Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-25 / 47. szám, hétfő
A három Sztankovics A rimaszombati (Rimavská Sobota) Lokomotíva TE évzáró közgyűlésén asztaltársam három jókédélyű, jóvágású fiatalember. Tizenkilenc esztendejével Sanyi a rangidős. Markáns arcú, remek testi felépítésű legény, öt évvel ezelőtt kezdett el versenyszerűen birkózni, s fejlődése töretlenül ível felfelé. Máris tekintélyes éremgyfijteménnyel rendelkezik, közöttük két bronzzal, melyeket az országos bajnokságon szerzett kötött-, illetve szabadfogásban. A hirtelenszőke Pisti 18 esztendős. Laza izomzata, nagy fizikai ereje van, emellett rendkívüli erkölcsi-akarati tulajdonságokkal rendelkezik. Nem véletlenül kétszeres országos ifjúsági bajnok. Tizenhét éves fejszeriben felenged zárkózottságuk. — Azt hiszem, ma Pisti közöttünk a legnagyobb ígéret — bátorodik a témának Sanyi. — Ezt nemcsak országos bajnoki címei bizonyítják, hanem a nemzetközi Duna Kupán elért elmúlt évi diadala is. A legnagyobb hazai vetélytársain kívül itt híres NDK-beli, bolgár, magyar és jugoszláv versenyzők előtt szerzett győzelmet. Nem véletlenül élvezi á szakmai vezetés bizalmát. Egyesületünknek ő az első és egyetlen válogatott versenyzője. Bár vétélytársaí azt mondjak róla, hogy ő szinte mindent tud, amit egy élversenyzőnek tudnia keil, én mégis azt mondom: sok még a tanul- nivalója. Az elmúlt esztendő egyik csapatbajnoki találkozóA TJ Dunaj plavba Bratislava új birkózó találkozók lebonyolítására jel hódította el súlycsoportjának mindkét fogásnemében « büszke címet. A látszatra törékeny alkatú Tibor 15 esztendős, ám az első éve ifi korú versenyző máris bronzérmes a 42 kg-os, pehelykönnyű fiatalok súlycsoportjában. A három Sztankovics fivérrel való beszélgetés kissé nehézkesen indul. A puszta eredményeken kívül magukról vajmi keveset mondanak, nem kenyerük még a nyilatkozás. Ám amikor egymás erényeire és fogyatékosságaira terelődik a szó egyATLÉTA OLIMPIKONOK A kubai atléták már korába ban is kiemelkedő eredményeket értek el az olimpiákon, de a legnagyobb sikert az 1976-os montreali olimpia jelentette számukra, amikor Alberto Juan* torena aranyérmet szerzett a 400 és 800 méteres síkfutásban. Sajnos a kiváló sportoló jelon-- leg sérült. Kezelőorvosa szerint felgyógyulása hosszú időt vesz igénybe. A rendszeres edzéseket és a versenyzést is csak az idén kezdheti meg. Juantorenának, akit az egész világ csodált a montreali olimpián elért kiemelkedő győzelméért, óriási erőfeszítéseket kell tennie, hogy sikerét: Moszkvában megismételje. E cél érdekében először is teljesen meg kell gyógyulnia, vissza kell nyernie régi formáját és le kell győznie a 800 méteres mezőny új brit csillagát, Sebastian Coe-t. A másik kubai atléta reménység Silvio Leonard, aki a 100 és 200 méteres síkfutásban arathat győzelmet. Jelenleg mindkét távon esélyesnek látszik, mégis túl korai lenne biztos reményeket táplálni győzelmével kapcsolatban. A kubai 3 X 100-as váltó csapat, amennyiben sikerül a moszkvai olimpiáig a váltástechnikát javítaniuk, ugyancsak egy esetleges aranyérem reményével utazik Moszkvába. A nők közül az egyetlen reménység a gerelyvető Maria Caridad Colon. Ha tovább tökéletesíti technikáját, úgy ő is helyezésre számíthat a moszkvai olimpián. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) tornaterme, amely nemzet közi is nagyon alkalmai (Vojtlšek fölv.) ián például úgy szenvedett kétvállas vereséget, hogy már tetemes pontelőnye volt. De ő korán döntésre akarta vinni a dolgot, s a türelmetlenség a mi sportágunkban is kockázattal jár. A végén ő került két vállra, mert kissé lebecsülte ellenfele képességeit. Azt hiszem számára nagyon tanulságos volt ez a vereség. —- Tulajdonképpen nagyon sokat, köszönhetek Sanyinak —- veszi át a szót Pisti —, mert az én eredményeimben egy kicsit ott van az ő áldozatvállalása is. Én ugyanis csak a 64 kilós súlycsoportban versenyeztem az elmúlt idény során, de itthon már nem akadt számomra komoly edzőpartner még a ne- hézsúlyűak kozott sem. Csak Sanyi vállalta, hogy edzésről edzésre „puhítsam" vele a szőnyeget. Igaz, hogy ez neki is haszonnal járt, hiszen eredményei egyre javulnak. Tiborról, a 'családi birkózó- csapat benjáminjáról elmondották a bátyusok, hogy technikailag máris nagyon jó, s amióta komolyan veszi a birkózást, erőnléte is egyre javul. Biztos, hogy nem hoz szégyent rájuk ... A fiúk szorgalmáról, edzés- moráljáról az időközben megér kezett Krahulec Zoltán vezető edzőtől érdeklődöm: — Ha legalább öt ilyen „mesterhármasunk“ volna, mint a Sztankovics fiúk, akkor lenne igazán öröm az edző élete. Őket igazán nem kell biztatni, nógatni a foglalkozásokon, sőt néha az az érzésem, a szőnyegen túlzásba is viszik a „testvérháborút“. A tél folyamán sajnos nehéz helyzetbe került szakosztályunk. A spartakiád felkészülés miatt nincs állandó, az edzésanyag végrehajtását maradéktalanul biztosító tornatermünk. A nagy fagyok idején a fűtetlen helyiségben csak úgy tudunk edzeni, hogy előtte egy jó fél órát melegítőbe öltözve fociztunk. Az átizzadt tréningruhák perceken belül meg- keményekdtek a 6—8 fokos hidegekben. Megértettem azokat a szülőket, akik ilyen körülmények között nem engedték edzésre gyermekeiket Sztankovi- csékat sem kényszerítettem, de Ők egyetlen edzésről sem hiányoztak. Pisti, aki már válogatott kerettag, több ajánlatot is kapott Prievidzáról és Kassáról, s őszintén mondom, nem is tartanám vissza, hiszen nem egyszerűen egy ponterős versenyző elvesztéséről lenne szó... Két évig azonban még Rimaszombat- hoz köti szakiskolája, s addig mi minden feltételt igyekszünk neki biztosítani. Csakhát éppen az előbbiekben említettem, ezek meglehetősen mostohák a mi városunkban. Sanyi és Tibi később kezdték a birkózást, csiszolásra szorul harcmodoruk. Mindketten példamutatóan dolgoznak, s ennek előbb-utóbb eredménye lesz. Egy olimpiai sportágban élvonalba kerülni, s ott tartósan megmaradni, ez ma már nem csupán tehetség és szorgalom kérdése. Egyre növekszik a háttér, a család szerepe. A. rimaszombati birkózóreménységek szerencséje, hogy szüleik nemcsak megértik, hanem támogatják is törekvéseiket. Apjuk valamikor aktív vízilabdázó volt, a mama is elősegíti a maga módján a fiúk felkészülését. Hogy mást ne említsünk, a kitűnő koszttal például. Mert arról birkózókörökben is legendák keringenek, hogy nem ritka az olyan ebéd Szlankovicsék- nál, amikor három csirke tűnik el az asztalról szinte nyomtalanul. És persze a srácok egyelőre még nem kenyérkere- srők .., — A fiúk mindezt jól tudják, s a szülők és edzők gondoskodását jó eredményekkel akarják meghálálni. Idei nagy célkitűzéseik megfogalmazásában is érezhető a törekvés, a többre, jobbra vágyás; — Az idén valamennyien a szabadfogásra összpontosítunk — mondja Pisti, — Ráadásul én felsőbb súlycsoportban próbálok szerencsét. Az igaz. hogy fogyasztási gondjaim a-múltban sem voltak, de minek koplaljak fölöslegesen. A felsőbb súlycsoportban nyilván erősebb lesz a konkurrencia, de ez nem kese- in el. Úgy fogok dolgozni és élni, hogy ismét országos bajnok lehessek. E mondatokba sűrített elképzelésekből az is kiderül, hogy Sanyi és Tibi sem adják sokkal alább. Az idei országos seregszemléről érmekkel szeretnének hazatérni. Számukra egyelőre az ezüst is szépen csillogó fém. HACSI ATTILA Ä kerületi labdarúgás élvonalában Felsőpatony (Horná Potôň) labdarúgócsapata már két éve játszik a kerületi I. A-osztály déli csoportjában, ahol az őszi idényben a negyedik helyen végzett. A felsőpatonyiak e szép helyezése annál értékesebb, mert első ízben szerepelnek ilyen magas osztályban. Megtette hatását, hogy a csapat a nyár folyamán serlegmérkőzéseken készült fel az idényre. Általános megállapítás a duna- szerdahelyi járásban, hogy a járási székhely divíziós csapata után Felsőpatony rendelkezik a legjobb játékosokkal. Ez az egyesüíel jó pár éve játszott a kerületi I. B osztályban, ahol nagyon jó kollektívává kovácsolódott. A 70-es évek elején új edző vette át a csapat irányítását, Gödölle Béla, aki később a dunaszerdahelyi csapatot a divízióba segítette. Utána Sidó Ferenc vette át a csapat vezetését, s az őszi tizenöt bajnoki mérkőzésen ötvenszázalékos teljesítményt ért el az együttes. Érdekes, hogy a csapat idegen pályákon általában minimális arányú vereséget szenved, A szurkolók azt várják, hogy a megfelelő őszi teljesítmény után tavasszal még jobb következik. Az ifjúsági csapat is kitett magáért. A kerületi bajnokság I. B-osztályában két pont előnynyel áll az első helyen és reménye van a feljebbjutásra. A helyi diákcsapat is méltó a felnőttekhez, meg az ifjúságiakhoz. El kell gondolkodnunk afelett, hogy nálunk a labdarúgáson kívül más sportág nem mutat fel tevékenységet, legfeljebb a helyi AKI testnevelési óráin. Ez szervezés kérdése is, amit idén feltétlenül meg kell oldania a sportegyesület vezetőségének. A helyi efsz részéről meg volt és meg is van a támogatás, s a mérkőzésekre ingyen szállítják el a labdarúgókat. A támogatást legjobban úgy hálálhatják meg, hogyha a tavaszi idényben a dunaszerdahelyi járás labdarúgását még az őszi szintnél is jobban képviselik a nyugat-szlovákiai kerületben. FARKAS SÁNDOR Ennél több sikerre számítanak A búcsi testnevelési egyesület jelentős problémákkal küzdött tavaly. Vezetőséget elsősorban a tabdarúgócsapar gyenge szereplése lepte meg. A járási bajnokság II. B-osztályában tizenhat együttes közül a 13. helyet foglalja el, s ez az előző évek helytállásához viszonyítva kellemetlen meglepetés. A játékosoknál hiányoztak az igazi erkölcsi-akarati tulajdonságok, és az edzések látogatottsága sem volt megfelelő. A vezetőségnek menet közben kellett a kellemetlen helyzetbe jutott csapaton segítenie, új edzőt szerződtetett, Góri Sándor személyében, aki előbb a Spartak Komárno divíziós csapatának volt játékosa. Az ifjúsági csapat túltett a felnőtteken, a bajnokság hatodik helyét foglalja el. Az asztalitenisz-szakosztály 1978-ban még élénk tevékenységet fejtett ki, de tavaly már nem folytatta munkáját, pedig ehhez adva voltak a lehetőségek. A tagság aktívan kivette részét a társadalmi munkából, 510 órát dolgozott le különböző létesítmények építésénél. Hazánk felszabadítása 35. évfordulója tiszteletére további 600 óra ledolgozását vállalta. Az egyesület legközelebbi célja a. pálya füvesítése, a lelátók felújítása, és természetesen «z első csapattal való még sokoldalúbb foglalkozás. Az egyesület súlyt fektet a játékosok és a tagság politikai ne velésére. Már januárban megkezdte a futballcsapat a felkészülést a tavaszi idényre. Betervezték egyhetes táborozás létrehozását Paton, s ezt több előkészületi mérkőzés követi. A búcsi labdarúgók tavasszal feledtetni akarják az őszi mérsékelt teljesítményt. MARKÚ EMIL ADOTTAK A JÓ LEHETŐSÉGEK A „Szülök és gyermekeik“ spartakiád gyakorlat betanulása ör• szágszerte folyik. Több helyen egyelőre még akad javítanivaló, hogy a bemutatókon majd ez a szám mégint osztatlan elismerést arasson (CSTK fölv.) Évek óta jól dolgozik Mak- ranc (Mokrance) községben a helyi Družstevník sportegyesület. Az évzárón a sportegyesület elnöke nem ok nélkül állapította meg a következőket: „Az itteni sportolóknak jó lehetőséget biztosítottunk tevékenységükhöz. Még 1978-ban átadtuk az önsegéllyel felépült több célú sportcsarnokot. Ebben tornaterem, két tekepálya, asztalitenisz terem és az öltözők találhatók. Lelátóján 200 néző foglalhat helyet. A létesítmény építésénél szorgoskodtak a sportolók is, 5800 óra tevékenység mintegy 191000 korona értékben dicséri szorgalmukat.“ Az itteni sportolók felszabadulásunk 35. évforddulójának esztendejében is rangosan akarnak szerepelni. A sportolási lehetőséget ők is segítik tovább bővíteni. Megkezdik egy öltözővel ellátott edzőpálya építését, elkészül a • kazánház, a szauna, s mindezek értéke meghaladja a 300 000 koronát. Amint az idő megengedi, röplabdapálya készül, hogy tavasz- szal azon is kezdődhessenr-k pz edzések. Az iskola diákjai a spartakiád bemutatókra készülődnek. A különböző hulladékanyagok gyűjtésében is je. sker’ íek a sportolók. Tavaly 500 kg vasat, 600 kg papírt gyűjtöttek, idén 5000 kilónyi hulladék vasat szeretnének gyűjteni A makranci sportegyesület példát mutat a község fiataljainak az úgynevezett sportnapok megrendezésében, de a társadalmi munkában is. A fiatalok szívesen sportolnak, de a sportegyesület vezetőségének véleménye szerint nem veszik ki elég aktívan részüket a társadalmi munkából, pedig az egyesület tagjai között több olyan sportolót találhatunk, akiket mindenképpen követendő például lehet állítani az ifjúság elé. FARKAS ROZSA Ketten az I. labdarúgó-liga játékosai közül. Balról Dobiás es Gal- Us. Az előbbi több poszton újra döngeti a válogatottság kapu/át, az utóbbi még nem érte el újra azt a szintet, amely a válogatott- jelöltségre ismét alkalmassá tenné ( Vojtíšek felv.)
