteni és provokálni, amely hűségét fe­jezte ki a békeprogram iránt. Ezt mondta: A háborús hiszté­ria és a lázas fegyverkezés doktrínájával szemben a béke és a nemzetközi biztonság doktrínáját helyezzük. Ez a bé­kefelhívás nagy visszhangra talált a világ közvéleményénél. Miközben megemlékezünk a Februári Győzelem 32. évfor­dulójáról, tudatosítjuk, mit je­lentett számunkra a Szovjet­unió felbecsülhetetlen értékű segítsége. Ezért a jövőben is a Szovjetunió hű barátja és meg­bízható szövetségese mara­dunk. A Rabotnyicseszko Gyelo, a Bolgár KP központi lapja meg­ái lapít ja, hogy Leonyid Brezs­nyev felfedte azokat az „érve­kéi“, amelyekre a jelenlegi szovjetellenes kampány során az imperialista, reakciós és hegemonista erők hivatkoznak. A lap az SZKP KR főtitkára beszédének azt a részét idézi, amelyben felszólította ezeket a köröket arra, hogv hagyjanak fel az afganisztáni belügyekbe való beavatkozással. A Népszabadság, hí MSZMP központi lapja a beszédnek azt a gondolalát emeli ki, hogy a világ a jelenlegi kedvezőtlen helyzet ellenére sem a háború felé halad, — ahogy azt a nyu­gati hírközlő eszközök állítják —, hanem képes megvédeni a hetvenes évek enyhülési politi­kájának az eredményeit. A lap meggyőződését fejezi ki, hogy Leonyid Brezsnyev beszéde kedvező és konstruktív vissz­hangra talál azokban az orsztfe goklNin, amelyek kópviseKJJ többé-kevésbé egy elértél todS Washington szovjeté! len« „megtorló“ intézkedései vei. A Neues Deutschland, NSZEP központi lapja azt tus# kinti Leonyid Brezsnyev beszéd de meghatározó jellemzőjének hogy az újból megerősített»: a Szovjetunió a nyugati, mire* denekelőtt Washington által erőltetett hidegháborús töreki vések ellenére következetesen folytatja a békét, a világ biz-1 tonságát és a szocializmust erősítő, a társadalmi haladást szolgáló politikáját. A francia sajtó nagy teret szentel a Brezsnyev beszéd azon részének, amely kilátásba helyezi a csapatok visszavoná-» sát arra az esetre, ha megszíw nik a külföldi beavatkozás min« den formája Afganisztán népe és kormánya ellen. KEGYELETTEL EMLÉKEZTEK A CSKP ÉS A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA MOZGALOM KIVÁLÓ SZEMÉLYISÉGEIRE /Folytatás az 1. oldalról) Azon a helyen, ahol a CSKP kiváló személyiségei, köztük Karol Smidke, Vladimír de­mentis, Ladislav Novomeský, Ľudovít Benada, František Ku­báé és Ondrej Klokoč alusszák örök álmukat, a csehszlovák néphadsereg és a népi milícia tagjai álltak díszőrséget. Áz Elesett forradalmárok in­dulójának kíséretében az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Front KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák kormány koszorúját elhelyezték: Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZLKP KB eiső titkára, Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlo­vák miniszterelnök, Miloslav Hru.škovič, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Ignác Janák, Elena Lit- vajová, Ľudovít Pezlár és Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagjai, Bohuš Trávníéek, az SZLKP KB Titkárságának, tagja, Miloslav Boda, az SZLKP, KERB elnöke, František Hag»« ra, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Fedor Gulla, a Szlo« vák Nemzeti Front KB a leírni* ke, valamint a Szlovák Nemzeti Frontba tömörült politikai pár* lok és társadalmi szervezetei képviselői. További koszorút helyeztek ei a szlovák főváros és a nvli­gáit-szlovákiai kerület párt- és állami szerveinek tisztségvi-í selői. Kegyelettel adóztak a kixin* munis ta és a munkásmozgalom kiváló tisztségviselői emléké»- nek a csehszlovák néphadse­reg, a népi milícia és a Szlo­vák Belügyminisztérium kül­döttségei. A koszorúzási ünnepség <iz Internacionál é hangjaival ért véget. Ignác Jenák beszéde 7Folytatás az 1. oldalról) is. Előrehaladásunk szempont­jából rendkívüli jelentősége van a KGST-tagállamokkal való sokoldalú tudományos és mű­szaki együttműködés, termelési kooperáció és szakosítás fej­lesztésének. I Ignác Janák elvtárs a továb­biakban szólt a fejlett szocia­lista társadalom építésének programjáról, amelyet a XIV. pártkongresszus tűzött ki, és a XV. pártkongresszus konkreti­zált. E program sikeres meg­valósításának köszönhetően tár­sadalmunk jelentős előrehala­dást ért el, és minőségileg ma­gasabb fejlettségi szintre ke­rült. I Az elmúlt 32 évben köztár­saságunkat támadták osztály­ellenségeink, igyekeztek gyen­gíteni nemzetközi helyzetét és befeketíteni népünk nagy szo­cialista művét, amely a Feb­ruári Győzelem hagyatékának eredménye. A burzsoá ideoló­giával vívott harcban rendkívül fontos, hogy dolgozóinkat fel­vértezzük az antikommunista és a szovjetellenes propagan­dával szemben, hogy tájékozód­ni tudjanak a jelenlegi kiéle­zett ideológiai harc kérdései­ben és a bonyolult nemzetközi helyzetben. Ismét meggyőződhetünk ar­ról, hogy az amerikai imperia­lizmusnak és más reakciós erőknek nem érdeke az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a kölcsönös bizalom és az együtt­működ és. Mindenáron gátolni igyekeznek a békés egymás mellett élést és n nemzetközi feszültség enyhülését. Az eny­hülés folyamata nem egyik napról a másikra és nem ön­magától jött létre. Ez a Szov­jetunió lenini kommunista párt­ja és személy szerint Leonyid II fins Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnöki« sokéves igényes és céltudatos béketörekvéseinek eredménye. Egyúttal közös sikere pártunk és államunk, a többi szocialis­ta ország és más békeszerető országok munkájának. Meggyőződésünk — hangsú­lyozta a továbbiakban Ignác Janák elvtárs —, hogy elkerül­hetetlen a szocializmus és a haladás győzelme a kapitaliz­mus fölött. Kudarcra van ítél­ve minden imperialista fenye­getés a Szovjetunió és szövet­ségesei ellen. Tudatosítjuk, hogy csak valmennyiünk alko­tó- és építőmunkájával, a szo­cialista közösség egységének és összetartásának erősítésevei járulhatunk hozzá a reális szo­cializmus és a béke erejének gyarapításához, A lenini béke­politika érvényesítése, a Szov­jetunióval és a többi testvéri országgal való barátság és együttműködés szilárdítása biz­tonságérzetet ad nemzeteink­nek a jelenben és a jövőben, garantálja szocialista fejlődé­sünket a Februári Győzelem hagyatékának szellemében. Beszédének végén Ignác Ja nák elvtárs kijelentette: „Az 1948 februárja óta megtett új történelmi út ismét alátámasz­totta a leninizmus általános érvényességéi. Csehszlovákia Kommunista Pártja a leniniz- mushoz hűen ki tudta dolgozni és meg tudta valósítani társa­dalmunk fejlesztésének mar­xista—leninista programját. E program és internacionalista jellege a munkásosztály és a többi dolgozó történelmi érdé kein alapul.“ 1948 februárja nemcsak leg­újabb kori történelmünk jelen tős mérföldköve, emlékezés a történelmi győzelemre, hanem a tanulságok tartós forrása a CSKP XV. kongresszusán elfo­gadott határozatok teljesítése és a fejlett szocialista társa dalom építése során. .

Next

/
Thumbnails
Contents