Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-04 / 3. szám, péntek
NYÍLTAN, szemtől szembe kritikai értekezés a kelet-csehorszagi vegyipari müvek PARDUBiCEI GYÁREGYSÉGÉNEK NYILVÁNOS PÁRTGYÜLÉSÉN ÁLLNI A PRÓBÁT Jó szórakozási lehetőséget teremtenek $£ A fiatalok magukénak érzik a klubot A Kelet-esehorszáíg Vegyipari Művek pardubicei Synthesia Semtín üzemében a reggeli műszak befejeztével nyilvános párlgyülésre siettek a munkások. Az üzem 45-ös pártalap- szervezelének OldHch Pittner elvtárs az elnöke, de ő a csővezeték-karbantartók mestere is. Most nagy kő nyomja a szívét. Nem csinál titkot a gondokból josej Bartos műhelyfőnök, sőt a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke, Karéi Waldhauser sem. Nyugtalan a gépkarbantartó-részleg vezetője, Josej Pavlík és a CSKP üzemi bizottságának elnöke, František Pelcák elvtárs is. Az üzem funkcionáriusai az elnöki asztaltól néztek szembe a több száz kommunistával és pártonkívülivel, akik meg tudják fogni a munka végét, meg tudnak birkózni a nehézségekkel, és mindig keményen, szemtől szembe mondják a nyers, kelemetlen igazságot. Bizony, nem könnyű funkcionáriusnak lenni, töprengeni, hogyan indokolják, hogyan magyarázzák meg az embereknek a kínos helyzet okait, amiben az elmúlt év végén találta magát a vegyipari kombinát. Az októberi viharos tagsági gyűlésen sok minden elhangzott, de a nehézségek továbbra is fennállnak. Az év vége egyre sürgetőbben kopogott az ajtón, s a hiányosságok maguktól nem múlnak el. A vegyszergyártás és a karbantartás úgy összetartoznak, mint a közlekedőedények. Egyik a másik nélkül nem létezhet. /. Pavlík elvtárs felolvasta a beszámolót. Plasztikusan érzékeltette a vállalat helyzetét. Áttekinthetővé váltak a különféle feladatok és intézkedések. A szakmunkások — a lakatosok, esztergályosok, szerelők, kazánfűtők — a legkülönfélébb szakmában dolgozók éberen figyeltek. A tatarozók, a vegyi berendezések, karbantartói és a „villámparti“, a géphibák gyors elhárttói teljesítik a tervet, habár a javítási kapacitás túlterhelt, sok a huzavona az anyagellátás körül. Az ő részlegük mégis helytáll, több mint száz százalékra teljesíti a tervet. Már mögöttük van a ryluxberen- dezés sikeres újjáépítése, s jó munkájukat dicséri a garnma- savgyártó részleg tatarozása. De a karbantartók nemcsak saját munkájukért, hanem a Synthesia Vállalat közös művének sikeréért is felelősnek érzik magukat. Sajnos, a vegyipari üzem eredményeivel nincs mit dicsekedni. Kétszázezer koronás árutermelési hiányával a kerület lemaradó üzemei közé tartozik. Hazánk egyik legjelentősebb vegyipari kombinátja — a szerves festékanyagok, az optikai fehérítőszerek, az ipart robbanóanyagok és műtrágyák, a herbicidek (növényirtószerek] és peszticidek {rovarirtószerek J, a farmakológia! vegyszerek és a plasztikus anyagok legnagyobb előállítója amelynek termékei eljutnak a világ több mint 18 országába, nehéz időket élt át. A hibák forrása az, hogy nem hangolták össze kellőképpen a Synthesia Vállalat irányító és szervező részlegének munkáját, része van benne a januári termeléskiesésnek, de mindenekelőtt az egyes külföldi nyersanyagok akadozó utánpótlásának, s a tröszt egyes üzemei között mindmáig fennálló aránytalanságoknak a szállítói-megrendelői kapcsolatok területén. Ezért nem csoda hát, hogy a Labe menti városban a hatodik ötéves terv negyedik évének végén tetőzött a termelési mutatók teljesítéséért folyó harc. Hajsza volt ez a javából, versenyfutás az idővel, konok csata, melyre az az elhatározás serkenti őket, hogy meg kell próbálni azt is, ami úgyszólván lehetetlen. Ebben a küzdelemben a karbantartók nem akartak jelentéktelen figuraként szerepelni. Mikor Pittner elvtárs, a „negyvenöt ösöku pártelnöke megnyitotta a nyilvános pártgyűlés vitáját, a sokat próbált férfiak döbbenten ültek a székeken. A Hallgatást Václav Stepánek elvtárs törte meg. — Elv társak, vari miről beszélnünk — kezdte valahogy messziről, alig érintve a lényeget. — Meg kell javítani a felüljárót a gumigyár mellett, nehogy baleset történjen. Vegyük csak például a teherszállító-alvázra szerelt kazánt — liíi látom, ahogy billeg, mert a rögzítést szétmarta a rozsda, a hideg futkos a hátamon. Vagy itt vannak a villamostargoncák. Ha elromlik valamelyik, feleslegesen elhúzódik a veszteglési idő, nő a kiesés csak azért, mert nincs szakemberünk tirisztoros felszerelés javítására. Miért kell várnunk; míg megérkezik a szakember és átnézi, megtalálja, hol a baj. Olyan nehéz lenne saját szakembereinket betanítani erre a munkára? Utána /. Bartoš kért szót. Egy jó kezdeményezésről beszélt. Az antrakinon-színezéke- ket és a kazeinos-festékeket előállító üzemrészlegen újfajta színszűrőt kísérleteztek ki. Ezután a beszéd fonala úgy megakadt, mint hal a hálóban, és a teremre kínos csend ereszkedett. Az asztaltól ekkor állt fel a CSKP üzemi bizottságának elnöke, F. Pelcák: — Már minden porukat ellőtték? Akkor jó. Akkor én folytatom a vitát. A karbantartókat nem érdekli, hogy az üzemeltetés során túl vannak terhelve a gépek? A gépkezelők elhagyják a gépiiket, elug- ranak ezt-azt elintézni. De mi lesz, ha a gondatlanság miatt üzemzavar keletkezik? Miért hallgattok? Hiszen ha baj van, arra hivatkoznak, hogy a karbantartók felületesen javították meg a gépet. Az elnök emelt hangon folytatta: — Az üzemben nem rózsás a helyzet. A kiesést nehéz behozni. De nem adhatjuk meg magunkat. Elvtársak, legyen önkritikánk, nincs értelme, hogy saját orrunk előtt húzzuk el a mézesmadzagot. Bennünk is van hiba Gondoljunk csak a munkaidő kihasználására. De nem probléma- mentes a termelés irányítása és szervezése sem jó néhány üzemrészlegünk csak a maga bajával törődött s nem az egész gyár érdekeivel, s nem könnyítettek a termelésben dolgozó munkások munkáján. Az üzem helyzetét mélyrehatóan elemeztük. Ennek "alapján az irányadó részlegekre olyan emberek kerültek, akik értenek a termeléshez, és nem torpannak meg a nehézségek előtt. Pelcak elvtárs megemlítette a terv teljesítése biztosításának új politikai-szervezési koncepcióját, melytőt az üzem vezetői a döntő fordulatot várják, a sikeres és meghatározó előrelépést a hiányok pótlásáért indított harcban. Értékelte a központi műhelyek pártalap- szervezeteinek kezdeményezését, melynek érteimében a tag- könyvcsere során folytatott megbeszéléseken a tagság észrevételei nagymértékben hozzájárulnak e koncepció tökéletesítéséhez. Őszinte és nyílt volt Pelcák elvtárs felszólalása: Ha kivétel nélkül mindannyian munkához látunk, kilábalunk a bajból. A mentegetőzés, a köntörfalazás, a kibúvók keresése nem ment meg bennünket. Szívesen rámutatunk a mások hibájára, de vonakodunk a saját házunk előtt söpörni. Szálljanak csak magukba a vezérigazgatóság és más igazgatási szervek dolgozói is. Nem várhatják ölbe tett kézzel, hogy a helyes döntést más hozza meg helyettük. A bajból csak tettek és áldozatok árán tudunk kimászni. Össze kell szedni minden erőnket, hogy vállalatunk nevét ismét a legjobbak közt emlegessék. Egyikünknek sem kellemes, ha más üzemekben gúnyt űznek belőlünk. Hiszem, hogy van bennünk elég erő és bátorság, hogy mindent jóvátegyünk, és pártunk XVI. kongresszusát tiszta lappal köszöntsük. A pártelnök fellépése felkavarta a kedélyeket. František Stépánekre is ösztönösen hatott, mert elég élesen kezdte hozzászólását: — Mi vagyunk a kerület legnagyobb vállalata, dé mi va gyünk a sereghajtók is. Mit szól ehhez például az Unichem termelési-gazdasági egysége? Most az ő segítségükre lenne a legnagyobb szükségünk. František Štšpánek elvtárs feltárt néhány szabálytalanságot is — ez esetben a saját üzemében: — Az a szokás, hogy a többiek minden üzemzavarért, géphibáért a karbantartókat teszik felelőssé. Előfordul, hogy mi is melléfogunk, de a hibát igyekszünk gyorsan kijavítani. Nem szoktunk dicsekedni, de tény, hogy bármily rövid idő áll is rendelkezésünkre, mindig határidőn belül rendbehozzuk a gépeket. De a kárbecslő bizottságnak következetesebben és alaposabban kellene az eseteket kivizsgálnia és a károkozókat keményebben büntetnie. Nincs tán hozzá mersze? Ennek az állapotnak már egyszer s mindenkorra véget kell vetni. őszintén elmondta a pártgyűlésen minden gondját a műhely üzemlakatosa, Jaroslav Jelinek is. Utána pedig Václav Skokan munkás emelkedett szólásra: — A vegyipari műveknél 31 éve dolgozom, mondta. — Meg tudom hát ítélni a helyzetet, látom, hogy azelőtt mennyivel több hasznos munkát végeztünk az üzemben. Ma viszont többet hivataloskodunk, szaporítjuk az aktákat. Fölöslegesen komplikáljuk az életet. Állandóan a munkafeltételek javításáról, a környezet megóvásáról beszélünk, de szippantsunk csak egy nagyot, azonnal érezzük, épp elég bűz van itt a vegyipari üzemben is. Sok bíráló megjegyzés elhangzott még a nyilvános pártgyűlésen. Az értekezlet megmutatta, hogy a Kelet-csehországi Vegyipari Művek dolgozóinak van egy nagyon szimpatikus vonásuk. Nem törődnek bele a fennálló helyzetbe, a hiányosságok felszámolására nagy erőfeszítéseket tesznek. Az üzemi pártbizottság az alkotóerők mozgósítására buzdítja a dolgozókat, s rávezeti Őket a termelési hiányosságok felszámolásának lehetőségeire. A látszólag legjelentéktelenebb apróságok kijavítására is gondja van, ha azok hátráltatják az alkotó munkát. Ha lehet, egyedül oldja meg a problémákat, de egyben mindent elkövet, hogy a hatáskörén kívül eső problémákat, a panaszokat és a munkások javulást sürgető figyelmeztetéseit a legilletékesebb helyeken dolgozó elvtársak is meghallják. JAN JELINEK A szanálásnak nevezett ház- bontások, majd a lakótelepek és üzemek építése Királyhelme- cen (Kráľovský Chlmec) is rengeteg embert kimozdítottak évtizedek óta megszokott környezetükből, életritmusukból. Az egykori kuglizót is átépítették, bővítették, s ma ott működik az ifjúsági klub. A kisterem negyven férőhelyes, a nagyteremben egyszerre száz-százhúsz fiatal táncolhat, gyűlésezhet, szórakozhat. Két irodahelyiség és egy raktár, körülkerített udvar teszi teljessé a létesítményt, mert hiszen az ifjúsági klub megnevezés nem egy helyiségre vonatkozik, hanem olyan, létesítményre, amely a Pionír- és Ifjúsági Ház része. És persze, a berendezés, a felszerelés valóban korszerű. Erről azonban később, előbb hallgassuk meg Szaniszló Ferenc elvtárs, a klubvezető véleményét a város fiatalságát érintő változásokról: — Ma már olyan, mint az egyszeregy — magyarázza — ha megvalósítjuk a politikai és anyagi feltételeket, vele egyidejűleg, illetve közvetlen utáina kezdődhet a nevelés, az életforma megváltoztatása. •— Természetesnek tartjuk, hogy itt senki sem dohányzik, az ifjúsági klubban alkohol nem fogyasztható. Ahogyan természetes az is, hogy ez nem kimondottan szórakozóhely, bár ezzel egyidejűleg elismerjük, hogy a szórakozási igény megelőzi a művelődést, ós sokat teszünk annak érdekében, hogy itt, a szó nemesebb értelmében véve, jól szórakozzék a fiatalság. Akárhogyan, akármilyen módon nem is lehet Itt szórakozni, hiszen lépten-nyomon érezhető, tapasztalható a környezet nemesebbre, jobbra késztető ereje. Süppedő szőnyegek ■a folyosókon, tapétázott és modernül festett fajiak a helyiségekben. Fénycsöveik, csillárok, hangulatvilágítás. Tetszetős bútorok. Kényelmes ülőhelyek. Rádió és tv-készü;lékek. — Szeptemberben nyitottunk — emlékeztet a klubvezető —, és azóta már összegyűjtöttük a legszükségesebb kellékeket, berendezkedtünk. — Korántsem szegényesen — állapítom meg elismeréssel, — amibő! arra következtetek, hogy lehetős patrónusa van az ifjúsági klubnak. A klubvezető tájékoztatásából megtudom, hogy több „gazdája" is van a klubnak. Védnök a KABLO nemzeti vállalat helyi üzeme, melyet Grácz Imre el ívtárs képvisel alkalmanként, de patrónus és egyben birtokos is az üzem szaktan- intézete. Simon László és Badó Árpád elvtársak képviselik a szaktan/intézetet a klubtanácsban. Otthon érzik magukat az ifjúsági klubban a város ipari- tanul ó - isk ol á j á na k nő vend ék ei is, akikeit Bimba György elvtárs képvisel. Ľudmila Senäáková pedig a gimnazistákat képviseli a klubtanácsban. — Magam vagyok alkalma- zott — mondja a klubvezető — és csak úgy, hogy a pionírház dolgozójaként osztályvezető vagyok, az alapiskolában pedig bizonyos óraszámban kémiát tanítok, szakkört vezetek. Egyetlen szerencsém, hogy itt, az ifjúsági klubban sok a munkatárs. Sorolja is, hogy az előbb említetteken kívül kik számíta nak munkatársnak: Molnár László elvtárs, a művelődési ház dolgozója, aki az irodalmi színpad rendezője, a táncház akció szervezője, Nádasdi Já. nos tanító elvtárs, aki az Apró fürt népművészeti együttes vezetője. — A diszkót, az asztalitenisz tornát, a toadélutánokat, meg az ifjúsági alapszervezetek gyűléseit, találkozóit maguk a fiatalok, a tisztségviselők szervezik — mondja —, tehát ők is munkatársiaknak számítanak. Emlék ezitetem: — AZ életforma megváltoztatásáról is szélt. Valamiféle megpróbáltatásról... — Igen, igen. Az újnak átírnia kell a próbát — magyarázza —, mert ha viskó, vályogház volt is a nagyapától örök öl t családi ház és egészségesebb, jobb az élet a für dőszobés lakótelepi házban, ha kocsin ázás helyett jól berendezett ifjúsági klubban szórakozhatnak a fiatalok, sok még a visszahúzó eTŐ. A társadalom egyes rétegeiben amúgy is &1- különülési törekvéseiket látunk. Nekünk, itt az ifjúsági klubban kell megmutatnunk, hogy üzemen, iskolán kívül szórakozni, művelődni nem csupán zártkörűen lehet. És ráadásul másként, mint tegnap, igazán szocialista módra. — És mindezt egyedül vállalja? — Nem vagyok egyedül ... Kommunista az igazgatóm, és mindig magam mellett tudhatom a veterán kommunisták leg jobbjait, akik törődnek a fiatalokkal. Ptkor József elvtárs igazgató, gimnáziumi tanárként pártfel - adatot teljesítve vállalta, hogy megszervezi az ifjúsági klubot is. A veterán kommunisták kö zül Michal Hüd'lega és Franko Jenő elvtárs szántén mindig segítőkész. Kiráilyhelmecen megtörtént a nagy változás. Kimozdultak a? emberek megszokott könnyeze tűkből, életritmusukból, de még mindig nincs minden úgy, aihogy lenni keltene. Az újnak állnia keM a próbát. Érdekes, bár csöppet sem meglepő, hogy a próbatétel egyik színhelye a valamikori kugiizó. Csak éppen a „fórdu W tétje más, mint egykor volt. És az a nagyszerű eb ben, a mostani fordulóban, hogy a tét más. Egészen más. HAJDŰ ANDRÁS A PÉLDAMUTATÁS EREJE A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén sok szó elhangzott a kommunisták, a pártszervezetek és az egész társadalom aktivitásáról. Kifejezésre jutott egyebek között az is, hogy a követelmények további igényeket támasztanak elsősorban a vezető dolgozók felkészültségével, politikai és szakmai színvonalával szemben. Ehhez feltétlenül hozzátenném: a vezetők eredményes munkájának elengedhetetlen feltétele, hogy mind ők, mind a közvetlen munkatársaik szakmailag, politikailag képzettek legyenek. Alkotó munkát csak olyan emberek végezhetnek, akik jól érzékelik a megoldásra váró feladatokat, átfogóan ítélik meg a megoldás lehetőségeit, van bennük kezdeményezés, bizonyos helyzetekben maguk is képesek az önálló döntésre. A beosztottak helyes megválasztása erősíti az egymás iránti bizalmat, megteremti a jó munkahelyi légkört. Nemrégen beszélgettem a párkányi (Štúrovo) vasútállomás néhány vezetőjével, kommunistájával. Ök mondták: „Az idei szállítási tervünk sikeres teljesítésében meghatározó szerepet játszott a vezetők személyes példamutatása. A szó sajnos elszáll, de a tett eredménye megmarad.“ Maradjunk csak e fogalomnál, hogy: példa- mutatás. Ezzel kapcsolatban pártunk Így fogalmazta meg elvárását: „A párt valamennyi tagja példamutatásával hasson munkatársaira, tanúsítson a munkában magas fokú kezdeményezést és áldozatkészséget.“ Tehát a kommunista legyen igényes önmagával szemben. Másfelől ezt így Is fogalmazhatnám: Maradjunk hűek minden körülmények között humánusan szép kommunista elvünkhöz. Ez egyben meghatározza a kom munisták elvhüségét is. De ki az elvhü kommunista? — tehetik fel többen a kérdést. A válasz erre is egyértelmű: az, aki tettével, példamutató magatartásával erősíti szavának hitelét. Feltétlenül Idekívánkozik az is, hogy a kommunista igényes a tervfeladatok teljesítésében, segít a munkahelyi problémák, fogyatékosságok felszámolásában. Nem ismer, megalkuvást a nemtörődömséggel, a felelőtlenséggel és a hanyagsággal szemben. A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében feladataink sikeres teljesítése párttagoknak és pártonkívülieknek közös érdeke. Ez határozza meg népünk életszínvonalának további emelke dósét és népgazdaságunk töretlen fejlődését. Ezért az érdemibb munka mindenekelőtt mag kívánja a cselekvési egység erősítését, a kommunisták fegyelmezettségét, szilárd erkölcsi ma gatariását. Pártszervezeteinknek mindennapi munkájuk során tudatosítaniuk kell, hogy csak a közös törekvés alapozza meg a társadalmunk által igényelt életszínvonal-emelkedést, s az ez zel összefüggő nagyon igényes feladatok teljesí tését. P ártunk mindig nyomatékosan hangsúlyoz za: tisztelet és elismerés a munkájukat becsülettel végzőknek, a jó szándékért, a jó irá nyú törekvésekért. Hasonlóképpen elismerés azoknak, akik teljes odaadással dolgoznak, akik munkájuk eredményével, minőségével, példás magatartásukkal adnak valós értéket szavuknak. TŐRÜK ELEMÉR
