Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-22 / 45. szám, péntek
Kollektív felelősséggel A NEHÉZ FELTÉTELEK ELLENÉRE Az üzemi pártmunka közvetve vagy közvetlenül mindennel Összefügg, ami egy üzemben történik. A kommunistáknak részük van a tömegpolitikai tevékenységben, a munkakezdeményezés fokozásában, a szó* cialista munkabrigád-mozgalom fellendítésében, a minőség javításában, a termelési-gazdasági eredmények elérésében. A Bra- tislava-Dúbravka-í Szlovák Műszaki Üveggyárban is ilyen sokoldalú a pártmunka, melynek részleteiről Básti Gyulával, az üzemi pártbizottság elnökével beszélgettünk. Básti elvtárs 1975-től áll a jelenleg 187 kommunista munkáját összehangoló üzemi pártbizottság élén. Előtte — 1973-tól >— a termelési részleg alapszervezetének elnöke volt. Az üzemnek 1100 alkalmazottja van, vagyis a dolgozóknak a 17 százaléka tagja a kommunista pártnak. Az üzem három aiapszervezeté- nek 60 nő tagja van. A dolgozóknak csaknem a fele nő. Az üzemben három alapszervezet és 14 pártcsoport tevékenykedik. Ottjártunkkor Básti elvtárs éppen az üzemi párt- bizottság délutánra összehívott ülésének anyaga felett töpren* gett. — Mai fő napirendi pontunk a műszaki fejlesztés tavalyi eredményeinek értékelése, illetve az ez évi műszaki fejlesztési terv teljesítését szolgáló intézkedések megtárgyalása. A mai beszámolót a párt- bizottság ülésén a műszaki osztály vezetője tartja, Pártbizottságunk ülésére csaknem minden alkalommal meghívjuk a vállalat igazgatóját is. Ö 1978-tól irányítja az üzemet. Az üzemi pártbizottság és az üzem gazdasági vezetősége, illetve igazgatója között igen szoros a kapcsolat. Minden fontos kérdésben együttműködünk. A párt- ős a gazdasági vezetéssel kapcsolatban Básti Gyula fontosnak tartja megjegyezni: — Természetesen a pártmunka nem helyettesítheti és nem is helyettesíti a gazdasági vezetés munkáját. Én például gazdasági tisztségemet tekintve önálló ellenőr vagyok. Egyik alkalommal a dolgozók érkezését ellenőriztem, és egyesek azt hitték, hogy azt pártelnöki tisztségemből eredően teszem, s rossz néven vették. Ez a példa is bizonyítja, hogy a párt nem helyettesítheti a gazdasági vezetést. Viszont a pártmunkát igyekszünk összekötni a feladatok teljesítésével. Ezt tettük a tagkönyvcse- rét megelőző beszélgetéseken is. — Vagyis, ha jól értem, igyekeznek kamatoztatni a beszélgetéseken elhangzott hasznos észrevételeket. — Pontosan erről van szó — mondja. — Például többen is szorgalmazták a termelési értekezletek rendszeresítését. Ez lehetővé tenné, hogy a dolgozók idejében választ kapjanak felvetett kérdéseikre. Arra is rámutattak az észrevételek, hogy nem mindegyik pártcsoport dolgozik elég önállóan, illetve, nem mindegyik csoport végez jó munkát. Továbbá arra, hogy az alapszervezetek párt- bizottságainak és a pártcsoportoknak a kapcsolata nem minden esetben kielégítő. Ez persze összefügg azzal, hogy üzemünkben folyamatos a termelés. Éppen ezért örvendetes, hogy az utóbbi időben a műszakokban dolgozó kommunisták egyre inkább bekapcsolódnak munkahelyük gondjainak megoldásába, például a minőség javításába. A beszélgetések során elhangzott észrevételek közül még kiemelném azokat, melyek a párttagok és a pár- tonkívüliek kapcsolatának további elmélyítését szorgalmazták. Hogy milyen nagy mértékben igyekeztünk kihasználni a tagkünyvcserét az aktivitás fokozására, azt az is bizonyítja, hogy hat személy esetében nem javasoltuk az új igazolvány kiadását. Következetességünket alapszervezeteink tagjai elégedettséggel nyugtázták. A feladatok kijelölésénél egyebek közt azt .vettük figyelembe, ki milyen tisztséget lát el lakóhelyén. Ezzel a feladatok egyenletes elosztására törekedtünk. Amikor a termelést feladatokra terelődik a szó, Básti elvtárs felsóhajt: — Az 1979-es esztendő volt a legnehezebb a gyár tizennégy éves történetében. Tavalyi tervünk a termelés 23 százalékos növelését irányozta elő, vagyis 53 és fél millió korona értékben kellett túlszárnyalnunk előző évi tervünket. Ezt kizárólag a munkatermelékenység ^növelésével kellett elérnünk, hiszen a kapacitás nem növekedett, hanem csökkent. Hat üvegolvasztő kemence nagyjavítása száznapos kiesést jelentett. Ráadásul az új termékünk gyártásához szükséges üvegszövetet mintegy féléves késéssel kaptuk meg a trnavai Skloplast vállalattól. Gondjainkat az is gyarapította, hogy a külföldi megrendelések teljesítése érdekében egy hazai vállalattól kellett megvásárolni azokat az üvegcsöveket, melyeket korábban magunk gyártottunk. Hogyan oldották meg végül gondjaikat? — Az üzemi pártbizottság az SZLKP Központi Bizottságához fordult segítségért. Az illetékes minisztérium és a vezérigazgatóságunk feladatul kapta egy konszolidációs program kidolgozását üzemünk számára, ami már meg is történt. Ez a program csupán 1981-től jelent megoldást számunkra, vagyis erre az évre megmaradtak problémáink. Sőt, részben még gyarapodtak is, hiszen 1979-hez viszonyítva 30 százalékkal kell növelnünk a termelést. Az üzemi pártbizottság éppen most készíti elő az idei gazdasági tervvel kapcsolatos állásfoglalását, melyben kérik a felsőbb párt- és gazdasági vezetést, hogy járuljanak hozzá feltételeik javításához. Az üzem gondjaival Básti elvtárs részle tesen foglalkozott abban a felszólalásában is, melyet a IV. bratislavai városkerület plénu mának ülésén mondott el. — Említette, hogy tavaly egy új termék gyártását kezdték meg. Milyen termékről van szó? — Az IZOMAT nevű hang- szigetelő anyagról, melyet a Mladá Boleslav-i Autógyárnak termői Link. A gyár korábban a hang- és rezgéstompító anyagot külföldről szerezte be. Ez az anyag igen jó tulajdonságokkal rendelkezik, s nagyon széles körben felhasználható. Többek közt az építkezéseknél is. A régebbi típusú magángépkocsik tulajdonosai igényeinek a kielégítésére is gondoltunk. Az építkezési anyagokat árusító telepeken megvehetik az IZOMAT-ot, s hangszigetelhetik autójuk motorházát. Ugyanott papírból készült sablont is kapnak az áruhoz, melynek alapján az egyes kocsitípusokhoz sajátkezűleg kivágható a ragasztással rögzíthető anyag. Az üzem életét az új termék döntően befolyásolhatja, hiszen felhasználása igen széles körűnek mutatkozik. Ahhoz azonban, hogy a felsorolt gondok megoldódjanak, a belső tartalékok feltárása is elengedhetetlen, Ezek közül a pártelnök elsősorban a pártmunka és a gazdasági irányítás tökéletesítését említi, továbbá számos vezető dolgozó öntudatosságának növelését. Rámutatnak a belső tartalékokra a pártalapszervezetek februári taggyűlései is, melyek jóváhagyják a CSKP KB 14. plenáris ülése helyi viszonyokra lebontott anyagát. A februári taggyűlésekre a hónap második felében kerül sor. Mindent egybevetve milyenek a kilátásaik? — kérdeztük végül Básti elvtársat. — A felsorolt objektív nehézségek ellenére a gyár dolgozói a termelés gazdaságosságát egyre fokozzák, amit különösen 1979 harfnadik negyedévének eredményei tanúsítanak. Az üzem kommunistáira és minden dolgozójára óriási feladatok várnak. Mégis vallom, hogy ha minden egyes dolgozó komolyan veszi feladatait, akkor tervünket teljesítjük. Kollektív felelősségre van szükség, a takarítónőtől az igazgatóig mindenki felelősségére. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor derűlátóak lehetünk — mondta beszélgetésünk végén Básti Gyula, az üzemi pártbizottság elnöke. FÜLOP IMRE az Ígérethez hűen 19U0. 22. A minőség nem kizárólag tárgyi kategória. A javak, a termékek, a gyártmányok és készítmények minősége emberi színvonal is. Jelzője a munkát irányító vezetők és a munkát végzők felkészültségének. Sőt: erkölcsi magatartásának, méltóságának is. Pártunk központi bizottságának határozata a népgazdaságfejlesztés 1980. évi fő feladatairól többek között éppen a minőség érdekében sürgeti: „A pártszerveknek és -szervezeteknek a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetések gazdag tapasztalatait és tanulságait a párt aktivitásának további fokozására kell felhasználniuk.“ Erről van szó napjainkban, miután átvettük az új tagkönyveket, a saját munkahelyünkre vonatkozó feladatokat megismertük, megvitattuk, és ígéretet tettünk: kommunistához méltóan fogunk dolgozni, élni. Erről van szó, az aktivitás fokozásáról és ezáltal a minőségért való küzdelemről. A fejlődés örök parancsa az állandó készenlét, a feladatok hiánytalan teljesítése, a kitűzött célok elérése, a mérce folytonos emelése. Aligha akad kommunista, aki ezzel ne értene egyet. A minőség azonban sem a termelésben, sem a politikai és pártmunkában nem valamiféle távoli cél, hanem pártunk, munkásosztályunk, társadalmunk jelen idejű érdeke. Tenni, cselekedni kell érte. Aki eltompul munkája sokoldalú összefüggéseivel szemben, aki elveszti lelkesedését, versenyszellemét, nemcsak munkahelyének falain holül válik minőségellenessé, hanem az életben is. Jóhiszeműen, engedékenyen nem elégedhetünk meg a középszerrel, mert a következetes igényességről való lemondás a kapkodáshoz, az ígérgetésekhez, a megalapozatlan magyarázga- tásokhoz, a selejthez vezet. Elsősorban nekünk, önmagunkkal szemben kell igényeseknek lennünk. Nekünk, kommunis táknak kell tennünk, cselekednünk. Ahogyan arra figyelmeztet is a Központi Bizottság előbb említett határozata ezekkel a szavakkal: „Törődjenek minden munkahelyen a terv lebontásával, szervezzék meg a mennyiségi és minőségi mutatók átfogó teljesítéséért vívott mindennapos küzdelmet, mutassanak példát a fegyelem, a rend megszilárdításában és megkövetelésében.“ Erre tettünk ígéretet, amikor átvettük az új tagsági igazolványokat. Erre az erkölcsi magatartásra. A tudományos műszaki forradalom térhódítása a szocialista tervgazdálkodás tapasztalataival párosulva időről időre egyre igényesebb elkép- zeléseket rögzít, s úgy állítja elénk az új feladatokat, amelyek a mind alaposabban kidolgozott koncepciók és módszerek alapján megoldhatók. Ismertek előttünk azok a tényezők, melyek lehetővé teszik a célok elérését. És nemcsak általában, hanem munkahelyenként. A januári és februári taggyűlésen a részleteket is megismertük. Tudjuk már, hogy most az új tag sági igazolvány átvételekor tett ígéret megtartása dönt. A minőség ugyanis mindennapi fegyelem kérdése, hűség önmagunk korábbi ígéretéhez. És ha megvalósul, testet ölt, bennünket szolgál, örömünkre valósul meg, életünk szép élményeit gyarapítja. HAJO0 ANDRÁS A KÉP MUMUS FHBKlKEIIfffll Könyv a kulturális élet pártirányításáról A fejlett szocialista társadalom építése szükségszerűen együtt jár a szocialista tudat és életmód további fejlesztésével. Ebben a kultúra sajátos eszközeivel fontos szerepei tölt be. Pártunk politikájához szervesen hozzátartozik a kulturális forradalom következetes megvalósítása, a lakosság műveltségé nek állandó növelése és az ehhez szükséges feltételek biztosítása. A kulturális élet fejlődésével és fejlesztésének időszerű kérdéseivel foglalkozik dr. Štefan Paluda öt fejezetből álló köny ve, amely a közelmúltban jelent meg a Pravda kiadó gondozásában. A szerző a bevezetőben kiemeli, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a kulturális élet irányításában — a marxizmus —leninizmus elveit érvényesítve — mindig arra törekedett, hogy mind teljesebb összhangot teremtsen a politika és a kultúra között, hogy a kulturális politika szerves része legyen a párt általános politikájának. Ezt bizonyítja, hogy valamennyi pártkongresszuson nagy súllyal szerepeltek a kulturális kérdések. A kulturális kérdésekkel való rendszeres foglalkozás a szocialista forradalom után egyre inkább a pártmunka szer- vés részévé vált. A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében a szocialista társadalomnak mélyebb törvényszerűsége fejeződik ki. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus építésének egész folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól. Ennek további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében. A szerző a kulturális politika fogalma alatt nemcsak és nem is elsősorban a művészettel, irodalommal való foglalkozást érti, hanem a művelődés egészét. A szocialista kulturális politika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szocialista kulturális forradalom összetevőit vizsgálva a szerző emlékeztet azokra is, akik a maguk történelmi feltételei közt kapcsoltak össze a társadalmi haladás és a nép művelődésének ügyét. Kiemeli azt a kulturális nevelőnninkót, amelyet a munkásmozgalom a két világháború között végzett és amelyet a., marxista és baloldali, a népet szerető értelmiség legjobbjai támogattak. Elemzi a felszabadulás és a szocialista forradalom utáni időszakot, hangsúlyozva, hogy milyen óriási lendülettel Indult meg a volt uralkodó osztályok kulturális kiváltságainak felszámolása, hogy gyökeresen átalakult az ország oktatásügye, munkások, parasztok tízezrei szerezték meg a műveltséget. Oj szocialista értelmiség született. A korábbi elmaradottsághoz' képest szinte robbanásszerű volt a tömegeknek az emberi kultúra és a saját nemzeti kultúrája értékeivel való találkozása. Mindezt a politikai-társa- dalmi átalakulás tette lehetővé és ezen belül az, hogy állami kézbe került a kulturális intézményrendszer. A szocializmus alapjainak lerakását követő politikai, társadalmi, gazdasági fejlődés, az életszínvonal- emelkedés jelentősen javította a művelődés és a művelődök anyagi feltételeit. Szocialista közéletünk és közösségi életünk fejlődése nemcsak a tömegek aktivitásának kibontakoztatásához járult hozzá, de meghozta a véleménynyilvánításhoz szükséges műveltség, látókör, magatartás, kifejezőkészség kultúrájának növekevő igényét is. Tudjuk, hogy a szocialista társadalomban az anyagi javak gyarapítása nem lehet egyetlen cél. Eszköz ez a nép kulturális felemelkedéséhez, s egyben a tartalmasabb, gazdagabb élet megteremtését és a személyiség egyre sokoldalúbb fejlesztését hivatott szolgálni. S a kulturális forradalom feladata éppen abban van, hogy hozzá láruljon e szocialista cél eléré^é^ez, lw>gy az anyagi javakkal párhuzamosan a kulturális javakból is mind több ember számára tudjunk mind jobbat és jobban biztosítani. A párt művelődéspolitikája az egész dolgozó nép alkotó erejének kibontakoztatá sát, szocialista tudatosságát, kultúráját szolgálja. A CSKP 1948 februárját kö ~ vetően hozzálátott tehát a kultúra demokratizálásához. A kibontakozó kulturális forradalom jelentős eredményeket ért el az egységes általános iskolai rendszer kiépítésétől kezdve a tartalmában és méreteiben megváltozott könyvkiadásig, sajtópolitikáig. Ezeket a vívmányokat azok a torzulások sem számolták fel, amelyeket a dogmatikus tendenciák, vagv a szocialista rendet fenyegető jobboldali nézetek okoztak az értékszemléletben. A válságos évek utáni konszolidáció, a szocializmus meg0 kultúrnej politike KSČ áTIÍIWS ľAkl IM erősödése hazánkban, s ezen belül a kultúra, a közművelődés színvonalának emelkedése az elmúlt évtizedben a párt XIV. kongresszusán elfogadott határozatok fő vonalának helyességét, hosszú távú érvényességét igazolják. E rövid méltatásban nincs mód arra, bogy áttekintsük e korszak teljes művelődési, művészeti előrehaladását. Erre a szerző sem vállalkozhatott a publikáció terjedelmére való tekintettel, Elvitathatatlanul megái lapíthatjuk azonban, hogy az elmúlt évtizedben megnövekedett az irodalom, a képzőművészet, a színház, a zene és a film társadalmi megbecsültsége, s művészeti életünk aktívan részt vesz a közművelődés feladatainak megvalósításában, keresve- találva változatos formákat, megoldásokat. A társadalmi valóság gazdagodásától ösztönözve a szocialista törekvések a művészi változatok többféleségében szólalnak meg. A szocialista életmód fejlődése, a szabadidő növekedés* kapcsán a szerző hangsúlyozza, hogy a művelődés- és művészetpolitikában tudatosítanunk kell, hogy társadalmunk egyre úiabb és újabb kulturális igényeinek csak akkor tudunk eleget ren- ni, ha megfelelő módon tudjuk támogatni, illetve kielégíteni a közösség művészet iránti növekvő érdeklődését, ha az alkotók és a kritikusok tevékenysége egyaránt az új, szociális ta értékek létrejöttét ösztönzi. Fontos tovább, hogy a szocialista fejlődés mai szakaszában kritikusabban vegyük számba művelődéspolitikai gyakorlatunkat. A kultúrának egyre rá guló lehetőségei nyílnak de ezzel egyben megnövekszik a kultúrát alkotók és irányítóit felelőssége is. S e felelősség érvényesülésének feltétele volt és marad, hogy az alapverő elvi kérdésekben állásporrunk érthető és világos legyen Azokat az elveket, amelyek társadalmi-politikai gyakorlatunkat vezérlik, még fokozottabb mértékben kell munkánk középpontjába állítani. Mert hisz tudjuk és ismételten tudatosítjuk, hogy népünk szocialista öntu datának, esztétikai ízlésének gazdagításában csak a magas színvonalú, hatóképes szocialista kulturális érték érvénye sülhet. Az itt röviden ismertetett publikáció hasznos, tanulságos elméleti és gyakorlati kulturális munka szempontjából egyaránt, s melyet ajánlatos lenne magyar, nyelven is kindni DR. GYÖRGY ISTVÁN
