Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 4. szám, szombat
Javult a tej minősége A sajtgyártásra szakosítják a termelést Vilma Jakušová, a Bratislavai Milex Vállalat lévai (Levice) üzeme Ipolysági (Šahy) részle gének vezetője átnézi a nap) munkaeredményekről szóló' ki mutatásokat és elégedetten állapítja meg, hogy ismét sikerült teljesíteniük a tervet. A dolgo zók jól kihasználták a munka időt, nagy teljesítményt nyúj tottak Visszatekintve a múlt évre. a részlegvezető a legnagyobb eredménynek tartja, hogy ja vult a tej minősége. Míg 1978- ban a tejnek csak az ötvenhat százaléka, 1979-ben már hetvenkét százaléka volt első osztályba sorolható. A legjobb minőségű tejet az Ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec), Palásti (Plášťovce) Efsz-ből vásároltak fel. Ezzel szemben a Tompái (Tupá) Efsz-ből és más mezőgazdasági üzemből beszállított tejnek sok esetben nem volt elég zsírtartalma. A tej minősége azonban az utóbbi időben szinte minden mezőgazdasági tizemben javul. Az üzemrészlegből ugyanis öttagú csoport a helyszínen vesz mintát a tejből, és a laboratóriumi vizsgálat eredményeit felhasználva javaslatot tesz a vezetőknek és a fejőknek a minőség javítására. Az első osztályú tejért literenként öt fillér felárat fizetnek. a harmadosztályú tej árából pedig literenként tíz fillért vonnak le. A mezőgazdasági üzemek tehát anyagilag is érdekeltek, hogy jobb minőségű tejet termeljenek. Amikor a problémákról beszélgetünk, a részlegvezető megemlíti, hogy a nyári időszakban elég sok tej megsava- nyodik, illetve alkalmatlan a feldolgozásra, mert nincs eléggé lehűtve. Szerinte legalább húszezer liter tej hűtésére kellene vásárolni megfelelő berendezéseket. Minden lehetőséget felhasználva intézkedéseket tesznek, hogy a mezőgazdasági üzemek ezeket az any- nyira szükséges berendezéseket beszerezhessék. A problémák emlegetés után újra az eredményekről beszél. Elmondja, hogy terven felül megközelítőleg háromszázezer liter tejet vásároltak fel, és túlteljesítették a sajtkészítés tervét is. Az üzeletekbe félliteres csomagolásban is szállítaMária Majtánová, Éva Rondíková és Fábri Ilona sajtkészítés közben (Archív felvétel) nak tejet, az ipolysági Strojstav üzembe pedig negyedliteres csomagolásban is. A dolgozók körében kedvelt az ilyen csomagolásban forgalomba hozott tej. Bohumil Hrabský, termelés- irányító, a kimutatások alapján elégedetten állapítja meg, hogy a sajtok minősége két ponttal volt jobb a tervezettnél, jó munkájukra az üzem vezetősége is felfigyelt, és nekik ítélte oda az üzemi vándorzászlót. A hagyományokra támaszkodva és a dolgozók munkakezdeményezését kihasználva elhatároztak, hogy a jövőben még több sajtot készítenek. Erre kedvező feltételeik vannak. A szalárnisajt-készítő berendezés még elég jó állapotban van és jól kihasználható. Az eidami sajt készítésére a Hradec Králové! Strojbal üzem kiváló berendezést gyártott. Próbaüzemelését már a múlt évben megkezdték, s beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A korszerűsítéssel lényegesen növekedett a munka termelékenysége, és kevesebb fizikai munkára van szükség. A dolgozók könnyebben többet termelnek. Az idén az üzemrészleg dolgozói még jobb munkát akarnak végezni. A szocialista munkabrigádok dolgozóinak vállalásai is erre irányulnak. Anna Frenková, a bronzérmes szocialista munkabrigád vezetője elmondotta, hogy továbra is a minőség javítására, valamint a csomagolóanyag takarékosabb felhasználására fordítják a legtöbb gondot. A sajtkészítő részlegen, Lencsés Katalin vezetésével, az ezüstérmes szocialista munkabrigád tagjai elhatározták, hogy az új berendezéssel még több és jobb minőségű sajtot készítenek. Mária Rus- ňáková, Helena Fábriová, Mária Tanaiová nyilatkozata szerint a berendezéssel könnyebben lehet dolgozni és miután elsajátították kezelését, a minőség javítására is megvan minden előfeltétel. A két vezető az üzemszemle után még elmondotta, hogy a jövőben csaknem .kizárólag sajtgyártásra szakosítják az üzemrészleget, mivel az itt készült sajt minőségével az üzem és a vállalat vezetősége egyaránt elégedett. BALLA JÓZSEF ÉPÍTKEZZÜNK ÉSSZERŰEN! Szlovákiában a lakásigények zömót az építőipari vállalatok elégítik ki. Ennek hatására az ötvenes évekhez viszonyítva az állami lakásépítéssel szemben harminc százalékkal csökkent a magánlakásépítés. Természetesen így is komoly szerepe van az egyéni kezdeményezésnek. Ezerkilencszázötvenegy és ezer- kilencszázhetvenöt között mintegy háromszázharminchárom ezer családi ház épült Szlovákiában. Az idei év végéig ezt még hatvanöt ezerrel gyarapít- hatjuk. Ez is pártunk helyes szociálpolitikájának a bizonyítéka. Az eddig megtett úton akadt probléma is. Leggyakrabban már az építkezés előkészítésének szakaszában, pedig ismert tény, hogy évek óta az építkezők rendelkezésére áll az immár több kötetetes típuskata- lógus. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy az építkezők nem mindig élnek a fölkínált lehetőséggel. Annak ellenére, hogy az utóbbi években egyre többen építenek típusterv szerint, még mindig jelentős azoknak a száma, akik ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyják. Az az érvelés, miszerint saját elképzeléseik szerint szeretnének tervet készíteni, elfogadható lenne, ha elképzeléseik valóban újat, szebbet, ízlésesebbet jelentenének az építésben. Tisztelet a kivételnek. de kevés ilyen van. Tény, hogy nem mindenki jártas az építésben, aki családi házat akar építeni. Nem jelentene azonban senki számára problémát, ha „speciális“ igényeikkel hozzáértő szakemberekhez fordulnának. Először is azért, mert az évek alatt elkészült több száz típusterv az uni* formlzáltságot kizárja. Városokat lehetne ezekből a tervekből felépíteni, úgy, hogy alig kellene többször megismételni egy típust. A családi házak típusterveit tartalmazó katalógusokról azt is tudni kell, hogy rendszeresen kerülnek bele újabbnál újabb ötleteket tartalmazó tervek. Ennek köszönhetően az építő mindig a kívánalmának legmegfelelőbbet kaphatja. Egyúttal a tervek jó minősége is szavatolt, hiszen ezeket rendszerint műépítész rajzolja és szakbizottság hagyja jóvá. Ami a típustervek megvé- teli árát illeti, az a tervek valódi értékének csupán egy kis hányada, ami inkább szimbolikus összeg, mintsem értékmutató. Az építőnek megnyugvást jelenthet az is, hogy az illetékes járási, vagy helyi jóváhagyó bizottságok rendszerint gyorsabban intézik az ilyen tervek alapján történő építkezésekkel kapcsolatos hivatalos teendőket, mert a típustervek esetében elhagyható a különvéle- ményezés. Egyesek sematizmust éreznek abban az intézkedésben, miszerint meghatározott helyen csak meghatározott háztípust szabad építeni. Pedig a valóságban ez nincs így, mert az illetékeseket az egységes és harmonikus városkép kialakítása vezérelte a döntés meghozata-. Iákor. Nyilván sokan tapasztal-, ták, hogy a rendezettség és kiegyensúlyozottság csak így érhető el. A kételkedők könnyen meggyőződhetnek arról, hogyan bomlik fel a harmónia olyan településeken, ahol egymástól eltérő háztípusok váltakoznak szeszélyes összevisszaságban. Sajnos, Ilyen esetekre Is van példa. Hazánkban néhány éve terjed a típustervek egy új fajtája, a sorházas építkezési forma. Szembetűnő előnyeinek ellenére lassan terjed. Sokan felszisz- szennek annak hallatára, hogy ennél az építkezési rendszernél elmarad például a megszokott konyhakert. Tudomásul kell viszont azt is venni, hogy éppen a gazdaságos térelhelyozés az egyik előnye a sorházaknak. Energiaszegény korunkban fontos az is, hogy a sorházak fűtése gazdaságosabb a különálló házegységeknél. Az érintkező falak ugyanis csökkentik a külső falfelületeket, és így nagyobb a belső térségek hőtartása. Nagy reményeket keltenek a sorházak a városi tömbházak lakóiban is. Szakemberek kiszámították, hogy a sűrűn épített családi házak esetében ugyanolyan lakosság-sűrűség érhető el, mint a toronyházaknál, ráadásul jobb gazdasági feltételekkel. így könnyen lehet, hogy a jövő városát nem az égbe meredő felhőkarcolók jellemzik majd, hanem a sorházak. Ennek a településformának nagy előnye az is, hogy nem szakítja el a lakást és vele az embert a természettől. Ha családi házat építünk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy házunk nem alkalmi építmény, amit jövőre eldobhatunk, hanem tartós létesítmény, melyet több generáció is használhat. Ezért még az építkezés megkezdése előtt figyelembe kell venni a kor követelményeit esztétikai, takarékossági, gyakorlati és más szempontból. A melléfogások arányszámának csökkenését szolgálja a központi irányítás is, melynek egyre hatékonyabb segédeszköze a családi házak típusterv-katalógusa is. KESZELI BÉLA ‘“'Iryíii; ľ 111 un AMIKOR AZ EGYSZERŰ A BONYOLULTABB A nyelvművelők véleménye megegyezik abban, hogy a mondatszerkesztés hibái a legveszélyesebb vétségek. Semmi sem veszélyezteti olyan mértékben a nyelvi rendszert, mint a szabályainak semmibevételével összetákolt (mondatnak szánt) szerkesztmény. Az ilyesmik a nyelv legfontosabb küldetését: a kommunikációt teszik kérdésessé. A mondatszerkezetben előforduló hibák száma sajnos nem mutat csökkenő tendenciát. Ezt minden figyelmesebb újságolvasó tanúsíthatja. A mondatszerkezet hibái a legnehezebben kategorizálhatók, annál is inkább, mert egy-egy zavaros szerkezetű mon datban sok egyéb hiba is előfordul: szóhasználati, szórendi stb. Most az egyszerű mondat egyik tipikus hibáját vizsgáljuk meg, mégpedig a különböző alá- és mellérendelt szerkezetekkel való túlhalmozást. A következő idézetek meggyőzhetnek bárkit arról, hogy az egyszerű mondat néha nem is olyan egyszerű. De lássuk a medvétl „Az elkövetkező időszakban elsősorban a párt gazdaságpolitikai kérdéseire a Szovjetunió, valamint a szocialista kö zösség többi országa következetesen békepolitikájára, s e politikában való aktív részvételünk megvilágítására, a csehszlovák szocialista hazafiságra ős a proletár internacionalizmusra, valamint a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc és e harcban való feladatunk megvilágítására, a dolgozók tudatában rejlő burzsoá ideológiai csö- kevények és az antikommunizmus hatása leküzdésének a szükségességére irányítjuk a figyelmet“. Ez ugyan inkább elefánt, mint medve, de egyszerű mon dat, bár az ,,s“ kötőszó előtti vessző másról akar meggyőzni. Fogalmazója megérdemli az olvasó „elismerését“, s minden elismerést az, aki az első olvasásra megérti. A „megvilágítás“ ugyan kétszer is előfordul benne, mondanivalója mégis homályba vész, s ennek két fő oka van: a mértéktelen szerkezethalmozás és a mondat végére került fő mondatrész. Mondatokra illetve tagmondatokra bontása nem egyszerű feladat. Megértését talán így könnyíthetnénk meg: „Az elkövetkező időszakban elsősorban a párt gazdaságpolitikájának kérdésére, a Szovjetunió és a szocialista közösség következetes békepolitikájában való részvéte/ü?2/c re (részvéteZü/ifc problémáira) irányítjuk a figyelmet. Megvilágítjuk a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség erősítésében, a szocializmus és a kapitalizmus közötti harcban vállalt feladatunkat, törekszünk a dolgozók tudatában levő burzsoá ideológia csökevényeinek és az antikommunizmus hatásának leküzdésére.“ Egyetlen példa még, elsősorban annak érzékeltetésére, hogy sajtónk mennyire eltávolodott a mindennapi nyelv- használat egyszerűségétől: „Ezért a CSKP Központi Bizottságának a jövő évi tervről folytatott tárgyalása is a foko zódó igényesség légkörében zajlott le mindannyiunk munkájára a pártszervek és -szervezetek, az állami szervek, az egész vállalati-gazdasági szféra, a tudományos-kutató és fejlesztési alap, egyszóval a párt gazdasági és szociális programja teljesítésében részt vevő minden egyes láncszem munkájával szemben.“ Ködös jelentésű szavak, szókapcsolatok (pl. a „gazdasági és szociális programja teljesítésében részt vevő alap") üres frázisok („a fokozódó igényesség légkörében") kaotikus halmaza ez a mondatnak szánt szózuhatag. Ha érthetőbb nyelvre akarjuk fordítani, ezt is fel kell bontanunk: „Ezért a CSKP Központi Bizottságának a jövő évi tervről folytatott tárgyalása a fokozódó igényeket emelte ki. Megnövekednek a követelmények a párt gazdasági és szociális prog- ramjának megvalósításában résztvevő minden pártszerv és -szervezet, állami, vállalati-gazdasági, tudományos-kutató és fejlesztő intézmény munkájával szemben." Az itt bemutatott és számos más példa alapján az a tanulság adódik, hogy ha az egyszerű mondatban a szerkesztett mondatrészek nagyobb számát vagyunk kénytele nek halmozni, akkor jobb a fő részeket —• mindenekelőtt az állítmányt — a mondatban előre, ha nem is az élre helyeznünk. A mondat lényegét ugyanis az alany és az állítmány viszonya (predikatív viszony) képezi. Ha ez mind járt az elején világos az olvasó számára, akkor a hosszabb halmozással is könnyebben boldogul. Ez a tanács azonban csak a kivételes esetekre vonatkozik. Legjobb, ha gondolatunkat áttekinthetően tagoljuk, nem félve az Összetett, esetleg a többszörösen összetett mondatoktól sem. MQRVAY GÄBOR „VISZONLÁTÁS” A viszontlátás első része, a viszont szó mindig kedves emlékeket idéz fel bennem, a régi szentgáli reggeleket, amikor a korai látogató köszöntésére: „Jó reggelt adjon Isten, váljék jóra az éccakai nyugalom“ — a felnőttek az illemnek megfelelően így válaszoltak: „Köszönjük, viszont". Mostanában viszont kevésbé hangulatos találkozásaim vannak vele; ha nem hallásról lenne szó, azt is mondhatnám, furcsán látom viszont. Mégpedig a címül írt szóban, amelyet egyre többször hallok így: viszonlátásra. Meg így is vi- szonlátás. A viszlátról nem is szólok, arról mindenki tudja, hogy tréfás rövidítés, talán senkinek sem jutna eszébe, hogy komoly búcsúzáskor mondja. De a viszonlátás már igen gyakori, legalábbis fővárosunkban. Sokszor hallottam magam is, de mások is közölték velem már a viszonlátás miatti bosszankodásukat. Igaz, megtörténik, hogy a viszont szó más összetételeiben is elsikkad néhol a t hang (például a viszontválasz t is mondják néha viszonválasz nak), de általában megőrizzük szavunk teljes formáját: viszonteladó, viszontszerelem, viszontszívesség, viszontszolgálat stb. És hát viszontlát, nem viszonlát. Érdemes lesz ügyelnünk rá, mielőtt ez a modoros viszonlátás szélesebb körben elterjedne. (Mondanom sem kell, hogy a -ra rag elhagyása is csúnya modorosság.) Szavunkkal kapcsolatban sokan kifogásolták már, hogy a rádióban és a televízióban így búcsúzunk: a viszonthal- lásra, a viszontlátásra. Merthogy az előadó és a hallgatók — nézők nem hallják, látják egymást, tehát most sem vi- szonos (kölcsönös) a hallás, illetőleg a látás. A technika valóban túlhaladta ezt a búcsúzási formát, de azért — úgy gondolom — felesleges volna mással föleserélni. Hiszen a viszont azt is jelenti: ismét, tehát a viszonthallásra, amikor ismét így hallasz, így beszélgetünk, mint most; a viszontlátásra: amikor a képernyőn — ismét megjelenek otthonotokban. • LŰRINCZE LAJOS 1980. I. 5. O
