Új Szó, 1980. február (33. évfolyam, 27-51. szám)

1980-02-16 / 40. szám, szombat

TŰKElETESlTiM AZ IRÁNYÍTÁST

Mines elég munkaerő |f|

Mi a gazdasági vezetés feladata?

Jozef Balázik

Zvara István

Pereszlényi Géza

(A szerző felvételei]

IDŐS KOMMUNISTÁK A MÚLTRÓL ÉS A JELENRŐL

jugég a tél fehér csendjében l¥l álmodik a táj. Az útszé- !i jegenyéken varjak gubbasztanak. A nagy fehérségből fel- íelszürkül egy-egy major. Zse- lizt (Želiezovce), ezt a hangulatos kis mezővárost, fél tucatnál több major veszi körül. Többségük a hajdani birtokos, gróf Eszterházy családtagjainak keresztnevét viseli még ma Is: Karolina major Rozina major, Sándor major, Albert major. A Zseliz környéki uradalmi gazdálkodás sok cselédet igényelt. A cselédek közös konyhás, egyszobás hosszú majorokban laktak. Utódaik a szá- zadforduló után meghatározó szerepet játszottak a környék munkásmozgalmában. Zselizen már a húszas évek elején erős szervezete volt a kommunista pártnak. Nagyon sok cseléd lépett be a pártba. Sajnos, az egykori alapító tagok közül már kevesen élnek, a fiaik is mind nyugdíjasok. Ezek közül kerestem fel hármat, s faggattam őket a múltról, s arról, hogyan élnek ma, mivel telnek a napjaik. A hosszú majori házak helyén azóta újak épültek, új szokásokkal, új élettel. A inúlt csak halványan él már az emlékekben, nem is szívesen emlékeznek rá.

— Jobb azt elfelejteni — mondta a 65 éves /öze/ Bálázik bácsi, aki Üjmajoron lakik, — Én 1922-ben kerültem ide szolgának egy gazdag morva kolónistához. Húsz tehenet és tíz lovat gondoztam. Nehéz volt nagyon, 16 órát is dolgoztam egy nap. Három év múlva elszegődtem én is kommenciős cselédnek a Rozina majorba. Tíz gyereket neveltünk fel. Ma nagyon boldog nagyapa vagyok, 22 unokám van, s nekik már mindenre jut.

Agneša asszony, a felesége, « heverőn ül, tollat foszt.

— A múlt, a múlt — ismételgeti csendesen magában. — Elmúlt, hagyjuk nyugodni. A jelen az más, bár akad gond ma is bőven, de ezek már más természetű gondok Az unokákról kell gondoskodni, nevelni, taníttatni őket, hogy nekik még könnyebb legyen, mint a szüleiknek volt. 1350 korona nyugdíjat kapunk ketten. Tartok baromfit, libát, kacsái, a kiskertben megterem a zöldség, sose legyen ennél rosszabb. Látja, ezt a tollat már az idősebb unokámnak gyűjtöm, szeretnék legalább mindegyiknek egy párnára valót adni.

Feűll, s a hófehér tollat egy vászonzsákba rakja. Nézem a gondokban megószült házaspárt. Tíz gyereket neveltek fel. Ma már mind kiröppent a családi fészek melegéből. Egyedül maradtak. A férj még dolgozik. Éjjeliőr az állami gazdaságban.

— Nem magunk végett vállaltam az éjjeliőrséget. Mi, amit kapunk, abból szerényen megélünk. De az unokák, nekik veszünk ezt-azt, s milyen boldogok, ha kapnak valamit. Mi már csak értük és nekik élünk.

Amikor elbúcsúzom, mind a ketten kikísérnek egészen a kiskapuig. Még megmutatják, merre jutunk el leghamarabb Rozina majorba. Itt él, egy szintén új állami lakásban a 72 éves Zvara István, ő hetvenéves korig dolgozott. Amikor megálltunk a háza előtt, a felesége kint állt a kiskapuban. A férjét várta, kenyérért ment a szomszéd faluba.

— ö a beszerző, nekem már fájnak a lábaim, nehéz kimozdulni a házból —■ mondta, az tán befelé invitált.

Még le sem ültünk, amikor Zvara bácsi betoppant. Magas piros arcú ember. 12 éves volt. amikor elszegődött kisbéresnek, háromnegyedrész kommencióért Az apja ib cseléderaber volt, öten voltak testvérek, így neki, a legidősebb testvérnek is hamar el kellett szegődnie cselédnek. Meg csak tizennyolc éves, amikor 1926-ban belép n kommunista pártba.

— Furtnda bácsi szervezett be engem is a partba. Biciklin vagy gyalog jártunk be este Zselizre a gyűlésekre. Volt úgy, hogy havonta háromszor is gyü- léseztünk. fígyszer valaki elárult bennünket, s este rajtunk ütöttek a csendőrök. Nekem sikerült eltűnnöm. Akit elkaptak, azt bekísérték a fogházba, ültek vagy két hetet,-néhányu- kat vissza se vették munkába, köztük volt az édesapám is, mert ő is kommunista volt. Ki hiszi ma már el a fiatalok közül, hogy ilyen élet is volt. Egyszer engem is el akart bocsátani az úr Aztán mégis maradtam, mert amúgy én jó munkás voltam, erőm is volt és szerettem dolgozni, hát meggondolta magát.

Feláll, s azt mondja, menjek csak ki vele. Kint az udvar egyik szögletében dróthálós ketrecek állnak. Bennük kerek, fényes szemű nyúlak.

— Ötven darab nyulat tartok. Ez az én hobbym. A télire való szénát az árokpartokon gyűjtöm össze nekik, úgy is ott öregedne el, így legalább haszon van belőle.

— Jut-e eladásra is?

— Nem adok én el ezekből csak egynéhányat. Szeretjük a nyúlhúst, hát az asszony megfőzi, megsüti, a gyerekeknek is adunk, ők ts szívesen megeszik a nyúlpörköltet. Ez meg itt a kiskert, megterem benne minden olyan zöldségféle, ami szükséges a háztartásban. Van egy fóliasátram is, retket, salátát termelek benne. De azt is csak fogyasztásra, magunknak, meg a gyerekeknek. Az egyik fiam itt lakik velem, jól járok vele, mert sokat segít.

— Ilyenkor télen, hogyan telik el egy nap?

— Akad mindig tennivaló. Holnap fát fogunk fűrészelni. Minden második nap bemegyek Zselizre bevásárolni, azzal is elmegyen két-három óra. Átnézem az Oj Szót, meghallgatom a híreket. Érdeke) most is nagyon, hogy mi történik a világban. Az bizony forrong megint. Ügy látszik, egyesek még nem tanultak eleget a történelemből.

Amikor a politikára terelődik a szó, fellobbant benne újra a régi forradalmár lángja, hangja sokkal keményebb, s tekintete izzóbb lett Ez a kép maradt meg bennem róla. Búcsúztunk, s mentem tovább,

hogy felkeressem Pereszlényi Gézát. Ő is nyugdíjas kommunista. Kissallőn lakik egy régi, szerény falusi házban. Alkonyra hajlott az idő, amikor bekopogtam hozzájuk. Felesége a vaskályha mellett ült, melengette meggémberedett tagjait, s ezt mondta szabadkoz va:

— Ne haragudjon, hogy nem állok fel. Nagyon átvágott a hideg széi, egész nap a szőlőben voltam, most metszünk. Kell egy fél óra is, míg átmelegszem.

— Ö még nem nyugdíjjogosult, hát eljár dolgozni. Kell a pénz, négy gyerek van, három fiú és egy lány, segíteni kell néha őket is. A fiaim is mind párttagok. Igen jo gyerekek, boldog vagyok, hogy ilyenek. Gyakran meglátogatnak — mondta az édesapa. Aztán a saját gyerekkoráról beszél. Tizennégy évesen szegődött el szolgának a kissallői nagygazdákhoz. Három évi szolgálat után beálit ő is uradalmi cselédnek. Tagja volt a Vörös Szakszervezetnek és az Ifjú Kommunisták Szövetségének. A felszabadulás utáni években munkásként dolgozott a zvolení Bučina üzemben. Az ötvenes években telepedett le Kissal- lón, s több mint egy évtizedig volt a hnb titkára. Ma ő a helyi pártszervezet elnöke.

— Ha az erőm és az egészségem engedi, eljárok én is az állami gazdaságba dolgozni, amúgy én végzem el a házi munkát. Van egy hízócskám, a hét végén vágjuk le. Már megírtam a gyerekeimnek, hogy szombatra legyenek itt. Ilyenkor mindig összejön a család.

— A gyerekekért, mi is csak értük hajtjuk magunkat. — mondta most már egy kicsit vidámabban a felesége.

P

ereszlényiek mindketten egy helyen dolgoztak. A férfi öt éve nyugdíjas, így ő már csak ritkábban jár el a szőlőbe dolgozni. A nyugdíja 1250 korona, a felesége megkeresi az 1600—1800 koronát havonta. Magukra csak keveset költenek, inkább a gyerekek között osztják szét a pénzt.

— Ök már ne erezzenek hiányt semmiben — mondták elégedett hangon. Mert lehet e valóban nagyobb öröme, boldogsága egy szülőnek annál, ha gyerekeinek adhat? S az öreg, veterán kommunistának, hogy még mindig cselekvő részese lehet a társadalomnak, amelynek létrejöttéért nem keveseb bet: az életét tette kockára.

TÖRÖK ELEMÉR

Két alkalommal, o járősi pártbizottság ülésén, majd taggyűlésen hallgattam végig Hajdú Gábur mérnöknek, az AG- ROSTROJ komáromi (Komárno) üzem pártaktivistájának felszólalását. Mind a kétszer azzal kezdte, hogy idézte Václav Hüla elvtársnak a CSKP KB 14. ülésén elhangzott megállapítását: „A gépipari termelés 5,8 százalékkal növekszik, s a terv számol azzal, hogy a gépipari gyártmányok kivitele 10 százalékkal lesz nagyobb, a hazai árualapokba 5,2 százalékkal több gépipari termék kerül. Gépiparunk számos sikert ért el, de munkájában továbbra is néhány komoly fogyatékosság nyilvánul még. Sok még a kiaknázatlan tartalék és lehetőség.“

Amikor beszélgetünk. így indokol:

— Az említett megállapítás ránk is vonatkozik. Főleg ami

a tartalékokat és lehetőségeket illeti. Fogyatékosságaink is vannak. Azokkal is szembe kell néznünk.

Elmondta azt is, hogy tavaly csak 30 százalékra teljesítették a burgonyakombájnok és a burgonyát válogató, osztályozó szerkezetek gyártásával kapcsolatos tervüket. Műszaki vonalon pedig mindeddig nem sikerült felkészülniük bizonyos speciális, de tervezett feladatokra.

— Komolyan aggasztanak bennünket azok a jelenségek — magyarázta —, amelyek a gépipar fejlesztésében előfordulnak Számos olyan termékünk van, amelyek elérik a világszínvonalat, de elég sok esetben lemaradunk. Még csak időbeni lemaradásról van szó, ám ez sem veszélytelen.

Utalt arra, hogy az említett esetben nekik, a gyártmányokat komplettizáló üzemnek nem küldött elegendő alkatrészt a STROJEXPORT vállalat, ezen túlmenően pedig az egyes alkatrészek alacsony minőségi színvonala is kedvezőtlenül hatott a végtermék minőségére.

— Ilyen és hasonló esetekben miként javítható a helyzet? —■ érdeklődtem.

— Rendezni kell a szállítói —megren(lelőj kapesolaIokaf

Szakmai hozzáértéssel, pártos következetességgel tökéletesíteni kell az irányítást.

Megmagyarázta, hogy mindez csak a gazdasági és politikai munka összhangjának szellemében valósítható meg. Ha a gazdasági-termelési egységekben dolgozó kommunisták helyesen alkalmazzák az irányítás módszereit, ha tevékenységük elsősorban az ellenőrzésre irányul és nem arra, hogy átveszik a gazdasági vezetők munkakörét. Mozgósítanak és ösztönöznek a feladatok megoldására, a problémákat nyíltan feltárják legyőzik a nehézségeket.

— Nézzünk szét a magunk házatáján — mondta hiszen elég sok probléma foglalkoztat bennünket mostanában.

A problémák egyike nincs elegendő munkaerő. Az átmeneti és ideiglenes megoldás, hogy idénymunkásokat alkalmazzanak, valójában csak szükségmegoldás.

— Megmondták a mesterek és a művezetők is — utal a taggyűlés vitájára —, hogy a szakmailag képzetlen idénymunkásoktól eleve nem várható olyan minőségi munka, mint amilyet szeretnénk. A tartalékok feltárása is csak az irányítás tökéletesítésével lehetséges. Az, hogy a munkaidőt jobban lehet hasznosítani, be majd módosítják a munkásokat szállító autóbuszok menetrendjét a műszakváltásnak megfelelően, látszólag kicsiség, de ezzel is foglalkozni kell. És persze egész sor más kérdéssel is, mint amilyen a munka- fegyelem megszilárdítása. a termékfelújítások érdekében az újítók tevékenységének céltudatosabb megszervezése stb.

— Az irányításért felelős vezetőknek — jegyezte meg —, a legfontosabb teendőjük az, hogy gondoskodjanak a termelés olyan megszervezéséről, az olyan technológiai fegyelemről, az anyagok, alkatrészek, félkész- és készgyártmányok olyan magas fokú ellenőrzésről, amely nem engedi meg a minőségi követelmények szem elől tévesztését,

HAJÍDO ANDRÁS

Érdemes megnézni

Állandó jellegű kiállítások, emlékszobák Ápolják a haladó hagyományokat

A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa legutóbbi ülésén többek között foglalkozott a haladó történelmi és forradalmi hagyományokról szóló dokumentumokat, tárgyakat gyűjtő és őrző emlékszobák, sarkok hálózatának létesítésével és feladatuk teljesítésével.

Megállapította, hogy az illetékes szervek ezekben a tömegpolitikai munka hathatós eszközét látják, amelyek hozzájárulnak a szocialista ember neveléséhez, a szocialista haza- fiság és a proletár nemzetköziség megszilárdításához.

Jelenleg Kelet-Szlovákiában 15 emlékszoba, az iskolákban 508 forradalmi hagyományok szobája és 860 kiskiállítás, az üzemekben 357, az efsz-ekben és állami gazdaságokban 13 ilyen jellegű intézmény műkő dik.

Az emlékszobákat, a dokumentumgyűjteményeknek megfelelően három csoportba sorolták. Az elsőbe tartozik a kapitalizmus elleni forradalmi harcok, až SZNF és a felszabadítás dokumentumait őrző haburai, ertiznei és michalovcei Klement Gottwald emlékszoba. A fasizmus elleni felszabadító

A vasmunkás szakmákat tanulja 223 ipari tanuló a Brezová pod Bradlom-i ipa- ritanuló-isknlában. Az iskolában a fiatalok korszerűen fölszerelt tantermekben és műhelyekben tanulnak. Példásan megszervezték a kulturális munkát is. Felvéte liinkuí Ján Šúplata mester foglalkozik a géplakatos szakmát tanuló, első évfolyamos fiatalokkal.

(M. Borodáöová felvétele

—CSTK)

harcok emlékeit bemutató emlékszobák Kalinovo, Tokajik, Čierna Lehota, Zlatá Baňa, Vinné, Smižany községekben találhatók. A harmadik csoportba tartoznak a Kelet-Szlováktábó! származó irodalmárok életrajzi és művészeti dokumentumait őrző szobák.

Az egyes iskolákban és egyéb nevelő intézményekben létesített emlékszobákban és kiállításokon a környékbeli és helyi jellegű történelmi eseményeket felidéző dokumentumokkal ismerkedhetünk. Például a kassai (Košice) iskolákban több olyan neves kommunista és irodalmár forradalmi tevékenységét őrző, megörökítő dokumentumot láthatunk, mint amilyen lán Báčik, Schönherz Zoltán. Koltay Ferenc, Pajor lózsef és mások.

Az üzemekben létesített emlékszobák közül a kerületi szervek a legjobbak között értékelik az Ágcsernyői f Čierna nad Tisou) átrakóállomáson, a kassai (Košice) Nehézgépgyárban, a Kelet-Szlovákiai Vasműben, a sninai Vihorlat Gépgyárban, a revúcai Textilgyárban, a hu- mennéi Chemlonban, Chemko- stavban, a Rudiíanyi Vasércbányában, a krompachyi szak- szervezeti művelődési klubban, a sviti Tatrasvltben létesített emlékszobákat.

A mezőgazdasági üzemekben a CSKP XV. kongresszusa óta összesen 13 emlékszobát létesítettek.

A kerületi nemzeti bizottság tanácsa többek között olyan határozatokat fogadott el, melyek szerint tovább kell bővíteni a forradalmi emlékszobák hálózatát a mezőgazdasági és más üzemekben is. Intézkedéseket tesznek az emlékszobák színvonalának emelésére és céltudatosabb felhasználásukra a tömegpolitikai munkában.

KULIK OWÉT