Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-09 / 7. szám, szerda

A mindennapi energiáért A fegyelem tovább szilárdítható # Ahol az igazgató nem tűri a mellébeszélést % Az Állami Energetikai Felügyelőség segítsége # Példát mutatnak a kohászok Qf A szilárd tüzelőanyag is energiaforrás 9 Miért közömbösek a závadkai Sigma gyárban? Tavaly az év első három mun­kanapján a közép-szlovákiai vál­lalatokban és üzemekben Is ezernyi gondot okozott az ener­giahiány. Számos igazgató szin te kétségbeesetten közölte a fe lettes szervekkel: kikapcsolták az áramot, kénytelenek va­gyunk leállítani a termelést. Persze, az áldatlan állapot nemcsak azzal függött össze, hogy egyes vállalatok nem ép­pen körültekintően gazdálkod­tak az energiával. Ez is jó volt valamire Jan Ursiny, az Állami Ener­getikai Felügyelőség Banská Bystrica-i kirendeltségének igazgatója így beszél a múlt év eleji eseményekről: „Az áram­megtakarítási koncepció végre­hajtását mi már 5 évvel eze­lőtt kezdtük szorgalmazni. A megvalósításhoz azonban csak a tavalyi kapcsolatok nyomán láttak hozzá igazán. Hogy ta­karékoskodnak, azt az üzemek­ben, a közvilágításban, a ház­tartásokban egyaránt tapasztal­hatjuk. Kiderült, hogy ahol két égőt kapcsoltak be régebben, ott egy is bőven elegendő. És ami a legfontosabb: ma már sok igazgató elismeri, hogy a terv kisebb energiafogyasztással is teljesíthető. Jó tudni, hogy már nemcsak a Felügyelőség dolgo­zói szorgalmazzák a gazdasá­gosságot“. A Hliník nad Hronom-i Gép­gyárban is megváltozott tavaly óla a helyzet. Az üzem igazga­tója nem egyszer semmibe vet­te a fogyasztási ütemtervet, Stefan Jokel mérnök, a válla­latigazgató a következőket mon­dotta: „A tervet ugyan teljesí­teni kell, de az áramfogyasz­tási ütemterv megtartásával". Ezt komolyan is vették a vál­lalat irányítói, és az áramfo­gyasztásban fegyelmezetlen üze­mek igazgatóit, energetikusait anyagilag is felelősségre von­ták. Még mindig vannak tartalékok A lehetőségeket a munkaszer­vezés tökéletesítésében, az éjje­li műszakok kiterjesztésében, a termelés ésszerűsítésében és az firamfogyásztás ellenőrzésében kell keresni, A Dubnicai Gép­gyárban elektromos ívkemencé- két is működtetnek, és 1 tonna acélötvözet előállításához 700— 820 kWó áramot használnak fel. Nem vitás, ez jelentős mennyiség. Jakub Haliak, a gyár energetikusa is így véle­kedett, és kereste a megoldást, A múlt év végén az üzemben komplex racionaliZációs brigá­dot alapítottak, amelynek mun­kájába az Állami Energetikai Felügyelőség Banská Bystrica-i kirendeltségének dolgozói is bekapcsolódlak. Az energetikai szerv szakemberei már régeb­ben is azt a nézetet vallották, hogy a hulladékvas előkészíté­sében az elegy berakásában és a csapolásban egyaránt tökéle­tesíthető a munkaszervezés, csökkenthető az áramfogyasz­tás. Intézkedéseket hoztak a munka tökéletesítésére, és így 1050 tonna tüzelőanyagot sike­rült megtakarítani egy év alatt. A komplex racionalizációs bri­gád tonnánként 35 kWó-val akarja csökkenteni az áramfo­gyasztást. Az ügy érdekében át­építik az acélolvasztókat és megfelelőbbé fejlesztik a kohá szók munkamódsz.ereit. Meggyőző példák Számtalan példával bizonyít­ható, hogy az áramfogyasztás csökkenthető anélkül, hogy a teirvteljesítés, illetve a minőség kárt szenvedne. A hroneci öntö­dében pl. a fajlagos (tonnán­kénti) áramfogyasztást az acél­gyártásban 720-ról 640 kWó-ra sikerült csökkenteni. Ráadásul még javították is a minőséget. A Sverma Vasműben 700-ról 620 kWó-ra csökkentették a ko­hászok és acélgyártási fajlagos energiafogyasztást, és tudják, hogy még további megtakarítás érhető el. Ezt a Piesoki Gép­gyárban, a Slovenská LupČa-i Biotikában, a Banská Bystrica-i Cementgyárban, a Martini Gép­gyárban és máshol is felismer­ték. r A Novákyi W. Pieck Vegyi­művekben a közelmúltban kezd­ték meg az etiléngyártást. En­nek az volt a „szépséghibája“, hogy a gáz jelentős része elil­lant, és emiatt az egyik ké­mény tetején állandóan „fák­SIKERES GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS A szocialista életmód alaku­lására, színvonalár« jelentős ha­tással van többek között a la­káskultúra is. A lakáskultúra fejlődését viszont nagy mérték­ben befolyásolja a bútoripar. Bútoriparunk keretében jelen­tős helyet és nagy elismerést vívott ki magának a Spišská No­vá Ves-i Űj Otthon (Nový do­mov) Bútoripari Vállalat, amely főleg laikó- és hálószoba-bútoro­kat gyárt, de egyéb bútorokkal Is gazdagítja a piacot. A vállalat az idén is jelentő­sen bővíti termékeinek skálá­ját. Többek között megkezdi a Vadéit diákszobaberendezés, az Ondava bútorfal, az Eviüka gyennekszoba-bútor, a Lúcia kárpitozott ülőgarnitúra, a Con­sul íróasztal és további termé­kek gyártását. A vállalat sikeresen mugbir- ihózott múlt évi feladataival. Eleget tettek gyártmányfejlesz­tési tervüknek; termékeik egy- hamnada új típusú bútor volt. A minőséggel kapcsolatos köve­telményeket is kielégített'ik. E téren rendkívül jó eredménye­ket értek el, hiszen 12 termé­kük elsőosztályú volt. (ČSTK) Nováky melleit, a Vtáčnik hegy lábánál Lehotán létesítik Szlová­kia első külszíni bányáját. A következő év májusában már kitér- melik a lignit első tonnáit. Geológusok felmérése szerint több mint 1 millió 250 ezér tonna a földréteg alatti szénkészlet. A bá­nya megnyitásával jelentősen bővül fűtőanyag ipari és energetikát bázisunk. Felvételünkön a novákyi szénbánya dolgozói földkotró- gépekket takarítják el a földréteget (T. Babjak felvétele — ČSTK.) lyát“ kellett égetni. Stanislav Voltán mérnök, a vállalat ener­getikusa egy ötletes berende­zést tervezett, amelynek segít­ségével a hulladékgáz elégeté­sével gőz állítható elő. És nem is jelentéktelen mennyiségű gőz: óránként 2,7 tonna. Egy év alatt így 2187 tonna tüzelő­anyagot tudnak megtakarítani. Tavaly óta az áramfogyasz­tásban lényegesn javult a hely­zet. Ezt — sajnos — a szilárd tüzelőanyagok fogyasztásának ésszerűsítéséről nem mondhat­juk el. Az Állami Energetikai Felügyelőség dolgozói nem egy üzemben a szó szoros értelmé­ben felelőtlen magatartást ta­pasztalnak, főleg ami a szénfel­használást illeti. Számos lakás­gazdálkodási vállalatnál példá­ul nem törődnek azzal, hogy a fűtők felelőtlenül dolgoznak. A detvai lakótelepen például 59 százalékos hatásfokot érnek el a kazánok, pedig a gyártó vál­lalat 75 százalékos hatásfokot szavatolt. Hasonló jelenségek tapasztalhatók többek között. Rimaszombatban (Rim. Sobota) és Banská Rystricán. És vajon hogyan vélekedjünk a závadkai Sigma gyár vezetőinek maga­tartásáról? Ebben az üzemben augusztustól decemberig egy­folytában égett a tárolóhelyen felhalmozott szén. Égett, mert fahulladékkal, kábeldarabokkal volt összekeverve. Noha az igaz­gatót időben figyelmeztették a helyzetre, nem követett el sem­mit a tűz megfékezésére. Jó tudni, hogy az üzemek, háztartások, intézmények több­ségében tavaly óta lényegesen javult az energiagazdálkodás. A takarékosság megszervezése ma már nemcsak az Energetikai Felügyelőség dolgozóinak az ügye, hanem minden igazgatóé és nemzeti bizottsági tisztségvi­selőé is. BÁTOR! JÁNOS Kommentáljuk 1 A termelési költségek és a költségvetés Az állami költségvetés — az állami tervíeladatok és a népgazdasági mérlegek alapján — egy bizonyos időszakra megszabja az állam bevételeinek és kiadásainak összegét. Az, hugy egy időszakban mennyit kiüthetünk el az állam­háztartás pénztárából, vagyis mennyit fordíthatunk beru­házásokra, mennyit adhatunk ki a lakosság egészségügyi ellátására, elsősorban az egyes ágazatok, vállalatok terme­lésének hatékonyságától, gazdaságosságától függ. Hazánk 1980. évre szóló állami költségvetését a Szövet­ségi Gyűlés múlt évi decemberi ülésén tárgyalta meg és hagyta jóvá. Fő jellemvonása, hogy a népgazdaság vala­mennyi területén hatékonyabb, jobb irányító és termelő­munkára ösztönöz. Ez jogos követelmény, hiszen az egyre bonyolultabbá váló külgazdasági körülmények között csakis így valósíthatók meg a hatodik ötévé« tervidőszak fela­datai. Az állami költségvetésben, tehát egy-egy termelési-gazda sági egység, vállalat pénzügyi gazdálkodásában is nagyon fontos szerepet kap a költségek és a nyereség fejlődése. Ez érthető, mert elsősorban a költségek alakulásától függ a nyereség, a nyereségtől pedig a vállalat által az állami pénztárba befizetendő összeg nagysága. Vállalatainkban azonban a termelés költségigényességének alakulása, saj­nos, még mindig nincs összhangban a hatodik ötéves terv­időszakra megszabott irányszámokkal. A költségcsökkentés üteme egyliarmaddal alacsonyabb a tervezettnél, ami azt is jelenti egyúttal, hogy a kívántnál lassabban csökken a termékek anyagigényessége is. Ez pedig a legtöbb termelő- ágazatban a felelőtlenség, a laza ellenőrzés, a pazarló ma­gatartás következménye, s nem mindenütt használják ki a munkaszervezésben rejlő nyilvánvaló tartalékokat. Folytat­hatnánk a költségek tervszerű csökkenését megakadályozó tényezők felsorolását, amelyek mindegyike azt bizonyítaná, hogy a számos e téren foganatosított intézkedés ellenére nem mindenütt gazdálkodnak helyesen a rájuk bízott ér­tékekkel. A takarékos anyag-, nyersanyag és energiafelhasználás hazánkban pedig kétszeresen indokolt, mert köztudott, hogy ezekből az alapvető tényezőkből végképp nem tartozunk az önellátó országok közé. szükségleteinket csakis nagyará­nyú behozatallal tudjuk fedezni, s ha a világpiacon egyre drágábban beszerezhető anyagokat, nyersanyagokat ráadá­sul még pazaroljuk is, akkor érthetővé válik, miért nem tudjuk teljesíteni a költségcsökkentési terveket. Az egy la­kosra számítót acél-, szén- és energiatermelésben ugyan világviszonylatban az elsők közé tartozunk, de előállításuk, kitermelésük költségeit tekintve már lényegesen rosszabb a helyezésünk. Ha pedig csökkenteni tudnánk ezekben a fon­tos termelési ágazatokban a termelési költségeket, ponto­sabban az anyag- és energiaigényességet, lényegesen na­gyobb összeg kerülhetne az országos pénzügyi mérleg „be­vételek“ rubrikájába, tehát többet is lehetne elosztani. PÁKOZDI GERTRÜD .. u kalappal...55 KULCSSZÁMOK; 621; 85% + 160 # REKLAMÁCIÓ NÉLKÜL A KÜLPIACON # EZÜSTBRIGÁD „ARANYOS* TERVEI — Nyerőnap a mai — mond­ta érkezésünkkor Jaroslav Sko­da, a PLETA nemzeti vállalat ipolysági (Šahy) üzemének gyártásvezetője — ugyanis te­lexen az imént kopogtuk le az éves terv teljesítésének tényét, így az év végéig még rá is te­szünk egy lapáttal... Bizony 15 évvel ezelőtt, ami­kor az ipolysági kaszárnyák egykori épületeiben negyven dolgozóval megnyílt a PLETA új üzeme, az akkori körűimé-1 nyék között aligha hitte volna valaki, hogy százmilliós nagy­ságrendű éves tervvel kell majd rövidesen megbirkózniuk. Per­sze, azóta azért az üzem is jócskán felcseperedett: több mint tizenötszörösére nőtt az ott dolgozók száma — a 621 jelenlegi aktív dolgozólétszám 85 százaléka nő, és ezen felül december végén még 160 kis­mama szülési szabadságát töl­tötte (így aztán ha a 35 éves átlagéletkort valaki sokallaná, annak csak annyit: dolgoznak itt nyugdíjasok is). Szükség is van a dolgos asszonykezekre, ugyanis már az első negyedévi terv teljesítéséhez legalább 30 emberrel kellene több. A lévai (Levice) Járási Nemzeti Bizott­ság illetékes osztálya azonban nem járult hozzá a létszám- emeléshez, mondván: nincse­nek olyan nyomtatványok (!), amelyek lehetővé tennék a sza­bályos munkásfelvételt... Pe­dig érdeklődők akadnak Ipoly­ságon és környékén... (Ismét egy olyan kérdés, amelybe töb­ben szólnak bele a kelleténél, holott az SZSZK Iparügyi Mi­nisztériumának rendeiete a munkáslétszám bővítését erre az évre lehetővé teszi!). Arról nem is beszélve, hogy a terv 30 termelő személlyel számol, tehát betanításuk még január elseje előtt lett volna idősze­rű, hogy másról ne szóljunk. A kötött felsőruházati cikke­ket gyártó üzem termékeinek nagyjából a fele gyermekholmi. A teljes termelés jelentős része kerül exportra — a 10 százaié-1 ka például a Szovjetunióba. A múlt évi szovjet exportot de­cember közepén már teljesítet­ték, a kapitalista országokba pedig mintegy 300 ezer koro­nával lépték túl. A tőkés piac­ra eladott: 42 ezer darab kész­árucikk minőségének fokmérő­jeként, legyen csak egy adat: egyetlenegy reklamáció sem ér­kezett! A megrendelők ízlésé­nek ecseteléséhez pedig né­hány országnév: Líbia, Fran­ciaország, Kuwait, Dánia, Svéd­ország ... Vagyis a forró ég- övtől a sarkkörig hordják az Ipolysági lányok, asszonyok ké­szítményeit. Éppen az utóbbival kapcso­latban mondta a gyártásveze­tő, hogy egy-egy hajmeresztő terminushoz kötődő megrende­lés esetén soha sem múlik a nőkön a határidő betartása, ha kell, túlóráznak is. „Le a kalappal előttük...“ — tette még hozzá a nagyobb hang­súly kedvéért. Ipolyság legnagyobb üzeme nem mostoha alkalmazottai­hoz. Akinek lakásra van szük­sége, a lakásszövetkezettől „sorbanállás“ nélkül kap, az üzem is besegít tízezer koroná­val a lakás árába. A kisgyer­mekes anyák gondjain enyhít a bölcsőde és az óvoda, sőt az oda járó gyerekeknek az üzem játékokat is vásárol. A jövőben üzemi óvoda építését is terve­zik. — Sajnos, azonban nem min­den téren tudjuk úgy kielégí­teni a dolgozók igényeit, aho­gyan szeretnénk — mondja Ja­roslav Skoda. — Például nincs üzemi konyhánk, így gyakran előfordul, hogy kihűl az ebéd, mire kiosztják. Szeretnénk üze­mi konyhát építeni... Szeretnének, csakhogy enge^ délykérelmük elakadt a félúton az adminisztráció dzsungelé­ben... Ezen, és a gyakori anyaghiá-1 nyon kívül még egy probléma merül fel egyre gyakrabban az üzemben, mégpedig az alap­anyag minősége. Ezt a szabá­szat! részlegen is újra hallom Kuric Gizella brigádvezetőtöl, pedig nem beszéltek össze « gyártásvezetővel. (Közben azt is megtudtam, ha valaki például a szabászat! részlegen elszabná valamelyik pulóvert, vagy a varrónő el* rontaná, úgy köteles lenne bár­melyikük megtéríteni az árát. Felmerült bennem, vajon esik-e bántódásuk azoknak, akik nem megfelelő minőségű anyagot szállítanának ide — de másho­vá is — és így eleve arra kész­tetik a gyártót, hogy csak csök­kentett minőségű árut gyárt­son?!) A szabászaton 52 nő dolgozik egy műszakban, példás, egyetér­tésben, némelyek módosított munkaidővel, hogy kiskorú cse­metéik ellátása munkaidő elötl és után is zökkenőmentes le­gyen. A brigád egyébként ezüstérmes, és az idei üzem- születésnapra szeretnék meg­kapni az aranyfokozatot. Á szabászat! részlegről a varrodába kerül a már kisza-< bott anyag, ahol színes cérnák­kal „díszített“ varrógépek mel« lett ülő lányok, asszonyok ke-1 zében a szalag végén ruhada* rabbá változik. Mindez persze, nem megy minden zaj nélkül, hiszen egy ruhadarabra átlago­san 20 normaperc esik, s ek­kora gyorsaság nem érhető el hangtalanul. Egy gombot pél­dául 2 másodpercig tart fel- varrni... Ezután jószemű ellenőrzők nézik árgus szemekkel, nincs-e valamilyen hiba a kivitelezés­ben. Ha találnak ilyet, a vét­kes köteles kijavítani, ha nem lehet, ágy fizet. Akárcsak az ellenőr, ha ráteszi jóváhagyó pecsétjét, és a kereskedelem reklamációja jogosnak bizo- I nyúlna. Ha pedig nincs semmilyen ki­vetnivaló, akkor máris a cso- magolóba csomagolva folytatja útját. Ottiártunkkor éppen a Szovjetunióba irányuló — már terven felüli — csomagol Iák. MÉSZÁROS JÁNOS 1980. I. 9:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents