Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-21 / 17. szám, hétfő
A nép számára írt könyvnek minden okos kívánalmat ki kell elégítenie, és minden oldalán megtámadhatatian értékeket kell tartalmaznia. FRIDRICH ENGELS Már megvásároShato A z új Magrarország felfedezése sorozat kötetei, a falvakkal foglalkozó szociográfiai, szépirodalmi, faluszo- eiológiai, néprajztudományi művek sokat tesznek a falusi lakosság életkörülményeinek és problémáinak feltárásáért. Mégsem haszontalan Andorka Rudolf A magyar községek társadalmának átalakulása (Magvető kiadó, Budapest, 1979) című munkája, melyben a rendelkerábbi évszázadokban a földművelő népesség összetétele alapján következtet a falusi társadalmi szerkezetre. A feudalizmus évszázadaiban a két alapvető földműves-kategória a jobbágyparaszt és a zsellér volt. A marxi osztály- kategóriák értelmében a szerző csak a jobbágyparasztot tekinti parasztnak, aki saját kis birtokát műveli. A saját földdel, gazdasággal nem rendelkező, a földesurak nagy bír to- tokán vagy más munkaadónál dolgozó, ebből megélő falusi lakosokat — zselléreket — egyértelműen a munkások közé sorolja. FALVAK TÜKRE 2ésre álló társadalom.statisztikai adatok alapján vizsgálja a magyar községek társadalmának változását. Érdemes nekünk is odafigyelni e könyvre, hogy hazai viszonylatban is világosabb képet alkothassunk falvaink lakosságának összetételéről s mobilitásáról. A falusi lakosság fogalma hagyományosan a parasztsággal kapcsolódott össze. Ma is előfordul, hogy a városi lakosok egy részénél ö két fogalom észrevétlenül azonosul, holott a magyar falvak társadalma évszázadok óta távolról sem tisztán paraszti társadalom. A XX. századig a falusi társadalom nagy része földművelőkből állt, így a szerző a koA jobbágyság eltörlése (1848) után csak a telkes jobbágyok kapták meg tulajdonként az általuk művelt földterületet, a zsellérek nem kaptak földet, így továbbra is fennmaradt a földművelőkön belüli megoszlás egyrészt birtokos parasztokra, másrészt föld nélküli mezőgazdasági munkásokra és cselédekre. A két világháboríi között Magyarországon ez a helyzet nem javult, mivel a gaždasági fejlődés az országban lelassult, s az iparba' áramlás, kisebbé vált. A mezőgazdasági proletariátusnak és az ahhoz közel álló csoportoknak ezt a túlsúlyát a korabeli Európában a magyar társadalom különleges sajátosságának tartja a szerző. Rámutat, hogy ott a több évszázados fokozatos fejlődés következtében és a földreformok után lényegesen nagyobb volt a birtokos parasztok, és kisebb a mezőgazdasági proletariátus aránya. A falusi társadalomnak a fel- szabadulás óta bekövetkezett változásaiban négy nagy jelentőségű folyamatot, illetve eseményt különböztet meg és elemez: a földreformot, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és az iparosítást, valamint a mezőgazdasági munka termelékenységének gyors emelkedését. A községek társadalmi szerkezetének 1949 óta bekövetkezett gyökeres átalakulását elemezve megállapítja, hogy a mai mezőgazdasági népesség távolról sem hasonlít a hajdani parasztságra. A mai községekben azonban a mezőgazdaságban dolgozóknál nagyob számban vannak a többi népgazdasági ágak munkásai. Az ipari, építőipari, szállítási munkások megközelítőleg annyian vannak a községekben, mint a mezőgazdaságban fizikai munkát végzők együttvéve. A nem mezőgazdasági munkásság mellett még a falusi kisiparosok és kiskereskedők kis létszámú csoportját említi. A községi népességnek növekvő részét alkotják a szellemi foglalkozásúak. A közkedvelt Gyorsuló idő sorozatban megjelent könyv könyvesboltjainkban is megvásárolható. FEHÉRVÄRY MAGDA könyv Által gazdagodni KÖVESDI SZABÓ MÁRIA VALLOMÁSA AZ OLVASÁSRÓL Kövesdi Szabó Mária immár tíz esztendeje a MATESZ Thália Színpadának egyik legismertebb és legnépszerűbb színésznője. Kassai (Košice) otthonában ezúttal mégsem azzal a céllal kerestük fel, hogy szerepeiről, színházi tapasztalatairól kérdezzük, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy a könyv, az olvasás mit jelent neki? — Nem vagyok filozófus alkat, de szívesen beszélek megélt tapasztalaimról, igaznak hitt érzéseimről. Nos, ami az olvasást, az irodalmat illeti: meggyőződésem, hogy az em bernek igen nagy szüksége van az írott szóra. Gondoljunk csak bele, vajon fejlődhetett volna-e ilyen gyors ütemben a világ, ha az egymást követő nemzedékek életük felismeréseit, tapasztalatait, egy szóval: tudásukat mondatokba foglalva, leírva nem hagyták volna az utánuk jövőkre? A válasz; azt hiszem, egyértelmű és ebből kiindulva a könyvet én a tudás tárházának tekintem. Azt tartom: könyvre a szakácstól kezdve a miniszterig mindenkinek szüksége van. A színésznek meg pláne. Nekünk az irodalom olyan, mint a növényeknek a napfény és a víz. Ez az éltetőnk.. — A színész olvasmányait bizonyos értelemben maga a dramaturgiai terv is meghatározza. A bemutatásra kerülő művek irodalmát afféle „kötelező olvasmányoknak“ is tekinthetjük. Szükséges-e, hogy a színész ezeken kívül más könyveket is olvasson? — Feltétlenül! Munkánk ugyanis megköveteli, hogy az ember ezerféle arcát tanulmá nyozzuk. Magatartásformákat, egyetemes igazságokat ugyanis csak ezek jó ismeretében fejezhetünk ki. Igaz, embertípusokat — megfigyelés által — az életből is el lehet lesni, de tény, egy-egy jó emberábrázoló készséggel rendelkező író könyvéből sokat tanulhatunk. — Fontos-e, hogy mikor olvas az ember? — Nekem nincs órarendem az olvasáshoz. Akkor olvasok, amikor időm, kedvem, hangulatom van hozzá. Ez a „hangulat“ szabja meg aztán a műfajt is. A krimit például nem szeretem olvasni. Tévében, moziban viszont megnézem. Ott nagyon izgulok, szurkolok, rétott akkor valami csodálatos dolog történt — felfedeztem magamnak a görög kultúrát, a görög mitológiát. Élvezettel olvastam Homérosz, Arisztotelész, Szophoklész, Euripidész drámáit, és hát nem tagadom — szívesen eljátszanám hősnőiket. — Szükség van-e az olvasás megszerettetésére? —- Bizonyára, mert egyébként az a fogalmunk sem született volna meg, hogy „irodalomnépszerűsítő“, Máskülönben nekem az a véleményem, hogy megszeretni az olvasást sohasem késő, ámbár az a szerencsésebb, ha a könyv és az ember fiatal korában találkozik. Én hiszem és vallom, hogy könyv által gazdagodni a legszebb épülést jelenti, és ezért annak is örülök, hogy színészként irodalomnép- szerűsítő is lehetek. Irodalmi, összeállításokkal a múltban is szívesen ellátogattam iskolákba, klubokba és ezzel a jövőben sem akarok felhagyni. Művészeti vezetőnk, Várady Béla kollégám a Fábry-napokon bejelentette, hogy Kassán, a Thália Színházban vasárnap délelőttönként szívesen rendeznénk játékos irodalmi matinékat a gyerekeknek. Azt hiszem, a könyv, az irodalom megszeretleté'sének ettől nincs is jobb módja. Bízom benne, hogy iskoláink reagálni fognak javaslatunkra. 5ZASZÁK GYÖRGY KULCSÁR FERENC: KRÓNIKA TÖREDÉK, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ára: 11,— korona Kulcsár Ferenc 1949-ben született a bodrogközi Szentesen (Plešany). A hatvanas évek végén tűnt fel verseivel. Eddig két önálló kötete jelent meg: 1972-ben a Napkitörések, 1975- ben az Édennek neveztem. Gyermekversköltőként, műfordítóként és művészeti íróként is gyakran találkozhat nevével az olvasó a csehszlovákiai magyar lapokban. Oj kötete, a Krónikatöredék, határozott vonalakkal jelzi a harmincéves költő törekvéseit: a hagyományos és modern lírának ötvözését egy olyan tartalmi-eszmei közegben, amely határozottan csehszlovákiai magyar, ugyanakkor közép-európai érvényű és eredendően internacionalista. STANISLAV RUDOLF: DAG1, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ára: 16,— korona Stanislav Rudolf évekig pedagógusként működött, jól ismeri a mai fiatal nemzedék világát, vágyait, problémáit, és tud a fiatalok nyelvén beszélni. A tizennégy öves Jitlca történetében megmutatja, mire képes az erős akarat. A vaskos termete miatt kicsúfolt Jitka céltudatos, kitartó edzéssel a legjobb atléták közé küzdi fel magát. A rendszeres sportolással elért eredmények helyreállítják megingott önbizalmát, és megszerzik számára társai elismerését. A szerző jó ízléssel ecseteli Jitka első, bátortalan érzelmi vonzódását, a félreértések okozta bonyodalmakat és a boldogság megsejtését. A könyv alapján nagysikerű film is készült. A regényt Vércse Miklós fordította, illusztrálta Szecskó Tamás. VIKTOR DYK: A PATKÁNY- IRTÖ, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ara: 10,— korona Régi, középkori német mondához nyúl Viktor Dyk híres kisregényében. Hameln városába egy férfi érkezik, akinek varázserejű sípja van, és ígéretet tesz a tanácsuraknak, hogy meghatározott díj fejében megtisztítja Hamelnt a mindent elárasztó patkányoktól. Vállalt feladatának eleget is tesz. Amikor azonban fizetésre kerülne a sor, a tanácsurak mondvacsinált kifogásokkal megtagadják a fizetést. A patkányirtó rettenetes haragra gerjed, és elhatározza, hogy méltóan megbünteti a szószegő várost. A Madách Könyvkiadó Kiskönyvtár Sorozata ban megjelent kisregényt neves műfordítónk, Csé- falvay Eszter fordításában olvashatjuk. FRANTIŠEK CHORVÁT—JU* RAJ ORLÍK: NAPJAINK ILLEMTANA, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ara: 22,— korona Szocialista társadalmunk a korábbi társadalmi rendszerektől örökölt illemszabályokat megszabadította fölösleges sallangjaitól, s létrehozta a társas érintkezés olyan formáit, amelyek kellemessé teszik ember társainkhoz fűződő kapcsolatainkat. A jó modor és az illem szabályai modern életünk természetes tartozékai. A helyes viselkedés ma már nem kiváltság, hanem a kulturális haladás egyik fokmérője. Dq minthogy nem is velünk született tulajdonság, el kell sajátítanunk. Ehhez nyújt segítséget ez a könyv. Nemre és korra való tekintet nélkül mindenki haszonnal forgathatja, vissza- visszalapozhat egy-egy problémához, hiszen itt különösképpen helytálló a mondás: gyakorlat teszi a mestert. A Madách Kiadó új könyve! Vörösmarty Mihály: Tündérvölgy Csokonai Vitéz Mihály: Lilla Arany János: Bolond Istók Mikszáth Kálmán: Különös házasság Jókai Mór: Egy magyar núbob , fókái Mór: Kárpáthy Zoltán Móra Ferenc: Sétálni megy Panka Móra Ferenc: A nagyhatalmú siindisznócska Bella István: A zöld pizsamabéka Kővágó L.: A Magyar Tanácsköztársaság és a nemzeti kérdés Cerná—Novák: Az eladott álom Václav Cibufa: Prágai regék Dumas: Egy orvos feljegyzései František Gel: Láthatatlan ragadozók legyőzője 1981). I. 21. Kövesdi Szabó Mária Várady Bélával a tavaly bemutatott Csendesek a hajnalok című Borisz Vasziljev — Jurij Ljubimov-dráma próbáján (Bodnár Gábor felvétele) tegek, de az olvasása untat. Ha tehetem, leginkább szakirodaimat olvasok. Elég szép könyvtáram van, de így is sokszor előfordul, hogy egy-egy jó könyvet csak kölcsön kérve tudok elolvasni. Van úgy, hogy egyszerre több könyvet is olvasok. — Kiskorodban is szerettél olvasni? — A betűvetést és az olvasást nehezen tanultam meg. Emlékszem, egyik éjszaka édesanyám észre is vette, hogy a dunna alatt villanylámpűval olvasok. Nem szidott, de láttam, hogy értetlenül néz rám. Lehet, azt hitte, hogy igen szeretek olvasni. Akkor persze még nem így volt. Kényszer vitt az olvasásra. Tudni kell, hogy borzasztóan szótagolva olvastam és ezért szégyelltem magamat az osztálytársaim előtt. A tanítóm bátorított: olvassak sokat, fog a2 menni folyékonyabban is. Hát, így kezdődött. Hogy mikor szerettem meg az olvasást, azt nem tudnám megmondani. Arra viszont jól emlékszem, serdülő koromban az életrajzi regények nagy hatással voltak rám. Izgalmas volt számomra végigolvasni Michelangelo, Gauguin és hozzájuk hasonló emberek megpróbáltatásokkal teli életét. Mikor a színházhoz kerültem — a hetvenes évek elején — a művészet megismerését stúdió munkaként elölről kezdtük. És
