Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-15 / 12. szám, kedd

___________ SZOVJET VÉTÓ A BT BEN____________ AZ IRÁN ELLENI SZANKCIÓK CSAK KIÉLEZNÉK A HELYZETET Az USA politikája veszélyezteti a világbékét (ČSTK) — A Szovjetunió a Biztonsági Tanács vasárnapi ülésén mint a BT állandó tagja éit jogával, és megvétózta az USA által követolt gazdasági szankciók elfogadását Iráni elleu. A javaslat ellen szavazott az NDK küldöttsége is, Me- Kikó és Banglades tartózkodott a szavazástól, mig Kína nem Kommentárunk Az Nl)K beli Weimarban a múlt héten diákfórum kezdődött, ame­lyen a> világ 60 diákszervezetének képviselői a műveltség kérdé­seivel foglalkoznak. Képünkön Miroslav Stépán. a Nemzetközi Diákszövetség elnöke (Telefoto: ČSTK) Újabb ok»j a tűzre Carter tovább fenyegetőzik (ČSTK) — James Carter ame­rikai elnök Washingtonban a ikis vállalkozók konferencia ján elmondott beszédével újabb olajat öntött a felfokozott szov jete 1 lenes kampány tüzéré. I>e magóg jelszavakkal előhozakod­va „erős Amerikáról“ beseelt, amelynek „védelmeznie kell a világbékét“, és azzal fenyeget te meg a Szovjetuniót, hogy az USA „bárminemű szükséges lépést megtesz érdekeinek biz tosítása Céljából az afgán és az iráni válságban.“ A Szovjetunió ellen liozott diszkriminációs intézkedésekről ismét úgy beszélt, hogy „az em­beri jogok“ védelmében kény­szerült erre. Hozzáfűzte, hogy az intézkedések hosszabb távon érvényben maradnak, és belát­LETETTE AZ ESKÜT AZ ÚJ INDIAI KORMÁNY Az indiai kommunisták a baloldali egység, fontosságáról A delhi elnöki palotában teg nap letette az esküt az új m diai kormány, Indira Gandhi m i n i sz te re 1 n ök ö n ikívül t izén há rom miniszter és nyolc: állam- titikár a tagja. Az Indiai Köz­társaság új külügyminisztere Narasimha Rao. belügyiminisz­tere Gjani Zail Szingh, pénz­ügyminisztere pedig R. Venka- taraman lett. Gandhi asszony korábbi kormányának tágjai vett részt az ülésen. Oleg Trnjanovszkij beszédé tóft hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió nem ért egyet a dip lomaták immunitásáról szóló t»écsi megállapodás bárminemű megsértésével. Ezért támogatta a BT elnökének korábbi nyilat­kozatát, amely az amerikai dip. lomaták kiszabadítását köve teli. Ugyanakkor a- Szovjetunió kezdettől fogva rámutatott ar na, hogy a teheráni akció nem veszélyezteti a nemzetközi bé­két és biztonságot. Két ország ügyéről van szó, s erne netm vonatkozik az ENSZ-a lapok mány hetedik fejezetének a szankciókkal kap csoda, tos meg­állapítása. Sőt, az Irán elleni szankciók csak kiéleznék a helyzetet. Az amerikai—iráni viszályt kizárólag békés eszkö­zökkel kel! megoldani,i Az Egyesült Államok azonban nö­veli polatiikai és gazdasági nyo­mását Iránná, fenyegetőzik, és katonai erőket összpontosít Irán közelében. Az amerikai határozat célja, hogy az Irán elleni fenyegető­zések politikájába bevon ja az ENSZ-t. Ez nem engedhető meg, e Men tét ben áll az ENSZ Alapokmányával, s csak bonyo­lítaná a konfliktus békés ren­dezésének lehetőségét. Irán nem tett semmi olyat, amivel veszélyeztette volna a nemzet, közi békét és biztonságot. Az Egyesült Államok az, amely tengeri blokádda.1 fenyegetőzik, és növeli a feszültséget a Kö­zel-Keleten és más térségekben. Az Egyesült Államok politikája «»lyan Irányt vett, amely veszé­lyezteti a világbékét — jelen­tette ki a szovjet képviselő. Porti rio Muno-z Le do mexikói képviselő ds rámutatott, hogy az amer'ikai diplomatáik fogva tartása, bár ellentétben áll a nemzetközi joggal, nem fenye­geti a világ békét. Az Irán el­leni gazdasági szankciók ked­vező t len k ö vetkezmé n yekikel járhatnának, és kényes helyzet alakulna ki, ami mindenekelőtt I ud-e élni Indira Gandhi a lehetőségekkel, amely a múlt heti parlamenti vá­lasztások után adatott meg ne­ki? Indiában és világszerte ez tt kérdés foglalkoztatja a köz­véleményt. A Kongresszus Párt (I.) — Indira Gandhi pártja — győzelme után tett nyilatkoza­tában az új kormány legfőbb feladataiként a gazdasági hely­zet stabilizálását, a közrend helyreállítását jelölte meg. A független India történelmében páratlan abszolút többség bir­tokában mindezt végrehajtja. Annak, hogy ismét Indira Gandhi állhat az indiai kor­mány élén, több oka van. Egy­felől az, hogy még mindig ő az ország legjelentősebb politi­kai személyisége, nevéhez je­lentős gazdasági sikereik fű­ződnek, s korábbi kormányfői Idejé alatt a nemzetközi élet­ben is nagy tekintélyt szerzett Indiának és önmagának egy­aránt. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az egyszerű vá­lasztó Nehru lányát, Mahatma Gandhi munkatársát látja ben­ne, aki sokat tett azért, hogy létrejöjjön a mai, modernebb India. A fentebb említett tények azonban csak kisebb mértékben járultak hozzá az elsöprő si­kerhez. Győzelmének a fő oka a Dzsanata elnevezésű párt válságában, széthullásában és tehetetlenségében keresendő. Bebizonyosodott, hogy a párt, amely 1977-ben súlyos csapást mért Indira Gandhira, csaik vá­lasztási koalíció volt, az akko­ri győzelmet követő hétközna­pok problémáival nem tudott megküzdeni, és sorait a hatal­mi harc, a személyes ellentétek a fejlődő országokat érintené kedvezőtlenül. Mexikó úgy véli, hogy a párbeszéd nem fejező­dött be, s hogy Waldheim te­heráni útja nem egy folyamat végét, hanem kezdetét jelenti. A szankciók jóváhagyása el­len foglalt állásit Peter Florin, az NDK képviselője is, aki hangsúlyozta, hogy a túszok szabadon bocsátása, bár lénye­ges, csak az egyik tényezője az amerikai—iráni válságnak. A határozati javaslatról meg­tartott szavazás után Donald McHenry amerikai képviselő élesen támadta a Szovjetuniót, és a szovjet álláspontot „cini­kus és felelótien lépésnek“ ml. nősítette. Megjegyezte, hogy az USA ennek ellenére gazdasági szankciókat foganatosít Irán ellen, és reméli, hogy más ENSZ-tagországok is csatlakoz­nak hozzá. A kínai küldött felszólalását osztották meg az elmúlt két év során. A Dzsanata, mint politi­kai kísérlet csalódást okozott, csődöt mondott. Az öt polgári párt koalíciója ahelyett, hogy hozzálátott vol­na a munkanélküliség, a sze­génység, a társadalmi egyen­lőtlenség nyomasztó problémá­jának megoldásához — mint ahogy azt 1977-ben választási programjában meghirdette —, az előző kormány hibáinak fel­tárására és megbüntetésére össz­pontosított, háttérbe szorította a lakosság túlnyomó többségét érintő reformok bevezetését. Rohamosan romlott a gazdasá­gi helyzet, ami a dolgozók vi­haros ellenállását váltotta ki. A gazdasági problémákkal egyidőben a Dzsanatán belül is egyre mélyült a válság. A frak­ciók közötti ellentétek fokoza­tosan nyílt szembenálláshoz ve­zettek a párt két legerősebb összetevője, a volt Indiai Nép­párt és az Indiai Népi Szövet­ség között, ami 1979 júliusában a kormánykoalíció szétszakadá­sával és a Deszai-lkabinet bu­kásával érte el tetőpontját. Ezt követően Csaran Szingh, az ön­állósult ún. „világi“ Dzsanata képviselője alakíthatott kor­mányt, de csak úgy, hogy In­dira Gandhi pártjának képvi­selői mellette szavaztak a par­lamentben. Az 1977 után leírt, „politikai halottnak“ tekintett Indira Gandhi ismét kulcsfon­tosságú, s számára igen elő­nyös szerephez jutott. Megte­hette, hogy feltételeket diktált Bam—— az aígannsztáni eseményekkel kapcsolatban a Szovjetunió el­leni támadásra használta ki. Oleg Troianovszkij válaszul meg jegyezte, hogy a Szovjet­uniót nem lepik meg ezek a kiró bánások. K imelte, hogy or­szága a BT állandó tagjának a jogával a szocialista országok és az el nem kötelezett álla­mok érdekeinek védelmében él. Néhány nappal ezelőtt meg­hiúsította az afgán népet sértő határozat elfogadását, most pe­dig Iránt vét!te meg az idegen beavatkozástól. A szovjet kép­viselő bírálta az Egyesült Ál­lamokat, hogy a Biztonsági Ta­nács jóváhagyása nélkül szank­ciókat akar foganatosítani. Em­lékezte fett egy ellenkező eset­ne is, amikor az USA, Nagy. Britannia és néhány más or­szág egyoldalúan feloldotta a fajüldöző rhodesiaii rendszer ellen érvényesített szankciókat. Az ilyen gyakorlat arról tanús­kodik, hogy az USA nem veszi figyelembe az ENSZ Alapokmá­nyát. ďs a világszervezetet megillető jog óikat a saját jogai­ként szeretné érvényesíteni — mondotta Trujanovszktj. Szinghneik, mindenekelőtt az el­lene és fia ellen folyó bírósági eljárások beszüntetését kívánta elérni. Megmutatkozott azon­ban, hogy az új kormány nem meri, nem akarja ezt megtenni. Huszonnégy napos manővere­zés után Indira Gandhi meg­vonta a Szingh-kormánytól tá­mogatását, amely így lemondás­ra kényszerült, s Reddi államfő kényfelen volt kiírni az egyéb­ként 1982-ben esedékes parla­menti választásokat. Az 1977-es választásoktól el­térően, amikor lényegében a kormányzó Kongresszus és az ellenzéki Dzsanata állt csak egymással szemben, most szin­te áttekinthetetlen volt az in­diai politikai színtér. Vezető po­litikusok cseréltek pártot, ren­geteg kisebb párt, független jelölt indult. A felbomlott Dzsa­nata bármely tagja hiába ígér­getett ismét, a választók kijó­zanodtak az 1977-es nagy lel­kesedésből. Indira Gandhi túlélte pártjá­nak kettészakadását, azt is, hogy sokan elhagyták, vissza­szerezte képviselői mandátu­mát, járta a tartományokat, váró sóikat, falvakat, fáradhatat­lanul agitált. Céltudatos erőfe­szítései nem várt sikert hoztak. Még azokban a tar to má nyolc ban is reá szavaztak, ahol az el­múlt választások során egyet­len szavazatot sem kapott. Indira Gandhi próbaköve nem a külpolitika lesz, hisz In­dia — s ebben nincsenek a különböző pártokhoz tartozó politikusok között nagyobb né zeteltérések — az el nem kö­telezett országok mozgalmának egyik fő ereje, következetesen valósítja meg a békés egymás mellett élés politikáját, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal jó kapcsola­tokat tart fenn, továbbá fontos ellensúlyozó szerepet tölt be egy olyan kontinensen, ahol Kína hatalmi törekvéseit sze­retné megvalósítani, Pakisztánt az USA Afganisztán elleni tá­maszpontként használja stb. A belpolitikai kilátások már jóval bonyolultabbak. A sokáig húzódó politikai válság, s az ezt kísérő nehézségek a gazda­sági életben (húsz százalékos infláció, rohamos árnövekedés, az ipari termelés csökkenése — tetézvea tavalyi rendkívüli szá­razsággal), a lakosság elége­detlensége, a gyakran gyilkos­ságokhoz vezető vallási és nem­zetiségi ellentétek — ez mind radikális változásokat, a kor­mány részéről határozott fellé­pést követel. Ilyen helyzetben Gandhi asszonyra nehéz idők várnak. Hasonló volt a helyzet 1975-ben, amikor Indira kihir­dette a rendkívüli állapotot, melynek ideje alatt törvénysér­téseikre, letartóztatásokra, a sz ü 1 e té ssza bá 1 y ozá s i politiiká- ban ellenállást kiváltó hibákra került sor, ami végül is válasz­tási vereségébe torkollott. Az indiai nép most ismét bi­zalmat szavazott Indira Gandhi­nak. Remélhető, hogy a koráb­bihoz hasonló hibák a jövőben nem ismétlődnek meg, és sike­rül megvalósítania a szegény­ség, az infláció leküzdésére, a gazdasági helyzet megjavításá­ra irányuló programját. PAPUCSEK GERGELY ható időn belül még „a legjobb teltételeik megteremtése mel­lett“ sem szüntetik meg azokat. Garter beismerte, hogy a szankciók az Egyesült Államok szempont jából' hátrányosak lesznek, de ez esetben „a gaz­dasági nyereség csaik másod­rendű szempont“. Mint ismeretes, a washingto­ni szankciók elsősorban az amerikai farmereket hozzák hátrányos helyzetbe, míg ugyanakkor a hadiipari mono­póliumok mindig jól járnak, ha megróniLanaik a két ország kap­csolatai. Carter elnöknek pe­dig az elnökválasztásaik évé­ben szüksége van a hadiipart komplexum és más reakciós erők támogatására. közül csak ketten kaptak is* imét miniszteri tárcát. « w * Az Indiai Kommunista Párt továbbra is tevékenyen kíván fellépni az indiai baloldali és de makra tik us erők egységének megerősítéséért* az IKP és In­dia (marxista) Kommunista Pártja közötti kapcsolatok el­mélyítéséért, hangsúlyozza a pártnak a központi titkárság ülésén elfogadott nyilatkozata. Az egységfrontban fellépő baloldali és demokratikus szer­vezeteknek jelentős, országos hatású erővé kell válniuk, amely a néptömegek érdekeit védi, és lankadatlan küzdelmet folytat az imperializmus, a neo- kolonializmus, a hazai és a nem­zetközi monopoltőke, a nagy- birtokosok és a reakció ellen. A január elején lezajlott rend­kívüli parlamenti választás eredményei arról tanúskodnak, hogy a választók körében nőtt a baloldali és demokratikus erők hatása, népszerűsége. Je­lentősen nőtt képviseletük az ország legfelsőbb törvényhozó szervének alsóházában. A köz­meggyőződést fejezi ki, hogy ezek a 'képviselők sikerrel fog­ják védelmezni az indiai dol­gozók törvényes jogait, ered­ményesen harcolnak majd az ország gyökeres társadalmi­gazdasági átalakításáért. (TASZSZ) Azonos álláspont (ČSTK) — Harold Brown, az USA hadügyminisztere tegnap befejezte tokiói látogatását. A Pentagon vezetője a japán fővárosban Ohira kormányfő, vei, Okita Szaburo külügymi- niszterrei és Kuboto Endzsim- mel, a nemzeti honvédelmi hi­vatal főigazgatójával tárgyalt. A japán vezefőket tájékoztatta korábbi pekingi tárgyalásainak eredményeiről. Brown szerint Washington és Peking azonos álláspontot foglalnak el nem­zetközi stratégiai kérdésekben, és közös fellépésben állapod­tak meg. mindenekelőtt az af­ganisztáni és kambodzsai kér­dést illetően. A tájékoztatás szerint az USA és Kína Ázsiá­ban párhuzamos érdekeket kö­vetnek, és mindkét ország fo­kozott támogatást nyújt Pakisz­tánnak. ‘ AZ IRÁNI KÜLÜGYMINISZTER SAJTÓÉRTEKEZLETE (ČSTK) — Ghotbzadeh iráni k ü 1 üg ym i n isz t e r kijelentette, hogy az Egyesült Államok tö­rekvései, amelyek az Irán elle­ni gazdasági szaknciók beveze­tésére irányulnak, kedvezőtle­nül hatnak a Teheránban túszul fogva tartott amerikai diploma­tákkal kapcsolatos probléma megoldására. A Biztonsági Ta­nács ülése előtt megtartott saj­tókonferenciáján az iráni kül­ügyminiszter kijelentette, hogy Irán ,,végtelenül hosszú ideig“ várhat Reza Pahlavi kiadatásá­ra. Ghotbzadeh Kurt Waldheim- nek, az ENSZ főtitkárának kül­dött levelében ismét külőnle­ELNÖKVÄLASZTÄS TILALMAKKAL (ČSTK) — Az iráni „nyugta­lan körzetek" lakossága nem vehet részt a január 25-re kitű­zött első iráni elnökválasztá­son, jelentette tegnap a Tehen Times Akbar Hasimit Rafszand- zsani belügyminiszter nyilatko­zatára hivatkozva. Indira Gandhi lehetősége ges bizottság megalakítását sür­gette, amely az ENSZ felügye­lete alatt megoldhatná az irá­ni—amerikai válságot. Ugyan­akkor megjegyezte, hogy a bi­zottság határozatai nem lenné­nek kötelező érvényűek Irán számára és hogy a túszokat csak a sah kiadatása ellenében engedik szabadon. Az iráni külügyminiszter arra a kérdésre, hogy legújabb kez­deményezéseiről tanácskozót t-e Khomeini ajatollahhal, igennel válaszolt. Hozzáfűzte, hogy „többé-kevésbé kapcsolatban áll“ a teheráni amerikai nagy­követséget megszállva tartó diákokkal. (Az elnökjelöltek száma vala­melyest csökkent azok után, hogy harminc politikus vissza­vonta jelöltségét. A megmaradt 9B jelölt közül, a belügyminisz­térium 77 politikusnak megtil­totta, hogy választási kampányt fejtsenek ki a rádióban és a televízióba n.

Next

/
Thumbnails
Contents